Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)

1969-07-01 / 150. szám

I­ttajll. A hét televízió műsora kétségtelenül változatos volt, ha a heti műsorszer­kezetet nézzük, de a napi fő műsorokkal változatla­nul baj van. Általában vagy nem elég jók fő mű­sorszámnak, vagy nem olyan műsortípusból va­lók, ami a legszélesebb közönség számára is érde­kes. A keddi műsor a nép­szerű Századunk sorozat XII. részére épült és egy öt részből álló sorozat első filmjeként szerepelt az adásban. „Mi történt a Bankgasseban?’’ — kérde­zi a műsor címe és a két előadó, a kitűnő és meg­szokott műsorvezető. Ben­­kő Gyula és Glatz Ferenc történész erre igyekeznek választ adni dokumentu­mok, fényképek, korabeli filmhíradók és nem utol­sósorban hiteles jegyző­könyvek alapján rekonst­ruált jelenetek segítségé­vel. Jó és izgalmas a f­ű­­sornak ez a része is, el­végzi a szokásos ismeret­­terjesztést és leleplezi mindazokat, akik részt vettek a Tanácsköztársa­ság elleni bécsi összees­küvésben. Kedd este lát­hattuk még az eddig tel­jesen érdektelen „Az öl­tözködés művészete” című műsor harmadik részét is. Szerdán „Színpadról, dobogóról...” címmel iro­dalmi karikatúrákat lát­hattunk Bárány Tamás összeállításában. A szóra­koztató és néha igencsak csípős műsor a televízió és az Irodalmi Színpad számaiból állítódott össze, s mai íróink stílusát, hangvételét parodizálta, Karinthy Frigyes halha­tatlan ötlete nyomán. Bá­rány Tamás nemcsak egyik írója, de szereplője is volt a műsornak, ő mondta el saját, szellemes összekötő szövegét is. író­nak sokkal jobb, mint szí­nésznek. Csütörtökön — a szoká­sos heti filmvetítés kere­tében — a „Kis lázadás” című angol filmet láthat­tuk. •­­ A kitűnő kisfilm minden perce igazi művé­szet, igazi élmény volt. Fő­szereplője egy fiatal beat­­író, aki minden ellen lá­zad és akinek első bemu­tatója, karrierje egy okos, de öregedő színésznőn — a filmben a csodálatos Simone Signoret-n — mú­lik. Ezen a napon láthat­tuk az Idegenvezető ke­restetik című vetélkedő III., befejező részét. Tet­szettek ezek a sokat tudó, magukat jól feltaláló fia­talok, bizonyára kitűnő idegenvezetők lesznek, de a vetélkedő maga, mint műsor, unalmasabb volt a sok évi átlagnál. Pénteken a „Játsszunk együtt!” és az ,,Akarsz-e játszani ?” című műsorok folytatásaként láthattuk a „Vízszintes , függőle­ges .. .” című vidám, ze­nés, jelenetes keresztrejt­vény-fejtést, ötletes mű­sorfajta, néha kis döcce­­nőkkel. A Rádióújságban előre leközölt kereszt­­rejtvény minden hiányzó kérdését egy-egy műsor­­szám adta meg és így csak a műsor alapos megfigye­lője tudhatja azt megvála­szolni. (Kedves Televízió! Nem lehetne ezt a kitűnő ötletet komolyabb műfa­jú, irodalmi rangú műso­rok fokozott odafigyelteté­sére is felhasználni?) A szombati műsorban az immár hagyományos délutáni filmvetítés — ez­úttal a „Szabálytalan já­ték” című csehszlovák bűnügyi filmet láthattuk — s a „Forradalmi etűdök 1919" mellett, amely hite­les dokumentumok, vallo­mások segítségével a Ta­nácsköztársaság zenei di­rektóriumának munkáját mutatta be — Hemingway világhírű regényéből ké­szült, ,,Akiért a harang szól” című filmet is lát­hattuk. Ez a Sam Wood rendezésében készült, ma már klasszikus értékűnek számító film Gary Cooper és Ingrid Bergman fősze­replésével és képernyőn valahogy elhalványult (Talán a sok sötét és fél­homályos jelenet miatt.) Mindenesetre nem volt olyan erősen sodró lendü­letű, mint emlékeinkben hajdanán, most régi film­nek tűnt, régies játékmo­dorral és ritmussal, vala­hogy sokkal öregebbnek, mint az örökké és nagy­szerűen korszerű regény. Mindenesetre ezzel együtt, így is — a regény szerel­meseinek — felidézte Hemingway világát —, s ez már elég. Valaki nemrég bánato­san panaszolta: „öregem, mennyi mindent meg kell nézni annak a szegény tv­­nézőnek, amíg megkapja végre a maga jól megér­demelt szombat esti Turpi úrfiját. Mondd, nem le­hetne a többi műsor he­lyett is ezt vetíteni? Vagy legalább a többi műsort is ebben a stílusban elintéz­ni?” — nos, nem tudok a kérdésre választ adni, noha magam is Turpi fel­tétlen híve vagyok, min­denesetre akarva, nem akarva, a műsor szombat esti aktualitása kitűnően sikerült. A rajzfilmsoro­zat 13. része egy űrmajom történetet mesélte el és a hírügynökségek, a rádiók szerint aznap lőttek fel Amerikában egy 6,5 kilós majmot egy hónapra. Csak a nevük különbözött. Vasárnap véget ért a „Vidocq”. Minden sznob­ság nélkül, nagyon csú­nyán ért véget. Sok soro­zatot ért már kritikusok jogos bírálata a magyar televízióban, de ilyen giccsesen még egyik sem hunyt ki, mint ez a fran­cia „rövidjáték-film” so­rozat — ahogy hivatalos műfaj-megjelölése hirdet­te. Akkor már inkább a Tenkes kapitánya, vagy valami hasonló hazai. Sokkal inkább! Este a „Világirodalmi Magazin” legújabb kiadását láthat­tuk. Vegyes műfajú össze­állítás a magyar és világ­­irodalomból. Tengelyében fantasztikum, az emberi élet gyors, fenyegetően szorongásos változása állt volna — de nem túlságo­san meggyőzően. Szegé­nyesnek tűnt ez a váloga­tás, ha a tudományos-fan­tasztikus irodalom magyar és még szegényesebb, ha külföldi lehetőségeit vesz­­szük figyelembe. Az pe­dig, hogy „... nem tesz éles különbséget irodalom és fantasztikus irodalom között” — egyszerűen nem szerkesztési elv. Az est befejezéseképpen Aszaf­jev balettjének, a ..Párizs lángjai”-nak III. felvoná­sát láthattuk, a Magyar Állami Operaházból — a nemzetközi békemozgalom 20. évfordulójára rende­zett ünnepi est műsorából. A megemlékezés szép do­log, de talán tarkább és érdekesebb műsort is le­hetett volna összeállítani a békemozgalom húsz évé­ről. Szalontay Mihály Magyar-indiai tudományos és kulturális munkaterv Hétfőn a Kulturális Kapcsolatok Intézetében dr. Bognár József, a KKI elnöke és Bhakt Darsan indiai közoktatásügyi ál­lamminiszter aláírta az új, két évre szóló ma­gyar—indiai kulturális munkatervet. A megálla­podás alapján a két or­szág közötti tudományos és kulturális együttműkö­dés a következő időszak­ban tovább fejlődik. (MTI) Országvesztők, háborús bűnösök (20) A viharcsengő megszólal A viharos interpellációt megörökítő parlamenti jegyzőkönyv folytatódik. BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: T. Ház! Egy ilyen esemény az évezredes ... — Folytonos nagy zaj a szél­baloldalon. — A szónok szavai elvesznek a zajban. — RAJNISS FERENC: Pfujj! — MOSONYI KÁL­MÁN: Nem hallgatjuk vé­gig! Akik ott meghaltak... — Folytonos a zaj a szél­sőbaloldalon. — A vihar­csengő megszólal. — RAJ­NISS FERENC: Micsoda dolog ez!) Védelmet kérek az elnök úrtól! (MOSO­­NYI KÁLMÁN: Felfüg­geszteni az ülést! — He­lyeslés a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj a szélsőbalol­­dalon.) Vagyok és olyan magyar hazafi, mint önök! (A szónok szavai elvesz­nek a zajban. — Élénk felkiáltások a szélsőbalol­­dalon: Nem igaz! — A vi­­harcsengő ismételten meg­szólal. — RAJNISS FE­RENC (a jobboldal felé): önök pedig ülnek egysze­rűen és hallgatják? Hogy lehet ezt hallgatni, kérem? — HALMAI JÁNOS: Ezt lehet hallgatni, kérem? — Folytonos a zaj a jobb-és a szélsőbaloldalon. — A viharcsengő megszólaló ELNÖK: Kérem a kép­viselő urakat, maradjanak csendben. A közbeszóló képviselő urakat kényte­len leszek személyenként megnevezni és rendreuta­­sítani. (RAJNISS FE­RENC: Mi menjünk ki és hagyjuk itt a kormánypár­tot! — Zaj a szélsőbalol­dalon. — PROKOPECZ JÓZSEF: Nem érdekel a szónok! — Nagy zaj a jobb- és a szélsőbalolda­lon. — RAJNISS FE­RENC: Önök hagyják be­szélni! — Rassay Károly közbeszól.) BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: Egy ilyen ese­mény az évezredes magyar Corpus Juris és a magyar alkotmányosság szellemé­ben természetszerűleg (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Nem értek latinul!) kétféle fe­lelősséget kell, hogy ma­gával hozzon, kétféle fe­lelősség felvetését: a poli­tikai és a büntetőjogi fe­lelősség felvetését. (BOG­NER JÓZSEF: Mindkettő megtörtént!) Ebben az ügyben a politikai felelős­ség kérdése egyelőre tárgytalanná ... (Egy hang a jobboldalon: Én ezt nem hallgatom, nem azért küldtek ide! — A jobbol­dalon többen kifelé indul­nak a teremből. — VITÉZ JAROSS ANDOR (az előt­te levő asztalt csapkodva): Itt maradni! Tessék itt maradni! — RAJNISS FERENC: Könnyű kimen­ni! — Nagy zaj a szélső­baloldalon. — Az elnök csenget. — A szónok sza­vai elvesznek a zajban.­ .. . elsősorban érdekelt té­nyezők. Bárdossy László volt miniszterelnök úr és vitéz Bartha Károly volt honvédelmi miniszter úr nyugalomba vonult. A büntetőjogi felelősség kér­dését azonban tisztázat­lannak látom. Az igen­­. miniszterelnök úr szavá­val beígért megtorlás a bűnösök ellen mindezide­­ig nem következett el. (BOGNER JÓZSEF: Meg­történt! — NAGY LÁSZ­LÓ: Nem is fog! — Nagy zaj a szélsőjobboldalon.) Zeidner altábornagy nyu­galomba küldése például semmiképp sem fogható fel megfelelő megtorlás­nak. Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy ez a megtorlás elemi érdeke a magyar ál­lam belső békéjének. (BOGNER JÓZSEF: Ne keverje bele a magyar honvédséget! — Nagy zaj. — Felkiáltások a szélső­baloldalon: Rendre! — Az elnök csenget.) A magyar államnak európai távlat­ban is előkelő, Közép- és Kelet-Európában egyene­sen páratlanul álló, törté­nelmileg kialakult (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt mondja meg, mi a célja önnek? — A szónok szavai elvesznek a zajban.) ... állami jellegét, melyre az egész magyar szentist­­váni birodalom épült volt,... (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbalolda­lon, a szónok szavai nem hallhatók. Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt mondja meg, mi a célja, mit akar elérni?) ... nem engedhetjük csorbítani (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. A szónok szavai nem hallhatók. — PACZOLAY GYÖRGY: Ez hazaárulás! Alávaló­­ság! Ez nem igaz! — Fel­kiáltások a szélsőbalolda­lon: Üljön le! — SZABÓ ZOLTÁN: A bűnösök megbűnhődtek! — Folyto­nos zaj a jobb- és a szél­sőbaloldalon. — PROKO­PECZ JÓZSEF: Nem ér­dekel! Hallgasson! — A viharcsengő megszólal.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urat?! (PROKO­PECZ JÓZSEF: Nem ér­dekel! Hallgatni! Hallgat­ni! Nem érdekel!) BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: Átmeneti akadá­lyok felmerülhetnek . . (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Nem érdekel! — PROKOPECZ JÓZSEF: Hallgatni!) ... hatalmi nagy ... (A szónok szavai a zajban nem hallhatók. — PROKOPECZ JÓZSEF: Üljön le!) ...hogy a kö­vetkező válságos időkben (Viharos ellenmondások a jobb- és a szélsőbalolda­lon. — A viharcsengő megszólal. — A szónok szavai nem hallhatók. — Felkiáltások: Ne hallgas­suk!) Ha átmeneti akadá­lyai vannak a jogos és szükséges megtorlásnak, az igen­­. miniszterelnök úr hárítsa el azokat. Há­rítsa el mielőbb, hogy a közelgő válságos időkben... (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. — PRO­KOPECZ JÓZSEF: Csü­csüljön le!) T. Ház! Van ennek a kérdésnek . . . (PJUKO­­VICH JÓZSEF: Amerikai vonala van ennek a kér­désnek! — Nagy zaj.) ... a jóvátétel kérdése. (Folyto­nos zaj a jobb- és a szél­sőbaloldalon.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak. (PROKO­PECZ JÓZSEF: Nem hall­gatjuk!) B­A­JCSY-ZSILINSZKY ENDRE: El tudom képzel­ni, hogy egy háborúban levő országban, szerintem ugyan helytelenül és ká­rosan ... (VITÉZ JAROSS ANDOR: Meg kell vonni a szót! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem vonják meg a szót! — MOSONYI KÁLMÁN: Megvonni a szót! A szót megvonni!) de érvénye­sülhetnek bizonyos átme­neti (Nagy zaj.) gyakorlati szempontok, amelyekről nem kívánok most bőveb­ben beszélni.. . (Folytonos zaj a bal- és a szélsőjobb­oldalon. — Az elnök csen­get. — PROKOPECZ JÓ­ZSEF: Ne hallgassuk! In­terpellációt nem szabad olvasni! — A viharcsengő megszólal.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak! (Az elnök folytatni akarja az enun­­ciációt, de a szónok to­vább folytatja beszédét, amely azonban a nagy zaj­ban nem hallható. — PRO­KOPECZ JÓZSEF: Inter­pellációt nem szabad ol­vasni!) BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: ...mondom, át­menetileg az igazságszol­gáltatás megtorlási ré­szét ... (Nagy zaj a jobb­és a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak. Figyel­meztetem Zsilinszky kép­viselő urat, hogy ha az el­nök felhívására és csenge­tésére nem figyel és nem hagyja abba a beszédét, akkor a szót megvonom. (Éljenzés és taps.) Gárdos Miklós (Következik: „Dobjuk ki, képviselő urak”) 2 július 1 NÉPSZAVA Festményekkel tapétásos ajtók —­org a kukában A festőművész kincsek után nyomoz Tulajdonképpen azért látogattam meg Kecske­méten Bozsó János festő­művészt, hogy bemutat­hassam olvasóinknak ma­gánmúzeumát. Amint azonban helyet találtam a műteremben a régi szé­kek, korsók, fokosok, fegyverek, fafaragások, és a népművészet számtalan alkotásának serege között, s beszélgetni kezdtünk, egyre jobban éreztem, át kell nyújtanom a festő névjegyét is. Hiszen munkája, szenvedélye olyannyira összefonódott a népművészeti értékek felkutatásával, mentésé­vel, gyűjtésével, hogy azt megérteni csak ezzel a portréval együtt lehet. A festő névjegye Nos, mi áll a „névje­gyen” : Gyerekkor. A Kecskemét környéki ta­nyákon libapásztor. A mezőn összeszed elszene­sedett fadarabkákat, azok­kal rajzolgatja tele a fe­hérre meszelt házak hát­só falát. Sok nyakleves. „ . . . majd én elveszem a kedvedet a pingálástól..." Nem tudták elvenni. Raj­zol, csak úgy, magának. Tájat, állatokat, tárgya­kat. Aztán a felnőttkor, és a háború. Megtanulja a gépkocsivezetés mester­ségét, ebben a szakmá­ban helyezkedik el a vi­lágégés után is. De az a belső kényszer most sem hagyja nyugodni. Amer­re jár gépkocsiján, vázla­tokat készít. Magányos ta­nyákról, az Alföld jelleg­zetes arculatának örök­szép vonásairól. Aztán valahogy sor kerül egy kis kiállításra is. Mese, álom? Valóság. Felfedezik. Ez­után már a művészetnek élhet. Munkáját egyre na­gyobb elismerés övezi. Budapesten s a jelentő­sebb magyar városokban kiállít. A Magyar Nem­zeti Galéria is vásárol tő­le. Témája mindig a ha­zai táj, csak ritkán buk­kannak elő alakok ecset­je aló. Padlások rejtekén No, de mi köze mind­ennek a magánmúzeum­hoz? — kérdezhetné va­laki, s a válasz: a művész, az országjárása közben sok portát felkeresett. Látta, hogyan pusztulnak, kallódnak a már ritka­ságnak számító, népmű­vészeti remekek. Pedig értékük lassan túllép a forinthatárokon, s helyü­ket, hovatartozásukat egy kultúrtörténeti mércével kell jelölni. — Eleinte csak a pa­rasztkerámiát gyűjtöttem. Izgalomba hozott, ha ta­láltam egy szép, évszám­mal jelölt darabot. Kula­csok, bütykösök, habán­­edények kerültek elő a padlások és szérűk mé­lyéről. Aztán a díszes szó­székek után kutattam. Sikerült is összegyűjteni néhányat. Végül már minden ré­giség érdekelt. Vásárol­tam üveg- és cserépedé­nyeket, konyhafelszerelé­seket, szerszámokat, fegy­vereket és órákat. Itt van például ez a gyönyörű XVIII. századbeli óra — mondja Bozsó János, és meghúz egy zsinórt. A rézveretű készülék csen­getni kezd. Éppen annyit, amennyi idő eltelt a nap­ból. Magánmúzeum — de közös kincs — Hát ezt egy kukából kerítettem elő. Szegeden festettem, és közben ér­deklődtem régiségek iránt. Azt is megkérdez­tem, óra van-e? A házi­gazdám a fejére csapott: „Hhű, most dobtuk ki nemrég a kukába”. Szin­te futottam a szemetes­edényhez És nagyot só­hajtottam, amikor még érintetlenül ott találtam. Egyébként az a szörnyű, hogy rengeteg érték így pusztul el. Láttam Du­nántúlon olyan házat, ahol az ajtót drága fest­ményekkel tapétázták ki. Másutt, török korabeli korsókat fára akasztottak, hogy fészket rakhassanak bennük a cinkék. Magam ástam elő vastag galamb­­trágyaréteg alól több száz éves bőrkötésű könyvet egy padláson, és szintén „dicső” helyről 1670-es évekből származó gyönyö­rű kályhacsempéket Ahogy mesél, s öröm­mel újságolja egy-egy le­let történetét, úgy érzem, nem lenne valami sike­rült a kérdés, miért is áldoz ennyi időt és pénzt, miért alakítja immár nagyon gazdag anyagú múzeummá műteremhá­­zát, hol a padlástól a pincéig minden zugolyt elfoglalnak a történelmet látott tárgyak. Hiszen olyan nyilvánvaló, hogy ezek átmentése későbbi korok számára nagyszerű feladat. Természetesen nehéz is. Mert szakköny­vekben kell búvárkodni, tanulni, rendszerezni és törvényszerűségeket le­vonni. Ehhez nem kér se­gítséget, pedig gyűjtemé­nyének jelentősége már átlépi saját portájának küszöbét, úgy tervezi, majd szülővárosára tes­tálja. Nevetve meséli, olyan kultúrtörténeti cse­megéket halmozott már fel, hogy többet védetté nyilvánítottak közülük. Amikor itt jártak a szak­emberek, szinte részegül­­ten futottak egyik da­rabtól a másikig. Segít­séget emlegettem az imént, nos azért erre bi­zonyos fokig mégis szük­ség van. Hiszen a Klap­­ka-házban megteltek a helyiségek. Igazi múzeum­má berendezni csak újabb szobák hozzácsato­lásával lehet. Ahogy er­ről beszélgetünk, hal­lom, hogy a városi ta­nács kedvezően fogadta a kérést. Érdemes, hiszen a magánmúzeum ügye lassan közüggyé válik. Azzal is, hogy anyagából több száz darab Bajára utazik, hogy néprajzi ér­dekességeivel részt ve­gyen az ottani múzeum kiállításán, de azzal is, hogy nemzeti kincsünk­nek egy igen sajátos da­rabk­ája kerül biztonság­ba a festő portáján. Irigylem a televízió eszközeit, mert láttatni tudja azt, amit szeretne. Én hiába igyekszem va­lahogy idevetíteni az iz­galmas múzeumi zsú­foltságot, ahol nem tud megpihenni a szem, ha­nem mohón vándorol tárgyról tárgyra. Igen, mindezt személyesen kell látni. És tisztelet a jeles mesternek, aki e kincset nem csupán saját gyö­nyörködtetésére válogat­ta elő a limlomok közül, de módot nyújt, hogy mások is élvezhessék gyűjteményét. Esztergomi László Opmház: A Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola ope­­raszakos hallgatóinak év vé­­g­éri, vizsgaelőadásia (7). — Li­geti Latorcírítus?: Moszkvai Jégcirkusz vend­égsz­erep­l­és­e (este 8). — :J­égsz­in­ház : Itt a jeges! (este 8). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Idolj. 4.33: Zenés műsor, s: H. Időj. 5.31: Reg­geli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Iddj. 6.15: Rádiórek­lám 6.30: H. Időj. 6.40: Rá­dióreklám. 6.45: Műsor. 7: Regi- kr. n. Utána: Körze­ti időjárás. 7.30: Új köny­vek. 8: H. Időj. Műsorok. 8-10: Verbunkosok, népda­lok. 9: Gyermekrádió. 9.35: Tánczene. 10: H. Iddj. 10.05: Zkri muzsika. 12: Déli kró­nika. . 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 13 46: Műsorok Új Georgikon. 14.01: Kórus­­pódium. 14.14: Így írunk mi . . . Az Ifjúsági Rádió jutalmazott műveiből. 14.33: Iskolai énekkar énekei. 14.45: Orsi napló. VI. rész. 15. H. Idős. 15.10: Helge Roswaenge énekel. 15.27: Eu­rópai folklór. 1. 15.39: Berlini memorandum. n. 16: Világ­­gazd. hírek. 16.05: Kó­sa Györgyi: Mese­szvit. 16.19: Könnyűzene Kanadából. 16.38: Félévi mérleg. Képvi­selők a munkájukról. 16.58: Műsor. 17: H. Idős. 17.05: Vi­­lágs­aj­tószemle. 17.19: A mesz­­szetűnt kedves. Daljáték­­részletek. 17.35: Pierre Monteux vezényel. Ravel: Daphnis és Chloé — balett. 18.28: Könnyűzenei híradó. 18.58: Műsor. 19: Esti króni­ka. 19.26: Szabó család. 19.55: Mindent a hallgatóért!­tt . Hírek 21.03: Esti beszélge­tés. Generációk együtt vagy egymás ellen? 21.33: Népi zene. 22: H. Időj. Riport. 22.30: Szórakoztató zene. 22.40: A szolgáltatásokról. A gazdaságpolitikai rovat vita­­műsora. 23: H. Időj. 23.10: János vitéz. Részletek Ka­­esetisttel táj dal­játékából. 24: H. Időj. 0.10: Az innsbrucki Vogel­weide-kór­us éneke. PETŐFI RÁDIÓ 6.30: Torna. 6.30—8.05: Azo­nos a Kossuth-adóval. 8.03: Vivaldi: Három concerto. 8.45: Külpol.­figyelő. 9: Ro­mantikus kamarazene. 9.46: Lépések zenéje. Zóllyomi Er­zsébet verseiből. 10: A zene hullámhosszán. Közli. 11: Hí­rek. 11.45: Humoros jelene­tek. 12: Népi zene. 12.20: Takács Paula és Palló Imre énekel. 13: H. Idős. 13.06: Törvénykönyv. 13.29: A fran­cia ellenállás dalaiból. 13.31: Magyar fúvószene. 13.45: Idő­járás, vízállás. 14: Pol-beat. 14.06: Laza­ris Berman zon­gorázik. 14.30: H. Körzeti idő­járás. 14.35: Táncz, koktél. 15.20: Fúvószene táncritmus­ban. 15.30: Hírek. 15.33: Mas­cagni: Parasztbecsü­let — részletek. 15.50: Hárfa-, furu­lya- és citeramuzsika. 16.12: Szimf. zene. 16.30: Hírek. 16.33: Csúcsforgalom. Közb. 17.30: Hírek. 18. H. Idős. 18.10: Népi 7. 18.37: A Hanság és a Fertő élővilága. 19.02: A Bar­­tók-vonósnégyes játszik. 19.52: Esti mese. 20: Esti kr. II. 20.25: Új könyvek. 20.28: Thália vendége. 20.58: Szólistaparádé. 21.26: A Raj­na kincse. Zenedráma, URH IS: H. Idős. 18.10: Magnó­sok, figyelem! 18.55: A jólét és az anarchia árnyékában­­. 19.26: Magyar zeneszer­zők. 20.12: Dzsessz. 20.28: Hí­rek. 20.31: Gluck: Orfeusz II. felv. 21.15: Láttuk, hal­lottuk. 31.35: Dubravka Tom­­sic zongoraestje a Zeneaka­démia kistermében. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 18.05: Készít­sünk együtt filmet! 18.35: Szerződésre épült váró«. Ri­portfilm. 19: Reklámműsor. 19.05: Esti mese. 19.15: Ami a naplóból kimarad . . . Film­sorozat I. 19.45: A No-To-Do lengyel beat-együttes műso­ra. 20. Tv-híradó. 20.20: A játékos. Dráma Írét részben, a Katona J. Színház előadá­sában, felvételről (14 éven felülieknek!) E­lőtte: Both Béla rendezővel beszélget dr. Váradi György. 22.10: Tv-hír­­adó 7. POZSONYI TV 18: Mentendők ez és Heming­way-ről. 19. és 21.40: Tv-hír­­adó. 20.05: Telem­szműsor. 20.50: Operarészletek. kisfaludi Stróbl Zsijjmomi 85 éves üdvözöljük a mestert ezen a napon, amely az elmúlt és jövendő szüle­tésnapok sorában csupán egy, de évtizedet felező mivoltában olyan „kerek", hogy mégis kiemelkedik­­közülük. Olyan ez, mint amikor este kigyulladnak a reflektorok, és fényük a megszokott városképből egyszerre kiemel egy mo­tívumot, egy szobrot , például a gellérthegyi Sza­badság-emlékművet. De felemlíthettük volna fél­száz köztéri szobortestvé­re közül a városligeti Íjászt, a Parlament előtt álló Kossuth-szobrot is. Vagy inkább a kiváló portréművészt ünnepeljük ma, a méltán híres Ber­nard Shaw-portré alkotó­ját, vagy a népszerű kis­plasztikák alkotóját? Külön egyiket sem, ha­nem együtt valamennyit, mert a sokoldalúság és a bőség tette értékessé Kis­falud­i Strobl Zsigmond életművét eddig is, és te­­­szi azzá — azt kívánjuk — még sokáig, számos hétköznapon és ünnepen át (K. L.)

Next