Népszava, 1967. április (95. évfolyam, 77–101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
A XXL kongresszusra készülünk Miért és miben növekszik a szakszervezetek kötelezettsége? A szakszervezeti választások tapasztalatai, a tanácskozások vitái egyértelműleg arról tanúskodnak: növekszik a tömegek, a szervezett dolgozók igénye a szakszervezetek egész munkájával kapcsolatban, és a választások alkalmával előlegezett bizalom nemcsak elismerést, megtiszteltetést jelent, hanem fokozottabb követelményeket támaszt, az eddiginél is nagyobb kötelezettségeket ró valamennyi megválasztott tisztségviselőre. Ezt a megnövekedett társadalmi igényt fel lehetne úgy is fogni, növekszenek a szakszervezetek jogai, tehát növekednie kell a kötelezettségeiknek is. Ennek a »valamiért valamit« elgondolásnak van elfogadható erkölcsi alapja is. Mégsem egészen erről van szó. Nagyon leegyszerűsítené a dolgokat az, aki úgy vélekedik: az állam, a kormány, a törvényhozás szélesíti, bővíti a szakszervezetek jogait, hatáskörét a társadalmi és gazdasági élet minden területén, nagyobb részvételre és közreműködésre ad lehetőséget a tervek kialakításában, a megtermelt javak elosztásában, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakításában, a gazdasági vezetők megítélésében és így tovább. Természetes tehát, hogy a szakszervezeteknek is nagyobb kötelezettségeket kell vállalniuk az anyagi javak előállításában, a munkásállam gazdasági és politikai erősítésében, a dolgozók politikai nevelésében. Itt azonban többről van szó, szervezett dolgozók, az üzemi kollektíva igénye és érdekei követelik meg ezt a nagyobb kötelezettségvállalást a vállalat életének minden ügyével kapcsolatban. Igaz és helyes elv az, hogy a gazdasági döntésekért a teljes felelősséget a gazdasági vezetőknek kell vállalniuk. De minden döntés bizonyos kockázattal jár. És a dolgozók is tisztában vannak azzal: bármennyire is a gazdasági vezetőket terheli a felelősség a gazdasági döntésekért, ezeknek hasznát vagy kárát mégis ők érzik a maguk bőrén, a maguk zsebén. S hogy inkább hasznát lássák, mint kárát vallják, ebben várnak garanciát a szakszervezettől is. A szakszervezeteknek tehát nemcsak joga, hanem kötelessége élni mindazon lehetőségekkel, amelyek elősegítik a gazdasági vezetők megalapozottabb, körültekintőbb döntéseit, szolgálva ezzel is választóik, a kollektíva érdekeit. A szakszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége közreműködni abban, hogy a termelés gazdaságosabb legyen, a termelékenység magasabb szintre emelkedjen, mert csak ennek révén tud eleget tenni annak a kötelezettségének, hogy magasabb színvonalú legyen a dolgozókról való gondoskodás, növekedjék a munkabiztonság, javuljanak a munkakörülmények, emelkedjék a dolgozók jövedelme. Ilyen alapvető kötelezettségnek számító joga a szakszervezeteknek az üzemi demokrácia fejlesztése, a dolgozó tömegek bevonása a vezetésbe, a gazdálkodás, a termelés gondjainak megoldásába. A gazdasági mechanizmus reformja, a vállalatok nagyobb önállósága, sok tekintetben kedvezőbb körülményeket teremt és objektíve is segíti azt a célt, hogy jobban támaszkodjunk az üzemi kollektívára, s a dolgozók maguk is érdekeltebbek legyenek abban, hogy éljenek demokratikus jogaikkal. Mert a gyorsabb előrehaladásnak most ez az egyik legfontosabb feltétele. A jogok kötelezettségeket jelentenek A szakszervezetek kötelezettségeit egy mondatban talán úgy lehetne megfogalmazni: társadalmi, politikai és gazdasági életünk minden területén maximálisan éljenek mindazon lehetőségekkel, amelyek a munkásosztály érdekeit szolgálják, amelyek társadalmunk szocialista jellegét erősítik. Ezeknek a lehetőségeknek nagyon széles és nagyon kedvező feltételeit teremtik meg a szakszervezetek növekvő jogai. Ezekkel a jogokkal kapcsolatban is érdemes azonban egy alapvető dolgot aláhúzni. A szakszervezeti jogok ugyanis nem is annyira jogok, mint inkább kötelezettségek. A jogok között általában, és a szakszervezetek jogai között van egy lényeges különbség. A jogokkal ugyanis lehet élni, de a jog fogalma feltételezi azt is , ha nem akarunk, jogunk van vele nem élni. A szakszervezetek jogaival azonban minden szakszervezetnek, minden szakszervezeti tisztségviselőnek kötelessége élni. Fogalmazhatnánk ezt úgy is, hogy nálunk a szakszervezeti jogok, illetve ezekkel való élés a szakszervezetek, a szakszervezeti tisztségviselők minimális kötelezettségeit jelentik. Pártunknak és kormányunknak az az igénye, hogy növekedjen a szakszervezetek részvétele a társadalmi igények közvetítésében, a többi között a nemzeti jövedelem előállítását és elosztását illetően — növeli a szakszervezetek jogait, bővíti lehetőségeiket. De ez sem csak jog, hanem e joggal élni a szakszervezeteknek kötelezettség is. Nagyon komoly és nagyon felelősségteljes kötelezettség. Hogy a ma érdekeinek megfelelően mennyit fordítunk a nemzeti jövedelemből fogyasztásra, ésa holnap érdekeit szolgálva, menynyit szánunk felhalmozásra, az elég bonyolult, elég ellentmondásos kérdés, ahol az arányok megállapítása, a határok megvonása nagyon körültekintő, nagyon felelősségteljes és a társadalom reális igényeinek, a dolgozó tömegek politikai hangulatának nagyon alapos ismeretét követeli meg. Ebben közreműködni, a helyes arányok kialakítását segíteni kötelessége a szakszervezeti mozgalomnak is, együtt növekszik a társadalmi szervek, a szakszervezetek jogköre, de növekszik a dolgozókkal szembeni kötelezettsége is. És ez nem valami kitalált dolog, nem formális meghatározás. A Pártunk politikája helyes , céljaink reálisak, megalapozottak, a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, felemelkedését szolgálják. Ez biztosítékot jelent arra is, hogy céljainkat elérjük. De nem mindegy, hogy hogyan. Mert lelkesítő célok birtokában, igazunk tudatában is lehet ez az út nehéz, tekervényes, kínos és hosszadalmas, ha nem tudjuk a dolgozó tömegekkel megértetni, elfogadtatni. És lehet ez az út könnyebb, simább és rövidebb, ha az üzemi demokrácia kiteljesedésével közüggyé, mindenki személyes ügyévé válnak igaz és lelkesítő céljaink. Ezért is növekszik a szakszervezetek felelőssége, kötelezettsége a dolgozók szocialista nevelésében, vonzó és nemes céljaink iránti lelkesedés felkeltésében, abban, hogy növekedjen a munka becsülete, hogy erkölcsi és anyagi elismerés övezze az arra érdemeseket, és így tovább. A szakszervezetek kötelezettségei a termelésben, az elosztásban, az élet- és munkakörülmények javításában, a dolgozók szocialista nevelésében egymásba fonódnak, kölcsönösen visszahatnak egymásra. A szakszervezet kötelezettsége nem valami általános, megfoghatatlan dolog. Az egyes tisztségviselők mindennapi tevékenységéből tevődik össze, alakul ki egy olyan folyamattá, amely segíti, gyorsítja egész előrehaladásunkat. Ennek talán legfontosabb, legalapvetőbb része, hogy a megválasztott bizalmiak és tisztségviselők lelkiismeretesen és gondosan intézzék a munkások mindennapos, ügyes-bajos dolgait, hogy felkeltsék dolgozótársaik érdeklődését és felelősségérzetét a kollektíva dolgai, a közügyek iránt. Hűen tolmácsolják a munkások véleményét, igényeit, s ennek révén segítsék, hogy nagy, országos dolgokban reális, megalapozott állásfoglalásokat, véleményeket alakítsanak ki a szakszervezetek vezető szervei. A szakszervezetek kötelezettsége tehát nem valami kívülről jövő kényszer, hanem belső igény, a szakszervezeti tagság, a választók iránti kötelezettség, annak a hivatásnak betöltése, amelyért a munkásosztály létrehozta őket: szolgálni a munkásosztály érdekeit, segíteni a munkásosztály ügyét, a szocialista társadalom építését. Rozsmann István Üzemi önállóság, üzemi demokrácia Pártunknak és kormányunknak az az igénye, hogy a szakszervezetek a szocialista társadalom építésének ebben a bonyolult szakaszában segítsék összehangolni a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekeket, hogy kezdeményezzék az esetleges ellentmondások feltárását és megoldását, hogy lehetőségeikhez mérten igyekezzenek megelőzni az ellentmondások létrejöttét, illetve kiéleződését, nemcsak jogot, hanem a munkásosztály iránt kötelezettséget is jelent. Így sorolhatnánk tovább, hogy minden újabb jog, minden bővülő hatáskör újabb és növekvő kötelezettséget is jelent. A nagyobb lehetőségek kihasználásának kötelezettségeit jelenti a munkásérdekek védelmében, a munkásosztály ügyének szolgálatában. És ez az oka annak is, hogy a gazdasági irányítási rendszerben végbemenő változás a szakszervezeti munkát illetően elsősorban az üzemi szakszervezeti szervek és tisztségviselők kötelezettségeit növeli. Talán nem kell bizonygatni, hogy alapvetően más dolog feladatokat továbbadni, közvetíteni, mint önállóan határozni, dönteni, vállalva az ezzel járó felelősséget és következményeket. A vállalatok önállóságának, hatáskörének növekedésével Nem mindegy, hogy hogyan Az Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács pénteken ülést tartott A Minisztertanács javaslata alapján Varga Györgyöt visszahívta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöki tisztségéből, s dr. Dobrónaki Gyulát a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé megválasztotta. Az Elnöki Tanács honosítási, visszahonosítási és a magyar állampolgársági kötelékből való elbocsátási ügyekben döntött, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Dr. Dobrónaki Gyula, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke pénteken délben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt Az eskütételen jelen volt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. A Minisztertanács dr. Dabrónaki Gyulát az élet- gának elismerése mellett mezésügyi miniszter első — tisztségéből felmentethelyettesét — munkássá t. (MTI) Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteki ülésén elfogadta a vasúti és közúti személyszállítás helyzetével és fejlesztésének lehetőségeivel foglalkozó országos vizsgálat programját. Kitér az ellenőrzés a MÁV és a MÁVAUT közlekedési eszközeinek kihasználtságára, az igények és a rendelkezésre álló kapacitás összhangjára, a vasúti és az autóbuszközlekedés fejlesztésének összehangoltságára, az utazás körülményeire és kulturáltságára, s más egyéb kérdésekre. A KNEB felhívja a vizsgálatot végző szerveit, hogy — mint más hasonló jellegű vizsgálatok esetében is — vegyék figyelembe a lakosság észrevételeit és javaslatait az ellenőrzés eredményességének biztosítása érdekében. A KNEB megtárgyalta a népi ellenőrzés múlt évi munkájának szervezeti tapasztalatairól készült összefoglaló jelentést. Ezután megvitatta és elfogadta a második ötéves terv időszakában létesült több szennyvíztisztító telep és csatornamű üzemeltetésével kapcsolatos jelentést Végül elfogadta a Képzőművészeti Alapnál és vállalatainál végzett vizsgálat tapasztalatairól készült, előterjesztést. (MTI) Emlékmű a Vérmezőn Április 4-én avatják fel a főváros felszabadításáért harcolt budai önkéntes gyalogezred emlékművét a Vérmezőn. Hatalmas, körülbelül milliószorosra felnagyított repesz szimbolizálja az emlékmű politikai tartalmát. Az emlékmű bronzból készült — voltaiképpen kétoldalas dombormű, ami példa nélküli a szobrászatnak ebben a műfajában. Elesett katona, mellette stilizált figuraként a szabadság géniusza, fáklyalánggal az egyik oldalon, a másikon gránátdobó harcos indul rohamra. Szabó Iván Munkácsydíjas szobrászművész alkotói elgondolását Jurcsik Károly építésszel közösen valósította meg. (MTI) Utolsó simítások az emlékművön (Conda György felvétele) A szénbányászatban már júliustől csökkentik a dolgozók munkaidejét A minisztérium ajánlatai A szabad időt kell növelni — A munkaidő csökkentésével kapcsolatos feladatok vizsgálatakor az elmondottakon túlmenően abból indultunk ki, hogyan növelhető a dolgozók szabad ideje — tájékoztat Nagy Gyula, a tröszt szakszervezeti bizottságának titkára. — Ezért a felajánlott lehetőséget figyelembe véve, a heti munkaidőcsökkentés mellett foglaltunk állást. Így július 1-től kezdve a fizikaiak és a termelés közvetlen irányítói minden második szombaton szabadon rendelkeznek az idejükkel, amíg az adminisztratív dolgozók havonta egy szabad szombatot kapnak. Így jön ki a fizikaiaknál a heti 44, az adminisztratív dolgozóknál a heti 46 óra munkaidő, amely csupán a mi trösztünknél körülbelül 9500 dolgozót érint. A szakszervezeti bizottság állásfoglalásának helyességét mi sem bizoA szénbányászatban ez év július 1-től a fizikai, valamint a termelést közvetlenül irányító, három harmadban járó műszaki dolgozók (aknászokig bezárólag) a jelenlegi heti 48 órás munkaidő helyett törvényesen 44 órát, az adminisztratív alkalmazottak pedig átlag 46 órát Első hallásra érthetetlennek tűnik, hogyan lehetséges ez. Aki azonban végighallgatja a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt gazdasági és mozgalmi vezetőinek konkrét számításokon alapuló érveit, az könnyen megértheti a munkaidőcsökkentés lényegét, a munkások érdekeit és a gazdaságosságot egyaránt szolgáló előnyökkel együtt. — A Nehézipari Minisztérium vezetői szabad kezet biztosítottak számunkra — kezdi Mezős Elemér, a tröszt munkaügyi osztályának vezetője. — Csupán azt írták elő, hogy a munkaidőcsökkentés gazdálkodási és szervezési feltételeit önerőből teremtsük meg úgy, hogy a munkaidőcsökkentés ténye az éves eredményfeladatunkat ne rontsa; a fogyasztói igényeket maradéktalanul elégítsük ki; a MÁV-nál nyírja jobban, mint az a tény, hogy a középdunántúli szénbányák dolgozóinak egy nyolcórás műszakért átlag 11 órát kell távol tölteni családjuktól. A foglalkoztatottak 70 százaléka ugyanis a környező községekből autóbusszal jár munkahelyére. A szabadidő növelése tehát feltétlenül indokolt, nyomós érv. Hidasi István, a tröszt igazgatója nem utolsósorban ezért értett egyet a szakszervezeti bizottsággal. — A heti munkaidő csökkentésének egyéb előnyei is vannak — folytatja Mezős Elemér. — Mindenekelőtt javul a gépek, berendezések karbantartási lehetősége. A termelés irányítóit pedig a munka szervezettségének javítására kényszeríti. Ugyanakkor a szombati szabadnapokon a munkásszállítás terhétől is megszabadulunk, dolgoznak. Az eddigi számítások azt igazolják, hogy a munkaidő-csökkentés ellenére a termelés volumene változatlan marad, tehát a termelékenység emelkedik, a teljesítmények növekednek, a túlórák aránya pedig körülbelül 40 százalékkal csökken. a szénszállítás — különösen üzemszüneti napokon — ne okozzon zavarokat A többit a trösztre bízták. De a minisztérium ilyen ajánlatokat tett: 1. Az érintettek minden második héten öt napot (40 órát) dolgozzanak. 2. Szombat éjjel állandó munkaszünet. Ebben az esetben a szombat délutánosok minden második héten szabadok, a délelőttösök pedig hat napot dolgoznak. 3. A téli hónapokban negyed vagy fél éven át hatnapos, a nyári hónapokban ötnapos munkahét. 4. Amennyiben a fenti munkarendek közül szociálpolitikai, vagy gazdasági szempontból egyik sem előnyös, úgy — az éves munkaidőalap betartásával — heti vagy havi egyenlőtlen munkaidőbeosztás is alkalmazható. munkaidő csökkentésével egyidőben a bérek változatlanok maradjanak, pontosabban fogalmazva, ne csökkenjenek, a munka intenzitása pedig ne növekedjék. Ezért a darabbéresek iránybérét, valamint a besorolási alapbéreket 4,5—9,1 százalékkal megemelik. Ennek fejében viszont a normákat csak 3—4,5 százalékkal feszítik. És azt sem a munka intenzitásának növelésével. Csak azt kérjük a munkásoktól, hogy műszakonként 10—12 perccel hosszabb időt töltsenek termelőmunkával. Ennyi a munka intenzitásának növelése nélkül is lehetséges, hiszen 480 perc helyett tényleges termelőmunkára csak 360 perc jut. Két teljes órát a be- és kiszállás, munkaközi szünetek, pihenés vesz igénybe. Gondjainkat tehát munkaszervezéssel akarják megoldani. — Hogyan? — Az aknaüzemek adottságai változók. Az egyik helyen például szűk a személyszállító kapacitás. Azt javasoljuk, a jövőben a felolvasás ne a faléz szobában, hanem közvetlenül az aknánál történjék, így a szállítás folyamatossága megoldódik. Másutt meg éppen fordított megoldást kell alkalmazni: a föld alatti felolvasást kell felszínre hozni, mert az előnyösebb. Egyszóval a be- és kiszállás rendjének módosítása megítélésünk szerint meghozza a kívánt eredményt. De bátran alkalmazzuk az úgynevezett koncentrált eljárásokat is, mert átcsoportosításokkal tovább növelhető a termelő kapacitás. A szakasz kezdődik A munkaidő csökkentésének már valóságos irodalma van a Középdunántúli Szénbányászati Trösztnél. Száznál is több lényeges, egymással összefüggő kérdést vizsgáltak meg és kaptak rá választ, amelyek alapján bátran kijelenthetik: a munkaidő csökkentése nemcsak a munkások, a bányák javát is szolgálja. Az új munkarendek kidolgozása az aknaüzemekben is elkezdődött. Május első felében már rendkívüli termelési tanácskozásokon vitatják meg az elgondolásokat, s csak az ott szerzett tapasztalatok összegezése, hasznosítása után öntik végleges formába az utasítást, amely szerint július 1-től új szakasz kezdődik a szénbányákban. Zsidai Pál Azonos idő alatt több munka Arra a kérdésre, hogyan lehetséges a munkaidő csökkentésével egyidőben a túlórákat is csökkenteni, elmondották, hogy a karbantartók és a fenntartók (akik a túlórák kétharmad részét használják fel) szabadnapját nem szombaton, hanem hétfőn adják ki. Ezzel a módszerrel biztosítható, hogy álló gépeket, berendezéseket javítsanak üzemszünet alatt, így kisebb lesz a baleseti veszély, ugyanakkor kidolgozhatják munkaidejüket, tehát azonos idő alatt több javítás végezhető el. A tröszt szakszervezeti bizottsága, illetve gazdasági vezetői nagy gondot fordítanak arra, hogy a NÉPSZAVA 196 Éjipriliáiil ^