Népszava, 1970. február (98. évfolyam, 27–50. sz.)

1970-02-15 / 39. szám

25 éves a szabad Magyarország Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Its a szép antik utánzatú épület, a Szépművészeti Múzeum, ahol tegnap megnyílt elmúlt negyed századunk legnagyobb szabású, legátfogóbb kiállítása — a több ezer közül egy, amely a legsúlyosabban sérült (ezerötszáz budapesti ház teljesen elpusztult a második világháborúban). A látogatók aligha tudják majd — észrevenni nem lehet —, hogy a pompás csarnokok egyike, ahol most a felszabadulás és a szabad Magyarország lényeivel és dokumentumaival találkozunk, ma is romos még. A romokat ideiglenes falak takarják. Talán ■ném is ártott volna a kiállítás rendkívülien gazdag és sokszínű anyagához felölelni a romos csarnok egy részét, takaratlanul, hozzáfűzés ■nélkül — legfőbb mementónak. Ilyen évforduló még nem volt — ilyen kiállítás sem volt még. Létrehozásában mindenki közreműködött — minden magyar állampolgár, aki tevékeny, dolgozik, épít, teremt itt huszonöt esztendeje. (Amúgy a tényleges közreműködők száma is hatalmas, a Filmtechnikai Intézettől a Központi Fizikai Kutató Intézetig, a Színháztörténeti Múzeumtól a Szovjetunió Állami Forradalmi Múzeumáig — a rengetegből kiragadva néhány jellemzőt.) Minden magyar állampolgár — mondom. Hát ők, akik az első terem felének borzalmát és iszonyatát keltik — ők is „magyar állampolgárok”? Azok voltak? Szálasi Ferenc országjárása — már romok között, az „Egyedül vagyunk” lángszórós, pestisszavú cikkezése, „eredeti” nyilas, hungarista karszalagok. S azután jönnek nem magyar állampolgárok: „Mit tett Mussolini Magyarországért?” — és a döbbenetes válasz dokumentumokban: lám, mit tett. Egy levélből, egy a kiállításon okkal gigantikusra felnagyított levélből hadd idézzek néhány naiv tisztességében megrázó mondattöredéket. Teleki Pál öngyilkos miniszterelnök intézte a „Főméltóságú Úr!"-hoz, Magyarországnak 1919 óta aljas lovastengerészéhez, később kormányzójához. „Szószegők lettünk a gyávaságból... a nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét... A gazemberek oldalára álltunk... Hullarablók leszünk. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.” Ámen. Bűnös volt, tisztelet érte, hogy rádöbbent, szemben barátjával, az aljas kormányzóval. A dátum is döbbenetes, ha máról tekintünk viszsza. 1941. április 4-én jelentette a korabeli magyar sajtó, hogy Teleki „váratlanul elhunyt”. 599 000 magyar ember halálával micsoda négy esztendő következett! De micsoda huszonöt azután! „Visszavettük az elrabolt földet” (egy korabeli plakátról idézem). Európai színvonalú ipart építettünk, csaknem hetvenezer könyvet adtunk a nép kezébe, 653 millió példányban. Milyen kiállítás ez? Élet kiállítás. Az élet meg oly rengeteg mindenből áll. A huszonöt éves szabad Magyarország élete kivált. Abból is, hogy a jó öreg Kossuth-hidat építettük és bontottuk és abból is, hogy diplomáciai kapcsolatokat építettünk és építünk; úttörővasútból, egészséges lakótelepekből, gyönyörű bélyegekből, sportdicsőségekből, színházi előadásokból és Pál József csepeli szerszámkészítő találmányából, amelynek segítségével sík felületeket századmilliméteres pontossággal lehet megmunkálni. Ahhoz, hogy az élet élet legyen, ne emberirtás, küzdeni kellett. Rengeteget. Meg is kellett halni. „Népfrontot a háború ellen!” hirdette a párt, s ezért a célért töméntelen vér folyt. Ott van a kiállításon az a kis nyomdagép, amelyen a Szabad Nép készült — a rettenet utolsó periódusában. Ismerem és ismertem, akik ott dolgoztak mellette. Egyikük — Heller Mihály — ma is itt dolgozik közöttünk, kevesen tudják, hogy kicsit csodaképpen örökre golyóval a koponyájában. Rákosi Endre nevét már csak utcatábla jelzi a csepeli Csillag-telepen. És a szovjet katonák ezrei, akiket nem ismertünk személyesen? Akik talán Nyíregyházán még megsimogatták egy magyar gyerek fejét,, de a saját gyermeküket már sohasem simogatták meg? Az a nyíregyházi gyerek most harmincéves, vagy még csak huszonöt. Mint a szabadság, amely valóságos arcot ölt életünknek ezen a kiállításán. Rajk András A mai korban, a szocialista fejlődés mai szakaszán, a tudományostechnikai forradalom nagyon lényeges kölcsönviszonyban van a kulturális forradalommal. Egyrészt a kultúrforradalom bizonyos fokig feltétele a tudományos-technikai forradalom szabad kibontakozásának, a tömegek általános és szakmai műveltségének ugrásszerű fejlődése nélkül a technikai termelőerők fejlesztése és működtetése elképzelhetetlen lenne. Másrészt a tudományos-technikai forradalom radikális változásokat idéz elő a kultúra folyamataiban, több vonatkozásban is. Nagyon lényegesen átalakul a tudományos-technikai fejlődés következtében a mindennapi élet kultúrája, vagy ha úgy tetszik, az ember helye a mesterséges környezetben. Továbbá a tudományos-technikai forradalom a kultúra tartalmát is rendkívül erőteljesen befolyásolja és valósággal átírja a korszerűség jegyében az általános műveltség tartalmát. A korszerű általános műveltség egyre nagyobb mértékben szívja magába a technikai-természettudományos elemeket, amelyeket a hagyományos humán műveltség bizonyos fokú beszűkülésével, de annak alapvető rétege megtartásával kell egységbe ötvözni egy korszerű műveltség modellje kialakításának érdekében. A kultúrforradalom korszerű értelmezése megköveteli a tudományostechnikai forradalommal való egybevetést, ennek a talaja azonban a kultúrforradalom, valamint a technikai forradalom. A kultúrforradalomról szóló lenini tanítás egyenes megcsúfolása az, ahogyan a szocialista kultúrforradalom valódi tartalmát, értelmét meghamisítják, kiforgatják a kínai, úgynevezett „kultúrforradalom” jegyében. Közismert, hogy ez a bizonyos kultúrforradalom éppen a kultúra értékeinek rombolására irányult, és semmi köze sem a kultúrához, sem a forradalomhoz. A kultúrforradalom ürügyén a Mao-kultusz védelmezésének és terjesztésének politikai manipulációs eszközeiről értesülhettünk. Kultúrforradalom címszó alatt éppen a kultúra ügyének okoztak kárt, felmérhetetlen rombolást, pusztítást vittek végbe a „burzsoának” kikiáltott hagyományos kultúra értékeiben. Mindenesetre, a kultúrforradalom kifejezést felhasználva, ezzel is sikerült ,,rossz hírbe hozni” a kultúrforradalom ügyét, a kultúra tragédiáját idézve elő. A szocialista kultúrforradalomról szólva, le kell lepleznünk a kultúrforradalom fogalmával űzött tragikus manipulációkat, elhatárolva ezektől a kultúrforradalom tudományos értelmét. És éppen a kultúrforradalomról szóló lenini tanítások vizsgálata kapcsán kell elemeznünk a kínai, úgynevezett kultúrforradalom által okozott károkat, hiszen közismert, hogy a kínai vezetők Lenint meghamisítva, az „igazi leninizmus” jegyében próbálták denunciálni a kultúrforradalom valódi jelentőségét érdemes felfigyelni arra, hogy Lenin számára milyen fontosjgságú dolog volt a szocialista forradalom bölcsőjénél a kultúrforradalom kibontakoztatása. Clara Zetkin idézi Leninnel való találkozását és Lenin szavait a kultúrforradalom jelentőségéről: „A forradalom kiszabadítja az addig bilincsbe vert erőket, és a mélyből a felszínre hajtja őket... A magántulajdon alapján álló társadalomban a művész árut termel, a piac számára, vevőkre van szüksége. A mi forradalmunk felszabadította a művészetet ezeknek a nagyon is prózai feltételeknek a nyomása alól. Pártfogójuk és megrendelőjük most a szovjet állam. Minden művész és mindenki, aki annak tartja magát, él azzal a jogával, hogy szabadon, eszményei szerint alkosson.” A kultúrforradalom lenini elmélete a szocialista kultúrforradalomnak a modelljébe lényeges rétegekként sűríti a következő mozzanatokat: a szocialista kultúrforradalom mindenekelőtt véget vet a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának, megtöri, majd végleg megszünteti ezt a monopóliumot, eljuttatva a kultúra értékeit a tömegekhez. Ugyanakkor a szocialista kultúrforradalom nemcsak a már meglevő kulturális értékek elosztásában játszik nagy szerepet, hanem a kultúra új értékeinek megteremtésében is, azaz a szocialista kultúrforradalom lényeges eleme az új, szocialista kultúra megteremtése. Továbbá a szocialista kultúrforradalom a kultúra alkotói körét kitágítva, egyszersmind a kultúra befogadóit is átalakítja: a szocialista kultúrforradalom fontos feladata, hogy a dolgozó tömegeket alkalmassá tegye a szocialista kultúra befogadására, a kultúra értékeinek az elsajátítására A szocialista kultúrforradalom ugyanakkor magába foglalja a kultúra korszerűségének minden követelményét: a kultúra magas fokú eszmeiségét, a marxizmus—leninizmus ideológiájára való áthatottságát valamint a művészi kifejezési forma korszerűségét — a tartalomnak megfelelő formák kialakításával. Lenin tanítása a szocialista kultúrforradalomról tehát korántsem szűkíti le a kultúrforradalom értelmét, jelentését, hanem a maga teljességében vizsgálja a kultúrforradalom modelljét. Erről a bázisról kell elindulnunk, amikor a kultúrforradalom egyes leegyszerűsített értelmezéseit vizsgáljuk. Napjainkban ugyanis elterjedt a szocialista kultúrforradalomnak egy olyasféle felfogása, amely a kultúra terjesztésének menynyiségi mutatóival kívánja jellemezni ezt a folyamatot. Ez a szemlélet — amely egyébként hivatalos jelentésekben, kulturális irányítószervek értékeléseiben is eléggé elterjedt, bőségesen megtalálható a kultúrforradalomról szóló elméleti munkákban is — a szocialista kultúrforradalmat, a szocialista kultúra fejlődését a nézőszám emelkedésével, új kulturális intézmények létesítésével, a könyvtárak forgalmának alakulásával, a könyvek példányszámának növekedésével, a múzeumok látogatottságának emelkedésével, új kultúrházak építésével stb. egyértelműnek tekintik. Elismerve a szocialista kultúra fejlődésében, a kultúrforradalom folyamataiban az ilyen mennyiségi mutatók jelentőségét, ugyanakkor észre kell vennünk, hogy ezek önmagukban még korántsem alkalmasak a szocialista kultúrforradalom jellemzésére. Már csak azért sem, mert a nézőszám emelkedése, illetve csökkenése , a múzeumok, tárlatok látogatottságának alakulása stb. adatai tulajdonképpen a tőkésországokban is hasonlóképpen megfigyelhetők.asonlóképpen rendkívül fontos a kultúrához való hozzáférhetőség alakulása, ami kétségkívül figyelemre méltó eleme a szocialista kultúrforradalomnak. Ugyanakkor a kultúrához való hozzáférhetőség vitathatatlanul átalakult és átalakul a tőkésországokban is, nem lehet letagadni, hogy — különösen a tömegkommunikációs eszközök fejlődésével összefüggésben — egyre inkább hozzáférhetővé válnak a kultúra, a művészet értékei a szélesebb néptömegek számára is. Tehát a kultúrához való hozzáférhetőség növekedése bármily fontos eleme is a szocialista kultúra fejlődésének, a kultúrforradalomnak, önmagában kevés annak minősítésére Mindezek együttvéve is, természetesen, nagy szerepet játszanak a kultúra demokratizálódásának folyamatában. A szocialista kultúrforradalom azonban a kultúra demokratizálásával együtt, céljaként elsősorban a személyiség átalakításának tekinti, azaz a személyiség harmonikus fejlesztését, társadalmi aktivitását kibontakoztatni. Ezzel járul hozzá a szocialista kultúrforradalom az ember alkotó lényege megvalósításához, a kultúra eszközei segítségével. A szocialista kultúrforradalom kvantitatív, bizonyos fokig leegyszerűsített szemléletével szemben a lenini tanítások éppen egy kvalitatív a szocialista kultúra új minőségével összefüggő felfogására biztatnak, ahogyan a legújabb kultúrelméletikutatások a Szovjetunióban (Amoldov és kollektívája) erre utalnak. Korántsem véletlen tehát, hogy Lenin oly nagy jelentőséget tulajdonított a tömegek kulturális felkészültségének a szocialista forradalom fejlődésében. S ez nemcsak a tömegek kulturális fejlődését illetően alapvető jelentőségű: a kul- turálisan felkészült, érett tömegek fejlődésében gyorsabban és teljesebben érvényesülnek a kultúra produktumai. A kulturális érettség, felkészültség a társadalmi-politikai tevékenységben, valamint a termelőtevékenységben is nagy, és egyre növekvő szerephez jut. A kulturális forradalom ebben a vonatkozásban is szerves része a szocialista forradalomnak, a társadalmi forradalomnak. Lenin méltán mondta ifjú hallgatóinak a tanulás jelentőségét méltatva, hogy:a villamosítás megvalósítására tudatlan emberek nem alkalmasak, s hogy az írni-olvasni tudás egymagában véve itt vajmi kevés. Itt nem elég megérteni, hogy mi az a villamosság; ismerni kell annak technikai alkalmazását az iparban és a mezőgazdaságban.” S ez nem csupán a híres lenini GOELRO-terv vonatkozásában érvényes (kommunizmus , szovjethatalom -- elektromosítás), hanem általánosított formában is érvényes a szocialsta forradalom keretei között a tudományos-technikai forradalom követelményei szempontjából-S ma is tökéletesen helytállóak Lenin szavai: „A kommunizmust csal: a korszak színvonalán álló műveltség alapján valósíthatja meg, és hogyha ezzel a műveltséggel nem fog rendelkezni, a kommunizmus csak óhaj marad.” Fukász György Lenin és a kultúrforradalom n. H „Az magyar népnek, ki ezt olvassa../' Könyvkincsek múzeuma Egy „láthatatlan” múzeumba invitáljuk az olvasót: a magyar könyv múzeumába. Az Országos Széchényi Könyvtár páratlan értékő kódexei, ősnyomtatványai, a magyar történelem és művelődéstörténet sok évszázados emlékeit őrző könyv- és kéziratgyűjteményei egyelőre jóformán csak a kutatók számára hozzáférhetőek. A több mint 160 éves könyvtár rég kinőtte társbérleti otthonát a Nemzeti Múzeum épületében: elsősorban a szorongató helyszűke teszi „láthatatlanná” kincseit Közkinccsé akkor válhatnak, ha felépül nemzeti könyvtárunk tágas és méltó új hajléka, a budai Várban, Mátyás király hajdani híres könyvesházának közelében. Latiatuc felegm... Mátyás király bibliotékájából egyébként 32 Corvinát őriz a kézirattár. A gyönyörű miniatúrákkal ékes, aranyozott bőrkötésű XV. századi kódexek mellett itt található a gyűjtemény egyik kimagasló jelentőségű középkori darabja, a Praykódex. Ez a XII. századi egyházi szertartáskönyv tartalmazza legrégibb öszszefüggő nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet. „Latiatuc felegm .. Egy évezred történetét tükrözi a kézirattár csaknem 400 000 darabos gyűjteménye, a VIII—IX. századi kódexlapoktól a dokumentum- vagy kegyeleti értékű mai kéziratokig. Anonymus krónikája, a Képes Krónika — megannyi világszerte számon tartott kincs. Könyvtárnyi tanulmányt írtak már róluk. Hadd szóljunk inkább néhány szerényebb, de a laikus érdeklődéséhez talán közelebb eső írásos emlékről. „Szerelmes Orsikám” — így kezdődik egy 1544. augusztus 23-án kelt levél, amely egészen hétköznapi témáról, főként barackokról szól, írója azonban nevezetes: Nádasdy Tamás nádor, a humanista művészetpártoló. A diákok emlékkönyve a XVI—XVII. században még komoly műfaj volt. Mezőlaki János külföldet járt pataki diák könyvecskéjébe például 1677- ben Amszterdamban s tudós Comenius írt emléksorokat. Mikes Kelemen kéziratai, Kossuth gyászkeretes papírra írt levelei az emigrációból, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Madách, Arany, Jókai, Ady, Babits verskéziratai, napló- és széljegyzetei, korrektúrái — törléseikkel, javításaikkal, az alkotómunka jegyeivel — ugyancsak rendkívül értékesek és érdekesek. Politikus pápa, puritán prédikátor Ha majd nemzeti bibliotékánk kiállításon láthatja vendégül a könyvszerető közönséget, nagy és kellemes gondot okoz az anyag válogatása. Mit mutassanak be például a régi és ritka nyomtatványok tárának roppant gazdagságából? Itt található az ország legnagyobb ősnyomtatványgyűjteménye, 1748 példány a könyvnyomtatás első évtizedeiből. Köztük a legelső magyar földön nyomtatott könyv, a latin nyelvű Budai Krónika, amely 1473-ban látott napvilágot Hess András nyomdájában. Ugyaneb-ben az évben készült Velencében az a Corvina ősnyomtatvány, amelyet IV. Sixtus pápa ajándékozott — alighanem diplomáciai meggondolásból — a könyvszeretetéről híres Mátyás királynak. „Az Zenth Paal leveley ...” című munka Krakkóban jelent meg 1533-ban, az első magyar nyelvű nyomtatott könyvként. Nyolc évvel később Sylvester János Új Testamentum fordítása már a sárvár-újszigeti magyar nyomdában készült gótikus jellegű betűkkel, ezzel az ajánlással: „Az magyar népnek, ki ezt olvassa ...” A könyvtár érdekes új szerzeménye Decs Gáspár XVI. századi prédikátor munkája, melyben a részegség, a paráznaság és a tánc bűnét ostorozza. A csaknem 400 éves könyv nemrég került elő egy százhalombattai ház padlásáról. A régi magyar könyvtár nyolc és fél ezer művet számláló gyűjteményében ott vannak Heltai Gáspár, Bornemisza Péter, Tinódi Lantos Sebestyén, Zrínyi Miklós Balassi Bálint munkáinak egykorú kiadásai is. Szín „emlények" Thália múzeuma, a színháztörténeti tár viszonylag új keletű, de igencsak gazdag, vonzó gyűjtemény. A hőskortól napjainkig a magyar színjátszás, a magyar dráma fejlődésének tíz- és tízezernyi dokumentumát őrzi. Tengődő vándorszínészek kéziratos színlapjai, a Nemzeti Jádizó Társaság 1793 tavaszán kelt plakátja, amely „a híd melletti nyári játékszínbe” invitálja a nagyérdemű közönséget, a „Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi” előadására, Seby úr, Termetzky leányasszony és Kelemen László úr felléptével. (Íme, a tavalyi szentendrei teátrumi előadás őse.) Színiplakátok szólítják Buda és Pest lakóit a Várszínházba, a Rondellába, a Hacker Szálába, 1837-től pedig már a Nemzeti Színházba. „Ezen darabot előadni nem szabad, mert szitkokkal tele vagyon” — így döntött a cenzor egy szomorújátékról, amelyet 1813-ban „magyarított Katona József Pesten, harmadik esztendőben törvényt tanulván”. A cenzúrával való küzdelem nyomait, nagy rendezők (Szigligeti, Paulay Ede, Hevesi Sándor) bejegyzéseit őrzik azok a szövegkönyvek, amelyek nagyrészt a régi Nemzeti Színház gyűjteményéből kerültek a könyvtárba. Remekbe készült színházi metszetek, díszlettervek — az egykori Eszterházy-színháznak és operának dolgozó Pietro Travaglia színpadképeitől Varga Mátyás terveiig —, fényképek, nyomatok, színházi iratok, kartondobozokban, raktári polcokon várják, hogy a közönség elé kerüljenek. S a teátrumi zsebkönyvek, a többnyire „Színremlény”-nek 1s címzett kis műsorfüzetek százai, amelyeket a hajdani súgó, vagy színlaposztó ajánlott a nagyérdemű közönségnek. A Kecskemét Játékszín 1843-as zsebkönyvében, a társulat tagjai között szerepel egy ifjú vándorszínész: Petőfi Sándor úr. Színészként is bekerült a magyar könyv múzeumába. Vajk Vera A Budai Krónika kezdd sorai (1473) * Ttétwtrth tr Xm&tipt Vim ! URNÁK -3 GY»MATHIS BALASSAH BÁLINTNAK , ISTENES ENEKI, |IT II . , ***** j£ A Bécsi ebó Editióbúl,{ taijonnut ki-nyom- §*■ -S léyr Efftrnd&bm. í£ népszava 1970. február 15 .