Népszava, 1968. április (96. évfolyam, 78–100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
........ . ..... . Kiváló és érdemes művészek, művészeti díjasok —1968 Negyven év színpadon Ha igaz a mondás, hogy az ember életének tükre a lakása is lehet, akkor Ajtay Andor Kossuth-díjas művészünkre kétszeresen az, hiszen szabad idejének legnagyobb részét otthon tölti. Fegyelmezett rend, célszerű, kényelmes bútorok, jólinformáltságot biztosító hazai és külföldi folyóiratok mindenütt. A sarokban egy hatalmas, lemezjátszóval és magnetofonnal egybeépített rádió. A házigazda bekapcsolja, máris felcsendül a Carmen egyik melódiája. Aztán váratlanul tánczene pörög le a magnószalagról. — Ne csodálkozzon, mindkét műfajt szeretem. Sőt, a beatzenét is élvezem — mondja. — Itt, a könyveim között, zenét hallgatva pihenem ki lassan negyvenéves színházi munkám fáradalmait. Itt tűnődöm örömökön, csalódásokon. Néha verseket olvasok magnóra és viszszapergetem. A költemények mindig megvigasztalnak. Tucatnyi filmszerep és sokszor annyi színházi alakítás fémjelzi a kitűnő művész életútját. Elért sikereiért sokszor többet kellett küzdenie, mint szerencsésebb pályatársainak. De nem megkeseredett ember. Vérmezői magánya a gondolkodók, a másokért töprengők félrevonultsága. Most a fiatal tehetségekért aggódik, akiket túl korán »sztárolnak«, idő előtt kerülnek a »mélyvízbe«. — Ennek az az eredménye, hogy sok fiatal azt hiszi, csak a főszerep az »igazi«. Én mindent szívesen játszom. Királyt, bohócot is. Énekeltem sanzont és vállaltam rádióhang játékot. Akármit adunk a közönségnek, ha szívvel és tehetséggel adjuk, maradandót nyújtunk. Az asztalon Dürrenmattszövegkönyv. A bíró és a hóhér. Ennek szerepében találkozunk nemsokára Ajtay Andor kiváló művésszel. (e.) „BC Az ideális operaénekesnő izgalmas egyéniség, jó színész, elsőrendű zenei hallással rendelkezik, jellemformáló képessége árnyalt, sokoldalú, a hangja szép, bő és kifejező, nőnek vonzó és szép. Van ilyen egyáltalán?! Nálunk most van. Házy Erzsébet, vagy ahogy széles baráti körben nevezik, a »»Böbe«. Bármilyen meglepően hat itt, mindehhez még kitűnően úszik, sportol, lovagol. Ettől ugyanis nem független ragyogó színpadi mozgása. Talán még hasonló humora sem. — Az az eset vagyok — mondja —, aki egyáltalán nem akartam énekesnő lenni. Azt hiszem, azért lettem mégis az, mert harmadikban rosszul álltam történelemből. A zenei középiskolában a legelső ének-főtanszakos lett. Tanára, László Géza esküdött rá — és az eskü megalapozottnak bizonyult Az operai felvételiről szabályosan meg akart »»lógni« — Székely Mihály tartotta vissza. Sajátos, ösztönös játékkal kísért próbaéneklése után Tóth Aladár tréfásan megjegyezte: — Ez bolond, ezt fel kel venni. A repertoárja az ötvenedik operai szerephez közelít (egyéb adottságai mellett hallatlanul tanulékony). A Mahagonny BE" (»Alabama-song«-ját, Poppea reneszánsz áriáját és most élete első Wagnerszerepét (Éva a Nürnbergi-ben) hibátlan meggyőző erővel énekli. Akárcsak Tatjánát énekelte — nem is akárhol, hanem a»Bolsoj«-ban. Különös valami: az ősök között sehol egyetlen művész. És a négy Házy leánytestvér közül egyetlenegy »»privát«. A Györgyi színésznő (Telessy Györgyi), Házy Ilona kitűnő festőművész. — Hadd mondjak valami szokatlant, ilyent művésztől úgyis ritkán hall. Sok a bajom — mégis meg vagyok elégedve. De nehogy azt írja, hogy beképzelt vagyok, mert ez nem igaz. Valóban nem az. Rokonszenves, derűs ember. ír.) Hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából szerdán az Országház delegációs termében művészeket tüntettek ki a Magyar Népköztársaság kiváló, illetve érdemes művésze címmel. Az ünnepségen megjelent Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Politikai Bi o A Magyar , érdemes címmel tüntette ki. AGÁRDI GÁBORT, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművészét, a Marat halála, Úri muri, Az Édent bezárták, A vágóhidak Szent Johannája című előadásokban megformált szerepeiért; ELEKESY JENŐT, Munkácsy-díjas festőművészt életművéért; FÜLÖP VIKTORT, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas magántáncosát a balettművészetben kifejtett tevékenységéért; HÁZY ERZSÉBETET, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét a Manón, Anyegin, Bohémélet, Albert Herring, A nyugat lánya, Együtt és egyedül című operákban nyújtott alakításáért; KUN ZSUZSÁT, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas magántáncosát a balettművészetben kifejtett tevékenységéért; KONECSNI GYÖRGY Kossuth-díjas festőművészt, festőművészi és grafikusi tevékenységéért ; LEHEL GYÖRGY Liszt-díjas karmestert, a Magyar Rádió és Televíziózottság póttagja, és Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A forradalmi munkásparaszt kormány nevében Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, a Politikai Bizottság póttagja üdvözölte a művészeket, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A kormány a szocialista kultúra terén elért eredményeik elismeréséül épköztársaság művészet szimfonikus zenekarának vezető karnagyát művészi munkásságáért, hazai és nemzetközi zenei sikereiért; RUTTKAI MÁRIÁT, a Veszprémi Petőfi Színház színművészét több évtizedes színművész tevékenységéért; SZÉCSÉNYI FERENC Balázs-díjas filmoperatőrt, operatőri munkásságáért; TAR ISTVÁN Munkácsy-díjas szobrászművészt, szobrászművészi tevékenységéért; TÖRÖK VIDORT, a Magyar Televízió operatőrét, televíziós operatőri munkásságáért; VÁRADI HÉDIT, a Nemzeti Színház Jászai-díjas színművészét, Az ember tragédiája, Magadra kiálts, Marat halála, Czillei és a Hunyadiak, A bűnbeesés után című színművekben nyújtott alakításáért; ZENTAY ANNÁT, a Fővárosi Operettszínház Jászay-díjas színművészét a Szabad szél, Luxemburg grófja, Szelistyei asszonyok, Marica grófnő című operettekben nyújtott énekesi és színészi teljesítményéért, n. FOKOZAT: Galambos Erzsinek, a Fővárosi Operettszínház színművészének ; Giricz Mátyásnak, a debreceni Csokonai Színház főrendezőjének; Gyenge Árpádnak, a Madách Színház színművészének; Koncz Gábornak, a József Attila Színház színművészének; Lórán Lenkének, a Vidám Színpad színművészének. IH. FOKOZAT: Demeter Hedvignek, a kaposvári Csiky Gergely Színház színművészének; Halász Lászlónak, a szolnoki Szigligeti Színház színművészének; Kovács Gyulának, az Állami Bábszínház színművészének; Marton Frigyesnek, a Magyar Rádió és Televízió rendezőjének; Szántó Margitnak, a Déryné Színház színművészének; Zsudy Józsefnek, a Vidám Színpad rendezőjének. Balázs Béla-díj L FOKOZAT: Sára Sándor filmoperatőrnek, Somló Tamás filmoperatőrnek. H. FOKOZAT: Bacsó Péter filmrendezőnek, Bokor László filmrendezőnek, Kósa Ferenc filmrendezőnek. HL FOKOZAT: Dargay Attila rajzfilmrendezőnek ; György István filmrendezőnek; Katkics Ilonának, az Iskolatelevízió rendezőjének; Schóber Róbertnek, a Tv-híradó vezető operatőrének. Erkel Ferenc-díj SL FOKOZAT: Bozay Attila zeneszerzőnek; Durkó Zsolt zeneszerzőnek, Láng István zeneszerzőnek. HL FOKOZAT: Meixner Mihálynak, a Magyar Rádió zenei főosztálya szerkesztőjének. Liszt Ferenc-díj L FOKOZAT: Ágay Karolának, a Magyar Állami Operaház magánénekesének. IL FOKOZAT: Menyhárt Jacquelinnak, a Magyar Állami Operaház magántáncosának; Mező László gordonkaművésznek; Szirmay Mártának, a Magyar Állami Operaház magánénekesének; Szőnyi Ferencnek, a Magyar Állami Operaház magánénekesének; Tusa Erzsébet zongoraművésznek; Vadas Kiss Lászlónak, a szegedi Nemzeti Színház magánénekesének. Ia. FOKOZAT: Sziklay Erika dalénekesnek, a Zeneművészeti Főiskola tanárának ; Tréfás Györgyinek, a debreceni Csokonai Színház operaénekesének. Munkácsy Mihálydíj I. FOKOZAT: Bleski János festőművésznek, Göllner Miklós festőművésznek. H. FOKOZAT: Berényi Ferenc festőművésznek, Kaján Kalász Tibor grafikusművésznek, Kassovitz Félix grafikusművésznek, Konfár Gyula festőművésznek, Németh István belsőépítésznek, Szűr-Szabó József grafikusművésznek. HI. FOKOZAT: Czinke Ferenc grafikusművésznek, Heczendorfer László belsőépítésznek, Juhász Árpád ötvösművésznek, Patay László festőművésznek, Pásztor Gábor grafikusművésznek, Ifj. Szabó István szobrászművésznek, Szuppán Irén textiltervező iparművésznek. „A Magyar kiváló ! címmel tüntette ki: AJTAY ANDORT, a Madách Színház Kossuthdíjas színművészét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét több évtizedes színművészeti tevékenységéért; BENKŐ GYULÁT, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművészét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, a Vígszínházban három évtized alatt megformált szerepeiért; HINCZ GYULA Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét festőművészi, grafikusi és illusztrátori munkásságáért; PÉCSI SÁNDORT, a Madách Színház Kossuthdíjas színművészét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét számos színdarabban és filmben nyújtott alakításáért N épköztársaság művésze. Hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából művészeti díjakat adtak át szerdán a Fészek Klubban. Az ünnepségen ott volt Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Óvári Miklós, a KB osztályvezetője. Ott volt művészeti életünk számos ismert személyisége. Az ez évi művészeti díjasokat Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese üdvözölte, majd átadta a megtisztelő kitüntetéseket. - --------- József Attila-díj I. FOKOZAT: Benjámin László költőnek, Gyurkó László írónak, Kahána Mózes írónak, Keresztury Dezső írónak, Molnár Géza írónak. II. FOKOZAT: Mocsár Gábor írónak, Szécsi Margit költőnek. III. FOKOZAT: Raffai Sarolta írónőnek. Jászai Mari-díj L FOKOZAT: Kohut Magdának, a Nemzeti Színház színművészének; Somogyvári Rudolfnak, a Thália Színház színművészének; Várady Györgynek, a győri Kisfaludy Színház igazgató-főrendezőjének ; Zenthe Ferencnek, a Madách Színház színművészének. Történelem — írószemmel Sokáig úgy tetszett, hogy elsősorban irodalmár, kritikus, biztos szavú publicista. Még két regényének, a Bűnösök és a Csütörtök megjelenése után is. Az első nagy meglepetést a tavaly őszön megjelent Lenin, október című műve váltotta ki. Kirobbanó sikert aratott. Napok alatt elkapkodták. Ezt követően pedig a színpadon is — néhány kisebb előzmény után — kimagaslóan mutatkozott be. A Szerelmem, Eletkra jegyei hónapokra előre nem kaphatók. A Lenin, október sikere különösen azért meglepő, mert annyi Leninről szóló írás után merőben lényegeset tudott mondani a nagy forradalmárról és arról a korról, amelyben élt és korszakalkotó tevékenységét kifejtette. — Magam sem számítottam ilyen nagyszerű fogadtatásra. Arra gondoltam, hogy hatezer példányban csak el fog kelni. A téma azért vonzott, mert szent meggyőződésem, hogy a XX. századot nem lehet megérteni a 17-es forradalom valóságos ismerete nélkül. De a magunk problémáit sem, ha nem szembesítjük a világot átformáló eseményekkel. A hatvanas évek elején kezdett foglalkoztatni Lenin és kora. Először egy tanulmányt írtam róla. Közben azonban az anyag gyűlt. Egyre izgalmasabb anyag halmozódott fel. Rájöttem, hogy nem ismerjük a történelmet, annyi mindent másként írtunk róla. 1917-ig követve az eseményeket, húszéves könyv született. Most készül a folytatásra, egészen Lenin haláláig. Az íráshoz még nem kezdett hozzá, rengeteget olvas, az anyagot rendszerezi. — Nem vagyok történész — vallja —, arra törekszem, hogy a hatvanas évek végén élő ember szemével nézzem át és értékeljem az eseményeket és Lenint, tanúságként mindnyájunk számára. S éppen ez adja művének egyik legfőbb értékét. (sz.) A nemzet színházának mai, modern Évája nem úgy tűnt fel színjátszásunk egén, mint az üstökös. Ragyogó külseje és fesztelen játéka ugyan egyhamar magára vonta mind a közönség, mind a szakma figyelmét — azért ellenben, hogy tudomásul vegyék, mint kiemelkedő színművészeink egyikét, hosszú esztendőkön át kellett küzdenie. Újra meg újra bizonyítania kellett. És talán nem is baj. Talán éppen így van jól — a küzdés és a művészi érés egymással végtelenül közeli rokonságban levő folyamatok. Váradi Hédi játékában, pályája elején, valóban voltak tényezők, amelyek felett szükséges volt győzni ahhoz, hogy a teljes értékű, a mély emberábrázolás egyszerre keserves és felemelő művészi küzdelmébe belebocsátkozhasson. Emberi és művészi érése egybeesett — felejthetetlen alakítások jelzik ennek a nagyszerű útnak az állomásait Hosszan időzhetnénk soknál — talán majd később egyszer, teljesebb arcának megrajzolásakor. Mirát azonban mindenképpen meg kell említeni — azt hiszem, Váradi Hédi ebben az »Elveszett paradicsom«-ban, Sarkadi Imre kimagasló színművében találta meg önmagát. Egy egészen más, addig senki által nem ismert arcát, remek humorát pedig Csehov Leánykérésében, Natalja Sztyepanova alakjában, akinek külső-belső időtlensége csakis a színművészet különös világában találkozott és találkozhatott a kivételesen jó külsejű művésznő lényével. Legutóbb Maggie-ként »fedezték fel«, Arthur Miller drámájában (A bűnbeesés után). Ez már persze végképp nem volt felfedezés — hiszen Váradi Hédi olyan szerepek után érkezett el a tragikus asszony-alakhoz, mint Madách sok arcú Évája, mint a szánalmas, depressziós Charlotte Corday (Marat halála), Heavenly, a »roncsolt szárnyú madár«, ahogy maga nevezte egy nyilatkozatában Tennessee Williams leányalakját (Az ifjúság édes madara). »Mostan színes tintákról álmodom ... Kiszínezem vele az életem« — Kosztolányi-sorokkal kezdődött ez ’’a nagyon szépen ívelő színművészi pálya a főiskolán. A művésznő, az érdemes művésznő, a népe szívéhez közel került művésznő a megmondhatója, vajon megfestették, kirajzolták-e már azok a tinták gazdag és változatos művészpályájának, életének mai színeit? Közönségével együtt szívből köszöntjük korunk sokszínű Éváját is) KORUNK ÉVÁJA 230 rendezés A győri Kisfaludy Színház igazgatója és főrendezője, Várady György színháztól »fertőzött« nagyváradi családból származik — és ez a fertőzés meghatározta az egész életét. Huszonöt éve színésznek és rendezőnek indult párhuzamosan — és máig rekordokat mondhat a magáénak. Most legutóbb például Vészi Endre új drámáját rendezte »saját« színházában. Kétszázharmincadik rendezése ez — ennyi egyetlen rendezőnk nevéhez sem fűződik az elmúlt évtizedekben. Az ország egyik legnagyobb és legfontosabb városában, Győrött öt esztendeje igazgató és főrendező. A nehézségek sokaságával küzdő győri színháznak 1900 bérlője volt öt éve. A nehézségek nem csökkentek. A bérlők száma ellenben 10 400-ra nőtt. Győrött — ahol Budapest mellett Pozsony és Bécs is változatos tv-programot biztosít, ahol a tv-előfizetők száma is rekord. — Rendezni élmény — mondja —, de újat rendezni, ez a legigazibb élmény. Akkor is, ha nagyobb a kockázat — vagy épp ezért. Ezt az izgalmat nem adnám semmiért. Ez nem fogadkozás, frázis — felfogását tények igazolják. Tizenöt legutóbbi bemutatójukból kilenc magyar szerző műve. És minden egyéb kísérletük is izgalmas, érdekes. A Rába művelődési házban megvalósították a Mikroszínpad-ukat, s most erősen foglalkoznak a győri vígopera megteremtésének a gondolatával. A társulat szívesen tervez és dolgozik együtt vezetőjével, mert tiszteli és szereti. — És remélem, Győr 700 éves jubileumára végül mégiscsak elkészül majd az új színház. Majd akkor nézzenek meg bennünket! Ezt meg is ígérjük. Sőt, addig is találkozunk még jó néhányszor. (r.) AZ OPERATŐR PREMIER PLÁNBAN Somló Tamás filmoperatőr eddigi életének felét, csaknem húsz esztendőt töltött a felvevőgép mögött. Ott érzi jól magát, ott van elemében. Most, hogy kitüntetése kapcsán egy kicsit ráirányítjuk a közfigyelem kameráját, róla, a képalkotóról akarunk képet adni, feszeng és szabadkozik. Még az operatőri munka önálló művészet jellegét is vitatná — éppen ő, az utóbbi évek legnagyobb magyar filmsikereinek részese, a mindenkori rendező művésztársa. Érzékeny kamerájáról, gondolatokat, érzelmeket tolmácsoló felvételeiről, feszülten drámai vagy éppen zenélő képsorairól sokat írtak, írtunk a Szegénylegények, a Csillagosok és az Egy szerelem három éjszakája kritikáiban. — A rendező megüt egy húrt, amelyre az operatőrnek rezonálnia kell és érdemes. Megéreznie és megértenie a rendező gondolatait, képpé formálni elképzeléseit, látvánnyá azt, amit belülről lát. Ennyit ad az operatőr a filmhez, ha igazi művésszel dolgozik. Többet csak akkor, ha koncepciója, egyénisége erősebb, mint a rendezőé. Somló Tamás ars poeticájához hozzá tartozik az operatőri technika mesterfokú elsajátítása. Jó iskolája volt a rövidfilm: éveken át sok kitűnő, főleg képzőművészeti tárgyú kisfilmet forgatott. Ezekért kapta az első Balázs Béla-díjat, és két közös rövidfilm hozta össze Jancsó Miklóssal, akinek eddig már öt játékfilmjében volt partnere. Most Keleti Mártonnal dolgozik. A Gyárfás Miklós forgatókönyvéből készülő film a nemzedéki probléma vígjátéki, görbetükrös változata lesz. — Nyolcadik játékfilmem új, izgalmas operatőri feladatot és lehetőséget kínál. Annyi szigorú, szürke tónus és drámai kontraszt után ebben a vígjátékban saját stílusom derűsebb oldalait kell megtalálnom. Sok sikert hozzá! (v) NÉPSZAVA 1968. április 1