Népszava, 1967. szeptember (95. évfolyam, 206–231. szám)

1967-09-07 / 211. szám

A sárvári só regénye A fúróállvány körül csend van. Nem látni itt mást, mint egy fűzöldre festett csőrendszert, né­hány láthatólag savat tartalmazó vastag falú üveget és a földön sze­szélyes fehér és sárgás, barna, zöldes és okker­sárga lerakódást. A fehér szín uralkodik. Kapard meg a felszínt, sós ízű Egy demixson. A fúrást dunántúli olajkutatók kezdték és be is fejezték 1864 augusztusában. Negatív eredménnyel. Már tudni­illik szénhidrogénekre negatívval, nekik olaj kellett, az pedig nem volt. A vizet tudomásul vet­ték, de tennivalójuk nem volt vele. A községi vto-elnökhe­­lyettesben azonban fel­villant valami ötlet. Utó­lag nehéz megmagyaráz­ni az ilyesmit, nagy­apáink talán sugallatnak nevezték volna: fogott egy demizsont és meg­töltötte a felszökő víz­zel. A víz különben for­ró volt, gőzölgött. De mi van benne a forróságon kívül? Nincs egy kilomé­ternyire a cukorgyár, ott van laboratórium, vallas­sák azok a vizet. Szabódé, a laboratórium mérnöke kimutatta, hogy a víz minden literjében több mint hat deka só van. (Más kérdés, meny­nyit lehet kinyerni be­lőle.) Dán József, akkor még közegészségügyi ellenőr (azóta a tanács titkára lett) leült és szorzott. Aztán leült és újra szor­zott, mert azt hitte, el­felejtette a matematika alapjait. Túl nagy számok jöttek ki. Csak nem té­vedett egy tizeddel? por tapad az ujjadhoz. Ez a sárvári só. Ezernyolcszáz méter mélységből jön. Rába­­sömjén és Sárvár között, még a régi városka, a tö­rökverő Fekete Bég Sár­­várjának földjén fakad. Most hallgat, mert a ku­tat lezárták. De azért van beszélnivalója, sok tizedespont nem tévedett. Hatszor száz­h­az­hatszáz. Egy hektoliterben hat kiló, egy köbméterben 60, tíz köbméterben 600, száz­ban 6000, azaz 6 tonna... És a sárvári kút vízhoza­ma: 2500 liter percen­ként! (Bár a lerakodás­mentesség szempontjából, különleges készülék nél­kül 100 perc/liter az opti­mális.) 3 600 000 liter egy nap. Több mint 2000 mázsa nyers só ... Több mint 20 vagon! Egy országban, amely minden gramm asztalra kerülő sót im­portál. Dán József utána­számolt és újra utána­számolt és az örömöt nyugtalanság váltotta fel. Az ilyen leleteknek — most mondta ki először magában azt a szót: kincs — nemcsak örülni kell, itt tettekre van szükség, nem is lassú tettekre. Azért eltelt néhány hó­nap, amíg történt valami. Még azzal a nagyon sze­rencsés tényezővel szá­molva is, hogy az OVF Vízkutató és Fúró Válla­lat igazgatója, Sárvár egyik Pestre szakadt fia, Budai László. Aki, min­den lakálpatrióta öröme ellenére az első pillanat­ban nem akarta elhinni a vegyvizsgálat eredmé­nyét. A leányzó túl szép­nek látszott, kari rangban dolgozó “megszállottja«. Mert az. Szeretetteljes izgalommal vár minden hírt és jelen­tést, tárolja dossziéjában a válaszokat és az érdek­lődéseket. (Jegyezzük Remények . Például azt, amely a gyógyfürdő lehetőségeit immár orvosi szakvéle­mény alapján tárgyalná. Pedig nagy szükség len­ne rá, mert a valóságos felhasználás, a kincs gya­korlati értékesítése, enél­­kül lehetetlen. Vagy például azt a közlést, amelyre most már nagyon számít. Igaz, nem siettetheti, mert az ilyenfajta leletek sok százmilliós feltárási költ­ségeit csak abszolút biz­tos, hosszú távú remé­nyekre lehet építeni. De ha a sárvári só, csaknem két kilométer mélyről, az eddigi töménységben szökken föl ezután is, akkor itt új távlatok nyílnak. Ez már az egész kör­nyék nagy reménysége. Mert az »okos« hévíz olyan helyen tört fel, ahol kőhajításnyira van a vasútvonal, egy percnyi­re az új bécsi balatoni autóút és a tőszomszéd­ságában egy hajdani sza­bad királyi város, amely ezekben az években már tett néhány lépést egy magasabb státus felé. Pél­ meg, hogy már akadt üzemünk, ahonnan a sárvári só iránt érdeklőd­tek. A Péti Nitrogén.) De néhány választ még nem tudott eltenni a dosszié­jába. A csigabigák dául a Győri Vagongyár egy részlegének idetele­­pülésével. Az iparosodás­nak ez a jó híre és kez­detei olyan városkát ör­vendeztetnek meg, ahol az első magyar nyelvű könyvet adták ki hazánk­ban, de amely inkább a múlt néhány kuriózuma, egy kedves műemlék, né­hány Dorfmeister freskó és Tinódi kutatott sírja révén beszédtéma néha a nemzeti közvéleményben. Most remélik, hogy új kincsei révén is beszél­nek majd Sárvárról. A sóskút révén ... De ismerjük a régi gye­rekdalocskát is, a csiga­bigáról, akit sós kútba tettek. Némely intézkedé­sek sebességén az látszik, mintha a csigabiga bosz­­szút akarna állni a sós kúton. Sárvár reméli, nem si­kerül neki. És akkor megírják a regény folytatását. Baktai Ferenc „Sótartalma . De hát ettől kezdve beszéljenek a dokumen­tumok. -MSZMP Sárvár községi végrehajtó bizottsága. Sár­vár fejlődési iránya és az ezzel kapcsolatos további fel­adatok. 3. pont: A sömjéni út melletti kutatófúrás során feltört meleg víz vegyi elem­zését el kell végeztetni és az eredménytől függően fel­­használását szorgalmazni kell. Határidő 1965. december 31. Felelős Dán József.«« »Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest, Gyáli út 2-6. Beküldő: OVF, Buda­pest. Vizsgálat iránya: ké­mia. Közölt adatok: Rába­­sömjén—Sárvár sós hévízkút. Mélység: 1943,6 m. Mintavé­tel napja: 1967. I. 25 és II. 2. Válasz kelte: 1967. V. 26. Egy liter vízben oldott al­kotórészek ionokban kifeje­zett és milligrammban meg­adott mennyisége . . .«» Hosz­­szú számoszlopok következ­nek, majd a »vélemény: igen sok organikus anyagot és igen sok oldott sót tar­talmazó alkáli kloridos héj víz, mely nagy mennyiségű bromid és jodid ion tartal­mánál fogva a brómos-jódos gyógyvizek csoportjába so­rolható. A víz fluorid ion tartalma is jelentékeny ... Dr. Papp Szilárd sk. osztály­­vezető.«« »... A kút termelési cé­lokra felhasználható. A hévíz sótartalomértéke állandósult, a sónyerés szempontjából legfontosabb NaCl tartalom 41 és 43 gramm/liter között váltakozik, 49 vízminta ered­ménye alapján. Nullnyomás mellett 3000 liter­ peTC (4400 köbméter/nap) termelhető ki.«« (Szpiriev Bozsidár hidro­dinamikai csoportvezető 1967. március 30-i jelentése.) A 41—43 gramm/liter állandósult sóérték a ki­nyerhető konyhasóra vo­natkozik. Amit jódban, brómban, gyógyászati hatású kationokban a kút tartalmaz, azt megint csak hosszú számoszlopok mu­tatják ki. Szénsav annyi tör föl a sós vízzel együtt, hogy már az első méré­seknél 1080 köbméteres napi termelésre követ­keztettek. Nagy jelentő­ségű lehet a kút a szóda­gyártás számára, amely­hez jelenleg svéd maró­nátront importálunk. Fúrás a Tilosban »Ha a NIM Vegyipari Műszaki Főosztálya a jelen­leg folyó vizsgálat alapján kedvező választ ad és a geo­fizikai mérések is jó ered­ményt mutatnak, a Központi Földtani Hivatal 1967. évben ötmillió forint értékkel egy 2500 méteres fúrás lemély á­­ llandósult.­­ téséhez járul hozzá perspek­tivikus hitelkeretéből.­« (Az­­ 1966. szeptember 7-én a sár­vári községi tanácsnál tar­tott tárgyalás emlékeztetőjé­ből.) — Megkapták az ötmil­liót? — A hitel kérdése még nem dőlt el, de az ered­mény nem lehet vitás. Budaiék úgy tervezik, még két próbafúrást vé­geznek, hogy a só, illet­ve a hévíz egész tároló­medencéjét “belőjék«. Az egyik fúrás valószínűleg a cukorgyár udvarán lesz, a másik a Tilosban. — Mi ez a Tilos? — Gyönyörű kis erdő. Olyasmi, mint a harkányi gyógyfürdő ligete. II. La­jos bajor királyi herceg apróvadas területe volt, fácános, tilos az átlag­embereknek. A neve meg­maradt. Mindezt Dán József mondja, a sárvári föld alatti kincs immár vb-itt­ ------------------------------------------­A tűzi A HŐSÖK NEM SZÜ­LETNEK, hanem lesznek — mondják. Lesznek bárhol, ahol a szükség, a körülmények úgy hozzák magukkal. A brüsszeli Innovation Áru­ház hat alkalmazottját a május 22-i borzalmas tűzvész tette azzá. Bár ők igazán sohasem pályáztak efféle babérokra. Dolgoz­tak, szorgalmasan végez­ték hétköznapinak nevez­hető munkájukat, mégis rendkívüli emberekké váltak. És ezt talán most érzik először. Most, amikor Bu­dapesten a KPVDSZ ven­dégeiként állják az újság­író hivatalból kiváncsi kérdéseit és válaszolás közben ismét átélik a fojtogató füst, a lángoló tűz okozta kínokat. — Aznap a szokásosnál öt perccel korábban in­dultam ebédelni — kezdi akadozva Yvonne de Prins, a pénztáros. — Le­felé menet, a második és az első emelet között vet­tem észre a füstöt... Te- ből ment lejönhöz rohantam ... Fi­gyelmeztetni a még fent levő hat kolléganőmet... Csak egyikük ért utol... Bocsásson meg — teszi hozzá alig hallhatóan és szava zokogásba fullad. — A TÖBBIEK BENT­ÉGTEK — fejezi be a mondatot helyette a sző­ke Renée Laurent. — Vannak percek az ember életében, amikor évtizedeket él át — szó­lal meg halkan a nagyon fiatal Josette van Hove. — Ez történt velem is. Nem tudom, mennyi ideig álltam azon a tetőn, ahová az épületben tom­boló tűz elől többedma­­gammal menekültem. Csa­k arra emlékszem, hogy rövidesen már azt is birtokba vette a füst­tenger__ Még most is látom, álmaimban is gyakran megjelenik a kép, ahogy emberek ugrálnak le három-négy emelet magasból az utcára... Emlékszem egy szőke fiú­ra, aki szemem láttára vetette magát a mélybe. Őkültek ! Sohasem felejtem el a hangot, amely zuhanását kísérte és testének iszo­nyatos puffanását az asz­falton ... Josette egy pillanatra behunyja sötét szemét, mély lélegzetet vesz, majd folytatja: — ÉN IS UGRANI AKARTAM. Hisztériáz­­tam... Barátnőm, aki mellettem volt, felpofo­zott, kiabált, hogy akinek gyereke van, annak élni kell... Josette életét a szem­ben levő épületről átdo­bott kötél mentette meg. Így is jó darabot zuhant, de addigra már a tűzol­tók kifeszítették ponyvá­jukat. A törékeny kirakatren­dező, Claudine Petit Jean a füsttel ölelkező raktárból rohant az utcára. Minden lelkierejét összeszedve kiáltozott tetőn rekedt társainak. Nyugtatva, biz­tatva őket, hogy tartsa­nak ki, legyenek bátrak... a segítségnek jönnie kell... Háromszáz emberi köz-■1 '■ \ neg... tűk 68 áruházi alkalma­zott, szeretett kollégák, barátok halála, a tragé­dia nyomasztó emléke nehezedik ránk. A perc­nyi csendet a nagyon ro­konszenves, szőke Renée Laurent töri meg. — Budapest nagyon szép — mondja, vidám­ságot erőltetve magára. — A magyar kereskedel­mi szakszervezet igen kedves, hogy meghívott bennünket egy kis bala­toni nyaralásra is. RENÉE MOSOLYOG. Örökvidám, temperamen­tumos asszony. Nem beszél saját élmé­nyeiről. Társaitól tudom, hogy emberéletet mentett azon a szörnyű délutá­non. Ő sem született hősnek. A hat áruházi alkalma­­zott közül egy sem. Az emberség tette őket azzá. AZ EGYMÁS IRÁNTI SZOLIDARITÁS. Amely­nek a nálunk töltött két szép hetet köszönhetik. Lukács Mária — Félidő a mezőgazda Eddig 64001 Az országos mezőgaz­dasági kiállítás és vásár »első félidejéről« szerdán reggel vontak mérleget. Eszerint eddig kereken 640 000-en fordultak meg a kiállítás pavilonjaiban és a különböző bemutató­kon. Szerdán a kiállítás fo­gadótermében az Orszá- DO látogató­ ­os Kőolaj- és Gázipari Tröszt rendezett sajtótá­jékoztatót. Bese Vilmos vezérigazgató ismertette a kőolaj- és gázipar mind szorosabbá váló kapcso­latát a mezőgazdasági üzemekkel és a falusi la­kossággal, valamint a há­lózat továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit. Ísági kiállításon Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése Napirenden: a rehabilitáció .A rehabilitáció a vele­született fogyatékosság, a betegség, baleset vagy életkor következtében csökkent, illetve megvál­tozott munkaképességű személyek testi és lelki állapotának, társadalmi és gazdasági helyzetének a lehetőségekhez képest legteljesebb helyreállítá­sa.« A fogalom meghatároz Hol­ta Hol tartunk, meddig jutottunk a megkezdett úton és hogyan haladjunk tovább a lakosság mint­egy öt százalékát érintő ügyben? — erről tár­gyalt szerdai ülésén az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, bevonva a vitába a kér­dés számos szakértőjét is. Dr. Aczél György egész­ségügyi minisztériumi fő­osztályvezető igényes elő­terjesztése­­alapos vitain­dítónak bizonyult. A gaz­dag anyagot lényegében három kérdés, illetve fő feladat köré csoportosít­hatjuk. A rehabilitáció köz­­vetlen egészségügyi oldalával foglalkozó há­lózat fejlesztése, új inté­zásából következik, hogy a rehabilitáció igen bo­­nyolult, sok irányú tevé­kenységet, állami és tár­sadalmi szervek egybe­hangolt munkáját igény­li. Egyrészt orvosi-egész­ségügyi, másrészt a fog­lalkoztatáshoz szükséges oktatási, ipar- és szociál­politikai, munkaügyi, pénzügyi, műszaki intéz­kedéseket kíván. Ítunke­ zetek, szociális otthonok létesítése, valamint az orvosi rehabilitációs mun­ka elmélyítése, tökélete­sítése. O A munkaköri reha­bilitáció megjavítá­sa, amelynek célja, lénye­ge a csökkent munkaké­pességű ember munkához juttatása. O A témához kapcso­lódó sokrétű egész­ségügyi, szociálpolitikai gondok, tennivalók koor­dinálásának biztosítása, ami alapját képezi a csökkent munkaképessé­gűekkel foglalkozó tör­vény előkészítésének. A kérdés alapos tanul­mányozásának fontossá­gát aláhúzza, hogy a re­habilitáció teljes megol­dásáig még igen sok a tennivalónk. Egészség­­ügyi, munkaügyi vonat­kozásban egyaránt. Az or­vosi munka eredményes­sége — ahogyan a kép­viselők hangsúlyozták — a jelenleginél tökélete­sebb tárgyi feltételeket, kórházi, szanatóriumi ágyat, jól felszerelt utó­kezelő osztályokat, inté­zeteket kíván. Hasonló­képpen nagy szerep jut a betegek gondozásának, amely szintén javításra szorul. A csökkent munkaké­pességű emberek foglal­koztatását elősegítő ren­delkezések nem minde­nütt hozzák meg a kí­vánt eredményt. Leg­utóbb az 1968. január 1-jén életbe lépő kormány­­határozat rögzítette az üzemekben követendő re­habilitációs irányelveket, amelyek lényegében ta­nácsi feladattá teszik a rehabilitációt. A csök­kent munkaképességűek­kel foglalkozó rehabilitá­ciós bizottságok hatáskö­rébe utalja a velük be­töltendő munkakörök jegyzékének összeállítá­sát. Meghatározza az üzleti foglalkoztatás mód­jait, különös tekintet­tel az úgynevezett adap­tált, megfelelően átalakí­tott munkahelyek létesí­tésére. A betegségükből gyó­gyult, de munkaerejük teljével nem rendelkező emberek is dolgozni akar­nak. És társadalmilag hasznos tevékenységük nem jelenthet anyagi ter­­­het. Üzemi közhan­ g részvevőik hangsú­lyozták, hogy egészséges üzemi közhangulatban magától értetődő ez.­ És hogy valóban azzá vál­jék, az új mechanizmus salát dolga is keretei között szintén, abban bőségesen jut tennivaló a szakszerve­zeti szerveknek is. Tá­maszkodva a kormányha­tározatra, amely bizonyos adminisztratív védelmet biztosít a csökkent mun­kaképességűeknek. v4.1 , kormányhatározat megfelelő alapot ad a csökkent munkaképessé­gűek munkához való jo­gának gyakorlati biztosí­tásához, a feltételek meg­teremtéséhez — állapí­totta meg a bizottság. Következetes megvalósí­tásán nyugodhat majd a rehabilitációs törvény előkészítése, amely újabb lépés lesz tökéletes egészs­ségügyi ellátásukhoz, fog­lalkoztatásukhoz. Az országgyűlés szociá­lis és egészségügyi bi­zottsága ülésén részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés státniéke, el­nökölt dr. Pósta László. A vitában felszólalt dr. Noszkay Aurél, dr. Stark Janka, dr. Marton Zol­tán, Reszegi Ferenc, Tóth Anna, dr. Babics Antal, dr. Hargitai Kata­lin, dr. Kovács Jenő, dr. Bene Zoltán, Nagy Imre, dr. Radnai Éva, dr. Ved­res István. Az ülés dr Pesta László zárszavával ért véget. Javaslatára a bizottság elhatározta, hogy a vitában elhang­zott észrevételekről, ja­vaslatokról tájékoztatja az országgyűlés elnökét és a kormányt. (lukács) Együttműködési megállapodás a Vasutasok Szakszervezete és a MÁV Vezérigazgatósága között A Vasutasok Szakszer­vezetének legutóbbi elnök­ségi ülésén többek közt a MÁV Vezérigazgatóság és a szakszervezet megálla­podást fogadott el az új gazdasági irányítás rend­szerében kialakuló munka­­kapcsolatokról, az együtt­működésről. A megállapodás felölel minden olyan kérdést, amely az Államvasutak üzemvitelét, gazdálkodá­sát, a dolgozók munka- és életkörülményeit bármi­lyen vonatkozásban érinti, illetve befolyásolja. A szakszervezet és a MÁV Vezérigazgatósága megállapodott abban, hogy vasúti főosztály vezetője előzetesen tájékoztatja a Vasutasok Szakszervezete elnökségét az Államvas­utak üzemvitelét érintő szervezeti változásokról. Többek között az egyes szervek megszüntetéséről, összevonásáról, a nagyobb létszámot érintő munka­átcsoportosításról; a szol­gálat rendjének változásá­ról; a szolgálati ágak fel­adatköreinek összevonásá­ról; az üzemvitel javítása érdekében tervezett intéz­kedésekről; a műszaki fej­lesztéssel, az üzemeltetés­sel kapcsolatos beruházá­sokról, felújításokról; to­vábbá minden olyan ese­ményről, melynek jelentős szerepe van a vasút üzem­vitelében. Mindezeken belül tájé­koztatják a Vasutasok Szakszervezetének elnök­ségét a szállítási tervek teljesítéséről; az önköltség alakulásáról; a nagyobb jelentőségű felújítási, be­ruházási munkák állásá­ról; a munkaerő-helyzet­ről, a munkafegyelem ala­kulásáról; a munkabér­­helyzetről; az üzemi bal­esetek és a közlekedési balesetek alakulásáról. A vasutas-szakszervezet főtitkára a MÁV vezér­­igazgatóját rendszeresen tájékoztatja a szocialista versenymozgalom helyze­téről, tapasztalatairól, a felvilágosító, nevelő- és mozgósító munkáról, a gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségvi­selők munkakapcsolatai­nak alakulásáról, a dolgo­zók anyagi és erkölcsi el­ismerésének a termelé­kenységre gyakorolt hatá­sáról. Ezen kívül az újító­mozgalmat kedvezően vagy kedvezőtlenül befo­lyásoló kérdésekről. Megegyezés született a szakszervezet elnöksége és a MÁV vezérigazgatója között, hogy évente leg­alább egyszer közösen megvizsgálják a vasutas dolgozók munkakörülmé­nyeinek alakulását; a szo­ciális létesítmények álla­potát; az üzemi étkeztetés helyzetét; az üzemi balese­tekkel összefüggő kérdése­ket; a dolgozók vélemé­nyeinek, javaslatainak sor­sát; az üzemi demokrácia, valamint a törvényesség helyzetét. A megállapodás szerint egyetértési jog illeti meg a vasutasszakszervezetet az Államvasutaknál ma­radó nyereség felhasználá­sában, a bérgazdálkodás és az anyagi érdekeltség komplex rendezésében, a jóléti, kulturális és sport­célokat szolgáló tevékeny­ség pénzügyi fedezetének képzésére vonatkozó eljá­rások, illetve rendelkezé­sek kidolgozásában. A MÁV Vezérigazgató­sága és a Vasutasok Szak­­szervezete többek között megállapodtak abban is, hogy a Munka Törvény­­könyve és végrehajtási rendelete irányelvei, illet­ve előírásai alapján rögzí­tik azokat a munkaügyi és egyéb, a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket, amelyek a vasúti szolgálat sajátosságának megfele­­­lően az általánostól eltér­nek vagy más szabályo­zást igényelnek. L. Gy. NÉPSZAVA Szovjet tudósok előadásai Szerdán is folytatódott »■A szovjet tudomány és technika 50 éve« kiállítás alkalmából hazánkba ér­kezett szovjet tudósok előadássorozata. A Tech­nika Házában K. Z. Bu­din, az agrártudományok doktora adott átfogó ké­pet az új növényfajták létrehozásában elért ered­ményekről. N. S. Jegorov, a bioló­giai tudományok doktora, a Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatás­ügyi miniszterhelyettese szerdán a szegedi József Attila Tudományegyete­men ismertette a szovjet főiskolai oktatás fejlődé­sét és jelenlegi helyzetét. (MTI) 1967. szeptember 7 .

Next