Népszava, 1967. június (95. évfolyam, 127–152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

2 19£jtfninsl Olvasnivaló — másfél millióért * Élénk könyvvásár 3000 üzemben Nemcsak az utca em­bere kerül »könyvközel­be« ezekben a napokban — a munkahely is sokfé­le formában kínálja az ünnepi könyvhét újdon­ságait. Igaz, nálunk már ennek is szép hagyomá­nyai vannak, hiszen a könyv otthonra lelt az üzemek, gyárak, hivata­lok ezreiben. Az üzemi terjesztés számára azon­ban egy szempontból mégis különös fontossá­gú az irodalom idei ün­nepe: a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat — az üzemi terjesztés új gazdája —, ezúttal éli el­ső vizsganapjait, ez az első jelentős erőpróbája, a nem egészen egy évvel ezelőtt alakult vállalat most bizonyíthatja képes­ségeit, felkészültségét, kezdeményezőkészségét. Siker-könyvek, utánrendelés, bírálat Érthető hát az izgalom. Most azonban korántsem erről az izgalomról és vizsgadrukkról kívánunk hírt adni, hanem arról az élénk, eseménydús könyvvásárról, amelynek az ország háromezer üzemében lehetünk ta­núi. Több mint ötezer bizományos kínálja a könyveket, az állandó fiókboltok mellett szá­mos gyárban állítottak könyvheti sátrat, írókat, költőket várnak és fo­gadnak mindenfelé, iga­zán eleven, színes, ered­ményes a munkások könyvhete. — Még csak öt nap telt el, s 35 ezer forint értékű könyv talált gaz­dára — újságolja az Egyesült Izzó boltvezető­je. A gyárban tíz helyen nyílt alkalmi vásár, s emellett hatvan bizomá­nyos járja az üzemrésze­ket. — Néhány mű már­is a »hiánycikk-listára« , került. Ilyen például a Híd a Kwai-folyón, a ma­gyar novellaválogatás, nagyon népszerű és ke­resett a Szép versek 1966, valamint Tamási Áron újra kiadott három mű­ve és novellagyűjtemé­nye, s Berkesi András könyvheti kötete. A Vörös Csillag Trak­torgyárban szinte ugyan­ezeket a címeket mond­ják, kiegészítve Áprily Lajos verseivel, vala­mint egy figyelmeztető kívánsággal: — A Helikon kiadású Arany-összesből még na­gyon sokat tudnánk el­adni, sajnos nem kapunk többet. A tartalmi igé­nyességen túl, a szép ki­állítású könyvek iránt egyre nagyobb az érdek­lődés az üzemi vásárlók körében, s éppen ezért furcsa, hogy a könyvki­adás mennyire méltatla­nul bánt József Attilával. Könyvheti összes versei meglehetősen igénytelen köntösben, gyenge papí­ron kerültek a vásárlók elé, s még a fél ár elle­nére is kevesen viszik, utánrendelést kellett fel­adnunk. A bizományosok 40 helyen rendeznek vá­sárt az ebédszünetekben. A legnagyobb fővárosi és vidéki üzemek szinte egyöntetűen kiemelik je­lentéseikben a szakszer­vezetek messzemenő tá­mogatását, a könyvter­jesztés feltételeinek biz­tosítását. Vácott, a DCM- ben például ebből az al­kalomból nyílt meg az állandó üzemi könyves­bolt, jelentős részben az üzem kezdeményezésére és segítségével. Komlón, Dunaújvárosban, Diós­győrött, Sajószentpéteren a sok ezer forintos for­galom mögött ugyancsak ott van az üzemek meg­értése, a könyv jelentősé­gének megbecsülése. — Ez a szemléletválto­zás számunkra nagyon örvendetes — vélik a Művelt Nép vezetői — s azt bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló néhány hónappal ezelőtt kiadni a Szaktanács és a Kiadói Főigazgatóság közös irányelveit, amelyek az üzemi könyvterjesztéssel kapcsolatos szakszerveze­ti feladatokra hívták fel a figyelmet. Gazdag választék A könyv ünnepi hete, persze, még korántsem ért véget. Ha néhány mű fogytán is van már, még sok ezer kötet vár gaz­dára. Az üzemi terjesztés felkészülését, optimizmu­sát bizonyítja, hogy egyetlen könyvhétre sem volt ilyen gazdag — s mennyiségben is tekinté­lyes — a választéka. — A kibocsátott 1 mil­lió kétszázezer kötetből csaknem félmilliót ren­deltünk a hálózatunk számára, mert úgy érez­zük, hogy az átszervezés nehézségein túljutva, lesz erőnk megbirkózni a­­ -vizsgakönyvhét- felada­taival, és minden eddigi­nél több munkás kezébe adni könyvet. Hogy mennyire nem alaptalan ez a derűlátás, azt az eltelt öt nap igaz­­­zol­ja: szerda estig az or­­­ szág üzemeiben másfél millió forint értékű­­ könyvet vásároltak. Kü­lönösen fokozza a vásár­lókedvet a szerzők sze­mélyes jelenléte, a köz­vetlen találkozás vará­zsa. Számos példa van rá, hogy egy-egy író 100 —150 kötetet is dedikál, ha ellátogat valamelyik üzembe. Sok egyéb mel­lett ez is az okosan meg­rendezett író—olvasó-ta­lálkozók mellett szól. Mint ahogy a könyvhét komolyságát, meghittsé­gét,­ eredményességét se­gíti elő az az ünnepé­lyesség, amellyel az idén üzemeink nagy részében megnyitották a vásárt. Az irodalom nemes propa­gandájának, sokat ígérő, vonzó eseménysorozatát. Kiss Gy. János A könyv rangja, becsülete Négy mű féláron való árusítása a könyvhéten — az említett József Atti­­la-köteten kívül a kere­sett Szép versek, a Kör­kép és a szovjet novella­válogatás — új szint köl­csönzött az ünnepi vá­sárnak, bevált, sikert ara­tott a következő évekre érdemes hagyománnyá tenni. — Nálunk az üzemek szakszervezeti és gazda­sági vezetésének messze­menő támogatását élvezi a könyvhét — ezzel kez­dik tájékoztatójukat a Csepel Vas- és Fémmű­vek könyvterjesztői —, az öntöde, a motorkerékpár­­gyár, az acélmű és a csőgyár saját erejéből külön könyvpavilont állí­tott Sok könyvből máris iWin­HJ Jaguár Új magyar film A legtöbb, amit új fil­münk érdekében tehe­tünk, ha szolidan és sze­líden bejelentjük, hogy nem sikerült. Semmilyen vonatkozásban nem sike­rült. Pontosan az nem tör­tént meg ebben az eset­ben, amiért egy ilyen re­gényt érdemes megfil­mesíteni (ha ugyan ér­demes — és ez nem pusz­tán a regény értékének függvénye). Heltai Jenő „Jaguár"-ja az első vi­lágháborút megelőző na­pokra — és magára a je­les szerzőre — sokban jellemző képet ad, az ak­kori világról, légköréről, figuráiról beszél a hu­mor hangvételével. Le­het, hogy van ennek a Heltai-írásnak filmi meg­felelője, erről azonban ta­lán csak egy másik megfil­mesítés győzhetne meg. Itt ugyanis minden ehhez szükséges komponens hiányzik. A regény hu­mora elveszett. A film az abszurditás szélsőséges hangján történt, stílus­ban téves indítás után, csendes érdektelenségbe hajlik, s innen azután nem is tágít, egészen a szívből óhajtott „Vége” feliratig. Légkör és hu­mor, cseppnyi eredetiség híján a néző tanácsta­lan, hogy végső soron is mit kezdjen az eléje tá­ruló történetecskével. Az az alapvető kérdés is felmerül, sajnos, hogy film-e ez így igazán? Mert a film már jó ideje fel­jutott a mozgó képek szintjéről a művészet ka­tegóriájába — itt viszont jószerivel csupán mozgó képeket látunk, az érde­kes, kifejező, változatos, mozgalmas beállítások tel­jes díjával. Meg kell mondani ke­rek perec, Dömölky Já­nos rendező, Borhy An­na forgatókönyvíró és Biró Miklós operatőr ki­­érleletlen, megoldatlan munkát bocsátott útjára. A csökkent esztétikai ér­tékek mellett abban sem bízhatunk, hogy a film legalább a könnyed ne­veltetés vonatkozásában némi vonzást gyakorol majd a közönségre, mert elkészült formájában ilyen vonásokkal sem rendelkezik. Színészeink — közte igencsak jeles színészeink — nehéz küzdelmet foly­tatnak a menthető meg­mentéséért, a Heltai-re­­gény hangulatának fel­idézéséért — ez azonban nem sikerülhet. Ilyenféle statikus ábrázolásmód egyszerűen kizárja, hogy a kor új művészetének nyelvén felidézzünk vala­mit egy alkotásból, amely eredetileg egy másik mű­vészet formanyelvén jött létre. No de hiszen éppen ezt nevezik megfilmesí­tésnek. Filmművészetünk igen magas színvonalú alkotá­sokkal bizonyítja, hogy fejlődésben van, és még sok örömet szerez majd a széles és a szűkebb, csiszolt ízlésű közönség­nek. A fiaskóktól nem kell megrettenni. De be­vallani szükséges őket. Például ebben az eset­ben. Ez a fejlődéshez is elengedhetetlen. (rajk) írma, te édes A. Breffort és M. Mon­­rod musicalja annak idején nagy sikert aratott a pesti színházlátogató közönség körében is. Filmváltozata valószínű­leg még szélesebb körben teszi ismertté — nem is annyira az író, vagy a zeneszerző, hanem két remek színész, Shirley MacLaine és Jack Lem­mon nevét. Merész ötlet csupán két szereplőre építeni egy olyan musi­calt, amelyből elhagyják a songokat, megszelídítik a csípős francia pikan­tériát, s ami ezután még megmaradt az eredetiből, azt két és félórás idő­tartamra nyújtják szét. De, úgy látszik, Billy Wilder rendező receptje bevált, mert az Irma, te édes amerikai filmvál­tozata kitűnően sikerült a magával ragadó színész­duó jóvoltából. Elsősor­ban az ő érdemük, hogy a szentimentalizmus és a giccs határán táncoló film nem csúszik át e két, a művészetre oly veszélyes zónába. A prostituált megjavu­­lásának már nemegyszer voltunk tanúi jó és rossz filmeken. Ezúttal azon­ban olyan lánnyal van dolgunk, aki hivatásának tekinti „szakmáját” s eb­ből a legmulatságosabb helyzetek adódnak. A nem csupán szép és nem csu­pán tehetséges smr­ey MacLaine bátran mer nevetni és nevettetni — Cabiria rokona ő, de nem szánalomra méltó, hanem naivan öntudatos vál­tozatban. Partnerével egészen a burleszk határáig megy el, és ez hatásának egyik titka. A színes, gazdag kiállí­tású film stílusa fran­ciásan amerikai lett. Ez külön mulatságot szerez a nézőnek. Nőstényfarkas Egy bolgár javító-ne­velőintézetbe új növen­dék robban be, a kezel­hetetlen, már-már züllött »Nőstényfarkas«, aki iszik, cigarettázik, és azonnal szökni készül. A »bolgár Makarenko« aki sajátos módszerekkel dolgozó pe­dagógus, megpróbálja erőszakos eszközök nél­kül fegyelmezni a lányt. Nagy nehézségek árán, si­kerül is elérnie, hogy a lány megjavul , miköz­ben a néző többször is kénytelen végighallgatni érdektelen pedagógiai vi­tákat. Művészileg túl di­­rektnek érezzük azt a módot ahogyan a züllött leányzóból kissé túl gyor­san is, becsületes, dolgos kislány lesz. Rangel Vlesanov bolgár rendező filmjének még­is van egy összetevője, amelynek köszönhetően azért szívesen nézzük végig a didaktikus törté­netet: Ilka Zafirova sze­mélyében remek színész­nőt ismerünk meg. Tem­peramentumos, fiatal és igen tehetséges. Remél­hetőleg látjuk őt még más, sikeresebb filmek főszerepében is. nnnr­­j mmmmm­mmmmmmmmmmm AHITHIHJ1I ft HU mH jl ­----------------------------------­Elhunyt Dékány András író A Magyar Írók Szövet­sége közli, hogy május 30-án elhunyt Dékány András József Attila-díjas író. Az írószövetség az el­hunytat saját halottjának tekinti. Temetéséről ké­sőbb történik intézkedés. Ma este mutatkozik be a moszkvai Művész Színház a Nemzeti Színházban Ma este N. Pogogyin A Kreml toronyórája cí­mű színművével kezdi bu­dapesti vendégjátékát a moszkvai Művész Színház társulata a Nemzeti Szín­házban. A világhírű együttes tegnapi sajtófo­gadásán a Fészek Klub­ban K- A. Usakov igaz­gató beszélt a vendégjá­ték programjáról, a szín­ház nemes hagyományai­ról és művészi törekvé­seiről. Tizenegy évvel ezelőtt kellemes emlékek­kel távoztak magyarorszá­gi turnéjukról és reméli, ezúttal is sikerrel mutat­ják be klasszikus és mo­dern repertoárjuk öt da­rabját. Műsoruk aranyalapja­ként említette Gogol­ Bulgakov Holt lelkek cí­mű komédiáját, amelyet ma is Sztanyiszlavszkij rendezői koncepciója sze­rint játsszák, és harminc­öt éve kedvelt darabja a színháznak. Csehov Cse­resznyéskertje bizonyos mértékig korszerűsített előadásban, de ugyancsak Sztanyiszlavszkij és Nye­­mirovics­ Dancsenko ren­dezésének szel­lemében kerül a magyar közönség elé. A darabot 1904-ben tartott premierje óta 1200. szor adták elő. A vendég­játék nyitó darabja, A Kreml toronyórája, 28 éve szerepel a színház repertoárján, sikerrel játsszák Moszkvában, vi­déki előadásaikon és kül­földi vendégszereplései­ken, így például Ameri­kában, Angliában és Franciaországban is be­mutatták. A szovjet drá­mairodalmat két érdekes, új színmű képviseli: V. Lavrentyev Tiszteld apá­dat című, nemzedéki problémákat tárgyaló drá­mája és L. Sejnyin Sú­lyos vád című színműve, amely egy megrágalma­zott emberről és a biza­lomról szól. K. A. Usakov ezután arról beszélt, hogy bár a 69 éves moszkvai Művész Színház nagy gonddal őr­zi klasszikus hagyomá­nyait, korszerű színház, mint ahogy alapítói szel­lemében mindig is az volt. A ma este kezdődő, nagy érdeklődéssel várt vendégjáték tíz előadásán vezeték nélküli tolmács­­készülékek segítik a szín­padon elhangzottak meg­értését. (v.) A szovjet állami örmény nagycirkusz a S­ároslistetben Ki hinné, hogy a nehéz­kes, lomha mackók szen­vedélyes görkorcsolyázók, ügyes motorkerékpárosok, akik remek érzékkel ke­rülgetik egymás járművét a porondon! Az örmény nagycirkusz bemutatkozá­sa alkalmából derült ki ez a rendkívüli tulajdonsá­guk — ám akadt még egyéb rendkívüli szám is. Mindenekelőtt az tetszett, hogy a cirkusz magával hozta és hitelesen fel tud­ta idézni hazája sajátos légkörét: a jellegzetes ör­mény zene, a népviseletet mintázó kosztümök, a gyö­nyörű arcú és termetű ar- I­tistanők e távoli, napfé­nyes ország kultúrájából­­ nyújtottak ízelítőt. Rigó Oganeszov gyümölcsös ko­saraival, szamarával és lo­vával remekül alakította a vásárra induló kereske­dőt, Nazi Sirai pedig tem­peramentumosan mutatta be, hogyan lehet összeköt­ni a népi táncot a zsong- 1 őrködéssel. De a többi szám is azt példázta, hogy a nemzeti-népi jelleg mi­lyen erőteljesen nyilvá­nulhat meg a cirkuszm­­ű­­vészet nemzetközisége mellett. Hogyan lehet pél­dául a kötéltáncba ör­mény stílust vinni? A bá­jos Angelika és partnere bemutatta: olyan szédüle­tes táncot ropott a vékony dróton, hogy csak úgy szé­dült belé­­ a néző. A Gá­zár­ján-csoport golyómu­tatványa és Dudukesánék lendületes ugrószáma szin­tén hangsúlyozottan ma­gán viselte a nemzeti jel­leget. Sesztua az élő kor­láton, Akopjánék a kupo­la tetejében, és persze, e boszorkányos ügyességű állatszelídítő, Vlagyimir Tin, s a többiek. Hadd említsük meg kü­lön a bohócot: Vilen Me­­likdzsanjant. Az eddigi öreg, rezesorrú, totyakos, lisztes képű, csetlő-botló figurák helyett egy ked­ves, fiatal kópéval van dolgunk, aki artistaszinten tornázik, zsonglőrködik — oly játékos derűvel, oly humorosan, hogy ellenáll­hatatlan a hatása. (hary) 4 — As Erzsébet belga ki­rálynőről elnevezett nemzet­közi hegedűverseny 1967. évi díjaiból az első négy közül hármat szovjet hegedűművé­szek nyertek. A zsűri az el­ső díjat F.­lörschhornnak (Szovjetunió), a másodikat Sztojk­a Milanovának (Bulgá­ria), a harmadikat G. Kre­­mnemere (Szovjetunió) és a negyediket Nogyd­nak (Szov­jetunió) ítélte oda. A nem­zetközi zsűriben többek kö­zött részt vett Zino Frances­cati, Szigeti József, Yertude Menuhin és David Ojsztrah.­­ A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács Vb művelő­dési osztálya, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa és a miskolci Herman Ottó Mú­zeum a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulója tiszteletére pályázatot hirdet. Felvilágosítást ad: Ki- Bán István, a Herman Ottó Múzeumban, szombati napo­kon. „Poliheat” és téncdallfeszténél július—augusztusban A KISZ kb. a Művelő­désügyi Minisztérium, a Magyar Rádió és Televí­zió »Pol­ beat«-pályázatá­­ra beküldött 418 műből az előzsűrizés után a kö­zépdöntőbe 22 pályamű ju­tott. A döntőt július 1-én tartják a Vígszínházban; ezt a műsort a rádió és tv egyenes adásban köz­vetíti, a hanglemezgyár pedig felvételeket készít a győztes művekből. A döntő után a meghirdetett pályaművek mellett ki­osztják a DÍVSZ és a KISZ kb különdíjait, to­vábbá a közönség hely­színi szavazatai alapján a közönség díját. Ezt köve­tően, július 2­3-án a KISZ kb a DIVSZ-szel közösen nemzetközi sze­mináriumot tart »Pol­beat és az ifjúsági moz­galom» címmel. A másik közérdeklő­dést keltő pályázatra, a »Táncdalfesztivál 1967»­­re 1376 új táncdal érke­zett. Ezekből a táncdal és sanzon bizottság 296-ot fogadott el. A fesztivál szerkesztő bizottsága vé­gül ezekből választotta ki a versenyre kerülő hat­van táncdalt, amelyek há­rom elődöntőn, július 20-án, 27-én és augusztus 3-án vetélkednek a Ma­dách Színházban a nagy­díjért, a három I. díjért és három II. díjért, továb­bá a különdí­jakért. Az au­gusztus 20-i végső döntő­re előreláthatóan az Er­kel Színházban kerül sor. A szerzők nevét az elő­döntőket követő tv-ismét­­lések alkalmával (tehát még a döntő előtt) közlik a nyilvánossággal. Mindkét hír bizonyára nagy érdeklődést kelt, hi­szen e műfajok fesztiválja országos üggyé vált. Kultu­rális szerveink úgy adnak fórumot a fiatalok közt ro­hamosan tért hódító beat­zenének, hogy egyben elő­segítik annak tartalmas, he­lyes irányú fejlődését. A­z*pol-beat-­ kifejezés szülőhazája tulajdonképpen­ Magyarország. Tartalmában magában foglalja a közéle­tet, az ifjúságot érintő té­mák modern ritmusú zenei feldolgozásait. A gitárzenét művelő és szerető fiatalok most már kedvelt műfajuk­ban is kifejezhetik közéle­ti, társadalmi, politikai mondanivalójukat, s ezzel legkedvesebb szórakozásuk mellett az egész generáció nevelésének is szolgálatot tesznek. A KISZ, a minisztérium, a rádió és a tévé közös kezdeményezése nagyon hasznos, és ilyen jelleggel még példa nélkül áll a vi­lágon. A megértő segítés, a széles fórumot biztosító le­hetőség tartalmaz, jó célt ad a fiatalok eleve egész­séges mozgalmának. örvendetes a táncdalfesz­tivál iránti fokozódó ér­deklődés is. (A beérkezett pályaművek száma a tava­lyinak mintegy háromszo­rosa.) Azt ellenben annál nehezebb megérteni, miért tartják fenn a fesztivál tit­kossága dolgában a se hús, se hal felemásságot, amely már tavaly is elég formát­lan volt és sok elkerülhető bírálat forrása. Ha esetleg úgy döntöttek volna, hogy a titkosságból — vagy lát­szatából — nem tartanak meg semmit, az is megol­dás. És a titkosság is. A kettő kombinációja azon­ban semmire sem jó. A ne­vek publikálása az elődön­tő és a végső döntés kö­zött fából vaskarika. Nyil­ván a fesztivál minden ügy­intézője egyetért vele, hogy a díjak sorsát nem a ne­veknek, hanem a művek minőségének kell eldönte­nie. A felemás névtelenség maga is az objektivitás va­lami efféle hangulatát híva­tott reprezentálni. No, de akkor miért felemás? (szg. i. gy.) MŰSOROK Operaház: Simone Bocca­­negra (C. béri. S. ea. 1). — Erkel Színház: A denevér (Ney-bérl. U­. és Fölsk. béri. X. sor. 3. ea. 7). — Nemzeti Színház: A Kreml torony­órája (a moszkvai Művész Színház vendégj. 7). — Kato­na József Színház: Rendkí­vüli kiadás (7). — Vígszín­ház: Egy öreg hölgy a Ma­ximból (7). — Ódry Színpad: Éjszakai telefon (fél 8). — Jó­­zsef Attia Színház: I,ulu (7). Madách Színház: Az áruló CT). — Madách Kamara Szín­ház: Rx (7). — Thália Szín­ház: Tóték (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Állami Bábszínház: A gyáva kis tigris (de. 10). — zeneakadémia Kisterem: M­­AIL Hangversenyzenekar, vez. Sándor Frigyes, közr. Dénes Vera (»Bachtól—Bartókig», s, fél *). — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet válto­zatlan! (fél 8). — Kis Szín­pad: Bolond vasárnap (7). — Kamara Varieté: Sztrip 10 («, fél »). — Ligeti Sátorcirkusz: Szovjet Állami örmény Nagy­cirkusz (fél 4, 7). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 4.45: Falurádió. 3: H. Időj. 5.30: Regg. kr. S: H. Idej. 6.30: H. Időj. 7: Regg. kr. II. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idej. Műso­rok. 8.22: Népi 7. 3.05: Iddsz. nemzetk. kérd. 3.15: Csókaré­­ti majális. Gyermekrádió. 3.35: Iskolai énekkar. 3.43: Országjárók kalauza. 10: H. Hazai lapsz. Idej. 10.10: Zkri muzsika. 10.51: Móricz Zs.: Pillangó. Kisregény rádióra. 11.57: Műsor. 12: H. Időj. 12.15: Mindenki kedvére! Köz­ben. 13: Pesti színházműsor. 13.45: Törvénykönyv. 14: Ma­gyar nóták. 14.35: Sal­ja­pin énekel. 15: H. Idős. 15.10: üze­mi postánkból. 15.15: ott a völgyben — Répáshuta. 16.15: Operettrészt. 16.37: Kedd. szer­da. csütörtök. XII. 16.56: Műs. 17: H. Nemzetk. lapsz. Idői. 17.15: Daloló nagyvilág. 17.4­1: Mitől kispolgár? V. 17.58: Mo­zart: Fiz-dúr quintett. 18.23: Könnyűzenei se­jtvényműsor. 13: Esti kr. 13.30: »Sanzon­­presszó». 20: A Bajor Rádió szims­­zkjának és énekkará­nak Beetsteven-híve, vez. R. Kubelik. Kb. 21.50: Filmda­lok. 22: T­. Idős. 22.20: Sport­hírek. 22.25: Slágerek. 23.20: Régi operamuzsika. 24: H. Időj. 0.10: Sólyom Janka aan- Iövétclerhfi. PETŐFI RADIS 4.26—7.57: Azonos a suth adóval. 6.20: Torna. 10.- 12.15: Zenés műsor üdülők­nek. Közb. 10: H. Hazai lap­szemle. Időj. 11: Balatoni időjárásjelentés. 12: H. Időj. 12.15: Verdi-operákból. 13.17: Slágerek. 13.47: Vízállás. 14: H. Idej. 14.08: Hegedűmuzsi­­ka. 14.25: Falusi percek. 14.30: Operettrészt. 14.52: Pályavá­lasztás. 15: Csak fiataloknak! 15.45: Bizet: Carmen-fantázia. 16: H. Idöj. 16.05: Könyvhét, 1367. 16.12: Murray Dickie énekel, Fritz Kreisler hege­dül. 16.28: Könyvhét, 1367. 16.30: Virágénekek. 16.50: Sportvilághíradó. 17: Opera­részlet. 17.15: Elfogyott... Áru­ellátás a vendéglátóiparban. 17.25: Műsor. 18: Hírek. Idős. 18.10: Magyar nóták. 18.23: Emberpiac. Irod. műs. Kara­jén István 60. születésnapján. 18.53: Kreisler karmester mu­zikális klubjában. Színes epi­zódok századunk zenehistó­­riájából. 19.52: Mese. 20: Esti kr. IT. 20.30: Operettrészt. 21.01: Agárdi Péter: Társas­játék. Rádiójáték. 21.44: Szí­nes népi 7. 22.25: Hermann István írása. 22.35: Saljapin énekel. 22.56: Galopp. 23: H. Idős. URH M. H. Időj. 18.05: Hírpará­­dé. 19: Dallapiccola: A bör­tön dalai. 13.25: Haydn— Brahms-es. 20.40: Dzsessz. 21: Operarészt. 21.50: A XX. sz. zenéjéből. 23: H. Időj. televízió 9: Környezetismeret, ált. Isk. TV. 9.31: Kenyér, szerelem, féltékenység. Magy. beszélő olasz fém Ism.­­14 éven fe­lül). 11.05: Lopott melódiák. Filmösszeán. Ism. 14.30: Kör­­nyezetism. Ism. 18: Hírek. 18.05: Úttörő-híradó. 18.20: Te­lesport. 18.45: A világ térké­pe előtt.. 19: Kapcsoljuk.. Helysz. közv. 10.10: Holnapi gondok. Riportfilm. 19.50: Es­ti mese. 20: Tv-híradó. 20.20: Kutyaházban. Magy. beszélő angol filmbohózat. 21.40: S­zü­­lők, nevelők... 22: Tv-hir­­adó 2. POZSONYI TV 16.25: Dukla Praha—Sparta Praha labdarúgó-mérk. 18.15: Rejtvény-műsor. 19: Tv-hír­­adó. 19.35: Nemzetk. gyer­­meknap. 31.45: Kisemér

Next