Népszava, 1967. január (95. évfolyam, 1–26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

I­ág proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 95. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1 FORINT 1967. JANUÁR 1. VASÁRNAP Az új esztendőre írta: Gáspár Sándor(­­­saládi körben már mindenütt el­­­­hangzottak a jókívánságok. Testvé­­­­rek, barátok, elvtársak és munka­társak kívántak egymásnak békét, örö­met, boldogságot. A legkisebb közössé­gek, a családok szintén elkészültek a számvetéssel is: mennyit váltott valóra a tervekből az 1966-os esztendő, mivel gazdagodott az életünk és mi nem va­lósult meg. Ezen az ünnepi reggelen — az emberi szándékok azonos hullám­hosszán — könnyű összegezni a na­gyobb család, az ország erejének gya­rapodását, mert a szocializmus teljes felépítésének történelemformáló mun­kájában az egyéni és a társadalmi bol­dogulásnak közös forrása van: az együttesen végzett munka eredménye, hazánk, a Magyar Népköztársaság fel­­emelkedése. A jól végzett munkából fakadó őszin­te örömmel mondhatjuk el, hogy a dol­gozó nép az elmúlt évben is méltó­képpen szolgálta a szocialista társada­lom megteremtésében vállalt történelmi hivatását. A munkásosztály példamu­tató aktivitással fejezte ki a szocializ­mus ügyével azonos szándékait; gazda­sági, politikai és társadalmi életünkben egyaránt élen járt. Társadalmunk nagy ereje, céljaink megvalósításának biztosítéka a nép — párttagok és pártonkívüliek, munkás, paraszt és értelmiségi milliók — össze­­forrottsága. Ennek a termékeny egység­nek a megteremtésében is a legnagyobb érdem a munkásosztályé, amelynek gaz­dag hagyományokra épülő közösségi ér­zése és forradalmisága egész népünket, társadalmunkat formáló erő. I­­t­­köszön­tünk az 1966-os évtől, amely- I­­nek legnagyobb politikai eseménye­­ egész népünk számára pártunk IX. kongresszusa volt. Közéletünknek ezen a legfontosabb fórumán mértéktartó számvetés készült eredményeinkről, ten­nivalóinkról. A kongresszusi határozat­ban — gazdasági, társadalmi és politi­kai előbbrehaladásunknak ebben a sok­­oldalú dokumentumában — nincsenek nagy szavak, különleges jelzők. A hatá­rozat társadalmunk erejét, lehetőségeit, a szocialista építés célját magába fog­laló nemzeti munkaprogram. Lényege egyetlen tömör mondatban összefoglal­ható: életünk minden területén, társa­dalmunk minden tagjától becsületes és odaadó munkát vár az ország. A ter­melőerők és a szocialista termelési vi­szonyok továbbfejlesztésének, a szocia­lista társadalmi rend erősítésének, az életszínvonal emelésének, az életkörül­mények további javításának forrása ez. Az új esztendő első napján különle­gesen indokolt mindnyájunk számára eggyel megtoldani az ünnepi jókívánsá­gokat. A mai nappal a harmadik öt­éves terv második évébe léptünk. Nem­csak jó egészségre, de az eddigieknél felelősségteljesebb munkára van szük­ség, hogy elvégezhessük idei feladatain­kat. Tennivalóink szaporodnak. Mint is­meretes, már ebben az évben szervezet­ten fel kell készülnünk az 1968-as évre, gazdasági irányítási rendszerünk re­formjának bevezetésére. Az új gazdál­kodási rend minden eddiginél nagyobb mértékben feltételezi és számít a dol­gozó milliók aktivitására, kezdeménye­zőkészségére és felelősségérzetére. A tö­megek bevonása a célok meghatározá­sába, az ügyek eldöntésébe kiteljese­dik. A munkásosztály közvetlenebb mó­don és tömegesen kapcsolódik be a gaz­dasági vezetésbe, a közügyek intézésébe.­­ Céljaink elérése, terveink megvalósí- t tása természetesen nem egyéves a program. A termelés szerkezetének és gazdaságosságának javítása nem rö­vid folyamat. De már ebben az évben meg kell teremtenünk az ehhez szük­séges feltételeket. Gazdasági, társadal­mi, politikai és emberi vonatkozásban egyaránt. Gazdag és felelősségteljes program ez. Kemény, munkás évet ígér. A ma­gyar szakszervezetekre különösen nagy feladat, megtisztelő szerep hárul cél­jaink megvalósításában. Növekszik a társadalmi követelmény a szakszerve­zetekkel szemben. Tennivalóink össze­tettebbek, bonyolultabbak lesznek. Mindazt továbbra is végeznünk, ten­nünk kell, amit az elmúlt esztendőkben. És, ha lehet — még egy kicsit jobban. De az idén és a következő években foglalkoznunk kell sok minden mással A szakszervezeteknek, sajátos hely­zetüknél fogva, állást kell foglalniuk társadalmi, gazdasági és kulturális éle­tünk minden fontos kérdésében. Ismer­niük kell a dolgozók társadalmi és egyéni szükségleteit, és azok kielégíté­sére időben elképzeléseket, javaslatokat kell kidolgozniuk. Intézményesen és szervezetten biztosítaniuk kell a dolgo­zók részvételét az üzemek vezetésében. Meghatározott szerepük lesz a szak­­szervezeteknek elosztási rendszerünk tökéletesítésében. A termelésre ható módon, a munka társadalmi hasznos­ságát szem előtt tartva, szorgalmazniuk kell a differenciáltabb jövedelemelosz­tást és természetesen az igények diffe­renciáltabb kielégítését is. A reális le­hetőségeket figyelembe véve, ki kell dolgoznunk javaslatainkat a munkaidő csökkentésére. Az eddiginél hatéko­nyabban kell fellépni a világnézetünk­től, szocialista céljainktól idegen néze­tek, szokások, jelenségek ellen, amelyek a munkásosztály soraiban is még meg­találhatók. Ugyanakkor nagyobb szere­pet kell vállalni a munkásközvélemény formálásában, a szocialista tudat kiala­kításában, világnézetünk terjesztésében. Egyszóval: mint a munkásosztály, a bérből és fizetésből élő dolgozók leg­átfogóbb osztályszervezetének, a szak­­szervezeteknek fontos társadalmi ga­ranciát kell vállalniuk, hogy célkitűzé­seink, terveink szocialista módon való­suljanak meg. A következő napokban, hetekben vá­lasztják meg az üzemekben, a mun­kahelyeken az új szakszervezeti tisztségviselőket, készülve a magyar szakszervezetek soron következő kong­resszusára. A választások és a kong­resszusi tanácskozás egyaránt annak a munkának a része, amelynek so­rán szakszervezeteink felkészülnek a szocializmus teljes felépítésében rájuk háruló felelősségteljesebb feladatok el­végzésére. A szervezett dolgozók mil­lióinak egyre inkább fokozódó társadal­mi, közéleti aktivitása, bizalma, a szo­cializmus iránti hűsége a legfőbb biz­tosíték arra, hogy a magyar szakszer­vezeti mozgalom méltóképpen tudja képviselni a személyes munkásgondo­kat és az országos érdekeket egyaránt. Az óévtől vett búcsú s az új köszön­tése mindig gazdag tára a gondolatok­nak. Sokat végeztünk 1966-ban és sok tervünk, tennivalónk van erre az esz­tendőre is. Munkánkra és eredmé­nyeinkre nemcsak a mi társadalmunk figyel. Határainkon túl is munkások százmilliói követik figyelemmel életünk alakulását. Az új esztendő első napján testvéri érzésekkel köszöntjük a szocia­lista országok dolgozóit és valamennyi munkástestvérünket világszerte. Őszinte szívvel kívánjuk, hogy érje­nek el nagy sikereket országuk építésé­ben. Az elnyomott országok munkás­milliói számára pedig adjon erőt har­cuk folytatásához a magyar munkás­­osztály mindig segítőkész szolidaritása is. A népek alkotó erőinek kibontakozta­tásához ma úgy kell a béke, mint az élethez a levegő. Amikor ma ki­mondjuk ezt a szót: béke, Vietnamra gondolunk. Erre, a szabadságáért ha­talmas anyagi és véráldozattal harcoló kis országra és hősi népére, Vietnam mellett áll ki ma az egész békeszerető emberiség. Kívánjuk, hogy az új esz­tendőben új, nagy sikerek koronázzák a vietnami nép szabadságharcát, s az 1967-es év vigye előre a vietnami kér­dés igazságos rendezését. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép — híven internacionalista kötelezettségeihez, híven a nemzetközi munkásszolidaritáshoz — mindent meg­tesz, hogy az új évben a maga részéről is tovább növelje a béke, a szocializ­mus és a társadalmi haladás történe­lemformáló erőit. Nagy, nemzeti és osztálycéljaink valóra váltása, a szo­cializmus teljes felépítésének új, nagy feladatai fokozott tettvágyat, vala­mennyi alkotóképesség széles körű és sokoldalú kibontakozását igénylik. Az új év első napján szívből fakadó, őszinte szeretettel köszöntjük a ma­gyar szakszervezetek nevében munkás­­osztályunk, a szervezett dolgozók mil­lióit, dolgozó népünket. Országépítő fel­adataink, internacionalista kötelezett­­ségein­k megvalósításához kívánunk va­lamennyi magyar szervezett dolgozó­nak, egész népünknek jó munkát, sok sikert, erőt, egészséget! Az Elnöki Tanács március 19-ére kitűzte az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választását A Népköztársaság El­nöki Tanácsa az alkot­mány rendelkezéseinek megfelelően 1967. már­cius 19-ére kitűzte az or­szággyűlési képviselők és a tanácstagok választását. Az Elnöki Tanács meg­határozta az országgyűlé­si választókerületek szá­mát, területét, székhelyét; ennek megfelelően 349 országgyűlési képviselő megválasztására kerül sor. Meghatározta az El­nöki Tanács a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsi választó­­kerületek számát is. Az Elnöki Tanácsnak ezek a határozatai a Ma­gyar Közlöny január 2-i számában jelennek meg, a hivatalos lapnak ugyan­ez a száma tartalmazza a választások lebonylításá­­ról szóló, kormányrende­­let­et-'is.. ' ,T­zek és a választókerületi bizottságok közreműkö­désével. A választási elnöksé­gek 1967. március 6-án választási hirdetményt jelentetnek meg, ez tar­talmazza majd a szavazó­­körök sorszámát és terü­leti beosztását, a szavazó­helyiségek pontos megje­lölését, továbbá azt, hogy az egyes szavazókénak nem mely választókerületek választói szavaznak. A szavazás március 19-én 7 órától 20 óráig tart. A kormányrendelet meghatározza a szavaza­tok összeszámlálásának rendjét, s úgy intézkedik, hogy a megválasztott képviselőknek és tanács­tagoknak a mandátumot­ (megbízólevelet) március­banól kell átadni, . ­ /-.a.. • • Kormányrendelet az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról A kormányrendelet in­tézkedik a választók név­jegyzékének összeállításá­ról és a választókerületek kialakításáról, majd a to­vábbiakban a választási szervekkel foglalkozik. A választásokat társa­dalmi jellegű különböző választási szervek, vá­lasztási elnökségek, vá­lasztókerületi bizottságok és szavazatszedő bizottsá­gok bonyolítják le. Az Országos Választási Elnökség 1967. január 23-án alakul meg, tagjait a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnök­sége jelöli ki. Az Orszá­gos Választási Elnökség az ország egész területén őrködik a választások törvényességén, irányítja a helyi választási elnök­ségek és az országgyűlési választókerületi bizottsá­gok munkáját. Elfogadja és nyilvántartja az or­szággyűlési képviselőjelöl­teket, közhírré teszi a választás országos ered­ményét. Ugyancsak január 23-án alakulnak meg a főváros­ban, valamennyi megyé­ben, megyei jogú város­ban, járásban, járási jogú városban, városi (főváro­si) kerületben és község­ben a választási elnöksé­gek. Ezek tagjait a Haza­fias Népfront helyi bi­zottságai jelölik ki. Főbb feladataik: működési te­rületükön őrködnek a vá­lasztások törvényességén, közzé teszik az egyes ta­nácsi választókerületek jelöltjeinek nevét, meg­állapítják a tanácsi vá­lasztások összesített ered­ményét és szükség esetén pótválasztást tűznek ki. Valamennyi országgyű­lési és tanácsi választó­­kerületben — szintén ja­nuár 23-án — választó­­kerületi bizottságot kell alakítani. Az országgyű­lési választókerületi bi­zottságok tagjait a Haza­fias Népfront megyei, il­letőleg fővárosi bizottsá­ga, a tanácsi választóke­rületi bizottságok tagjait pedig a Hazafias Nép­front illetékes helyi bi­zottsága jelöli ki. A Hazafias Népfront helyi bizottságának javas­lata alapján a választási elnökség 1967. március 6-án megalakítja a sza­vazatszedő bizottságokat. Ezek a választás napján gondoskodnak a szavazás lebonyolításáról, törvé­nyességéről és zavartalan­ságáról, s megállapítják a szavazókörben a szava­zás eredményét. A kormányrendelet sza­bályozza a jelöléssel kap­csolatos feladatokat. A képviselőjelöltek és ta­nácstag-jelöltek jelölése választókerületenként tör­ténik. A törvény értel­mében egy választókerü­letben egy vagy több személy jelölhető. Az or­szággyűlési jelöltekre és a tanácstag-jelöltekre a választópolgároknak a la­kóterületeken, továbbá az üzemekben, vállalatoknál, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a hivatalokban és intézmé­nyekben, valamint a fegy­veres erőknél, fegyveres testületeknél és rendé­szeti szerveknél február 2-a és február 21-e között tartott gyűlései tesznek javaslatot. A jelölőgyűlé­­seket a Hazafias Népfront helyi bizottságai szerve­zik a választási elnökség Január 2-án megkezdődik a választók összeírása A kormányrendelet ki­mondja, hogy a válasz­tásra jogosult állampol­gárokról új névjegyzéket kell összeállítani. Ebbe fel kell venni minden nagykorú magyar állam­polgárt, tehát azokat, akik 1949. március 20-a előtt születtek, továbbá azokat, akik házasságkötésük foly­tán váltak, nagykorúvá. Nem lehet a választók névjegyzékébe felvenni­ azt, aki közügyektől, ille­tőleg a választójog gya­korlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesztés bünteté­sét tölti vagy előzetes le­tartóztatásban van, aki rendőri felügyelet alatt van, végül azt, aki elme­beteg, tekintet nélkül ar­ra, hogy gondnokság alatt áll-e vagy sem. A választók névjegyzé­kének összeállítása céljá­ból a kijelölt összeíró­biztosok január 3-a és 7-e között összeíró lapokat osztanak ki. A választó­joggal rendelkező szemé­lyek ezeket a lapokat ja­nuár 11-ig kötelesek ki­tölteni. Ha valaki testi fogyatékossága miatt vagy más okból (kórházi ápo­lás, üdülés stb.) az össze­írólapot nem töltheti ki, helyette hozzátartozója, szomszédja vagy az össze­íróbiztos is kitöltheti. A választók ideiglenes névjegyzékét legkésőbb február 4-ig kell össze­állítani, s február 6-tól 11-ig a tanács végrehajtó bizottságának hivatali he­lyiségében közszemlére kell tenni. Városok bel­területén a névjegyzék megfelelő részét a házak­ban is kifüggesztik. Az ideiglenes névjegy­zékből törvényellenesen történt kihagyás miatt a kihagyott személy, a név­jegyzékbe törvényellene­sen történt felvétel miatt bárki kifogással élhet. A kifogást az ideiglenes névjegyzék közszemlére tételétől számított 8 na­pon belül a tanács végre­hajtó bizottságánál kell írásban vagy szóban be­jelenteni. Ha a végrehaj­tó bizottság azt állapítja meg, hogy a választónak a névjegyzékből történő kihagyása törvényellenes volt, a kihagyott személy adatait pótnévjegyzékbe kell felvenni. Az általa alaptalannak tartott kifo­gásokat a végrehajtó bi­zottság elbírálás céljából átteszi a járásbírósághoz, amely népi ülnökök köz­reműködésével — szük­ség esetén az érdekeltek meghallgatása után — végérvényesen határoz. A választók ideiglenes névjegyzéke, valamint a pótnévjegyzék és a járás­­bíróságnak a kifogások el­bírálására vonatkozó ha­tározatai alapján a tanács végrehajtó bizottsága leg­később március 2-ig állít­ja össze a választók vég­leges névjegyzékét. Ezt 1967. március 3-a és 7-e között kell közszemlére tenni. Ha választójogosult sze­mély a névjegyzék össze­állítását követően meg­változtatja állandó lakó­helyét, az új lakóhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottságától kérheti felvételét a vá­lasztók névjegyzékébe. A kérelemhez csatolni kell a korábbi lakóhely szerint illetékes végrehaj­tó bizottság által kiadott igazolást arról, hogy a kérelmezőt a választók névjegyzékébe felvették.

Next