Népszava, 1970. szeptember (98. évfolyam, 204–229. sz.)

1970-09-01 / 204. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 98. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1970. SZEPTEMBER 1. KEDD Az üdültetésről, a kongresszusi munkaversenyről tárgyalt a SZOT elnöksége Hétfőn ülést tartott a SZOT elnöksége. Megvi­tatta az üdülés helyzeté­ről és fejlesztéséről szóló előterjesztést. Megállapította, hogy a szakszervezeti mozgalom a III. ötéves tervben az összes üdülőtípust figye­lembe véve — gyógy-, családos, és gyermeküdü­lőket —, 5160 új férőhely létesítésével gyarapítja. A szakszervezeti ked­vezményes üdültetés ke­retében 1970-ben már összesen 14 331 felnőtt- és 5488 gyermeküdülő­férőhely áll rendelkezésre. Az év végére a szakszer­vezeti tagság 8,2 százalé­ka részesül kedvezményes szakszervezeti üdültetés­ben, vagyis az idén 260 ezer fő jut beutalóhoz. A IV. ötéves tervben szükséges továbbfejlesz­teni az üdültetési hálóza­tot, bővíteni és korsze­rűsíteni a meglevőt, az épületeket, berendezése­ket — ott, ahol szüksé­ges — felújítani, renovál­ni. Főleg a gyógy-, a csa­ládos és a gyermeküdülte­tés fejlesztésére kell nagy figyelmet fordítani. A 421 millió forintos fej­lesztési előirányzat alap­ján az üdültetés jelenle­gi kapacitása 3000—3200 férőhellyel bővül a kö­vetkező öt évben. Az üdülőhálózat fej­lesztésében nagy szere­pet játszik a vállalatok anyagi ereje. Főleg az a kezdeményezés jár ered­ménnyel, ahol több válla­lat összefogásával na­­­gyobb és korszerűbb üdültetési egységet építe­nek és üzemeltetnek. A szakszervezeti mozgalom arra törekszik, hogy sa­ját anyagi eszközeiből, állami beruházási hite­lekből és vállalatokkal, hivatalokkal, intézmé­nyekkel kooperálva, nagy kapacitású, elsősorban gyógy-, családos és gyer­meküdülőket hozzon lét­re. Az elnökség az előter­jesztést azzal hagyta jóvá, hogy szükséges előkészí­teni az üdültetési politi­ka hosszú távra szóló el­képzeléseit. Jobban iga­zodva itt is a mai és a következő időszak igé­nyeihez, követelményei­hez.­lyek túlteljesítése igen nehéz volt; továbbá, hogy az iparág az elmúlt húsz évben nem részesült ki­emelt bérfejlesztésben. Ennek következtében a ruhaipari dolgozók kere­sete a könnyűiparban is elmaradt. Ezt a hátrányt saját erőből nem tudják rendezni. Ezért az iparági szakszervezet elnöksége indokoltnak tartja az iparág bérügyi helyzeté­nek alaposabb megvizsgá­lását és centrális alapok­ból történő rendezését. Bérezési kérdések a ruházati iparban A ruhaipari termelésről és a bérezésről szóló je­lentés alapos elemzés alá vette az iparágat foglal­koztató problémákat. Örvendetes, hogy az iparág gépesítése és mű­szaki korszerűsítése az utóbbi tíz évben igen nagyarányú volt. A vál­lalatok többsége önerőből hajtott végre tekintélyes beruházásokat a műszaki színvonal, a termelékeny­ség javítása érdekében. 1968-tól az iparág ter­mékei iránti kereslet meg­gyorsult, s ez a folyamat újabb kapacitásbővítésre és fejlesztésre sarkallta a vállalatokat. Így is elő­fordult, hogy a különböző megrendeléseknek már nem tudtak eleget tenni. Később azonban —1968 első felében — a keres­kedelmi megrendelések csökkentek, a lakossági vásárlóerő pedig növe­kedett. A raktárkészletek gyorsabban megcsappan­tak és ennek láttán újra nagyobb arányú meg­rendelések érkeztek a vállalatokhoz. A fölös ter­melőkapacitásokat vi­szont az üzemek már ex­porttermelésre kötötték le. S a keletkezett belső igényeket egészségtelen mértékű — éves viszony­latban 428 ezer! — túl­órával sem tudták kielé­gíteni. Persze, e zavarok­ban jelentős szerepet ját­szott az is — egyéb té­nyezők mellett —, hogy a ruhaipari vállalatok piackutató munkája nem volt megfelelő. Most viszont nagy rak­tárkészletek keletkeztek a megnövekedett termelés nyomán, ugyanakkor nincs elég széles körű választék a piacon. A ruhaipari munkások bére a keresetnövelő in­tézkedések ellenére, ala­csony. Az elmúlt húsz év­ben — az utóbbi két év­től eltekintve — a ruha­ipari munkások kereset­emelkedésének üteme el­maradt a többi­ iparágtól. Ennek okait vissza lehet vezetni arra, hogy a ru­haipar kialakulásakor a munkaműveletek bérka­tegóriába való sorolása a tömeggyártásnak megfe­lelő kidolgozású öltönyök és munkaruhák figyelem­­bevételével történt. Vi­szont az elmúlt húsz év­ben a munkaigényesség nagyarányú változást kö­vetelt, amit a bérkategó­ria tételei nem követtek. Hozzájárult az iparág bérviszonyainak elmara­dásához több, különböző, helytelen szemléleti prob­léma és olyan műszaki normák kialakítása, amel A népgazdaság félévi helyzete A SZOT elnöksége jó­váhagyta azt a tájékozta­tó jelentést, amely a nép­gazdaság 1970. első félévi helyzetéről és a kong­resszusi munkaverseny tapasztalatairól adott in­formációt. Az első félév termelési eredményei kielégítőek, azonban e mögött, mint árnyoldal jelentkezik a túlórák rendkívül magas száma. Ezekben az eredmé­nyekben nagy szerepet játszott az, hogy vala­mennyi iparágban a mun­kások és a műszakiak, a párt kongresszusának tisz­teletére, nagyarányú mun­kaversenyt folytatnak.. Az elnökségnek az a vé­leménye, hogy a kong­resszusi munkaverseny­nek az év hátralevő ré­szében erőteljesebben kell segítenie a most kibon­takozó gazdasági tenden­ciák érvényesülését; a termelékenység növelését, a munkaerő ésszerű hasz­nosítását; a piacigények kielégítését; a gazdálko­dás hatékonyságának nö­velésére irányuló kezde­ményezéseket. Az elnökség indokolt­nak tartja, hogy a szak­­szervezetek vezető szer­vei a minisztériumokkal, illetve a megyei taná­csok végrehajtó bizottsá­gaival közösen értékeljék a harmadik negyedév vé­gén a hatáskörükbe tar­tozó vállalatok és intéz­mények kongresszusi ver­senyben kifejtett tevé­kenységét. Hozzák nyil­vánosságra az eredmé­nyesen dolgozó, valamint az elmaradó vállalatokat, és jelöljék meg ezek szá­mára a hátralevő időszak fő feladatait. Jóváhagyta az elnökség azt a tájékoztatót, amely az 1970. április 24—29 közti időben, Budapesten megrendezett európai re­gionális mezőgazdasági társadalombiztosítási kon­ferenciáról szólott. Ezt követően a SZOT elnöksége napi ügyeket tárgyalt. OLDAL Spontán „gyűjtés" után tudatos elhatározás 3 Egy vállalat hiányzik................................... 3 Lottó-jutalomsorsolás . . ..............................4 Az első lépések megkönnyítése . 8 Újabb autóbusz-gyorsjáratok..........................8 Losonczi Pál körútja az EAK-ban A kairói rádió interjúja az Elnöki Tanács elnökével Szalay Hanna, az MTI kiküldött tudósítója je­lenti: Az Egyesült Arab Köz­társaságban hivatalos lá­togatáson tartózkodó Lo­sonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke vasárnap Mo­hamed Bakr Ahmed ta­lajjavítás-ügyi miniszter kíséretében vidéki körút­ra indult. Felkereste Tah­­rir — magyarul: felszaba­dulás — tartományt, a si­vatagtól áldozatos emberi munkával visszaszerzett vidéket. Az Elnöki Ta­nács elnöke látogatást tett az egyik szovjet segítség­gel létesített gépesített gazdaságban és megtekin­tett több, hagyományos módszerekkel termelő me­zőgazdasági üzemet. Az Egyesült Arab Köz­társaságnak ezen a vidé­kén 1953 óta 350 ezer hektárnyi földet tettek termővé a Nílusból le­­ágaztatott csatornák ré­vén. Délután az az Elnöki Tanács elnöke és kísérete a nagy földközi-tengeri kikötővárosba, Alexand­riába érkezett. Az Elnöki Tanács elnö­ke és kísérete az éjszakát Alexandriában töltötte, délelőtt pedig látogatást tett a város közelében fek­vő egyik textilgyárban. Losonczi Pál hétfő dél­után tért vissza Kairóba. Hétfő este Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke díszvacsorát adott Gamal Abdel Nasszernak, az EAK elnökének tiszteleté­re. A Kubbeh-palotában megrendezett, szívélyes, meleg hangulatú vacsorán a két államfő és munka­társaik vettek részt. Az Elnöki Tanács elnö­ke és kísérete ma reggel különrepülőgéppel vissza­utazik Budapestre. Losonczi Pál hétfőn nyi­latkozatot adott a kairói rádiónak. Értékelte az EAK népének küzdelmét az imperializmus és a cio­nizmus ellen, rámutatott, hogy a Magyar Népköz­­társaság szolidáris az Egyesült Arab Köztársa­sággal a közel-keleti prob­léma politikai rendezése érdekében kifejtett erő­feszítése során. Az Egyesült Arab Köz­társaság és a Magyar Népköztársaság közötti kapcsolatok az élet min­den területén örvendete­sen fejlődnek — hangsú­lyozta Losonczi Pál, hoz­záfűzve, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok szilárd alapja a közös cél­ban és a közös harcban rejlik. A közel-keleti hely­zetről szólva az Elnöki Tanács elnöke rámutatott, hogy az imperialista béke­bontók elleni harc fő ter­heit a Közel-Keleten az Egyesült Arab Köztársa­ság népe és kormánya vi­seli. Nagyra értékeljük az EAK következetes harcát, amely jelentősen hozzájá­rul ahhoz, hogy a Közel- Keleten létrejöjjenek a béke, a biztonság és a tár­sadalmi haladás alapvető feltételei — hangsúlyozta Losonczi Pál. A közel-keleti válság bé­kés, politikai úton törté­nő rendezése a világ min­den békeszerető, haladást és függetlenséget óhajtó emberének érdekeit szol­gálja — mondotta az El­nöki Tanács elnöke. Az Egyesült Arab Köz­társaság nem áll egyedül abban a harcban, ame­lyet népe és kormánya vív az imperializmus el­len: maga mellett tudhat­ja a szocialista országokat és a világ minden antiim­­perialista erejét — hang­súlyozta Losonczi Pál, rá­mutatva, hogy ezen erők egységes, közös fellépése meghátrálásra kényszeríti az agresszorokat. Látoga­tásunk során a magunk részéről ezt az összefogást kívántuk demonstrálni — mondotta. Befejezésül Losonczi Pál köszönetet mondott Nasz­­szer elnöknek és az EAK kormányának, valamint népének a rövid látogatás alatt tanúsított baráti vendégszeretetért. Csehszlovák szakszervezeti küldöttség Budapesten A SZOT elnökségének meghívására hétfőn Bu­dapestre érkezett a Cseh­szlovák Forradalmi Szak­­szervezetek Központi Ta­nácsa (UVO) küldöttsége Jan Pillérnek, a CSKP el­nöksége tagjának, az URO elnökének vezetésével. Fogadásukra a ferihegyi repülőtéren megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT főtitkára, továbbá a SZOT elnökségének több tagja. A vendégek megbeszé­lést folytatnak a SZOT vezetőivel a szakszerveze­tek helyzetéről, feladatai­ról s a hazánkban szerzett tapasztalatokról. (MTI) JÓ ÚTON HALAD ÉLELMISZER-GAZDASÁGUNK Fehér Lajos nyilatkozata a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődéséről A 67. Országos Mező­gazdasági és Élelmiszer­­ipari Kiállítás és Vásár alkalmából Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja nyilat­kozatot adott a sajtó mun­katársainak. Bevezetőben arra a kérdésre adott vá­laszt, milyen fejlődést lát a korábbi kiállításokhoz képest. Hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás korsze­rűbb, látványosabb és tar­talmasabb elődeinél, jól tükrözi a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ne­gyedszázados­­ fejlődését. Megállapította, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok anyagi és szellemi ter­melőerői gyarapodtak, s ezekben a nagyüzemek­ben ma már a fejlett technikát tömegesen és hatékonyan alkalmazzák. — Mit talált különösen szembetűnőnek a mostani bemutatón? — hangzott a következő kérdés. — Úgy hiszem, soha nem volt még ennyi új gép a kiállításon, mint most — mondotta Fehér Lajos. — Ezek a mezőgaz­dasági termelés gépesíté­sének új irányát is mu­tatják. Pár évvel ezelőtt még csak a gabona komp­lex gépesítését tudtuk be­mutatni, most már látható a kukorica- és a hagyma­termesztés, az erdőműve­lés, fakitermelés, továbbá a lucerna- és rétiszéna­­betakarítás komplex gép­rendszere is. A továbbiakban a mi­niszterelnök-helyettes ar­ról szólt, hogy egyre nél­külözhetetlenebb a terme­lők és a tudományos ku­tatók szoros együttműkö­dése. S ez ezen a kiállí­táson is szembetűnően ér­zékelhető. — A gépesítés mellett különösen szembetűnő az a minőségi átalakulás, amit a kiállításon látható mezőgazdasági építkezé­sek tükröznek — folytatta Fehér Lajos. — A műsza­ki fejlesztés e területen — hazánkban és nemzetközi vonatkozásban egyaránt — abba az irányba mu­tat, hogy a fejlődés útja az új építőanyagok térhó­dítása — farost, faforgács lapok, műanyagok, alumí­nium és egyéb fémek, il­letve vázszerkezetek. Fehér Lajos nyilatkoza­tának további részében felhívta a figyelmet a ku­tatási eredményekre, a műszaki fejlesztés jelen­tőségére, majd a követke­zőket mondotta: — Szerintem a legfon­tosabb tanulság: jó úton halad élelmiszer-gazdasá­gunk. A szocialista mező­­gazdasági nagyüzemek zö­me vonzó, valóban kor­szerű gazdálkodást foly­tat, vannak is még gyengébbek — a világ legjobbjaival vetekedő gazdaságok mellett elma­radottak —, a többség a jók közé, illetve azokhoz sorolható, ahol a fejlődés iránya igen biztató. A bemutatott eredmé­nyek arról is beszélnek, hogy helyesek, az ország érdekeit szolgálták eddigi céljaink. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar — időnként a hús kivételé­vel — ma már zavartala­nul ellátja jó minőségű és általában gazdag válasz­tékú élelemmel a lakos­ságot. Ez annak is tulaj­donítható, hogy a foko­zódó és fejlődő igények­hez igazodva, változott a mezőgazdaság termelésé­nek szerkezete. Ez kifeje­zésre jut abban is, hogy az egy főre jutó évi hús­­fogyasztás az 1934—38. évi 34 kilóról 58 kilóra növekedett, ezen belül a sertéshúsfogyasztás meg­duplázódott. A zöldségből, gyümölcsből több mint másfélszer, cukorból pe­dig háromszor annyit fo­gyasztunk, mint a felsza­badulás előtt. A megja­vult belső ellátás mellett fokozódott az élelmiszer­kivitel és élelmiszer-gaz­daságunk ma a népgazda­ság tekintélyes exportőre, a tőkés piacon pedig leg­jelentősebb devizaszerző ágazata. A miniszterelnök-he­lyettes befejezésül a me­zőgazdaság előtt álló fel­adatokat, a negyedik öt­éves terv célkitűzéseit vá­zolta röviden, majd örö­mét fejezte ki, hogy a szo­cialista országok és több tőkésország cége megje­lent kiállításunkon. A kiállításon hétfőn több mezőgazdasági, élel­miszeripari üzem tartott sajtótájékoztatót. (MTI) 39 milliárd forint vegyipari Új gyár Péten — Több szintetikus pulóver — Évi egymillió gumiabroncs — A vegyipar a negye­dik ötéves terv időszaká­ban is a többi iparágnál gyorsabban fejlődik — mondotta dr. Bontó Lász­ló, az Országos Tervhiva­tal osztályvezetője a Nép­szava munkatársának. — A termelés más iparágak átlagát meghaladó mér­tékben — évente mintegy 9 százalékkal — növek­szik. Így az iparon belüli részaránya is kedvezően alakul: 1975-re eléri a 12,3 százalékot. — Az 1971—75-ös idő­szakban mintegy 39 mil­liárd forintot fordítunk népgazdasági és vállalati erőforrásokból a vegyipar fejlesztésére. Ezen belül kiemelt szerep jut a me­zőgazdaság kemizálására. 1975-ben már 3 millió ton­na nitrogén- és 1,5 millió tonna foszforműtrágyát gyártunk; egy hold szán­tóra 80 százalékkal több műtrágya jut majd, mint most. Péten összetett mű­trágyagyár épül, amely­nek kapacitása csaknem annyi lesz, mint amennyi jelenleg az ipar teljes ter­melése. Egyébként 1975-re a mezőgazdaság nitrogén­műtrágya-ellátását a ma­gyar ipar biztosítja.­­ A kőolajtermékek és a földgáz vegyipari feldol­gozása nagymértékben nö­vekszik, így például kizá­rólag földgázt alkalmaz­nak az ammóniagyártás­nál. Az alapbenzin fel­­használására a Tiszai Ve­gyi Kombinátnál olefin­üzem épül. Itt évi 250 000 tonna etilén és 130 000 ton­na propilén előállítására rendezkedünk be. Az eti­lén és a propilén a szer­ves vegyipar két fontos alapanyaga. A Dunai Kő­olajipari Vállalatnál is nagy beruházásokkal ké­szülnek fel különböző vegyipari alapanyagok gyártására, így a többi kö­zött oldószer készül majd itt . Nagy lemaradást kell behoznunk a szintetikus szálak termelésénél. Az anyagi erőnket elsősorban a nyergesújfalui beruhá­zásokra koncentráljuk. Megkezdjük a PAN — Or­lén típusú — szálak és a poliészterselyem gyártását. Jelenleg a műszálgyártás egy lakosra évi 1 kilo­gramm termelést biztosít, ez 1975-re 2,6 kilogramm­ra emelkedik. A szinteti­­kusszál-gyártás közvetle­nül és kedvezően érinti a lakosságot, hiszen lehető­vé válik a legmodernebb anyagok és divatcikkek nagy tömegű előállítása, az import csökkentése, és így az árak letörése is vár­ható.­­ Dinamikus fejlesztés előtt áll a könnyűvegy­ipar is. A szintetikus fes­tékek gyártását 80 száza­lékkal „futtatjuk” fel. Ezek a festékek már meg­felelnek a nemzetközi kö­vetelményeknek, sokkal könnyebben kezelhetők, mint a hagyományosak, s ugyanakkor tartósabbak is. A háztartásvegyipar különösen az elmúlt évek­ben egészséges versenyre törekedett Ez érezteti ha­tását a piacon is, hiszen a mosószerekből ma már igen gazdag a választék. További javulás várható, hiszen például a mosósze­rekből a jelenlegi évi 51 ezer tonnáról 80 ezer ton­nára növelik termelésü­ket.­­ A gumiipar elsősor­ban a hazai igények mi­nőségi kielégítésére törek­szik. 1975-ben már 1 mil­lió gumiabroncsot fogunk gyártani. A Radial-konst­­rukció alkalmazása jelen­tősen növeli majd a gu­miabroncsok megbízható­ságát és élettartamát. Fi­gyelembe véve a személy­­gépkocsik számának gyors növekedését, jelentős im­portot is tervezünk, pél­dául a Szovjetunióból évi 250 000 abroncsot hozunk majd be. A vegyipar ex­portnövekedésére jellem­ző, hogy a szocialista or­szágokba 65 százalékkal növeljük kivitelünket, a tőkés piacokon pedig meg­kétszerezzük — mondotta dr. Bontó László, M. T.

Next