Népszava, 1967. május (95. évfolyam, 102–126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

Világ proletárjaiegyesüljetek! NÉPSZAVA •_________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA__________• 95. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1967. MÁJUS 3. SZERDA ! Az emberért, a jobb és szebb életért ,­a valakit megbíznak egy feladattal, és arról meghatározott idő múlva számot kell adnia megbízóinak, a fe­lelősséget érző, lelkiismeretes em­bernek az jár a fejében, vajon helyesen értelmezte-e a rábízott feladatot, mun­kája megfelelt-e a várakozásnak, s egy­általán, mit szólnak majd tevékenységé­hez, művéhez, alkotásához. Ehhez hasonlóról, sőt, teljesen azonos dologról van szó most is, ma, amikor a magyar szakszervezeti mozgalom legfel­sőbb vezető szerve beszámolásra készül. Ezúttal egy nagy testület méri fel, vajon jól értelmezte-e a szervezett munkások és dolgozók akaratát, érdekeit, kívánsá­gait, helytállt-e a korábbi, a XX. kong­resszuson kialakított és kitűzött felada­tok megvalósításában. Mit szólnak majd a több mint hárommillió szervezett dol­gozó küldöttei arról a négy esztendőről, amely idő alatt a magyar szakszerveze­tek éppen az általuk kölcsönzött biza­lommal végezhették szép és felelősség­­teljes munkájukat? Ezekre a kérdésekre adandó válaszok­kal készült el a számvetés, amely magá­­ban foglalja sokszínű életünk szépségét, népünk, társadalmi haladásunk eredmé­nyeit éppúgy, mint a mindennapi élet gondjait-bajait és hibáit is. Mit mondha­tunk majd el erről a négy esztendőről? Meggyőződésem szerint mindenekelőtt azt, hogy a párt helyes politikájának nyomán ezek az évek a legszebb lapok a magyar szakszervezeti mozgalom tör­ténetének könyvében. Soha nem volt még ilyen erős és befolyásos a munkás­­osztály és más dolgozó rétegek szerve­­zett ereje a társadalmi haladásra, mint éppen az utóbbi esztendőkben. Szocialis­ta rendszerünk további fejlődése, a dol­gozók munka- és életkörülményeinek szemmel látható javulása a párt politi­­káját hűségesen és odaadóan segítő szak­szervezeti mozgalom munkáját is jelzi, kifejezi. I­lyenkor az ember megilletődéssel, meg­hajtott fővel köszönti a szakszervezeti munkások tíz- és százezreit. Azokat, akik ügyünk iránti szeretetben, em­bertársaink érdekében végzett minden­napos, önzetlen társadalmi munkával se­gítik az emberi örömök kibontakozását, és min­dértnemű gondjaik, bajaik enyhí­tését, megoldását. Nagy részük van ab­ban, hogy ma a magyar nép élete vidá­mabb, boldogabb, hogy az emberek er­eik és tudják, milyen kötelezettségük van önmaguk és embertársaik iránt a mun­kahelyeken, a földeken, az alkotás min­den őrhelyén. Nagy részük van abban, hogy a kötelezettség teljesítése elisme­réssel és megbecsüléssel párosul, hogy akik többet, jobbat és szebbet adnak, nyújtanak a társadalomnak, azok ennek arányában élvezik munkájuk, alkotásuk gyümölcsét. Elévülhetetlen érdemeik vannak abban hogy társadalmunk ma egészségesebben él. Vigyáznak és védik az emberek egészségét az ártalmaktól, mindazoktól a tényezőktől, amelyek egy óvatlan pillanatban bánatot és fájdal­mat okozhatnak embertársaiknak. A legszebb elismerést talán azok a tet­tek érdemük, amelyekkel az emberek mindennapi gondjainak enyhítésében vesznek részt, őrt állnak törvényeink tiszteletben tartásában, óvják és megvé­dik az embereket a még helyenként je­lentkező igazságtalanságokról, gondos­kodnak­ a betegekről, a munkában már elfáradt öregekről, a gyermekekről és az arra rászorulók segélyezéséről. De ki tudná még felsorolni mindazokat az ap­ró-cseprő ügy­eket, amelyeknek a rende­zése igen nagy szerepet játszik a nyu­­godtabb, örömtelibb élet kialakításában? Szép csokrot gyűjtöttem össze a már kinyílt virágokból, de nekünk a múlton és a jelenen túl, a jövőre is gondolnunk kell. Sokkal szebb céljaink vannak, mint amilyenekhez elérkeztünk. Mindenki számára boldog, szocialista hazát aka­runk teremteni. A párt VIIi. és IX. kongresszusa megvilágította a közismert célhoz vezető utat. Olyan perspektívát rajzolt a magyar nép elé, amelyet min­den becsületes hazafi megelégedéssel és örömmel fogadott. A­z odavezető út azonban nem könnyű. A Az eddiginél is fokozottabb oda- ér adást, szorgalmat és becsületes helytállást kíván meg mindenkitől. Különösen sokat követel társadalmunk vezető erejétől, munkásosztályunktól és legnagyobb tömegszervezetétől, a szak­­szervezeti mozgalomtól. Ezért a munka számbavételén túl, ez a kongresszus az­zal is történelmi munkára vállalkozik, hogy kialakítja a szakszervezeti mozga­lom további feladatait és részvételének módjait szocialista társadalmunk teljes felépítésében. Ez talán sezt jelenti, hogy alapvetően megváltozik a szakszervezetek szerepe? Semmiképpen sem jelenti ezt. Változat­lanul azon az úton kell járni, olyan fel­adatokkal kell foglalkozni, amelyen ed­dig is járt és amelyeket eddig is ellátott Ugyanakkor társadalmi rendszerünk fej­lődésében, a gazdasági élet irányításá­ban bekövetkező változások, valamint az emberek fokozottabb igényei alapján, tartalmában és méreteiben is nagyobb feladatokra kell vállalkoznia a szakszer­vezeti mozgalomnak. Munkájában job­ban kell érzékelnie, közvetítenie s meg­oldania a társadalom igényeit és jobban kell koncentrálnia erejét azokra a tenni­valókra, előtérben álló feladatokra, ame­lyeket a párt kongresszusa jelölt meg. Ezért még nagyobb közreműködést kell vállalnia gazdasági életünk fejlődésében, a minden ember életviszonyát befolyá­soló anyagi javak termelésének tervezé­sében és kivitelezésében,­­ mert abból élünk, amit megteremtettünk, határozot­tabban és felelősségteljesebben kell részt vennie annak kialakításában, hogy mit használjuk fel, fogyasszuk el, mit tar­talékoljunk és fordítsunk a jövő meg­alapozására. A párt és a kormány célkitűzéseivel egyetemben, közreműködniük és őrköd­niük kell abban és afelett, hogy a mun­kások, a dolgozók éle­tszín­vonal-növeke­dése folyamatos legyen, hogy semmi se veszélyeztesse terveink szerinti szándé­kainkat, társadalmunk általános jóléti felemelkedését. És mert a szocializmus viszonyai közepette is előfordulhat, hogy az egyéni, csoport- vagy munkahelyi ér­dekek keresztezhetik, sérthetik az össz­­társadalom érdekeit, síkra kell szállniuk és el kell érniük, hogy az eszméinktől idei­glen törekvések — vadhajtások — ne ér­vényesülhessenek. V­ágyaink valóra váltása azonban nem­csak társadalmunk anyagi javain múlik. A létfenntartáshoz szükséges javak bőségesebb biztosítása és mind­az, ami a jó, a szép életet jelenti számunk­ra, csak tudatos munkával mehet végbe. Az embereknek eszmeileg és érzelmileg is egybe kell forrniuk társadalmi rend­szerünk céljaival. Ez most a legfonto­sabb feladataink egyike, amit el kell ér­nünk. A szocializmust magáénak valló, öntudatos és sokoldalúan képzett, művelt társadalom kialakításában fokozni és nö­velni kell a szakszervezetek eszközeit, közreműködését és felelősségét. A szocializmus teljes felépítésének idő­szakában tovább erősödik a szakszerve­zeti mozgalom közvetlen érdekvédelmi tevékenysége. Jobban kell élni mind­azokkal a jogokkal, amelyekkel már ed­dig is törvényesen felruházták a szak­szervezeteket , majd újonnan a belépő­­jogkörökkel együtt, olyan tevékenységet kell folytatniuk, amely megfelel annak a követelménynek, hogy az emberek fo­kozottabban vegyenek részt az életükkel, munkájukkal összefüggő kérdések véle­ményezésében, eldöntésében és megol­dásában. Hatósugaruk egyre jobban ki­terjed majd a munkaügyi feladatok, problémák megoldására, a társadalom­­biztosítás, a nyugellátás, az egészségvé­delem, az üdültetés és más, úgynevezett apró ügyek elrendezésének egészére. S olyan feladatokra is, amelyek már kívül esnek az üzemen, a vállalaton és a hi­vatalon, közvetlen kapcsolatban állanak a lakóterületek, a szocialista együttélés mindennemű feladataival, gondjaival. Meggyőződésem, hogy a dolgozók szer­vi­vezeti ereje megbirkózik majd a III sokrétű és nagyobb igényű munká­­val. S a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusának határozatai nyo­mán megújult erővel tesz hitet magasz­tos céljaink mellett, társadalmunk gyor­sabb fejlődése, építése érdekében. Az emberért„ a jobb és szebb életért. Timmy Im­ars Klaus osztrák kancellár és kísérete Budapesten (Tudósítás a 2. oldalon) ­ _____________________________________________________________g Derűs, vidám májusi seregszemle valamennyi szocialista or­szág dolgozóinak, a szo­cialista közösség népei­nek. Köszöntjük és szolida­ritásunkról biztosítjuk a tőkés országokban a jobb életért, a demokratikus szabadságjogokért és a békéért küzdő osztálytest­­véreinket. Együttérzésünkről és szolidaritásunkról bizto­sítjuk a gyarmati iga alól felszabadult országok dolgozóit, a Szabadságu­kért és nemzeti függet­lenségükért harcoló népe­ket. Május 1. a proletár­nemzetköziség harci nap­ja. Ma ez az ünnep vi­lágszerte hatalmas tilta­kozás is az amerikai im­perialisták szennyes viet­nami háborúja ellen. A világ népei tudják, hogy nem lehet felhőtlen, nyu­godt májusa egyetlen népnek sem addig, amíg Vietnam egét amerikai repülőgépek sötétítik el, amíg a békés lakosság, asszonyok, gyermekek ez­reit pusztítják barbár ke­gyetlenséggel. A nemzet­közi munkásszolidaritás ünnepén teljes támogatá­sunk üzenetét küldjük a szabadságukért és béké­jükért hősiesen harcoló vietnami testvéreinknek. Emeljük magasra a má­jusi ünnepien a nemzet- t­közi munkásosztály hősi harcokban megszentelt vörös lobogóit! Ünnepel­jük a világ dolgozóival együtt összeforrva a nemzetközi munkásünne­pet! Éljen május 1., a szo­cializmus feltartóztatha­tatlan győzelmének és si­kereinek hirdetője! Éljen a világ dolgozói­nak harcos seregszemléje! A menetoszlopok né­hány percig még a tér ele­jén várak­oztak, amikor az úttörők virágot szóró, jó­kedvű két­­ezrede­ meg­rohanta a tribünöket, hogy minél több vendég­nek juttasson a pesti má­jus elseje szekfüiből. Az­után megindult a menet a már hagyományos sor­rendben: elöl az »Éljen május elseje« felirat, az­után nemzetiszínű és vö­rös zászlóerdő — ezt kö­vetően azonban új és idei aktualitású jelkép követ­kezett: hatalmas sarló-ka­lapácsos jelvény, 1917— 1967 felirattal, emlékez­tetve a szocialista forrada­(F­oly­tatás a 2. oldalon) Napfény, virágok, lobo­gók, muzsika és léggöm­bök: ebben a vidám, va­lóban májusi keretben zaj­lott le 1967 munkásünne­pe, a nagy seregszemle Budapesten. A huszonhar­­madik szabad május 1. reggelén a Dózsa György út környékén megteltek az utcák a gyülekezőkkel, maga a tér a díszemel­vény főárbocaira felhú­zott nemzetiszínű és vörös lobogóval, feliratokkal, Marx, Engels és Lenin arcképével díszítve várta a felvonulókat. A díszemelvényről néz­te végig a felvonulást Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula és Nemes Dezső, a Politikai Bizott­ság tagjai, Németh Ká­roly, a Politikai Bizottság póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Blaha Béla, a Szaktanács elnöke és Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára. A menet élén a térre ér­kezőket, minden felvonu­ló budapestit köszöntött ünnepi beszédében Gás­pár Sándor. "­ Végeláthatatlan sorokban vonulnak Budapest dolgozói a májusi seregszemlén (Gonda György felvétése/ Gáspár Sándor beszéde A nemzetközi munkás­­osztály, a világ dolgozói­nak nagy­­népén a Ma­gyar Szó­ista Munkás­párt Kö­ti Bizottsága és a Sö­vezetek Or­szágos tanácsa nevében meleg szeretettel köszönt­jük idei májusi demonst­rációnk minden részvevő­jét Köszöntjük hazánk egész dolgozó népét, amely szocializmust építő tetteivel bizonyítja tör­hetetlen munka- és béke­akaratát jövőbe vetett hitét. Május elseje a tavasz ünnepe, de egyben az emberiség tavaszának, a társadalmi megújulásnak is ünnepe. Több mint hét évtizeddel ezelőtt vették kezükbe a társadalmi megújulás, a munkásmoz­galom vörös zászlaját azok, akik hittek az em­beriség tavaszában. Ez a tavasz eljött. Ma már tes­tet ölt a megvalósult szo­cializmusban, a szocialis­ta világrendszerben. Az emberiség tavaszá­nak hajnalhasadását az orosz munkásosztály, az orosz nép történelmet formáló forradalma jelen­tette. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom­mal kezdődött az embe­riség igazi újkori történe­te. A szovjethatalom fennállásának félévszáza­dos évfordulóján szívünk egész melegével tolmá­csoljuk a magyar mun­kásosztály, az egész dol­gozó magyar nép forró, testvéri üdvözletét és jó­kívánságait a kommuniz­must építő nagy szovjet népnek. Internacionalista elveinkhez híven, saját ünnepünknek is tekintjük a történelmi évfordulót, és ennek megfelelően em­lékezünk meg róla. Testvéri üdvözletünket küldjük május ünnepén Ma kezdődik a magyar szakszervezetek XXI. kongresszusa Május 3—6. között Bu­dapesten, az építők szék­házának nagytermében tartják soron következő, XXI. kongresszusukat a magyar szakszervezetek. A nagy jelentőségű ta­nácskozás napirendjén — a Szaktanács legutóbbi ülésén elfogadott javaslat szerint — a következő té­mák szerepelnek majd: 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának be­számolója a XX. kong­resszus óta végzett mun­káról, valamint a magyar szakszervezetek soron kö­vetkező feladatai. Előadó: GÁSPÁR SÁNDOR, a Szaktanács főtitkára. 2. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Szám­­vizsgáló Bizottságának je­lentése. Előadó: SOMO­GYI MIKLÓS, a Szám­­vizsgáló Bizottság elnöke. 3. A Magyar Szakszer­vezetek alapszabályának módosítása. Előadó: GÁL LÁSZLÓ, a Szaktanács titkára. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsának és A Magyar Rádió szerdán 19 órakor az esti króniká­ban hangképekben számol be a szakszervezetek XXI. kongresszusáról. Ezt köve­tően csütörtökön ifj.20 óra­kor a Petőfi adón, pénte­ken 13.03 órakor a Kossuth adón és 15.20-kor a Petőfi adón, szombaton 13.45 óra­kor a Kossuth adón kap­csolják a szakszervezeti kongresszust. Számvizsgáló Bizottságá­nak megválasztása. A kongresszuson a csak­nem hárommillió magyar szervezett dolgozót 607 küldött képviseli, továb­bá mintegy 450 meghívott vendég vesz részt a ta­nácskozáson. A kongresz­­szus hazai részvevőin kí­vül csaknem ötven ország dolgozóinak és öt nemzet­közi szervezetnek — a Szakszervezeti Világszö­vetségnek, az Összafrikai Szakszervezeti Szövetség­nek, a Latin-amerikai Egység Kongresszusnak, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségé­nek és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek — a képviselői kaptak meghívást a tanácskozás­ra. (MTI)

Next