Népszava, 1967. március (95. évfolyam, 51-76. sz.)
1967-03-01 / 51. szám
Tallózniuk a munkaidő-cM&beüsés fé májára Rövidebb idő alatt több bauxit A beszélgetés eredeti célja a bauxitbányászok munkaidő-csökkentési feltételeinek megismerése volt. Az Alumíniumipari Tröszt vezetői — dr. Dobos György vezérigazgató, Sulyok Gyula, a munkaügyi osztály vezetője, és Gebhardt János, a bányaműszaki osztály vezetője — azonban gondjaikról, az ipar fejlesztését és a munkások javát szolgáló elgondolásaikról tájékoztattak, mondván: — Enélkül nem lehet megérteni a munkaidő csökkentésének nehézségeit, az elhárításra váró ezer akadályt sem. Több mint tizenöt éve tart az ipar és a kormány vezetőinek az a törekvése, hogy bauxitvagyonunk hasznosításához, fejlesztési terveink megvalósításához megfelelő villamosenergia-termelő partnert találjanak, módja lenne a folyamatos termelés megvalósítása. Ez azonban a szabadnapok folytonos változásától jár, és valószínűleg létszámnövekedést is von maga után. Ezekben a napokban a bauxitbányákban a munkaidő-csökkentés több változatát dolgozzák ki. Utána műszaki és közgazdasági számításokat végeznek, majd megtanácskozzák, melyik lehetőség a legjobb. Új bányák — új műszaki megoldás — Különböző megfontolások, valamint a villamosenergia-szállítás műszaki, gazdasági feltételeinek megvizsgálása után jött létre a magyar—csehszlovák államközi egyezmény, a magyar—lengyel timföld-alumínium együttműködési megállapodás, majd a magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény — mondja dr. Dobos György. — Más szóval, bauxitkincsünk alumíniummá változtatásában előnyösen elköteleztük magunkat, s most helyt kell állnunk. Növelni kell tehát a timföldgyártást, illetve annak alapanyagát, a bauxittermelést. Ám a külszínhez közelfekvő víznívó feletti bauxittelepek jórészt kimerültek. A magyar ezüst alapanyagának 90 százalékul a karsztvíznívó alatt helyezkedik el. Ezért az új bányák nyitása — sőt a régiek üzemeltetése is — új műszaki megoldásokat igényel. Ezek finanszírozására — a bauxitkutatás fejlesztésére szánt összegekkel együtt — a terv szerint 1650 millió forint áll rendelkezésre. — Bár a megoldásokban sok sikert mutathatunk fel, a bauxitbányászat fejlesztése várhatóan mégis sok gonddal jár, aligha megy zökkenő nélkül... A bauxittermelés rohamos növelésére jellemző, hogy a tervidőszak végére eléri a kétmillió tonnát. A termelés volumenének emelkedése valószínűleg létszámnövekedéssel is együttjár. Ugyanakkor javítani kell a bányászok szociális ellátását, kielégíteni lakásigényeik egy részét, elszállásolni őket és a munkaidejüket csökkenteni ... könnyíteni a fizikai munkát — Abból a tényből indulunk ki, hogy a bauxitbányászok nagyon nehéz körülmények között dolgoznak — hangsúlyozza Sulyok Gyula. — Tehát a munkaidő-csökkentéssel egyidőben (vagy azt megelőzően) könnyíteni kell a meglehetősen nehéz fizikai munkát is. Úgy véljük, hogy műszaki fejlesztésre vonatkozó elgondolásaink megvalósításával, a veszteségidők csökkentésével megoldható, hogy a termelés egyidejű növelése mellett a munkaidő napi 6-7 órára csökkenjen. Hozzátesszük, hogy elgondolásaink még nincsenek a megvalósíthatóság állapotában. Sokat kell még erről tanácskozni a szakszervezettel, a munkásokkal. A tervek megvalósítását a bauxit fúrhatóságának, a robbantás feltételeinek megoldásával kezdték. Időt, élő munkát takarítottak meg vele. Folytatták és folytatják a lerobbantott bauxit felrakásának gépesítésével. A kamrafejtésről mindinkább a széles homlokú frontfejtésre térnek, át, amihez viszont fa helyett korszerű acéltámokkal kell biztosítani a munkások és a berendezések védelmét Ezt követi a szállítás folytonosságának megoldása, olyan páncélkaparók üzembe helyezése, amelyekhez nem tapad a bauxit. Végül a jövesztés gépesítése lehet az az eszköz, amely az előzőkkel együtt növeli a termelékenységet : kevesebb munkással és kisebb emberi, fizikai erőfeszítések árán több bauxitot lehet bányászni. Dédelgetett célunk a bányászok letelepítése, mert az utazás sok időt elrabol tőlük, ugyanakkor a szállítási költségek évi 10 millió forintot tesznek ki. Ezért a harmadik ötéves tervben például a Bakonyi Bauxitbányánál 220 lakást, továbbá 33 garzonlakást, egy 40 és egy 50 személyes munkásszállót, konyhát, éttermet, orvosi rendelőt szeretnénk építtetni. Hasonló elgondolások megvalósítására törekszünk a Fejér megyei bauxitbányák térségében is. Ezekhez a szociális intézkedésekhez kapcsolódna a munkaidő csökkentése is. A heti vagy a napi munkaidő csökkentését látják járható útnak? — Eddigi tapasztalatainkszerint a napi munkaidő csökkentése előnyösebb lenne. Hozzátesszük azonban, hogy csak abban az esetben, ha ez együtt jár az érintettek szabad idejének azonos arányú növelésével. Mert amenynyiben a menetrend például változatlan marad, a munkások az állomáson várakozással kényszerülnének tölteni szabaddá vált idejük egy részét, akkor a napi munkaidőcsökkentésnek semmi értelme. A heti munkaidő-csökkentés viszont azért nem járható út ez idő szerint — az Alumíniumipari Tröszt vezetői szerint —, mert ötnapos munkahét esetében a bányák állaga erősen romlanék. Azután: a timföldgyárak zavartalan bauxitellátása szintén a napi munkaidő csökkentése, vagyis a folyamatos szállítás mellett szól. A timföldgyárak bauxitfogadó kapacitása, valamint a vagonellátás sem bírná ki a lökésszerű, tehát nem folyamatos szállítást. — Az ötnapos munkahét megvalósításának egyetlen Jelöltjeink Reszegi Ferenc Élményekkel teli tarsollyal érkezett meg háromnapos látogatás után választókerületéből Reszegi Ferenc, az építők szakszervezetének elnöke, immár Hajdú megye polgári járásának képviselőjelöltjeként. A gyűléseken természetesen elmondta az életrajzát, de enélkül is jól ismerik a járás parasztemberei, iparosai. Tudják róla, hogy közülük való — a »szomszédban", Hajdúnánáson született és nőtt fel, sokgyerekes szegényparaszt-család fiaként *—, meg hogy hosszú-hosszú, érdemekben gazdag gyakorlata van a dolgozók érdekeinek képviseletében. Méghozzá kétféle minőségében is! Először mint a munkásmozgalom harcosa kezdett közügyekkel foglalkozni. 1929-ben, alighogy szakmát szerzett a fiatal kőművessegéd, rögtön belépett az építők szakszervezetébe. Az 1933-as emlékezetes sztrájk idején már őt választották meg a bizalmi testület elnökévé. A sztrájk során, még a Vörös Segély szervezésével szerzett érdemei alapján felvették az illegális kommunista pártba. A határozatot Rózsa Ferenc közölte vele, akivel később is gyakran dolgozott együtt. 1943-ban a szakszervezet függetlenített szervezőtitkára lett, de tevékenységét megszakította a katonai behívó. Ennek köszönhette, hogy a német megszálláskor hiába kereste a Gestapo ... 1945-ben, amikor szaktársai megtalálták a felszabadult Dunántúlom, ahol már javában szervezte a pártot, csak ennyit mondtak neki: »Folytasd, ahol abbahagytad!« Közben azonban más módon is részt vállalt a közügyekből: országgyűlési képviselő lett Először 1949-ben Sárbogárdot, majd 1953 óta egyfolytában a Hajdú megyeieket képviselte, önzetlen, áldozatkész munnkája jutalmaként most, hogy helyhez kötötté vált a képviselőlista, a polgáriak jelölték a régi jó ismerőst, barátot, segítőtársat. — Végtelen örömmel tapasztaltam körutam során, hogy nagy fordulat történt a parasztság tudatában, szemléletében — számol be friss élményeiről Reszegi Ferenc. — A múlthoz képest rendkívüli, új jelenséggel találkoztam, amit talán így fogalmazhatnék meg: politikai ébrenlét jellemzi ma már a parasztembert. Megmutatkozott ez a gyűléseken is, meg a sok-sok egyéni beszélgetés, rengeteg kérdezősködés során. Én ezt a nagy aktivitást, érdeklődést a termelőszövetkezeti parasztság életkörülményeinek javítására hozott intézkedéssorozat, meg e IX. kongresszus hatásának tulajdonítom. Nyomát sem találtam már a korábban oly gyakori nosztalgiának, az egyéni gazdálkodás visszakívánásának. Helyette igen sok ötlettel, kezdeményezéssel, egészségesnek látszó javaslattal találkoztam lépten-nyomon, s ezek mind a jövőre, a közös gazdálkodás fellendítésére, az új mechanizmus mezőgazdasági gyümölcsöztetésére irányulnak. Meg is állapítottam magamban, hogy a leendő képviselőknek ilásóbb dolguk lssz, mint az elődöknek. Kevesebbet kell beszélniük, agitálniuk, győzködniük, s az egyetértés légkörében energiájuk javát a cselekvésre fordíthatják, részt vállalva a mindennapi munkában, a feladatok megoldásában. " Munka a polgári járásban is lesz bőven, mindenekelőtt a belvízveszély végleges felszámolása és az öntözéses gazdálkodás kifejesztése. De hát ez már a programhoz tartozik, nem is illő róla részletesebben beszélni. Hadd mondja el majd maga a képviselőjelölt, a választói gyűléseken, M. D. A szakszervezettel egyetértésben . Ezt a munkát már a szakszervezeti választások befejezése után zárjuk le. Az új vezetőséggel megismertetjük az addig elkészült terveket. Először a szakszervezettel kell közös nevezőre jutni. A vita ugyanis nem gátolja, hanem elősegíti céljaink megvalósítását Ez valóban fontos. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetében ugyanis nem egészen értenek egyet a fenti elgondolásokkal. A szakszervezet vezetői a napi helyett a heti munkaidő-csökkentést támogatják, mondván: a munkások szabad idejét gyakorlatilag az ötnapos munkahét növeli. A kidolgozott variánsokat, a műszaki és közgazdasági számításokat tehát alaposan fontolóra kell venni a szakszervezeti vezetőknek, tisztségviselőknek, a gazdasági és műszaki szakembereknek. Mert csak ennek alapján dönthető el, mikor, milyen mértékben lehet csökkenteni a munkaidőt úgy, hogy a bauxittermelés volumenje és a termelékenység is emelkedjék. Zsidai Pál A lassú munkához idő kell! ■ Mennyi idő alatt lehet kijavítani egy »elfuserált« beruházást? Mondhatnánk, attól függ, mekkora a létesítmény és mennyi a hiba. A kecskeméti AKÖV komplex telepe nem hatalmas, mindössze 27 millióba került, de igen sok hibával rendelkezett. Két évvel ezelőtt a következőket tettük szóvá: A nyolc kazán közül az átadás 1961 augusztus óta mindössze öt működött. A hideg telepen a fűtök hiába erőlködtek az öt kazánnal, a nagy szerelőcsarnokban olyan dermesztő hideg volt, hogy még a radiátorok is szétfagytak. A komplex telep büszkeségei, a szerelőaknákba süllyesztett hidraulikus emelők csak az átadáskor megjelent vendégek előtt működtek, azután felmondták a szolgálatot. A szereldéhez nem építettek csatornahálózatot, így az olvadáskor, az esőzések idején a csarnok különböző helyein tócsákba gyűlik a víz. A modern szerelőcsarnokban ilyenkor talicskára helyezett hordókba szedik össze a vizet. Bíráló cikkünk megállapításaival a kecskeméti vállalat igazgatója, főmérnöke is egyetértett. Az Autóközlekedési Vezérigazgatóság vezetői is úgy találták, hogy a beruházás kamatoztatása érdekében haladéktalanul intézkedéseket kell tenni, így azután sor került a szerelde világításának teljes rekonstrukciójára, és a két évvel ezelőtt még kihasználatlan kipufogógáz-elvezető járatok felújítására. Ezek a korainak tűnő rekonstrukciók azonban nem az elsők, hanem a sokadikok voltak a sorban. Például új szivattyúkat kellett a telep kútjába helyezni, mert az eredetileg beépítettek motorja állandóan leégett. Egymillió forintért betonozták az udvart és kicserélték az irodaépületek ablakainak nagy részét, mivel a réseken átfújt a hó. A két éve tett megállapításaink zöme azonban ma is aktuális. A telep úgynevezett büszkeségei, a hidraulikus emelők még mindig nem működnek... A kazánház felújítása is folyamatban van, de már mióta?... A szereldét még mindig nem csatornázták. Az ablakok nyílászáró szerkezetei még ma is huzatosak. Egyszóval, a költséges beruházás az újnak, a korszerűnek mondott komplex telep még életének hatodik évében sem működik úgy, és nem teljesíti azokat a funkciókat, amelyekkel már az átadásának pillanatában rendelkeznie kellett volna. Pedig azóta is állandóan csinálják. Tudjuk, hogy a lassú munkához idő kell. No de ennyi azért már egy kicsit sok. (lepies) Fontos, nagy jövőjű kísérlet Egész napos iskola a Gorkij fasorban A gróf Zay család hajdani palotája napjainkban is elég »zajos« — de már grófok nélkül. Itt működik ugyanis a Gorkij fasori általános iskola, amelynek alsó tagozatán — egy győri és egy hódmezővásárhelyi iskolával párhuzamosan — nagy jelentőségű pedagóg Tanulás és játé Először a III. osztályba néztünk be, ahol a szokásos tanítás folyt. Ugyanakkor a IV-ben azzal kezdődött az óra, hogy a falhoz tolták asztalaikat és egy bekötött szemű fiút és leányt vidám énekkel arra biztattak, fogja el valamelyiküket. Az elsősök egyébként most tértek vissza az udvarról, ahol 35 percig levegőztek, labdáztak — az óraszerű programjuk szerint. Utána a folyosón ismét felhúzták a »házi cipőt«, majd az osztályban színes ceruzákkal rajzosan beszámoltak vasárnapi élményeikről. A színesen dekorált tantermek néhányában külön szekrényeket láttunk, tele játékokkal, két tanteremhez pedig saját kis játékszoba is tartozik. Amikor a II. osztályba nyitottunk, itt megint szokásos tanóra volt. — Ez azonban csak látszat — világosított fel Jakab Mihályné tanítónő. — A gyerekeim most a házi feladataikat írják számtanból... A meglepő válasz nyomán magyarázta el Szabadkai Simonna az újszerű napközis iskola főbb vonásait: — A hagyományos napközi iskola kettétagolt. Délelőtt tantervi tanítás folyik, délután pedig 2—3 osztályból összevont gyerekek egy külön napközis nevelő mellett készítik el házifeladataikat, s tanulják meg a leckét. Ez az összevonás és más tényezők azonban gyakori idegfeszültséget visznek a napközibe, ahol emiatt a szükségesnél több idő kell a leckére, s csak alig vagy kevés jut a játékra, a frissítő lazításra. Ebben az iskolában viszont az előzetes körzeti áthelyezések révén minden gyerek napközis. Ezáltal minden kísérleti osztály önálló napközis csoporttá válhatott, más osztályú tanulók nélkül. És így giai kísérlet zajlik immár harmadik éve. E kísérletek egyik tudományos kezdeményezője és irányítója Szabadkai Simonné, az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa. A minap együtt látogattunk el a fasori iskolába. •A váltakozó különböző formák, módszerek kipróbálása, majd módosítása révén — feloldhattuk a hagyományos iskola kettétagoltságát. A holna p lazító programok közt szerepel még séta, bábozás, apróbb munkák, kisdobos foglalkozás, diavetítés, mese- és zenehallgatás stb. így minden napnak külön öröme is van, amelyet ■ közösen készítenek elő, majd eseményeit is megbeszélik. Ez kialakította bennük azt a kellemes és lélektanilag fontos érzést, amelyet Makarenko úgy jellemzett, mint »a holnap öröme...« * Szathmáry Lajosné és pedagógustársai szerint ez az új típusú iskola üdítően hat a gyermekek kedélyére. A szabad foglalkozások ilyen váltakozása a komoly tanulással, igen serkentő az utóbbira, amit a gyerekek mindig felfrissülten kezdenek el. — Nem véletlen hát — mondja az igazgatónő —, hogy kerületi iskoláink alsó tagozatainak 3,6-os osztályzati átlagával szemben, nálunk 4,1 az átlag... — És hogyan alakul most a nevelők munkaideje? — A korábban csak osztályt vezető éscsak napközis nevelő most egyenrangú lett, vagyis mindketten délelőtt és délutáni váltással tanítanak is, meg napközisek is. Az egyik nevelő azon— Mi ennek a lényege? — Mindenekelőtt az, hogy a gyerekek 9 órás napi itt-tartózkodása keretében az első két vagy három rendes tanórát tervszerű váltakozással követi a frissítő levegőzés, majd a játék, vagy más szabadfoglalkozás, aztárt a »házi«-feladat elkészítése. Az ebéd után ismét pihenő, levegőzés, majd két tanóra, aztán újból játék, »házi«-lecke, majd ismét valamilyen szórakoztató elfoglaltság következik. Kan az anyanyelvi tárgyakat tanítja, a másik pedig a számtant és az egyéb tárgyakat. Ily módon azt is elértük, hogy nevelőinknek sokoldalú és közvetlenebb a kapcsolatuk tanítványaikkal, mert mindketten a tanulmányi és a szabad tevékenységben egyaránt velük vannak... A II. osztályosok közben elkészültek számtan -házi"feladataikkal, majd mint rászoktatták őket, a padtársak kihallgatják egymást. Közben Jakab Mihályné tanítónő is átnézi a házifeladatokat. Aki hamarabb kész, mehet a játékszobába, s ez szintén a gyorsabb leckekészítésre sarkall. — Mint látja — jegyzi meg Szabadkai Simonná —, ez a pedagógiai gyakorlat lehetővé teszi, hogy egy-egy tárgy tanítója ellenőrizze a napközis leckét is, így mindjárt érzékelheti, hogy az önálló tanulásban kinek mi a gyengéje. Mindez rendkívüli pedagógiai előny, mert a másnapi tanórán már megtakaríthatja a lélkéellenőrzést és gyorsabb, intenzívebb lehet a feleltetés is. Ily módon az egész tanítás dinamikusabb éstermelékenyebb" ... " öröme Pedagógiai. net — Ez az új típusú iskola — fűzi hozzá az igazgatónő —, lehetővé teszi, hogy a gyerekekkel az egész napos iskolai foglalkozáson sajátíttassuk el az anyagot s meggyőződhessünk megértése fokáról is. Elősegíti ezt, hogy a tanulók őszintén szólnak a nehézségeikről, mert a hosszas együttlét alatt nagyobb bizalom alakul ki bennük nevelőik iránt. A változatos és érdekes foglalkozások több lehetőséget nyújtanak az egyéni gyermekhajlamok kiéléséhez. Közben kibukkanó hibáikat a nevelők jobban figyelemmel kísérhetik és így idejében formálhatják, csiszolhatják is jellemüket. Ez az iskola tehát életszerűbbé teszi az oktatást és a nevelést is. Mindezek alapján az iskola nevelői és az OPI munkatársa az eddigi tan velési lehetőségek pasztalatokat úgy értékelik, hogy ez az újszerű pedagógiai gyakorlat fokozottan előnyös a nem eléggé iskolázott családok hátrányos helyzetű gyermekei számára. A már összegyűlt gazdag tapasztalatok alapján úgy véljük, hogy az illetékes oktatási hatóságok mérlegelhetnék újabb általános iskolák alsó tagozatainak bekapcsolódását a kísérletekbe. Annál is inkább, mert a három kísérleti iskola — a máshol is megvalósítható körzetesítésen kívül — semmilyen kedvezőbb feltétellel nem rendelkezik, mint a városi iskolák átlaga. A kísérleti iskolák növelése tehát közelebb hozhatná e maga nemében forradalmian új pedagógia fokozatos és országos kiterjesztését. Szenes Imre A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Szabah Al-Szalem Al Szabah, Kuwait állam emírje és Dzsabir Al-Ahmed Al-Dzsabir miniszterelnök táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének és Kállai Gyula miniszterelnöknek a kuwaiti nemzeti ünnep alkalmából küldött jókívánságaikótt... Köszönő táviratot kapott Péter János külügyminiszter is Szabah Al-Ahmed Al-Dzsabir külügyminisztertől, igazgatójának eredményes munkássága elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a munkaérdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át Jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes. (MTI) * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Székessy Vilmosnak, a Természettudományi Múzeum fő A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* NfPSZAVA 1967. március 1