Népszava, 1968. február (96. évfolyam, 26–50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

Ketten a 3600-ból A munkások szellemi érdekképviseletében A művelődési házak lá­togatóit a program össze­állítás ezernyi gondja, vagy a gazdálkodás belső rendje aligha érdekli, ők a délutánok, esték szín­­gazdagságán, választékán, a klubok, szakkörök, szó­rakoztató rendezvények számán és színvonalán mérik le: érdemes-e be­lépni a házba, kínál-e az — s milyen rendszeres­séggel kínál? — élményt, jó kikapcsolódást, kelle­mes-hasznos időtöltést. Ám az ajtónyitás előtt, a plakátok, hirdetmények kitűzése előtt — ha úgy tetszik: a népművelés hétköznapjainak kulisszái mögött — ezrek munkál­kodnak azon, hogy minél több embernek legyen számon tartott, keresett és igényelt második otthona a művelődési ház. S ha ritkábban is, ha kevesebb következetességgel is, oly­kor azonban mégis csak szót érdemel ez a zártabb világ — amely végső so­ron hogy’ volna zárt, hi­szen megannyi szál fűzi éppen azokhoz, akik csak a műsorrendet, csak a programot figyelik, akik »csak« a nemes időtölté­sért kopogtatnak napról napra. Feltétel és asszonyi diplomácia A művelődési házak társadalmi vezetőségeiben tisztséget vállaló, azokban helyet kapott önkéntes népművelőkről van szó. Nem is minden aktualitás nélkül, hiszen néhány héttel ezelőtt újították meg országszerte ezeket a testületeket a szakszer­vezeti művelődési intéz­ményekben. Szám szerint 368-ban. Az újrafektetett listán 3600 név sorakozik. Ket­tőt kerestem meg belőlük a Vörös Csillag Traktor­gyárban. Nem este, a klub­­asztal mellett — fiataem a munkahelyen, tegnap délelőtt. Mert az esték — jól vagy rosszul — a nappalokban tükröződnek, az igények »mértékvételé­nek« legfontosabb színhe­lye az üzem, s akik az üzemet képviselik a kul­túra otthonában, azoknak itt kell otthon lenniük igazán. Forgácsológépek zajá­ban, a munka alig szűrt zsongásában mondja Vesz­­tergombi Mihályné: — Elnézést, ha kissé a dolgozó nők szempontjá­ból szemlélem a kultúr­­ház munkáját, s bevallot­tan elfogult vagyok eb­ben a tekintetben, de több mint ezer traktorgyári nőt képviselek a vezetőség­ben, bár nem egyedül. Úgy vélem, hogy a jelen­tős átalakítás, korszerűsí­tés után most már az igényekből többet válthat majd valóra a társadalmi vezetőség, mint korábban.­­ Ez azt jelentené, hogy a vezetőség jó mun­kájának a frissen festett, újjávarázsolt művelődési ház a feltétele? — Nemcsak az — de az is. Hiszen a puszta lelke­sedés vagy az igények még oly alapos ismerete önmagában kevés a való­ra váltáshoz, ha nincs hozzá lehetőség, ha mos­tohák a feltételek. Máris érezhető, hogy a hosszúra nyúlt építkezés befejezé­séhez közeledve, mennyi­re élénkül, aktivizálódik a mi társadalmi parancs­noki karunk, a korábbi formális összejöveteleket vitakészségében bátrabb, kezdeményezőbb, sokol­­dalúbb ülések váltották fel. A magam részéről mindenekelőtt a nők sza­bad idejének igényesebb eltöltéséhez, az őket va­lóban érdeklő és vonzó formák kialakításához kí­vánom megnyerni a ve­zetőséget. — Úgy értendő, hogy a »megnyerés« egy kicsit asszonyi diplomácia dol­ga? ... — Az sose árt, de nem erről van szó. Az akarás a fő erénye a jelenlegi vezetőségnek, de — mint az ilyen testületek általá­ban — olykor mi is csak az elhatározásig jutunk, a végrehajtásban való következetességünkön kell — úgy vélem — javítani még. Pálmai Miklós a veze­tőség »Benjáminja«, s ter­mészetes, hogy a gyár több mint ezer fiatalját képviseli a művelődési ház parancsnoki karában. Hadd tegyük hozzá: sok tekintetben a fiataloktól megszokott türelmetlen­séggel. — Amit — mert egész­séges türelmetlenség ez — vállalok is, hiszen a traktorgyári fiatalok igé­nyét még korántsem tud­juk kielégíteni, noha a lehetőségek többet ígérné­nek. Nincs egyetlen nap, hogy nekem ne szegeznék a kérdések sokaságát: mi­kor nyílik ilyen vagy olyan szakkör, miért nem indítunk sorozatot ebben vagy abban a témában?... — Két vezetőségi ülés között tehát sok minden összegyűlik, gondolom, ott hangot ad mindezeknek. A vezetőség „Benjáminja“ interpellál . Természetesen, bár érzésem szerint a vezető­ségben — éppen a gyári ifjúság jobb képviselete érdekében —, javítani kel­lene a fiatalok arányán... Itt van például a keddi ifjúsági napok meghono­sítása. A tervek szerint kedd estéken miénk len­ne a ház, bennünket ér­deklő előadásokat, vitá­kat, vetítéseket rendez­nénk, s utána — egy-egy jó nevű vendégzenekarral — tánc. Ez szép, csak­hogy halljuk ám, hogy 15—16 forintos belépődí­jakat terveznek, tehát még csak a ruhatárnál va­gyunk, s máris 30—35 fo­rintba került az est, mert ugye, párosával megy az ember... — Mint vezetőségi tag, nyilván interpellál... — Messzemenően­ örü­lök, hogy a gyári szb is mellettünk van ebben az ügyben, de jó lenne — mondom —, ha eleve el­kerülhetnénk ilyen vitá­kat.* Ketten a 3600-ból, s ők is csak néhány gondolat erejéig. De tele elképze­léssel, nemes indulattal, küldetésüket érző felelős­séggel. Ötezer traktorgyári mun­kás szellemi érdekképvi­seletében. Kiss Gy. János 2 £9£iL-l£1 1 I 2 í 1 J L NÉPSZAVA Sz. Lukács Imre: Libák, szamárfülekkel A libapásztorkodást én nagyon szerettem. Haj­nalban keltett nagy­anyám, kezembe nyomta a kenyeret. Már mehet­tem is. Elöl szaladtak li­báim. Jártunk sokfelé. Legin­ Icább a Gödrök közbe. Ott volt a legjobb. Lányok is őriztek libákat. A vályog­vető gödörben nyáron még állt a víz. Megfüröd­­tü­nk. Böskéék nem mer­tek belejönni. Nagylány volt Böske. A nagymamája libáit őrizte. Nem tudtunk vele játsza­ni. Hányszor elgondoltam, megfogdosom a vízben. De nem jött. Futotta az időnkből. A lányok dalolgattak, mi meg bigéztünk. Eltelt a nap. A cigánytemetőben árnyékok nőttek. Elindul­tak a libák. Egymás után. Sorjában mentek. Maguk­tól is hazataláltak. Tarlóra jártunk. Gyor­san telerakták hegyüket a libák. Szedegettünk. Estig sok csomót gyűjtöttünk össze. Néha kijött nagy­anyám. A csomókat egy­máshoz kötöttük. Fárad­tan értünk haza. Böskéék szemben lak­tak velünk. Együtt jár­tunk. Megkérdeztem: — Van már udvarlód? — Van. — Nekem is van szere­tőm ,­ hazudtam. — Kicsoda? — Nem mondom meg. Délután ketten marad­tunk. Feküdtünk a teme­tő árkában. Megfonnyad­tak már a füvek. — Jössz fürödni? — kér­deztem. — Nem megyek. — Szégyellős vagy? Lát­talak már ruha nélkül. — Mikor? — Láttalak. — Hazudsz. Megsértődtem. Nem szól­tunk egymáshoz. Közele­dett az este. A libákkal még egyszer tarlóra kel­lett hajtani. Elszaladtam a Gerőék kertjéhez. A drót­kerítés sarkánál meg szétnéztem. Nem jött sen­ki. Ismertem a járást. A lyukon bebújtam, tele­szedtem ingem derekát almával. — Kell? Adok. Megettük az almát. Bol­dogan ültem Böske mel­lett. Térden felül csú­szott a ruhája. Másnap messzire men­tünk. A nagyúton. Egé­szen a kiserdő széléig. Amikor meleg lett, a fák alá hajtottuk a libákat. Jó volt. — Csináljunk egy házat — mondta a lány. — Minek nekünk a ház? — Kell. Más nem jöhet be ide. — Senki? — Csak mi ketten. — Jó, akkor csináljunk — mondtam. Gallyakkal, levelekkel körülkerítettük a fákat. Lefeküdtünk és néztük a kocsiutat. Hordták a ké­veket. később vonat jött. Nagyot fütyült az őrház előtt, döcögött az állo­máshoz. — Siklassuk ki a vona­tot — mondtam. — Azt nem lehet. — Lehet. Majd meglá­tod. — Úgyse lehet. — Fogadjunk? Munkához láttam. Kö­veket, kavicsokat szed­tem, és azt a sínekre rak­tam. Amennyit csak bír­tam. Böske az őrházat fi­gyelte, meg ne zavarja­nak. Jött visszafelé a vonat. Az erdőből néztük. — Nem félsz? — kér­deztem. — Mitől? — Megvernek, ha meg­tudják. — Nem félek senkitől. — És ha kisiklik? — Elszaladunk. De nem kellett szalad­ni. A kövek porrá men­tek, legurultak a sínekről. Csalódottan álltam az er­dő szélén. A lány kineve­tett. — Mondtam ugye, kis­okos. Rossz napom volt. Estig alig beszéltünk. Végére jártunk a nyár­nak. Böske ritkán hajtott ki. Pedig a vízbe még mindig nagyon szerettem volna becsalogatni. El­gondoltam én mindenfé­lét, de nem sikerült. Egyszer kedvezett a sze­rencse. Legalábbis úgy tűnt. A láger közelében legeltettünk. A sínek mel­lett. Nem engedték be a tehervonatot. Ott füttyö­­getett előttünk. — Téged, vár — neve­tett rám —, szedjem a ka­vicsot? — Jobbat nem tudsz? — Üljünk fel! — Nézzük meg, mit visz. A hátsó vagonokat lát­tuk. Egyikben deszkák sorakoztak. — Micsoda nyúlketrec lehetne ebből — szóltam. — Nincs is nyulad. — Ősszel kapok. — Ez ám nem alma. — Azt hiszed, nem me­rem levenni? — Azt. Több se kellett nekem. Felmásztam a nyitott va­gonba. Huzigáltam a desz­kát. Nem boldogultam. A vonat meg elindult. — Ugorj le. — Nem tudok — gyá­­moltalanodtam el. — A li­bákat hajtsd haza. Egyre gyorsult a vonat. Vártam. Az állomáson megáll, jutott eszembe. Akkor aztán jöhetnek utánam. Lelapultam a deszkákra. Nem fékezett. Átrobog­­tunk a falun. Pityereg­­tem. Kellett nekem desz­ka meg hősködés. De Böskének is adok, ha egy­szer lekerülök innen. Futott a vonat. Fogad­­koztam, ezután a legjobb gyerek én leszek, csak ha­zajussak valahogy. Ké­sőbb azon tanakodtam, mit mondok majd nagy­apámnak. Azóta Böske biztosan elájult. Szétverik rajtam a vízhúzó kötelet. A szomszéd faluig utaz­tam. Sötétedett. Még meg se állt a vonat, leugrot­tam. Visszafordultam a sí­nek mellett. Féltem. Fu­tottam. Ha elfáradtam a szaladásban, lépegettem és hangosan fütyültem. Éjfélre értem haza. Égett nálunk a lámpa. — Hol csavarogtál, is­ten átka? — kérdezte nagyanyám. «­ Elvitt a vonat. — Miféle vonat? — A teher. Láttam, a verés elma­rad. Nagyapám kint ma­radt a földön, nagy­anyám meg sohasem ütött meg. Ezt mondta: — Máskor jobban vi­gyázz. Sánta az egyik li­bánk. Reggel hiába vártam Böskét, nem jött. Készül­tem a leszámolásra. Dél­ben hazahajtottam. Ak­kor találkoztunk. — Hát te, megkerültél? — kérdezte. ■— Nem látod? — Maradt a hátadon bőr? Arcába nevettem. Fel­hajtottam az ingemet, hadd fusson ki a szeme. — Ki se kaptál? — Engem nem verhet meg senki — mondtam határozottan. — Nagyapád se? — Az se. A lány csak pislogott. Szóhoz se jutott. Éreztem, elérkezett a nagy pillanat, amikor döntő fölényben vagyok.­­— Téged is megvéde­lek. — Jó — bólintott. Leültünk a ház előtt. Japán akác száradt abla­kuk előtt. Árnyékot se ve­tett. Boldog voltam. Meg­kérdeztem: — Fürdesz velem? — Fürdők. — Holnap? — Nem. Holnap nem. — Hát akkor? Vállát rándította. Meg­zavart egészen. Nem ér­tettem. Ránéztem harago­san. — Reggel eladtuk a li­bákat — kacagott. S beugrott a kapun. Még láthattam, szamár­­lüleket mutogatott. Könyvtár a zsebben A tömegkönyvkiadás vi­lágdivatjához csatlakozva, a Szépirodalmi Könyvki­adó és a Magvető közös vállalkozásban indította meg jelentősnek ígérkező új sorozatát, Zsebkönyv­tár címmel, amely a mai magyar szépirodalom első, úgynevezett »paperback«­­sorozata. Mint az említett két kiadó vezetői tegnapi sajtótájékoztatójukban el­mondották, a Zsebkönyv­tár a legsikeresebb ma­gyar alkotásokat foglalja magába, formátuma mo­dern, hosszúkás formátum lesz, lakkozott kartonborí­tóval, olcsó áron kerül az olvasók kezébe. Tematiká­jában széles skálán válo­gat, a kifejezetten szép­­irodalmi jellegű művek­től a történelmi-tudomá­nyos esszékig tallózik a már korábban sikert ara­tott könyvek között. Ha­vonta egy-egy kötet jele­nik meg a sorozatban, amelyet Örkény István Jeruzsálem hercegnője cí­mű könyve nyitott, s az idei listán találjuk még a többi között Gyurkó László Lenin, október című mű­vét, Moldova György, Szabó Magda, Berkesi András, Palotai Boris, Sánta Ferenc, Galambos Lajos, Tatay Sándor egy­­egy kötetét. (k) KORI20N­T — Szerda reggel kéthó­napos franciaországi ven­dégszereplésre Párizsba érkezett a Magyar Nép­hadsereg Művészegyütte­­hadsereg Művészegyüttese. — Mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára szer­dán Nyíregyházán Sipkay Barna József Attila-díjas író, újságírót, a Kelet- Magyarország szerkesztő­ségének 40 éves korában elhunyt munkatársát . A kollégák és a dal­színház vezetői szerdán az Operaházban bensőséges házi ünnepségen köszön­tötték Palócz László ope­raénekest, művészi pálya­futásának 25. évfordulója alkalmából. ­ A HÉT FILMJEI Olasz furcsaságok A film eredeti címe Made in Italy, és Nanni Loy, a neves rendező nem is a furcsaságokat, hanem az olasz élet mindennapi megnyilvánulásait mutat­ja be rövid, sokszor csak villanásnyi jelenetekben. Mozaikfilm ez, színes kockái hol mulatságosan, ironikusan, hol elgondol­­koztatóan szólnak er­kölcsről, házasságról, köz­lekedésről, a hivatal pac­­kázásairól, társadalmi el­lentmondásokról, luxus­ról és nyomorról, a fér­fiak és nők erejéről és gyengéiről. Vannak ben­ne ragyogó jelenetek és kopott közhelyek, eredeti ötletek és régi filmgegek. Olykor pedig úgy tűnik, mintha egy filmgyári vá­gószobából vagy neorea­­lista játékfilmek forgató­­könyvéből szedtek volna össze kivágott vagy csak tervezett jeleneteket, részleteket. A mozaiknak nincs kötőanyaga, széteső. A film egészében még­is szórakoztató, némely epizódja pedig kitűnő, meglátszik rajta az igé­nyes rendező keze nyoma. Valóságos sztárparádé vo­nul fel az apró jelenetek­ben: nagy nevek és való­ban nagy művészek sora. Közülük elsősorban Anna Magnani, Alberto Sordi, Nino Manfredi és Walter Chiari alakítása érdemel elismerést. Bomba 10.10-kor A tíz óra tíz percre idő­zített bombának egy náci táborparancsnok gépko­csija alatt kell robbannia. Fogságból szökött ellen­állók helyezik el a bom­bát a csatornában az út­­keresztezésnél, ahol az SS-ezredes bevonul majd a városba. Sikerül-e az akció, meg tudják-e sze­rezni a robbanóanyagot, nem árulja-e el a parti­zánokat a lány, aki apja életének megmentéséért vállalkozik a nácik kém­jének szerepére? Erről szól Caslav Damjanovic jugoszláv rendező filmje, amely az ellenállási moz­galom epizódját krimi­eszközökkel dolgozza fel. Ez a furcsa műfaji öt­vözet nem bizonyult va­lami szerencsésnek. Ha egy politikai mondani­­valójú, háborús történet feszült, izgalmas, kellő­képpen fordulatos, az csak előnyére szolgál. De ha az izgalomkeltés mes­terséges, a fordulatok alig hihetőek és a fasizmus el­leni harc jóformán csak kulisszája egy szokványos kalandfilmnek — ez hiba. A főhőst vendégszínész, George Montgomery játssza, az amerikai ka­landfilmek stílusában, de a forgatókönyv és a ren­dező ugyancsak ludas benne, hogy ez a rettent­hetetlen, kemény öklű és hódító külsejű partizán nem kerül emberközel­ségbe. Árnyak a Notre Dame felett Az NDK televíziójának produkciója jellegében hasonlít a fentebb ismer­tetett jugoszláv filmhez, de jobb annál. Kurt Jung- Alsen rendező politikai krimije ugyancsak hábo­rús történet: a hírhedt Csuklyásokról, a francia fasiszták földalatti szer­vezetéről szól. Hőse egy újságíró, aki egy gyilkos­ság kapcsán felfedezi Hitler ötödik hadoszlo­pának párizsi támasz­pontját, de csak évek múlva, élete kockáztatá­sával sikerül megszerez­nie a szervezet titkos ok­mányait. Ebben a történetben is akadnak sablonos kaland-­ film-elemek, képsorok és beállítások, de logikája valamivel szigorúbb és így hitelesebb is. Ehhez valószínűleg hozzájárult, hogy a forgatókönyv rész­ben megtörtént esemé­nyeken alapszik. Az NDK-ba szerződött cseh­szlovák Jiri Vrstala játsz­­sza a főszerepet, partnere a csinos Angelica Dom­­rose. Az eredetileg több részes tv-sorozatnak ké­szült film mozivásznon kissé terjengős, ezen a vágó ollója jótékonyan segíthetett volna. (v. v., MŰSOROK Operaház: Rigolet­to (Ven­­czell béri. 5. ea. 7). — Erkel Színház: Hunyadi László (Ifj. ea. 6 órakor). — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunya­diak (7). — Katona József Színház: Warrenné mestersé­ge (7). —• Vígszínház: Macs­ka a forró tetőn (7). —Pesti Színház: A trükk (7). — Jó­zsef Attila Színház: Lulu (7).. Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Kama­ra Színház: Enyhítő körül­mény (7). — Thália Színház: Tigris és hiéna­­o. — Fő­városi Operettszínház: My fair Lady (7). — Bartók Gyermekszínház (az Operett­színházban): Csillagszemei (du. 3). — Állami Bábszín­ház: A három kismalac (de. ló); A gyáva kistigris (du. 3). — Irodalm­as Színpad:­­*A Kék Madár nyomában­« (E. béb­. 3. en. 7). — Egyetemi Színpad: Mensáros László előadóestje (7). — Vidám Színpad: Álom az államban (fél 8). — Kis Színpad: A nagy baklövés (7). — Mik­roszkóp Színpad: Érem a színházban (fél 9). —• Kamara Varieté: Hello, Dolcsi! (8, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 7.30: H. ídőj. 4.12: 7. 5: Ft. ídőj. 5.30: Reggeli kr. 5.45: Falurádió. 6: H. ídőj. 6.30: H. ídőj. 6.45: Műsor. 7: Reg­geli krónika II. Utána: Kör­zeti időjárás. 7.30: Új köny­vek. 8: H. ídőj. Műsorok. 8.20: Táncz. 8.58: Iskolarádió. 9.40: Gyurkovics Mária éne­kel. 10: H. Hazai lapsz. időj. 10.10: Mindenki kedvére! 12: H. Időj. 12.15: Magyar nóták. 13: Világgazd. hírek. 13.05: Pesti színházműsor. 13.08: Ba­rokk muzsika. 13.45: Januári könyvújdonságok. 14.10: Ope­rettdalok. 14.33: Törvény­­könyv. 14.48: Pol-beat. 15: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 15.15: Andor Éva énekel. 15.38: Ta­nyavilág. Hajdú-Bihar m. 16.58: Műsor. 17: Hírek. Idej. 17.05: Volgográdi levél. 17.15: Mengelberg vezényel. 17.43: Mikrofórum. 18: Operabará­toknak. 18.40: Radnai György énekel. 19: Esti krónika. Mű­sorismertetés. 19.30: Magnó­sok, figyelem! 20.15: Díszító­­képű és társai. Szatirikus műsor Nagy Lajos novellái­ból. 20.56: Hgl. 21: H. Idej. 21.05: Zenés est öt tételben. 22: H. Sport. Időj. 22.20: Mu­­sica Hungarica. IV. 22.54: Me­ditáció. 23.04: Könny­űz. 24: H. Idős. 0.10: Lassus-motet­­ták. PETŐFI RADIO 4.26—7.57: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10: A Hesseni Rádió szimfonikus zenekarának híve. 11.21: Da­lok, táncok. 12: A régi Met­ropolitan nagy énekesei. 12.21: Romantikus kamarai 13: Ifjúsági Rádió. 13.27: Mo­ha bácsi. 13.47: Vízállás. 14: H. időj. 14.08: Fúvósindulók. 14.20: Gulyás László: Békési esték. 14.35: Három operapa­rafrázis. 14.50: Bács-Kiskun megye iparfejlesztési tervei. 15: Csak fiataloknak! 15.45: Kemény György karcol­atai. 16: H. ídőj. 16.05: Zenekari muzsika. 16.25: Bolgár fia­talok között. 16.35: Operett­­részi. 16.55: Riport. 17.05:­ Verdi: A végzet hatalma­s részi. 17.15: A tanácselnöktől hallottuk. Riport. 17.25: Köny­­nyfsz. 18: H. Idős. 18.10: Fú­­vósz. 18.19: Hgl. 18.23: Egy veréb utazása. A. Platonov elbeszélése. 18.44: Offenbach: Hoffmann meséi. 3 felv. ope­ra. Közb. 19.54: Mese. 20: Esti kr. II. 20.30: Opera folyt. Közb. 21.17: Beszélgetés a versmondásról. 21.32: Opera folyt. 22.17: Verbunkosok. 22.40: Könyvismertetés. 22.50:~ Dzsessz. 23:. H. Sport. Időse 1 :URH 18: H. Idő­. 18.10: Hangle­­mezparádé. 19: Kamarazene. 19.47: Olasz operaegyü­ttesek. 20.15: Hangfelvételek Tetőfo­kon. 21.55: Dzsessz. 22.11: Ariadne Naxos szigetén. ope­rarészt. 23: H. Sport. Idős. TELEVÍZIÓ 8.10: Földrajz, ált. fok. 1­9: Rajz, ált. isk. 4. 9.55: Ma­gyar nyelvtan, ált. isk. 5. 13.40: Földrajz ism. 14.30: Rajz ism. 15.25: Magyar nyelvt. ism. 17.58: Hírek. 18.05: A nyelvész válaszok 18.25: Telesport. 18.50: A ba­rátság tábora. Kisf. egy ka­tonai tábor életéről. 19.05: Kapcsoljuk... 19.30: Esti me­se. 19.45: Tájak, városok, em­berek. Skócia. 20: Tv-híradó. 20.20: Szegény kis betörő. Kétrészes bűnügyi vígjáték a szegedi Nemzeti Színház elő­adásában, felvételről. 22.55: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 16.05: Filmhíradó. 16.13: Arany kamera. 17.55: Csehszlo­vákia—Kanada visszavágó jégkorong-mérk. Közl.: Tv­­híradó. 20.35: A vádlottak padján: a közömbösség. 21.25: Egy sportoló arcképe: Jozef Golonka. VÁLTOZATOIN ÁRON 1 MUNKANAP ALATT tisztítunk télikabátot, teddybundát, felöltőt, kötöttárut és takarót Egyéb szövetárut 3 MUNKANAP ALATT Ruhatisztító Szövetkezet Fiókok Budapesten mindenütt

Next