Népszava, 1968. február (96. évfolyam, 26–50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
Bérfejlesztés a kollektív szerződésben (Riport a 3. oldalon) Tallózás levelek között (4. old.) 48 óra alatt 48 nagyobb támadás Rendkívüli állapot Dél-Vietnam egész területén • Újabb partizánakciók az USA-nagykövetség és az elnöki palota ellen • Amerikai repülőgépek bombázták a saigoni külvárosokat • Harcok Westmoreland főhadiszállásának közvetlen közelében Nagy erővel folytatódik a dél-vietnami partizánok offenzívája. Amint az AFP jelentette, szerdára virradó éjszaka a deltavidék 16 tartománya közül 14-ben indítottak támadást a szabadságharcosok az amerikai állások ellen. Egy amerikai szóvivő azt mondotta: »a helyzet rendkívül zavaros«. A partizánok behatoltak Can Tho stratégiai fontosságú városba és a 4. katonai körzet lakótelepét támadják. Tűz alá vették a város repülőterét is. A DNFF egységei szerdára virradóra másodízben is erős támadást intéztek Da Nang, Dél- Vietnam második legnagyobb városa ellen. Más jelentések szerint súlyos harcok folynak Dél-Viettam északi területein is. E térségben öt tartományi fővárosban dúlnak utcai harcok. Saigonban a nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint teljes a zűrzavar. A rádió hallgat, a telefonszolgálat megszakadt és a katonai hatóságok 24 órás kijárási tilalmat rendeltek el. A hazafias erők egyik osztaga kedden a késő esti órákban rohammal betört az Egyesült Államok saigoni nagykövetségének épületébe. Hat emelet közül ötöt tartottak több órán át megszállva. Az amerikaiaknak csak hatórás elkeseredett küzdelem után sikerült az épületet visszafoglalni. Amint az AP hangoztatja, a támadást »elképesztően jól« szervezték meg. Az ostrom egészen sajátos körülmények között kezdődött. A támadást végrehajtó partizánok polgári öltözéket viseltek, egy részük a vietnami parasztok fekete ruháját, mások a saigoni polgárság körében divatos fehér inget. Valamennyiüknél tökéletesen hamisított igazolványok voltak. Az AP úgy tudja, hogy az ostromlók egy része taxin érkezett a nagykövetség elé, a parasztruhások gyalog. A taxiból kiszállók mintegy jelként fehér ingük felső gombján tartották az ujjukat, míg a parasztruhások vörös torszalagot kötöttek fel. Az AFP arról tudósít, hogy »a partizánegységek példátlan bátorsággal indítottak támadást Saigon valamennyi stratégiai pontja ellen«. A hazafias erők a főváros négy körzetében az éjszaka folyamán lakógyűléseket hívtak össze, és Saigon népét a partizánok támogatására szólították fel. Szerda délután a UP1 gyorshírben számolt be arról, hogy több száz partizán ismét behatolt az amerikai nagykövetség területére. Áttörték az amerikai katonai főhadiszállás köré vont páncélos védelmet és tűzzel árasztották el az elnöki palotát, a szállodákat és a kormányépületeket. Ezt megelőzően Thieu tábornok, dél-vietnami elnök a reggel üzembe helyezett pótadó hullámhosszán egész Dél-Vietnam területére rendkívüli állapotot rendelt el. A saigoni nagyadó változatlanul nem működik, mert a partizánok csaknem földig lerombolták az adóépületet és berendezéseit. Közben az amerikaiak és szövetségeseik megkezdték a saigoni külvárosok bombázását. Előzőleg felszólították a lakosságot, hogy hagyja el otthonát. Az AFP szerint a saigoni eseményeket követően Thieu elnök ismeretlen helyre távozott, s Bunker amerikai nagykövet hollétéről sem tudnak. Az AFP jelentése szerint Saigon központjának magasabb háztetőiről szerdán, az éjszaka beköszöntével három csatát lehetett egyszerre figyelemmel kísérni. Két ütközet folyt a Tan Son Nhut repülőtér kifutópályájának két végén, egy harmadik pedig a lóversenypálya közelében. A saigoni égboltot világító rakéták tucatjai borítják fénybe — írja az AFP tudósítója —, a várost megreszketteti a csatazaj. Látni lehet, amint a helikopterekről vörös nyomjelző lövedékek indulnak el Ba Queo külváros házai felé — ott összpontosították a partizánok a legnagyobb katonai erőt. A helikoptereket időről időre vadászbombázók váltják fel, zuhanórepülésük után látható a robbanások vörös gömbje. Jól kivehető az automatafegyverek torkolattüze is. Saigon külvárosaiban hatalmas tűzvész festi meg az ég alját. A saigoni kórházakba egymás után érkeznek a sebesült amerikai és délvietnami katonák. Az orvosokat rádión rendelték be a legközelebbi központokba. A délutáni órákban a saigoni francia kórházban már számos amerikai és vietnami sebesültet operáltak meg. Az AFP jelentése szerint a szerda esti órákban a sötétség leple alatt a partizánok megkezdték erőik kivonását, miután a dél-vietnami főváros ellen intézett legnagyobb támadássorozatuk során szinte minden valamirevaló célpontra csapást mértek. Saigonban az amerikai (Folytatás az 5. oldalon) Johnsonék bizonyítványa aZ ELLENSÉG REMÉNYEI szétfoszlottak ...Ak háború utolsó szakaszában a dél-vietnami 18 kommunista szervezetek felbomlanak és már ■*“ csaknem összeroppannak... Az ellenség több mint egy éve nem tudott megnyerni nagyobb ütközetet, nem tud számottevő erőt toborozni Dél-Vietnamban...« Hetven napja hangzottak el ezek a hetvenkedő szavak. Nem kisebb személyiségnek, mint magának Westmoreland tábornoknak, az amerikai agressziós haderők főparancsnokának a szájából. November 22-én a washingtoni Fehér Házban tartott haditanács után a tábornok úr hatalmas reklámmal beharangozott sajtóértekezleten nyilatkozott a vietnami háború kilátásairól, pontosabban — ahogyan ő nevezte — a háború »utolsó szakaszáról«. Nem tudjuk, milyen az amerikai újságolvasók, rádióhallgatók és tv-nézők emlékezőtehetsége. De ha valakinek, legalább Westmoreland tábornoknak és Johnson elnöknek feltétlenül emlékeznie kell arra, mit mondtak alig két hónappal ezelőtt Johnson például november 17-én így licitált rá optimista tábornokára: »Minden fronton eredményeket érünk el, s mi elégedettek vagyunk az előrehaladással.« VALÓSÁG viszont az, hogy a dél-vietnami szabadságharcosok azok, akik minden fronton eredményeket értek el olyan összehangolt és vakme*-*■ rő támadássorozattal, amelynek bámulattal és csodálattal adózik a világközvélemény. A saigoni amerikai nagykövetséget elfoglaló és az elnöki palotát körülzáró partizánalakulatok volnának a »felbomlás« állapotában? A legnagyobb amerikai támaszpontra, Dél-Vietnam második legnagyobb városába, Da Nangba behatoló szabadságharcosok állanának »az összeroppanás« küszöbén? A deltavidék 16 tartományából 14-ben rendkívüli sikereket kiharcoló DNFF-osztagok ne tudnának »számottevő erőt toborozni Dél-Vietnamban«? A TECHNIKA ROHAMOS HALADÁSA sem tette még lehetővé, hogy valamilyen különleges szerkezettel bevilágítsunk az agytekervények rejtelmeibe, felderítsük a lappangó gondolatokat. De aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy Johnson, Westmoreland és a vietnami agresszióért felelős többi amerikai vezető gondolatvilágában jókora zűrzavar uralkodhat a dél-vietnami partizánoffenzíva hadszíntereiről érkező legfrissebb hírek nyomán. Johnson elnök alig két hónapja arról szónokolt, hogy »elégedett az előrehaladással«, amelyet az amerikai csapatok érnek el. De mit mondjon akkor a szabadságharcosok vezérkara? A kapitalista világ csendőrének szerepében tetszelgő, állig felfegyverzett világhatalomra olyan csúfos és látványos katonai vereségsorozatot mértek röpke 48 óra alatt a vietnami szabadsághősök, amilyenhez foghatót lámpással kell keresni az Egyesült Államok történetében. Óránként 3 millió dollárba kerül az amerikai népnek a vietnami agresszió. Az idei amerikai költségvetésnek csaknem a felét fegyverkezési kiadásokra pazarolják. DE A MILLIÁRDOK feneketlen hordóba folynak. Sem Johnson, sem Westmoreland kincstári optimizmusa nem tehet semmivé egy alapvető tényt. Azt, hogy a szabadságát, függetlenségét és békéjét védelmező néppel szemben, amelyet támogat az egész haladó világ, a dollármilliárdok, a napalmbombák, a hajóágyúk, a repülőerődök is kevésnek bizonyulnak. Az amerikai nép pedig elgondolkozhat rajta, mit tartson egy olyan kormány és egy olyan politika hiteléről, amelynek egetverő hazugságai a vietnami harcosok győzelmeinek reflektorfényében pőrén állnak ország-világ előtt. Johnson, Westmoreland és társaik Karinthy humoreszkjének kisdiákjára emlékeztetnek, aki rossz osztályzatait sorra-rendre az ellenkezőjére igyekezett kozmetikázni. A washingtoni vezetők számára azonban egyre nehezebbé válik az agresszió bizonyítvány-magyarázata. Annál is inkább, mert a végbizonyítványt nem Washingtonban, hanem a vietnami csatatereken állítják ki számukra. Gedeon Pál A II Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1968. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK Üzemen belüli és üzemen kívüli feladatok a csökkentett munkaidő bevezetésére A 44 órás munkahét bevezetéséről, az ebből adódó s még megoldásra váró feladatokról nyilatkozott Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára. " Milyen feladatok várnak a munkaidő-csökkentés előkészítésében, megvalósításában a vállalati, üzemi kollektívákra? — Kezdjük talán a legfontosabbal: a vállalatoknak több mint 8 százalékos munkaidőalap kiesést kell pótolniuk ahhoz, hogy teljesítményük, termékeik minősége legalább a jelenlegi szinten maradjon. — Ebben a munkában nem kis feladat vár az üzemek kommunistáira, a vállalatok párt- és tömegszervezeti aktivistáira. Szervező, mozgósító, kezdeményező szerepet kell betölteniük: alapos, körültekintő helyzetelemzés után szervezniük kell a termelékenyebb munkát, mozgósítaniuk kell a dolgozókat javaslataik, észrevételeik megtételére, s kezdeményezőként kell fellépniük a belső tartalékok feltárásában. Egyelőre 38 budapesti üzem dolgozik csökkentett munkaidővel, nem szeretnénk azonban, ha ezt a többi üzem kísérletnek tekintené. Ne várja tehát ölhetett kézzel egy vállalat se, hogy majd valamiféle általánosan hasznosítható sablon születik a 38 üzem tapasztalataiból, s annak egyszerű lekopírozásával náluk is eredményesebb lesz a munka. — Melyek a rövidebb munkaidő bevezetésével kapcsolatos üzemen kívüli teendők? — A január elseje óta csökkentett munkaidővel dolgozó vállalatok zömmel minden második szombatjukat teszik szabaddá — s ez az időcsoportosítás látszik legkedvezőbbnek a későbbiek során áttérők számára is —, így az eddigi másfél napos víkend kéthetenként két és fél napossá bővül. Ahhoz azonban, hogy ezt a többlet szabadidőt kellemesen, kulturáltan és hasznosan tölthessék el a dolgozók, még jó néhány tennivalónk van. Hétvégeken például széthúzódik majd a közlekedési csúcsidő — azaz már pénteken is a szombaticsúcsforgalommal kell számolni —, s a közlekedési vállalatoknak módosítaniuk kell járássűrítéseiket. Továbbá: 170 ezer Budapestre »ingázó« munkás vonatainak kell részben új menetrendet készíteni. Változtatni kell egyes üzletek nyitvatartási rendjén is. — Módosítani kell a bölcsődék, óvodák nyitvatartását, az SZTK-rendelők betegfogadási idejét és a tanácsok ügyfélfogadási rendjét is. Gondoskodni kell arról is, hogy a háziasszonyok java része ezentúl már pénteken bevásárolhassa a család két-háromnapos élelmiszerszükségletét. Ez tehát a boltok áruellátásának módosításai igényli. Elképzelhető az is, hogy a színházak — a vasárnapihoz hasonlóan —, szombaton is tartanak majd délelőtti előadásokat. — Mindenre kiterjedő részletességgel még nem lehet meghatározni, hogy milyen változtatások szükségesek, ezt majd a gyakorlat dönti el. Annyi azonban bizonyos, hogy főként a fővárosi tanács, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó intézmények munkájában kell bizonyos módosításokat végrehajtani. A budapesti pártbizottság már fel is hívta erre a fővárosi tanács kommunista vezetőinek figyelmét, és kérte: ez év végéig dolgozzanak ki olyan átfogó tervet, amely tartalmazza mindazokat a szükséges változtatásokat, amelyeket véleményük szerint a saját területükön végre kell hajtani. (MTI) A gépipar nagyarányú fejlődését segíti a közúti járműberuházási program Szerdán a Magyar Sajtó Házában Gergely János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium beruházási főosztályának vezetője tájékoztatta a sajtó képviselőit a járműgyártási program eredményeiről. Elöljáróban felvázolta, hogy a közúti járműfejlesztési programmal a KGM szakított eddigi beruházási gyakorlatával. Azelőtt ugyanis minden iparág fejlesztésére elaprózták a beruházásokra rendelkezésükre álló anyagi eszközöket. Ezzel, sajnos, nem tudták megszüntetni az egyes ágazatokban mutatkozó műszaki elmaradottságot Most koncentrálták az anyagi eszközöket, s egy iparág, s az ezzel kapcsolatos ágazatok fejlesztésére fordítják. Az idén például a KGM-beruházások 50 százalékban a közúti járműgyártást szolgálják. Megvannak a reális piaci igények. 1970-ig a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, az NDK részéről jelentős megrendelések birtokában vagyunk. A Szovjetunió már tárgyal velünk 1970 utáni igényeiről, s többi között autóbuszokból évi 7 ezer darabot is átvenne. Ennek az iparágnaka fejlesztése kihat más ágazatok műszaki szintjének emelésére is, így a kohászatra, öntészetre, kovácsolásra. A beruházások helyzetéről Gergely János elmondotta: minden az eredeti elképzelések szerint vagy annál jobban halad. Az IKARUS gyár például az idén a tervezett 3600 autóbusz helyett már 4200 nagy buszt gyárt, s ezzel Európa második legnagyobb autóbuszgyártó üzeme. A beruházások 26 százaléka a fővárosban, a többi vidéken valósul meg. Az iparág létszámát 78 százalékban vidéken növelik. tpusztai) C'Stízvidéki események Budapest Konferenciát tartanak az egészségügyi szakiskolák * Divatbemutatót rendez a Fővárosi Kézműipari Vállalat Mosonmagyaróvár Országos mezőgazdasági gépesítési tanácskozás kezdődik Diósgyőr A Lenin Kohászati Művekben műszaki konferenciát rendeznek Casablanca A labdarúgó VB-selejtezők sorsolása Gáspár Sándor tsz-zárszámadó Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács főtitkára — Jedlicska Gyulával, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárával és Nádasdi Andrással, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkárával együtt — részt vett a szécsényi 11. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet szerdán tartott zárszámadó közgyűlésén. Megjelent az eseményen Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Hankó János, a Nógrád megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Felszólalt a közgyűlésen Gáspár Sándor is, tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét a közös gazdaság dolgozóinak. A szövetkezet vezetőinek társaságában Gáspár Sándor — az ugyancsak vendégül érkezett Brutyó Jánossal, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökével együtt — este fel- és Brutyó János közgyűléseken keresték műtermében a betegségből felépült idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészt. Szerdán tartotta zárszámadó közgyűlését az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet Az esemény a községben egyben a magyar—csehszlovák barátság hagyományos ünnepét is jelentette. Vendége volt a szövetkezet tagságának Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Nógrád megye országgyűlési képviselője is. A közgyűlésen — a beszámoló megvitatása után — a szlovák testvérszövetkezet és a Csehszlovák Kommunista Párt üdvözletét tolmácsolták a tagságnak a csehszlovák vendégek. Felszólalt Brutyó János is, aki Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának személyes üzenetét tolmácsolta a legeredményesebben gazdálkodó Nógrád megyei tsz tagságának. (MTI) Pullai Árpád Veszprémben Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán Veszprémbe látogatott, ahol Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára fogadta. Délelőtt Pullai Árpád részt vett és felszólalt a megyei pártbizottság ülésén, délután pedig megyei pártaktívákkal tanácskozott.