Népszava, 1966. augusztus (94. évfolyam, 181–205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
Az adminisztratív intézkedések nem elegendőek , bérrendszernek is ösztönözni kell a minőségre — Honnan jött? Hová megy? Miről akar írni? — hangzanak egymás után a szigorú kérdések. Tíz perc múlva kiállítják a belépőt, felengedik a sorompót... A portai kellemetlen intermezzo utáni rossz szájíz. Később, a Fegyelmi és — A minőség nemcsak rajtunk múlik — mondja Pölöskei István a szakszervezeti bizottságon —, a hazai gyártású kondenzátorokkal, ellenállásokkal, csövekkel sok a baj. Tavaly ősszel tanácskozást tartottak az SZMT-n, ahol számos szakember megelent és egyöntetűen megállapították, hogy készülékeink konstrukciója jó ... azt is figyelembe kell venni, hogy néhány év alatt gyárunk termelése, létszáma ugrásszerűen megnőtt. Fegyelmi jegyzőkönyveket mutatnak. Áthelyezés, dorgálás, figyelmeztetés. M. Máriát az év első hónapjaiban pedig elbocsátással büntették. Indoklás: »A 2—5716—044 sz. szimmetrizáló gyártásánál a kondenzátorok végeit nem kaparta megfelelően... Emiatt a csatornaváltók kontakt hibásak lesznek, melynek elhárítása sok időt vesz igénybe ... Társai hiába figyelmeztették, az elmúlt napokban is hasonló hiba miatt 400 »Sztár« készüléket küldtek vissza...« A fegyelmi jegyzőkönyvek — éppúgy, mint a vásárlók panaszai — is aláhúzzák a minőségre történvő ösztönzés fontosságát. Az »elrettentés« mellett a jó minőségű munka elismerése sem elhanyagolható. — Július elsejével új módszerre tértünk át — tájékoztat Papp Lajos, a bérgazdálkodási osztály vezetője. — Évekóta kísérletezünk különféle megoldásokkal. Először azt gondoltuk, aki régebben van itt nálunk, az biztosan jobban, kevesebb hibával dolgozik. A minőségi prémium afféle »hűségpénznek« számított Azután brigádokra lebontottuk a keretet, a pénzt kifizették, az eredmény nem az volt, amit vártunk, a külső átvétel visszaadásai nem csökkentek. Ezt követően ahhoz kötöttük a minőségi premizálást, hogy a gyáregység milyen eredményeket ér el, hogyan alakulnak az átvételek. Ez a módszer sem vált be, mert a pénzt egyformán osztották el. 50 forint helyett 100 . A legutóbb érvényben volt szisztéma szerint a szalagokon dolgozók a darabbérre vagy személyi bérre óránként 25 fillér minőségi prémiumot kaptak, ha elértek bizonyos szintet. — Havonta mennyit tett ki? — Ötven forintot. — A bérben tehát az egyenes darabbér dominált? — Igen. — Bizonyára előfordult, hogy egyes dolgozók még az óránkénti 25 fillért sem érték el, esetleg a felét, 12 és fél fillért kaphattak? — Igen. — Havonta 25 forintot tett ki... ilyen esetben. — Az új módszer szerint óránként és dolgozónként továbbra is 25 fillért számolunk, de nem kap mindenki pénzt. A premizálást összekötjük a versennyel, csak a legjobb eredményeket elérő brigádoknak fizetünk. Az elbírálás pártatlansága, igazságossága biztosítására értékelő bizottságokat szerveztünk, amelyekben részt vesznek az üzemvezetők, művezetők, szakszervezeti bizalmiak is. A szíves tájékoztatók után elmúlik, pedig elég kényes a téma, a székesfehérvári VTRGY rádióinak és tv-készülékeinek a minősége, pontosabban: hogyan ösztönzik a szalagokon dolgozókat a jobb minőségű munkára. „hűségpénz“ legkisebb kifizethető öszszeget 100 forintban állapítottuk meg, felhívtuk a figyelmet a differenciálásra, a brigádban sem kötelező mindenkinek adni. A bér 95 százaléka mennyiségre ösztönöz A rádió I. előszereldében éppúgy kihirdették röpgyűlésen az új premizálási módszert, mint a többi üzemrészben. A dolgozóktól ellenvetés nem hangzott el, az eddigi nem volt ösztönző, az új megoldást gyakorlatilag még nem ismerik, nincs tapasztalatuk. Az viszont már előre látható, hogy azok, akik nem kapnak pénzt, nem fognak örülni, helyeselni. Többen mondották: az új módszer csak akkor vezethet eredményre, ha következetesen megvalósítják, az értékelés eredményeiről kellő tájékoztatást hallanak majd a dolgozók. Részletes indoklás nélkül, hogy melyik brigád miért az első, második, harmadik, vagy valamelyik brigád miért nem kaphat prémiumot , kudarcba fulladhat a kísérlet, csődöt mondhat az elgondolás. Az meg egyenesen kérdőjel, hogy az üzemek, szalagok vezetői mennyire határozzák el magukat a differenciálásra. Ha egy brigád helyezést ér el, a legkényelmesebb egyenlően elosztani az összeget. A rádió I. előszereldében a brigádok általában 40 tagúaik. Az első helyezett 4000 forintot kap majd. Ez dolgozóként 100 forintot jelent, ötvennel többet, mint az előző eljárásnál. Az ösztönző, húzóerő nem akkora, hogy az esetleges egyenlőődi ne kezdje ki az elgondolást. A rádió II. végszereldében bevezették, hogy adminisztratíve végigkísérik minden munkafázison a munkadarabokat és utólag pontosan kimutathatják, hogy hiba esetén ki volt a »bűnös«. Az I. előszereldében is brigádonkéntt — az dleevő társszerelde bejegyzése nyomán — vezetik, hogy alkatrészenként mennyi bizonyult hibásnak. Az új elgondolás valamelyest előrelépést jelent a korábbi megoldással szemben. De a dolgozók bérének 95 százaléka — egyenes darabbérben — még mindig a mennyiségre ösztönöz és a premizálásra, a minőségi ösztönzésre fordított összeg még elég kevés ahhoz, hogy lényeges fordulat következhessen be. Tovább kellene kísérletezni Hajós László, a tv-gyáregység MEO vezetője megjegyezte: — Nem tagadom, hogy az új módszer jobb a réginél, de a más és más műszaki feltételek között dolgozó brigádok munkán jártak összehasonlítása nem lesz könnyű és nagyon kell majd vigyázni, hogy a lehetőségekhez képest minél kisebb mértékben érvényesüljön a szubjektivitás. A munkaügyi főosztályon kísérletként fogják fel az új szisztémát. Említették, hogy tulajdonképpen az alkatrészgyártó egységeknél kellett volna kezdeni. Ám a feltételek a szereldékben jobban adottak. Nem szeretnénk optikai csalódást kelteni. A bér- és prémiumrendszerek soha nem élnek »önálló életet«, mindig adott műszakiszervezési alapokon nyugszanak. Hatásuk csak ezzel összefüggésben érvényesült A székesfehérváriak azt mondják: az elmúlt évekéhez képest jobb feltételeket teremtettek és remélik, hogy az új premizálási módszerük kiállja majd a gyakorlat próbáját is. A vásárlók — és a népgazdaság — látják hasznát, ha az élet őket igazolja ... Kalocsai Tibor 2 Kádár János megkezdte rendes évi szabadságát Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára megkezdte rendes évi szabadságát, amelynek egy részét a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban tölti. (MTI) A KÖZÉLET: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Christophe Soglo tábornoknak, a Dahomey köztársaság elnökének a dahomey-i nemzeti ünnep alkalmából. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Svájc nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Hans Schaffnernek, a Svájci Államszövetség elnökének. Svájc nemzeti ünnepe alkalmából Werner Fuchs, a Svájci Államszövetség budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn este fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok intézetének ügyvezető elnöke. Csáki Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Szolnok megyei pártbizottság első titkárának vezetésével öt ESEMÉNYES tagú delegáció utazott hétfőn Szolnok testvérvárosába, Tallinnba. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének meghívására hazánkba érkezett az Angol Országos Bányász Szakszervezet háromtagú küldöttsége. A küldöttséget Thomas William Paynter főtitkár vezeti. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg alapításának 39. évfordulója alkalmából Tie Lej, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai attaséja hétfő este fogadást adott a nagykövetség épületében. A fogadáson részt vett Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, jelen volt a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium több vezető beosztású munkatársa, s ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője, illetve katonai attaséja. Ki olt, hogyan tovább? A könyvásárló tulajdonképpen türelmetlen típus. Nem a válogatást, a böngészgetést tekintve, hisz ahhoz nagyon is megvan a türelme. Hanem kivárni a bejelentett újdonságokat, több hónapos, esetleg éves, féléves kiadói elképzelések között tallózni — ez nemigen van ínyére. A vásárló a késő termést szereti — a tervezés bármily ígéretes tételei őt kevésbé foglalkoztatják. Csakhogy a tervezés és terjesztés bonyolult gépezetének munkája nélkül nincs termés, nincs választék, nincs könyv. Ezért érdemli meg mégis, minmi is fér ebből a nagy vállalkozásból e néhány sorba? Az alapról, amelyre a könyvkiadás és terjesztés következő öt éve épül, arról mindenképpen szólni kell. S ezt az alapot eddigi eredményeink jelentik számunkra. A magyar könyvkiadás világszínvonalra emelkedése, s a terjesztés felfutása. 1960-ban minden lakosra még csak 3,5 kötet könyv jutott, a második ötéves terv időszakának végére pedig lakosonként 4,6 kötetet jelentettünk meg. Könyvforgalmunk 1965-ben jóval meghaladta a 750 millió forintot. A művek átlagpéldányszámát tekintve, egy kicsit a nemzetközi érdeklődés középpontjában állunk, az ide látogató szakemberek olykor alig hiszik a több tízezres megjelentetést, amely pedig ma már nem ritkaság a kiadás gyakorlatában. Az új, nagyhatású sorozatok sokasága, a könyvek tartalmának, mondanivalójának sokszínűsége, de a »türelmetlen« könyvvásárló megkülönböztetett figyelmét a könyvszakma következő fél évtizedének tennivalókban gazdag terve. Mert a szakma — számba véve a kiadás és terjesztés lezárult nagy fejezetét — most álmodja papírra az eljövendő éveket. Éber és nagyon valós alapokra épülő álom ez, az írott szó terjesztésének felelősségteljes, új meghatározása, ezernyi fejtöréssel, még több értekezlettel, egyeztetéssel és újraszámolással, a könyv útját egyengető rengeteg munkával, az új olvasórétegek megközelítésének mozgalma, könyveink kiállításának igényessége, mind-mind a szocialista kultúrforradalom sikerét dokumentálják a kiadás és terjesztés milliókat érintő gyakorlatában. Amit elértünk, arra kétségkívül méltán lehetünk büszkék. A harmadik ötéves terv azonban természetesen arra hivatott, hogy tovább lendítse, a problémák megoldásával újabb magaslatokra segítse mind a kiadást, mind pedig a terjesztést. Nem véletlen, hogy a könyvszakma az új tervidőszakot nem az előző egyenes folytatásaként tünteti fel, hanem annak eredményeire épülő, új periódusnak tekinti, amely sok tekintetben más módszereket, más szervezeti felépítést, más eszközöket kíván, s mindenekelőtt felold egy nagy ellentmondást, amely jelenleg a továbbhaladás legnagyobb akadályan kívül fontos helyet kap a tervben. A politikai irodalom területén szükséges a marxizmus-leninizmus klasszikusainak gyorsabb ütemű sorozatkiadása, valamint e klaszszikusok írásaiból különböző aktuális témakörökhöz kapcsolódó válogatások megjelentetése. Feltétlenül fejleszti a kiadás azokat a könyvtípusokat, amelyek a széles tömegek sokoldalú politikai tájékoztatását szolgálják. A szépirodalmi művek kategóriájában a mai magyar irodalom áll az első helyen, ezzel az alapvető célkitűzéssel: emelni a művek kiadásának eszmei, művészi mércéjét, különös tekintettel a szocialista törekvések arányának javítására. A magyar klasszikusok olvasmányos, népszerű művei változatlanul nagy szolgálatot tehetnek az új olvasók megnyerésében, sorozat jellegű, összehangolt kiadásuk mindenképpen indokolt. A külföldi irodalom magas színvonalú átültetése hasonlóképpen mindennapos feladata a kiadásnak, amely azonban a jövőben még fokozottabb gondot fordít a mai szovjet irodalomra, a baráti országok új irodalmára, a mai életet tükröző szocialistaművek megjelentetésére. A gyermek és ifjúsági irodalom közreadásában nagyobb figyelmet érdemelnek az egyes korosztályok igényei, valamint az ismeretterjesztő ifjúsági könyvek tematikájának gazdagítása. Az ismeretterjesztő irodalom kiadásában különösen sok a pótolni való. Elsősorban korszerű tömegsorozatokat kell indítani, nagynagy figyelemmel az alapfokú ismeretterjesztésre. A műszaki ismeretterjesztésben a mai technika népszerűsítése álljon az első helyen. A műszaki könyvkiadás legfontosabb célkitűzése az alapos középfokú műszaki könyvek arányának emelése, a magyar ipar kiemelt ágainak messzemenő segítése. Kiss Gy. János Amire biztosan építhetünk Megoldásra váró ellentmondás Mi ez az ellentmondás? Fogalmazni, árnyalni talán többféleképpen lehet, -aszerint,-,hogy a kiadás, vagy a terjesztés szemszögéből nézzük-e, a lényege azonban ez: büszkék vagyunk rá, hogy ma már nálunk a könyv nem hiánycikk, lényegében minden igényt kielégít a kiadás, sőt, üzleteink eladási, terjesztési nehézségekkel küszködnek, bizonyos kategóriákban telítettség mutatkozik, ugyanakkor, sajnos, nagyon tekintélyes munkás- és parasztrétegekhez még úgyszólván el sem jutottunk a könyvvel, százezreknek nincs még igénye rá, a forgalom fokozatos — bár lassuló ütemű — emelkedése csak a már évek óta olvasók táborának vásárlókedvét bizonyítja, s korántsem áltathat bennünket azzal, hogy mind többen vásárolnak és olvasnak. Ez tehát a kiadás és terjesztés nagy leckéje, így adta fel az élet, megoldásához a legsürgősebben hozzá kell látni. S mint a nagy feladatoknak általában, ennek is számtalan részmegoldása van, célt érni csak ezeken keresztül lehet. Viszont örvendetes, hogy az elképzelések valamennyi részmegoldást számba vesznek, körültekintők, alaposak. Elsősorban azt a törekvést kell kiemelni, amely a könyvterjesztés hatósugarának növelését, minőségi munkájának megjavítását sürgeti. Ezen belül természetesen sokféle tennivaló akad a kiadói és terjesztői módszerek korszerűsítésében, ami a »Művelt Nép« megalakításával részben megkezdődött, a technikai feltételek megváltoztatásában, s különösen a megmerevedett, kényelmessé lett kiadói és kereskedelmi munkastílus felszámolásában. Korszerűbb terjesztést Az új olvasó és vásárlótoborzás egyik nagyon fontos feltétele a bolthálózat és a bizományosok hálózatának mielőbbi, következetes fejlesztése. E tekintetben az elmúlt évek korántsem hozták a fejlődés kívánt ütemét, sőt a kiadás mellett alaposan háttérbe szorult a terjesztés bázisainak kiépítése, a forgalomba hozott könyvek raktározása például hónapról hónapra nagyobb gondot jelent. A terjesztés módszerbeli frissítése, gazdagítása ugyancsak halaszthatatlan. A kiadással együttműködve, a társadalmi szervezetek elsősorban a szakszervezetek segítségére, a népművelés hatásosságára támaszkodva, fokról fokra ki kell építeni a terjesztés »rétegpolitikáját«, hogy végre szólni tudjunk mindenkihez, hogy minél több embert vonhassunk be az olvasás élményébe, hogy újabb tíz- és százezrek számára jelentsen értő és vásárlásra mozgósító felhívást ez a minden héten felröppenő két szó: új könyvek. A következő tervidőszak számadatai arról tanúskodnak, hogy az előttünk álló feladatok valóban nagyon jelentősek, s egyben lelkesítők is. A tervek szerint a művek számát mérsékelten, a példányszámot azonban — éppen az új olvasótömegek megnyerése érdekében — mintegy 35 százalékkal emeljük, s 1970- re a kibocsátott kötetek száma eléri majd a 60 milliót. Nem kevésbé figyelemre méltó a terjesztés elé kitűzött cél: a tervidőszak végére a forgalom eléri az egymilliárd forintot, s egyben megvetjük az alapját annak, hogy a könyvforgalom növekedésének üteme évről évre erőteljesebb legyen. Tartalmi feladataink Néhány szót a könyvkiadás tartalmi feladatairól, ami ugyancsak rend NÉPSZAVA A rádió mellett KRIMI -KABARÉSÍTVA Pesten mindent a humorosabb oldaláról néznek az emberek, így lesz a legvérfagyasztóbb krimiből is paródia, mert kellő borzadás helyett jobbam szeretünk nevetni, így hát egy csomó nyugati detektívtörténet átdolgozójának nem kell mást tennie, mint pesties szájíz szerint fűszerezni a jeleneteket. Így tettek a szombat esti rádiókabaré szerkesztői, írói: bebizonyosodott, hogy szívesen derülünk a kabarésított krimiken, s annyi sok nyári vérszegény kabaré és, vérdús krimi után végre a kettő társulásából igazi, szellemes, szórakoztató műsor született. Leacock paródiáinak humora amúgyis pestiesnek tűnik, Agatha Christie azonban alaposan rászorul a tréfás hangszerelésre. Szerencsére, mind az átdolgozók, mind pedig a színészek ebbe az irányba terelték a hátborzongató történet menetét, amely végül is mulatságos lett. Jól sikerült a bevezető »idegnyugtató« jelenetsor is, és tetszettek a régi filmslágerek, amelyeknek ugyan nem sok közük volt a műsorhoz, de végül is mindenhová beilleszthetők. Szilágyi György humoros csevegésével bebizonyította, hogy rímek nélkül is tud érdekeset mondani, szellemesen idézte fel a »boldog békeidőket« Blankáról szóló története, amely ugyan szintén nem krimijellegű volt, de a korabeli viszonyokat tekintve, eléggé idegborzoló hatású. A keret akár el is maradhatott volna — ebben az esetben ugyanis az »ismeretterjesztő« jelleg túlságosan tágnak bizonyult — amúgy sem volt valami szelemes. Dehát még mindig az a jobbik, eset, amikor a gyengébb összekötő szöveg hatásos betétszámokat kapcsolt össze, mint a fordítottja. A kabaréisított krimik hatásosságának egyik fő tényezője a kitűnő színészi játék volt — Ajtay Andortól Ungvári Lászlóig sok kedvencünknek csendült fel a hangja, felsorolni is hosszú lenne őket — a másik pedig a rendező, Marton Frigyes, aki most is értette a dolgát. (hary) A Kerepesi temetőben helyezték el Csontváry hamvait Hétfőn, a Kerepesi temető művészparcellájában helyezték el a magyar képzőművészet nagy alakjának, Csontváry Kosztka Tivadar festőművésznek hamvait. Most művészetéhez méltóan ott kapott síremléket, ahol a magyar kultúra legkiválóbbjai nyugszanak. A kegyeletes ünnepségen ott volt Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Kerek Gábor, a Fővárosi Tanács népművelési osztályvezetője, s kulturális és művészeti életünk több más, ismert személyisége. Dr. Vayer Lajos egyetemi tanár, a művészettörténeti tudományok doktora méltatta Csontváry munkásságát, életművét, majd a sírhanton a képzőművész társadalom képviselői elhelyezték az emlékezés virágait. (MTI) — A jelenleg hazánkban tartózkodó csehszlovák öntevékeny katonaegyüttes látogatásának viszonzásaként augusztus 3-tól 13-ig a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban vendégszerepel a magyar Néphadsereg alakulatainak 30 tagú művészeti csoportja. — EMELETES SZÖVETKEZETI ÁRUHÁZAT avattak vasárnap Kiskörösön, a község főterén. — BALATONT VÍZIFESZTIVÁLT RENDEZNEK Siófokon augusztus 6-án és 12-én. — Új BENZINKÚT KÉSZÜLT EL Balatonfüred határában, a baricskai csárda és a kemping közelében. Befejeződött az olvasó nők szegedi találkozója Az olvasó nők szegedi találkozójának részvevői hétfőn a Szegedi Nemzeti Színházban műsoros ankéten vettek részt. Hajós Tibor, a Művveti Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatóhelyettese számolt be a »Nők könyvespolca« mozgalom eddigi eredményeiről. Többek között elmondotta: az országban ma már mintegy 15 000-en élnek azzal a lehetőséggel, hogy a mozgalom tagjai. 1966. augusztus