Népszava, 1967. szeptember (95. évfolyam, 206–231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

Vildy proletárjai, egyesüljetek! A természet ősze — az ember tavasza A­Z ŐSZT, a hervadó szeptemberi, költők százai fo­galmazták és fogalmazzák meg az idők végtelen­jéig, mint az elmúlás borongós időszakát. Igazsá­guk aligha vitatható: a zöldjüket vesztő lombok sárga avarként terítenek puha szőnyeget a nem is mindig jóságos Télapó lábai alá, a hullámzó gabona­­tenger szertefolyik, sivár tarlón varjak szemezgetnek a helyén. A természet éves tetszhalálára készülődik a sokat megénekelt szeptember bágyadó napvilágánál. Lehet-e hát egyszer — ha nem is költeményben — megénekelni az őszt, a természet haladásának idő­szakát, mint az ember ugyancsak örök újjászületésé­nek periódusát? Mint az emberré válás, a nagyratörő újrakezdés, az újat alkotás szakaszát a teremtés koro­nájának, a természet urának az életében? Azt hiszem, ma, és nálunk lehet. Itt most nem is valamennyiünk életéről, csak a fiatalokéról szól néhány gondolat, ezen az első szep­temberi napon, amelyiken ezek a fiatalok elindulnak, vagy újra elindulnak az iskolába — az ABC iskolájá­tól a filozófia és a világirodalom iskoláiig, az egyszer­egytől az atomfizika iskoláiig. I­SKOLÁBA persze indultunk mi is, akik már ré­gen kinőttünk a padokból, és indulnak a fiatalok szerte mindenfelé — kivéve a világnak még sok-sok, századok óta sötétségbe, valóságos és — ami belőle fakad — szellemi rabszolgaságba kényszerített részén. Ott még ma is kevesen indulhatnak a kevés iskolába. Ezzel közel is jutottunk ennek a szeptemberi gondo­latnak a legfőbb lényegéhez. Az iskola persze mindig és mindenütt ismeretekhez juttat, a tudás mind több és változatosabb fajtájának birtoklásával ruházza fel az élet továbbvivőit, a fiatalokat. Egy kérdés mégis nyitott minden iskola tevékenységében, oktatásának tartalmában, az elemitől az egyetemig. Méghozzá a legfőbb kérdés: az igazságé. Milyen igazságé, melyik igazságé? — kérdi a kétkedő, aki még maga sem ne­velődött az igazság és az igazságosság szellemében. Nos, nem nehéz a válaszadás, emelt fővel, cáfol­­hatatlanul megadható a felelet: az egyetlen igazságé. Hogy mindjárt az elején kezdjük: az ember jogának igazságáé, hogy anyagi, faji, rangbéli különbség nél­kül hozzájuthasson a tanulás lehetőségéhez, az iskolá­hoz, a tudáshoz. INDJÁRT MEG IS HATÁROZZA ez: jelen van-e az a bizonyos nagy és alapvető igazság egy társa­dalom életében, következésképp iskoláiban is. Nem vitás, a múlt és örökre eltűnt magyar világ iskoláiban is tanítottak értékes, hasznos ismereteket. De kinek?! Értelmetlen, felesleges sorolni. Egy alap­jában igazságtalan, a népet tudatlanságba szorító ural­kodási rendszer egésze válaszolt rá századokon át. Egyetlen kiút mutatkozott és mutatkozik immár világraszóló érvénnyel arra, hogy ez ne így legyen: a szocializmusé. Mert a legkimagaslóbb iskola is mély­ségesen igaztalan és igazságtalan, és ilyen szellemet is sugároz — tartsák bár keresztényinek vagy liberális­nak, humanistának mímelt rendszer légkörében —, ahol a pénz, s a vele járó egyéb kiváltság határozza meg a boldogulás, sőt, egyáltalán a bejutás lehetőségét. A kivételnek, a dísznek felvett munkás- és paraszt­gyerekek csak még nyilvánvalóbbá teszik az említett alapigazságot. Egy iskola erkölcsi és valóságos értékét nem csak, és nem is elsősorban az határozza meg, amit tanítanak benne, hanem akiknek. A MI ISKOLÁINKBAN a nép gyermekei tanulnak s a konkrét ismeretek halmaza mellett módjuk van mélységesen megtanulni annak igazságát, hogy ez pedig egyszer és mindenkorra így van he­lyesen és így is marad. Ezért magasabbrendűek a mi iskoláink bármely más társadalmi rendszer iskoláinál. Csakis ilyen iskolából kerülhetnek ki olyan­­mű­velt emberfőké*, olyan szakemberek, akiknek a távlata, törekvése — és majdan tevékenységének értelme és haszna — egybeesik az egész társadaloméval. A népé­vel, amely iskoláiba küldte gyermekeit, felsőiskolákba szellemileg legjobb adottsággal rendelkező ifjait. Csakis ilyen feltételek mellett válik maradéktalanul igazzá, hogy a szeptember, az ősz kezdete az újrakez­dés, az újat teremtés, az emberré válás periódusa, az ember tavasza.­­ SZINTÉN REMÉLJÜK, hogy e tavasz hordozói, is­ is­kolás fiataljaink, szüleik, tanáraik segítségével és 11 önerejükből, a lehető legjobban boldogulnak majd a nehéz küzdelemben, amelyet a tudással és a tu­dásért folytatnak. Nagyon fontos, hogy tanulmányaik során csakugyan minél mélyebben megértsék a leg­főbb igazságot: minden ismeret, minden tudomány, minden művészet, minden tudás értéke és értelme any­­nyi, amennyit egy nép, és végső soron az emberiség boldogulásához és boldogságához hozzáad. Amikor — magasabb iskolákban, a többi szaktárgy általános alapjaként, tudományként és erkölcstanként — mar­xizmus—leninizmust tanulnak, ne felejtsék el, hogy erről van szó. Jó tanulást, sok sikert kívánunk valamennyiük­nek, a jövő kőműveseinek, filozófusainak, földműve­seinek, mérnökeinek és művészeinek. Ra­jk András ! Kormányelismerés a kiváló búzatermésért Az 1968. évi terv irányelveiről, a gazdasági ellenőrzés rendjéről és a mezőgazdasági üzemek jövedelemszabályozási rendszeréről határozott a Minisztertanács A kormány Tájékozta­tási Hivatala közti. A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi és az igazság­­ügyminiszter előterjesz­tette a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat to­vábbfejlesztéséről szóló törvények tervezetét. Ezeket a kormány június 22-i ülésén már megtár­gyalta, majd az ország­gyűlés állandó bizottsá­gainak javaslatait és ész­revételeit figyelembe vé­ve, az előterjesztők több vonatkozásban módosítot­ták. A kormány a két törvény tervezetét meg­vitatta, elfogadta, s úgy határozott, hogy az or­szággyűlés elé terjeszti. A pénzügyminiszter be­nyújtotta a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rend­jének szabályozásáról szó­ló törvényerejű ren­delet tervezetét. A Mi­nisztertanács úgy határo­zott, hogy a tervezetet az Elnöki Tanács elé ter­jeszti. Az Országos Tervhiva­tal főnökének előterjesz­tése alapján a kormány megvitatta és elfogadta az 1968. évi népgazdasá­gi terv kidolgozásának alapjául szolgáló főbb célkitűzéseket és irányel­veket. A pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter ja­vaslatai alapján a kor­mány határozatot hozott a mezőgazdasági üzemek jövedelemszabályozási rendszeréről, továbbá a földadóról, valamint a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek jövedelem­­adójáról. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentést tett a nyári mezőgazdasági munkák végrehajtásáról és az őszi munkákra való felkészü­lésről. A kormány a jelentést tudomásul vette. Elisme­rését és köszönetét fejez­te ki a mezőgazdasági üzemek, a felvásárló vál­lalatok dolgozóinak és mindazoknak, akik oda­adó munkájukkal elérték, illetve előmozdították, hogy a búza holdankénti átlagtermése meghaladta a 14 mázsát, s bár a ve­tésterület a felszabadulás előttihez képest kereken 1 millió holddal keve­sebb, ez a termés újig fe­dezi a lakosság teljes el­látását. A Minisztertanács az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöké­nek előterjesztése alapján módosította a bizottság szervezetéről és működé­séről szóló, 1962-ben ki­adott határozatát. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A mezőgazdasági nagyüzemek egységes támogatási, anyagi érdekeltségi és adózási rendszere A mezőgazdasági nagy­ össze a mezőgazdasá­­üzemek jövedelemszabá­­gi nagyüzemeknek (tor­­iyozási rendszeréről szóló mezőszövetkezeteknek, ál­kotmányhatározat egy ál­­lami gazdaságoknak, egy­­­es szerkezetben foglalja (Folytatás a 4. oldalon) Al Szakszervezeti Világszövetség titkárságának ü­lése Louis Saillant felhívása Nyonc szabadon bocsátása érdekében A Szakszervezeti Világ­­szövetség titkársága Louis Saillant főtitkár elnökle­tével augusztus 29-én és 30-án Prágában ülést tar­tott. Az ülés részvevői át­tekintették azoka­t a kér­déseket, amelyeket a vég­rehajtó bizottság szep­tember 3-tól 5-ig meg­rendezendő 55. ülésszakára előterjesztenek. A következő napirendi pontokat hagyták jóvá: " A nemzetközi szak­­szervezeti kapcsola­tok fejlődése és a nem­zetközi munkaügyi szer­vezet európai regionális konferenciája. © A Vietnamban járt szakszervezeti dele­gáció beszámolója. A Szakszervezeti Vi­­lágszövetség és a kö­zel-keleti helyzet.­­ Az SZVSZ titkársá­ga és a latin-ameri­kai szakszervezeti egység­­kongresszus titkársága együttes ülésének ered­ményei. Louis Saillant szerdán Indonézia prágai nagy­­követsége útján levelet intézett Suharto indonéz ügyvivő-elnökhöz, amely­ben kegyelmet kér a ta­valy halálra ítélt Njonó­­nak, az SZVSZ egykori alelnökének, a SOBSZ in­donéz szakszervezeti egyesülés volt elnökének. Louis Saillant egyben fel­hívással fordul a világ szakszervezeteihez és minden haladó erőhöz, hogy kérjék Suhartótól a Njono ellen hozott halá­los ítélet hatálytalanítá­sát és a börtönben síny­lődő indonéz hazafiak szabadon bocsátását. * A világ legnagyobb tudós, mérnök és műszaki gárdája,­­ a legmodernebb technikai felszerelés Sajtótájékoztató „A szovjet tudomány és technika 50 éve” kiállításról Csütörtökön a BNV te­rületén tájékoztatták a sajtó képviselőit a ma nyíló "­A szovjet tudomány és technika 50 éve” kiál­lításról. Elsőnek Kiss Ár­pád miniszter, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke méltatta a kiállítás fontosságát. A többi közjót elmondot­ta: se tudomány­os, tech­nika fejlődése az embe­riség történetében­ az utóbbi száz évben len­dült fel. A Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom ezen a téren is alap­vető változást hozott, mert hatására a szovjet tudomány és technika fejlődése olyan lendüle­tet kapott, amely az em­bereket a szó szoros ér­telmében a földtől a csillagokig ragadta. Majd Konsztantyin Cserngajev, a szovjet minisztertanács tudományos és műszaki állami bizottsága elnök­­helyettese beszélt a kiál­lítás jelentőségéről, s elmondotta: — Ezekben a napok­ban mi, szovjet emberek, nagy büszkeséggel össze­gezzük a világ első szo­cialista állama félévszá­zados fennállásának ered­ményeit. Hazánk, a szovjet hatalom ötven éve alatt elmaradott ipari or­szágból nagy ipari ha­talommá vált, amely a tudományos kutatóintéz­mények széles hálózatá­val, a világ legnagyobb­­számú tudós-, mérnök- és technikusgárdájával, s a legmodernebb techni­kával ellátott nagyipari üzemekkel rendelkezik. Népünknek e nagyszerű eredményeit hivatott be­mutatni a Budapesten megnyíló A szovjet tudo­mány és technika 50 éve című kiállítás. Sz. I. Kozlov, a kiállí­tás főigazgatója ismer­tette részletesebben a ki­állítás teljes anyagát. Hangsúlyozta, hogy több mint 150 minisztérium, intézmény, tudományos kutató- és tanintézet, ter­vezőiroda és iparvállalat mutatja be itt a szovjet tudomány és technika legutóbbi vívmányait. Kü­lönösen gondot fordítot­tak olyan témákra, ame­lyek leginkább felkeltik a magyar tudományos és ipari dolgozók érdeklődé­sét. Kiemelte, hogy első­­ízben mutatják be kül­földön ilyen részletesen a szovjet tudomány vív­mányait, s örülnek an­nak, hogy a kiállítás testvérországban, a szo­cialista Magyarországon nyílik. A sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a ma­gyar filmszínházak be­mutatják a legjobb szov­jet tudományos és nép­szerű tudományos filme­ket a kiállítás ideje alatt. Az 150 film között olya­nok vannak, mint pél­dául Az ember és az atom, Az űrhajós napló­ja, Akiket Szibéria fog­­lyul ejtett stb. fp.­­) Ma nyílik a szovjet jubileumi kiállítás. Az egyik szenzáció a Vosztok űrrakéta, előtérben Valentyina Tyereskova, a világ első női űrhajósának űrruhája (Jentetics László felvétele) Köszöntjük az Építő-, Fa-­­ és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének XXX. kongresszusát A szakszervezeti kongresszusok sorában ma az­­M építők, a faipari és építőanyagipari dolgozók há­­romszázezer főt számláló közösségének küldöttei gyűlnek össze a Dózsa György úti székházban, hogy két napon át a maguk, az ország dolgairól tanács­kozzanak. Harmincadik kongresszusuk alkalmából köszönt­jük e nagy család valamennyi tagját: elismerés ott­honaink készítőinek, az építőknek, az építőanyag­­gyárak dolgos kezű embereinek, a bútoripari mun­kásoknak, az utak és hidak mestereinek, a tervező­irodák valamennyi dolgozójának, akiknek együttes munkája nagyban hozzájárult, hogy sikerekben gaz­dag esztendőket tudunk magunk mögött. Sok tízezer lakás, megannyi iskola, gyár és mezőgazdasági épü­let, változó életünkhöz igazodó építési módok kere­sése, a kor igényeinek megfelelő építőanyagok, ház­gyárak dicsérik fáradozásaikat. De megváltozott, ja­vultak az élet- és munkakörülmények az állványok alatt, az építőanyaggyárak kapuin belül egyaránt. A nehéz fizikai munkát megkönnyítő gépek, beren­dezések sokasága segíti nehéz munkájukat, a szak­­szervezet jóvoltából is sokrétű és féltő gondoskodás övezi építőinket, az építőanyagipar dolgozóit. Van tehát mit számba venni, küzdelmes eszten­dők sikereit mérlegelni, de a számadás mellett a kül­döttek figyelme nyilván a jövőre, az eddigieknél még nagyobb és biztatóbb feladatokra, emberi vá­gyaik teljesülésének újabb lehetőségeire irányul, amelyek ott állnak az élet által kirajzolva, családi, üzemi és népgazdasági elképzelésekben, tervekben rögzítve. Építőinket csakúgy, mint a népgazdaság többi ágazatainak dolgozóit, elsősorban a gazdaság­irányítás új rendszerével összefüggő emberi, terme­lési és gazdasági kérdések bonyolult feladatainak megoldása, a rájuk háruló feladatok ellátása foglal­koztatja. A start, az esztendő eddigi sikerei sok jót ígérnek, de a ma kezdődő kongresszusuktól még több biztatást, eligazítást várnak. Akikre a végrehajtás vár, képviselőik által tol­mácsolják tapasztalataikat, elképzeléseiket, hogy a szakszervezet legmagasabb fóruma egyesítve és he­lyes irányba terelve a tagság törekvéseit, tenni aka­rását, hatásosan befolyásolja, segítse részvételüket az építés feladatainak kialakításában, jogaik, érdekeik védelmében, a munka- és életkörülmények tervezett tová­bbfejlesztésében. Ehhez kívánunk sok sikert, jó munkát, jó egész­séget a szakszervezet tagjainak, fáradhatatlan tiszt­ségviselőinek, vezetőinek.

Next