Népszava, 1966. november (94. évfolyam, 258–282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
Az új mechanizmus szellemében közüggyé vált a gazdálkodás!Így élnek a dolgozó fiatal anyák Sok társadalmi és egyéni összefüggése van annak, ha egy fiatal házaspár akar, vagy nem akar gyereket. Igen szűk az a réteg, amely csak a luxust nézi, vagy más, önző, kényelmi okokból taszítja el magától a gyermekáldást. Az emberek általában vágynak a gyerek után. A leggyakoribb, ha lakáshiány miatt várnak még a gyerekkel. A másik fontos körülmény, hogy a fiatalok — ha nincs nagymama a családban és a mama is dolgozik — milyen biztosítékát látják a gyermek elhelyezésének. Budapesten 1965- ben 291 bölcsődébe 12 633 gyerek járt, óvodába ugyanebben az évben 33 666. Valamennyi gyermekintézményben lényegesen több az előjegyzés, mint amennyi a férőhely. Különösen az utóbbi esztendőben növekedett örvendetesen a kisgyermekek száma. 1962-ben 123 608 gyerek született, 63-ban 126 566, 64-ben 127 605 és tavaly 133 009 kis jövevény örvendeztette meg családját. (Ugyanakkor még ezeket a számokat is meghaladják azok az esetek, amikor fiatal asszonyok az abortusz bizottsághoz fordulnak, noha az utóbbi években jelentősen csökkentek, s ez örvendetes jelenség.) A gyerek felnevelésének gondja még akkor is, ha a férj sokat segít, elsősorban az édesanyára hárul. Társadalmunk közös feladatának tekinti a kisgyermekes anyák helyzetének állandó javítását. Kormányunk már eddig is számtalan intézkedést foganatosított érdekükben. Riportjainknak is az a célja, hogy még sokoldalúbban tárjuk fel a fiatal anyák életét, problémáit és közösen keressük a megoldás módját. Hajnalban, gyerekkel a karjukon A napokban az Újpest felé zötyögő villamosok egyikén fiatal mamával ismerkedtem meg. Reggel negyed hét volt. A Váci út egyik bölcsődéjébe vitte kisgyermekét — a Lakatos utcából — napi három órai villamosozással és olykor hazafelé, karján megrakott szatyorral is hurcolja a gyereket a bölcsődébe és haza. A férje a gyerek körül nem tud segíteni, mert Csepelen dolgozik. Kérdem, nehéz-e így az élete? — Csak lenne a közelünkben is területi bölcsőde, ahova az enyém is befér... Sajnálom szegénykét, hogy télen-nyáron hajnalban kell felkeltenem és útnak indulni vele. Az Egyesült Izzó bölcsődéjébe is sorra érkeznek a gyerekes mamák. Közülük az egyikkel, Danyádi Ferencnével sikerül hoszszabban beszélgetni. Danyádiné három gyerek anyja, egyedülálló aszszony. A két nagy kilenc- és nyolcéves, a kicsi kilenchónapos. A két nagyobbat napközibe indítja, a kicsit a bölcsődébe hordja. Rákospalotáról Újpestre. — És mit csinál, ha a gyerek beteg? — Most, hogy a pici még egy éven aluli, ha megbetegszik, kapok utána táppénzt. Később viszont otthon kell majd maradnom, fizetés nélküli szabadságon, úgy, mint a nagyobbakkal volt. Nehéz körülmények közt élünk, nincs rendes lakásunk. Egy régi építőipari munkásszállás barakkjában lakunk, a XV. kerület Énekes utca 7-ben. Gondnok voltam ott, aztán megszűnt a szállás, így az állásom is. Felajánlották, hogy menjek másik szállásra, de akkor már a legnagyobb gyerek megvolt, nem tehettem. Így aztán itt maradtunk, s reménykedünk abban, hogy valamikor ránk is sor kerül a lakáskiutalásnál. — És kap-e valamilyen segítséget? — Igen, itt a gyárban sokat segítenek az egyedül álló anyákon. Én is megkaptam a délelőtti műszakot, keresek rendesen, a családi pótlék is 510 forint. Megvagyunk. De ha a gyerekek betegek, nem maradhat mellettük senki. Amikor lábbadoznak, Alsógödről jár az Izzóba Sisa Pálné, négy gyerekes anya. A két legnagyobbat már magával hozta a gyárba, 4—6 órás munkára. Sisáné a szervezés nagymestere. Nevetve mondja, miközben mélyeket szív a cigarettájából, hogy még otthagyom őket. Csak anynyi gyógyszert hagyok kint, amennyit ha bevesznek, nem tehetnek kárt magukban. Délután rohanok haza és azt sem tudom, hogy mihez kezdjek előbb. A nagyobbaknak, amint este hazajönnek, az első kérdésük: »Mikor vacsorázunk?«. Soha nem tudom azt mondani nekik, hogy már kezdhetjük is, mert előbb mosnom kell a pici pelenkáit, ingecskéit, s a nagyobbak holmiját is. A ruha nehezett, szárad, ehhez is alkalmazkodni kell. Csak aztán főzök és fürösztök. — Van-e néha ideje játszani a gyerekekkel? Az asszony elmosolyodik. Fanyar, fáradt a mosolya de aztán felderül, s elmondja, hogy esténként lefekvés után kérdezzfeleletet szoktak leginkább játszani és most újabban környezetismeretet, mert a kisfiúknak ebből volt gyenge az osztályzatuk, időzavarban. Jól beosztja a munkáját. Ha beteg valamelyik gyerek, akkor éjszakás műszakot kér. Aztán elmeséli, hogyan osztUgyancsak az Izzóban ismerkedtem meg egy bájos, szinte gyereknek látszó asszonykával, Kosztyán Ferencnével. Ő azok közé tartozik, akik boldogan vinnék a gyereküket bölcsődébe, de eddig nem jutott hely egyéves kisfia számára. Amíg a szülési szabadságon volt a fiatalasszony, nem jelentkezett az Izzó bölcsődéjébe, mert a gyerekre a nagymama vigyázott Veresegyházán. Azóta szinte rendszeresen körbejárja a területi bölcsődéket, de hiába. — Nem volt lakásunk, szüleimnél laktunk mi is, Veresegyházán. Onnan jártunk be a férjemmel együtt dolgozni. Anyámnak fizettünk 400 forintot, mert vigyázott a gyerekre, s kétszázat a mi szállásunkért. Én természetesen, külön főztem. Sajnos, anyámmal többször összeja be ilyen esetben a napját. — Reggel fél 7-re érek haza. Olyankor ellátom a beteget, s elindítom a nagyobbakat iskolába. Persze, mielőtt a gyerekek megreggeliznek, uzsonnát kell nekik készíteni. Azután elmosogatom az előző napi edényt, 11 órára megfőzök, és fél 12—12 körül lefekszem. Hat óráig alszom, akkor jönnek haza a gyerekek a napköziből, vacsorát adok nekik, varrok, és 9.20-kor indul a busz. Jövök dolgozni. — Az ember csodálja, milyen erő van az asszonyokban! Sokszor olyan terheket vállalnak a gyermekek érdekében, amilyenekre férfiak talán sosem szánnák rá magukat — mondja Ipacs György, az Egyesült Izzó spirálüzemének osztályvezetője. — Mi itt az üzemben már sokszor gondolkoztunk azon, hogyan lehetne könnyíteni rajtuk. Megfigyeltük, hogy amíg pici a gyerek, az első évben közel 80, a másodikban 40, a harmadikban az anyák 10—15 százaléka otthon marad. A kereset azonban hiányzik. Ezen akartunk segíteni. Két évvel ezelőtt úgy terveztük, hogy olyan munkát, amelyhez nem kell más, csak egy csipesz, meg egy állólámpa, kiadunk, elsősorban gyerekes anyáknak. Bizonyos garanciákra szükségünk van, de ezek az anyag minőségével s a munka mennyiségével vannak összefüggésben. Ugyanezek a feltételek itt is követelményként állnak előttünk. Sajnos, nem sikerült megoldani... Pedig Ipacs Györgyék javaslata rendkívül figyelemre méltó. Azóta számos gyárban, köztük gépipari üzemekben is megvalósították már ezt, gazdasági és szociális szempontból egyaránt jó eredménnyel vesztünk, leginkább a gyerek nevelése miatt. Végül is a gyerekkel együtt el kellett jönni. A nagybátyámék fogadtak be bennünket, de itt hetedmagunkkal lakunk egy szobakonyhás lakásban. A fiatal házaspár szándékai rendkívül becsületesek. Nem akarnak senkit és semmiféle szervet kényszerhelyzet elé állítani. Lakásra volna szükségük, és ezért nagyon keményen megdolgoznak és takarékoskodnak. A férfi a földalattinál dolgozik, keszonban, jól keres. Kosztra csak a fiatalaszszony keresetét fordítják, leginkább a kisfiúra költenek, mert azt semmiképpen sem akarják, hogy bármivel is rosszabbul legyen öltözve, mint a másé. Vettek egy kis telket, s a szobabútor egy részét már megvásárolták. Milyen erő van az asszonyokban Akinek nem jutott bölcsőde Kevesebb emberrel, csökkenő költségszinttel, magasabb termelés, növekvő keresetek... Ez a várható eredmény, amelyet az elmúlt háromnegyed esztendő tejipari mérlege megalapozottnak jelez: felvásárlási tervét 103,6 százalékra, termelési tervét 105,3 százalékra teljesítette, a munka termelékenysége pedig az előirányzathoz képest csaknem 7 százalékkal nőtt. A siker rugói, emelői között a szabadabb és önállóbb cselekvési lehetőségeket említik, de mint a termelés, a vezetés gondjai megosztásának sokat ígérő módját , az anyagi ösztönzés új módszerét emelik ki. Lényege az, hogy a vállalatok, munkahelyek valamennyi dolgozója közvetlenül és személy szerint is érdekelt a javak gyarapításában, olcsóbbá tételében. Vagyis az élő és holt munkával való takarékosság gazdasági eredményeinek egy részét azonnal és közvetlenül megkapják azok a fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozók, akik kezdeményezői és létrehozói a többnek, a jobbnak. A kevesebb , több Sok helyen az üzemek, műhelyek munkásai, az irodák dolgozói, vezetőikkel együttesen úgy szervezték meg a munkát, hogy egyéb előnyei mellett jelentős munkaerő szabadult fel. Ilyen esetekben pedig a megtakarított munkabér 60—70 százalékát pluszként megkapják az érintett dolgozók, míg a fennmaradó részhez a munka kifogástalan végzése esetén juthatnak. Így oldódott meg a többi között a gépkocsivezetők rakodásba való bevonása is. Ez amellett, hogy száz szállítmánykísérőt más posztra lehetett állítani, lényegesen lerövidítette a kocsifordulók idejét, illetve havonta mintegy hatvan tehergépkocsit,tud a tejipar mentesíteni. Az érdekeltség, illetve a megtakarítások közvetlen dotálása kiterjed a felvásárlási, a fuvarozási költségek csökkentésére, az alap- és segédanyagok, energiahordozók féltésére egyaránt. Az utóbiakkal való takarékosságra leggyakrabban előre felhívják a figyelmet, célfeladatok teljesítésére ösztönzik a műszakiakat, munkásokat. A közvetlen érdekeltség és az azonnali részesedés tette, hogy az esztendő eltelt időszakában összesen csaknem 250 ember munkáját helyettesítő, illetve kiiktató szervezési intézkedés révén 2,5 millió forintot, a jó törekvések honorálására fordítható bért takarítottak meg. Egymillió forint Az eredmény, a megtakarítások értéke persze ennél jóval több és a maga összetettségében gazdagabb: olyan, alapjában egészséges erjedést indított el ez a mozgalom a tejiparban, amely csaknem valamennyi dolgozót áthatva személyes érdekké, a szó legszorosabb értelmében közüggyé tette, jobban mondva, teheti a gazdálkodás dolgait, a termelés szervezésének, vezetésének minden lényegesebb gondját, feladatát. Sok példa van rá a tejipari üzemekben, hogy miként figyelnek fel a munkások, a szocialista brigádok tagjai a dolgát hanyagul végző vezetőre, a normával variáló, a munkában lazsáló társakra, akiknek magatartását elítélve, fegyelmet, rendet követelnek. Ez a morális erő kényszerítette rá több üzem vezetőit, hogy megvizsgálják, kik, miért és milyen mértékben élik fel az állományon kívüli béralapot. Az eredmény: már a féléves mérlegben csaknem egymillió forint megtakarítás volt. Az anyagi ösztönzés hatékonysága lemérhető abban is, hogy a tervezettnél nagyobb mennyiségű tejet vásárolt, fogadott a tejivar és a korábbinál változatosabb formában dolgozta fel. Sok úgynevezett »napi« termék került forgalomba és az eredetinél jóval több tejtermék jutott exportra is. Ez utóbbinak a vállalatok abban is hasznát látják, hogy a többlet értékének 40 százalékát visszakapják. A mérleg borítékoldaláról csak annyit, hogy leleményességük, szorgalmuk elismerése, honorálásaképpen az idén a tejipar alkalmazotti állományban levő dolgozói háromszor, a munkások ugyancsak háromszor akkora összeget kaptak prémium címén, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában. Mindennek következményeképpen a munkások átlagkeresete 2,5—3 százalékkal szemben csaknem 7 százalékkal, az alkalmazottak keresete pedig 5,5 százalékkal nőtt. De ez még nem minden, hiszen, ha továbbra is jól végzik dolgukat, lesz nyereségrészesedés és más is, ami összefügg a munka- és életkörülmények javulásával. Bátrabban Persze korántsem arról van szó, hogy a tejipar az érdekeltség említett módszerével mindent megoldott, inkább csak kipróbáltak egy jó, az új mechanizmus szellemének megfelelő módszert, amely hallatlan tartalékokat hozhat mozgásba az elkövetkezendő esztendőkben. De csak úgy várható igazi siker, kezdeményezésük úgy válik az ország, a tejipari munkások javára, ha egyrészt bátrabban és ugyanakkor mértéktartóbb módon bánnak az anyagi ösztönzés eszközéve. Van olyan tapasztalat ugyanis, hogy egyik-másik helyen túlzottan »óvatosak«, sokallják a műszakiak, a munkások megérdemelt dotálását, míg máshol — erre intette a szakszervezet elnöksége is az ipar vezetőit — az intenzitás egészségtelen mértékben fokozódik. Fekete Béla 1966. november 1 Negyvenkilenc esztendő Grúzia a legismertebb köztársaságok egyike a Szovjetunió nagy családjából. Számos kiemelkedő egyéniséget szült a politikai, társadalmi és kulturális élet nagyjai közül. Tbiliszi Pantheonjában a kegyelet és a megemlékezés örökzöld virágaival övezik a sírokban nyugvó hős forradalmárok, a társadalmi élet kialakulásában tevékenyen részt vevő írók, költők, zeneszerzők emlékét. A cárok önkénye ellen folytatott évszázados küzdelmek és áldozatok nem voltak hiábavalók. Grúzia földjén kiterebélyesedett óriásfa koronáján és ágain színpompás virágok nyiladoznak. Képletesen épp úgy, mint a valóságban. Az igazi felvirágzás alapjait a kivívott szabadság és függetlenség teremtette meg a grúzok számára és ezzel jól sáfárkodva csodálatos dolgokat alkottak a változatos természetben amúgy is csodálatos országban. Hallatlan nagy akaraterővel építik, szépítik hazájukat, s az efeletti okos, józan büszkeség meghatványozza szorgalmukat az újabb, még ragyogóbb sikerek eléréséért. Grúzia azonban más népekkel testvéri szövetségben halad felfelé ívelő útján. Saját erejét ötvözi a testvéri köztársaságok segítségével épp úgy, mint ahogyan munkájával, eredményeivel hozzájárul a többi nép boldogulásához. Az örök hófödte kaukázusi hegycsúcsokkal összefonódó trópusi dúsgazdag, örökzöld növényekkel megáldott síkságai vadregényes képpel ajándékozzák meg a bennszülötteket s még inkább az idegent. Vonzó tájainak híre szerteszállt a világban, s ezért sokan keresik fel külföldről is Grúzia városait, üdülő- és pihenőhelyeit. A csodálkozással eltöltött napok vagy hetek felejthetetlenné válnak, különösen, ha alaposan belekóstolnak a grúz föld különleges termékeibe, a finom, illatos teába, az édesízű mandarinba, a nagyszemű szőlőbe, ha megízlelik folyékony állapotban is. Az ott-tartózkodás jó érzésének koronáját azonban a tamada, az asztaltársaság vezetője, ez a különleges és jellegzetes figura jelenti, aki — mint már azt korábban megírtam — jókedvet derít a jelenlevőkben, kifogyhatatlan a köszöntőkben, anekdotákban és a koccintásokban. Azt is mondhatnám, hogy a tamada a grúz nép életfelfogásának kifejezője, keresztmetszete. Amilyen jókedvű, vidám a grúz nép, olyan szorgalmas és lelkiismeretes a munkában. A földön épp úgy, mint az üzemekben. A kolhozokban, bányákban, gyárakban folyó termelékeny munka tette és teszi lehetővé azokat a nagy lépéseket, amelyeket az életkörülményeik javításában elértek. Sokszor megirigyeltük őket érte, amikor egyegy üzemet, lakótelepet, kulturális, szociális vagy sportintézményt tekintettünk meg. A közel ötven esztendő gazdagabb kolhozának, a alatt ez a nép ide érke- Rusztaveli Kolhoz elnöke zett el. Maglahueridze Ottar Ummer József Ivanovics m mm Tbiliszi idegenforgalmi irodaépülete. A különlegesen díszes házban egész éven át folyik az idegenek fogadása és eligazítása ' * ........................ A kutaiszi autógyár udvara. Olyan mint egy üdülő parkja? Valóban olyan (A szerző felvételei) Grúzia leghíresebb és leg- KÉPSZAVA 3 Körültekintőbben, több segíteni akarással — Most miként oldja meg a gyerek ellátását? — Nagyon nehezen. A nagynénémék szívesen vállalják a gyerek felügyeletét, mert nagyon szeretik. Nem is kérnek érte semmit. Igyekszem én is viszonozni, amivel tudom. Csakhogy ők is dolgoznak, és ha az ő műszakjuk és a mienk rosszul találkozik, akkor a szomszédasszonyt kell megkérnem, vigyázzon a gyerekre, amíg valamelyikünk haza nem érkezik. — Gondolkoztunk már azon is, hogy amíg ilyen pici a gyerek, otthon maradok a munkából. De akkor hogyan építsük fel a házunkat? Ha anyagilag kínálkozna valamilyen megoldás, egy-két évre szívesen otthon maradnék, s akkor a következő gyereket is vállalnám, hiszen annyi boldogságot jelent a kis Ferike is. De hát addig ... Az asszonyka arcán felhő suhan át Nem tudja, mi lesz, ha a gyerek már óvodás korba lép. Itt az Izzóban ugyanis olyan kevés az óvodai férőhely, hogy csak azokat tudják bevenni, akik a bölcsődébe is ide jártak. A területi óvodákban viszont mindenütt arra hivatkoznak, hogy az Izzónak van bölcsődéje is, óvodája is. Igaza van abban, hogy sem az egyik, sem a másik helyen nem szabadna olyan mereven elzárkózni, hanem szükség szerint mérlegelni a lehetőségeket A házaspár abban reménykedik, hogy hamarosan megkezdhetik a kis családi ház építését, s akkor velük lesz Ferike is, mert annyi örömet találnak mindketten a gyerekben. Lendvai Vera (•Következik: Este, negyed hatkor)