Népszava, 1969. február (97. évfolyam, 26–49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

2­­19­. február 1 PALESTRINA - KERÉKPÁRON A „Kóruspódium“ és a talaja Ma délután öt óraikor, majd holnap délelőtt ti­zenegy órakor érdekes és szokatlan kórusműsort hall a rádióhallgató közönség a Petőfi adón. A Kórus­­pódium évadzáró hang­versenyeit követítik a Pamutnyomóipari Válla­lat művelődési házából — és ezzel némiképpen en­nek a mély gyökerű mű­kedvelő mozgalomnak, pontosabban legmagasabb színvonalának mai ke­resztmetszetét adják. Nem véletlenül hang­súlyozom, hogy mai És­ Szinte az Beszédes számok soka­ságát sorolhatnánk, mi-,­lyen hasznot hozott ez a szerénységében jelentős, rendszeres adássorozat nemcsak a kórusmozga­lomnak, hanem a magyar zenekultúrának, amelynek a kóruséneklés nem akár­milyen, hanem kapitális része. Anélkül, hogy számbűvöletbe esnénk, mégiscsak jelent valamit­, hogy az elmúlt évben 352 művet magyar amatőr kórusok adtak elő a ma­gyar rádióban — közte egyharmadában a mi ze­neszerzőink alkotásait. Lelkes és tartalmas riva­lizálás után (és ez maga az egyik legfőbb haszon) 115 énekkar karolta fel ilyen módon egymást és az új hazai kórusirodal­mat. Ben a rádió példás kez­deményezése, a három éve indult Munkásénekkarok a mikrofon előtt, majd a belőle kifejlődött Kórus­pódium volt az egyik leg­nagyobb segítség, hogy ez a legmagasabb szint ma nem ugyanaz (és nem is ugyanazokat az együttese­ket jelenti), mint tegnap, és holnapra ismét válto­zik. Ez a hangverseny ugyanis csak egy idősza­kot zár — egy új időszak­nak pedig tulajdonképpen nyitánya, rész ország cifra élmények kereked­nek. Győr megyében esett meg egy községben (ki­váló­­élprodukciójuk és a falu lelkessége a név mel­lőzését követeli), hogy a rádiósok Mária-napkor ta­láltak megérkezni. No és a községben sok a Mária. (Hol nem?!) Ment minden rendjén az elején. De aztán szá­k sokból hadd emel­jünk ki csak egy társasá­got, és ilyen — ha nem is egészen ilyen — több van. Az Orosházi Petőfi Művelődési Ház Madrigál­együttesére gondolok. Ne­héz meghatottság nélkül Néhány év előtti indu­lásakor gyenge és jelen­téktelen volt ez a kis együttes. Ma az országos minősítésben arany foko­zatú, magasan kulturált, példás. De nemcsak a hangzása, hanem a ma­gatartása, a töltése, a hi­vatástudata. Idős, törékeny bácsi, nyugdíjas tanító a meste­rük. Amikor még a kis kórus sehol sem tartott bejárta az országot, leste mindenütt a legjobb me­tódusokat. Ma meg már az egész kórus jár — immár nemcsak tanulni, hanem tanítani és szóra­koztatni, a legmagasabb szinten. Preklasszikus műveket, Palestrinát visz­nek falura, paraszt bará­taiknak és rokonaiknak — kerékpáron, amikor csak az útviszonyok megenge­dik. Öröm részt venni egy­net következett. Hogy­hogy’ nem — a felvételt folytatni nem lehetett Va­lahogy elfogytak az éne­kesek. És aki nem — hát az sem tudott volna a szünet után pontosan in­­tonálni. Enyhén szólva így lett félprodukció. Csak a humor kedvéért említjük — ilyen eset csak egy volt egy próbájukon — ilyes­mi szívmelengetően sokat mond arról, mit is értünk a szón, szocializmus. Egyébként valamit azért el kell árulni — de elő­re bocsátva: nem ez az összefüggés tette „nagg­­gyá” a kórust — talán inkább ez a táptalaj tette „naggyá” azt, akiről szó lesz. A nyugdíjas tanítót Szokolay Bálintnak hív­ják. Próbáin olykor egy alacsonyforma fiatalember látható a zongoránál: a tanító bácsi városba sza­kadt fia, öt, úgy hívják, hogy Szokolay Sándor. Hát őt már ismerik Oros­házán túl is — bár nem olyan régen. * Hadd kívánjunk min­den jót a fentiekkel a Kóruspódium minden ed­digi részvevőjének és in­tézőjének — és még in­kább az értékes folytatás­nak, amelybe az idén, a biztató és örvendetes hí­rek szerint, a tv is bese­gít. Ez helyes. Hadd való­suljon meg minél inkább „A zene mindenki és kodályi jelszava, Rajk András féle. Eleve rangos városi munkásénekkar és név­telen paraszténekkar, amely azonban immár nem névtelen, megérde­melt hírnevet és megbe­csülést szerzett falujának, vidékének. A mai és a holnapi záróhangverse­nyen is ott vannak a leg­jobb dalosok Budapesttől Pápáig, Orosházától Veszprémig és tovább, szinte az egész országból. Ott vannak mindenek­előtt a kimagasló mun­káskórusok, amelyekre a magyar kórusmozgalom évtizedek óta elsősorban épül (építők, vasasok, HVDSZ énekkara és má­sok) — ez egyszer hadd szóljunk azonban olya­nokról, amelyekre ritkáb­ban irányul a közfigye-Milyen kórus? Minden- sem. Nincs minden kórusnak pénze Ennek az írásnak amúgy máskörülményeit ott biz­­sem célja a rangsorolás, "hasítani nem tudja.) Ilyen Néhány színt akarunk túrákból olykor igencsak csak felvillantani a kó­­ruspódium hasznos esz- t tendeiből, amelyek azon­ban — mint a világon bármely egészséges folya­mat — nem voltak ka­­landmentesek. Nincs minden kórusnak pénze arra, hogy felutaz­zon Budapestre, még azok után sem, hogy­ a rádió felfigyelt színvonalukra, elfogadta teljesítményüket alkalmasnak az ország legszélesebb nyilvánossá­ga elé. (!Sz, persze, nem független a megye, a já­rás, a község tanácsainak és tömegszervezeteinek felfogásától és magatartá­sától. Hadd mondjunk ehelyütt köszönetet az il­letékesek nevében vala­mennyi szakszervezetnek, sok tsz-nek, a SZÖVOSZ- nak megértő támogatá­sáért. És néhány tanács­nak. A sorrend nem vé­letlen. És a lelkesen tá­mogató tanácsok közé a Csongrád megyeit például indokolatlan volna oda­érteni.) Félprodukció — Mária-napon Szóval, ahonnét a kóru­sok nem tudnak feljönni, oda lemegy a rádió. (Per­sze, a stúdió ideális hang­ A nyugdíjas tanító , meg a fia ­SI KÖNYVEK Ma már nem kevés a közeledési szándék, és szaporodnak az együtt­működési kísérletek, de még mindig nem eléggé ismert a mai hazai iro­dalom a szomszéd orszá­gok magyar nyelvterüle­tén, ám ugyanez áll for­dítva is. Ezért, tallózva a közös kiadásban mostaná­ban megjelent művek kö­zött, és némiképpen ele­get téve egyfajta irodal­mi internacionalizmus­nak, mely egybeesik a magyar nyelvű irodalom ápolásával is, az alábbiak­ban határokon túli ma­gyar alkotásokból nyúj­tunk kis ízelítőt. Ideológiailag és művé­szileg egyaránt kiemelke­dik Egri Viktor nagysza­bású fejlődésregénye, a Pergőtűzben. (Madách Könyvkiadó, Bratislava) Klasszikus realista, nagy­lélegzetű epika ez; hőse — egy bizonytalan szár­mazású kis falusi zabi­­gyerek — végigjárja az élet és a történelem isko­láját. Mint Sztyepán Kol­­csugin magyar ikertestvé­re, a munkássors kohójá­ban izzik kommunistává; életének nemcsak a mes­terség, az első ölelés, a családi fészek, és nem­csak Pozsony, Budapest és Párizs az állomása, ha­nem a háború, a náciz­mus, az illegális munka és a felszabadulás is. Bá­lint Márton alakjában az a szlovákiai magyar mun­kásforradalmár testesül meg, aki előharcosa a két nép egyetértésének is. Hangsúlyosan és első­sorban a nemzetiségi probléma áll Mács József Adósságtörlesztés című regényének középpontjá­ban, amely ugyancsak a bratislavai Madách ki­adásában jelent meg. Az Egri Viktorénál kisebb mesterségbeli tudással, de a ma élő problémák iránt nagyobb érzékenységgel, elevenebb valóságérzék­kel ábrázolja a szlovákiai magyarság fordulatos esz­tendeit a regény. Hőse magyar tanító, akinek helyt kellett állnia, tisz­tán kellett látnia a kite­lepítés, a lakosságcsere nehéz hónapjaiban is. „... Ma már nagyon ne­héz lenne néprajzi határt húzni. Keveredik a nép” — mondja az író a re­gény végén, ám ma még ábrándképpen hat az idé­zett mondat után oda­szúrt sóhajtás: „Határok nélküli Közép-Európa .. Más hangot, stílust kép­visel az erdélyi Szász Já­nos esszéregénye, az Em­berek vagyunk, a buka­resti Ifjúsági Könyvkiadó kiadásában. Lényegét te­kintve, háborúellenes fel­kiáltás a mű, amely a ma­ga szimbolikus szereplői­vel egyszerre lép múltban és jelenben, csapongó cse­lekménysorozattal, túlára­dó expresszionista gaz­dagsággal. Nem könnyű olvasmány, viszont őszin­te rajz az emberi lélek legbelsőbb titkairól, az egyén és a közösség sor­sáról, viszonyáról, a mar­xizmus történetfilozófiá­járól. Költői és naturalis­ta megoldások kevered­nek a regényben, amely némileg hol Proust, hol Malraux modorában — a mai értelmiségi ember ké­telyeinek válaszolt ------------------------------ - A kép teljessége ked­véért a jugoszláviai ma­gyar irodalom képvisele­tében nőírót mutatunk be, Bercsók Erzsébetet, aki­nek Eszter című regényét a Novi Sad-i Forum ki­adó jelentette meg. A szá­zad elejétől a harmincas évek derekáig húzódik a regény fonala, de a hősök élete távol minden vihar­tól zajlik, csak mintegy következményképpen, nem tudni, milyen erők hatásaként, hol ilyen, hol olyan ország állampolgá­ra a hősnő és családja. Tehát kissé szürke, mond­hatni, konfliktusmentes ez a regény, viszont tele fi­nom megfigyelésekkel, a bánáti kisvárosok pontos rajzával, az emberi ma­gatartások felfedett rugói­val. Az összeütközéseket halk koccanások helyette­sítik, a társadalmi prob­lémákat a mindennapok szorongató gondja — de ez is van, s a maga helyén és rangjával üdvözöljük az ilyen műveket is. Bajai Ferenc A szomszéd országok magyar nyelvű irodalmából NÉPSZAVA Operaház: Ariadne Naxos szigetén (1. béri. S. ea. 7)­ — Erkel Színház: Táncszvit. Gajane-szvit, Térzene (11. béri. 6. ea. 7). — Nemzeti Színház: Eljött a tavasz (7). Ódry Színpad: Légy jó mind­halálig (a Színműv. Főisk. előadása, du. 3). — Katona József Színház: A játékos (7). — Vígszínház: A vörös postakocsi (7). — Pesti Szín­ház: Itatáltánc (7). — Madách Színház: Éjjeli menedékhely (7). — Madách Kamara Szín­ház: Három játék (7). — Thália Színház: Az ördög és a Jóisten (7). — József Attila Színház: Thomson kapitány (7). — Fővárosi Operettszín­ház: My fair Lady (du. fél 1); Egy éj Velencében (7). — Állami Bábszínház: A hét fő­bűn. A csodálatos mandarin (felnőtt előadás, este fél 8). Irodalmi Színpad: Sanzon (Ady bért. 2. ea. du. fél 5); Viet-rock (1. bért. 2. ea. este 9). — Zeneakadémia: Bachtól napjainkig (Középisk. bért . 3. du. fél 5). MÁV Szim­fonikusok, vez. Kerekes Já­nos, közr. Kóté László (öt népszerű hangverseny 3., este fél *). — Zeneakadémia Kis­terem: Zsigmondy Dénes he­gedűestje (fél *). — Kis Szín­pad: Tizenévesek (du. 1)— Urak és elvtársak (fél 8}. — Mikroszkóp Színpad: Tessék tovább menni (fél 9). — Ka­mara Varieté: Folytassa, Ha­ esek... (6, fél 9). — Déryné Színház: Isten véled, édes Pi­roskám (7). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.32: 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 6.45: Műsor. 7: Reggeli kr. n. Utána: Kör­zeti időjárás. 7.30: Új köny­vek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: Könnyűzene. 9.08: Orvosi ta­nácsok. 9.13: Rádiómontázs G. B. Shaw színműveiből és az író vallomásaiból. 10: H. Hazai lapssz. Időj. 10.10: Le­mezmúzeum. 10.45: Karajan vezényel. 12: H. Időj. 12.15: Operettrészt. 13: Viággazd. hírei. 13.05: Bp. kult. prog­ramjából. 13.06: Olvasónap­lómból. Nagy Péter írása. 13.21: Debussy: Szonáta (Gru­­miaux—Petri). 13.34: Rádió­reklám. 13.44: Néhány perc tudomány. 13.49: Schubert: VII. szimfónia. 14.45: Hétvégi külpol. figyelő. 15: H. Idős. 15.10: Csak­ fiataloknak! 15.55: Rádióreklám. 16: Citera mu­zsik­a. 16.09: Richter Bach­­műveket zongorázik. 16.39: Előadás Adyról. V. 17: Hírek. Időj. 17.05: Hétvége... 18.30: Mikrofonnal a Közel-Keleten. VI. 16.40: Két népszerű nyi­tány. 18.58: Műsor. 19: Esti kr. 19.30: Népdalok. 19.53: Az a bizonyos narancshéj. írod. összeáll. 20.55: H. Időj. 21: Kapcsoljuk San Remót. Az olasz dalfesztivál gálaestje. Kb. 22: H. Időj. Sport. Kb. 22.15: Néps 7. 23: Versek. 23.15: Táncz. Közb. 24: Hírek. Időj. PETŐFI rad.o 4.26—8.05: Azonos a Kos­­suth-adóval. 6.20: Torna. 10: Könnyű- és tánczene. 12: Ze­nekari muzsika. 13.20: Ver­bunkosok, népdalok. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Zrínyi: Szigeti veszedelem. Az eposz rádióváltozata. I. rész. 15.16: Olasz operainter­­mezzók. 15.40: Orvosi taná­csok. 15.45: hangversenynap­­tár. 16: H. Időj. 16.05: Írók, művészek. Fiatalok szabolcsi találkozója. 16.35: Népi zene. 17.05: A Kóru­spódium évad­záró hangversenye. Közb. kb. 17.50: Beszélő képek. Kb. 18.05: H. Időj. Kb. 18.10: A kórushangr. folyt. Kb. 19: Dél-amerikai ritmusok. 19.22: Mozart: A-dúr hegedűverseny (Gramianx). 19.50: Mese. 20: Esti krónika II. 20.90: Új könyvek. 1.33: Prokofjev: A játékos. Négyfel­v. opera. Közb. 21.38: Voltaire: A fél­­szemű teherhordó. Elb. rádió­ra. 21.52: Opera folyt. 23: H. Idős. URH 18: H. Időj. 18.15: Hangle­mezparádé. 19: Szabó Ferenc: Lírai szvit. 19.17: Horowitz Schumann-műveket zongorá­zik. 19.42: Komlóssy Erzsébet énekel. 20.06: A Schola Can­­torum­ Basiliensis barokk együttesének híve. 21.14: Dzsessz. 21.27: Verdi: Re­quiem. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9:­­Nótaszó. 9.15: Schach von Wuthenow kapitány tör­ténete. Magy. besz. nyugat­német tv-film ism. 10.30: Del­ta. 11: Tv Mintabolt. ism. 15.43: Bakaruhában. Magyar film. 17.20: Szót kérünk! A KISZ-lakás. 18.05: Reklámmű­sor. 18.10: Hírek. 18.15: Tévé­­operakalauz. Verdi: A tru­badúr. 18.35: A tv jelenti. 19.20: Cicavízió. 19.35: Tom Jon­es-show. 20: Tv-híradó. 20.20: Családi félkör... 22.20: Tv-híradó 2. 22.40: A játékos. Dosztojevszkij regényének magy. besz. francia filmvál­tozata (18 éven felül!). POZSONYI TV 17.35: Természetfilm. 18: Fiúk, lányok magazinja. 19: Tv-híradó. 19.50: Túlélik-e 2000-et? A bőkezű tenger, m­. rész. ».»: Show 68. Hang­verseny Bécsből PAQODA 3-TÓL 5-Ig... Kritika Párizsból :. .. Csaknem csodás tö­kéletességgel játszott a zenekar. A kitűnő muzsi­kusok — Lehel György vezényletével — olyan természetes frisses­égről, spontaneitásról tettek ta­núbizonyságot — amely­nek mindenki behódolt, még a szombat reggeli hangversenyek mindig kissé fanyalgó közönsége is...” A Le Monde — tekin­télyes francia napilap — zenekritikusa írt így, ilyen elragadtatással a Rádió­zenekar koncertjéről. Nos, a kitűnő együttes vezető karmestere, Lehel György ismét turnéra indul. — Merre? — A közeljövőben is­mét Nyugat-Európában koncertezem. Körülbelül tizennyolc-húsz hangver­senyt dirigálok a bam­­bergi szimfonikusok élén — Dániában, Hollandiá­ban és az NSZK nagy­városaiban. — És itthon, milyen fel­adatok várják? — Talán csak a legér­dekesebbekről Áprilisban Bach­ János passióját di­rigálom — mégpedig az elképzelt, korabeli felfo­gás szerint. Tehát kama­razenekarral, kamarakó­russal. Azután a Jeunes­­ses Musicales egyik kon­certjén vezényelek. A színésznő írót keres A legszebben beszélő magyar színésznő, Lukács Margit is turnéra készül. Ugyanis a Nemzeti Szín­ház együttese hamarosan Jugoszláviában­­ vendég­szerepel Madách Imre Mózesével és Gyurkó László Szerelmem, Elekt­­ra című darabjával. — Most mire készül? — Sajnos, semmilyen konkrét feladatom nincs. A színházban ugyan két darabot is próbálnak — de egyikben sem játszom. Persze, egy színésznő nem bírja a „tétlenséget”, így tehát rengeteget rádió­zom, s emellett írót ke­resek. — Hogyan?! — Van egy régi, dédel­getett, kedves tervem. Nem tudom, emlékszik-e rá, de annak idején hosz­­szú időn keresztül ját­szottuk a Kedves hazu­got a Katona József Színházban. Nos, J. Kitty színpadi játéka G. B. Shaw és Mrs. Campbell, az ünnepelt színésznő le­velezése alapján készült. Arra gondoltam — éppen az Ady-évforduló kap­csán —­, hogy például mennyi drámaiságot, iz­galmat, érdekességet tar­talmaz Ady és Léda le­velezése. Milyen remek játékot lehetne belőle komponálni néhány szép verssel együtt. Ehhez ke­resek vállalkozó szellemű írót. — Tekinthetem ezt fel­szólításnak, vagy hirde­tésnek?! — Igen. Az igazi szakáll Horváth Gyula meséli: — Néhány évvel ezelőtt, amikor felkerültem Pest­re, kétségbeesetten néze­gettem a színházi plaká­tokat. Mennyi Horváth, Horváth Teri, Horváth József, Horváth Tivadar_ Valamit tennem kell — tűnődtem —, hogy a Hor­­váth-dömpingben az én nevemet is megjegyezzék. Elhatároztam: szakállt nö­vesztek. Snitt. Eltelik jó pár esztendő. Nemrégiben díjat kaptam a televízió­ban. Átveszem a kitün­tetést, s utazom hazafelé az autóbuszon. Két nő beszélget mellettem. „Hallottad, nívódíjat ka­pott a Kálmán György, a Madaras, meg az a na, hogy is hívják, tudod, az a szakállas színész — Hát mégsem jegyez­ték meg a nevemet A Csárdás­­királynő — Amerikában A premier: március 21. Ezen az estén ismét fel­csendülnek a Fővárosi Ope­rett Színházban Kálmán Imre kedves-szép dalla­mai Vareczky Szilvia — P­etr­ess Zsuzsa: — Új felfogásban, új rendezésben, új szereposz­tásban, új köntösben mu­tatjuk be a darabot Kál­mán Imre zenéje viszont — a régi, így tehát re­méljük, hogy az operett ugyanolyan nagy sikert arat — mint régen__ — Mire készül még? — Egy portréfilmet ké­szítek a televízióban — amelyben bemutatom leg­kedvesebb szerepeimet. Majd Romániába utazom, később pedig a másik kontinensre. Ugyanis még ebben az esztendőben a ,,Csárdáskirálynő” Ameri­kában vendégszerepel... Riport a Duncan ,,fedélzetén‘* Iszonyúan süvölt a szél A szörnyeteg sötét felhők összenőnek az emeletes hullámokkal. A kapitány, a fedélzetmester „tengeri betegen” tántorog a lecsa­pódó orrvitorla, a ripi­­tyára tört korlátok kö­zött __ — Nem lehetne leállí­tani csak egy percre a szélgépet? — Azonnal... Néhány másodperc, a szél elcsitul, s az ügyelő sem keveri már sebesen a vizet a dézsában. Ugyanis a színhely a rá­dió 1-es stúdiója, amely néhány órára átváltozott — Solymosi Ottó rendező irányításával — a híres­­nevezetes Duncan fedél­zetévé ... (Azaz Verne Gyula: Grant kapitány gyermekei hajójává ...) — Mikor hallhatjuk * rádióban ? — Az első részt mórt vasárnap reggel — Benkő Gyula, Kálmán György* Gedei Kornél, Dőry Vi­rág, Szegedi Erika közre* működésévek — Érdekesebb felada­tai? — A tavaszi szünidő­ben indul a „Gyermek­rádiójáték” fesztivál. A bemutatásra kerülő ft* darab közül — kettőt i­­a rendezek. Mégpedig a Tü­­neményes Ferdinándot és Branko Hibar Halmaz­­állapotámia című darab­ját. A felnőtteknek vi­szont már készül az új Berkesi-darab. A Köze­lebb az éghez című drá­ma­­ 1919-ben a Ta­­nácsköztársaság idején játszódik, Berkesi And­rástól megszokott, fordu­latos meseszövéssel, mose izgalommal... Gantner Ilona Kamrmr­­íim — A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordu­lója alkalmából emléket állítanak Kaposvárott La­tinka Sándornak, az 1919- es somogyi direktórium vezetőjének. A volt La­­tinka lakásban, Latinka Sándor-emlékmúzeumot rendeznek be. Az emlék­múzeumot március 21-én avatják fel.­­ Az újratelepítésének 225. évfordulóját ünneplő Orosházán pénteken meg­nyílt az idei mezőgazda­­sági könyvhónap. Dr. Soós Gábor miniszterhe­lyettes ünnepi beszédé­ben méltatta a mezőgaz­dasági szakirodalom je­lentőségét, majd dr. Sár­kány Pál, a Mezőgazdasá­gi Könyv és Folyóirat Ki­adó igazgatója mondott beszédet.­­ Pusztai Pál rajzoló­­művész, a Ludas Matyi belső munkatársa a moszkvai K­­okodil szati­rikus hetilap nemzetközi karikatúra pályázatán el­ső díjat nyert Aláírták a magyar—lengyel kulturális munkatervet Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetének székházában aláírták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti kulturális egyez­mény 1969—1970-re szóló munkatervét. A hivatalos okmányokat magyar rész­ről Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke, len­gyel részről dr. Tadeusa Kuzminski, a lengyel kül­ügyminisztérium kulturá­lis főigazgatóhelyettese írta alá. Az ünnepélyes aktuson megjelent a ma­gyar társadalmi és kultu­rális élet számos vezető személyisége. Ott volt Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete is. ÉRTESÍTÉS BÉRLETIDÍJ­LESZÁLLÍTÁSRÓL Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, üzemek, intézmények és más felhasználók, figyelem! a kb. 48 m-­es takaróponyva bérleti díját napi 18 Ft-ról 13 Ft-ra szállítottuk le február hó 1-től Kérjük szíves megrendeléseiket BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT Bp., IX­, Közraktár u. 30. Telefon: 336—4M

Next