Népszava, 1970. március (98. évfolyam, 51–75. sz.)
1970-03-10 / 58. szám
A felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére Hóval, hideggel megbirkózva — Ezt az évet már nyugodtabb körülmények közt kezdhettük — állapította meg elégedetten Szép Ferenc, Szolnok állomás szakszervezeti bizottságának titkára. — Az állomás átépítési munkálatainak első fázisa az elmúlt év végén befejeződött, s a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt rendező — a magasfogadó — hathatósan segíti, sőt könnyíti munkánkat. Ez azért is lényeges, mert az elmúlt években — épp a rendezőben folyó rekonstrukciós munkák — sok esetben hátráltattak bennünket Most azonban, amikor az automata vágányfékek, a gombnyomásra működő váltók és sok egyéb korszerű technikai berendezés segíti munkánkat, már nagyobb eredménnyel dolgoznak az embereink. összetett üzem — mondotta Tóth György szocialista brigádvezető —, s feltétlen szükséges a Szó esett a vasutas dolgozók bérkorrekciójáról, a március elsején életbe lépett részleges fizetésrendezésről is, és túlnyomó többségük megértéssel vette tudomásul az erről szóló határozatot Belátják, hogy a népgazdaság és a vasút anyagi ereje is véges és nem lehet egyszerre mindent gyökerében megváltoztatni. Ez a munkák pontosabb és jobb összehangolása, a társszolgálati ágakkal való jobb együttműködés, fizetésrendezés enyhít a gondokon, ösztönzően hat, s valamennyien úgy dolgoznak majd, hogy a következő évek még sikeresebbek, még eredményesebbek legyenek. Ennek az elhatározásnak nagyon szép bizonyítéka ez a jubileumi munkaverseny, a versenyben elért eredmény. Szerény József Közép-Európa legmodernebb vasúti csomópontja lesz A lelkesedéssel, persze, eddig sem volt baj. Bizonyítja ezt az is, hogy két év óta birtokukban van a megyei pártbizottság, a megyei KISZ-bizottság és a megyei tanács vörös vándor zászlaja, s megvan a remény arra, hogy harmadszor és végérvényesen is megszerzik. A kulturáltabb, korszerűbb munkakörülmények érződnek az emberek hangulatán is. A technikailag kitűnően felszerelt munkahelyhez legalább ilyen kulturált modern, szociális körülmények is társultak. A rekonstrukció teljes befejezése után Közép-Európa egyik legmodernebb vasúti csomópontja, pályaudvara lesz Szolnokon. — Érdekes az — folytatja tovább Szép Ferenc —, hogy mennyire hat a környezet tudatformáló ereje. Az embereket érdekli a technika és szinte valamennyien érzik, hogy magasabb szintű tudásra van szükség. Nagyon sok dolgozónk jelentkezett továbbtanulásra, szakmai tanfolyamokra csak azért, hogy jobban megértse ennek a korszerű, modern rendezőnek a munkáját A legutóbb megtartott szocialista brigádvezetők értekezletén Törőcsik János brigádvezető azt kérte, hogy a vonatkísérőkkel is — bár az ő munkájuk nem a rendezőhöz kötött — ismertessék meg az új rendezőt. A szocialista brigádmozgalom ereje Az állomáson egyébként 47 szocialista brigád dolgozik 476 fővel, s a mozgalom népszerűségére jellemző, hogy pár héttel ezelőtt újabb hat brigád alakult és csatlakozott a felszabadulási versenyhez. A tél, az elmúlt hófúvásos időszak nehéz feladat elé állította a szolnokiakat is. A dominórendszerű biztosító berendezés, a sínek mentén futó kábelek, elektromos összeköttetések „nem szeretik a havat”, s a váltó is érzékenyebben reagál minderre. A szolnokiaknak tehát nemcsak a hóval, a hideggel, hanem még a technikával is küszködniük kellett. A kritikus napokban az állomás valamennyi adminisztratív dolgozója lapáttal és seprűvel a kezében a forgalmat segítette. A segítség, az egymás iránt érzett felelősség egyébként is jellemző az állomás dolgozóira, a szocialista brigádok tagjaira. Ennek nagyon szép példáját mutatta a Rebák István vezette szocialista brigád akkor, amikor az elmúlt év nyarán baleset következtében meghalt Öthajós brigád társuk félbemaradt családi házát Törökszentmiklóson felépítették. A brigád tagjai azóta is figyelemmel kísérik a család sorsát, a két kiskorú gyermek életét. — A vasút komplex. A bérrendezés is ösztönöz Lehetnek-e nálunk törvényen kívül élő emberek? Nem lehetnek. Mégis vannak. Létezhetnek-e törvény feletti rendelkezések? Nem. Mégis léteznek. És e törvény feletti, idejétmúlt ? Kicsoda ez a Bakné? Már nem tudom, hányan és hányadszor lépnek fel az érdekében? Mi jogon avatkozik a szakszervezet a mi fegyelmi ügyeinkbe? — áraszt el szemrehányó kérdéseivel dr. Németh József, az I. kerületi Ingatlankezelő Vállalat igazgatási osztályvezetője. Bak Istvánné — ahogyan az osztályvezető is tudja — házfelügyelő. Az I.kuny Domokos utca 1. számú házban. Negyed évszázada él ott ebben a minőségben. 1951 óta az IKV, illetve jogelődje alkalmazásában. Bak Istvánné 56 éves. Tizenhárom éves kora óta dolgozik. Beteg. Súlyos reumája, szívelégtelenségei, 210—230-as vérnyomása alaposan, kitartóan kínozza. És alkalmatlanná teszi a hétemeletes épület házfelügyelői kötelezettségeinek teljesítésére. 1969. szeptember 2-án írásban jelentette munkaadójának: ... a csatolt orvosi igazolás alapján nyugdíjazásom kérem. Házfelügyelői munkakörömet, erősen leromlott egészségi állapotom miatt (reumatikus fájdalmak, szívgyengeség, 50 szalékos járásképtelenség) ellátni nem tudom ... Fenti indokaim alapján kérem T. igazgató elvtársat, hogy rendeletek módot adnak egyeseknek, hogy önmagukat a törvény fölé, másokat pedig törvényen kívül helyezzenek, részünkre a lehetőségekhez képest lakást biztosítani szíveskedjenek, mivel anyagi helyzetem igen rossz — férjem alacsony keresete miatt — a lakáscserét saját erőből megoldani nem tudom. Jelen lakásunk a szoba összkomfort, amelyben együtt lakom gyermekeimmel, héthónapos unokámmal ...” Nyugdíjazási kérelmét elutasítják. „... közöljük. November 25-én az aszszony ismét bejelenti az IKV-nak, hogy „a házfelügyelői teendőkkel kapcsolatos semmiféle munkát elvégezni nem tud... kórházba utalták”. Orvosi igazolást mellékel. Dr. Németh József aláírással megérkezik a válasz: „... bejelentését tudomásul venni nem tudjuk, csak az esetben, ha szolgálati lakását kiürítve... stb., stb. Ezután kapcsolódik az ügybe a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének két munkatársa. Tárgyalnak az IKV szakszervezeti titkárával, az igazgatási osztályvezetővel és a közös megállapodásról 1970. január 5-én értesítik Baknét: „Intézkedésünkre a házfelügyelői teendők alól mentesítik. Az I. ker. IK, hogy a Főv. Tanács 2/ 1958. sz. rendelete értelmében felmondását csak az esetben tudjuk tudomásul venni, ha a szolgálati lakást kiürítve rendelkezésünkre bocsátja, vagy megfelelő ... személlyel elcseréli. Dr. Németh József oszt vet.” Bakné fellebbez. Munkaalkalmatlanságáról orvosa igazolványt csatol, aláhúzva ágyhoz kötött fekvőbeteg mivoltát. Az IKV munkaügyi döntőbizottsága szintén elutasítja. Megfelelő munkaalkalmatlansági igazolás híján a Területi Munkaügyi Döntőbizottsággal sincs több szerencséje, intézkedni fog, hogy ön a hosszú becsületes munkája után a megérdemelt nyugdíját élvezhesse .. Január 5-i dátummal megérkezik az IKV levele is: „Értesítem, hogy a vállalat igazgatója ön ellen fegyelmi eljárás lefolytatását rendelte el..., mert a ház takarítását nem végzi, illetőleg betegsége idejére helyettesről nem gondoskodott”. A január 12-ére kitűzött tárgyaláson nem jelenhetett meg. Kórházi ápolása miatt Idézet, írásban benyújtott védekezéséből: „1969 július 8. óta betegállományban vagyok. Kórházi kezelésben is részesültem; július 8-tól augusztus 12-ig, október 31-től november 15-ig, december 23-tól 1970. január 20-ig... Járóképtelen fekvőbeteg vagyok... Helyettesről gondoskodni nem tudok, havi táppénzem 250 forint... Lakásomat próbáltam hirdetés útján és egyéb módon is elcserélni. A ház takarítását helyettesítéssel, sem más módon megoldani nem tudom ...” Védekezése nem hatotAz indokolásban szerepel ugyan, hogy „az eljárás alá vont — a gyengébbek kedvéért: Bak Istvánné — 1968. július 8-a óta beteg...” De idézi a vonatkozó 2/1958-ast, amely szerint „a házfelügyelő ... köteles helyettesítésről gondoskodni...” Majd megállapítja: „nem fogadható el a férjével kapcsolatos védekezés sem(!?). Annál is inkább, mert a szolgálati lakásban a vállalat előzetes engedélye nélkül munkaképes személyek tartózkodnak, akik útján a helyettesítést megoldhatta volna”. Az „előzetes engedély nélküli munkaképes személyek” Baknénak a lakásban született fia, fiának felesége és 10 hónapos cipőficamos kisgyermekük. A felnőttek önálló „jogi személyek”, dolgozó emberek. „Engedély nélküli tartózkodóik oka”, hogy hatéves takskérelmüket még nem teljesíthette a tanács. Itt tart a dolog, amikor a HVDSZ és a Népiszava munkatársának felteszik a kérdést, kicsoda ez a Bakné? És mi jogon avathota meg munkaadóját. A fegyelmi határozat „elbocsátás fegyelmi büntetés”. „... köteles a házfelügyelői szolgálati lakást a határozat jogerőre emelkedésének napján kiürítve a vállalat rendelkezésére bocsátani. A kiürítésre vonatkozó rendelkezést a fegyelmi jogkör gyakorlója a szükséglakás kijelöléséig felfüggeszti és... kötelezi a házfelügyelői teendők ellátására.”zik a szakszervezet a fegyelmi ügyekbe? Bakné házfelügyelő. Egy a sok száz közül, aki nem élvezheti a Munka Törvénykönyve, a nyugdíjtörvény biztosította jogokat. Egy alacsonyabb rendű jogszabály, a többször aposztrofált 2/1958- as — illetve az alapjaiul szolgáló, ugyancsak 1958- ban kelt munkaügyi miniszteri rendelet — elüti tőle, így került a törvényeken kívül. Így, de nemcsak ezért. Hanem azért is, mert felettesei — igyekezve a törvény fölé kerülni — megtalálni vélték a megoldást. „Az eljárás alá vont” fegyelmi elbocsátása révén fel lehet üríteni a lakást. Bár a törvényen kívüli állapot miatt joggal panaszkodnak a lakók is, ezt mégsem gondolhatták komolyan. Mert az elavult házfelügyelői rendszert, a szintén elavult realizálhatatlan rendelkezés okozta bajokat az igazságtalanság nem orvosolja. Csak súlyosbítja. Lukács Mária Kicsoda ez a Bakité? Nyugdíjkérelem — elutasítva Helyette fegyelmi elbocsátás Törvényen kívül? Kevesebb a diák a gimnáziumokban, fejlődnek a szakközépiskolák 30 százalékos lemorzsolódás 50000 utazó diák A Művelődésügyi Minisztériumban elkészítették a középfokú oktatás pontos, országos „térképét”, amely áttekintést ad a gimnáziumok, szakközépiskolák, technikumok helyzetéről, igénybevételéről. Az oktatáspolitikai elveknek megfelelően az idén valamelyest csökkent a gimnáziumi beiskolázás, erősen nőtt viszont a szakközépiskolai. Az ország 344 gimnáziumában jelenleg 124 220 tanulót oktatnak, ez több mint 25 000-rel kevesebb az 1964—1965-ös tanév gimnáziumi létszámánál. A szakközépiskolák erőteljes fejlődését szemlélteti, hogy az ,,induló”, 1961— 1962. évi 2960-as tanulólétszám jelenleg már 82 900-nál tart. A leánytanulók aránya változatlanul a gimnáziumokban a legmagasabb: a diáklétszám 68,1 százaléka. Biztató fejlődést tapasztalhat az osztályközösségek nagyságát illetően: bár a demográfiai csúcs jelenleg a középiskolák II—III. osztályaiban tetőzik, sikerült az átlagos osztálylétszámot 33 diákra „leszorítani” a gimnáziumokban. Jóllehet, ma is több száz pedagógus hiányzik a középiskolákból, a tanerő-ellátottság sokat javult az utóbbi években. A gimnáziumokban a korábbi 5000—6000-ről több mint 7000-re, a szakközépiskolákban 2400-ról 4300-ra emelkedett a tanárok száma. Elmaradt az igényektől a diákotthoni férőhelyek létesítésének üteme. Jelenleg 38 687 diák lakhat kollégiumban, illetve diákotthonban. Mintegy 7000 vidéki tanuló magánházaknál lakik, az iskolaszékhelyen, ugyanakkor 50 ezren naponta járnak be sok kilométerről iskoláikba. Különleges figyelmet érdemel a lemorzsolódások okának áttekintése. A gimnáziumi tanulók 30,7, a szakközépiskolások 26,3 százaléka nem végzi el 4 év alatt tanulmiányait. Az okok között szerepel a vidéki szaktanárhiány, sokhelyütt a kis gimnáziumok alacsony színvonala. Vizsgálják a lemorzsolódások anyagi, személyi hátterét is. (V. M.) Sírok a pécsi temetőben! A XVI. partizán-hadosztály — Magyarországért „Március elején erős gyalogsági kötelékekkel és tíz motorizált hadosztálylyal offenzívába kezdtek a németek a keleti front nyugati szárnyán , hogy megsemmisítsék a Vörös, a bolgár és a jugoszláv hadsereget. Nagy reményeket fűztek ehhez az offenzívához. Március 6-ra virradó reggel Bistrince és Dárda között átkeltek a Dráván. Gyors motor- és gumicsónakjaik segítségével sikerült is erőket átdobniuk. A veszteségre való tekintet nélkül folytatták az átkelést és elfoglalták Bermánt, kitörtek az úgynevezett Barbara-csatornára, majd új erők bevetésével eljutottak Új-Bezdánig. Az első német foglyoknál a következő német nyelvű felhívást találták: „Katonák! A haza veszélyben van! Ütött Ez az írás — Szubotics jugoszláv ezredes cikkéből idéztem — 1945 március végén jelent meg a Szabad Vajdaság című lapban. Világosan kitűnik belőle, hogy 1945 márciusában talán Hitler utolsó szalmaszála tört ketté Dél-Dunántúl védőinek állhatatosságán. Dél-Dunántúl védői akkor: Tolbuhin marsall 3. Ukrán Frontja és a bolgár hadsereg oldalán a Jugoszláv Felszabadító Néphadsereg egységei voltak. Ez a hadsereg partizánhadsereg volt, halottai közül néhányan a pécsi temetőben nyugszanak, de a legtöbben a határ túloldalán, Bolmánynál — ez a magyaros neve a jugoszláv Bolmannak —találták meg örök pihenőjüket. Nagyon-nagyon sokan a Petőfi-brigádból,a jugoszláv partizánok „ezer nyelvű” hadseregének magyar alakulatából. Mert — mint Kosta Nadj hadseregtábornok egyik megemlékezésében írja — „A 111. jugoszláv hadsereg, a Vörös Hadsereg az óra, hogy megsemmisítsük azokat, akik hazánkat fenyegetik és még egyszer megmutassuk, hogy a német katona legyőzhetetlen!” több alakulatával és az I. bolgár hadsereg egységeivel feltartóztatta a XII. ellenséges hadtest előretörését az úgynevezett valpovói hídfőnél és visszavetette a Dráva jobb partjára... A III. hadser A XV. vajdasági brigád, Petőfi nevével 1944 novemberében került a XVI. vajdasági hadosztály kötelékébe, amely akkor a Pécs—Siklós— Moslavina körzetben állomásozott Az épülő Beremendi Cementmű magasabb pontjairól bizonyára át lehet majd látni, Dolmányig is. Ez a határszakasz az utolsó a második világháborús tavasz egyik legvéresebb epizódját jelentette a Petőfi-brigád harcosai számára. Közülük egy, Auth Iván itt ül velem szemben, a pécsi Nádor presszójában. Mint határvidéki férfi, félig délszláv, félig magyar, németes névvel, természetesen találta meg helyét a XVI. divíziónál. Dolgozott a hadosztály propaganda osztályán, harcolt erdőségekben és folyóátkeléseknél — és most zöldség- és gyümölcsboltot vezet. Partizán emlékek... Megvan még egy cédula — parancs, Kamenyár ezredes aláírásával — eredetije a partizánszövetségben.Ez szinte rég harcosai és tisztjei nagy bátorságról, magas fokú öntudatról és elszántságról tettek bizonyságot. A Petőfi Sándor nevét viselő brigád veszteséglistáján 50 halott és 190 sebesült szerepel, köztük a brigád, a zászlóaljak és a századok több altisztje és tisztje. Az utolsó rohamok alkalmával Maiska Medjónál esett el a brigád közkedvelt parancsnoka is, Kis Ferenc.” minden, amit megőrzött, mert voltak évek, amikor ezeket az emléktárgyakat nem volt ildomos megőrizni. De a harcok emléke sokkal elevenebb ennél. Például Kis Ferencé, a parancsnoké. Aki majdnem az utolsó halottja volt a Petőfi-brigádnak, a csaták alkonyán esett el, 1942 óta verekedett, „végtelen rendes ember, bátor bajtárs, okos irányító”. . Ezt mondja róla Auth Iván és hozzáteszi eredeti szakmáját is Kis Ferencznek: falusi borbély. Micsoda magaslatokra emelte az egyszerű embereket az antifasiszta elszántság, milyen marsallbotot adott a jugoszláv föld soknyelvű pépének! Baki Ferencnek a Petőfi-brigádról írt könyvében olvasom, hogy jugoszláv földön harcoltak a németek, a csetnikek és az usztasák ellen szerbek, horvátok, muzulmánok, szlovének, macedónok, crnagoriaiak, magyarok, csehek, szlovákok, szkipetárok, románok, ruszinok, olaszok és bácskai-bánáti németek is... Hitler utolsó szobraszára Beremendről a csatatérre látni partizánparancsnokok csata után (Baki Ferenc könyvéből) Katyusák, aknák, verssorok Auth Iván beszél és szavaiból feltámad a Bolmányért vívott — szó szerint Magyarország kapujában megharcolt — csata emléke, ahol a szovjet katyusák tűzereje és a vajdasági brigádok szívóssága együtt diadalmaskodott. Hogy milyen volt a harc, amely ideoda hullámzott, arra nézve egyetlen apró jellemző tünetet mond el. A halottakat a partizánok a harci szünetekben természetesen eltemették. Ezt azonban tudták a balkáni német hadsereg tűzszerészei is. És aláaknázták az ellenség halottait. A tetőkről lehullott cserepek is rejthettek apró érintőaknát. Ezek már az utolsó hetek voltak, de Weichs vezérezredes hadserege már csak azt tudta megmutatni, milyen apró alattomosságokra képes a tegnap még legyőzhetetlennek hitt Wehrmacht, győzni már nem tudott. Bolmányról katonadal is született („Baranyai háromszögben, a bolmányi csatatéren...”) és vers is, Dudás Ferencnek, a Petőfi-brigád egyik szervezőjének verse: „Petőfi hitét hoztuk magunkkal, — Jöttünk kiverni Hitler rabló hadát — S bár rongyosan és tízen egy puskával — Átverekedtünk egy sor véres csatát.” A vers hét halottról szól, akik együtt estek el 1945. március 14-én: „Bizony, pajtás, mi fekszünk itt lenn, heten, hét bácskai fenelegény, együtt jöttünk és együtt haltunk meg tavaszelő egy ködös reggelén.. A pécsi Nádor asztalán ott a könyv is, amelyben Auth Iván bajtársairól olvashat. Nehéz pillanatokra emlékezik, sebesülésre, menetekre, aztán a barcsi híd — a felrobbantott barcsi híd — helyén történt viszontagságos átkelésre, mindarra, ami ma már történelem, amiről a határon innen csak néhány személyes emlék beszél —és a sírok a pécsi temetőben. Baktai Ferenc NÉPSZAVA 1970. március 10 .