Népszava, 1966. május (94. évfolyam, 102–127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

Eredményes partizántámadás egy amerikai helikopteres egység ellen A román küldöttség Hanoiból Pekingbe érkezett — Tanácskozások a Fehér Házban — Porter nagykövethelyettes sajnálkozik... Az Emil Bodnaras ve­zette román párt- és kor­mányküldöttség szerdán befejezte hatnapos baráti látogatását és elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. A román párt- és kor­mányküldöttség VDK-ban tett látogatásáról közös közleményt adtak ki. A közlemény elmondja, hogy a tárgyalófelek meg­bélyegezték az amerikai imperialisták agressziós háborúját, amely durva megsértése az 1954-es genfi megállapodásoknak. A román küldöttség ál­lást foglalt a VDR kor­mányának négy pontban rögzített elvei mellett, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ötpontos nyilatko­zata mellett. A román nép internacionalista kö­telezettségeinek megfele­lően továbbra is támo­gatja a vietnami népet az amerikai agresszióval szemben. A delegáció szerdán át­utazóban Pekingbe érke­zett. A repülőtéren Csen Ji és Li Hszien-nien, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjai, a Minisztertanács elnökhelyettesei köszön­tötték a küldöttséget. A Reuter szerint az amerikai katonai parancs­nokság szóvivője Saigon­ban bejelentette, hogy kedden Észak-Vietnam fe­lett először támadták meg repülőgépről kilőtt raké­tával a behatoló amerikai repülőgépeket. Kedden Johnson elnök a Fehér Házban részletes megbeszélést folytatott a dél-vietnami helyzetről Ca­bot Lodge saigoni nagykövettel és több más vezető tisztviselővel. Lodge először négy­szemközt tett jelentést az elnöknek a politikai, ka­tonai és gazdasági hely­zetről, majd mindketten a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén vettek részt. Johnson a megbeszélés után kijelentette, hogy igen hasznos áttekintést nyert a vietnami hely­zetről. Lodge nagykövet olyan információkat ho­zott, amilyeneket nem mindig kapunk meg táv­irati úton — fűzte hozzá. Az AP jelentése szerint Ky tábornok szerdán is­mét bejelentette, hogy még egy évig hatalmon akar maradni. A TASZSZ New York-i tudósítója, felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a báb­kormány miniszterelnöke először négy nappal ez­előtt tett ehhez hasonló bejelentést, amikor azt mondta, hogy nem ismeri el a választások eredmé­nyét, ha azok nem felel­nek meg az ő vagy az Egyesült Államok elkép­zeléseinek. Bush amerikai külügyminiszter mindjárt másnap, egy tv-adásban sietett biztosítani a hall­gatóságot, hogy Ky tábor­nokot »félreértették«. A miniszterelnök újabb megnyilatkozása azonban azt mutatja, hogy egyál­talán nem értették félre, hz amerikai szuronyok segítségével el akarja odázni a választások meg­tartását. Bong Son környékén a dél-vietnami partizánok meglepetésszerű támadást intéztek szerdán reggel az egyik amerikai helikopte­res dandár ellen. Sok he­likoptert a földön meg­rongáltak. Az AFP jelentése sze­rint William Porter sai­goni amerikai nagykövet­helyettes szerdán felkere­si Ky tábornokot, hogy „sajnálatát és részvétét" nyilvánítsa a keddi zűrza­varos lövöldözés miatt, amikor az amerikai kato­nák teljesen elvesztették a fejüket egy robbanás után és az utcán minden­kire rálőttek, aki élt és mozgott. ­r Üres futamok — így­­ kommentálta sommá­san a Neue Zürcher Zei­tung az Európai Közös Piac brüsszeli tanácsko­zásait, ahol a régóta va­júdó agrárkérdésben, va­lamint az 1967. július 1-re tervezett teljesen szabad áruforgalomban igyekez­tek a tagállamok meg­­egyezni. A kompromisz­­szumos megoldás szerint a terminust egy évvel későbbre, 1968. július 1-re tolták el. A francia de­legáció vezetője, Centre de Mur­villé külügymi­niszter már arról beszélt, hogy a határidőt legalább 1969. január 1-ig kell el­halasztani, majd hossza­­dalmasan ecsetelte, hogy a különböző nyugat-euró­pai gazdasági társulások (Montanunió, Euratom és Közös Piac) egyesítésénél igen kívánatos lenne, ha a vezetőségben új arco­kat láthatnának. Ezzel nyilvánvalóan arra cél­zott, hogy Franciaország mindenképpen ellenzi a­­nyugatnémet Hallstein je­lölését, aki jelenleg az Európai Közös Piac úgy­nevezett bizottságának a vezetője. Hallstein pozí­cióinak gyengülését egyéb­ként az is jelzi, hogy a jelenlegi ülésszakon «be­tegségére­ hivatkozva a legtöbb tanácskozáson je­len sem volt. Az ellentétek egyik góc­­pontja, hogy Bonn a gazdasági egyesülést ele­ve külpolitikai elgondolá­sokkal kapcsolta össze. N­yuga­t-Néme­tországban abból indultak ki, hogy a hat nyugat-európai tag­állam gazdasági együtt­működése automatikusan politikai összeolvadáshoz vezet. Ez, persze, olyan jellegű lenne, ami első­­sorban Nyugat-Németor­­szág számára előnyös, mi­vel a nyugatnémet ipar túlsúlya következtében Bonn kapná a hangadó szerepet és így átvenné az egész nyugat-európai térség politik­ai irányítá­sát. A nyugatnémet el­gondolások realizálásához megfelelő formai alapot nyújtott az a rendelke­­zés, mely szerint 1966 ele­jén az Európai Közös Piac tanácskozásain meg­szűnt volna az egyes álla­mok vétójoga, így Bonn többségi szavazással ki­harcolhatta volna elgon­dolásait, elsősorban Fran­ciaországgal szemben. A határidő közeledtével azonban kitűnt, hogy de Gaulle nem hajlandó olyan szerepet vállalni az Európai Közös Piacon be­lül, ami eleve lehetetlen­né tenné az önálló fran­cia vonalvezetést nagy politikai síkon. Funda­mentális kérdés tehát, hogy a Közös Piac tovább fejlődik-e az integráció irányában és ezzel szoros gazdasági szervezetből mindinkább »nemzetek feletti« politikai szerve­zetté alakul-e át. A fran­­cia kormány makacsul küzd az ilyen lehetőség ellen és tekintve, hogy a gazdasági együttműködés vonalán is nehézségek mutatkoznak, valószínűt­len, hogy a merész nyu­gatnémet elgondolások megvalósulhatnak. Esmu­tettük, hogy a most­­ befejeződött megbe­széléseken az agrárkérdés előtérben állt. Korábban megegyeztek az úgyneve­zett közös agrárkasszá­ban, aminek a létrehozá­­sa főleg Franciaországnak állt érdekében. Bonn ak­kor hajlandó volt az ál­dozatra, de ezt is csak azért tette, mert azt re­mélte, hogy a pénzáldozat gyümölcsöző politikai be­fektetésnek bizonyulhat. Ellenszolgáltatásként is­mét azt kérték, hogy de Gaulle mutatkozzon haj­landónak az integráció továbbfejlesztéséhez. A nyugatnémet taktikához tartozott, hogy lépésről lépésre indítványozták: egységesíteni kell a Kö­zös Piacon belül ,az adó­rendszert, közös külke­reskedelmi politikát kell kialakítani és mindenek­előtt teljesen meg kell szüntetni, lehetőleg a tervezettnél is korábban, az ipari belső vámokat. Mindez Nyugat-Német­or­szágnak áll elsősorban ér­dekében, a nyugatnémet nagyipar térhódításához vezethet, mivel az kor­szerűbb berendezésekkel rendelkezik, mint­ közös­piaci konkurrensei. Francia részről, persze, világosan meglátták a bonni manőverek hátte­rét. Világosan tudtára ad­ták Nyugat-Németország­,­nak, hogy nem hajlandók belemenni a zsarolási játszmába. Sőt, megindult Párizs ellentámadása is, elsősorban a nyugatné­met elképzeléseket meg­­személyesítő Hallstein el­len. A franciák minden­képpen el akarják távo­lítani a túl nagy önálló­sággal működő bizottság éléről Hallstein profesz­­szort, Bonn ezt eredetileg fel­­háborodással utasítot­ta vissza, de nyílt titok, hogy lehetne azért Nyu­­gat-Németoroszággal al­kudozni. Ennek az a lé­nyege, hogy Nyugat-Né­­metország esetleg ejtené Hallsteint, ha Párizs fel­adná a vétójog fenntartá­sát hirdető álláspontját. Nem is szólva arról, hogy Nyugat-Németország szá­mára semmi se lenne drága, ha az Európai Kö­zös Piacot politikai integ­­rációvá fejleszthetnék to­vább. A kulisszák mögötti csatározások, tehát első­sorban nagy politikai kér­déseket érintettek, miköz­ben az előtérben gyakor­lati gazdasági problémák­ról vitáztak. Az is bizo­nyos, hogy a két élesen szembenálló pólus, Fran­ciaország és Nyugat-Né­metország. A gazdasági kérdéseknél sem egyér­telmű a helyzet. Most az agrárkérdés van elsősor­ban napirenden. De iga­zuk lehet azoknak a gaz­dasági szakembereknek, akik azt mondják, hogy a legfőbb gondot nemsoká­ra az ipar fogja okozni a Közös Piacon. Ide tar­tozik, hogy közben az amerikai ipari konkurren­­cia minden síkon egyre határozottabban jelentke­zik, a­­ nyugat-európai iparágakban pedig csak most látnak igazán hozzá a nagyarányú korszerű­sítéshez, ami az egyet­­len eszköze annak, hogy szembenézzenek az ame­rikai, angol, vagy japán konkurenciával. Bizo­nyos azonban, hogy máris időzavarban vannak. Mindezek a jelek arra mutatnak, hogy Brüsszelben a »Vidám be­lépés« útján (itt van az Európai Közös Piac palo­tája) az elkövetkezőkben is szaporodni fognak az üres futamok. KrimiOT Endre Hallstein a süllyesztő 1966. május 12 Kozmosz 118. Szerdán a Szovjetunió­ban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 118. jelzésű mesterséges hol­dat, hogy a rajta elhelye­zett műszerek segítségével folytassák az űrkutatási programot. A szputnyik kör alakú pályán kering a Föld kö­rül, körülbelül 640 kilo­méterre a Föld felületé­től- Keringési ideje 97.1 perc. A pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok. A szputnyikon elhelye­zett berendezés kifogásta­­lanul működik. # Esztergályos Ferenc, hazánk első izlandi nagy­követe kedden átadta megbízólevelét Asgeir As­­geirsson izlandi köztársa­sági elnöknek. # Ivan Basev bolgár külügyminiszter hivatalos látogatásra Helsinkibe ér­kezett. Rendkívüli Megválás A guatemalai kongresz­­szus kedd este új köztár­sasági elnököt és alelnö­­köt nevezett ki, néhány órával azután pedig a tá­vozó, katonai diktatúra kihirdette az ostromálla­potot. A törvényhozás Julio Cesar Mendez Monteneg­ro 50 éves jogászprofesz­­szort nevelte ki elnökké, az új alelnök pedig Cle­mente Marroquin Rojas, a la Hora című lap igazga­tója lett Mendez Monte­negro a Guatemalai For­radalmi Párt nevű cent­rista csoportosulás színei­ben indult a választáso­kon. Pártja az 55 mandá­tumból 30-at hódított el. A március 6-án megtar­tott országos választáso­kon az ellenzéki Mendez Montenegro a jobboldali katonai diktatúra jelölt­jeit ütötte el a győzelem­től, és különböző társa­dalmi és gazdasági refor­mokat helyezett kilátásba. Az új elnök mandátuma négy évre szól és július 11-én lép hivatalba. Enrique Peralta Azur­­dia, a távozó katonai junta vezére, aki 1963. márciusában államcsíny révén jutott hatalomra, néhány órával az elnök és a­lel­nök megválasztása után 30 napra ostromálla­potot hirdetett ki. A dön­tést a régi kabinet hozta meg és hivatalosan sem­mivel nem indokolták. Az ostromállapotot — hírügynökségi jelentések szerint —, azzal kapcso­latban hirdették ki, hogy a »Forradalmi Fegyveres Erők« nevű föld alatti el­lenzéki mozgalom a múlt héten elfogott és isme­retlen helyre szállított két magas rangú kor­mánytisztviselőt. A szer­vezet közölte, hogy csak úgy hajlandó szabadon bocsátani a túszokat, ha a junta is szabadon en­ged 24 baloldali politi­kust, akiket a választások előtt néhány nappal hur­coltak el. A kétszer is meghosszabbított ultimá­tum kedd este járt le. A kormány azt állítja, hogy az eltűnt politikusok nin­csenek börtönben. Nem hivatalos értesülések sze­rint a­ baloldali személyi­ségeket a junta meggyil­koltatta. NÉPSZAVA Kiküldött munkatársunk tele­fon jelentése Szófiából: Magyar felszólalás a bolgár szakszervezetek kongresszusán A bolgár szakszerveze­tek VI. kongresszusán szerdán számos küldött és több ország delegátusa, köztük a magyar szak­­szervezeti delegáció veze­­tője, Karakas László, a Szaktanács titkára is fel­szólalt. — Jóleső érzéssel tölte­nek el bennünket azok a sikerek, történelmi jelen­tőségű eredmények, ame­lyekről a kongresszus elé terjesztett beszámoló szá­mot adott — mondotta a többi között Karakas László. A továbbiakban arról szólt, hogy a bolgár szakszervezetek VI. kong­­resszusának kezdete egy­beesik a hitleri fasiszták, a történelem e modern útonállás felett aratott győzelem 21. évfordulójá­val. Most — mondotta —, amikor az amerikai im­perialisták a német im­perializmus­­ újjászervezé­sére törekednek, maguk is a népek szabadsága el­leni harc zászlóvivői let­­tek, barbár háborút visel­nek a hős vietnami nép ellen, emlékeztetni kell az új útonállókat arra, hogy milyen sors várt elődeik­re. Nagy tetszéssel fogadta a kongresszus a magyar delegátus beszédének azt a részét, amely gond­jaink hasonlóságáról szólt és a megoldás ta­pasztalatait elemezte. A Szaktanács titkára végül hangsúlyozta, hogy a ma­gyar nép — csakúgy, mint a bolgár nép — pártjá­nak kongresszusára ké­­szül, a szocialista építés hasonló kérdéseinek meg­oldásán fáradozik, min­dig új erőt merítve a nemzetközi munkásmoz­galom tapasztalataiból. Zsidai Pál Nyugat-európai kommunista pártok tanácskozása Bécsben Május 9—11 között Bécsben tanácskoztak a nyugat-európai kommu­nista­­ pártok képviselői. A konferencia közös köz­leményét ma délelőtt hoz­zák nyilvánosságra. " Az olasz építőipari mun­kások és mezőgazdasági dolgozók szerdán nagy­szabású tüntetést rendez­tek Rómában és más olasz nagyvárosokban. Harcuk szerves részét al­kotja az olasz munkás­­osztály erőfeszítésének, hogy kivívja a monopo­lista tőkés csoportok ál­tal elhatározott és a kor­mány által támogatott bérrögzítés felszámolását. Az építőipari munkások szerdán 48 órás általános sztrájkba léptek, de az ország egyes vidékein már kedden abbahagyták a munkát. Milánóban különösen nagyszabású tüntetés zaj­lott le. A városban több ezer munkás rendezett tüntető felvonulást, hogy ily módon juttassa kifeje­zésre eltökélt szán­dék­át a béremelések és a mun­kaidő csökkentésének ki­vívására. Hasonló munkásmeg­­mozdulásokra került sor a dél-olaszországi Cosen­­zában több mint tízezer építőipari munkás rész­vételével. Az építőipari munkások sztrájkja szerdán az or­szág egész területére ki­terjedt. Rómában több ezer munkás vonult fel a közmunkaügyi miniszté­rium épülete, valamint a gyáriparos szövetség szék­háza elé. Hasonló meg­mozdulások voltak Firen­zében, Bariban, Nápoly­­ban, Bolognában és Li­vor­nóban. Az olasz főváros utcáin — az építőipari munká­sok tüntetésével egyide­jűleg *— 15 000 földmun­kás, felesbérlő és egyéb mezőgazdasági dolgozó is tüntetett a kormány gaz­daságpolitikája ellen. A DGB-kongresszus és a szükségállapot-törvények A Nyugatnémet Szak­­szervezeti Szövetség (DGB) Nyugat-Berlinben most folyó VII. kongresszusán az eddigi tanulságok alapján szemmel látható, hogy a szükségállapot­vitában három különböző álláspont képviselői csap­nak össze: 1. A jobboldaliak arra törekszenek, hogy a kong­resszus valamilyen óvato­san helyeslő formában tá­mogassa a bonni kor­mánynak a szükségálla­pot-törvények bevezetésé­re irányuló szándékát. E csoportnak az a minimá­lis célkitűzése, hogy leg­alábbis megakadályozza szükségállapot-ellenes ha­tározatok elfogadását. 2. A baloldal Otto Bren­­nernek, az IG Metall el­nökének vezetésével a leghatározottabban elveti e törvények parlamenti m­egszavaztatására irá­nyuló bonni törekvéseket és azt akarja, hogy a DGB mostani kongresszu­sa határozatilag mondja ki: a szakszervezetek a demokratikus szabadság­­jogok védelmében minden rendelkezésükre álló esz­közzel harcolni fognak a szükségállapot-tör­vé­nyek parlamenti elfogadá­sa ellen. 3. A kongresszus elé be­terjesztettek egy közvetí­tő javaslatot is. Az ezt tá­mogató centristák vezére, Kluncker, a közalkalma­zottak szakszervezetének elnöke. E javaslat langy­­meleg módon elítéli ugyan a szükségállapot-törvé­nyeket, mégis a végleges döntést, hogy a DGB mi­lyen álláspontot foglaljon el e törvényekkel kapcso­latban, szeretné elhalasz­tani arra az időre, amikor a Bundestag már kétszeri olvasásban elfogadta a szükségállapot-törvé­nyeket, és csak a harma­dik olvasás lenne hátra ahhoz, hogy e törvények életbe lépjenek. Akkor majd össze kell hívni a DGB rendkívüli kongresz­­szusát. Széles nyomtávú vasútvonal Matovce és a Kelet-szlovákiai Vasmű között A csehszlovák—szovjet együttműködés révén ké­szült új létesítmény fel­avatását ünnepelték szer­dán Kassán. 25 hónapos megfeszített munka után teljesen elkészült a szov­jet határ és a Kassa köz­vetlen közelében fekvő új nagy létesítmény, a Ke­let-szlovákiai Vasmű kö­zötti 90 kilométer hosszú­ságú széles nyomtávú vas­útvonal. Az ünnepség alkalmá­ból szerdán reggel M. T. Jefromov miniszterelnök­helyettes vezetésével szov­jet delegáció érkezett Csehszlovákiába, amelyet Matovce határállomáson Jozef Lenárt miniszterel­nök és más csehszlovák vezető személyiségek fo­gadtak. A hivatalos fogadtatás után Lenárt miniszterel­nök ünnepélyesen fel­avatta az új vasútvonalat, majd a két küldöttség tag­jai zászlókkal feldíszített vonaton az új vasútvona­lon tették meg az utat a Kelet-szlovákiai Vasműig ahol hatalmas tömeg kö­szöntötte őket. Délután a kassai Nem­zeti Színházban ünnep­­gyűlést rendeztek, ame­lyen a csehszlovák mi­niszterelnök és a szovjet miniszter­elnökhelyettes mondott beszédet. Kínai—albán közös közlemény * Szerdán Pek­ingben kí­nai—albán közös közle­ményt írt alá Csou En-laj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke, miniszterelnök, és Mehmed Shehu, az al­bán párt- és kormány­­küldöttség vezetője, az Albán Munkapárt Politi­­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. ­ Az SPD kongresszusa elé terjesztett javaslatok helyeslik a párbeszédet Az NDK fővárosában élénk figyelmet keltett, hogy az SPD küszöbön­­álló dortmundi kongresz­­szusa elé terjesztett­­ határozati javaslatok meg ■­legen üdvözlik a Né­­­­met Szocialista Egység-­­ párt és az SPD szónok-­­ cseréjét, s az eddig nyíl-­­ vánosságra hozott 212 ja­­­­vaslat között egyetlenegy­­ sem akad, amely e szó­nokcsere ellen irányulna. Ez azt tanúsítja, hogy az NSZEP kezdeményezése az SPD-tagság zömének véleményével találkozik, azaz a nyugatnémet szo-­­ ciáldemokrácia tagjai és hívei (akikhez az NSZEP első nyílt levelét intézte) a két német munkáspárt megértésének hívei.

Next