Népszava, 1969. július (97. évfolyam, 150–176. szám)
1969-07-01 / 150. szám
Ittajll. A hét televízió műsora kétségtelenül változatos volt, ha a heti műsorszerkezetet nézzük, de a napi fő műsorokkal változatlanul baj van. Általában vagy nem elég jók fő műsorszámnak, vagy nem olyan műsortípusból valók, ami a legszélesebb közönség számára is érdekes. A keddi műsor a népszerű Századunk sorozat XII. részére épült és egy öt részből álló sorozat első filmjeként szerepelt az adásban. „Mi történt a Bankgasseban?’’ — kérdezi a műsor címe és a két előadó, a kitűnő és megszokott műsorvezető. Benkő Gyula és Glatz Ferenc történész erre igyekeznek választ adni dokumentumok, fényképek, korabeli filmhíradók és nem utolsósorban hiteles jegyzőkönyvek alapján rekonstruált jelenetek segítségével. Jó és izgalmas a fűsornak ez a része is, elvégzi a szokásos ismeretterjesztést és leleplezi mindazokat, akik részt vettek a Tanácsköztársaság elleni bécsi összeesküvésben. Kedd este láthattuk még az eddig teljesen érdektelen „Az öltözködés művészete” című műsor harmadik részét is. Szerdán „Színpadról, dobogóról...” címmel irodalmi karikatúrákat láthattunk Bárány Tamás összeállításában. A szórakoztató és néha igencsak csípős műsor a televízió és az Irodalmi Színpad számaiból állítódott össze, s mai íróink stílusát, hangvételét parodizálta, Karinthy Frigyes halhatatlan ötlete nyomán. Bárány Tamás nemcsak egyik írója, de szereplője is volt a műsornak, ő mondta el saját, szellemes összekötő szövegét is. írónak sokkal jobb, mint színésznek. Csütörtökön — a szokásos heti filmvetítés keretében — a „Kis lázadás” című angol filmet láthattuk. • A kitűnő kisfilm minden perce igazi művészet, igazi élmény volt. Főszereplője egy fiatal beatíró, aki minden ellen lázad és akinek első bemutatója, karrierje egy okos, de öregedő színésznőn — a filmben a csodálatos Simone Signoret-n — múlik. Ezen a napon láthattuk az Idegenvezető kerestetik című vetélkedő III., befejező részét. Tetszettek ezek a sokat tudó, magukat jól feltaláló fiatalok, bizonyára kitűnő idegenvezetők lesznek, de a vetélkedő maga, mint műsor, unalmasabb volt a sok évi átlagnál. Pénteken a „Játsszunk együtt!” és az ,,Akarsz-e játszani ?” című műsorok folytatásaként láthattuk a „Vízszintes , függőleges .. .” című vidám, zenés, jelenetes keresztrejtvény-fejtést, ötletes műsorfajta, néha kis döccenőkkel. A Rádióújságban előre leközölt keresztrejtvény minden hiányzó kérdését egy-egy műsorszám adta meg és így csak a műsor alapos megfigyelője tudhatja azt megválaszolni. (Kedves Televízió! Nem lehetne ezt a kitűnő ötletet komolyabb műfajú, irodalmi rangú műsorok fokozott odafigyeltetésére is felhasználni?) A szombati műsorban az immár hagyományos délutáni filmvetítés — ezúttal a „Szabálytalan játék” című csehszlovák bűnügyi filmet láthattuk — s a „Forradalmi etűdök 1919" mellett, amely hiteles dokumentumok, vallomások segítségével a Tanácsköztársaság zenei direktóriumának munkáját mutatta be — Hemingway világhírű regényéből készült, ,,Akiért a harang szól” című filmet is láthattuk. Ez a Sam Wood rendezésében készült, ma már klasszikus értékűnek számító film Gary Cooper és Ingrid Bergman főszereplésével és képernyőn valahogy elhalványult (Talán a sok sötét és félhomályos jelenet miatt.) Mindenesetre nem volt olyan erősen sodró lendületű, mint emlékeinkben hajdanán, most régi filmnek tűnt, régies játékmodorral és ritmussal, valahogy sokkal öregebbnek, mint az örökké és nagyszerűen korszerű regény. Mindenesetre ezzel együtt, így is — a regény szerelmeseinek — felidézte Hemingway világát —, s ez már elég. Valaki nemrég bánatosan panaszolta: „öregem, mennyi mindent meg kell nézni annak a szegény tvnézőnek, amíg megkapja végre a maga jól megérdemelt szombat esti Turpi úrfiját. Mondd, nem lehetne a többi műsor helyett is ezt vetíteni? Vagy legalább a többi műsort is ebben a stílusban elintézni?” — nos, nem tudok a kérdésre választ adni, noha magam is Turpi feltétlen híve vagyok, mindenesetre akarva, nem akarva, a műsor szombat esti aktualitása kitűnően sikerült. A rajzfilmsorozat 13. része egy űrmajom történetet mesélte el és a hírügynökségek, a rádiók szerint aznap lőttek fel Amerikában egy 6,5 kilós majmot egy hónapra. Csak a nevük különbözött. Vasárnap véget ért a „Vidocq”. Minden sznobság nélkül, nagyon csúnyán ért véget. Sok sorozatot ért már kritikusok jogos bírálata a magyar televízióban, de ilyen giccsesen még egyik sem hunyt ki, mint ez a francia „rövidjáték-film” sorozat — ahogy hivatalos műfaj-megjelölése hirdette. Akkor már inkább a Tenkes kapitánya, vagy valami hasonló hazai. Sokkal inkább! Este a „Világirodalmi Magazin” legújabb kiadását láthattuk. Vegyes műfajú összeállítás a magyar és világirodalomból. Tengelyében fantasztikum, az emberi élet gyors, fenyegetően szorongásos változása állt volna — de nem túlságosan meggyőzően. Szegényesnek tűnt ez a válogatás, ha a tudományos-fantasztikus irodalom magyar és még szegényesebb, ha külföldi lehetőségeit veszszük figyelembe. Az pedig, hogy „... nem tesz éles különbséget irodalom és fantasztikus irodalom között” — egyszerűen nem szerkesztési elv. Az est befejezéseképpen Aszafjev balettjének, a ..Párizs lángjai”-nak III. felvonását láthattuk, a Magyar Állami Operaházból — a nemzetközi békemozgalom 20. évfordulójára rendezett ünnepi est műsorából. A megemlékezés szép dolog, de talán tarkább és érdekesebb műsort is lehetett volna összeállítani a békemozgalom húsz évéről. Szalontay Mihály Magyar-indiai tudományos és kulturális munkaterv Hétfőn a Kulturális Kapcsolatok Intézetében dr. Bognár József, a KKI elnöke és Bhakt Darsan indiai közoktatásügyi államminiszter aláírta az új, két évre szóló magyar—indiai kulturális munkatervet. A megállapodás alapján a két ország közötti tudományos és kulturális együttműködés a következő időszakban tovább fejlődik. (MTI) Országvesztők, háborús bűnösök (20) A viharcsengő megszólal A viharos interpellációt megörökítő parlamenti jegyzőkönyv folytatódik. BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: T. Ház! Egy ilyen esemény az évezredes ... — Folytonos nagy zaj a szélbaloldalon. — A szónok szavai elvesznek a zajban. — RAJNISS FERENC: Pfujj! — MOSONYI KÁLMÁN: Nem hallgatjuk végig! Akik ott meghaltak... — Folytonos a zaj a szélsőbaloldalon. — A viharcsengő megszólal. — RAJNISS FERENC: Micsoda dolog ez!) Védelmet kérek az elnök úrtól! (MOSONYI KÁLMÁN: Felfüggeszteni az ülést! — Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Vagyok és olyan magyar hazafi, mint önök! (A szónok szavai elvesznek a zajban. — Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz! — A viharcsengő ismételten megszólal. — RAJNISS FERENC (a jobboldal felé): önök pedig ülnek egyszerűen és hallgatják? Hogy lehet ezt hallgatni, kérem? — HALMAI JÁNOS: Ezt lehet hallgatni, kérem? — Folytonos a zaj a jobb-és a szélsőbaloldalon. — A viharcsengő megszólaló ELNÖK: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. A közbeszóló képviselő urakat kénytelen leszek személyenként megnevezni és rendreutasítani. (RAJNISS FERENC: Mi menjünk ki és hagyjuk itt a kormánypártot! — Zaj a szélsőbaloldalon. — PROKOPECZ JÓZSEF: Nem érdekel a szónok! — Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — RAJNISS FERENC: Önök hagyják beszélni! — Rassay Károly közbeszól.) BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: Egy ilyen esemény az évezredes magyar Corpus Juris és a magyar alkotmányosság szellemében természetszerűleg (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Nem értek latinul!) kétféle felelősséget kell, hogy magával hozzon, kétféle felelősség felvetését: a politikai és a büntetőjogi felelősség felvetését. (BOGNER JÓZSEF: Mindkettő megtörtént!) Ebben az ügyben a politikai felelősség kérdése egyelőre tárgytalanná ... (Egy hang a jobboldalon: Én ezt nem hallgatom, nem azért küldtek ide! — A jobboldalon többen kifelé indulnak a teremből. — VITÉZ JAROSS ANDOR (az előtte levő asztalt csapkodva): Itt maradni! Tessék itt maradni! — RAJNISS FERENC: Könnyű kimenni! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget. — A szónok szavai elvesznek a zajban. .. . elsősorban érdekelt tényezők. Bárdossy László volt miniszterelnök úr és vitéz Bartha Károly volt honvédelmi miniszter úr nyugalomba vonult. A büntetőjogi felelősség kérdését azonban tisztázatlannak látom. Az igen. miniszterelnök úr szavával beígért megtorlás a bűnösök ellen mindezideig nem következett el. (BOGNER JÓZSEF: Megtörtént! — NAGY LÁSZLÓ: Nem is fog! — Nagy zaj a szélsőjobboldalon.) Zeidner altábornagy nyugalomba küldése például semmiképp sem fogható fel megfelelő megtorlásnak. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a megtorlás elemi érdeke a magyar állam belső békéjének. (BOGNER JÓZSEF: Ne keverje bele a magyar honvédséget! — Nagy zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Rendre! — Az elnök csenget.) A magyar államnak európai távlatban is előkelő, Közép- és Kelet-Európában egyenesen páratlanul álló, történelmileg kialakult (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt mondja meg, mi a célja önnek? — A szónok szavai elvesznek a zajban.) ... állami jellegét, melyre az egész magyar szentistváni birodalom épült volt,... (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon, a szónok szavai nem hallhatók. Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt mondja meg, mi a célja, mit akar elérni?) ... nem engedhetjük csorbítani (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. A szónok szavai nem hallhatók. — PACZOLAY GYÖRGY: Ez hazaárulás! Alávalóság! Ez nem igaz! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Üljön le! — SZABÓ ZOLTÁN: A bűnösök megbűnhődtek! — Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — PROKOPECZ JÓZSEF: Nem érdekel! Hallgasson! — A viharcsengő megszólal.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urat?! (PROKOPECZ JÓZSEF: Nem érdekel! Hallgatni! Hallgatni! Nem érdekel!) BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: Átmeneti akadályok felmerülhetnek . . (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem érdekel! — PROKOPECZ JÓZSEF: Hallgatni!) ... hatalmi nagy ... (A szónok szavai a zajban nem hallhatók. — PROKOPECZ JÓZSEF: Üljön le!) ...hogy a következő válságos időkben (Viharos ellenmondások a jobb- és a szélsőbaloldalon. — A viharcsengő megszólal. — A szónok szavai nem hallhatók. — Felkiáltások: Ne hallgassuk!) Ha átmeneti akadályai vannak a jogos és szükséges megtorlásnak, az igen. miniszterelnök úr hárítsa el azokat. Hárítsa el mielőbb, hogy a közelgő válságos időkben... (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. — PROKOPECZ JÓZSEF: Csücsüljön le!) T. Ház! Van ennek a kérdésnek . . . (PJUKOVICH JÓZSEF: Amerikai vonala van ennek a kérdésnek! — Nagy zaj.) ... a jóvátétel kérdése. (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak. (PROKOPECZ JÓZSEF: Nem hallgatjuk!) BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: El tudom képzelni, hogy egy háborúban levő országban, szerintem ugyan helytelenül és károsan ... (VITÉZ JAROSS ANDOR: Meg kell vonni a szót! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem vonják meg a szót! — MOSONYI KÁLMÁN: Megvonni a szót! A szót megvonni!) de érvényesülhetnek bizonyos átmeneti (Nagy zaj.) gyakorlati szempontok, amelyekről nem kívánok most bővebben beszélni.. . (Folytonos zaj a bal- és a szélsőjobboldalon. — Az elnök csenget. — PROKOPECZ JÓZSEF: Ne hallgassuk! Interpellációt nem szabad olvasni! — A viharcsengő megszólal.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak! (Az elnök folytatni akarja az enunciációt, de a szónok tovább folytatja beszédét, amely azonban a nagy zajban nem hallható. — PROKOPECZ JÓZSEF: Interpellációt nem szabad olvasni!) BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE: ...mondom, átmenetileg az igazságszolgáltatás megtorlási részét ... (Nagy zaj a jobbés a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget.) ELNÖK: Csendet kérek, képviselő urak. Figyelmeztetem Zsilinszky képviselő urat, hogy ha az elnök felhívására és csengetésére nem figyel és nem hagyja abba a beszédét, akkor a szót megvonom. (Éljenzés és taps.) Gárdos Miklós (Következik: „Dobjuk ki, képviselő urak”) 2 július 1 NÉPSZAVA Festményekkel tapétásos ajtók —org a kukában A festőművész kincsek után nyomoz Tulajdonképpen azért látogattam meg Kecskeméten Bozsó János festőművészt, hogy bemutathassam olvasóinknak magánmúzeumát. Amint azonban helyet találtam a műteremben a régi székek, korsók, fokosok, fegyverek, fafaragások, és a népművészet számtalan alkotásának serege között, s beszélgetni kezdtünk, egyre jobban éreztem, át kell nyújtanom a festő névjegyét is. Hiszen munkája, szenvedélye olyannyira összefonódott a népművészeti értékek felkutatásával, mentésével, gyűjtésével, hogy azt megérteni csak ezzel a portréval együtt lehet. A festő névjegye Nos, mi áll a „névjegyen” : Gyerekkor. A Kecskemét környéki tanyákon libapásztor. A mezőn összeszed elszenesedett fadarabkákat, azokkal rajzolgatja tele a fehérre meszelt házak hátsó falát. Sok nyakleves. „ . . . majd én elveszem a kedvedet a pingálástól..." Nem tudták elvenni. Rajzol, csak úgy, magának. Tájat, állatokat, tárgyakat. Aztán a felnőttkor, és a háború. Megtanulja a gépkocsivezetés mesterségét, ebben a szakmában helyezkedik el a világégés után is. De az a belső kényszer most sem hagyja nyugodni. Amerre jár gépkocsiján, vázlatokat készít. Magányos tanyákról, az Alföld jellegzetes arculatának örökszép vonásairól. Aztán valahogy sor kerül egy kis kiállításra is. Mese, álom? Valóság. Felfedezik. Ezután már a művészetnek élhet. Munkáját egyre nagyobb elismerés övezi. Budapesten s a jelentősebb magyar városokban kiállít. A Magyar Nemzeti Galéria is vásárol tőle. Témája mindig a hazai táj, csak ritkán bukkannak elő alakok ecsetje aló. Padlások rejtekén No, de mi köze mindennek a magánmúzeumhoz? — kérdezhetné valaki, s a válasz: a művész, az országjárása közben sok portát felkeresett. Látta, hogyan pusztulnak, kallódnak a már ritkaságnak számító, népművészeti remekek. Pedig értékük lassan túllép a forinthatárokon, s helyüket, hovatartozásukat egy kultúrtörténeti mércével kell jelölni. — Eleinte csak a parasztkerámiát gyűjtöttem. Izgalomba hozott, ha találtam egy szép, évszámmal jelölt darabot. Kulacsok, bütykösök, habánedények kerültek elő a padlások és szérűk mélyéről. Aztán a díszes szószékek után kutattam. Sikerült is összegyűjteni néhányat. Végül már minden régiség érdekelt. Vásároltam üveg- és cserépedényeket, konyhafelszereléseket, szerszámokat, fegyvereket és órákat. Itt van például ez a gyönyörű XVIII. századbeli óra — mondja Bozsó János, és meghúz egy zsinórt. A rézveretű készülék csengetni kezd. Éppen annyit, amennyi idő eltelt a napból. Magánmúzeum — de közös kincs — Hát ezt egy kukából kerítettem elő. Szegeden festettem, és közben érdeklődtem régiségek iránt. Azt is megkérdeztem, óra van-e? A házigazdám a fejére csapott: „Hhű, most dobtuk ki nemrég a kukába”. Szinte futottam a szemetesedényhez És nagyot sóhajtottam, amikor még érintetlenül ott találtam. Egyébként az a szörnyű, hogy rengeteg érték így pusztul el. Láttam Dunántúlon olyan házat, ahol az ajtót drága festményekkel tapétázták ki. Másutt, török korabeli korsókat fára akasztottak, hogy fészket rakhassanak bennük a cinkék. Magam ástam elő vastag galambtrágyaréteg alól több száz éves bőrkötésű könyvet egy padláson, és szintén „dicső” helyről 1670-es évekből származó gyönyörű kályhacsempéket Ahogy mesél, s örömmel újságolja egy-egy lelet történetét, úgy érzem, nem lenne valami sikerült a kérdés, miért is áldoz ennyi időt és pénzt, miért alakítja immár nagyon gazdag anyagú múzeummá műteremházát, hol a padlástól a pincéig minden zugolyt elfoglalnak a történelmet látott tárgyak. Hiszen olyan nyilvánvaló, hogy ezek átmentése későbbi korok számára nagyszerű feladat. Természetesen nehéz is. Mert szakkönyvekben kell búvárkodni, tanulni, rendszerezni és törvényszerűségeket levonni. Ehhez nem kér segítséget, pedig gyűjteményének jelentősége már átlépi saját portájának küszöbét, úgy tervezi, majd szülővárosára testálja. Nevetve meséli, olyan kultúrtörténeti csemegéket halmozott már fel, hogy többet védetté nyilvánítottak közülük. Amikor itt jártak a szakemberek, szinte részegülten futottak egyik darabtól a másikig. Segítséget emlegettem az imént, nos azért erre bizonyos fokig mégis szükség van. Hiszen a Klapka-házban megteltek a helyiségek. Igazi múzeummá berendezni csak újabb szobák hozzácsatolásával lehet. Ahogy erről beszélgetünk, hallom, hogy a városi tanács kedvezően fogadta a kérést. Érdemes, hiszen a magánmúzeum ügye lassan közüggyé válik. Azzal is, hogy anyagából több száz darab Bajára utazik, hogy néprajzi érdekességeivel részt vegyen az ottani múzeum kiállításán, de azzal is, hogy nemzeti kincsünknek egy igen sajátos darabkája kerül biztonságba a festő portáján. Irigylem a televízió eszközeit, mert láttatni tudja azt, amit szeretne. Én hiába igyekszem valahogy idevetíteni az izgalmas múzeumi zsúfoltságot, ahol nem tud megpihenni a szem, hanem mohón vándorol tárgyról tárgyra. Igen, mindezt személyesen kell látni. És tisztelet a jeles mesternek, aki e kincset nem csupán saját gyönyörködtetésére válogatta elő a limlomok közül, de módot nyújt, hogy mások is élvezhessék gyűjteményét. Esztergomi László Opmház: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operaszakos hallgatóinak év végéri, vizsgaelőadásia (7). — Ligeti Latorcírítus?: Moszkvai Jégcirkusz vendégszereplése (este 8). — :Jégszinház : Itt a jeges! (este 8). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Idolj. 4.33: Zenés műsor, s: H. Időj. 5.31: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Iddj. 6.15: Rádióreklám 6.30: H. Időj. 6.40: Rádióreklám. 6.45: Műsor. 7: Regi- kr. n. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8-10: Verbunkosok, népdalok. 9: Gyermekrádió. 9.35: Tánczene. 10: H. Iddj. 10.05: Zkri muzsika. 12: Déli krónika. . 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Melódiakoktél. 13 46: Műsorok Új Georgikon. 14.01: Kóruspódium. 14.14: Így írunk mi . . . Az Ifjúsági Rádió jutalmazott műveiből. 14.33: Iskolai énekkar énekei. 14.45: Orsi napló. VI. rész. 15. H. Idős. 15.10: Helge Roswaenge énekel. 15.27: Európai folklór. 1. 15.39: Berlini memorandum. n. 16: Világgazd. hírek. 16.05: Kósa Györgyi: Meseszvit. 16.19: Könnyűzene Kanadából. 16.38: Félévi mérleg. Képviselők a munkájukról. 16.58: Műsor. 17: H. Idős. 17.05: Világsajtószemle. 17.19: A meszszetűnt kedves. Daljátékrészletek. 17.35: Pierre Monteux vezényel. Ravel: Daphnis és Chloé — balett. 18.28: Könnyűzenei híradó. 18.58: Műsor. 19: Esti krónika. 19.26: Szabó család. 19.55: Mindent a hallgatóért!tt . Hírek 21.03: Esti beszélgetés. Generációk együtt vagy egymás ellen? 21.33: Népi zene. 22: H. Időj. Riport. 22.30: Szórakoztató zene. 22.40: A szolgáltatásokról. A gazdaságpolitikai rovat vitaműsora. 23: H. Időj. 23.10: János vitéz. Részletek Kaesetisttel táj daljátékából. 24: H. Időj. 0.10: Az innsbrucki Vogelweide-kórus éneke. PETŐFI RÁDIÓ 6.30: Torna. 6.30—8.05: Azonos a Kossuth-adóval. 8.03: Vivaldi: Három concerto. 8.45: Külpol.figyelő. 9: Romantikus kamarazene. 9.46: Lépések zenéje. Zóllyomi Erzsébet verseiből. 10: A zene hullámhosszán. Közli. 11: Hírek. 11.45: Humoros jelenetek. 12: Népi zene. 12.20: Takács Paula és Palló Imre énekel. 13: H. Idős. 13.06: Törvénykönyv. 13.29: A francia ellenállás dalaiból. 13.31: Magyar fúvószene. 13.45: Időjárás, vízállás. 14: Pol-beat. 14.06: Lazaris Berman zongorázik. 14.30: H. Körzeti időjárás. 14.35: Táncz, koktél. 15.20: Fúvószene táncritmusban. 15.30: Hírek. 15.33: Mascagni: Parasztbecsület — részletek. 15.50: Hárfa-, furulya- és citeramuzsika. 16.12: Szimf. zene. 16.30: Hírek. 16.33: Csúcsforgalom. Közb. 17.30: Hírek. 18. H. Idős. 18.10: Népi 7. 18.37: A Hanság és a Fertő élővilága. 19.02: A Bartók-vonósnégyes játszik. 19.52: Esti mese. 20: Esti kr. II. 20.25: Új könyvek. 20.28: Thália vendége. 20.58: Szólistaparádé. 21.26: A Rajna kincse. Zenedráma, URH IS: H. Idős. 18.10: Magnósok, figyelem! 18.55: A jólét és az anarchia árnyékában. 19.26: Magyar zeneszerzők. 20.12: Dzsessz. 20.28: Hírek. 20.31: Gluck: Orfeusz II. felv. 21.15: Láttuk, hallottuk. 31.35: Dubravka Tomsic zongoraestje a Zeneakadémia kistermében. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 18.05: Készítsünk együtt filmet! 18.35: Szerződésre épült váró«. Riportfilm. 19: Reklámműsor. 19.05: Esti mese. 19.15: Ami a naplóból kimarad . . . Filmsorozat I. 19.45: A No-To-Do lengyel beat-együttes műsora. 20. Tv-híradó. 20.20: A játékos. Dráma Írét részben, a Katona J. Színház előadásában, felvételről (14 éven felülieknek!) Előtte: Both Béla rendezővel beszélget dr. Váradi György. 22.10: Tv-híradó 7. POZSONYI TV 18: Mentendők ez és Hemingway-ről. 19. és 21.40: Tv-híradó. 20.05: Telemszműsor. 20.50: Operarészletek. kisfaludi Stróbl Zsijjmomi 85 éves üdvözöljük a mestert ezen a napon, amely az elmúlt és jövendő születésnapok sorában csupán egy, de évtizedet felező mivoltában olyan „kerek", hogy mégis kiemelkedikközülük. Olyan ez, mint amikor este kigyulladnak a reflektorok, és fényük a megszokott városképből egyszerre kiemel egy motívumot, egy szobrot , például a gellérthegyi Szabadság-emlékművet. De felemlíthettük volna félszáz köztéri szobortestvére közül a városligeti Íjászt, a Parlament előtt álló Kossuth-szobrot is. Vagy inkább a kiváló portréművészt ünnepeljük ma, a méltán híres Bernard Shaw-portré alkotóját, vagy a népszerű kisplasztikák alkotóját? Külön egyiket sem, hanem együtt valamennyit, mert a sokoldalúság és a bőség tette értékessé Kisfaludi Strobl Zsigmond életművét eddig is, és teszi azzá — azt kívánjuk — még sokáig, számos hétköznapon és ünnepen át (K. L.)