Népszava, 1970. november (98. évfolyam, 257–280. sz.)

1970-11-01 / 257. szám

Jelentés a jéghegyek birodalmából A Föld mai jégtakaróiban és gleccsereiben 20 millió köbméter víztömeg jég formájában van lekötve. A jégtömeg túlnyomó többségét a Délisark kontinense, az Antarktisz tartja fogva. Az Antarktisz jegének elolvadása annyi vizet szolgáltatna, mint a világ összes folyójának 80 éven át szállított vízmennyisége. A hóhatár az Északisarkvidéken, az Arktiszon, a sarkhoz közelebb éri el a tenger színjét — a saroktól körülbelül 800 kilométerre —, mint a Déli-sarkvidéken, az Antarktiszon, ahol a Délisarktól 2700 kilométerre van. Az északi főteke nagy sárid ■i-takarója a grönlandi. Területe 1 650 000 négyzetkilométer. Az Antarktisz területinek 13,5 millió négyzetkilométer — több mint 90 százaléka jégtakaró. Mindkét sarki jégágban a magas fennsíkon helyezkedik el. Grönlandban 1500—3000 méter. Az Antarktiszon még ennél is vastagabb. Az antarktiszi és grönlandi jégtakaró felszíne nagyjából sík. A jégtakarók legmagasabb részei lapos hátak. Ezek az úgynevezett „Jégválasztók”, innen úszik le a jég a tengerpartok felé. A jéghegyek a tengeráramlással melegebb tájra jutnak el Grönlandból származik az Északi-sark úszó jege is. A legnagyobb kiterjedésű belföldi jég területe Európában 610 millió négyzetkilométer volt, mintegy 100—150 ezer évvel ezelőtt. Az európai szárazföldi jég az Északi Kárpátokig nyúlott le. Az észak-amerikai szárazföldön a legnagyobb területű jégtakaró kiterjedése 12 millió négyzetkilométer volt. Az észak-amerikai szárazföldi jég lenyúlott a St. Louis városig, a Mississippi völgyébe, a 28. szélességi fokig, ami körülbelül Nápoly földrajzi szélessége. A jégtakarókban ma tárolt hatalmas mennyiségű víz felszabadulása — mondhatnánk özönvíznek is — jelentős változást okozna egész Földünk felszínén. Ha csak a legjelentősebb jégtömeget, az Antarktiszt és Grönlandot fedő elolvadását vesszük számításba, körülbelül 20 millió köbméter víz keletkezne, amely az óceánok szintjét mintegy 60 méterrel emelné. Ilyen súlytöbbletet azonban már nem bírna el a földkéreg torzulás nélkül. Ilyen hatalmas változástól, szerencsére, nem kell tartanunk, az olvadás lassú formája azonban ma is megfigyelhető. Skandináviában a jégtakaró fogyása miatt a kontinens lassú emelkedését mérték. A svéd Balg-tengerpart például 100 évenként 10 centimétert emelkedik. A jégtakarókban tárolt édesvíz felhasználásával egyre többet kell foglalkozni. Ezen fáradoznak korunk kutatói, tudósai. (sz. gy.) Megmérik a csecsemőket... Milyen a jól fejlett magyar csecsemő? Erre az egyszerűnek tűnő kérdésre még a szakemberek sem tudnának pontos, egyértelmű választ adni. Miért? Mert egyelőre nincsenek olyan megbízható antropológiai adataik, amelyekhez viszonyítani tudnának. A tankönyvek, a szakkönyvek ide vonatkozó adatainak is nagy része külföldi. Egyebek között azért is született döntés: miután a fővárosban kialakult az egységes gyermekegészségügyi hálózat, mód van arra, hogy a gyerekeknek ne csupán a gyógyításával foglalkozzanak, hanem a megelőzéssel is. Az elhatározást tett követté. November elsején a fővárosban egy hónapon át tartó felmérés kezdődik. Megmérik a 0 éveseket, tehát az 1 évnél fiatalabb csecsemőket.A hatalmas munkát a Heim Pál Gyermekkórház szervezési osztálya fogja össze. — Hasonló felmérés már volt hazánkban. Legutoljára 1928-ban, Szegeden. De akkor csak súlyméréseket végzett dr. Lukács József gyermekgyógyász. Az ENSZ Nemzetközi Gyermek Központjának felhívására is folytak ilyen vizsgálatok a 60-as években Párizsban, Zürichben, Stockholmban és Dakarban, de ezek sem voltak teljesek. Egy főváros teljes csecsemőkorosztályáról a világon nálunk készül először teljes „fénykép”. — Mi a felmérés célja? — Mint már említettem, képet adni arról, milyen egy jól fejlett magyar csecsemő, de ezen belül sok-sok — demográfusok segítségével állítottuk össze a kérdőíveket — olyan kérdésre is feleletet adni, amire eddig nemigen tudtunk válaszolni. Csak néhány példa: hogyan hat a környezet a gyermek fejlődésére, miként befolyásolja a gyermeket a bölcsődei ápolás? Vagy hogyan hat ki a gyermek fejlődésére az anyatejjel való táplálás? Mert a felmérés során érdeklődnek a terhesség és a szülés lefolyásáról, a szülők élet-, lakásés munkakörülményeiről, s arról is, volt-e kórházban a gyermek, s milyen betegségeken esett már át? Megmérik a gyerekek súlyát, magasságát fekvő és álló helyzetben, fej- és mellkörfogatát, csípő- és vállszélességét. A kérdőív 250 kérdést tartalmaz. De nem kell megijedni: a legtöbb kérdésre a választ a nyilvántartásból írják ki a vizsgálatot végző védőnők. A felmérés tehát azokat a gyerekeket érinti, akik 1969. november 15. és 1970. október 15. között születtek. Több mint 20 ezer kisbabát mérnek meg. A szülők névre szóló meghívót kapnak. Az egészségügyi dolgozók nagyon szeretnék, ha pontosan, s a megjelölt időpontban érkeznének, mert akkor legfeljebb húsz percet vesz igénybe egy-egy gyermek vizsgálata, s nem kell várakozni. A vizsgálatot végzők gondoskodnak arról, hogy a berendelt gyerekek a betegrendeléstől teljesen el legyenek különítve. A felmérésnek nemcsak társadalmi, tudományos jelentősége van, hanem előnyös minden egyes kisgyermek számára. Ha már meglesznek a megbízható adatok, tudni fogják például, mekkorának kell lennie egy másfél éves gyermek koponyájának. Ha az orvos valamilyen elváltozást vesz észre, már egészen kicsi korban megkezdődhet a kezelés, amely pár hónap múlva esetleg késő lenne. De ez csak egy példa. Sorolni lehetne a példákat, hogy a korai diagnózis milyen nagy segítségére lehet az orvosnak a gyógyításban. A felmérés tehát rendkívül nagy jelentőségű. Úgy hallottuk, a főváros után vidéken is végeznek hasonlót. Kovács Ildikó NÉPSZAVA 1975. mnvenrt.'er 1 Amíg az államkassza megtelik Adós fizess! De kik fizetnek ma adót Magyarországon? A Magyar Közlöny 1970/ 58. száma tudtul adja, hogy az 1969. évi költségvetési bevétel 155 048 791 ezer, azaz százötvenötmilliárd negyvennyolcmillió hétszázkilencvenegyezer forint volt. Az egy szuszra ki sem mondható összeg 85 százalékát a szerte az országban működő vállalatok, kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek, valamint fogyasztási és értékesítési szövetkezetek fizették be — adó címén — az állam kasszájába. Hogy mire szolgál e nagy summa pénz, azt aligha szükséges részletezni; mindanynyian jól tudjuk, hogy hazánk egy-egy évi kiadásainak egy részét fedezi. A wilfj rlilifi Vajon hogyan és mi módon gyűlik össze évről évre ez az összeg? A vállalatok egyebek között nyereségadót, üzemépületeik, gépeik stb. után úgynevezett eszközlekötési járulékot fizetnek. A kifizetett béreket illetményadó követi. Az értékesítéssel foglalkozó cégek forgalmi adót kötelesek fizetni. Az adószedő, aki hóna alatt táskájával bekopogtatna a házakhoz, eltűnt Magyarországon. Ez az örvendetes tény azonban nem mond ellent annak, hogy az adót pontosan fizetni és azt ellenőrizni is kell. Ezt a feladatot a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága látja el. A bevételi főigazgatóság jelenleg hat, elsőfokú területi igazgatósága útján gyakorolja jogait. A több száz revizor egykét évenként mindenekelőtt a vállalatok mérlegét vizsgálja. E módszer lehetővé teszi, hogy a szakemberek átfogó képet kapjanak a gyárak és a vállalatok számviteli tevékenységéről, s nem utolsósorban a befizetendő adók teljesítéséről, valamint a költségvetési juttatások felhasználásáról. Milyen az adónnál? Hogyan gazdálkodnak ma a vállalatok és milyen az úgynevezett adómorál? A revizori jelentések 1969 óta egyre javuló eredményekről számolnak be. Noha a vállalatok továbbra is mind több nyereségre igyekeznek szert tenni, egyesek nem ritka esetben élnek meg nem engedhető eszközökkel. Ezt bizonyítják a számok is. 1969-ben az állami, illetve tanácsi vállalatok, ktsz-ek és ÁFÉSZ-ek adóhiánya 1,2 milliárd forint volt, de nem érte el a befizetett összegek egy százalékát sem. Idén, az első félévben 300 millió forint adóhiány és százmillió adótöbblet mutatkozott A vállalatok mind gyakrabban élnek az önrevízió lehetőségével, a cégek 80 százaléka alkalmazta ezt a hasznos módszert Az ily módon rendezett adótartozás összege 241 millió forint volt kényszerbeszedésre a minisztériumi vállalatok négy százalékánál, a tanácsi és szövetkezeti üzemek 44 százalékánál került sor. Leértékelv, felértékelés A mérlegvizsgálatok megállapították: a még fellelhető elszámolási rendellenességek többsége az úgynevezett keretjogszabályok téves értelmezéséből, pontatlanságokból származik. Néhány típushibát is felfedtek, amelyek közül egy-kettőt tanulságképp érdemes megemlíteni. Egy ipari vállalat négy és fél millió forintért új gázvezetéket építtetett, költségét azonban fenntartásként számolta el. Egy mezőgazdasági vállalat a fenntartásra, illetve karbantartásra szánt pénzből 3,5 millió forintot gépkocsik vásárlására fordított. Ezek után nincs mit csodálkozni azon a megállapításon, amely szerint sok vállalat beruházási költségei egy részét nem a fejlesztési alapból, hanem az úgynevezett fenntartási költségekből igyekszik fedezni. Ily módon kevesebb nyereséget mutathat ki, s ami ezzel egyet jelent, kisebb adót próbál fizetni. A készletek megtévesztő értékelése is közismert eset 1968-ban a „leértékelés” volt divatban. Az egyik nagy vegyi gyár nem kevesebb mint 26 millió forint értékű készletét titkolta el ily módon. Egy kohászati üzem átmenetileg nyolcmillió forint értékben szándékosan leértékelte tartalékalkatrészeit; egy élelmiszeripari vállalat ugyanezt tette pálinkakészletével. Tavaly a „felértékelés” ígért többet. Az egyik fémmű nyolcmilliónyi gyártóeszközét „felejtette ki” a mérlegéből; egy csőgyár meg éppen elmulasztotta leértékelni hibás készletét. Mindez miért? Az első esetben csökken az adó, a második esetben nagyobb pénzösszeget lehet felosztani. De nem büntetlenül. E „virblik” hoszszabb távon kárt okoznak a vállalatnak. Ráadásul a bevételi igazgatóságok pénzbüntetéssel sújtják az ügyeskedőket. A Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága 1971. január elsejétől tovább fejleszti ellenőrző-adóztató rendszerét. Azontúl a népgazdaság minden szektorának, így a mezőgazdasági termelőszövetkezetek adóztatását is ellátja A következő három évben nyilvántartásának teljes anyagáa elektromos agyakba táplálja és így őrzi. Hargitai Pál Élelmiszerbolt — a pult túlsó oldaláról — Jó ez a bolt, annyi mindent lehet itt kapni mostanában — mondom a 11 447-es Közért-üzlet igazgatójának. (Mert ilyen szép rangja van, boltigazgató, holott naphosszat ládákat emelget, hogy legalább részben megkímélje ettől a nődolgozókat.) — Igen? Érdekes — feleli —, pedig nem is kap Az első lista, amelyet elém tesz, nyolc hosszú oszlopban sorolja fel azt a több mint 300-féle cikket, amelyet a Füszért től rendeltek. Ez a nagykereskedelmi vállalat hetenként szállít árut, de most két nap híján kétjük meg, amit rendelünk. — Mit nem kapnak? — Gyakran alapvető cikkeket, lisztet, cukrot, búzadarát sem, máskor tejszínt, krémtúrót, csokoládét nem szállítanak. — Sohasem hallottam, hogy ezekből a cikkekből hiány lenne — mondom. Az igazgató behív az irodába, hogy dokumentumokkal bizonyíthassa állítását. hete, hogy az utolsó szállítmány megérkezett — Második hete élek abból az árumennyiségből, amelyet egy hétre szállítottak — mondja a boltigazgató. — Próbálok mindenből tartalékolni, de ez képtelenség, nincs Az asztalra terített megrendelő levelekből azonban más is kiderül. A többi között az, hogy egy sereg cikkre a Fűszért csak Jen” jelzéssel fogad el megrendelést A ..kn” a kötelezettség nélkül jelzése. Ez a két betű szerepel például a Hóvirág kétszersült, a finomított kristálycukor, a biszkvit tortalap, a babapiskóta és 40-féle (!) csokoládé rendelése mellett kiderül az is, hogy ezek a cikkek néha hetekig nem érkeznek az üzletbe. A Fűszért a legnagyobb szállító, s a legtöbb gondot ez a vállalat okozza a boltvezetőnek. De akad panasz másokra is: — A Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat kéthetenként szállít, most éppen három hete, hogy megérkezett a kocsijuk, akkora raktárunk. Pedig, azt hiszem, kissé furcsa lenne, ha egyik nap kifogyna a boltból a só. — Még mindig nem értem, miért nem szállítanak olyan árukat, amelyekből országszerte bőség van. — A Fűszert hol szállítóeszköz-hiányra hivatkozik, hol arra, hogy nincs elég munkaerő. Ezért késik a fuvar. Október közepén egy értekezleten a Fűszért helyi fiókjának igazgatója megígérte, hogy november elsejéig pótolnak minden elmaradást. Azóta nem A szódavízhez szükséges patront öt nappal ezelőtt kellett volna megkapnom, még nem jött A Húsésosztó, amely a Vidéki pincegazdaságok borait is forgalmazza, szintén ötödik napja késik. Hentesárut is rapszodikusan küldenek, általában napi 100 —150 kilót kérünk, s megesik, hogy csak 30-at kapunk. A megrendelt finom pékárut néha egyáltalán nem kapjuk meg. A dohányipar szállítmánya tegnap érkezett, pontosan egyhetes késéssel. Itt van egy tejipari rendelésünk — tesz elém egy papírt a boltigazgató — október 20-i, tejszín, ízesített krémtúró, tejszínhab szerepel rajta. Amit itt lát, hogy „üzemi levonás”, egyszerűen anynyit jelent, hogy nem szállítják. De tessék , csak velem jönni! jött hozzánk az instruktor sem újabb megterételést felvenni, amit nem is csodálok, hiszen még amárg heti árut sem szállították le. Egyébként mi azt is felajánlottuk, hogy szombaton is fogadjuk az árut, ígérték is, hogy tudik, mi bejöttünk, rajta vártuk, de hiába. Hozzá kell tenni, neha a nagykereskedelmi vállalat nemtörődömsége okozza a késlekedést, hanem a szállítóeszközök országos hiánya következtében nem jut a Fűszert sem elég gépkocsihoz. Azóta az instruktor sem jön „Kötelezettség nélkül"" Nincs bocsánat Az irodából a raktárba megyünk, világoskék műanyag ládák mellett állunk meg. A legfelső ládában tócsában áll a tej, — így érkezik a polipack. Minden reggel az egész szállítmányt átvizsgáljuk, mert a folyós zacskókat csak 8 óráig veszik vissza. Megesik, hogy 40 zacskó is folyik, ezektől azután valamenynyi maszatos lesz. Ezzel még távolról sem érne véget a Közért szállítóit illető bírálat, de már mindketten belefáradtunk. A boltigazgató tizedik óréia van az üzletben, több száz rekesz Colát és bort rakott fel 4—5 méter magas tornyokba, mert ma a szeszipar szállított. Szeretnék valami vigasztalót mondani neki, de nem tudok, legfeljebb annyit, hogy megírom, amit elmondott. Hátha a szállítók jobban megértik, milyen képtelen helyzetbe hozzák örökös késlekedéseikkel a boltokat, s talán a vásárlókat is érdekli, mi történik a pult túlsó oldalán, s milyen okai lehetnek annak, ha időnként nem kapnak tejszínt, kétszersültet vagy búzadarát. Gál Zsuzsa Szenvedély mások kárára Interjú a legöregebb pesti zsebtolvajjal — Aranyos őrnagy úr, csináljon valamit, nem bírom ezt a fűszeres kosztot. A Markában már tudják, hogy én csak diétás ételeket ehetek... A 71 éves Róth József kesereg így a kerületi rendőrkapitányság egyik szobájában, ahová az őrizetes cellából hozták fel. Alacsony, tömzsi, fürge mozgású emberke, krumpliorral és apró, élénk szemekkel. Régiismerőse a rendőrségnek, jelenleg huszonkilencedszer élvezi „vendégszeretetüket”. Róth József ugyanis zsebtolvaj, mégpedig a legöregebb pesti zsebtolvaj. De csak akkor, ha nem dolgozom — mondja —, mert egyébként éjjeliőr vagyok. — Ahol én őrködöm, onnan nem tudnak lopni — jelenti ki önérzetesen. — Szép is lenne, ha tolvajtól lopnának. Néhány nappal ezelőtt bukott le a Hunyadi téri vásárcsarnokban. Először hiúz szemekkel figyelte a terepet, aztán az egyik húsbolt előtt illedelmesen sorbaállt. Nem is sejtette, hogy néhány méterrel odébb nyomozók figyelik, akik már idejövet, a 606 villamoson is szeműnél tartották. Róth József egyet lökött az előtte álló idős nőn, és „pardon, bocsánatot kérek” — mondta udvariasan, s ezzel egyidejűleg az asszony ballonkabátjának külső zsebéből kiemelte a pénztárcát. Ám a nyomozók ekkor már ott voltak mellette. — Ez az én formám — panaszkodott Róth József. — Két biztos tippem van a délutáni ügetőre, a Pillanat és a Spárta. És most mehetek magukkal... A pénztárcában, amelyet elemeit, , és amit nyomban visszaadtak az idős asszonynak — aki észre sem vette a lopást — 81 forint volt — Sajnos, piti tolvaj vagyok már — szerénykedik. — Most is csak azért loptam, mert egy hónappal előbb kiléptem az állásomból és elfogyott a pénzem. Na meg kellett a délutáni ügetőre. Arról éppen nem beszél az öreg, hogy miért lépett ki állásából. A májusban elkövetett zsebtolvajlásáért ugyanis öthónapi szabadságvesztésre ítélték és hamarosan be kellett volna vonulnia a börtönbe. — Inkább előbb hagytam ott állásomat, nem akartam, hogy megtudják ezt az esetet. De sajnos, elszámítottam magam, még ráértem volna. Ha majd szabadlábra kerülök, soha többé nem lopok — fogadkozik. Nem először fogadja meg, hogy jó útra tér. Néhány hétig, esetleg hónapig valóban tisztességesen él, aztán újra kezdi. Bevallása szerint 10 vagy 12 évet ült összesen, de pontosan maga sem tudja, mennyit. — A balassagyarmati börtönön kívül már valamennyinek lakója voltam — büszkélkedik. S azt is elmondja: a lóversenypályán sohasem lop. — Az tisztességtelen dolog lenne. Meg aztán, ha rájönnek, az embert örökre kitiltják a pályáról... Most sem amiatt bánkódik, hogy tetten érték. — Az bánt a legjobban, hogy nem tudtam megtenni azt a két lovat befutóra. Pedig biztos tippek voltak — mondja szomorúan búcsúzóul, mielőtt visszakísérik az őrizetesbe. Balis Ödön