Népszava, 1968. november (96. évfolyam, 257–281. szám)

1968-11-02 / 258. szám

A PIAROÁK, AZ ŐSERDŐK URAI Magyar kutatók a venezuelai indiánok között A közeledő rabszolga­vadász indiánok hírére a piaroák főnöke elren­delte, az egész nép vo­nuljon fel a hegyekbe. Már az utolsó asszonyok, gyerekek is átjutottak a szakadék felett vezető hídon, amikor megjelen­tek az ellenséges harco­sok. Egymást lökdösve futottak a menekülök után, s szinte ellepték a magasba ívelő hidat. Er­re várt a piaroa főnök. Jelt adott. Emberei ■kife­­szitették az előre megla­zított tartócölöpöket és a rabszolgavadászok a szakadékba zuhantak. Aki életben maradt, el­menekült. Akkor a pia­roa vadászok annyi kö­vet vittek fel a hegyre, ahány holttest hevert odalent. Így tudta meg a két-háromezer évvel ezelőtt élt indián törzs, hány ellenfelet győzött le leleményességével.­­ A kövek ma is ott hevernek, ha ugyan­azért kerültek oda, amiért a ma élő piaroák szájhagyomá­nya tartja — mondta a Néprajzi Múzeum kutató­ja, Boglár Lajos, aki a Venezuelában töltött hét­hónapos gyűjtőút zsákmá­nyát rendezgeti. Halmos Istvánnal, az MTA nép­­zenekutató csoportjának tagjával járt a dél-ame­rikai országban, hogy tanulmányozza a körül­belül háromezer főre apadt piaroa indiánok éle­tét kultúráját A feladat izgalmas, ugyanakkor rendkívül fárasztó volt Utaztak csónakon, a gyors folyású, zátonyokkal teli Orinocón, gyalogoltak az őserdőben. Háromszor ki­rabolták a kis expedíciót, mégis elérték céljukat. Fényképekkel, népművé­szeti tárgyakkal, dalokat, hangszerszólókat, ősi mon­dákat tartalmazó magnó­tekercsekkel térhettek ha­za. nő „szellemét”. Csak ezek után kerülhet sor az evés­re. Ma is megtartják az ősi maszktáncokat, főleg a termények betakarítása alkalmával. A régi idők­ben szigorúan tiltott dolog volt az asszonyoknak vé­gignézniük e szertartást. Hogy a leleplezést elke­rüljék, a férfiak háncsból készült ruhába bújtak, amely a földig eltakarta őket. A monda szerint egy kíváncsi asszony mégis odaszaladt és felrántotta az egyik férfiról a „lep­let”. Ezért valamennyi táncos öngyilkosságot kö­vetett el: egy hegycsúcsról a szakadékba állított mér­gezett nyilakba ugrottak. Azóta az asszonyokat bün­tették halállal. A faluban, ahol jártunk, Carlos, a va­rázsló megmutatta azt a hurkot, amellyel valami­kor a vétkező asszonyokat fojtották meg. CSEREÁRU A CURRARI — Nagy segítséget kap­tunk a mintegy húsz éve Venezuelában élő hazánk­fiától, dr. Baumgartner János orvostól, aki szemé­lyesen ismer sok piaroa indiánt, s könnyen megte­remtette közöttünk a kap­csolatot — Hogyan élnek ezek az emberek? — Életmódjuk rendkí­vül sajátságos. A férfiak nagyszerű vadászok, az asszonyok pedig gyü­mölcstermesztéssel, mező­­gazdasági munkákkal, gyűjtögetéssel foglalkoz­nak. Ugyanakkor ügyes kereskedők is a piarcák. Terményeiket, a manió­­kát, a kukoricát, paradi-­ í-NYÍLMÉREG csomót, gyékényszőttese­ket, és a félelmetes hírű currare mérget messzi vi­dékekre elszállítják, és csereárukat vásárolnak érte. Így történelmük so­rán többnyire elkerülték az összecsapást a szomszé­dos népekkel, ugyanakkor árujuk még a távoli Pe­ruig is eljutott. — Nincsenek harco­saik? — Csak vadászokat ne­velnek, ellentétben a leg­több indián törzzsel. Még fegyverekkel sem rendel­keznek. Főleg fúvócsővel és nyíllal vadásznak. Ezek azonban hadviselésre nem alkalmasak. A VADDIS2 — Egy-egy közösség lakik a vízparti házakban. Rendszerint valamelyik patak mentén építik a piarcák, s itt élik le életü­ket — hacsak nem hábor­gatják őket Szájhagyományaikban, szokásaikban ma is őr­zik a régi időket Magu­kat például a pecak­tól, a vaddisznótól származtat­ :ne UNOKÁZ­ ják. Azt mesélik, a peca­r­ a nagyapjuk é­s ekként tisztelik is. Természetesen vadásznak rá, hiszen táp­lálékuk jelentős részét ez az állat jelenti, de mielőtt elfogyasztanák, különle­ges szertartásokat rendez­nek. Az állat zsigereit, belső részeit, agyát a va­rázsló rejti el, aki egész éjjel nyugtatgatja a disz- Nagyon ritkán nézem a kirakatokat. Most mégis hosszan elidőzöm az egyik előtt. Amint megpillan­tottam az üveg mögött a próbababát, amelyik tel­jesen rád hasonlít, abban a pillanatban gyökeret ereszt a lábam. El sem hinnéd, egészen olyan, mint te, Jutka. Az is le­het, hogy te állsz ott jer­sey kiskosztümben. Csak a fogai nem látszanak, mint neked, amikor eny­hén széthúzza ajkadat a mosoly. Úgy örülök ennek a próbababának. Mintha új­ra találkoztunk volna. Egészen véletlenül. Tudod, a véletlen találkozásnak sokszor jobban örül az ember, mint mikor na­gyon vár valakit. Ha nem tartok attól, hogy bolond­nak néznek, még meg is szólítalak. Nem haragszom rád. Akkor sem haragudtam, amikor harmadszor men­tem fel hozzád, s a má­sik szobából áthallatszott szüleid beszélgetése. Jól hallottam, engem csepül­­tek... Emlékszel még arra az estére? A heverőn ültél, én pedig az íróasztal mel­letti forgószéken. Úgy csevegtünk, mintha tíz éve ismernénk egymást. Miről? Ami éppen eszünk­be jutott. A kelleténél többet járt a szám, de megeredt a nyelvem, se­hogy sem tudtam fékezni. Mindig így vagyok vele, ha örülök valaminek. Tamás Menyhért: PRÓB2 Egyik kérdésedet a má­sik után ragasztottad. Én pedig szaporáztam a vá­laszokat, mint akinek sürgető minden perce. Biztos butaságokat is mondtam. Mégis olyan áhítattal hallgattál, mint­ha egyenesen Tahitiból tértem volna vissza s a szigetvilág csodás tájairól mesélnék. " Ahogy visszagondolok rá, úgy tűnik, valóban meséltem. Egy fiatalem­berről, aki jóhiszeműség­gel él a kőrengetegben, aki soha nem tudta el­hinni, hogy a szerelmesek nem az őszinteség gyöngy­kagylóiból rakják ki a sze­relmet. Mert csak az ilyen szerelem a szép, a többit iszapos víz mossa. Láttam rajtad, hogy csodálkozol. Nagy „bölcsen” meg is jegyezted: „Szinte hihe­tetlen, hogy romlatlan em­­ber is létezik a földön." Ez a megjegyzésed akkor elillant a fülem mellett. (Később kezdtem morfon­dírozni rajta: hát te nem is tudod, hogy vannak romlatlan emberek is? De még milyen sokan! Hol élsz, hogy nem találkozol velük? Kik között töltöd napjaidat?­ Ott hagytam abba, hogy ültem az íróasztal mel-­ ­ BABA lett. A lámpa egészen a szemembe világított. Nagy a fény hatalma! Leolvas­hattad rólam a lelkese­dést. Az is lehetséges, hogy mindezt naivságnak tartottad. (Érdekes ez a próbababa. Ha megmoc­canna, úgy menne, mint te. Büszkén. Rajtad ugyanígy feszült a ruha. Még otthon is úgy öltöz­ködtél, mint aki filmfesz­tiválra készül.) Nem akartam kifogyni a szóból. De egyszer csak elcsendesedtem. A másik szobában lépéseket hallot­tam. „Csak az apu, meg az anyu” — mondtad megnyugtatásul. Bennem elakadt valami. Észre is vetted. Hirtelen csönd ömlött közénk. Megkínál­tál csokoládéval. (Nem szemrehányásképpen, ad­dig eszedbe sem jutott.) Úgy nyúltam a csokolá­dés doboz felé, mint akit kényszerítenek rá. A szomszéd szobából vita szűrődött át. „Tulaj­donképpen ki ez a fiú?" — kérdezte anyukád. Apád köhintett, majd vá­laszolt: ,­Azt hiszem, könyvtáros, vagy ilyes­mi." „Vagyis tengeri ma­lac, aki papírt eszik” — hallottam anyukádat tril­lázni. Félszegen, de meg­született a válasz: „Ugyan, mama, hogy mondhatsz ilyeneket.” Még hozzáfűzött valamit, de anyukád nevetésétől nem értettem. (Erről jut eszembe, anyukád úgy nevet, mint amikor a konyhakövön széttörik egy pohár.) Aztán megint tisztán áthallatszott beszélgeté­sük. Egyre kényelmetle­nebbül érezted magad. Megcirógattad az arcom, közben azt csicseregted, hogy most ne figyeljek rájuk, inkább azon gon­dolkozzak, mi lenne, ha összeházasodnánk. (A har­madik nap után!) Ciróga­tás ide, cirógatás oda, megcsökönyösödött tor­komban a szó. Anyuká­déban annál jobban nye­rített: „Mit gondol ez a gyerek, azt hiszi, hogy most megfogta az isten lá­bát? Puszta fenékkel be­házasodhat ide? (Érdekes, ők is a házasságnál lu­kadtak ki.) Kis szünet következett. „Legalább lenne százezer forintja” — mondta to­vább anyukád. Azt hit­tem, leszédülök a székről. (Most jut eszembe: ha tényleg van százezer fo­rintom s elveszlek fele­ségül, te lettél volna a vi­lág legdrágább próbaba­bája.) Gyorsan felálltam és menni készültem. Kö­nyörögtél, hogy marad­jak még. Talán marad­tam volna, ha nem hal­lom újra anyukád­ hang­ját­ . „Szegény fiú, kár, hogy nem maszeknak szü­letett. Különben van esze neki, csak élhetetlen.” Hát szervusz, aranyos kis drága próbababám. 2 november * NÉPSZAVA SZIKLARAB — A népművészet? — Nem lehetetlen, hogy a piaroák valamely nagy kultúrájú indián nép le­származottai. Ezt egy ha­talmas sziklarajz is bizo­nyítani látszik, amely ne­hezen hozzáférhető helyen díszült az Inava-hegy ol­dalában. Jelenleg ügyes gyékényszövéseikkel, fes­tett tárgyaikkal és muzsi­kájukkal tűnnek ki. Büsz­kén viselik a tucan madár tollából készült fejdíszü­ket, vagy a pecarifogból fűzött nyakláncot, ame­lyet olykor egész életükön keresztül gyűjtenek össze. Különleges módon sze­retik a tisztaságot. Nap­jában többször, de reggel és este mindig megfürde­­nek. S ettől rendkívül egészségesek. Nemrégiben egy borzasztónak látszó, de gondolkodásmódjukat, ősi szokásaikat nézve, megbocsátható bűncselek­ményt követtek el — ép­pen egészség- és tisztaság­­szeretetük következtében. Hét himlős megbetegedés történt a faluban, s mivel az orvosi ellátottság rend­kívül gyenge, magukra maradtak. Mit tehettek? A haldoklókat a vízbe dobták, így nem fertőz­hettek meg másokat. A bíróság szigorú börtön­­büntetést akart kiszabni a „bűnösökre”, de egy hí­res orientalista, aki ismer­te az indiánok életét, szo­kásait, hitvilágát, a segít­ségükre sietett. Elkerülték a megtorlást . Sok fáradság, vesződés után sikerült Boglár Lajo­­séknak felkeresniük e kü­lönös népet. De a jelekből ítélve, megérte a kemény munka. Élményeik bizo­­ n AZINAVÁN­ ­yí­tékát, gyűjtőútjuknak kincsét, a sok indián házi­eszközt, táncruhát, hang­szert nemsokára a közön­ség is megtekintheti, s ta­lán kicsit megismerheti ezekből a piarcákat. Tu­dósaink egy békés nép kincseinek megmentésén fáradoztak — sikerrel. Esztergomi László Meghalt Szí Hetvenhárom éves ko­rában elhunyt Szentpál Olga táncművész és moz­gáspedagógus, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze.* A magyar munkások és a magyar értelmiségiek egyformán szívből gyá­szolják nagy halottjukat, Szentpál Olgát. Ha azt mondjuk, táncművész és táncpedagógus, több ide­vágó mű szerzője, az Ál­lami Balettintézet, a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskola tanára — igen­csak szakmaivá egyszerű­sítettük mindazt, amit szellemi sugárzása jelen­tett, a múltban és nap­jainkban egyaránt. Ottho­na a magyar szellem fel­legvára, műveltségének, humánumának „irodalmi szalonja” volt — a fasiz­mus évei alatt életveszé­lyes szalonja. Férjével, Rabinovszky Máriusszal, a jeles műtörténésszel együtt az akkori Vilma királynő út, a mai Gorkij fasor­a alatti kertes há­zukban nem kevesebbnek adtak otthont, mint az il­legalitásba szorult gondo­latnak, művészetnek, ma­­ ­ntpál Olga velői, ápolói közt a kom­munistáknak. Szentpál Olga művészi, szellemi tevékenységének kezdetei éppen azokban az időkben gyökereznek, amelyeknek félszázados fordulóját most ünnepli az ország. Sugárzása, se­gítsége egy kicsit benne van műkedvelő és hivatá­sos művészetünk egészé­nek előrehaladásában. Le­származottai, egész gyá­szoló családja a magyar művészeti, szellemi élet élvonalának tiszteletet, megbecsülést élvező cso­portja. Szentpál Olgát egy ország gyászolja ve­lük együtt, (r) —————————— * Ratkó József: Fegyvertelenül A ma fiatal költői kö­zül talán Ratkó József veszi legkomolyabban a József Attila-i örökséget. Fájdalmas szenvedélyes­séggel, könyörtelen nyílt v i­­ággal ír. Sorsa nehéz, válla görnyedhet a súly alatt, de szavai erősek. Verseiben nyoma sincs az öncélúságnak. Világot, népet, de legalábbis egy embert feltétlenül meg akar váltani, ha kezébe veszi a tollat. Ehhez a szenvedélyes, igaztevő vágyhoz erős tehetség pá­rosul. Nagyon kevés köl­tőnk van, aki ilyen való­di, szép képeket tud te­remteni, mint ő, s gon­dolatai hasonlóképpen erőteljesek, keresetlensé­­gükben is művésziek. A kötet legtöbb verse rö­vid, dalszerű, Ratkót még­sem lehet a rövid versek költőjeként elkönyvelni, mert néhány hosszabb verse kitűnő kompozíciós készségről tanúskodik. Ratkó József a szegény­séggel kötelezte el magát. Az élet elesettjeiért, a tár­sadalomban még fellelhe­tő visszásságok ellen emeli fel legtöbbször sza­vát, mert amíg boldogta­lan arcot lát, addig nem tud igazán felszabadult, derűs lenni. S korunk­ban, amikor még oly gyakran találkozunk a versekben cinikus nagy­képűséggel, üres forma­játékokkal és készen ka­pott sémák majmolásával — az ő megfontolt ko­morsága az egyik legdi­cséretesebb költőerény. (Magvető.) D. O. Marcello Venturi: Germán vakáció Venturi elbeszélőkészsé­ge, gazdag gondolatvilága nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, hi­szen számos novellája megjelent már a Nagyvi­lág lapjain, kisregényét vásárolhattuk a könyves­boltokban, s alkotóművé­szete megihlette a televí­ziót is. E válogatott elbe­széléseit tartalmazó köte­te mégis segít teljesebb képet alkotni az íróról Arról a szerzőről, aki most főként személyes élmé­nyeinek anyagát tárja elénk. Visszanyúl a máso­dik világháború időszaká­ra, sajátságos olasz látás- és kifejezésmóddal idézd elénk a németek tetteit. Az írások hangneme való­s­­ággal balladai. Az elsői elbeszélése már annyira­ megfogja az olvasót, hogy­ nem tud szabadulni a ha­tás alól, míg le nem teszi a könyvet A mű anyagá­nak összeválogatása való­színűleg nem véletlen most a nácizmus újjáéle­désének időszakában, mint ahogy az sem lehet véletlen, hogy Venturi napjainkban is előszere­tettel nyúl ehhez a témá­hoz. Minden sor a tiltako­zás az erőszak, a fegyve­rek barbár uralma ellen. (Európa) E. L. Sz. Ormos Mária: Merénylet Marseille-ben Óriási szenzációt jelen­tett az egész világon 1934- ben a Marseille-i király­gyilkosság, amelynek Sán­dor jugoszláv király és Barthou francia külügy­miniszter esett áldozatuk A szerző a gyilkosság kö­rülményeivel és annak hátterével foglalkozik, az­zal a helyzettel, amely az akkori Európát jellemezte. A fasizmus akkor már másfél esztendeje ural­mon volt Németországban, szerte Európában sorra alakultak és erősödtek a fasiszta terrorszervezetek. A szerző ismerteti a me­rénylet szervezését és tá­mogatóinak tevékenységét, részletesen foglalkozik Göring, Mussolini és Hor­­thyék szerepével Rend­kívül érdekes történelmi „bűnügyi regény” a Me­rénylet Marseille-ben, amely a Népszerű törté­nelem sorozatban ismét a legutóbbi évtizedek egyik legjellegzetesebb esemé­nyét elemzi. (Kossuth) M. F. Operaház: Hamlet (E. bér. 3. ea. 7). — Erkel Színház: Nabucco (Fleischer * béri. b és Föisk. béri. VI. sor. 3. ea. 7). — Nemzeti Színház: El­jött * tavasz (7). — Katona József Színház: A játékos (7). Vígszínház: Altona foglyai (Komb. béri. 5. sor. 2. ea. 7). Pesti Színház: Furcsa pár (7). — Madách Színház: Ke­­gyenc (7). — Madách Kama­ra Színház: A bolond lány (7). — Thália Színház: Mária (F. béri. L ea. 7). — József Attila Színház: Neveletlen példakép (Premier béri. 2. ea. 7). — Fővárosi Operett­­színház: Hello, Dolly (du. fél 3) ; My fair Lady (7). — Iro­dalmi Színpad: Angalit és a remeték (Ady béri. 1. en. 5). Egyetemi Színpad: Halász Péter: A pokol nyolcadik kö­re (9). — Zeneakadémia: Nyi­tánytól az oratóriumig (Alt. isk. béri. C/l. du. 4). — Kis Színpad: Tizenévesek (du. 4) ; Urak és elvtársak (fél 8). Mikroszkóp Színpad: Fő a fejünk (100. előadás, este fél 9). — Kamara Varieté: Foly­tassa Hacsek (6, fél 9). — Déryné Színház: Isten véled édes Piroskám (7). * Az Operasház igazgatósága ezúton értesíti a közönséget, hogy Mario del Monaco be­tegségéből felgyógyult és az októberben elmaradt két fel­lépésére (Othello) 1969. már­cius 19-én és 23-án kerül sor. Az 1968. október 6-ra váltott jegyek 1969. március 19-re, az 1968. október 10-re váltott je­gyeik pedig 1969. március 23- ra érvényesek, vagy kíván­ságra 1968. november 9-ig be­zárólag az Operaház szerve­zési pénztáránál (VI., Nép­­köztársaság útja 20, 13—18 óra között) visszaválthatók. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32: 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 6.40: Rádió­reklám. 6.45: Műsor. 7: Reg­geli kr. n. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.17: Lányok, asszonyok. 8.37: Liszt: Amit a hegyen hallani — szimf. költ. 9.11: Orvosi tanácsok. 9.16: Ecsédi lako­dalmas. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Erkel operáiból. 11.02: Pál Rita: Készülődés. Elb. 11.30: Barokk muzsika. 12: H. Időj. 12.15: Huszka Jenő műveiből. 13: Világ­­gazd. hírek. 13.05: Bp. kult. programjából. 13.06: Dobozy Imre írod. levele. 13.26: Nó­ták. 13.50: Hirdető. 14: Tudo­mány... 14.05: Operarés­z. 14.45: Hétvégi külpol. figye­lő. 15: H. Időj. 15.10: Csak fiataloknak! 15.55: Rádiórek­lám. 16: Hétvége ... Közben. 17: H. Időj. 17.32: Erős Má­tyás házassága. Oláh Gábor elbeszélése. 17.52: Anda Gé­za zongorázik. 18.58: Műsor. 19: Esti kr. 19.30: Napi zene. 20.13: Emlékezés Zerkovittz Bélára. 21.13: H. Időj. 2118: MŰSOROK Kosztolányi Dezső verse. 21.48: Új operalemezeinkből. 22: Hírek. Időj. 22.15: Sport. 22.20: Támcz. Közb. 24: H. Időj. PETŐFI RADIO 4.26—8.05: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10: Könnyű- és tánczene. 12 : Szimf. zene. 13: Könnyűzene. 13.15: Osváth Júlia énekel, Ungár Imre zongorázik. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Gyermekkönyvtár. 14.33: Spi­rituálék. 14.55: Orvosi taná­csok. 15: Fültörő. 16: Hírek. Időj. 16.05: Operettrészt. 16.24: Ködfalak. Epizódok Raffai Sarolta Egy szál magam című regényéből. 17: Hgv. a stú­dióban. 17.35: Hangképek labdarúgó-mérkőzésekről 18: H. Időj. 18.06: Közv. az V. Dózsa—Pécsi Dózsa labdarú­gó-mérkőzésről. 18.15: Kíván­csiak klubja. 19.05: Szirmay Márta énekel, Peter Nero zongorázik. 19.20: Operarészt. 19.50: Mese. 20: Esti kr. IL 20.30: Virágénekek. 20.47: Társadalomtudomány az ENSZ-bem. 20.57: A Stuttgarti Kamarazenekar hgve, vez. K. Münchinger, közr. A. Gru­­miaux. Közb. 21.39: Riport. 21.54: Hgv. folyt. 22.33: Timár József verseket mond. 22.45: Hgvnaptár. 23: H. Idős. URH 18: H. Időj. 18.05: Hglpará­­dé. 19.06: Zenetörténeti érde­kességek. 19.52: Dzsessz. 20.08: Martimi: Julietta. S fehr. opera. Közb. 21: Külföldi tu­­dósoké a szó. 21.15: Opera folyt. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9: Tévészőttes. Ism. 9.25: „Angyal" kalandjai. Szágul­dó hölgyek. Magy. besz. an­gol tom. Ism. 10.15: Bobby Solo énekel. Ism. 10.30: Lé­lektől lélekig. Tóth Árpád emlékműsor. Ism. 10.50: Me­xikó művészete. Győzelem a győztes fölött. Kisfilmsorozat IV. rész. Ism. 15.38: Zenés mozaik. 18.05: Reklámműsor. 16.10: Kapcsolatok. Vezetési módszerek. 16.50: Pyrenneusi akta. Magy. besz. fr. tv-film. 17.50: Műtárgyak újjászüle­tése. Kisfiún. 18.15: Reklám­­műsor. 18.25: Hírek. 18.30: Képzőművészet. VHS 18.45: A tv jelenti. 19.20: Cicavízió. 19.35: 1­2. 20: Tv-híradó. 20.20: Viszontlátásra a kiállí­táson. Magy. besz. angol film. a.40: ORF-show. 22.50: Tv-híradó 2. 23.10: Gusztáv kikapcsolódik. POZSONYI TV 13.55: VSS Kosice—S­la­via Praha labdarúgó-mérk. 15.45: Afganisztáni útifilm­. 16.15: Univerzita Brno—Sparta Pra­ha női röplabda-mérk. 19. Tv-híradó. 19.45: Halászat és vadászat. Francia természet­­fém. 20.10: Új dalok. 21.40: Az „U” vonal előfizetője. Fr. bűnügyi film. 22.40: Afrikai táncok. COCIXr1]60(131L) — Oláh László József Attila-díjas író, filmdra­­maturg hamvait ma dél­után 3 órakor helyezik el a rákoskeresztúri közte­mető kolumbáriumában. — Az Iparművészeti Múzeumban nyílt Szép magyar hegedűk című ki­állítás tárlatvezetése és a hangverseny november 3- án, vasárnap technikai okok miatt elmarad. A MERKUR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat értesíti a nyugati típusú személygépkocsikra­ előjegyzett vevőit, hogy lehetősége nyílott csekélyebb darabszámban RENAULT R/4 típusú gépkocsik beszerzésére Felajárósuk a FIAT és RENAULT típusra sorszámos előjegyzéssel várakozó vasalóink számára, raktárról történő azonnali szállításra a most beérkezett RENAULT R/4 típusú személygépkocsikat 76 000 Ft fogyasztói áron A RENAULT R/4 jellemző adatai: motor: négyütemű, 4 hengeres, 30 SAB­LE (4700 ford./perc), motor elhelyezése: orrmotor, ajtók száma: 4+1 far csapajtó, szállítható személyek száma: 4, legnagyobb sebesség n6 km/6, átlagos üzemanyag-fogyasztás: 6 K/100 km Felhívjuk a fend típusokra már előjegyzett vásárlóink figyelmét, hogy amennyiben ajánlatunk számukra meg­felel, ezt 8 napon belül írásban szíveskedjenek vállala­tunk központja felé jelezni (Bp. IX., Üllői út 47—49), hogy a gépkocsit minél előbb a részükre átadhassuk MERKUR Személygépkocsi Értékesítő Vállalat

Next