Népszava, 1966. június (94. évfolyam, 128–153. szám)
1966-06-14 / 139. szám
Mi legyen a gazdasági vezetők versenycélja? Könnyebb, biztonságosabb munkafeltételek, körültekintő szociális gondoskodás Országos szükségletre és exportra a tavalyinál 12 millió forint értékűvel több termék elkészítését ígérte a pártkongresszus tiszteletére a Csepel Autógyár Dugattyú- és Csapágyöntöde üzemegység kollektívája. Az első negyedévi termelési tanácskozásokon a mennyiségi igények mellett sok szó esett a selejt alakulásáról is. 1964-ben a gyári selejt meghaladta A munkások a javaslatokkal egyetértettek, s azzal is, hogy a tervszerűség követelményeinek megfelelően elégítsék ki a rendelők igényeit. Kérésük az volt: a gyár vezetői időben biztosítsák számukra az anyagot, a szerszámokat s gondoskodjanak az esetlegesen felmerülő üzemzavarok gyors elhárításáról. „Több és minőségileg jobb termékek előállítása, betartva a szállítási határidőket’’ — így lehetne összefoglalni azt az írásban is rögzített dokumentumot, amely a gyár kollektívájának a közelgő pártkongresszus tiszteletére tett akaratát foglalta magában. Mit tettek az év első öt hónapjában az ígéret valóra váltásáért? — ezt akartuk megtudni gyárlátogatásunk alkalmával. — Ez évben sikerült elérnünk, hogy nincsenek anyagellátási gondjaink — válaszol kérdésünkre Hamm Róbert üzemegységvezető. — Ez biztató ahhoz, hogy a többi között ez évben legyárthassuk az egymillió darab motordugattyút. Természetesen a jó munkához szükséges egyéb feltételeket is igyekszünk biztosítani. Lényegében a tavalyival azonos munkaterületen és azonos létszámmal kívánnak 12 millió forinttal több értékű öntvényt gyártani. Ez azt jelenti-e, hogy a munkásoknak nagyobb erőkifejtéssel kell dolgozni? — Állíthatjuk, hogy mamár könnyebben megy a műhelyekben a munka, mint tavaly — vette át a szót Imre János műszaki vezető. — A dolgozóktól nem nagyobb erőfeszítést, hanem gondosabb, szorgalmasabb munkát kérünk. E két dolog már elegendő ahhoz, hogy a népgazdaság által kért többletterméket letehessük az „asztalra”, a 20 százalékot. Tavaly a gondosabb munka nyomán ez már 8 százalékra csökkent, a legkényesebb terméküknél, a dugatytyúknál azonban még mindig 13 százalékot tett ki. A gyár vezetői a selejt 2 százalékos csökkentésére láttak lehetőséget, ami az üzemegység önköltségében 1 millió 300 ezer forint megtakarítást jelenthetne sor, amely teljesen megszüntette az anyagmozgatás fárasztó munkáját, ugyanakkor mintegy 30 százalékkal növelte a termelékenységet is. Most a leöntött munkadarabokat a munkások felakasztják a konvejorsor horogjára. Ez keresztülviszi egy ki— Több mint hét éve vagyok itt — jegyezte meg Kovács Ferenc öntő. — Üzemünk hírhedt volt arról, hogy szinte naponta léptek ki emberek a rossz munkakörülmények miatt. Ez évben még senki sem hagyta el vállalatunkat, mert jelentősen javultak munka- és szociális körülményeink. — Most egészséges, tiszta a műhelyünk levegője — vette át a szót Cseres Lajos szakszervezeti hidegvizes hűtőkádon s ahogy innen kijön, egy ember kalapáccsal letördeli a beöntés által keletkezett felesleges anyagot a dugattyúkról. — E munkán a kalapácsot is rövidesen már csak múzeumi tárgynak tekinthetjük majd — mondotta Pató Rafael telepvezető. — Elkészült már a törőgép, rövidesen üzembe állítjuk ... A konvejorsor aztán továbbviszi a dugattyúkat a forgácsoló gépekhez. Itt is könnyebb már a munka. Azelőtt az amerikánerba kézzel fogták be az anyagot, s igen fárasztó volt ezt naponta többszázszor megismételni. Most egy kar elmozdításával sűrített levegő működteti a szorítópofákat, vagyis pótolja az emberi erőkifejtést. zalmi. — Egyrészt a kokszkályhák helyett olajtüzelésű kályhákat kaptunk. Másrészt minden kályha felett működik már a nagy teljesítményű, korszerű elszívó berendezés. Még sok kisebb-nagyobb jelentőségű olyan megvalósult intézkedésről lehetne szólni, amelyek azt bizonyítják: nemcsak nagy állami beruházásokkal, hanem öntevékenyen a saját erőforrások helyes felhasználásával is ki lehet elégíteni a korszerű munkavégzés követelményeit. Sok millió forinttal létrehozott üzemek dolgozói is megirigyelhetnék azokat a munkakörülményeket, amelyek között most a csapágyöntöde dolgozói tevékenykednek. Az ósdi falak között is megtalálták a módját a gyár vezetői annak, hogy korszerű, fehér-fekete öltözőt létesítsenek. Nemcsak a ragyogó tisztaságú kis ebédlőjükben, hanem ugyanúgy a gyárudvaron is nagy a rend, az utak felbetonozva teszik biztonságossá a közlekedést és még arról sem feledkeztek meg, hogy nagy beton-»ágyakban« virágokat elhelyezve, tegyék szebbé, otthonosabbá a munkahely képét. A Dugattyú- és Csapágyöntöde üzemegység vezetői, úgy tűnik, megértették, hogy ha a munkások versenyének lényege: többet, jobbat, szebbet, akkor az ő versenycéljuk csak az lehet, hogyan tudják a munka- és szociális helyzet javításával segíteni, hogy az emberek biztonságos körülmények között, könnyebben dolgozva tehessenek eleget a pártkongresszus tiszteletére tett ígéretüknek. Ezt a »munkamegosztást« csak helyeselni és támogatni lehet Taray László Saját erőből is lehet Többet — kevesebb erőkifejtéssel „Több terméket adnak mint tavaly, mégis könynyebben dolgoznak a munkások” — ezt érdemes közelebbről is megvizsgálni. A dugattyúöntöde földszintes, öreg épületben van elhelyezve. Évek óta nem kaptak komolyabb beruházást a műhely fejlesztésére, a munka és szociális helyzet javítására, mert az volt a vélemény, hogy ide már nem érdemes pénzt befektetni. Koksszal fűtött kemencékben olvasztották az anyagot, s emiatt egészségtelenül gázos volt a műhely légtere. A nagy hőségtől is sokat szenvedtek a munkások. A leöntött dugattyúkat az öntők maguk mellé rakták, ez is ontotta a meleget. A kész munkadarabokat a segédmunkások talicskával tolták a forgácsolóba. S mindez már a múlté. A munkások javaslatait meghallgatva a vezetők tenniakarása szinte csodákat művelt Saját tervezésben elkészült egy olyan konvejor 2 Átadta megbízólevelét az EAK új nagykövete Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn fogadta Abdel Azim Fahmy rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Egyesült Arab Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Kovács Imre vezérőrnagy és Csaba Ferenc, a Külügyminisztérium protokollosztályának helyettes vezetője-Abdel Azim Fahmy nagykövet megbízólevele átadásakor mondott beszédében többek között hangsúlyozta:• A két ország kapcsolatai a barátság, a kölcsönös tisztelet és megértés szellemében, kedvezően fejlődnek, és további lehetőségek vannak az együttműködés kiterjesztésére. Miniszterelnökük hazánkban tett látogatása erősítette ezeket a kapcsolatokat. A látogatás nagy fontosságú eredményei ékesen fejezik ki a kölcsönös bizalmat és támogatást. Dobi István válaszbeszédében kiemelte: " A Magyar Népköztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság történelmi tapasztalatainak hasonlósága, népeink céljainak azonossága a szocialista társadalmi rend megteremtésében és a nemzetközi helyzetet meghatározó alapvető kérdésekben, lehetővé teszik és elősegítik az egyenrangú felek érdekeit kölcsönösen szolgáló politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolataink további fejlesztését. Országaink vezető államférfiainak a közelmúltban lezajlott találkozása alkalmából kölcsönösen kifejezésre jutott az erre irányuló legbarátibb szándék és legőszintébb érdeklődés. Ezt követően Abdel Azim Fahmy nagykövet bemutatta Dobi Istvánnak a kíséretében megjelent Ahmed A. W. Selim nagykövetségi tanácsost, Mohamed el Kordy nagykövetségi első titkárt, Mohamed Y. Kouedi nagykövetségi harmadtitkárt, Moustafa Sabry és Salah Attia irattári titkárokat. Az Elnöki Tanács elnöke ezután szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel.* Abdel Azim Fahmy nagykövet megbízólevele átadása után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. (MTI) TÖRTÉNELEM VERSBEN ÉS ZENÉBEN Történelmet idéz, szabadságharcunk évszázadait eleveníti fel a Fővárosi Művelődési Ház (Egressy Klub) *»Fölszállott a páva« című új zenés irodalmi összeállítása. A műfaj megjelölése nem pontos, valójában komplex kompozíció, amelynek szerves része és egyenrangú megszólaltatója a szimfonikus zenekar, férfikar, két magánénekes és két versmondó előadóművész. Az összeállítás a költészet és a zene egybehangolt felhasználásával, az értelemre és az érzelmekre egyaránt hatva tallózza végig történelmünket a Dózsaforradalomtól kezdve a Rákóczi-időkön és az 1848-as szabadságharcon át 1919-ig s onnan tovább a felszabadulásig, érzékeltetve a történelmi folyamatosságot, a nagy népi forradalmi megmozdulások összefüggését, szinte egymásból következését. S ennyiben a műsor összeállítója, Négyesi András karnagy úttörő munkát végzett. Vezetése alatt a műsor jellegéhez méltó színvonalon szerepelt a nyomdászszakszervezet központi szimfonikus zenekara a Fővárosi Villamos Vasút énekkarával, továbbá a két magánénekes, Kenderessy Zoltán és Toroczkay Tihamér. Felvinczy Viktor és Tihanyi Pál előadóművészekre ezúttal hasonló feladat hárult, mint a versenyművek hangszeres szólistáira; élményszerű versmondásukon túl érdemük, hogy hangjuk tudott a zenekar felé szárnyalni, szövegük időtartamára a vers elsődlegességét biztosították a színpadon, vagyis megbirkóztak a zenére szavalás hálátlan feladatával. A Fővárosi Művelődési Ház e művészi műsora alkalmakra készült, állami ünnepek, munkásmozgalmi rendezvények esetére. De ettől függetlenül igényes művészi élményt jelenthet mindenkor és mindenütt, ahol előadják. (g. szabó) Csütörtökön búcsúztatják Király Dezsőt A gyászoló család, rokonok és barátok szomorú szívvel jelentik, hogy Király Dezső író 1966. június 11-én elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatása a Farkasréti temető halottasházában 1966. június 16-án, du. 15.30 órakor lesz. Minden külön értesítés helyett. NÉPSZAVA PETŐFIBÁNYÁN „REMEK“ AZ IFJÚSÁG... áros a faluban . Párizs és Petőfibánya... A minap így kezdte riportját a Kossuth-rádió riportere Csohány Kálmán grafikusról; ezzel azt akarta kifejezni, hogy a kitűnő művészt épp olyan jól ismerik a kis „eldugott” bányászfaluban, mint a hatalmas európai metropolisban. De Petőfibányán nemcsak Csohány Kálmánt ismerik. A Petőfi Sándor Művelődési Ház ugyanis rendszeresen „házhoz” szállítja az alig 5000 lelkes településre a nagyvilág és az ország művészetét, kultúráját. A bányászok, bányászfeleségek, s főként a petőfibányai fiatalok egyetlen szórakozási lehetősége ez az intézmény, amely nem fukarkodik a hasznos látni- és tapasztalnivalókkal, s nagyvárosi szinten műveli, szórakoztatja a kis falut. Nem célunk, hogy teljes részletességgel adjunk képet a ház munkájáról, úgy véljük, néhány jellegzetessége is elég lesz ahhoz, hogy megértsük: mire képes a korszerű népművelés? Ahol a népművelők is szocialista brigádot alakítottak Az első, ami szokatlan — legalábbis eddig — a művelődési intézményeknél: egy szocialista szerződés, amelyben a ház dolgozói vállalták, hogy ők is elérik a szocialista brigád címet. A szerződés első bekezdése így szól: „A szocialista embertípus kialakítása, a közösségi szellem elmélyítése feltétlen megkívánja a szocialista brigádmozgalomban való részvételt__ Kultúrházunkban töltik dolgozóink szabad idejük legnagyobb részét. Mi azt szeretnénk, ha itt is érvényesülne a példamutatás, az erkölcsi és jellembeli fejlettséget is tekintve. Szeretnénk olyan, vagy magasabb szinten állni, mint akik körünkben töltik szabadidejüket.. .’* És az egykori Pernyepusztán, ahol csak uradalmi cselédek laktak, most egy fiatal bánya lignitet termel a Mátravidéki Erőműnek. Szocialista brigádok és szocialista üzemek dolgozói gondoskodnak arról, hogy az erőmű ellátása zavartalan legyen a népművelők szocialista brigádja pedig vállalta, hogy gondoskodik ezeknek a dolgozóknak a szellemi ellátásáról, arról, hogy Petőfibánya lépést tartson az élettel, a modern kultúrával. Órai teák mellett például „pletykadélutánok”-at rendeznek, ahol mindenki arról beszél, ami a legjobban érdekli. „Zsebszínház”-ának rövid műsora közben vitatkozni is lehet. „Becsületbár”jában a fiatalok magukat szolgálják ki feketével és hűsítőkkel. Minden hónapot vetélkedő, vidám verseny, társasjátékok, mopresszo, színész,bányász-találkozó, táncdalverseny, társastánc bemutató, komoly- és könnyűzenei est, sportvita, élménybeszámoló és egyéb látványos program tarkít. Így a klub rövid idő alatt felpezsdítette Petőfibányán az életet. — Nélküle már el sem tudnám képzelni szabad óráimat — mondja Tajti József, a gépüzem ifjú lakatosa, aki azonban a gondokról is beszél: — A legnehezebb a kötetlen programok szervezése, mert játékiparunk a 16—24 évesek részére egyáltalán nem készít játékot. Örökké a szobafocit vagy a kártyát nyúzzuk... „Adj füvet a tehénnek...“ A klub irodalmi preszszójáról egyik törzslátogató, Orosz Éva számol be. — A zsebszínház, vitaindító műsorok, író-olvasó-találkozók mellett több éves Irodalmi programot készítettünk. Az idén a régi magyar irodalommal foglalkoztunk az ősköltészettől Katonáig. Jövőre Kölcseytől Madáchig és Mikszáthig tanulmányozzuk az irodalmat, aztán a XX. század következik. Csak ezután szervezzük meg irodalmi színpadunkat, ekkor már kellő irodalmi műveltséggel rendelkezünk hozzá ... Bérletünk van egyébként a Déryné Színház műsoraira, meg akarjuk szokni és szeretni a színházat éppúgy, mint az olvasást... Adj füvet a tehénnek, az ad tejet — mondja a mese. A Novum klub alakítja, neveli Petőfibánya ifjúságát — a bánya, a szakszervezet pedig szívesen áldoz a klub további fejlesztésére, mert úgy véli, ha százezer forintot költ néhány száz fiatal világnézetére, művelődésére, az milliókat ér, milliókat hoz majd. Petőfibánya népművelő szocialista brigádja megtalálta az utat a fiatalok szívéhez — s nagyrészt ennek köszönhető, hogy a bánya néhány veteránja ezt hangoztatja: — Nem igaz, amit máshol mondanak: igenis, ez egy remek fiatalság! Győrt Illés György A Novum novumjai Mit tesznek, mit kezdeményeznek hát ennek érdekében? A néppűvelők szocialista brigádjának vezetője, a ház igazgatója, Városi Gyula erre így felel: — Tekintve, hogy Petőfibánya fiatal település, s lakosságának zöme is ifjú, újdonságunk, nóvumunk a fiatalok Nóvumklubja. Alig egyéves, de máris a legnépszerűbb nálunk... Hogy mi is tulajdonképpen a novum a Nóvum-klubban, arról az igazgató így tájékoztat: — A Novum első nóvuma, hogy a fiatalok maguk rendezték be, s díszítették modern, ízléses módon; maguk irányítják életét, maguk szervezik programját és saját ifjúgárdájuk ügyel rendjére... A klubnak sokféle érdekes újdonsága van és éppen ez teszi a legvonzóbbá. Divatbemutatók, tv- és filmankétok, öt Rádió mellett Emberség minden műfajban Fiatal író rádiójátékát hallhattuk a múlt hét végén: Kopányi György drámája, az Idézés elhunytaknak, megható és megragadó módon ábrázolta, hogy egy magárahagyott özvegy szomorú kétségbeesése miként sűrűsödik egészen az őrületig. Akad talán hallgató, aki a rendkívül logikus — kissé talán túlzottan is kiszámított — művet nagyon is művinek, azaz mesterségesen kiagyaltnak érezte, s arra gondolt, hogy nálunk nem fordulhat elő az elmagányosodásnak, a magára maradásnak ilyen végletes esete. Sajnos, azonban — előfordul. Épp a rádió egy másik műsora nyújtott erről bizonyítékot: Kapás Irén és Szigeti Anna dokumentumjátéka egy fiatal leány majdnem tragédiába torkolló történetét elevenítette meg az igényes irodalmi riportázs eszközeivel. A munkahely, a környezet, az illetékes szervek bűnösen közömbös nemtörődömsége kétszer is öngyilkosságba sodorta ezt a leányt, akit rosszindulatú rágalmak fekete báránnyá tettek társai előtt. S miként a rádiójátékban, ebben a valóságos történetben is a kötelességüket példásan teljesítő rendőrtisztek akadályozták meg a tragédia teljessé válását. A rádió minden műsora ilyen vagy olyan módon az emberrel foglalkozik, mégsem árt talán, ha nyomatékosan felhívjuk a figyelmet e két legutóbbi adásra, amely példás módon tudta központi témává tenni az emberségért, a közöny ellen vívott harcot. Sokféle műfajban, minden műfajban újra és újra szót kell emelni az önmagunkba zárkózás társadalomellenes magatartása, az életstílussá váló -nem az én asztalom-szemlélet ellen, amely épp azt a humanista odaadást tagadja meg a másik embertől, amely a szocializmus legsajátabb lényegéhez tartozik. Minden műfajban szóljon az emberség szava , hogy egyre erőteljesebben hasson a rádió műsoraiban és az életben egyaránt. H. SJ. A magyar-szovjet kulturális együttműködés kérdéseinek és az együttműködés továbbfejlesztésének megtárgyalására Jlku Pál művelődésügyi miniszter vezetésével hétfőn reggel magyar kulturális küldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttséget a Kijev-pályaudvaron Furcev a művelődésügyi, Jeljutyin felsőoktatási és középfokú szakoktatási miniszter, Romanovszkij, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Bizottságának elnöke és más szovjet személyiségek, valamint a moszkvai magyar nagykövetség munkatársai fogadták. — Hermann Scherchen világhírű német karmester, korunk zenéjének nagynevű tolmácsolója, Firenzében meghalt. A hetvenöt éves mester Malipiero »Orfeusz« című operájának vezénylése közben lett rosszul, szívroham végzett vele. • Hétfőn a Vígszínház titkárságán, a tízezredik bérlettulajdonost, Péchy István mérnököt, a társulat nevében, ajándékkal köszöntötték. — A Nemzetközi Bábművész Szövetség müncheni konferenciáján megválasztották a szervezet új elnökségét. Az elnökség tagja lett Szilágyi Dezső, az Állami Bábszínház igazgatója is. — Carelli Gábor, a New York Metropolitan magyar származású, világhírű énekművésze ismét Budapestre érkezett. A művész — Renata Scotto partnereként — júniusi évi, a »Pillangókisaszszony«-ban, Pinkerton szerepében lép ismét a magyar közönség elé, az Előkel Színház előadásán. 1966. június 14