Népszava, 1968. február (96. évfolyam, 26–50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
Ketten a 3600-ból A munkások szellemi érdekképviseletében A művelődési házak látogatóit a program összeállítás ezernyi gondja, vagy a gazdálkodás belső rendje aligha érdekli, ők a délutánok, esték színgazdagságán, választékán, a klubok, szakkörök, szórakoztató rendezvények számán és színvonalán mérik le: érdemes-e belépni a házba, kínál-e az — s milyen rendszerességgel kínál? — élményt, jó kikapcsolódást, kellemes-hasznos időtöltést. Ám az ajtónyitás előtt, a plakátok, hirdetmények kitűzése előtt — ha úgy tetszik: a népművelés hétköznapjainak kulisszái mögött — ezrek munkálkodnak azon, hogy minél több embernek legyen számon tartott, keresett és igényelt második otthona a művelődési ház. S ha ritkábban is, ha kevesebb következetességgel is, olykor azonban mégis csak szót érdemel ez a zártabb világ — amely végső soron hogy’ volna zárt, hiszen megannyi szál fűzi éppen azokhoz, akik csak a műsorrendet, csak a programot figyelik, akik »csak« a nemes időtöltésért kopogtatnak napról napra. Feltétel és asszonyi diplomácia A művelődési házak társadalmi vezetőségeiben tisztséget vállaló, azokban helyet kapott önkéntes népművelőkről van szó. Nem is minden aktualitás nélkül, hiszen néhány héttel ezelőtt újították meg országszerte ezeket a testületeket a szakszervezeti művelődési intézményekben. Szám szerint 368-ban. Az újrafektetett listán 3600 név sorakozik. Kettőt kerestem meg belőlük a Vörös Csillag Traktorgyárban. Nem este, a klubasztal mellett — fiataem a munkahelyen, tegnap délelőtt. Mert az esték — jól vagy rosszul — a nappalokban tükröződnek, az igények »mértékvételének« legfontosabb színhelye az üzem, s akik az üzemet képviselik a kultúra otthonában, azoknak itt kell otthon lenniük igazán. Forgácsológépek zajában, a munka alig szűrt zsongásában mondja Vesztergombi Mihályné: — Elnézést, ha kissé a dolgozó nők szempontjából szemlélem a kultúrház munkáját, s bevallottan elfogult vagyok ebben a tekintetben, de több mint ezer traktorgyári nőt képviselek a vezetőségben, bár nem egyedül. Úgy vélem, hogy a jelentős átalakítás, korszerűsítés után most már az igényekből többet válthat majd valóra a társadalmi vezetőség, mint korábban. Ez azt jelentené, hogy a vezetőség jó munkájának a frissen festett, újjávarázsolt művelődési ház a feltétele? — Nemcsak az — de az is. Hiszen a puszta lelkesedés vagy az igények még oly alapos ismerete önmagában kevés a valóra váltáshoz, ha nincs hozzá lehetőség, ha mostohák a feltételek. Máris érezhető, hogy a hosszúra nyúlt építkezés befejezéséhez közeledve, mennyire élénkül, aktivizálódik a mi társadalmi parancsnoki karunk, a korábbi formális összejöveteleket vitakészségében bátrabb, kezdeményezőbb, sokoldalúbb ülések váltották fel. A magam részéről mindenekelőtt a nők szabad idejének igényesebb eltöltéséhez, az őket valóban érdeklő és vonzó formák kialakításához kívánom megnyerni a vezetőséget. — Úgy értendő, hogy a »megnyerés« egy kicsit asszonyi diplomácia dolga? ... — Az sose árt, de nem erről van szó. Az akarás a fő erénye a jelenlegi vezetőségnek, de — mint az ilyen testületek általában — olykor mi is csak az elhatározásig jutunk, a végrehajtásban való következetességünkön kell — úgy vélem — javítani még. Pálmai Miklós a vezetőség »Benjáminja«, s természetes, hogy a gyár több mint ezer fiatalját képviseli a művelődési ház parancsnoki karában. Hadd tegyük hozzá: sok tekintetben a fiataloktól megszokott türelmetlenséggel. — Amit — mert egészséges türelmetlenség ez — vállalok is, hiszen a traktorgyári fiatalok igényét még korántsem tudjuk kielégíteni, noha a lehetőségek többet ígérnének. Nincs egyetlen nap, hogy nekem ne szegeznék a kérdések sokaságát: mikor nyílik ilyen vagy olyan szakkör, miért nem indítunk sorozatot ebben vagy abban a témában?... — Két vezetőségi ülés között tehát sok minden összegyűlik, gondolom, ott hangot ad mindezeknek. A vezetőség „Benjáminja“ interpellál . Természetesen, bár érzésem szerint a vezetőségben — éppen a gyári ifjúság jobb képviselete érdekében —, javítani kellene a fiatalok arányán... Itt van például a keddi ifjúsági napok meghonosítása. A tervek szerint kedd estéken miénk lenne a ház, bennünket érdeklő előadásokat, vitákat, vetítéseket rendeznénk, s utána — egy-egy jó nevű vendégzenekarral — tánc. Ez szép, csakhogy halljuk ám, hogy 15—16 forintos belépődíjakat terveznek, tehát még csak a ruhatárnál vagyunk, s máris 30—35 forintba került az est, mert ugye, párosával megy az ember... — Mint vezetőségi tag, nyilván interpellál... — Messzemenően örülök, hogy a gyári szb is mellettünk van ebben az ügyben, de jó lenne — mondom —, ha eleve elkerülhetnénk ilyen vitákat.* Ketten a 3600-ból, s ők is csak néhány gondolat erejéig. De tele elképzeléssel, nemes indulattal, küldetésüket érző felelősséggel. Ötezer traktorgyári munkás szellemi érdekképviseletében. Kiss Gy. János 2 £9£iL-l£1 1 I 2 í 1 J L NÉPSZAVA Sz. Lukács Imre: Libák, szamárfülekkel A libapásztorkodást én nagyon szerettem. Hajnalban keltett nagyanyám, kezembe nyomta a kenyeret. Már mehettem is. Elöl szaladtak libáim. Jártunk sokfelé. Legin Icább a Gödrök közbe. Ott volt a legjobb. Lányok is őriztek libákat. A vályogvető gödörben nyáron még állt a víz. Megfürödtünk. Böskéék nem mertek belejönni. Nagylány volt Böske. A nagymamája libáit őrizte. Nem tudtunk vele játszani. Hányszor elgondoltam, megfogdosom a vízben. De nem jött. Futotta az időnkből. A lányok dalolgattak, mi meg bigéztünk. Eltelt a nap. A cigánytemetőben árnyékok nőttek. Elindultak a libák. Egymás után. Sorjában mentek. Maguktól is hazataláltak. Tarlóra jártunk. Gyorsan telerakták hegyüket a libák. Szedegettünk. Estig sok csomót gyűjtöttünk össze. Néha kijött nagyanyám. A csomókat egymáshoz kötöttük. Fáradtan értünk haza. Böskéék szemben laktak velünk. Együtt jártunk. Megkérdeztem: — Van már udvarlód? — Van. — Nekem is van szeretőm , hazudtam. — Kicsoda? — Nem mondom meg. Délután ketten maradtunk. Feküdtünk a temető árkában. Megfonnyadtak már a füvek. — Jössz fürödni? — kérdeztem. — Nem megyek. — Szégyellős vagy? Láttalak már ruha nélkül. — Mikor? — Láttalak. — Hazudsz. Megsértődtem. Nem szóltunk egymáshoz. Közeledett az este. A libákkal még egyszer tarlóra kellett hajtani. Elszaladtam a Gerőék kertjéhez. A drótkerítés sarkánál meg szétnéztem. Nem jött senki. Ismertem a járást. A lyukon bebújtam, teleszedtem ingem derekát almával. — Kell? Adok. Megettük az almát. Boldogan ültem Böske mellett. Térden felül csúszott a ruhája. Másnap messzire mentünk. A nagyúton. Egészen a kiserdő széléig. Amikor meleg lett, a fák alá hajtottuk a libákat. Jó volt. — Csináljunk egy házat — mondta a lány. — Minek nekünk a ház? — Kell. Más nem jöhet be ide. — Senki? — Csak mi ketten. — Jó, akkor csináljunk — mondtam. Gallyakkal, levelekkel körülkerítettük a fákat. Lefeküdtünk és néztük a kocsiutat. Hordták a kéveket. később vonat jött. Nagyot fütyült az őrház előtt, döcögött az állomáshoz. — Siklassuk ki a vonatot — mondtam. — Azt nem lehet. — Lehet. Majd meglátod. — Úgyse lehet. — Fogadjunk? Munkához láttam. Köveket, kavicsokat szedtem, és azt a sínekre raktam. Amennyit csak bírtam. Böske az őrházat figyelte, meg ne zavarjanak. Jött visszafelé a vonat. Az erdőből néztük. — Nem félsz? — kérdeztem. — Mitől? — Megvernek, ha megtudják. — Nem félek senkitől. — És ha kisiklik? — Elszaladunk. De nem kellett szaladni. A kövek porrá mentek, legurultak a sínekről. Csalódottan álltam az erdő szélén. A lány kinevetett. — Mondtam ugye, kisokos. Rossz napom volt. Estig alig beszéltünk. Végére jártunk a nyárnak. Böske ritkán hajtott ki. Pedig a vízbe még mindig nagyon szerettem volna becsalogatni. Elgondoltam én mindenfélét, de nem sikerült. Egyszer kedvezett a szerencse. Legalábbis úgy tűnt. A láger közelében legeltettünk. A sínek mellett. Nem engedték be a tehervonatot. Ott füttyögetett előttünk. — Téged, vár — nevetett rám —, szedjem a kavicsot? — Jobbat nem tudsz? — Üljünk fel! — Nézzük meg, mit visz. A hátsó vagonokat láttuk. Egyikben deszkák sorakoztak. — Micsoda nyúlketrec lehetne ebből — szóltam. — Nincs is nyulad. — Ősszel kapok. — Ez ám nem alma. — Azt hiszed, nem merem levenni? — Azt. Több se kellett nekem. Felmásztam a nyitott vagonba. Huzigáltam a deszkát. Nem boldogultam. A vonat meg elindult. — Ugorj le. — Nem tudok — gyámoltalanodtam el. — A libákat hajtsd haza. Egyre gyorsult a vonat. Vártam. Az állomáson megáll, jutott eszembe. Akkor aztán jöhetnek utánam. Lelapultam a deszkákra. Nem fékezett. Átrobogtunk a falun. Pityeregtem. Kellett nekem deszka meg hősködés. De Böskének is adok, ha egyszer lekerülök innen. Futott a vonat. Fogadkoztam, ezután a legjobb gyerek én leszek, csak hazajussak valahogy. Később azon tanakodtam, mit mondok majd nagyapámnak. Azóta Böske biztosan elájult. Szétverik rajtam a vízhúzó kötelet. A szomszéd faluig utaztam. Sötétedett. Még meg se állt a vonat, leugrottam. Visszafordultam a sínek mellett. Féltem. Futottam. Ha elfáradtam a szaladásban, lépegettem és hangosan fütyültem. Éjfélre értem haza. Égett nálunk a lámpa. — Hol csavarogtál, isten átka? — kérdezte nagyanyám. « Elvitt a vonat. — Miféle vonat? — A teher. Láttam, a verés elmarad. Nagyapám kint maradt a földön, nagyanyám meg sohasem ütött meg. Ezt mondta: — Máskor jobban vigyázz. Sánta az egyik libánk. Reggel hiába vártam Böskét, nem jött. Készültem a leszámolásra. Délben hazahajtottam. Akkor találkoztunk. — Hát te, megkerültél? — kérdezte. ■— Nem látod? — Maradt a hátadon bőr? Arcába nevettem. Felhajtottam az ingemet, hadd fusson ki a szeme. — Ki se kaptál? — Engem nem verhet meg senki — mondtam határozottan. — Nagyapád se? — Az se. A lány csak pislogott. Szóhoz se jutott. Éreztem, elérkezett a nagy pillanat, amikor döntő fölényben vagyok.— Téged is megvédelek. — Jó — bólintott. Leültünk a ház előtt. Japán akác száradt ablakuk előtt. Árnyékot se vetett. Boldog voltam. Megkérdeztem: — Fürdesz velem? — Fürdők. — Holnap? — Nem. Holnap nem. — Hát akkor? Vállát rándította. Megzavart egészen. Nem értettem. Ránéztem haragosan. — Reggel eladtuk a libákat — kacagott. S beugrott a kapun. Még láthattam, szamárlüleket mutogatott. Könyvtár a zsebben A tömegkönyvkiadás világdivatjához csatlakozva, a Szépirodalmi Könyvkiadó és a Magvető közös vállalkozásban indította meg jelentősnek ígérkező új sorozatát, Zsebkönyvtár címmel, amely a mai magyar szépirodalom első, úgynevezett »paperback«sorozata. Mint az említett két kiadó vezetői tegnapi sajtótájékoztatójukban elmondották, a Zsebkönyvtár a legsikeresebb magyar alkotásokat foglalja magába, formátuma modern, hosszúkás formátum lesz, lakkozott kartonborítóval, olcsó áron kerül az olvasók kezébe. Tematikájában széles skálán válogat, a kifejezetten szépirodalmi jellegű művektől a történelmi-tudományos esszékig tallózik a már korábban sikert aratott könyvek között. Havonta egy-egy kötet jelenik meg a sorozatban, amelyet Örkény István Jeruzsálem hercegnője című könyve nyitott, s az idei listán találjuk még a többi között Gyurkó László Lenin, október című művét, Moldova György, Szabó Magda, Berkesi András, Palotai Boris, Sánta Ferenc, Galambos Lajos, Tatay Sándor egyegy kötetét. (k) KORI20NT — Szerda reggel kéthónapos franciaországi vendégszereplésre Párizsba érkezett a Magyar Néphadsereg Művészegyüttehadsereg Művészegyüttese. — Mély részvéttel kísérték utolsó útjára szerdán Nyíregyházán Sipkay Barna József Attila-díjas író, újságírót, a Kelet- Magyarország szerkesztőségének 40 éves korában elhunyt munkatársát . A kollégák és a dalszínház vezetői szerdán az Operaházban bensőséges házi ünnepségen köszöntötték Palócz László operaénekest, művészi pályafutásának 25. évfordulója alkalmából. A HÉT FILMJEI Olasz furcsaságok A film eredeti címe Made in Italy, és Nanni Loy, a neves rendező nem is a furcsaságokat, hanem az olasz élet mindennapi megnyilvánulásait mutatja be rövid, sokszor csak villanásnyi jelenetekben. Mozaikfilm ez, színes kockái hol mulatságosan, ironikusan, hol elgondolkoztatóan szólnak erkölcsről, házasságról, közlekedésről, a hivatal packázásairól, társadalmi ellentmondásokról, luxusról és nyomorról, a férfiak és nők erejéről és gyengéiről. Vannak benne ragyogó jelenetek és kopott közhelyek, eredeti ötletek és régi filmgegek. Olykor pedig úgy tűnik, mintha egy filmgyári vágószobából vagy neorealista játékfilmek forgatókönyvéből szedtek volna össze kivágott vagy csak tervezett jeleneteket, részleteket. A mozaiknak nincs kötőanyaga, széteső. A film egészében mégis szórakoztató, némely epizódja pedig kitűnő, meglátszik rajta az igényes rendező keze nyoma. Valóságos sztárparádé vonul fel az apró jelenetekben: nagy nevek és valóban nagy művészek sora. Közülük elsősorban Anna Magnani, Alberto Sordi, Nino Manfredi és Walter Chiari alakítása érdemel elismerést. Bomba 10.10-kor A tíz óra tíz percre időzített bombának egy náci táborparancsnok gépkocsija alatt kell robbannia. Fogságból szökött ellenállók helyezik el a bombát a csatornában az útkeresztezésnél, ahol az SS-ezredes bevonul majd a városba. Sikerül-e az akció, meg tudják-e szerezni a robbanóanyagot, nem árulja-e el a partizánokat a lány, aki apja életének megmentéséért vállalkozik a nácik kémjének szerepére? Erről szól Caslav Damjanovic jugoszláv rendező filmje, amely az ellenállási mozgalom epizódját krimieszközökkel dolgozza fel. Ez a furcsa műfaji ötvözet nem bizonyult valami szerencsésnek. Ha egy politikai mondanivalójú, háborús történet feszült, izgalmas, kellőképpen fordulatos, az csak előnyére szolgál. De ha az izgalomkeltés mesterséges, a fordulatok alig hihetőek és a fasizmus elleni harc jóformán csak kulisszája egy szokványos kalandfilmnek — ez hiba. A főhőst vendégszínész, George Montgomery játssza, az amerikai kalandfilmek stílusában, de a forgatókönyv és a rendező ugyancsak ludas benne, hogy ez a rettenthetetlen, kemény öklű és hódító külsejű partizán nem kerül emberközelségbe. Árnyak a Notre Dame felett Az NDK televíziójának produkciója jellegében hasonlít a fentebb ismertetett jugoszláv filmhez, de jobb annál. Kurt Jung- Alsen rendező politikai krimije ugyancsak háborús történet: a hírhedt Csuklyásokról, a francia fasiszták földalatti szervezetéről szól. Hőse egy újságíró, aki egy gyilkosság kapcsán felfedezi Hitler ötödik hadoszlopának párizsi támaszpontját, de csak évek múlva, élete kockáztatásával sikerül megszereznie a szervezet titkos okmányait. Ebben a történetben is akadnak sablonos kaland- film-elemek, képsorok és beállítások, de logikája valamivel szigorúbb és így hitelesebb is. Ehhez valószínűleg hozzájárult, hogy a forgatókönyv részben megtörtént eseményeken alapszik. Az NDK-ba szerződött csehszlovák Jiri Vrstala játszsza a főszerepet, partnere a csinos Angelica Domrose. Az eredetileg több részes tv-sorozatnak készült film mozivásznon kissé terjengős, ezen a vágó ollója jótékonyan segíthetett volna. (v. v., MŰSOROK Operaház: Rigoletto (Venczell béri. 5. ea. 7). — Erkel Színház: Hunyadi László (Ifj. ea. 6 órakor). — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7). — Katona József Színház: Warrenné mestersége (7). —• Vígszínház: Macska a forró tetőn (7). —Pesti Színház: A trükk (7). — József Attila Színház: Lulu (7).. Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Kamara Színház: Enyhítő körülmény (7). — Thália Színház: Tigris és hiénao. — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban): Csillagszemei (du. 3). — Állami Bábszínház: A három kismalac (de. ló); A gyáva kistigris (du. 3). — Irodalmas Színpad:*A Kék Madár nyomában« (E. béb. 3. en. 7). — Egyetemi Színpad: Mensáros László előadóestje (7). — Vidám Színpad: Álom az államban (fél 8). — Kis Színpad: A nagy baklövés (7). — Mikroszkóp Színpad: Érem a színházban (fél 9). —• Kamara Varieté: Hello, Dolcsi! (8, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 7.30: H. ídőj. 4.12: 7. 5: Ft. ídőj. 5.30: Reggeli kr. 5.45: Falurádió. 6: H. ídőj. 6.30: H. ídőj. 6.45: Műsor. 7: Reggeli krónika II. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. ídőj. Műsorok. 8.20: Táncz. 8.58: Iskolarádió. 9.40: Gyurkovics Mária énekel. 10: H. Hazai lapsz. időj. 10.10: Mindenki kedvére! 12: H. Időj. 12.15: Magyar nóták. 13: Világgazd. hírek. 13.05: Pesti színházműsor. 13.08: Barokk muzsika. 13.45: Januári könyvújdonságok. 14.10: Operettdalok. 14.33: Törvénykönyv. 14.48: Pol-beat. 15: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 15.15: Andor Éva énekel. 15.38: Tanyavilág. Hajdú-Bihar m. 16.58: Műsor. 17: Hírek. Idej. 17.05: Volgográdi levél. 17.15: Mengelberg vezényel. 17.43: Mikrofórum. 18: Operabarátoknak. 18.40: Radnai György énekel. 19: Esti krónika. Műsorismertetés. 19.30: Magnósok, figyelem! 20.15: Díszítóképű és társai. Szatirikus műsor Nagy Lajos novelláiból. 20.56: Hgl. 21: H. Idej. 21.05: Zenés est öt tételben. 22: H. Sport. Időj. 22.20: Musica Hungarica. IV. 22.54: Meditáció. 23.04: Könnyűz. 24: H. Idős. 0.10: Lassus-motetták. PETŐFI RADIO 4.26—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: A Hesseni Rádió szimfonikus zenekarának híve. 11.21: Dalok, táncok. 12: A régi Metropolitan nagy énekesei. 12.21: Romantikus kamarai 13: Ifjúsági Rádió. 13.27: Moha bácsi. 13.47: Vízállás. 14: H. időj. 14.08: Fúvósindulók. 14.20: Gulyás László: Békési esték. 14.35: Három operaparafrázis. 14.50: Bács-Kiskun megye iparfejlesztési tervei. 15: Csak fiataloknak! 15.45: Kemény György karcolatai. 16: H. ídőj. 16.05: Zenekari muzsika. 16.25: Bolgár fiatalok között. 16.35: Operettrészi. 16.55: Riport. 17.05: Verdi: A végzet hatalmas részi. 17.15: A tanácselnöktől hallottuk. Riport. 17.25: Könynyfsz. 18: H. Idős. 18.10: Fúvósz. 18.19: Hgl. 18.23: Egy veréb utazása. A. Platonov elbeszélése. 18.44: Offenbach: Hoffmann meséi. 3 felv. opera. Közb. 19.54: Mese. 20: Esti kr. II. 20.30: Opera folyt. Közb. 21.17: Beszélgetés a versmondásról. 21.32: Opera folyt. 22.17: Verbunkosok. 22.40: Könyvismertetés. 22.50:~ Dzsessz. 23:. H. Sport. Időse 1 :URH 18: H. Idő. 18.10: Hanglemezparádé. 19: Kamarazene. 19.47: Olasz operaegyüttesek. 20.15: Hangfelvételek Tetőfokon. 21.55: Dzsessz. 22.11: Ariadne Naxos szigetén. operarészt. 23: H. Sport. Idős. TELEVÍZIÓ 8.10: Földrajz, ált. fok. 19: Rajz, ált. isk. 4. 9.55: Magyar nyelvtan, ált. isk. 5. 13.40: Földrajz ism. 14.30: Rajz ism. 15.25: Magyar nyelvt. ism. 17.58: Hírek. 18.05: A nyelvész válaszok 18.25: Telesport. 18.50: A barátság tábora. Kisf. egy katonai tábor életéről. 19.05: Kapcsoljuk... 19.30: Esti mese. 19.45: Tájak, városok, emberek. Skócia. 20: Tv-híradó. 20.20: Szegény kis betörő. Kétrészes bűnügyi vígjáték a szegedi Nemzeti Színház előadásában, felvételről. 22.55: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 16.05: Filmhíradó. 16.13: Arany kamera. 17.55: Csehszlovákia—Kanada visszavágó jégkorong-mérk. Közl.: Tvhíradó. 20.35: A vádlottak padján: a közömbösség. 21.25: Egy sportoló arcképe: Jozef Golonka. VÁLTOZATOIN ÁRON 1 MUNKANAP ALATT tisztítunk télikabátot, teddybundát, felöltőt, kötöttárut és takarót Egyéb szövetárut 3 MUNKANAP ALATT Ruhatisztító Szövetkezet Fiókok Budapesten mindenütt