Népszava, 1968. augusztus (96. évfolyam, 179–204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
A szakszervezeti bizottságok közreműködése a vállalati tervek kialakításában Beszélgetés a vasasszakszervezet vezetőivel Korábban is sok szó esett arról, hogy a szakszervezeti szervek hogyan vegyenek részt a tervek készítésében. Most, az új gazdasági mechanizmus körülményei között, amikor a vállalatok maguk készítik terveiket, a szakszervezeti bizottságoknak lehetőségük nyílt, hogy még fokozottabban bevonják a dolgozókat a vállalati programok kialakításába. Milyen konkrét feladatok hárulnak ezzel összefüggésben az üzemi szakszervezeti szervekre — erről beszélgettünk a vasasszakszervezet vezetőivel. — Abból kell kiindulni, hogy a dolgozók nemcsak munkavállalói, hanem tulajdonosi viszonyban is vannak vállalatukkal. Tehát nekik is érdekük, ha termelési tapasztalataikkal, véleményük nyilvánításával is hozzájárulnak az elkövetkezendő időszak munkáját meghatározó tervek kialakításához. Az üzemi szakszervezeti szervek alapvető dolga, hogy felkarolják, támogassák, ösztönözzék a munkások segítőkészségében rejlő erők kibontakozását és ezek maximális hasznosítását. Most, az új gazdasági mechanizmusban e tevékenységükben jelentős minőségi változásra nyílik lehetőség. — Milyen egyéb tervfejezetekben nélkülözhetetlen a szakszervezeti bizottságok munkája? — A szociális és egészségügyi tervfejezet is abba a kategóriába tartozik, amely közvetlenül érinti a dolgozókat. Az e témával kapcsolatos tervek gondos elkészítésétől függ, hogy az adott időszakban menynyire válik biztonságosabbá a munka, javul az egészségügyi helyzet, lesz könnyebb a dolgozók üzemi élete. Éppen ezért nem nélkülözhető a szakszervezeti bizottságok részéről, hogy az egészségügyi tervek elkészítéséhez kikérjék a dolgozók, a szaktisztségviselők s még az üzemorvosok véleményét is. Hivatásuk közeli — Most tehát nagyobb beleszólásuk lesz a tervek készítésébe? — A tervek kidolgozásáért minden részletében a gazdasági szervek felelősek. Ehhez megfelelő apparátus áll rendelkezésükre. A szakszervezet tisztségviselői azonban sokat segíthetnek abban, hogy az üzemek életét kedvezően irányító tervek születhessenek. Ez nemcsak lehetőségük, hanem a hivatásukból fakadó kötelességük is. Mert csak akkor képviselhetik hatékonyan a dolgozók érdekeit, ha ehhez a tervek biztosítják az anyagi alapokat. A jó gazdálkodás nyomán elért nyereség az alapja a szociális helyzet, a munkakörülmények javításának, a magasabb bér, nyereségrészesedés elérésének, s általában a jobb életkörülmények megteremtésének. Véleményük szerint a szakszervezeti bizottságok rendelkeznek-e olyan ismeretekkel, amelyek a helyes tervek kidolgozásának bonyolult kérdéseiben eligazodást biztosíthatnak? — Általában a szakszervezeti bizottságoknak a tervek bírálatához már megvan a kellő felkészültségük. És minden lehetőségük adva van ahhoz, hogy a még hiányzó ismereteiket kiegészítsék. Ebben nemcsak a társadalmi munkabizottságaiktól, hanem — amint már említettük — a munkások széles körétől is megkaphatják a kellő segítséget. Hiszen nincs az üzemi életnek egyetlen olyan területe sem, amelyről így vagy úgy ne lenne az embereknek valamilyen véleményük. — Ugyanakkor, ha a munkások időben megismerik jövőbeni tennivalójukat, akkor ezzel a vállalatoknál kettős célt érhetnek el. Egyrészt lehetővé válik, hogy gazdag termelési tapasztalataik révén alkotó módon részt vegyenek a tervek kialakításában. Másrészt at tól fakadó ősség emberek az általuk már ismert, elfogadott, esetleg javaslataikkal kiegészített tervet sokkal inkább magukénak érzik, tehát végrehajtását is szívügyüknek tekintik. Ez pedig az igazgatóknak és a munkásoknak is közös érdekük. Nem könnyű dolog persze a véleményekből kiszűrni azokat a helyes észrevételeket, javaslatokat, amelyek helyet követelnek maguknak az üzemi tervekben is. De a szakszervezeti tanácsok s a gazdasági vezetés közös okoskodása a sok közül is hasznosíthatja azokat a legjobb elgondolásokat, amelyek a jövőbeni eredményes gazdálkodást segíthetik. — Mégis, milyen mélységig helyes a szakszervezeti szervek beleszólása a tervkészítésbe? — Véleményünk szerint itt nem lehet határt vonni. A beleszólás helyett inkább a segítést tartanánk helyes kifejezésnek. Természetesen ismételten hangsúlyozni kell: a termelési tervek elkészítéséért az igazgató egyszemélyileg felelős. Hogy például milyen legyen a vállalat jövőbeni bel- és külkereskedelme, miből mennyit gyártanak majd, milyen új termékekkel kívánják az áruválasztékot bővíteni — ezek meghatározása kizárólag gazdasági feladat. — Ez azt jelenti-e, hogy az szb-k a termelési tervek készítésében nem hallathatják hangjukat? — Nem, nem erről van szó. Mert előfordulhat például, hogy a terv olyan mennyiségi növelést irányoz elő, amely csak sok túlórával, esetleg a dolgozók egészségére káros intenzitás-növeléssel teljesíthető. Ilyen esetben a szakszervezeti bizottságnak olyan műszaki fejlesztési intézkedéseket kell megkövetelnie, amelyek a hiányzó kapacitást pótolják. A bér- és a tér — Persze a terveknek vannak olyan fejezetei is, amelyek nem készülhetnek a szakszervezetek konkrét közreműködése nélkül. — Igen, azok a fejezetek, amelyek a dolgozók élet- és munkakörülményeit közvetlenül is érintik. Az egyik ilyen például a bér- és munkaügyi terv. Ebben a szakszervezeti bizottságoknak egyetértési joguk van. Természetesen itt is igen részletes, gondos vizsgálódásnak kell megelőzni a helyes elképzelések kialakítását. A szakszervezeti bizottságoknak ismerniük kell a keresetek alakulását, az egyes szakmák, rétegek bérarányait. Hogyan ösztönöz a bérezés a minőségre, a teljesítmények növelésére, a szellemi kapacitás jobb kihasználására. Megfelelő-e a prémiumok felhasználása, mennyiben kielégítő az munkaügyi vek alacsony keresetűek, a fiatalok bérezése. Általában érvényesül-e a differenciált anyagi ösztönzés, ennek érdekében milyen intézkedések szükségesek. Nem nélkülözhető annak ismerete sem, hogy a tervek végrehajtásához szükséges-e új dolgozók felvétele, vállalaton belüli munkaerők átcsoportosítása, stb. A többi között az előbbiek alapján kerülhet csak meghatározásra a bérfejlesztés mértéke és ennek hovafordítása, vagyis az anyagi ösztönzőknek a tervekben szereplő olyan kialakítása, amelyek a vállalati gazdálkodást leginkább elősegíthetik. Természetesen a tervfejezeten belül helyes rögzíteni még azokat az elképzeléseket is, amelyek a jövőbeni munkaidő-csökkentést biztosíthatják. A helyi adós megyei — E témán belül mire kell leginkább ügyelni a szakszervezeti szerveknek? — Nehéz dolog itt fontossági sorrendet meghatározni. Hiszen ezt általában az üzemi adottságok szabják meg. Két általános érvényű dolgot azonban javasolnánk a szakszervezeti bizottságoknak. Egyrészt vizsgálják meg, hogy hol szükséges a szociális létesítmények fejlesztése, esetleg új szellőző- és védőberendezések felszerelése. Ne elégedjenek meg azzal, hogy csak a balesetek alakulásáról kapjanak tiszta képet. Tárják fel ennek okait, s ahol szükséges, a tervekbe rögzítsék azokat az eszközöket, amelyekkel a haro ttságoknak fellen esetek megelőzhetők. Sok helyütt a táppénzes állomány alakulása is megszabhatja, hogy egyes szakmai ártalmak megszüntetéséhez milyen berendezések nélkülözhetetlenek. Másrészt a szakszervezeti bizottságoknak ismerniük kell azt is, hogy ezekre a célokra milyen összegű anyagi fedezet áll rendelkezésre. Hiszen tudott dolog, hogy ezt most a vállalatoknak önerőből kell kigazdálkodni, így a szükségletek és lehetőségek arányainak helyes ismerete segítheti leginkább a dolgozók egészségét, testi épségét védő, szociális helyzetüket javító tervek készítését. Az egyéni és érdekelt szó — A vállalati gazdálkodásnak szinte valamennyi területét érintik a beruházások. Az ezzel kapcsolatos tervek helyes kialakításában hogyan látják a szakszervezeti bizottságok teendőit? — A beruházási tervek készítése is gazdasági feladat. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a szakszervezeti tisztségviselőknek ezzel nincs semmi dolguk. Nemcsak joguk, hanem kötelességük is, hogy a közös vagyon hovafordítását felülbírálják, erről elmondják véleményüket, megtegyék javaslatukat. Mert előfordulhat, hogy egy új műhelycsarnok építése helyett célszerűbbnek látszik új, nagy teljesítményű gépek beszerzésével bővíteni a termelőkapacitást. Vagy látva a munkaerő-ellátás gondjait, javaslatot tehetnek egy sor kézi munkaművelet gépesítésére is. Helyes-e bizonyos beruházásokhoz hitel igénylése, nem lenne-e hasznosabb ezt valamivel később, saját költségből biztosítani. E kérdésekben is igen lényeges, hogy legyen a szakszervezeti bizottságoknak alkotó, helyzetismeretre támaszkodó reális véleményük. A tervek készítésével kapcsolatos szakszervezeti tennivalókat természetesen korántsem meríthetik ki az elmondottak. Ennél sokkal bonyolultabb, sokrétűbb munkát igényel az üzemi tisztségviselőktől a már eddig tapasztaltak alapján a jövő évi eredményes gazdálkodást biztosító tervek elkészítésében való részvétel. Ennek kimunkálása rövidesen megkezdődik a vállalatoknál. A tisztségviselőknek látniuk kell, hogy amikor a maguk sajátos eszközeivel, lehetőségeivel élve ebben közreműködnek, egész üzemi kollektívájuk gazdaságának gyorsabb gyarapodásához járulhatnak hozzá. Hiszen a helyesen meghatározott vállalati tervcélok egyaránt szolgálhatják az egyének, a vállalatok és a népgazd a közösségi clgálatában daság közös érdekeinek megvalósítását is. Taray László A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224-819* f) HÖZÉBES Losonczi Pál táviratban fejezte ki jókívánságait dr. Emile Derlin Zinsounak Dahomey Köztársaság elnökévé történt megválasztása, valamint a köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. * Losonczi Pál Svájc nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Willy Spah- Erminv Ei lelnek, a Svájci Államszövetség elnökének. * Az Elnöki Tanács Tóth Eleket rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezte ki és megbízta az algériai nagykövetség vezetésével, valamint a Magyar Népköztársaságnak a Tunéziai Köztársaságban való képviseletével. Munkásokból — vesetők Bizonyítvány utólag Az artistavizsgán hatalmas oroszlán ül a dobogón, a fiatal idomár a vadállat tátott szájában tartja a fejét. A vakmerő produkció zsűrije elégedett, csak azt kifogásolják: „Kár, hogy a fiúnak nincs érettségije...” A Ludas Matyiban jelent meg ez a karikatúra, s találóan jellemzi a nálunk kialakult bizonyítvány- és diplomafetisizmust. Persze, ennek bírálata semmiképp sem jelentheti a közép- vagy főiskolai bizonyítványok Az üzemvezet Vajon hogyan látják ennek realitását azok a munkásból lett vezetők, akiket még az 1949— 1950-es években emeltek ki a munkapad mellől? A Csavaripari Vállalat négy ilyen üzem- és osztályvezetője — akikkel e kérdésről beszélgettem — kiemelése előtt lakatos és gépmunkás volt. Utána évekig különféle műszaki, gazdasági — de még nem vezetői — beosztásokban dolgoztak. Menet közben, esti iskolákon tanultak. Így jutottak el mostani vezető posztjukra. Barabás Tibor, aki egy éve a gépgyártó és javító üzem vezetője, 186 dolgozó munkáját irányítja. Kérdésemre határozottan felel: — Szerintem tehetséges, rátermett munkásokat most is helyes oklevél nélkül is kiemelni — főként csoport- és művezetőnek. Hiszen az iskolából kikerült, mégoly te mögötti erőfeszítés és tudás lebecsülését. Ellenkezőleg: mi is mindig az igazi tudás, a tehetség és a rátermettség érvényesülése mellett álltunk ki. Némely vonatkozásban attól is függetlenül, hogy van-e mögötte oklevél vagy sem. Néhány előző írásunkban ilyen nézőpontból foglalkoztunk azzal a követelménnyel, hogy tehetséges, tapasztalt, művelt munkások is elérhessenek a képességeik szerinti bizonyos vezetői posztokat. A választása kétséges fiatalnak is legalább négy-öt év kell ahhoz, hogy megszerezze egy műhely vagy részleg vezetéséhez szükséges gyakorlati szaktudást. — Nálunk például a közelmúltban művezetői beosztásba került egy olyan fiatalember —kapcsolódik a beszélgetésbe Hozzánőttek a A kissé már őszülő Csömör István, a szerszámüzem vezetője, azzal kezdi: — Noha ezt a gyárat is túlnyomóan olyan, munkásból lett vezetők irányítják — és jól —, akik utólag szerezték meg képesítésüket, ma már mégis arra kell törekednünk, hogy az új vezetők a nép minden rétegének rendes úton iskolázott, tehetséges gyermekeiből kerüljenek ki. Az is igaz viszont, hogy a bizonyítvány nélkül is jó képességű munkások számára szintén biztosítani kell az előmenetel lehetőségét. A vezetés képességét még a legjobb főiskolák sem plántálhatják erre nem alkalmas emberekbe. Nem véletlen, hogy világszerte nem annyira a vezetőképzés, mint inkább továbbképzés folyik olyan emberek számára, akiknél a már gyakorlatban kialakult irányítói készségüket kell magasabb szintre emelni. Véleménye szerint azok a tehetséges munkások, akik alkalmassá válhatnak ilyen-olyan vezető ---------------------------------------- Szödi Gyula, a hidegüzem hasonló életutat járt osztályvezetője —, aki szakmunkásként végezte el a technikumot. Mégis, egy hónap múlva önként lemondott túl korai vezető posztjáról — a tapasztalatlansága miatt... — Ha az általam irányított üzemben új művezetőre lenne szükség — folytatja Barabás —, és választanom kellene egy még gyakorlatlan, de technikumot végzett ember, illetve egy oklevél nélküli, de nagy tapasztalatú szakmunkás között — habozás nélkül az utóbbit választanám ... — Egyetértek ezzel — szól ismét Sződi —, de szerintem most már csak olyan tehetséges szakmunkásokat szabad kiemelni, akiknél garancia van arra, hogy utólag megszerzik a szükséges magasabb elméleti tudást is, feladataikhoz posztra, képesek lehetnek a szükséges elméleti tudás elsajátítására is. Csizi Miklós, aki ez év eleje óta munkaügyi osztályvezető, kérdésemre így válaszol: — Ma már kormányrendelkezések írják elő a különböző vezetői beosztáshoz szükséges iskolai végzettséget. Csak a művezetői posztra lehet technikum nélküli, nagy tapasztalatú szakmunkásokat kinevezni, de a művezetői tanfolyamot tőlük is megkívánjuk. Én ezzel a gyakorlattal egyetértek. Az, hogy minket annak, idején magasabb képzettség nélkül kiemeltek, s csak utána tanulhattunk — társadalmi fejlődésünk akkori szükségszerűsége volt. Nem véletlen, hogy azóta közülünk is csak azok maradhattak vezetők, akik hozzánőttek a feladataikhoz. Lehetőség és kötelesség ? Nem gondolja-e, hogy napjainkban is vannak olyan rátermett, tehetséges munkások, akik kiemelhetők bizonyos irányítói posztokra? — Persze, hogy most is vannak, s ezeknél nem is kell az iskolát nézni. De fejlődésünk mai szakaszában az ambiciózus, jó eszű munkások már idejében és sokkal jobban képezhetik magukat, mint bármikor ezelőtt. 199 ■ társadalom a már kellő iskolázottsága, rátermett munkások közül is a legalkalmasabbakat választhatja ki a különböző vezető posztokra. . . Példaként elmondja, hogy idén öt munkásuk végezte el az esti technikumot, és most bizonyos műszaki beosztásokba kerülnek, aztán majd évek gyakorlati munkájával dől el, melyikük lesz vezetésre is alkalmas. Sok az igazság abban is, amit olyanformán hangsúlyoz, hogy ma már nem elég, ha valaki csupán „munkáskáder", de közben nem tartott lépést rendszerünk követelményeivel, s nem képes tovább fejlődni. Rájuk is vonatkozik Illyés Gyula találó verssora: „Azt, hogy a nép fia vagy, — igazolnod, sejt, ma nem azzal — kellene, honnan jössz, — azzal, ecsém, hová mész!" * A dolgozó emberek, a munkások soraiból már eddig is sok tehetség került ki. Csak a mi világunk segíti elő igazán, hogy a jó irányba is mehessenek. És akik élnek e lehetőségekkel, tovább is jutnak a tanulás, a képességeik kibontása és társadalmunk szolgálata útján ... Szenes Imre Sashalomtól Árpádtól• Harc a vi Akik csak a villatulaji kilométerekbe A XVI. kerületi tanács legutóbbi ülésén a közegészségügyi helyzetet tűzték napirendre. A vitában a legtöbb szó a helyi víz- és csatornahálózatról esett, meglehetősen drámai hangnemben . .. Mi a véleménye erről Ádám Józsefnek, a kerületi tanács elnökének? — Mind az aggodalom, mind a türelmetlenség nagyon is érthető — válaszolja. — Ennek a Sashalomból, Cinkotából, Rákosszentmihályból, Mátyásföldből és a rohamosan fejlődő, terjeszkedő Árpádföldből összetett kerületnek régi gondja-baja a víz. A felszabadulás előttről kevés jót örököltünk. Vízvezeték-hálózatunk például mindössze 30 kilométer hosszú volt, ennek is Mátyásföldre, a villatelepülésre esett a zöme. Az állam és a lakosság összefogása, közös áldozatvállalása kellett ahhoz, hogy gyökeresen változtassunk az áldatlan helyzeten. Körülbelül egy évtizede alakult ki az a gyakorlat, hogy a tanács anyagi eszközeihez mérten, rendszeresen bővíti a gerincvezetékeket, az érdekelt lakók pedig munkával, pénzzel járulnak hozzá a bekötéshez. Ily módon a tervezett évi 5— 6 helyett olykor 9 kilo dig tért és a roncsokra gondoltak . —Csatornaásók a Ki méteres „tempóban” haladva, ma már vízhálózatunk hossza megközelíti a 130 kilométert. A vízellátás javulása, fejlődése azonban nemcsak örömet szerez a helyi vezetőknek, hanem ugyanakkor súlyosbítja gondjaikat is. — Amennyivel több vizet tudunk adni, annyival több kerül vissza a talajba. Elvezetéséről pedig képtelenek vagyunk gondoskodni, mivel csatornahálózatunk, bármilyen hihetetlennek hangzik, még ma is csak 10 kilométer hosszúságú — fejtegeti Ádám József. Csapadékos időkben a talajvíz annyira felemelkedik, hogy az ásott kutak fertőzőkké, az űrgödrös vécék használhatatlanokká válnak, mintegy 800— 1000 házat pedig nagyfokú rongálódás veszélyeztet. Csatorna helyett sokáig csak biztatást, türelmet kérő szavakat kapott a lakosság. Mostanában csillapítólag hat a kedélyekre, hogy végre láthatóan ,.mozog valami’ : a hosszú Károly utca végig feldúlva, mély árkában napszítta, izmos kubikosok forgatják szerszámaikat. Több mint kétmillió forint felhasználásával érdekes módon kísérlik itt megoldani a víz ellen - Öröm és aggodalom ároly utcában környék vízelvezetését a Szilas-patakba: a cementlapokkal bélelt, nagy árok a talajvízszint követelményeitől függően helyenként zárt szelvényes, másutt nyílt rendszerű. — Reméljük, beválik ez a megoldás — jegyzi meg szemlélődés közben a tanácselnök. — Ha igen, akkor hasonló módon rendezzük legveszélyeztetettebb területünket, a Körvasútsor környékét is. Erre azonban saját erőnkből nem futja. Némi reményt kelt bennünk, hogy nehézségeinket a felettünk álló fórumok is ismerik és elismerik. Németh Károly képvselő az országgyűlésen javasolta, hogy a főváros — és benne a mi kerületünk — legégetőbb talajvízgondjainak enyhítésére biztosítsanak külön 30 millió forintot. Reméljük, hogy sikerül előteremteni ezt az összeget. Nagyon várjuk azt is, hogy „szomszédainknál” — a XV. kerületi nagy lakótelep-építkezésen, meg a zuglói, Vezér úti építkezésnél — mielőbb elkészüljön a főcsatorna, mert ez az egyik feltétele annak, hogy a mi elvezetőhálózatunk is kiépülhessen végre. (miklós) NÉPSZAVA 1968. augusztus 1 .