Népszava, 1970. február (98. évfolyam, 27–50. sz.)
1970-02-01 / 27. szám
ry /reXCJ / Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1970. FEBRUÁR 1. VASÁRNAP Hazaérkezett a magyar küldöttség az NDK-ból Együttműködésünket tovább szilárdítjuk minden területen Kádár János nyilatkozata a berlini látogatásról Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke — akik az NSZEP Középonti Bizottsága és az NDK Minisztertanácsa meghívására baráti látogatást tettek az NDK- ban — szombat délelőtt visszaérkeztek Budapestre. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelentek: Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, dr. Ajtai Miklós, a PB póttagja, a kormány elnökhelyettese, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, Gyenes András, és Jakab Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetői. Ugyancsak jelen volt dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete. Kádár János a megérkezés után a pályaudvaron nyilatkozott az újságíróknak az NDK-ban tett látogatásról. — Látogatásunk eredményeit a nyilvánosságra hozott közös közlemény összegezi. A Berlinben folytatott eszmecsere része a szocialista országok között az utóbbi években kialakult gyakorlatnak. Mind a belső építőmunka, mind a nemzetközi helyzet azt igényli, hogy a szocialista országok képviselői — kétoldalú és sokoldalú tanácskozások keretében — rendszeresen kicseréljék véleményüket, hogy módjuk legyen a legidőszerűbb politikai kérdések megtárgyalására, a szocialista építésben szerzett tapasztalatok megismerésére, azok kölcsönös hasznosítására. Ezek a találkozók jó alkalmat nyújtanak arra is, hogy demonstráljuk politikai egységünket, egyetértésünket. — Fock elvtárs és jómagam készséggel, örömmel tettünk eleget a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya meghívásának. Mint ismeretes, a látogatás három napos volt. E három nap intenzív munkával, érdemi megbeszélésekkel, olyan létesítmények megtekintésével telt el, amelyek valamilyen módon összefüggésben álltak beszélgetésünk témáival . Walter Ulbricht és Willi Stoph elvtársak, valamint az NDK más párt- és állami vezetői, a testvéri ország dolgozói a legnagyobb szívélyességgel, testvéri barátsággal fogadtak bennünket. Tárgyalásaink, munkaprogramunk minden aktusának légköre szívélyes, elvtársias, s ami a napirendre tűzött kérdéseket illeti, gyakorlatias volt. Sorra vettük az időszerű elvi, politikai kérdéseket, ismertettük álláspontunkat, kicseréltük véleményünket, s mint ismeretes, hangsúlyoztuk elvi egységünket. Beszéltünk a jövő feladatairól is. Mindkét fél szilárd elhatározása, hogy együttműködésünket tovább szilárdítjuk és bővítjük minden területen, ahol az nemzetközi harcunk szempontjából szükséges, s a két nép érdekeinek, megfelel. Közös úton A barátság: elkötelezettség. És annak a biztos tudata, hogy számíthatunk egymásra. Így van ez két ember, de két nép, két párt és két állam esetében is. Hazánk és a Német Demokratikus Köztársaság barátságának több mint két évtizedes hagyományai vannak. Két évtized hétköznapjai, a közös munka, a közös célok, megvalósításáért vívott harc élményei, eseményei megbomlhatatlanná tették barátságunkat. A barátság útjának vannak nagy jelentőségű állomásai. Pillérek, amelyek közt a barátság hídja ível. Ilyen állomás volt az a január végi három nap, amelyet Kádár János és Fock Jenő baráti látogatáson az NDK-ban töltött. — Mostani látogatásunk célja — mondotta Kádár János, amikor üdvözölte az NDK egyik reprezentáns üzemének dolgozóit —, hogy véleményt cseréljünk a bennünket kölcsönösen érdeklő időszerű politikai kérdésekről, megvizsgáljuk együttműködésünk további bővítésének lehetőségeit, kicseréljük szocialista építőmunkánk során szerzett tapasztalatainkat, s nem utolsósorban, hogy ország-világ előtt demonstráljuk a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság egységét, pártjaink, kormányaink együttműködését, népeink barátságát. Ezeket a szavakat erősítette meg a megbeszélésekről kiadott közlemény, amelyből kitűnik, hogy a háromnapos látogatás teljes sikerrel zárult. Egymásnak és a szocialista közösségnek, a szocializmus ügyének elkötelezett barátok folytattak megbeszéléseket az egység és a testvéri együttműködés szellemében pártjaink, országaink, népeink közös ügyeiről, s szilárd egyetértésben, a nézetek teljes azonosságán alapuló biztonságérzettel tárták a világ elé véleményüket az időszerű nemzetközi kérdésekben. Érthető módon Európáról, kontinensünk biztonsáigáról esett a legtöbb szó. Népeink emlékeikben, 111 idegeikben őrzik két pusztító világégés borzal- Ismait. A tárgyalásokról kiadott közlemény újólag aláhúzza az európai szocialista országok párt- és állami vezetők 1969. december 3—4-i moszkvai tanácskozásának jelentőségét. E tanácskozás megállapodásának szellemében a magyar és az NDK vezetők megerősítették: „Továbbra is kitartóan arra törekednek, hogy Európa földjein a békés egymás mellett élés a különböző társadalmi rendszerű európai államok kapcsolatainak egyetemes normájává váljék.” Értékelték a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének kezdeményező jellegű budapesti felhívását, s a megbeszélésekről kiadott közlemény jogos megelégedéssel állapította meg, hogy Európa népei egyre jobban felismerik az európai biztonsági konferencia mielőbbi megtartásának szükségességét. Európa nyugalma, a kontinens jelene és jövője szempontjából egyaránt sorsdöntő azoknak a realitásoknak a széles körű elismerése, amelyek a második világháború után alakultak ki földrészünkön. Ezért indokolt és jogos az a követelés, hogy az NSZK és a többi kapitalista állam a nemzetközi jog alapján létesítsen egyenjogú kapcsolatokat az NDK-val. A két német állam léte napjaink Európájának meghatározó realitása. A béke és biztonság szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy közös ügyeink — a kontinens népeinek legfontosabb közös ügye pedig a béke és nyugalom biztosítása, a feszültség enyhítése — megvitatásánál jelen vannak-e, s méghozzá egyenjogú félként vannak-e jelen az NDK képviselői. Elsősorban természetesen a két német állam kapcsolatainak rendezése a fontos. Ehhez megfelelő alapot ad az NDK Walter Ulbricht által nyilvánosságra hozott és az NSZK elnökéhez eljuttatott kilencpontos államszerződés tervezete. Hazánk és az NDK vezetői a berlini tárgyalásokon széles körű eszmecserét folytattak a két párt és állam kapcsolatainak és együttműködésének bővítéséről, ezek lehetőségeiről, s megállapították, hogy az eddigiekben az 1967-ben aláírt baráti szerződés szellemében működtünk együtt — sikerrel. A berlini tanácskozás tovább erősítette lazánk és az NDK megbonthatatlan barátságát, tovább LM erősíti a szocialista közösséget, tevékenyen szolgálva az európai béke és biztonság ügyét. Az NDK sikerei a mi erőinket is növelik . Munkánk legfőbb elbírálói természetesen nem mi magunk vagyunk, mégis szeretném elmondani, hogy a látogatás légkörével és eredményeivel nagyon elégedettek vagyunk. Mint ismeretes, Fock elvtárssal együtt viszonylag rövid idő alatt másodszor jártunk Berlinben. Tavaly október elején ugyanis részt vettünk a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségeken. Mind az akkor szerzett benyomások, mind a mostani megbeszélések, találkozások tapasztalatai igen jók. A Német Szocialista Egységpárt, a Német Demokratikus Köztársaság egész dolgozó népe — természetesen a saját viszonyainak megfelelő konkrét célokkal és módszerek alkalmazásával — szervezetten és céltudatosan dolgozik a politikai munka, a gazdasági építés területén, a kultúra fejlesztésén, a közgondolkodás formálásán egyaránt. Erélyel, célratörően, igen komoly eredményekkel dolgoznak nagy szocialista céljaik eléréséért. Közös elveinkből, kölcsönös érdekeltségünkből fakad, hogy nagy örömmel töltenek el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság imponáló eredményei, s azt tartjuk, hogy az NDK- ban elért sikerek a mi népünk erőit is növelik. A tárgyalásokról szólva Kádár János hangsúlyozta: " Természetesen arra törekedtünk, hogy sorra vegyük kétoldalú kapcsolataink legfontosabb kérdéseit. Kölcsönösen tájékoztatást adtunk az országainkban folyó szocialista építőmunkáról és sok időt szenteltünk a kapcsolatok konkrét kérdéseinek, hiszen ez is alapja a tapasztalatcserének. Kölcsönösen és ismételten nagy megelégedéssel állapítottuk meg — bár egyes területen más-más módszerekkel dolgozunk —, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Német Szocialista Egységpártot a szocializmus építésének alapelveit illetően elvi közösség fűzi össze. Különösen sokcat foglalkoztunk a gazdasági építés kérdéseivel, amelyek döntő szerepet játszanak szocialista céljaink mielőbbi elérésében, a dolgozó emberek életének megjavításában. Kapcsolataink fejlesztése . Tanácskozásai mbon az együttműködés úgyszólván minden területét érintettük. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között egészséges, széles körű és évről évre fejlődő együttműködés alakult ki. Örömmel nyugtáztuk, hogy az utóbbi időben évről évre 12 százalékkal növekedett a két ország közötti áruforgalom. Éppen öt esztendővel ezelőtt tárgyaltunk német elvtársainkkal arról, hogy öt év alatt körülbelül 60 százalékkal kell növelnünk a forgalmat. Akkoriban (Folytatás a 2. oldalon) Fock Jenő, Kádár János, Kádár Jánosné, Nyers Rezső, Komócsin Zoltán a pályaudvari fogadtatáson (MTI Fotó : Pálfai Gábor felvétele) Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Prágából Az SZVSZ igazolta a történelmi küldetéséhez fűzött reményeket Magyar felszólalások a prágai nemzetközi szakszervezeti konferencián A londoni szakszervezeti világkonferencia évfordulója alkalmából Prágában folyó nemzetközi tanácskozás második napján két magyar felszólalás hangzott el. A délelőtti ülésen Forgács Pál, a Vegyipari Nemzetközi Szakmai Szövetség főtitkára arról beszélt, hogy nem elegendő, ha a szakszervezetek kinyilvánító délutáni ülésen felszólalt Timmer József, a SZOT titkára. Timmer József bevezetőben hangsúlyozta, hogy a londoni konferencia szellemében létrejött Szakszervezeti Világszövetség igazolta a történelmi küldetéséhez fűzött várakozásokat és reményeket. Az időközben bekövetkezett szakadás ellenére tovább erősödik, mert nem tévesztette szem elől osztályharcos hivatását, és mert alapéléi szellemében változatlan erővel harcol a béke megóvásáért, az emberi jogok kivívásáért és továbbfejlesztéséért, a dolgozók gondjainak, problémáinak megoldásáért, élet- és munkakörülményeinek javításáért. ják az egység iránti óhajukat, hanem konkrét lépéseket kell tenni a különböző vallási és politikai felfogású, illetve pártállású szervezett munkások aktív, folyamatos együttműködése érdekében. Rámutatott, hogy ez különösen fontos a szakszervezetek ipari tevékenységének eredményessége szempontjából. A továbbiakban arról a sokoldalú segítségről és támogatásról szólt, melyben az SZDSZ a szocialista országok szakszervezeteit részesítette. Rámutatott, milyen sokat merítettek a mi új úton járó, új társadalmi viszonyok közepette dolgozó szakszervezeteink az SZVSZ negyedszázados tárházából. Az SZVSZ mindenkor védte és oltal- mazta a szocialista országok szakszervezeteit a nemzetközi osztályellenség támadásaival szemben, és a szocialista országok szakszervezetei az SZVSZ-szel együtt ellenálltak ezeknek a rohamoknak. Új típusú szakszervezet a miénk — mondotta ezután —, új történelmi, társadalmi körülmények között dolgozunk, keressük és fejlesztjük a céljaink megvalósításához legalkalmasabb munkamódszereket. És elvitathatatlan, hogy a történelem során még sohasem volt lehetősége szakszervezeteknek olyan közvetlen módon, olyan igazán szolgálni a dolgozó emberek érdekeit, mint a szocialista viszonyok között. Felszólalása további részében Timmer József foglalkozott azzal a felelősséggel, amelyet az SZDSZ a gyarmati sorban élő emberek sorsáért vállalt, majd a tőkésországokban folyó osztályharc éleződéséről és az SZVSZ befolyásának növekedéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom megosztottsága ellenére is érvényesül a Szakszervezeti Világszövetség jelentős befolyása a nyugati tőkésországok dolgozóinak akcióiban. A tőkésorszáok munkásai állják a nagy megpróbáltatásokat, és — mint mondotta — mi szolidárisak vagyunk harcukkal. A SZOT titkára befejezésül arról beszélt, hogy a londoni konferencia, majd az SZVSZ megalakulása óta történelmi ese(Folytatás az 5. oldalon) Timmer József beszéde A nogdíjkiegészítésről Palotai Károly főigazgató-helyettes tájékoztatója A Minisztertanács legutóbbi ülésén — ahogyan már közölték a lapok — megtárgyalta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a munkaügyi miniszternek a nyugdíjak és járadékok kiegészítésére vonatkozó együttes előterjesztését. Az intézkedés részleteiről érdeklődtünk a Szaktanács Társadalombiztosítási Főigazgatósága helyettes vezetőjétől, Palotai Károlytól . A szakszervezetek rendszeresen foglalkoznak a nyugdíjasok helyzetével, ennek ismeretében dolgozták ki javaslatukat, amelyben tavaly novemberben kialakította álláspontját az MSZMP Központi Bizottsága, majd napirendre tűzte az országgyűlés is. A határozat — amint köztudomású — 900 millió forinttal egészíti ki a nyugdíjak, járadékok évi összegét, 1970. március 1-jei hatállyal. A határozat értelmében az 1969. január előtt megállapított havi 1600 forinton aluli nyugdíjak és járadékok kiegészítésének összegét, a differenciálást az szabja meg, hogy a különböző időpontokban megállapított nyugdíjak között még mindig nagyok az aránytalanságok. A régi nyugdíjak lényegesen alacsonyabb összegűek, ezekhez tehát több kiegészítést adunk. Indokolja ezt az is, hogy a régi nyugdíjasok magas koruk, egészségi állapotuk miatt már aligha képesek bármilyen keresettel segíteni magukon. Ennek megfelelően az 1954. október 1 előtt megállapított öregségi, rokkantsági, özvegyi, szülői nyugdíjak és az árvaellátás összegét 20 százalékkal egészítjük ki. Az 1954. október 1 és 1958. december 31 között megállapított nyugdíjak havi 10 százalékkal emelkednek. A 20, illetve a 10 százalékos emelés azonban nem lehet kevesebb 60, illetve 40 forintnál. Az 1959. január 1 és 1968. december 31 közötti időszakban megállapított nyugdíjak esetében 60 forinttal növekszik az öregségi, 40 forinttal az özvegyi, szülői, rokkantsági nyugdíj és az árvaellátás. Ugyancsak 60, illetve 40 forintos kiegészítés jár a mezőgazdasági tsz és a kisiparos nyugdíjasoknak. Gondoltunk egyébként a tsz öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékok kiegészítésére is: ez egységesen 40 forint. A Minisztertanács évi 18 millió forintot bocsátott a tanácsok rendelkezésére, hogy egyéni elbírálás alapján rendszeresen segélyezzék a rászoruló tsz-járadékosokat, illetve özvegyeiket. — Változnak-e a nyugdíjminimumok? — A rendelkezések szükségessé teszik ezt. 1970. március 1-től a munkaviszony, illetve a kisipari termelőszövetkezeti tagság alapján járó öregségi nyugdíj minimális összege 550 helyett 610 forint, az özvegyi nyugdíjak legkisebb összege 385-ről 425 forintra, az árvaellátás minimuma 193-ról 233 forintra emelkedik. Természetesen ezzel nem tekinthetjük megoldottnak a nyugdíjasok problémáját. Az új intézkedés csupán a legégetőbb napi gondokat enyhíti. A kiegészítéssel a különböző időpontokban megállapított nyugdíjak közötti aránytalanságot akartuk csökkenteni. A szakszervezetek továbbra (Folytatás a 2. oldalon)