Népszava, 1969. október (97. évfolyam, 228–254. szám)
1969-10-01 / 228. szám
Kekkonen elnök látogatásai (Folytatás az 1. oldalról) kérdéseket. Ez a szellem hatja át eszmecserénket a nemzetközi kérdések megtárgyalásánál is. Megítélésem szerint különösen vonatkozik ez azokra a kérdésekre, amelyek szorosan összefüggnek Európa békéjével és biztonságával. Mondhatom ezt azért is, mert ebben a vonatkozásban nagyon közel került egymáshoz Budapest és Helsinki neve. Ha szabad emlékeztetnem rá, itt, ebben a házban írták alá a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének tagjai azt a felhívást, amely — a jelenlegi európai realitásokból kiindulva — nagy jelentőségű javaslatokat tett az európai béke és biztonság intézményesítésére. — Őszintén örülünk annak, hogy a finn kormány magáévá tette az európai biztonság eszméjét, s a finn fővárost javasolta a konferencia színhelyéül. Üdvözöljük a finn kormány kezdeményezését, mert ez a lépés nemcsak a finn békepolitika következetességét bizonyítja, hanem kifejezi azt a felelősségérzetet és aggodalmat is, amelyet a finn kormány, a finn nép érez kontinensünk békéjéért. Meggyőződésünk, hogy az összeurópai biztonsági konferencia sikeres előkészítése ügyében kifejtett erőfeszítésekkel Finnország jó szolgálatokat tett Európa minden népének érdekében. Az európai biztonság kérdései nem választhatók el az általános nemzetközi viszonyok problémáitól. Vietnamban és a Közel-Keleten vérfolyik, s a helyi háborúk magukban hordozzák a világháború veszélyét. A magyar és a finn kormány álláspontja ismert ezekben a kérdésekben, s őszintén örülünk annak, hogy sok tekintetben azonos, vagy hasonló módon közelítjük meg és értékeljük ezeket a nemzetközi béke és biztonság szempontjából olyan fontos problémákat. — Köszönöm önnek, elnök úr, hogy elfogadta meghívásunkat, örülök a tárgyalások jó eredményének. Bizakodva tekintünk kapcsolataink fejlődésének új állomásai elé. — A magyar és finn nép barátságára és együttműködésére, elnök úr és valamennyi kedves finn vendégünk egészségére emelem poharam — mondta Losonczi Pál rendszere fejlődési formáját. Ez viszont nem akadályoz meg bennünket abban, hogy a nemzetek egymás közötti kapcsolatait az ENSZ elveinek betartásával képzeljük el. Elnök úr! Ebben az évben olyan új törekvést figyelhettünk meg Európában, amely földrészünk legfontosabb kérdésére, biztonságára próbál megoldást találni. Az európai biztonság kérdései megoldásának kiindulópontja az az alighanem mindenütt elfogadott tény, hogy semmiféle pozitív eredményt nem lehet elérni erő alkalmazásával, vagy az azzal való fenyegetéssel. A megoldás alapja csak az érdekelt felek eléggé nagy mérvű egyetértése lehet. Nekünk, finneknek, az a nézetünk, ha erre összpontosítjuk figyelmünket, talán el lehet érni, hogy mindenki pozitívan és ne óvatoskodva vegyen részt közös problémánk megoldásában. így friss nézetek alakulnak ki, amelyek igyekeznek megszabadulni a régi gyanakvások terhitől, s ezek, véleményünk szerint, tovább szolgálhatnák az új közeledési módok megtalálását, a régiekkel, a zsákutcának bizonyultakkal szemben. Finnországban úgy hiszszük, hogy az európai népek biztonsága létrejöttének útja a kölcsönös, egyetemes, az egymás iránti érdekek megtalálásában és az ezekre épülő együttműködési formák fejlődésében rejlik. Elnök úr! Engedje meg, hogy mind a magam, mind Finnország nevében hálámat fejezzem ki azért, hogy néhány napot itt tölthettem rokonnépünk vendégeként. Szeretném hinni, hogy ezzel a látogatással tovább erősítettük azokat a szálakat, amelyeknek olyan fontos szerepe volt nemzeti létérzésünk fennmaradásában. Remélem, hogy nekünk, rokonnépeknek, saját tevékenységünkkel is sikerül hozzájárulnunk az európai népek közös feladatának megtalálásához és tisztázásához. Hölgyeim és uraim, kérem, hogy velem együtt emeljék poharukat Magyarország és népe egészségére és sikerére! Dr. Urho Kaleva : A két rokonia Európa . Dr. Urho Kaleva Kekkonen köszönetet mondott Losonczi Pál meleg szavaiért, majd a többi között ezeket mondta: — Nemzeti kulturális hagyományaink hosszú időre nyúlnak vissza, értékesek. Az első alapokat már jó kétszáz évvel ezelőtt a nyelvészek rakták le. Ez a kapcsolat azonban a következő kutatónemzedékek során már nem szorítkozott a tanult emberek szűk körére, hanem mindkét országban kiterjedt a népművelést, a megújhodást sürgető bátrak körére, tehát egyre szélesebb körre is. A finn nép ismeretei gazdagabbak lettek, amikor egy távoli, szellemes, művészileg és eszmeileg is fejlett testvért talált, a magyar testvért. Így jött létre egy baráti hagyomány, örökség, amelyet a kölcsönös látogatások, a zene, a szépirodalom, a színpadi művészet, a tudományok, az oktatási munka, a baráti társaságok és rendkívül sokféle tevékenység ápolt évtizedeken át. Most a mi nemzedékünkön a sor, hogy a régieknél fejlettebbként továbbra is ápoljuk és gondozzuk kapcsolatainkat, a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával. Magyarország nagyon régi, önálló kulárállam, amelynek népe a történelem folyamán gyakran szerzett súlyos tapasztalatokat arról, miképpen fojtották el a haladás iránti törekvéseket is milyen sok különféle politikai erő próbálta kioltani az emberek tuda- ' tában élő reményt is. En- nek ellenére a magyar lépés vezetői megtalál-ák az előrevivő utat az- : sal, hogy a lényegesre, saját népük sikerének és jólétének ápolására kon- 'entráltak. Sok vonatkozásban mi is képesek voltunk Finnországban elfogadni a történelem kihívását, éppen azáltal, hogy a lényegesre tekintettünk. Mi másra épülhetne a nemzet sorsa? Amikor egyékünk megfelelő biztonsági politika kialakításér ' ■a törekedtünk a múlt háború után, a fennálló viszonyokat és tényeket vettük politikánk kiinduló pontjául. Semlegességi politikánk kialakításakor eltekintettünk attól, hogy máshonnan vegyünk pél- dát. A leglényegesebb népünk biztonsága volt szá- munkra, s az ezt figye- lembe vevő semlegességi h ekkonen lép feladatai békéjéért politika volt a nekünk megfelelő. A finn külpolitika elsősorban biztonsági politika. Természetesen nem vagyunk semlegesek saját társadalmi rendszerünk elvei tekintetében és készek vagyunk kijelenteni, hogy semlegességünk nem jelenti magánvéleményünk semlegességét. Külpolitikánknak két tartópillére van: ez megfelel eredeti érdekeinknek és nagyon alkalmas arra, hogy megszabjam a hemyz nmzetközi politikában a mi helyzetünkben levő ország feladatait. Megőrizzük felfogásunkat, kifejezésre juttatjuk, de nem indulunk érte keresztesháborúba. Hiszünk a sokféleségben, a többféle megoldási lehetőségben és a türelmességben. Feltételnek tekintjük, hogy minden egyes nép maga döntse el társadalmi 1969. október 1 Kekkonen ein Kállai C Dr. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke kedd délelőtt az Országházban látogatást tett Kállai Gyulánál, az országgyűlés elnökénél. Szívélyes, baráti eszmecserét folytattak, ők látogatása vulánál amelyen részt vett Péter János külügyminiszter, Rónai Rudolf helsinki nagykövetünk, illetve Akii Karjalainen külügyminiszter és M. J. Ingman, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. A finn állam Dr. Urho Kaleva Kekkonen és kísérete kedd délután a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott el. A vendégeket a látogatásra elkísérte Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és a vasmű vezetői fogadták a vendégeket. Csató László vezérigazgató a gyáróriás történetéről, fő Csepelen munkájáról, eredményeiről, terveiről, szociális és kulturális létesítményeiről tájékoztatta a látogatókat. A tájékoztató után a Szerszámgépgyárat tekintették meg. Urho Kaleva Kekkonen az üzemcsarnokokat járva szót váltott több dolgozóval, érdeklődött munkájukról, a kezelésükre bízott gépek teljesítményéről, a munkások életkörülményeiről. A látogatás végén elismeréssel szólt a látottakról, s meleg szavakkal búcsúzott a vendéglátóktól. A finn nagy ki Martti Ingman, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete, dr. Urho Kaleva Kekkonen elnök tiszteletére kedd este fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. A fogadáson megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, Kis zer fogadása házi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Ajtai Miklós, Fehér Lajos, Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettesei, a kormány több tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen voltak a fogadáson a finn államelnök kíséretének tagjai. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. A meleg, baráti légkörű fogadáson dr. Urho Kaleva Kekkonen, pohárig őszöntőt mondott. (MTI) Meghalt Bán Frigyes Kossuth-díjas filmrendező Bán Frigyes filmrendező, háromszoros Kossuthdíjas érdemes művész életének 67. évében, hosszas betegség után kedden elhunyt. A Magyar Film- és Tvművészek Szövetsége, a Művelődésügyi Minisztérium filmművészeti főosztálya és a Magyar Filmgyártó Vállalat Bán Frigyest saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. (MTI) Majd három éve, amikor három Kossuth-díja és Érdemes Művész címe után a Kiváló Művész címet kapta, egy nyilatkozatban azt mondta: „Végignézve hosszú pályámon, azt kell megállapítanom, hogy sokkal nagyobb a tartozik rovat, mint a követelő. Igazi művész volt, így érzett, őszintén nyilatkozott, akárcsak alkotásaiban. Végigtekinteni, csakugyan végig, csak most lehet, amikor már nem alkothat többet. Bán Frigyes nem tartozik már semmivel. Életműve a magyar filmművészet örök értékű része — nem a döbbenetes halál mondatja ezt. Tegnap, és tavaly és évtizedek óta tudjuk. És nemcsak a kiemelkedő művek, hanem harmincnál több játékfilmje, a drámák és a vígjátékok együtt. Az Úri muri, a Semmelweis, a Rákóczi hadnagya, a Szent Péter esernyője — és mind a többi. Kicsit mindig haragudott — s ha a halál még haragudni engedné, most is haragudna, hogy végül ismét „felrójuk” (nyilatkozatából veszem a kifejezést) klasszikussá vált remekművét, a Talpalatnyi földet. Felrójuk? Dehogyis. Megköszönjük, hogy értékes életében életre hívta népünk életének, szenvedéseinek és reményeinek ezt a halhatatlan filmalkotását. És akinek a műve maradandó, annak az élete is az. (1) víz Víz, gól, kapu, labda — jelkép, mint ahogy Karinthy Ferenc tv-filmjének hőse, a fürdőmester nemcsak a sportdicsőségből kopott ki, hanem az életből is. Drámai vétsége, hogy elmúlt felette az idő — így jellemzi az író. Tragikus, komikus, furcsa monológjában a fürdőmester saját tévedéseit sorscsapásnak minősíti, balsorsát a téves megítélésnek tulajdonítja,cérkedő és szánalmas, lírai és harsány, s olykor megrendítően mond közhelyeket ... Egyszóval, emberi figura, emberi dráma az övé. A szuggesztív előadás, Básti Lajos kitűnő játéka, Ádám Ottó rendezése mindenesetre nagyban hozzájárult, hogy a meglehetősen laza szövésű, képi megjelenítést alig igénylő monodráma ötven percre lekösse a figyelmet és elodázza a gondolatot: miért tv-film ez, mint nem vádiójáték vagy olvasmány? Három nap múlva a Próza a pódiumon című műsorban Latinovits Zolán felolvasta Sarkadimre egy hosszabb lélegzetű novelláját. A kamerák tt ..csak” a színész arcán nézték fel a Farkaskaland feszült, drámai küzdelmét, az első személyien írt és elmondott történet filmjét ki-ki a saját képzelete képernyőjére vettette. Az elbeszélés nem erett ki a maga műfajitól, nem vált tv-drámává — mégis így lett teljesebb televíziós élménynyé. KERÜLETEK VETÉLKEDŐJE A Fekete, fehér — igen, nem? című várostörténeti vetélkedő — meglehetősen körülményes szabályai és sokszor nehézkes lebonyolítása ellenére — kedvelt, népszerű műsorrá vált. Szokványos ismeretterjesztő adás keretében ugyanezek a kultúrhistóriai érdekességek megszámlálhatatlanul kevesebb nézőt vonzanának. A versenyélmények, a vetélkedő játék volta az a plusz, amely másfélkét órára odaültet százezreket a képernyő elé. A verseny sportszerűségére nem lehet panasz: a kitűnően felkészült részvevők serege, a tudós zsűri s a gyakorlott játékvezető, Vitray Tamás vigyáz erre. A technika kisördöge azonban sokszor megzavarja az adást: legutóbb elcserélték az illusztráló filmeket, elromlott a demonstrációs villanysakktábla, baj volt a hanggal is, rosszul hallottak a versenyzők. Ennyi zavaró körülményen még Vitray se tudott végig felülkerekedni. Fontos lenne, hogy a szellemileg remekül előkészített vetélkedő a továbbiakban technikailag is tökéletesebb legyen. Megérdemel ennyit a nézők figyelme. VASÁRNAP ESTE Ügyesen szerkesztett, kellemes arányú volt a vasárnap esti fő műsor. (Ezt, sajnos, nem mindig lehet elmondani.) A kalandfilm után a Vízszintes , függőleges című zenés keresztrejtvény gondoskodott a sokszínű szórakoztatásról. Igen ötletes műsorforma: vidám jelenettől fejtörőig, pantomimtől tánczenéig minden belefér. Vitatható módszer azonban, hogy a rejtvény kedvéért egy szép vers utolsó sora befejezetlen maradjon, illetve így hangozzék: vízszintes 66 A Hacsek—Sajó-jelenet ízetlenségeitől pedig eltekinthettek volna. Késő este került sor a Réti József operaénekesről készült filmportré bemutatására. Jól sikerült, különösen ami az énekes produkciót illeti. Érdemes volt fennmaradni miatta. Vajk Vera ZENEI I Az idei művészeti hetek — már az indulásnál bízvást elmondható — kezdik megvalósítani az elindítás eredeti célját. Valóban olyan hangsúly került az idei évadkezdésre, amilyen korábban soha. Már-már attól kell némiképp aggódni, hogy a menyasszony túl szép, hogy ekkora hangsúly után óhatatlanul az egész művet immár megtorpantó „generál-pauza” következik. (Nem is csak a zene területére értve.) No de ne legyünk vészmadarak, örüljünk egyelőre a sok szépnek, amit láttunk, hallottunk, és ami a közeli hetekben előttünk áll. A zenei hetek kimagaslóan szép koncertekkel indult. KODÁLY-BARTÓK HANGVERSENY Amíg zenei hetek lesznek fővárosunkban — és itt akár merészen évszázadokra is gondolok — addig így kell indulniuk. A huszadik század nekünk arról is nevezetes, hogy a magyar zene meghatározó jelentőségű lett a világ muzsikájában. Mindenekelőtt Bartók és Kodály által. Az Erkel Színházban a nyitó koncerten előbb Kodály Concertója, ez a barokkot a magyar népdal hangjával ötvöző zenemű hangzott el, majd századunk két meghatározó zenei alkotása, Bartók utolsó műve, harmadik zongoraversenye és a „Zene” (zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára). Az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével ismét, és talán az eddigieknél is meggyőzőbben bizonyította be, hogy a legnagyobb magyar zeneköltő muzsikáját immár megszólaltatásbanis képes felemelni a beethoveni magaslatokba, ahová tartozik. Ez elsősorban a zene kivételesen szép megfogalmazására vonatkozik — de a legkevésbé sem az előtte elhangzott két mű tolmácsolásának színvonala ellen. A versenymű szólamát Kiss Gyula játszotta, ő már az a nemzedék, KALAUZ amely természetesen, „anyanyelvi fokon” játszik Bartókot. Csakhogy ez olyan anyanyelv, amelyet igazán felnőtt korban sajátít el az emberi előadó is, hallgató is. A fiatal művész hirtelen nőtt fel a hazai élvonalba. Mostani játéka mondhatni véglegesítette őt ebben a megtisztelő, világviszonylatban is számottevő gárdában. Ferencsik vezénylése kezdettől fontos tényező abban, hogy a hazai közönség fokozatosan felismerte és felismeri Bartók és Kodály muzsikájának valódi értékét, minden szépségét. A KRAKKÓI FILHARMÓNIA ÉNEKES ZENEKARA Az évad első nagy meglepetése. Sajnálnám, ha a kijelentés félreértésre adna okot. Krakkó muzsikusaitól sokat vártunk, ismerve a város hírét, történelmét, kultúráját. Vendégeink ehhez a nagy várakozáshoz képest is magas színvonalat képviselnek, két olyan hangversennyel örvendeztettek meg bennünket, amilyenre csak a legkiválóbb együttesek képesek. Mind Krzysztof Penderecki Lukács-passiója, korunk zenéjének ez a számottevő műve, mind a második hangverseny. Mozart művei (Haffner-szimfónia és Requiem) a legnagyobb igényt támasztják a zenekarral, a karmesterrel, az énekkarral és a szólistákkal szemben. Valamennyi említett tényező pontosan találta meg a más-más hangot a modern és a klasszikus zenéhez. A Penderecki-mű a maga különös hangfürtjeivel, énekbeszédeivel megmaradt szigorúan az élvezetes muzsika határai között, a Mozart-requiem pedig — egy kifogástalanul tolmácsolt Haffnerszimfónia után — a zeneirodalom kimagasló remekművének egyik legkülönb megszólaltatása volt a Zeneakadémia nagytermében. Lelkesítő, megrázó, hangzásban tiszta és átszellemült. Az első este szereplői közül Andrzej Hiolski (bariton) és Leszek Herdegen (szintén bariton hangszínű prózai narrátor) külön említése kötelező, hogy azután rátérjünk Delfina Ambróziák (szoprán), Andrzej Saciuk (basszus), Krystyna Szczepanska (mezzo) és Kazimierz Pustelak (tenor) négyesére. Aligha sok helyen a világnak képesek a Mozart-requiem szólamaira hasonló színvonalú énekeseket kiállítani. Ez volt a legfőbb meglepetés. Saciuk és Pustelak még külön is a lehetetlenség, hogy nagyon hamar viszont ne halljuk zenedrámában is ezt a két kimagasló énekest. Az egész együtt már magában hordja véleményünket: Jerzy Katlewicz, a két este karmestere nagy formátumú művész, aki egy elsőrendű zenekar és énekar élén két felejthetetlen koncertet vezényelt Budapesten. BOHÉMÉLET SCOTTÓVAL Scotto olyan nagy művész, hogy Violettája után Mimije mellett sem mehetünk el szótlanul. Bár, ha már ez a kifejezés került ide, éneklése, egész sugárzó lénye valahogy szótlanná teszi az embert. A művészetnek, a drámai kifejeződésnek ez a fajtája elhallgattat — nincs mit hozzátenni. Legfeljebb ennyi: igen, igen, ez van ebben a zenében, ez került bele az élet drámai anyagából, és ez a nagy művésznő ezt szólaltatta meg. Olyan szépen, olyan egyszerűen, hogy a hallgatónak egyszerre jó kedve is, meg sírhatnékja is támad tőle. A nagy olasz művésznő nem egyedül aratta második budapesti estéjén kirobbanó sikerét. Ferencsik János vezényletével kitűnő Bohémélet-előadás, elsőrendű zenekari megvalósítás és kitűnő partnerek járultak ehhez. Az utóbbiak közül Korondy György (Rodolphe) és Melis György (Marcel) külön említése is helyes, a két legfőbb férfiszerepben. Rajk András MEGJELENT A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ KÖNYVBARÁTAI 10+1 AKCIÓJÁNAK HETEDIK KÖTETE Szilvási Lajos KIPÁRNÁZOTT KALODA A borítón a 7. számú szelvény! JUAN KALANDJAI Magyarul beszélő, színes,szélesvásznú kubai kalandfilm Korhatár nélkül megtekinthető BEMUTATÓ: OKTÓBER 2.