Népszava, 1966. május (94. évfolyam, 102–127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

Ma: Tallózás levelek között (A 4. oldalon) Miág proletárja, egyesül­jelek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 94. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR 1966. MÁJUS 5. CSÜTÖRTÖK Egy haza, sok otthon A­Z ÜVEGFÚVÓVAL — már­mint az egykori üveg­fúvóval, mert jelenleg gyárigazgató — Nagykani­zsán ismerkedtem meg, közel a déli határhoz, ahol langyos volt az április és a búzában már el tudott bújni a nyúl. Az első mondatoknál feltűnt az a nógrádi »­a« hang, amely fél úton van az »á«-hoz, és mindjárt elárulja a palóc eredetét.. Néhány órával korábban a városi tanács titkárát kerestem fel — rögtönzött beszámolója az olajváros fejlődéséről tele volt a helyi születésű lokálpatrióta lelkesedésével. Ám arra a kérdésre, kanizsai-e, nevet­ve rázta a fejét: Ferencvárosból került le Zalába, több mint egy évtizede. Amint hogy az Egyesült Izzó kanizsai gyáregységének igazgatója ugyancsak fővá­rosi­ ember — más kérdés, hogy teljesen­­kanizsaizá­­lódott-e. Még néhány évtizede az országban szinte ponto­san elhatárolt köröket jelentett egy-egy vidék lakos­sága. Dunántúli ember ritkán került az Alföldre, né­melyik városban még le is becsülték a »jött-mentet«, aki máshonnan vándorolt, került közéjük — ennek az elhatárolódásnak olyan nyelvi jelei vannak, mint a pécsi »tüke« kifejezés, amely a tősgyökeres odava­lósi embert becsüli meg, emeli ki a többi közül. Mind­ez ma már inkább játékos ugratás, semmint érték­mérés. E­GY TÍZMILLIÓS ORSZÁG, amelyet korunk utas­­szállító repülőgépei háromnegyed óra alatt átre­pülnek, az iparosítás és az új társadalom felépíté­sének kohójában szükségszerűen halad az összeol­vadás felé. Ezen az általános közeledésen belül külön­leges helyzetet foglal el az országnak történelmileg igen rövid idő alatt gazdájává vált munkásosztály. Nemcsak arra kell gondolni, hogy az elmúlt 21 esztendő százezrekkel erősítette meg ezt az osztályt, amikor a nagyipari központok köré tömörítette. El­végre ilyenfajta vándorlás a világnak jóformán min­den országában észlelhető, a kapitalista országokban éppúgy, mint a szocialista világban, vagy akár a gyar­mati sorból nemrég felszabadult országokban. De nem egyszerűen urbanizálódunk, noha az iparosítás is, a mezőgazdaság nagyüzemivé válása is elsősorban eze­ket a tüneteket mutatja a felszínen. Nálunk ezzel egy­­időben végbement és még egyáltalán nem fejeződött be egy másfajta átrétegeződés. MUNKÁSOK, akik korábban alkalmilag, néhány hétre vagy hónapra ismerkedtek az ország szülő­földjüktől távolabbi vidékeivel, most évekre, sőt véglegesen változtatnak otthont. Elmentek Kom­lóra, Kazincbarcikára, felépítették Dunaújvárost, Ti­­szaszederkényt, Oroszlányt. Rengeteg küszködés, vi­szontagság és kényelmetlenség vállalásával, új ott­hont teremtettek maguknak. Azután közülük nem is kevesen innen is tovább kerültek, a legkülönbözőbb funkciókba­n értve ez alatt, hogy esetleg kőművesek, vagy vasbetonszerelők maradtak, de lehetett belőlük párttitkár, tábornok vagy főmérnök is. A sokszor emlegetett hatalom bástyái számukra nemcsak rangban, felelősségben, tennivalókban jelen­­tettek új területet, de földrajzi értelemben is. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy sok tízezren váltak ebben az eléggé meg nem becsülhető vonatkozásban is »or­szágos emberekké«. Mit jelent ez a sokfelé otthonosság? A Dunántúl és Borsodban, a Tisza táján és a Rábánál egyaránt hazára lelt ember oldaláról mindenekelőtt Magyaror­szág jobb ismeretét. S­OKKAL TÖBB EZ a tájékozottság, mint amennyit a legszínvonalasabb kirándulásokkal is meg lehet szerezni. Váci Mihály írt szép verset erről a mindenütt otthonosságról , de örvendetes dolog, hogy az új érzés a költő érzelmein túl vasbetonszere­lők, technikusok, bányászok, ácsok pedagógusok és politikai munkások érzésvilágát is kifejezi. De jelenti az emberek jobb ismeretét is, akik a városokat lakják akik a falvakból, néha elsietve, a városok felé tódul­nak. Ezernyi munkás, meg munkásból lett vezető pél­dája igazolja, hogy az osztály otthonossága már a fal­vakban sem gyenge. Hiszen vezettek gépállomást, épí­tettek újjá iskolát, vitatkoztak győztek és alul ma­radtak, ünnepeltek és mérgelődtek sikereik és ku­darcaik voltak mint mindenkinek az életben. Az osztály új tapasztalatai közé így vonul be az egész ország élete. Amit József Attila 1930 táján úgy fogalmazott meg: »A földre sütöttük szemünk, kinyílt a földbe zárt titok« — az manapság új viszonyok közt, új formában igaz. A megaláztatás társadalmá­ban lesütött szemek ma a valóság megismerésének tudatos szándékával néznek körül a tágabb haza min­den darabján. A földbe zárt titok ma már nem titok: alkotókészség, tudásvágy, építő akarat akkor is kinyit minden ilyen zárat, ha a kulcsot tapasztalatlanság, bürokrácia, néhol ostobaság rozsdája lepi is. Korábban megszoktuk a panaszkodást az embe­rek »össze-vissza dobálásáról«, mintha csak arra szü­lettünk volna, hogy soha el ne hagyjuk a falunk ha­tárát. Néhány éve Dél-Baranyában meghalt egy öreg pásztorember, aki soha életében nem járt még Pé­csett sem, de a járási székhelyen, Sellyén is csak rit­kán. A régi, begyepesedett életforma nosztalgiájával búslakodók esetleg megkérdezik: no, és nem volt bol­dogabb, mint aki már a hatodik városban lakik? Ha az ismeretek hiánya boldogság, akkor talán igen — de az ember éppen attól igazán ember, hogy mindig új ismeretekre, érzésekre és tapasztalatokra vágyik. MAI VILÁG­boldogság-normái is változnak. Nem azt akarom mondani ezzel, hogy a sokat hányó­dott, az új hazát megteremtő emberek valameny­­nyien megtalálták azt a bizonyos kék madarat. De bizonyos, hogy mindenütt, ahol jártak, fűtetlen barak­kokban aludtak, fagyos földet csákányoztak és éjsza­kába nyúló értekezleteken próbálták formálni az újat — ennek a kék madárnak építettek új és új fészkeket. Baktai Ferenc A A Dél-vietnami szabadságharcosok tőrbe csaltak egy amerikai katonai alakulatot Da Nang város közelé­ben dél-vietnami szabad­ságharcosok tőrbe csaltak egy katonai alakulatot a szerdára virradó éjjel. Az amerikaiak a Georgia­­hadművelet keretében úgynevezett tisztogató hadműveletet folytattak, és Da Nangtól 40 kilomé­ternyire délnyugatra át­keltek egy folyón, amikor a »bokrok és fák« egy­szerre megelevenedtek, s a nagyszerűen álcázott partizánok a közvetlen közelből lecsaptak az el­lenségre. Egy sebesült amerikai őrmester, akit később sikerült kimente­ni a front mögé, újság­íróknak elmondotta, hogy teljesen gyanútlanul vo­nult előre, amikor közvet­lenül az orra előtt »fel­állt egy bokor és rápus­kázott«. A »tisztogató ak­cióban« részt vevő másik amerikai alakulatra ak­navetővel tüzeltek a par­tizánok, és súlyos veszte­ségeket okoztak az ellen­ségnek. Közelharcba keveredtek az amerikaiak a felszaba­dító erőkkel egy másik összecsapásban is, amely Saigontól néhány kilomé­ternyire nyugatra zajlott le, itt egy amerikai szá­razföldi egység szintén sú­lyos veszteségeket szenve­dett. Az amerikai hadügymi­nisztérium kedd este be­jelentette, hogy az elmúlt két év alatt 11 amerikai pilóta Laosz területén le­zuhant, másik 20 pedig el­tűnt, illetve a laoszi bal­oldal hadseregének fogsá­gába esett. Bár a Penta­gon ezt a közlését egy új­ságíró kérdésére tette, az AP hírügynökség jelenté­se szerint feltűnő annyi­ban, hogy az amerikai kormány két évig rejtel­mes hallgatásba burkoló­zott a laoszi hadművelete­ket illetően. Amerikai gé­pek — ez eddig is nyílt titok volt —­ évek óta rendszeresen bombázzák és lövik a Laoszi Hazafias Front fegyveres erői által ellenőrzött területeket, az­zal, hogy »akadályozzák a dél-vietnami partizánok utánpótlását«. Az elmúlt 24 óra alatt az amerikai haditengeré­szet vadászbombázói is­mét támadták a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságot, de az alacsony fel­hőzet, a továbbra is rossz látási viszonyok miatt ki­sebb mértékben, mint szokták. A támadó gépek Hanoitól délre egy part­­menti sávot bombáztak. A partizánok feltétele­zett dzsungelállásai ellen azonban lényegesen na­­gyobb szabású légi akció­­kat hajtottak végre. A VDK elleni amerikai légi agresszióval egyide­jűleg az Egyesült Álla­mok lélektani háborút is visel a demokratikus Viet­nam ellen — jelentette ki a vietnami nemzetgyűlés legutóbbi ülésén Hoang Quoc Viet, a VDK fő­ügyésze. A főügyész elmondotta, hogy az amerikai impe­rialisták diverzánsokat, kémeket dobnak át a de­­lgiokratikus Vietnamba az­zal a feladattal, hogy dezorganizálják a hátor­szágot és akadályokat gör­dítsenek a szocialista épí­tés útjába. A Sydney nevű ausztrá­liai csapatszállító hajó szerdán horgonyt vetett a dél-vietnami Vang Tau kikötőjében és partra szál­lított egy 4500 főnyi ausztráliai harci különít­ményt. A katonákat a dél-vietnami háborúban vetik be. A bangkoki rádió szer­dán közleményt ismerte­tett, amely szerint a thaiföldi kormány katonai segítséget nyújt a dél­vietnami kormánynak a partizánok ellen viselt háborúban. Thaiföld egy katonai szállítóhajót, egy őrhajót és két C—123-as típusú csapatszállító re­pülőgépet küld, eleget té­ve a saigoni kormány ké­résének. Nixon volt amerikai al­­elnök kedden, a Texas ál­lambeli Houstonban sajtó­­értekezletet tartott. Ezen követelte, hogy az ameri­kai légi haderő terjessze ki a VDK bombázását és Haiphong térségét is von­ja be támadásainak kör­zetébe. Mindamellett Nixon be­ismerte, hogy az Egyesült Államokban erős elége­detlenség mutatkozik a vietnami háború miatt. Ez a háború, valamint az (Folytatás a 5. oldalon) Lengyel—mag­yar gyógyszeripari együttműködés A KGST-tagországok kereskedelmi, műszaki­tudományos és gazdasági kapcsolatainak továbbfej­lesztésében a Gyógyszer­­ipari Tröszt is részt vesz. Az együttműködés kere­tében a szocialista or­szágok kölcsönösen kicse­rélik a gyógyszerkutatás és a gyógyszergyártás te­rületén elért eredményei­ket és tapasztalataikat. A társországok szívesen mű­ködnek együtt a magyar gyógyszeriparral, és nö­vekvő mértékben igény­lik a korábban kapitalista országokból importált gyógyszerek helyett, a be­vált magyar készítménye­ket. A lengyel és a magyar gyógyszeripar által előál­lított termékek listáját az elmúlt öt év folyamán kétoldalú tárgyalásokon felmérték és értékelték. A szakértők javaslatokat dolgoztak ki a gazdaság­talan és párhuzamos gyártás megszüntetésére és a termékek szakosítá­sára. A szakosításnál fi­gyelembe vették a nyers­anyagbázist, az energiael­­látást és a gazdaságosság más tényezőit. Ennek alapján a két ország szá­mára közegészségügyi szempontból döntő fon­tosságú termékek közül Magyarország 64, Len­gyelország 48 termék gyártására szakosodott, vállalva a társország gyógyszerigényeinek ki­elégítését. Az államközi tárgyalá­sok során aláírták az 1966—70-es időszakra szó­ló, hosszú lejáratú meg­állapodásokat, 1966-ra és a következő évekre rögzí­tették a kölcsönös szállí­tások többmilliós nagy­ságrendjét. A szerződés mindkét ország részére lehetőséget nyújt a gaz­daságos, nagyvolumenű és a KGST tagországok teljes szükségletét kielé­gítő gyártás kifejlesztésé­re. A Chloramphenicol, PAS—Na, Bl2-vitamin, Amprólium gyártására például Magyarország rendezkedik be, a salicil­­sav, acetilszalicilsav, K3- vitamin és a Ca­pantho­­tenat gyártására Lengyel­­ország épít kapacitást. A két ország szakértői megállapodtak a gyógy­szeripari trösztök közvet­len műszaki-tudományos együttműködésében, mely a gyógyszeripari létesít­mények tervezésétől a gyógyszertechnológiák to­vábbfejlesztését célzó munkálatokig terjed. (szentiványi) speciális bányamentő-gépkocsik készül­nek az IKARUS székesfehérvári gyáregységében. A kocsi az igen nehezen megközelíthető bányák­hoz is könnyen eljuthat (MTI Fotó : Percze Lajos felvézető) Jugo katonai­­ érkezett . A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság­ban járt magyar katonai küldöttség látogatásának viszonzásaként Ivan Gosnjak hadseregtábor­nok, a jugoszláv fegyve­res erők főparancsnoká­nak helyettese, nemzetvé­delmi miniszter vezetésé­vel szerda délelőtt jugo­szláv katonai küldöttség érkezett Budapestre, bar­­áti látogatásra. A vendé­geket a zászlókkal, üdvöz­lő feliratokkal feldíszített Ferihegyi repülőtéren ka­tonai tiszteletadással, ün­nepélyesen fogadták. A küldöttség fogadásá­ra megjelent Czinege La­jos vezérezredes, honvé­delmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának­ póttagja, Erdélyi Károly külügyminiszter­­helyettes, Gábor István, a Magyar Partizán Szövet­ség főtitkára, a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a Honvédelmi Mi­nisztérium és a Külügy­minisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt a repülőté­ren dr. Dusán Csalics, bu­dapesti jugoszláv nagy­követ, és a nagykövetség több beosztottja. Ugyan­csak ott voltak a Buda­pesten akkreditált kato­nai és légügyi attasék. Amikor a vendégek ki­szálltak a különrepülő­­gépből, a zenekar elját­szotta a jugoszláv és a magyar himnuszt, majd Ivan Gosnjak Czinege Lajossal együtt ellépett a küldöttség tiszteletére fél­­ szláv delegáció hazánkba sorakozott díszszázad előtt, s üdvözölte a kato­nákat. Úttörők virágcsok­rokat nyújtottak át a kül­döttség vezetőjének és tagjainak, akik ezt köve­tően üdvözölték a foga­dásukra megjelenteket. Az ünnepélyes repülő­téri fogadtatás a díszszá­­zad díszmenetével ért vé­get. A jugoszláv katonai de­legáció szerda délelőtt a Hősök terén megkoszo­rúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorú­zásnál jelen volt Czinege Lajos, továbbá a magyar néphadsereg tábornoki és tisztikarának több tag­ja, d­r. Dusán Csalics és a jugoszláv nagykövetség több beosztottja. ..Délben Czinege Lajos a­­Honvédelmi Miniszté­riumban fogadta a jugo­szláv katonai küldöttsé­get. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott talál­kozón jelen voltak a ma­gyar néphadsereg vezető tábornokai és parancsno­­kai is. Az eszmecsere befejezé­sekor Ivan Gosnjak átad­ta a jugoszláv néphadse­reg ajándékait: egy csa­patzászlót és egy fegyve­res partizánt ábrázoló bronzszobrot. A honvédelmi miniszter fogadása Czinege Lajos szerda este a Magyar Néphadse­reg Központi Klubjának nyári helyiségében foga­dást adott a jugoszláv ka­tonai delegáció tiszteleté­re. A fogadáson megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnök­­helyettese, dr. Korom Mi­hály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára s több más közéleti szemé­lyiség. Ott voltak a ma­gyar néphadsereg vezetői. Részt vett a fogadáson dr. Dusán Csalics és a ju­goszláv nagykövetség több munkatársa, a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséi, továbbá I. V. Tutarinov vezérezre­des, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának képvi­selője, valamint K. I. Pro­­vatov vezérezredessel az élen a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatai pa­rancsnokságának magas rangú képviselői. A szívélyes, baráti han­gulatú fogadáson Czinege Lajos vezérezredes és Ivan Gosnjak hadseregtábor­nok pohárköszöntőt mon­dott. (MTI) Társasház-lakótelepek a fővárosban Előközművesítés tanácsi beruházásból Az országban évente 30—35 ezer lakás épül magánerőből, állami tá­mogatással, OTP-kölcsön­­nel. Az Építésügyi Mi­nisztérium, a tanácsok az elmúlt időszakban több intézkedést tettek annak érdekében, hogy meg­könnyítsék a magánépítők helyzetét. A fővárosi tanács vég­rehajtó bizottsága az el­múlt év végén napirend­re tűzte ezt a kérdést. A szakemberek a vb-ülésen hangsúlyozták, hogy a fő­városban, a világvárosi jellegnek megfelelően, az elszórt, falusias családi házak helyett, a társashá­zak építését kell szorgal­mazni. Jelenleg a mun­kálatok egyik legfőbb akadálya: kevés a köz­művesített telek. A vb határozata alapján a Fő­városi Beruházó Vállalat, az OTP javaslatait figye­lembe véve, felmérte, hol építhetők lakótelepek for­májában társasházak. A tanácsok, az eddigi gya­korlattól eltérően, bizto­sítani akarják ezeknél a kapcsolódó beruházásokat is. A múltban ugyanis a társasházak mellett nem épült iskola, bölcsőde, megfelelő üzlethálózat sem. A fővárosi tanács a jövőben évi 20 millió fo­rintot akar biztosítani az ilyen társasház-lakótele­­pek előközművezetésére és több intézkedést tett a kommunális, kereskedel­mi és kulturális felada­­tok megoldására is. A programok szerint a legnagyobb ilyen társas­­ház-lakótelep — 900 la­kással — a Kacsóh Pong­rác úton, Zuglóban épül fel. E célokra jelöltek ki a XX. Mártírok útján egy kedvező területet, a XL Soproni úton 300 csa­­lád kap társasházakban új lakást, a XVI. Epersor utcában most készítik majd el a közműtanul­mányt, a beépítési terv már rendelkezésre áll, a társasházépítés egyik köz­pontja lesz a XXII. Bar­tók Béla út is. A XVIII. kerületben — a »fiatalok városában«, a KISZ-la­kó­­telepen — 1800 ilyen la­kást akarnak létesíteni. A fővárosi tanács szak­­igazgatási szervei most vizsgálják, hogy milyen intézkedéseikkel segíthet­nék a továbbiakban a ma­gánerőkből építkezőket. Szeretnének megfelelő vá­lasztékban rendelkezésre bocsátani modern típus­terveket, tájékoztatást kí­vánnak kiadni a hivata­los eljárásokról, az épí­tési lehetőségekről. Vizs­gálják, hogyan rövidít­hetnék az eljárási idő­­j­ket. (moldován) .

Next