Népszava, 1967. december (95. évfolyam, 284-308. sz.)
1967-12-01 / 284. szám
Várpalota, Tatabánya, Oroszlány után... TŰNŐDÉS A KEREKASZTALNÁL - EGY MOTTÓ JEGYÉBEN Bányavidékről bányavidékre járva, az elmúlt hetekben, hónapokban cikkekben, riportokban kerestük a népművelésnek a csökkentett munkaidőből adódó új lehetőségeit, sok helyütt bíráltuk a kulturális intézmények lassú •»•tempóváltását«, s azt nemegyszer szembeállítottuk a vendéglátóipar •»leleményességével«, amely — mint például Oroszlányban és Várpalotán is — előbb felismerte a szabad szombatokban rejlő lehetőségeket... A téma változatlanul izgalmas, nagyon időszerű, s úgy érezzük, nem kerülhet le lapunk hasábjairól, hiszen egy társadalmi méretekben ható nagyszerű folyamat indulásának vagyunk tanúi és benne előbb-utóbb szerepet vállaló részesei. Szocialista társadalmunk mintegy 50 ezer bányaipari munkást máris megajándékozott a hosszabb szabad idő eltöltésének lehetőségével, hogy ne volna kötelességünk elsősorban a pihenés, a nemes szórakozás, az emberi szellem javára kamatoztatni azt vállalatoktól, egy kicsit mintha függetlenítették volna magukat a szakma jellegétől, attól az alapvető követelménytől, amely számukra változatlanul az üzemi nevelés szolgálatát írja elő, annak szerves kiegészítésén kell fáradozniuk. A hiba persze kétoldalú, mert az üzemi szakszervezeti bizottságok is mintha örültek volna, hogy nincs gondjuk bajuk a kultúrával... — A nemrégiben lezajlott társadalmi vezetőségválasztások hűséges tükrét adták ennek — veszi át a szót a szakszervezet titkára. — Sok helyen elvesztek az apró részletekben, mintha a művelődési házak falai közül semmi kitekintés sem lenne az üzem egész életére, fejlődési irányára, alapvető feladataira, amelyeket ma már felvázolni elképzelhetetlen, úgy, hogy ebben ne számítanánk a munkások nagyobb szakmai tudására, felkészültségére. S már nem pusztán a kívánság, hanem egyenesen a követelmény igényével. A szabad idővel — okosan!... Csakhogy mindez nem olyan egyszerű. Az idővel való okos gazdálkodást is tanulni kell — mondotta a minap egy tatabányai nyugdíjas bányász, s ez lehetne a mottója az alábbi beszélgetésnek, amelyet Vigh Árpáddal, a bányászszakszervezet titkárával és Tóvizi Sándorral, a kulturális osztály vezetőjével — a már közreadott tapasztalataink birtokában, valamint az útkeresés jegyében — folytatunk. — Talán nem is lehet eléggé hangsúlyozni, milyen nagy jelentősége van a megnövekedett szabad időnek a bányászok számára — mondja Vigh Árpád. — A munkásság valamikori álma valóság lett, törvénybe foglaltatott a hajdani remény, ilyenformán is gyakorlattá vált a föld alatt dolgozó em. Sok tekintetben valóban váratlanul érintette a művelődési intézményeket az átállás, de megítélésünk szerint ez nem is hajtható végre egyik napról a másikra, hanem egy türelmesen végigvezetett, tervszerű folyamat eredménye lesz. Ennek ellenére számos hasznos kezdeményezésnek örülhetünk: az üzemek az országjáró, kiránduló buszok sokaságát indították a kettős ünnepnapokon, az oktatás és az ismeretterjesztés megannyi eseményét csoportosították át, igyekeztek a szabad napokra az átlagosnál gázber fokozott kímélése. A másodhetenkénti-dupla vasárnapok- tízezreknek kínálnak ma már olyan lehetőségeket, amelyekre korábban gondolni sem lehetett. Szakszervezetünk természetesen az első pillanattól rendkívül fontosnak tartotta, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel elébe menjen ennek, készüljön rá, tudja vállalni a kalauz szerepét, hiszen egyetlen pillanatra sem volt kétséges, hogy a szakszervezeti népművelésnek az új helyzetben megnövekedett feladatai vannak, számunkra a szabad idő a nevelés szempontjából ezernyi új tennivalót jelent. Tapasztalataink szerint ehhez nemigen tudott időben igazodni a helybeli népművelés, dagabb, tartalmasabb programot összeállítani. Ezekről a törekvésekről hírt is adtunk, de hosszú távon csak ilyen eszközökkel aligha oldható meg a szabad idő gondja. — Magunk is érezzük ezt, s ennek megfelelően kívánunk az átfogóbb, mélyebben ható nevelőmunkához hasznos elvi útmutatást adni — szól Tóvizi Sándor. — A művelődési intézményeink ugyanis az utóbbi években — mert hogy a területi jellegű, egyébként fontos tevékenység annyira előtérbe került — meglehetősen elszakadtak az üzemektől. Lám, merre, hová visz a nagyobb szabadidő problémaköre, mennyire összetett, bonyolult kérdés ez, kezdve n »ki a szabad levegőre- jelmondattól, a klubszerű szórakoztatáson, ízlésnevelésen, ismeretterjesztésen át a tudatos képzésig, a magas rendű belső szakmai igényig. A követelményeket természetesen módjával kell felállítani, ügyelni arra, hogy átgondoltak, reálisak, de mindenekelőtt fokozatosan egymásra épülők legyenek. Viszont ha így értelmezzük a szabad időt, akkor már a jelenlegi adottságok mellett is többet tudnának nyújtani az intézmények. Teljesen jogos például az az igény, hogy több klubot rendezzünk be, játsszanak szombat délelőttönként is a mozik, legyen több a szórakoztató jellegű program. Minderre már ma lehetőség van, s a szakszervezeti népművelő apparátus képessége sem hiányzik e feladatok megoldásához. Ilyen vonatkozásban akár lehetünk türelmetlenek is. Az egész nevelőmunka átformálását, az új helyzethez való igazítását azonban nem hamarkodhatjuk el, s különösen nem dolgozhatunk ki egységes receptet rá, hiszen azt a helyi sajátosságok ezernyi színben árnyalhatják. A városias, zárt települések mást igényelnek a népműveléstől, mint a kolóniák, a bejárók gondja különbözik a munkásszállásiakétól, az iskolázottabb réteghez másképpen kell közelednünk, mint az alacsonyabb végzettségűekhez, megint más a fiatalok és az idősebbek igénye. Sok mindenre kitérhetnénk, hiszen a szabad idő tükrében regiment témát kínál a bányásztársadalom, amelynek eddigi kulturális nevelési eredményeire építve, az új lehetőségek további sikerekkel biztatnak. Van, ami visszahúz, van amire büszkék lehetünk. A több szabad idő azonban kétségtelenül annak kedvez, hogy ez a mélyről indult, nagy múltú munkásréteg, a szocialista társadalom éltető közegében, a munkában való sokszorosan bizonyított helytállásán túl, szellemiekben is egyre inkább kibontakozzék. Kiss Gy. János Amihez türelem kell, s amihez nem A friss levegőtől a belső igényig Simon Emil: NADAS Rezzenéstelen csend. Hangtalanul lebegő madarak, suhannak, kiterjesztett szárnnyal. A fiú jól bent ül a nádasban, ha felfelé néz, csak az eget látja, s a madarakat. Előtte egy szűk rés utat nyit a vízre. Nyújtott árbocú hajók imbolyognak, s távolabb néhány horgász ül szoborként irigyli a horgászokat. Legalább tesznek valamit, legalább megkísérlik, hogy elvegyék a víztől a halakat. Egy darabig nézi őket, majd hirtelen megunja, s másfelé fordul. »Biztosan keresnek már« — gondolja elégedetten. Most még jól érzi magát, nem éhes, szinte frissíti a hajnali levegő. Mosolyog, amikor végiggondolja, milyen csendesen öltözött fel, hogyan lopakodott ki a szobából, aztán az épületből. Ahogy a filmeken mutatják. Most itt ül, de még nem döntötte el, mit tegyen? Az biztos, hogy haza nem megy. Nagyon megsértette az apja. Tudja, hogy szándékosan, tudatosan, bár úgy tettek, mintha nem vettek volna észre semmit. Mintha jelentéktelen lenne az egész. Ő már tekintélyt szerzett Magda előtt. Rengeteg könyvet olvasott, azokról úgy tudott beszélni, mintha a saját élményeit mesélte volna. — Jaj, de izgi! — mondta minduntalan a lány. Mentek egymás mellett és önkéntelenül összefonódott az ujjuk. — Elmondjam Hutter kapitány tengeri útját? — Leültek a partra, s ahogy beszélt, a lány szeme előtt benépesült a víz hajósokkal, kalózokkal. A szülei faggatták, ki az a lány, akivel járkál? Hol ismerte meg? Ingerültem válaszolt: — Jól érzem magam! — Ohó, fiacskám! — mondta az apja —, ne felejtsd, hogy még csak tizennégy éves vagy! Durcásan félrevonult és magában lázongott. *Mennyivel vagyok kevesebb, mint, aki húszéves?Meg akarta mutatni, hogy mer ellenkezni velük. Szándékosan nem ment haza a kijelölt időpontra, tíz perceket, majd negyedórákat késett Persze, akkor már nem Magdival sétált, mert a lánynak hamarabb haza kellett mennie. Megállt a nyaraló mögött, várta, hogy teljék az idő. Tegnap délután összetalálkoztak a szüleivel. Ahogy elmentek egymás mellett, egy pillanatra megtorpantak. Már úgy látszott, szó nélkül megússza, s akkor az apja gunyoros hangon azt mondta: — Nem gondolod, hogy inkább a matematikát kellene gyakorolnod? Elsápadt, fojtogatott a torka, mintha füstöt nyelt volna, s azt hebegte: — Miért? — Tudod te nagyon jól! — mondta mérgesen az apja. — Vagy talán megmutassam a bizonyítványodat? Beletapostak! Nem értette, miért haragszik ennyire az apja? Igaza volt, persze. De nem így kellett volna elmondania! És Magda? Úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. De ő tudta, hogy színlel. A lányok értenek az ilyesmihez! Gyorsan elbúcsúzott tőle és hazament. Úgy fogadták, mintha az a mondat el sem hangzott volna. Az apja tréfálkozott az anyjával, nevettek, őt is bele akarták vonni, de elzárkózott. Evett néhány falatot és ment lefeküdni. Bántotta az apja vidámsága. Vajon már elfelejtette, mit tett vele? Igen, bizonyára. Az apja ilyen ember. A felnőttek mind ilyenek. Ami rossz nem velük történik, azon hamar túlteszik magukat. De hát ezt nem lehet elviselni! Azért hajnalban kiszökött a szobából és kijött ide, a nádasba. Csak most tudjon összefüggően és világosan gondolkozni. Valamit tennie kell, amivel elszakadhat a szüleitől, önálló lesz és nem irányítják minden cselekedetét. Lehetséges ez? — kérdezte magától. Nem tudta határozottan. Latolgatta, mi történnék, ha több napig, esetleg egy hétig nem menne ki a nádasból. Persze, meg kell élni, ennivalóra van szüksége. Pénzt nem hozott magával, aljas dolog lett volna, ha belenyúl az apja pénztárcájába. Így kellett eljönnie, tisztán, emelt fővel. Érezzék, hogy igazságtalanság történt vele, de ne foghassák rá, hogy hálátlan vagy tolvaj! Hány óra lehet? Alig hallani emberi hangot, még a fürdözők sem zajonganak. És Magdi? Alszik még! Egyébként túlságosan tiszteli a szüleit, nem bírálja őket magában sem. Szeret függeni valakitől. Ebből következik, hogy aligha értené meg őt. Talán megsajnálná, hogy magányos. Szél játszott a nádban, súrlódó neszek futkároztak, mint láthatatlan vízi állatok. Toldira gondolt, aki szintén a nádasban keresett menedéket. De hát itt nincsenek farkasok, semmit sem tehet, amivel elkápráztathatná az embereket. Várni kell. Érdekes, gyorsan múlik az idő. A parton kiáltoznak, meglódul a vitorlások árboca, motorosok éles hangja hasít. Beszélgető emberek közelednek. Váratlanul meghallja az apja hangját. — Nem láttak erre egy fiút? Olyan magas, mint én. Kék melegítő van rajta. — Miért, elment? — kérdezi egy másik hang, anélkül, hogy az apjának felelne. —» Persze! Mi másért keresném? — mondja bosszúsan az apja. »Ilyen közel van a part? — gondolta ijedten a fiú. Úgy képzelte, hogy messzire elrejtőzött, áthatolhatatlan sűrűség veszi körül. Rá kellett jönnie, hogy valójában tíz lépésnyire van a parttól. Most mit tegyen? Hallja, hogy az apja megint beszélget valakivel. — El kell mennem a rendőrségre! — mondja végül. A fiú hallja, hogy szinte remeg a hangja. Igen, most érzi, hogy az apja fél. Az idegen hang ismét mond valamit. — Úristen, arra gondolni sem merek! — kiáltja kétségbeesetten az apja. Váratlanul felugrik, rohanni kezd. Suhogva vágja a nád, mintha veszszőzők között kellene futnia. Kiér a szabadba, meglátja az apját. — Apaaa! — kiáltja, elnyújtva a hangját. Az apja odafordul. Egy pillanatig dermedten áll, aztán futni kezd. Egymáshoz érnek. — Hé, fiú! — mondja csöndesen. Állnak egymással szemben — Hát te, merre jártál? — kérdezi az apja. — Csak itt — mutat a háta mögé a fiú. — Milyen jó hely ez így korán reggel! — mondja az apja. Egyszerre elnevetik magukat a megkönnyebbülés boldogságával. 2 1967. december 1 NÉPSZAVA A komédia műfaji megjelölését a színlapról másoltam le. Kétségtelen, sok mindent megtett az író — aki a filmtől tárt vissza a színpadhoz —, hogy valóban komédia legyen a színpadon. Van feje tetejére állított alaphelyzet, vannak váratlan fordulatok, helyenként szellemes ötletek is. Mégsem igazi komédia az egész, az ember nem tud igazán jól szórakozni. Félreértés ne essék, nem egy magasra állított kritikai mércéről olvassuk le ezt a megállapítást, őszintén szólva, eleve nem úgy léptem be a színházba, hogy valami mélyen szántó mondanivalóval fogok találkozni vígjátéki megfogalmazásban. De arra mindenképpen számítottam, hogy viszonylag kellemes szórakozásban lesz részem, a szerző és a színlap felszabadult nevetésre ígért alkalmat. De még ebben a várakozásban is csalódni kellett. A jól kiszemelt alapötletet ugyanis nem sikerült íróilag megfelelő ráncba szedni. A cselekmény kezelése vontatottságot eredményezett, a szellemességnek szánt »bemondások« üres petárdákként pufogtak, inkább lehangoló, mint humoros hatást keltettek. A végén belopódzó társadalomkritika — a pénz a nyugati világban nem ismer eszményeket — úgy áll az egészen, mint valami pizsamára húzott izmokig csokornyakkendő nélkül. Semmiképpen nem illik az előzményekhez. De nemcsak ez, hanem az egész darab sem abba a színházba, amely olyan sok szép estével ajándékozta meg hálás közönségét. Mert mi történik a nézőtéren? Érdektelen unalom telepszik a széksorok közé, csak időnként hangzik fel nevetés, amelyben több a kényszeredettség, mint az önfeledt derű. Ebben is inkább az előadásnak, Várkonyi Zoltán rendező bő átadású ötleteinek és a kitűnő színészeknek van szerepük. A rendező mindent megtett, hogy felcicomázza ezt a sápadtan vérszegény »komédiát. Vígjátéki jellemek hiányában azonban sokszor kénytelen volt külsőséges elemeket beiktatni a játékba. Vonatkozik ez a színészek játékára is. Darvas Iván nagy művészettel mindent megtesz, hogy az asszonygyilkos személye körül levegő támadjon. Elmondható ez a többiről is, elsősorban Páger Antalról, Szakáts Miklósról, Bárdy Hét színházi bemutató lesz decemberben Budapesten A fővárosi színházakban hét bemutató lesz decemberben. Dürrenmatt vígjátékát A nagy Romulust december 8-án mutatja be a Madách Színház. 9-én két bemutató is lesz. A József Attila Színházban Mesterházi Lajos Férfikor című vitadrámája kerül színre, a tízéves fennállását ünneplő Egyetemi Színpad Illés János, Tornyos Péter és Csokonai Gerson du Malheureux című XVIII. századi vígjátékát viszi színpadra. A Thália Színház Darvas József történelmi tárgyú színdarabját, a Zrínyit tűzte műsorára. Bemutató 14-én. Edward Albee drámáját, amely magyarul is megjelent könyvalakban, Nem félünk a farkastól címen a Madách Színház Kamaraszínháza mutatja be december 15-én. Eduardo de Filippo két komédiáját mutatja be a Vígszínház 29-én: A komédia bosszúját és A cilindert. Az ifjúság Pinceszínháza Schwajda György Hat fiú — hat lány című kétrészes színművét mutatja be. (b) Békefi István komédiája a Vígszínházban Györgyről, Benkő Gyuláról és Dávid Kiss Ferencről. Rajtuk kívül Pécsi Ildikó asszonyi szépsége imponáló. Duba László díszlettervező és Kemenes Fanni jelmeztervező látványosságra törekvő munkája is dicséretet érdemel. A színház darabválasztása már kevésbé. Sz. E. Aldo Protti fellépése az Operaházban Aldo Protti, a világhírű olasz baritonista énekelte a Rigoletto címszerepét csütörtökön az Operaházban. A nagy sikerű előadáson a vendégművész partnerei a főbb szerepekben László Margit, Komlóssy Erzsébet, Barba Alfonz és Domahidy László voltak. A zenekart Erdélyi Miklós vezényelte. (MTI) műsorok Operaház: Háry János (K. béri. 3. ea. 7). — Erkel Színház: Bánk bán (HJ. előad. du. 6). — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7). — Katona József Színház: A fösvény (7). — Vígszínház: Macska a forró tetőn (7). — Pesti Színház: A trükk 17). József Attila Színház: Ketten az úton (I.. béri. 2. ea. 7). — Madách Színház: örvény (7). Madách Kamara Színház: Színház (7). — Thália Színház: Tigris és hiéna (7). — Fővárosi Operettszínház: Lili (I. béri. 1. ea. 7). — Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban): Az utolsó mohikán (du. 3). — Egyetemi Színpad: A Belga Vokálkvartett hangversenye (Egyet, és Félssc. bérletsorozat I B. bérlet 2. előad. fél 8). — Vidám Színpad: Álom az államban (fél 8). — Kis Színpad: Ilyennek hazudtalak (7). — Állami Bábszínház: A három kismalac (de. 10); Dani Pogárországba-i (du. 3). — Mikroszkóp Szín-pad: Érem a színházban (fél 9). — Kamara Varieté: Hello, Dolcsi. (6, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Idős. 4.32: 7. 5: H. Idős. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: Hírek. Időjárás. 6.15: Mit főzzünk? 6.30: H. Idős. 6.45: Műsor. 7: Regg. kr. H. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Út könyvek. 8: Hírek. Időt. Műsorok. 8.22: Régi kedvelt melódiák. 9: Miért szép? 9.20: Zárt muzsika. 10: H. Hazai lapsz. Idős. 10.10: Óvodások műsora. 10.50: Édes anyanyelvünk. 10.35: Magyar nóták. 10.59: Lottóeredmények. 11: Iskolarádió. 11.30: Áriák. 12: H. Lottó. Idős. 12.15: Táncz. koktél. 13: Pesti színházműsor. 13.03: A korszerű mezőgazdaságról. 15.18: Kamaraz. 13.50: Színészek énekelnek. 14.11: Gazdasági újságíróké a szó. 14.16: Weber-népdalfeldolgozások. 14.50: Róka Móka Bábszínháza. 15: H. Nemzők. lapsz. Idős. 15.15: Zenei üzenetek. 15.55: Falusi délután. 16.57: Műsor. 17: H. Idős. 17.05: Kiupol, figyelő. 17.15: Mozart, g-moll szimfónia. 17.40: Nyitott stúdió. 18: Új Zenei Újság. 18.40: Magyar nóták. 19: Fitl krónika. 19.39: Műsor. 19.50: Swift születésének 309. évfodulóján. 20.39: Nyitv. táncz. hangv. a stúdióból. 21: H. Időj. 21.05: Esti pihenő muzsikával 22: H. Sport. Időj. 22.15: Két Afrika a Kongó két partján. VL 22.25: Népdalok, népi táncok. 22.45: A tudósok és a világ problémái. 22.59: Zkri muzsika. 24: H. Időj. 810: Sanzonok. PETŐFI RÁDIÓ 4.26—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna, ló: Dalok a fokvárosi malájnegyedből. 10.23: Svéd Sándor énekel. 10.44: válaszolunk hallgatóinknak. 10.59: Operettrészt. 11.45: Világnézet és nevelés. 12: Zkrl muzsika. 13.15: Olasz dalok. 13.47: Vízállás. 14: H. Idős. 14.08: Operettrészt. 14.25: Versek. 14.30: Polkák. 14.40: Sarasata hegedűművek. 14.55: Mit olvassunk? 15: Citeramuzsika. 15.15: Brüsszeltől Brüsszelig. Csendélet a Közös Piacban. 15.40: Meseoperákból. 16: EL Idős. 16.05: Könnyű hangszerszólók. 16.17: Mai dalok. 16.27: Horgászok öt perce. 16.32: Francia muzsika. 16 50: Szántó Jenő műsora. 17: ötóra tea. 18: H. Idős. 18.10: Cigánydalok, csárdások. 18.34: Láttuk, hallottuk. 18.54: Muszorgszkij: Horanscsina. Közv. az Operaházból. a szófiai Nemzeti Operaház vendégjátéka. Közb. 19.52: Mese. 20: Esti krónika Tt. 20.50: Opera folyt. Közb. 21.50: Verlaine verse. 21.52: OpetB folyt. 23: H. Sport. Időj. URH 18: H. Időj. 18.10: Tánca. koktél. 18.55: URH zenei kalauz. 19.28: Kamaraz. 20.01: A Berlini Rádió énekkarának és szimf.ikjának híve. 21.36: Vlado Perlemuter zongoraestje. 2?35: Weber művei. V. 23: H. Sport. Idős. TELEVÍZIÓ 8.05: Élővilág, ált. ism. ft. 8.25: Orosz nyelv, középisk. HI—IV. 9 05: Orosz nyelv, ált. isk. 5. 9.25: Az űrutas rendet terem*. Angol film ism. 10.59: Kisfilmek. 11.25: Vállvetve. Dokum. műsor IL rész ism. 11.45: Telesport ism. 15.35: Élővilág ism. 14.35: Orosz nyelv, ált. isk. S. Ism. POZSONYI TV 16.70: Tudom.—techn. 19: Picasso 85. 18.10: Korunk kérdései. 19: Tv-híradó. 19.20: Tesla contra Philips. 28: Háromszor a szerelemről. Szovjet filmnoveláre. 21.50: Dal III. Rudolfnak. HL Misa Diorling. ÓVJA ERESZIEC „C’VITAMIMOS CSIPKE UttRPÖI CSIPKE ÜRMÖST Kapható: gyógynövény szaküzletekben, csemege-, közért- és ffilmművesszövetkezeti boltokban Gyártja: HERBARIA, BUDAPEST