Népszava, 1969. június (97. évfolyam, 125-149. sz.)
1969-06-01 / 125. szám
Gyűlölt, szőlőtenyésztés, -ellátás A szőlő és gyümölcs termesztése minden embert érdekel és érint. Ilyenkor, nyár elején már a városi emberek is várják a híradást, hogyan vészelték át a gyümölcsösök, a szőlők a fagyosszenteket, eszünk-e az idén sok gyümölcsöt, és mennyiért? A fagyosszenteken túlvagyunk, és ahogyan a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban elmondották, nem rosszak a kilátások. Nagyon jó volt a gyümölcsfák virágzása — mondották a szakemberek —, de már nem annyira jók a kötődések, különösen a meggynél és a cseresznyénél. A szilva és az őszibarack szép kilátásokkal biztat, az alma hozama az idén változó lesz. A starking, a meggyhez hasonlóan, rosszul kötődött, a jonatán viszont jól. A télialma-ellátás szempontjából viszont ez az utóbbi a lényegesebb, mert a starking romlandó — laza szövetű gyümölcs —, a fonatán pedig, mintezt a tavalyi termés és annak tárolása is mutatja, még most is élvezettel fogyasztható. Almáskertek A szőlőkben — különösen a Mátrában — voltak fagykárok. Az üzemekben ezért vártak a metszéssel, nehogy az egészséges rügyeket is levágják. Gyümölcsöseinkben kezdenek kialakulni az igazán nagyüzemi kertek, különösen Szabolcsban, Zalában, Bácsban. öszszesen 295 ezer holdon termelünk gyümölcsöt. A zsórvány kiskertek helyett kezdenek uralkodóvá válni a nagyüzemi telepítésű, mindig újra és újra felfrissített fajtákkal telepített gyümölcsösök. E helyeken egyápolás és egyéb , gépesítése is biztosítja a minőséget. Az elmúlt években a zalai dombhátakon is telepítettek hatalmas almáskerteket, így tehát az ültetési idő utáni négy év elteltével ezek is hoznalk termést. Sőt, a jó fajták előállításával sikerült olyan almásokat kialakítani, ■ahol a szüreteléskor — az alacsony törzsű termőorsós fákkal — a munkaerőproblémák is csökkennek. Sajnos, a gazdaságosságot és minőséget erősen befolyásoló hűtő-, tárolóberuházások és az utak, kerítések megépítése nem követte a telepítéseket, s még jó néhány év kell, amíg ebben „utolérik” önmagukat a termelők. Hazánk híres szőlő-, bortermő ország, de egészen az utóbbi évekig e vonatkozásban is a kisárutermelés nyomta rá bélyegét a termelésre, az árakra. Mivel a szőlő éppúgy, mint a gyümölcs, az ültetéstől számított négy év múlva fordul termőre, a nagyüzemek csak fokozatosan éreztették hatásukat, összesen 410 ezer hold árutermelő szőlőnk van, ebből már 160 ezer hold nagyüzemi telepítésű, tehát gépekkel művelhető a talaja, gépek járhatnak a sorok között permetezéskor. Ezek hozama olyan törmeget jelent, hogy az arány átbillen a nagyüzem javára. Kialakulnak olyan árutermelő vidékek, mint a bácskai szőlők, amelyek korszerűségükben és gazdaságosságukban a mai ízlésnek, követelményeknek felelnek meg. Szőlőtelepítés A szőlőterületünk 30 százaléka vörös, 70 fehér bort ad. Az egésznek 1 százaléka csemegeszőlő, s ezentúl elég jelentős az úgynevezett kettős hasznosítású szőlőfajta is — mézesfehér, sárfehér, kövidinka — amelyeket étkezésre és borkészítésre is alkalmasnak találnak a szakemberek. Az egy főre jutó fogyasztás 39 kg szőlő és annak terméke. Ezt a tervek szerint megduplázni kívánják, ebben viszont igazodni kell a piachoz. A közönség mindinkább a finomabb csemegeszőlőket keresi a piacokon. A MÉM szakemberei is látják ezt az igényt, és kétféle megoldást szorgalmaznak. Az egyik: a csemegeszőlő-területet kívánják fokozatosan duplájára emelni, és növelik az importot. Már tavaly is vásárolhattuk a kiváló bolgár Afuz Ali elnevezésű csemegeszőlőt, s az idei esztendő behozatalában is jelentős tétel lesz ez az ízes és nagyon egészséges gyümölcs. Persze, a telepítés nem tartozik a gyorsan megvalósítható feladatok közé. Egy hold szőlő telepítése több tízezer forint. Ez a dolgok anyagi oldala, a másik a fajtáké, míg a harmadik a szokásoké. Az új művelési módot — a magasművelést — elterjeszteni például nehezebb, mint gondolnánk. Pedig egyes vidékeken már kiváló tapasztalatokat szereztek a tsz-ek. Például munkaerő-problémát is megoldottak, mert a kapálást teljesen gépesítették. Az is bebizonyosodott, hogy a régi, nagy hírnevű fajták közül is vannak olyanok, amelyek az új művelési eljárással is biztosítják a korábbi hozamokat és minőséget. Így van ez például a szürkebarátnál. A történelmi borvidékek rekonstrukciója Az új fajtákhoz új szaporítóanyag is kell. Vannak is kiváló, a köztermesztésben már megtalálható fajták, ilyenek a Tramini, a Charmannay, Rajnai rizling, de sokszor úgy kell rábeszélni a tsz-elnököket, hogy a telepítésnél már ezekkel a fajtákkal is dolgozzanak. E kérdéshez szorosan kapcsolódik a direkttermő, az úgynevezett „noha”-borok termesztésének, illetve azok megszüntetésének nagy kérdése. Veszprém, Zala, Borsod megyékben, és az Alföldön is találhatunk ilyen, nagyon veszélyes, metilalkoholos bort adó fajtákat, az országban összesen hozzávetőlegesen 90 ezer holdat. Ezeket könyörtelenül ki kellene irtani. Van is rá rendelkezés, de ez csak akkor érvényesíthető a kistermelőknél — mert a nagyüzemeknél már megoldódik —, ha adunk helyette másik szaporítóanyagot. Zalában már megindult egy próbálkozás, kedvezménnyel adnak szaporítóanyagot annak, aki igazolni tudja, hogy kivágta a direkttermő szőlőjét. Az emberek azonban azért ragaszkodnak hozzá ennyire, mert rendkívül igénytelen, ellenáll a peronoszpórának, munka is édes-kevés van vele. „Csak éppen” életveszélyes lehet a fogyasztása, vagy a családoknál az állandó és rendszeres metilalkohol-fogyasztás degenerációt idézhet elő.. A történelmi borvidékek rekonstrukciója azonban a tömegárut termelő szőlőtől független, mert az szorosan összefügg az egész környék víz- és tereprendezésével, a fajta tulajdonságaival, igényeivel, a termelési szokásokkal. Hegyalján vagy Szekszárdon például arra kell tekintettel lenni, hogy egységesen rendezzék az egész területet, mert hiába gyönyörű a teraszosan telepített nagyüzemi szőlő a hegylábaknál, ha fenn a dombtetőkön a kisparcellák vízelvezetése megoldatlan. A rendezések a megye regionális terveinek megoldásával együtt valósíthatók meg. Addig is rendkívül nagy szakértelem és munkaszeretet, sok ráfordítás kell, hogy a nemzetközi hírünket tovább növeljük. Lendvai Vera Vasárnap 0 órakor életbe lépett a távolsági autóbuszközlekedés és a vasút új menetrendje Csökkennek a menetidők — Kötelező helyfoglalás az expresszeken — Az éjszakai személyvonatok megszűnnek Június 1-én, vasárnap 0 órakor életbe lépett az új MÁV és MÁVAUT menetrend. A nemzetközi vasúti menetrend a külföldi partnerekkel kötött megállapodások, egyezmények alapján nem egy, hanem két évig, tehát 1971 nyaráig lesz érvényben. A nemzetközi forgalomban szinte valamenynyi visznylatban 20—80 perccelcsökkennek a menetidők, több új vonat is indul, így naponta közlekedik egy szerelvény a Pannónia „mentesítésére” Berlin—Budapest—Belgrád között. A moszkva— belgrádi gyors nem Debrecenen, hanem Miskolcon át közlekedik, villamosvontatással, így rövidebb lesz az utazási idő. Valamennyi belföldi expresszvonatra bevezették a kötelező helyjegyváltást. Sorra megszüntetik az éjszakai személyvonatokat, mert utazási sebességük sokszor az óránkénti 20 kilométert sem érte el, helyettük kora reggel, illetve nappal közlekedtetnek vonatokat jóval rövidebb menetidővel. Megszűnik a Budapest—Nyugati és Szeged közötti, valamint a Keleti—Győr—Szombathely közötti éjszakai személyvonat. A leghosszabb vonalon az a szerelvény fut — 460 kilométer —, amely Kazincbarcika—Miskolc— Nyíregyháza—Debrecen— Cégléd—Nagykőrös— Kecskemét és Szeged között biztosít gyors összeköttetést. A MÁVAUT szombaton ünnepélyesen nyitotta meg a nyíregyháza—uzsgorodi járatát, a magyar buszok minden héten szombaton, a szovjetek pedig szerdán közlekednek. A távolsági autóbuszközlekedésben a Szeged—Dombóvár—Zalaegerszeg, a Budapest— Dunaföldvár—Veszprém, a Szeged—Békéscsaba— Hajdúszoboszló, a Dunaújváros—Székesfehérvár —Zirc—Pápa—Sopron járat számít újdonságnak. (moldován) 2 1969. június 1 NÉPSZAVA A kereslet, a kínálat és a forgalmi adó A ruhaipar szakszervezeti ártanácsadó és minőségellenőrző bizottságainak tapasztalatai A Statisztikai Hivatal adatai szerint a ruházati cikkek árszínvonala 1968- ban 0,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző esztendőben. Az átlag időben is nagy szóródást takar, hiszen az első negyedévi árindex 97,7 százalékos, a decemberi viszont 102,4 százalékos volt. Az év eleji árcsökkenés és az év közbeni áremelkedés gyakorlati. A szakszervezetek mellett működő ártanácsadó és minőségellenőrző bizottságok vizsgálati tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a vállalatok szabályszerűen jártak el az árképzésnél, törvénysértés vagy egyéb visszaélés nem fordult elő. Mivel a ruhaipar termékeinek döntő többsége a szabadáras kategóriába tartozik, a vállalatok lehetőséget kaptak rá, hogy a piac törvényeinek megfelelő árakat alakítsanak ki — válaszol érdeklődésünkre Orosz János, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete közgazdasági osztályának vezetője. — Ebből következik, hogy az ártanácsadó bizottságok érdemi tevékenységet alig fejthetnek ki. Ellenőrzési és elemzési lehetőséget biztosítanak ugyan mindenütt részükre, tevékenységük eredménye azonban nem nagyon lehet más, mint hogy — szabálytalanság hiányában — tudomásul veszik az adott helyzetet. Mindezt annak ellenére kell tenniük, hogy a termékösszetétel egyre inkább a magasabb áron értékesíthető cikkek felé tolódik el. Rusnyer Tiborné, a Női Fehérneműgyár, Békeimre, a Május 1. Ruhagyár és Molnár Lászlóné, a Férfi Fehérneműgyár szakszervezeti ártanácsadó és minőségelenőrző tag kiegyenlítette egymást. Figyelmet érdemel azonban, hogy a decemberi árak átlagosan 4,8 százalékkal haladták meg az első negyedévit. 1968-ban a kezdeti olcsóbbodás és a későbbi drágulás nem okozott többletkiadást a lakosságnak. De az 1969. évi „induló árak” magasabbak a tavalyinál, bizottságainak vezetői általánosságban hitelesítik Orosz János megjegyzését. — Gyárainkban az előírásokat betartva kalkulálnak. Rendellenességet nem tapasztaltunk — mondják egybehangzóan. A konkrét helyzetet illetően azonban eltérő a kép. A Női Fehérneműgyárban például — mint megtudjuk — a szabadáras gyártmányok termelői ára nem, a Férfi Fehérneműgyárban viszont 7,4 százalékkal emelkedett. Drágult az alapanyag és a kellék. A drágulást 1968 első negyedévében nem tudták érvényesíteni a termelői árakban, mivel a kereskedelem bőséges raktárkészlettel rendelkezett. A „továbbadásra” a II—IV. negyedévekben nyílt lehetőség — mondja Molnár Lászlóné. — 1969 első negyedévében a kereskedelem „tartózkodása miatt” ismét csökkentettük a termelői árakat. — Ha telt a raktár, akkor mi is kényszerítve vagyunk, hogy olcsóbban számlázzunk — kapcsolódik Beke Imre. — Az árakat a kereslet és a kínálat befolyásolja. Jelenlegi pozíciójánál fogva elsősorban a kereskedelem diktálja az árakat Pedig többször sokkal drágább kelléket dolgozunk be, mint ami kalkulálva van ... Munkájukra pillanatnyilag a jó szándékú útkeresés a jellemző. Érdemi tevékenységük még eléggé kezdetleges. A szubjektív megfontolások ugyancsak hátráltatják az érdemi ellenőrzést. A nagyobb vállalati nyereség elérésében a bizottságok tagjai is érdekeltek. Így nehezen várható el tőlük, hogy szóvá tegyék a vélt vagy a valódi rendellenességeket — mondja Orosz János. — Nem szívesen fedik fel a hiányosságokat, melyért munkatársaik esetleg jutalmat, prémiumot is kaptak ... — Elvileg egyetértek a SZOT elnökségének határozatával. A megvalósítást azonban problematikusnak tartom — kapcsolódik Beke Imre, aki gazdasági munkáját tekintve, a Május 1. Ruhagyár főtechnológusa. — Az ember óhatatlanul szembekerül önmagával és másokkal, amikor ellenőrzi a vállalat belső munkáját. Talán hatékonyabb volna, ha a bizottságok nem a saját, hanem a „szomszéd” vállalatot ellenőriznék rendszeresen, így jobban érvényesülhetnének a szakemberek is... Visszaélés nem fordult elő Termelői és fogyasztói árak — Ilyen körülmények között alig befolyásolhatjuk a dolgok menetét. Ráadásul az ártanácsadó bizottságok gondolkozását és cselekvőkészségét jócskán zavarja, hogy a kereskedelem saját tetszése szerint, az ipari termelői árak alakulásától gyakran függetlenül állapítja meg az egyes árucikkek fogyasztói árát — folytatja Rusnyér Tiborné. S megjegyzését nyomban illusztrálja. Táskájából elővesz egy női ruhát, melyet 200 forintért árusítanak. — A ruha nálunk készül. A 200 forintos fogyasztói árat is mi bélyegezzük a kísérőkartonra. Meglehetősen vegyes érzésekkel. Jól tudjuk ugyanis, hogy a kalkuláció szerinti fogyasztói ár — a kereskedelmi haszonnal együtt — 165 forintot tenne ki — kommentál Rusnyér Tiborné. — Az eset nem egyedülálló — kapcsolódik Orosz János, Beke Imre és Molnár Lászlóné. — Pillanatnyilag nagyon laza a termelői és a fogyasztói árak között a kapcsolat. Ennek következményeként a szakszervezeti árellenőrző bizottságok tagjainak jó része nem tud mit kezdeni az üzemen belüli ellenőrzéssel, hiszen a fogyasztói árak emelkedése vagy csökkentése kizárólag a kereskedelem elhatározásától függ. Az olcsóbb drágul, a drága olcsóbb lesz Ezzel összefüggésben került szóba a május 2-án életbe lépett új forgalmi adózási rendszer. Beszélgetőpartnereink egyetértenek vele, hogy a korábbi több száz adó-, illetve árkiegészítési kulcs bonyolulttá tette a nyilvántartást és az ellenőrzést, zavarta a termelői és a fogyasztói árak kapcsolatát , így az egyszerűsítés népgazdasági, vállalati és fogyasztói érdekeket szolgál. Az adókulcsok egységesítését azonban néhány vonatkozásban fenntartással fogadják. Annak ellenére, hogy ismerik a számításokat, amelyek szerint ,„ ..a vásárlók számára az ármozgások kiegyenlítődnek, sőt összességükben még megtakarítást is jelentenek”. — A forgalmi adózás egységesítése a kis keresetű rétegeket érzékenyen érinti. Mikor saját termékeinkről tárgyaltunk az Árhivatallal, hangoztattuk, hogy a tömegcikkeket nem szabadna ugyanakkora forgalmi adóval terhelni — mondja Rusnyér Tiborné. Az ármozgásokat illusztráló számok alátámasszák Rusnyér Tiborné megállapítását. Eszerint az olcsó textilruházati termékek fogyasztói ára nő, míg a drágább, korszerűbb cikkek egy részének ára csökken. A kártolt gyapjú férfiöltönyök ára például emelkedik, míg a tiszta gyapjú és szintetikus keverésű fésűsszövetből készült öltönyök és nadrágok fogyasztói ára csökken. A flanell- és a zefíringeknél, a freskóingeknél, a fehérneműeknél is várható áremelkedés, míg a szintetikus alapanyagú férfi- és női fehérnemű, fogyasztói ára mérséklődik. A szakszervezetek mellett működő ártanácsadó és minőségellenőrző bizottságok meglehetősen bonyolult körülmények között tevékenykednek. Termelők és fogyasztók is vagyunk A Szaktanács elnökségének határozata a vállalati árképzés ellenőrzését, a termelői árak emelkedése okainak elemzését és a minőség alakulásának figyelemmel kísérését jelölte meg a szakszervezetek felügyelete mellett működő ártanácsadó és minőségellenőrző bizottságok legfontosabb feladataként. A határozat jól tükrözi, hogy az új mechanizmus viszonyai között tartalmában gazdagodik, formájában változik a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége. Termelők és fogyasztók vagyunk egy személyben. Egymás kárára vagy hasznára tevékenykedünk. Előfordulhat, hogy néhol indokolatlan árdrágítással vagy minőségrontással is megpróbálják a vállalat nyereségét növelni. A szakszervezeti ártanácsadó és minőségellenőrző bizottságoknak elsősorban az ilyen jelenségek és törekvések ellen kell fellépniük. — S mit csináljunk akkor, ha a vállalaton belül általában rendben mennek a dolgok, betartják az árképzési szabályokat, a fogyasztói árak mégis emelkednek? — kérdezik végezetül beszélgetőpartnereink. Hosszas tanakodás után közösen válaszolunk a kérdésre: a tapasztalataikat ilyenkor is jelezni kell az illetékeseknek, mint ahogyan ezt ez alkalommal is tesszük. Mocsári Károly Szirmai István Gyöngyösön Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szombaton Gyöngyösre látogatott, ahol a vendéglátók társaságában a gyöngyösi ipari tanuló intézetbe látogatott. Szirmai István részletesen tájékozódott a szakmunkásképzés helyi lehetőségeiről és elmondotta: a Politikai Bizottság behatóan érdeklődik a szakmunkásképzés helyzete iránt, és országosan előtérbe került az ezzel kapcsolatos feladatok megoldása. A beszélgetés kiterjedt az osztályközösségek tevékenységére, a szakmai és közismereti tárgyak oktatásának színvonalára, az ellátottsági problémákra, a társadalmi kapcsolatokra és számos más fontos tényezőre. " Szirmai István látogatása során munkahelyén kereste fel az egyik tanulócsoportot, amely a város főterén létesítendő kilenc emeletes épület alapozásának vasbetonszerelési munkáiban vesz részt. Szirmai István ezt követően az iskola vezetőit az időszerű kül- és belpolitikai , kérdésekről tájékoztatta, elismeréssel szólt a látottakról és tapasztaltakról. (MTI) HETI POSTÁNKBÓL nevélkrónk így kezdi sorait: „Nem könnyű esettel fordulok a szerkesztőséghez, mivel két kisgyer■*'* mekem életéről, jövőjéről van szó.” A továbbiakból megtudjuk, hogy a nagyobbik kislány négyéves, míg húga tizennégy hónapos. Édesanyjuk, a sorok írója, tavaly novembere óta különél férjétől, a gyermekek apjától. Nagy egyedüllétükben csak levélírónk idős édesapja támogatására számíthatnak. Munkahelyén segédmunkásként dolgozik a fiatalasszony, sajnos, nem állandó jelleggel, csupán meghatározott időre szóló, szerződéses alapon. Nagy örömet jelentett számára, amikor lehetővé tették, hogy a kisebbik gyermekét az üzemi bölcsődében elhelyezhesse. Munkába menet, a kora reggeli órákban magával vitte a kislányt, aki második otthonra talált a „bölcsiben”. A nagyobbik lányt a nagypapa kísérte el reggelenként a közeli óvodába, s délutánonként ugyancsak ő várakozott rá. Látszatra viszonylagos békesség honolt a kis családban. Agyermekek apja havonként fizette a tartásdíjat, s levélírónk szerény keresetéből igyekezett eleget tenni szülői kötelezettségének. Sajnos, az elmúlt hetekben a kisebbik lányt gyomorbántalommal kórházba kellett szállítani. Nem sokkal ezután fertőzés miatt bezárták azt az óvodát, ahol a nagyobbik gyermek nap mint nap oly jól érezte magát. Levélírónk munkaszerződése június közepén jár le. „Kérem, adjanak tanácsot, hogy mitévő legyek. Az óvoda zárva, kisebbik lányom ismét megbetegedett, így nekem kell otthon rájuk vigyázni, időközben ugyanis a nagyapa is kórházba került.” Most az a veszély fenyegeti a kis családot, hogy az egyetlen kenyérkereső is munkanélkülivé válik. A sorok vétele után a szóban levő vállalat igazgatójához fordultunk, abban a reményben, hogy valami megoldást talál. A remélt segítség nem is maradt el. Az igazgató utasította a munkaügyi osztályt, hogy levélírónkat vegyék állandó státusba, és továbbra is biztosítsák a kisebbik gyermek bölcsődei elhelyezését. A szakszervezeti bizottság ugyanakkor segélyt utalt ki az édesanyának, ttlán gyorsabb lett volna a segítség, ha a vállalat illetékesei időben felfigyelnek az édesanya helyzetére, és külső kérés nélkül keresik a megoldás lehetőségeit... . . Samarjai Tibor