Népszava, 1966. november (94. évfolyam, 258–282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

Az ú­j mechanizmus szellemében közüggyé vált a gazdálkodás!Így élnek a dolgozó fiatal anyák Sok társadalmi és egyéni összefüggése van annak, ha egy fiatal házaspár akar, vagy nem akar gyereket. Igen szűk az a réteg, amely csak a luxust nézi, vagy más, önző, kényelmi okokból taszítja el magától a gyermekáldást. Az emberek általában vágynak a gyerek után. A leg­gyakoribb, ha lakáshiány miatt várnak még a gyerekkel. A másik fontos körül­mény, hogy a fiatalok — ha nincs nagy­mama a családban és a mama is dolgo­zik — milyen biztosítékát látják a gyer­mek elhelyezésének. Budapesten 1965- ben 291 bölcsődébe 12 633 gyerek járt, óvodába ugyanebben az évben 33 666. Valamennyi gyermekintézményben lé­nyegesen több az előjegyzés, mint amennyi a férőhely. Különösen az utób­bi esztendőben növekedett örvendetesen a kisgyermekek száma. 1962-ben 123 608 gyerek született, 63-ban 126 566, 64-ben 127 605 és tavaly 133 009 kis jövevény örvendeztette meg családját. (Ugyanak­kor még ezeket a számokat is meghalad­ják azok az esetek, amikor fiatal asszo­nyok az abortusz bizottsághoz fordul­nak, noha az utóbbi években jelentősen csökkentek, s ez örvendetes jelenség.) A gyerek felnevelésének gondja még akkor is, ha a férj sokat segít, elsősor­ban az édesanyára hárul. Társadalmunk közös feladatának tekinti a kisgyerme­kes anyák helyzetének állandó javítá­sát. Kormányunk már eddig is számta­lan intézkedést foganatosított érdekük­ben. Riportjainknak is az a célja, hogy még sokoldalúbban tárjuk fel a fiatal anyák életét, problémáit és közösen ke­ressük a megoldás módját. Hajnalban, gyerekkel a karjukon A napokban az Újpest felé zötyögő villamosok egyikén fiatal mamával ismerkedtem meg. Reggel negyed hét volt. A Vá­ci út egyik bölcsődéjébe vitte kisgyermekét — a Lakatos utcából — napi három órai villamosozással és olykor hazafelé, karján megrakott szatyorral is hurcolja a gyereket a böl­csődébe és haza. A férje a gyerek körül nem tud se­gíteni, mert Csepelen dol­gozik. Kérdem, nehéz-e így az élete? — Csak lenne a köze­lünkben is területi böl­csőde, ahova az enyém is befér... Sajnálom sze­génykét, hogy télen-nyá­­ron hajnalban kell felkel­tenem és útnak indulni vele. Az Egyesült Izzó bölcső­déjébe is sorra érkeznek a gyerekes mamák. Közü­lük az egyikkel, Danyádi Ferencnével sikerül hosz­­szabban beszélgetni. Danyádiné három gye­rek anyja, egyedülálló asz­­szony. A két nagy kilenc- és nyolcéves, a kicsi ki­­lenchónapos. A két na­gyobbat napközibe indítja, a kicsit a bölcsődébe hord­ja. Rákospalotáról Újpest­re. — És mit csinál, ha a gyerek beteg? — Most, hogy a pici még egy éven aluli, ha megbetegszik, kapok utá­na táppénzt. Később vi­szont otthon kell majd maradnom, fizetés nélküli szabadságon, úgy, mint a nagyobbakkal volt. Nehéz körülmények közt élünk, nincs rendes lakásunk. Egy régi építőipari mun­kásszállás barakkjában la­kunk, a XV. kerület Éne­kes utca 7-ben. Gondnok voltam ott, aztán meg­­szűnt a szállás, így az állá­som is. Felajánlották, hogy menjek másik szállásra, de akkor már a legnagyobb gyerek megvolt, nem te­hettem. Így aztán itt ma­radtunk, s reménykedünk abban, hogy valamikor ránk is sor kerül a lakás­­kiutalásnál. — És kap-e valamilyen segítséget? — Igen, itt a gyárban sokat segítenek az egyedül álló anyákon. Én is meg­kaptam a délelőtti műsza­kot, keresek rendesen, a családi pótlék is 510 fo­rint. Megvagyunk. De ha a gyerekek betegek, nem maradhat mellettük sen­ki. Amikor lábbadoznak, Alsógödről jár az Izzó­ba Sisa Pálné, négy gyere­kes anya. A két legnagyob­bat már magával hozta a gyárba, 4—6 órás munká­ra. Sisáné a szervezés nagymestere. Nevetve mondja, miközben mélye­ket szív a cigarettájából, hogy­­ még otthagyom őket. Csak any­­nyi gyógyszert hagyok kint, amennyit ha bevesz­nek, nem tehetnek kárt magukban. Délután roha­nok haza és azt sem tu­dom, hogy mihez kezdjek előbb. A nagyobbaknak, amint este hazajönnek, az első kérdésük: »Mikor va­csorázunk?«. Soha nem tudom azt mondani nekik, hogy már kezdhetjük is, mert előbb mosnom kell a pici pelenkáit, ingecskéit, s a nagyobbak holmiját is. A ruha nehezett, szárad, ehhez is alkalmazkodni kell. Csak aztán főzök és fürösztök. — Van-e néha ideje ját­szani a gyerekekkel? Az asszony elmosolyo­dik. Fanyar, fáradt a mo­solya de aztán felderül, s elmondja, hogy esténként lefekvés után kérdezz­­feleletet szoktak leginkább játszani és most újabban környezetismeretet, mert a kisfiúknak ebből volt gyenge az osztályzatuk, időzavarban. Jól beosztja a munkáját. Ha beteg va­lamelyik gyerek, akkor éj­szakás műszakot kér. Az­tán elmeséli, hogyan oszt­Ugyancsak az Izzóban ismerkedtem meg egy bá­jos, szinte gyereknek látszó asszonykával, Kosztyán Ferencnével. Ő azok közé tartozik, akik boldogan vinnék a gyereküket böl­csődébe, de eddig nem ju­tott hely egyéves kisfia számára. Amíg a szülési szabadságon volt a fiatal­­asszony, nem jelentkezett az Izzó bölcsődéjébe, mert a gyerekre a nagymama vigyázott Veresegyházán. Azóta szinte rendszeresen körbejárja a területi böl­csődéket, de hiába. — Nem volt lakásunk, szüleimnél laktunk mi is, Veresegyházán. Onnan jár­tunk be a férjemmel együtt dolgozni. Anyám­nak fizettünk 400 forintot, mert vigyázott a gyerekre, s kétszázat a mi szállásun­kért. Én természetesen, külön főztem. Sajnos, anyámmal többször össze­ja be ilyen esetben a nap­ját. — Reggel fél 7-re érek haza. Olyankor ellátom a beteget, s elindítom a na­gyobbakat iskolába. Per­sze, mielőtt a gyerekek megreggeliznek, uzsonnát kell nekik készíteni. Az­után elmosogatom az elő­ző napi edényt, 11 órára megfőzök, és fél 12—12 körül lefekszem. Hat óráig alszom, akkor jönnek haza a gyerekek a napköziből, vacsorát adok nekik, var­rok, és 9.20-kor indul a busz. Jövök dolgozni. — Az ember csodálja, milyen erő van az asszo­nyokban! Sokszor olyan terheket vállalnak a gyer­mekek érdekében, amilye­nekre férfiak talán sosem szánnák rá magukat — mondja Ipacs György, az Egyesült Izzó spirálüzemé­nek osztályvezetője. — Mi itt az üzemben már sok­szor gondolkoztunk azon, hogyan lehetne könnyíte­ni rajtuk. Megfigyeltük, hogy amíg pici a gyerek, az első évben közel 80, a másodikban 40, a harma­dikban az anyák 10—15 százaléka otthon marad. A kereset azonban hiányzik. Ezen akartunk segíteni. Két évvel ezelőtt úgy ter­veztük, hogy olyan mun­kát, amelyhez nem kell más, csak egy csipesz, meg egy állólámpa, kiadunk, elsősorban gyerekes anyáknak. Bizonyos ga­ranciákra szükségünk van, de ezek az anyag minősé­gével s a munka mennyisé­gével vannak összefüggés­ben. Ugyanezek a feltéte­lek itt is követelményként állnak előttünk. Sajnos, nem sikerült megoldani... Pedig Ipacs Györgyék javaslata rendkívül figye­lemre méltó. Azóta számos gyárban, köztük gépipari üzemekben is megvalósí­tották már ezt, gazdasági és szociális szempontból egyaránt jó eredménnyel­ vesztünk, leginkább a gye­­rek nevelése miatt. Végül is a gyerekkel együtt el kellett jönni. A nagybátyá­­mék fogadtak be bennün­ket, de itt hetedmagunk­kal lakunk egy szoba­­konyhás lakásban. A fiatal házaspár szán­dékai rendkívül becsülete­sek. Nem akarnak senkit és semmiféle szervet kényszerhelyzet elé állí­tani. Lakásra volna szük­ségük, és ezért nagyon ke­ményen megdolgoznak és takarékoskodnak. A férfi a földalattinál dolgozik, keszonban, jól keres. Kosztra csak a fiatalasz­­szony keresetét fordítják, leginkább a kisfiúra költe­nek, mert azt semmikép­pen sem akarják, hogy bármivel is rosszabbul le­gyen öltözve, mint a má­sé. Vettek egy kis telket, s a szobabútor egy részét már megvásárolták. Milyen erő van az asszo­nyok­ban Akinek nem jutott bölcsőde Kevesebb emberrel, csök­kenő költség­szinttel, ma­gasabb termelés, növekvő keresetek... Ez a várható eredmény, amelyet az el­múlt háromnegyed eszten­dő tejipari mérlege meg­alapozottnak jelez: felvá­sárlási tervét 103,6 száza­lékra, termelési tervét 105,3 százalékra teljesítet­te, a munka termelékeny­sége pedig az előirányzat­hoz képest csaknem 7 szá­zalékkal nőtt. A siker rugói, emelői kö­zött a szabadabb és önál­lóbb cselekvési lehetősége­ket említik, de mint a ter­melés, a vezetés gondjai megosztásának sokat ígérő módját , az anyagi ösz­tönzés új módszerét eme­lik ki. Lényege az, hogy a vállalatok, munkahelyek valamennyi dolgozója köz­vetlenül és személy szerint is érdekelt a javak gyara­pításában, olcsóbbá tételé­ben. Vagyis az élő és holt munkával való takaré­kosság gazdasági ered­ményeinek egy részét azonnal és közvetlenül megkapják azok a fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozók, akik kezdemé­nyezői és létrehozói a több­nek, a jobbnak. A kevesebb , több Sok helyen az üzemek, műhelyek munkásai, az irodák dolgozói, vezetőik­kel együttesen úgy szer­vezték meg a munkát, hogy egyéb előnyei mellett jelentős munkaerő szaba­dult fel. Ilyen esetekben pedig a megtakarított mun­kabér 60—70 százalékát pluszként megkapják az érintett dolgozók, míg a fennmaradó részhez a mun­ka kifogástalan végzése esetén juthatnak. Így ol­dódott meg a többi között a gépkocsivezetők rako­dásba való bevonása is. Ez amellett, hogy száz szállítmánykísérőt más posztra lehetett állítani, lényegesen­­ lerövidítette a kocsifordulók idejét, illet­ve havonta mintegy hat­van tehergépkocsit,­tud a tejipar mentesíteni. Az érdekeltség, illetve a megtakarítások közvetlen dotálása kiterjed a felvá­sárlási, a fuvarozási költ­ségek csökkentésére, az alap- és segédanyagok, energiahordozók féltésére egyaránt. Az utóbiakkal való takarékosságra leg­gyakrabban előre felhív­ják a figyelmet, célfelada­tok teljesítésére ösztönzik a műszakiakat, munkáso­kat. A közvetlen érdekelt­ség és az azonnali részese­dés tette, hogy az esztendő eltelt időszakában össze­sen csaknem 250 ember munkáját helyettesítő, il­letve kiiktató szervezési intézkedés révén 2,5 millió forintot, a jó törekvések honorálására fordítható bért takarítottak meg. Egymillió forint Az eredmény, a megta­karítások értéke persze en­nél jóval több és a maga összetettségében gazda­gabb: olyan, alapjában egészséges erjedést indított el ez a mozgalom a tej­iparban, amely csaknem valamennyi dolgozót át­hatva személyes érdekké, a szó legszorosabb értelmé­ben közüggyé tette, jobban mondva, teheti a gazdál­kodás dolgait, a termelés szervezésének, vezetésének minden lényegesebb gond­ját, feladatát. Sok példa van rá a tejipari üzemek­ben, hogy miként figyel­nek fel a munkások, a szo­cialista brigádok tagjai a dolgát hanyagul végző ve­zetőre, a normával variá­ló, a munkában lazsáló társakra, akiknek maga­tartását elítélve, fegyel­met, rendet követelnek. Ez a morális erő kényszerítet­te rá több üzem vezetőit, hogy megvizsgálják, kik, miért és milyen mérték­ben élik fel az állományon kívüli béralapot. Az ered­mény: már a féléves mér­legben csaknem egymillió forint megtakarítás volt. Az anyagi ösztönzés ha­tékonysága lemérhető ab­ban is, hogy a tervezettnél nagyobb mennyiségű tejet vásárolt­, fogadott a tejivar és a korábbinál változato­sabb formában dolgozta fel. Sok úgynevezett »na­pi« termék került forga­lomba és az eredetinél jó­val több tejtermék jutott exportra is. Ez utóbbinak a vállalatok abban is hasz­nát látják, hogy a többlet értékének 40 százalékát visszakapják. A mérleg borítékoldalá­ról csak annyit, hogy lele­ményességük, szorgalmuk elismerése, honorálásakép­pen az idén a tejipar al­­k­almazotti állományban levő dolgozói háromszor, a munkások ugyancsak há­romszor akkora összeget kaptak prémium címén, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában. Mind­ennek következményekép­pen a munkások átlagke­resete 2,5—3 százalékkal szemben csaknem 7 száza­lékkal, az alkalmazottak keresete pedig 5,5 százalék­kal nőtt. De ez még nem minden, hiszen, ha to­vábbra is jól végzik dolgu­kat, lesz nyereségrészese­dés és más is, ami össze­függ a munka- és életkö­rülmények javulásával. Bátrabban Persze korántsem arról van szó, hogy a tejipar az érdekeltség említett mód­szerével mindent megol­dott, inkább csak kipró­báltak egy jó, az új me­chanizmus szellemének megfelelő módszert, amely hallatlan tartalékokat hoz­hat mozgásba az elkövet­kezendő esztendőkben. De csak úgy várható igazi si­ker, kezdeményezésük úgy válik az ország, a tejipari munkások javára, ha egy­részt bátrabban és ugyan­akkor mértéktartóbb mó­don bánnak az anyagi ösz­tönzés eszközéve. Van olyan tapasztalat ugyanis, hogy egyik-másik helyen túlzottan »óvatosak«, so­kallják a műszakiak, a munkások megérdemelt dotálását, míg máshol — erre intette a szakszerve­zet elnöksége is az ipar vezetőit — az intenzitás egészségtelen mértékben fokozódik. Fekete Béla 1966. november 1 Negyvenkilenc esztendő Grúzia a legismertebb köztársaságok egyike a Szovjetunió nagy család­jából. Számos kiemelkedő egyéniséget szült a politi­kai, társadalmi és kultu­rális élet nagyjai közül. Tbiliszi Pantheonjában a kegyelet és a megemlé­kezés örökzöld virágaival övezik a sírokban nyugvó hős forradalmárok, a tár­sadalmi élet kialakulásá­­ban tevékenyen részt vevő írók, költők, zeneszerzők emlékét. A cárok önkénye ellen folytatott évszázados küzdelmek és áldozatok nem voltak hiábavalók. Grúzia földjén kiterebé­lyesedett óriásfa koroná­ján és ágain színpompás virágok nyiladoznak. Kép­letesen épp úgy, mint a valóságban. Az igazi fel­virágzás alapjait a kiví­vott szabadság és függet­lenség teremtette meg a grúzok számára és ezzel jól sáfárkodva csodálatos dolgokat alkottak a válto­zatos természetben amúgy is csodálatos országban. Hallatlan nagy akaraterő­vel építik, szépítik hazá­jukat, s az efeletti okos, józan büszkeség meghat­ványozza szorgalmukat az újabb, még ragyogóbb si­kerek eléréséért. Grúzia azonban más népekkel testvéri szövetségben ha­lad felfelé ívelő útján. Sa­ját erejét ötvözi a testvéri köztársaságok segítségé­vel épp úgy, mint aho­gyan munkájával, ered­ményeivel hozzájárul a többi nép boldogulásához. Az örök­ hófödte kauká­zusi hegycsúcsokkal össze­fonódó trópusi dúsgazdag, örökzöld növényekkel megáldott síkságai vad­regényes képpel ajándé­kozzák meg a bennszülöt­teket s még inkább az idegent. Vonzó tájainak híre szerteszállt a világ­ban, s ezért sokan keresik fel külföldről is Grúzia városait, üdülő- és pihe­nőhelyeit. A csodálkozás­sal eltöltött napok vagy hetek felejthetetlenné vál­nak, különösen, ha alapo­san belekóstolnak a grúz föld különleges termékei­be, a finom, illatos teába, az édesízű mandarinba, a nagyszemű szőlőbe, ha megízlelik folyékony álla­potban is. Az ott-tartóz­­kodás jó érzésének koro­náját azonban a tamada, az asztaltársaság vezetője, ez a különleges és jelleg­zetes figura jelenti, aki — mint már azt korábban megírtam — jókedvet de­rít a jelenlevőkben, ki­fogyhatatlan a köszöntők­ben, anekdotákban és a koccintásokban. Azt is mondhatnám, hogy a ta­mada a grúz nép életfel­fogásának kifejezője, ke­resztmetszete. Amilyen jókedvű, vi­dám a grúz nép, olyan szorgalmas és lelkiisme­retes a munkában. A föl­dön épp úgy, mint az üze­mekben. A kolhozokban, bányákban, gyárakban fo­lyó termelékeny munka tette és teszi lehetővé azokat a nagy lépéseket, amelyeket az életkörül­ményeik javításában elér­tek. Sokszor megirigyel­tük őket érte, amikor egy­­egy üzemet, lakótelepet, kulturális, szociális vagy sportintézményt tekintet­tünk meg. A közel ötven esztendő gazdagabb kolhozának, a alatt ez a nép ide érke- Rusztaveli Kolhoz elnöke­ zett el. Maglahueridze Ottar Ummer József Ivanovics m mm Tbiliszi idegenforgalmi irodaépülete. A különlegesen díszes házban egész éven át folyik az idegenek fogadása és eligazítása ' * ........................ A kutaiszi autógyár udvara. Olyan mint egy üdülő parkja? Valóban olyan (A szerző felvételei) Grúzia leghíresebb és leg- KÉPSZAVA 3 Körültekintőbben, több segíteni akarással — Most miként oldja meg a gyerek ellátását? — Nagyon nehezen. A nagynénémék­­ szívesen vállalják a gyerek felügye­letét, mert nagyon szere­tik. Nem is kérnek érte semmit. Igyekszem én is viszonozni, amivel tudom. Csakhogy ők is dolgoznak, és ha az ő műszakjuk és a mienk rosszul találkozik, akkor a szomszédasszonyt kell megkérnem, vigyáz­zon a gyerekre, amíg va­lamelyikünk haza nem ér­kezik. — Gondolkoztunk már azon is, hogy amíg ilyen pici a gyerek, otthon ma­radok a munkából. De ak­kor hogyan építsük fel a házunkat? Ha anyagilag kínálkozna valamilyen megoldás, egy-két évre szí­vesen otthon maradnék, s akkor a következő gyere­ket is vállalnám, hiszen annyi boldogságot jelent a kis Ferike is. De hát ad­dig ... Az asszonyka arcán fel­hő suhan át Nem tudja, mi lesz, ha a gyerek már óvodás korba lép. Itt az Izzóban ugyanis olyan ke­vés az óvodai férőhely, hogy csak azokat tudják bevenni, akik a bölcsődé­be is ide jártak. A területi óvodákban viszont minde­nütt arra hivatkoznak, hogy az Izzónak van böl­csődéje is, óvodája is. Iga­za van abban, hogy sem az egyik, sem a másik he­lyen nem szabadna olyan mereven elzárkózni, ha­nem szükség szerint mér­legelni a lehetőségeket A házaspár abban re­ménykedik, hogy hamaro­san megkezdhetik a kis családi ház építését, s ak­kor velük lesz Ferike is, mert annyi örömet talál­nak mindketten a gyerek­ben. Lendvai Vera (•Következik: Este, negyed hatkor)

Next