Népszava, 1970. december (98. évfolyam, 281–305. sz.)

1970-12-01 / 281. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA • A­­MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 1­981 ÉVFOLYAM, 281. SZÁM^^■v^RA so f|U­ér 1970DECEMBER 1. KEDD A Jó úton tovább KONGRESSZUSI ÜLÉSTEREM el­vileg néhány száz embert fogad be, mégis milliók láthatták minden nap. Helyesen, mert a szocializmus kora és a tömegkomisi­unikáció kora csaknem egyidősek. A televíziónézők, akik magá­tól értetődően voltak szemtanúi az or­szág életét irányító párt legfelső szerve munkájának, láthatták a nagy római tí­zes szám fölött a jelszót: „Tovább a lenini úton!" Több jelszót aztán nemigen láthattak, nem hallhattak harsonaszót, dobpergést, csak józan értékeléseket, reális terveket, tízezrek és százezrek észrevételeire épült bírálatot, elvi tisztaságban fogant elképzeléseket. A X. pártkongresszus nem volt látványos sem a szónak fizikai értelmében, sem abban a vonatkozás­ban, amely pedig mindig csiklandozni szokta a szenzációéhes polgári sajtóf­an­­táziát. Éles fordulatok, személycserék, meglepetések helyett az történt, amit a kongresszusra készülő ország, a párt várt, tudott és vallott. Munkaértekezlet volt a következő tennivalókról. J­Ó POLITIKÁNAK, bevált politiká­nak nincs is szüksége a látványosság injekcióira, hogy felcsigázza a köz­véleményt, s a realitások vonzása he­lyett a külsőségek fénykörébe próbálja bevonni a tömegeket. Töretlenül folyta­tott politika ,­hozzáértő, okos gyüleke­zeten ült össze az építők székházában. Amiről szó volt, az tulajdonképpen minden, ami nemzeti létünk, fejlődé­sünk, bel- és külpolitikánk, gazdasá­gunk, kultúránk, közoktatásunk, védel­münk szempontjából elvileg jelentős, gyakorlatilag megoldandó. Meddő kísér­let lenne egy újságcikk kereteibe tömö­ríteni még a felszólalások címszavait is. A Központi Bizottság beszámolója és a korreferátumok már a lényeg sűrítését tartalmazták. Ez a lényeg mutatkozott meg és bon­takozott ki a hozzászólásokból, jelentke­zett árnyaltan, részfeladatok képében, az élet legnagyobb összefüggéseinek po­litikai vetületében és mélységes emberi, látszólag a politikától távol álló tenni­valók melegségét és mosolyt fakasztó felvillanásaiban. Mert nem véletlen, hogy a párt, amelynek tevékenyséi te­rülete tulajdonképpen az egész társada­lom, hatósugara pedig a jelen és a jövő, ugyanakkor latolgatja és megoldáshoz segíti az óvoda- és a bölcsődeépítés gondjait, vagy, hogy egy ilyen súlyú tes­tületben, ahol az állami alkotmány mó­dosítása szinte csak egy utalás formájá­ban jelentkezik, egy felszólaló tanszék­­vezető jogász megjegyezhesse: „Leg­alább annyira védeni kellene jogszabá­lyaink minőségét, mint áruinkét.” A kér­dések nevükön nevezése, az álpátosz nélküli méltóság volt — ha szabad így mondani — stílszerű ehhez a kongresz­­szushoz és ez a hangvétel uralkodott a megnyitás pillanatától Kádár János zár­szaváig. Hogy mennyire ez volt a jel­lemző, arra példának talán elég az első titkárnak a Lenin arcképről és az óráról elmondott emlékezetes, apró története. A látogass a kerületig pártbizottságon, ahjol a falon a Lenin-arckép mellől — az elveinkre és céljainkra figyelmeztető portré mellől — ő csak egyvalamit hiá­nyolt, egy órát, hogy azt is tudjuk, mit mikor kell tenni, és­­hogy gondoljunk arra: az idő halad, siessünk mi is. Ne húzódjanak el az értekezletek, mert na­gyon drága az időnk, mert azonnal a feladatokhoz kell látnunk. E­­Z A HELYZET MOST, a kongresz­­szus után is. Bizonyos, hogy or­­szágszerte még sok alapos, elemző gondolatokat ébresztő megbeszélés kap­csolódik majd ehhez a nagy tanács­kozáshoz. De ugyanilyen bizonyos, hogy ezt a példázatot az óráról legalább any­­nyira figyelembe kell venni, mint a kongresszus elvi iránymutatásait. Itt a gyakorlatról van szó, a cselekvésről, amelyre most minden energiát osszpan. Umtazni kell Jó politika, nemzetközileg elismert, a munkásosztály, a kommunista mozga­lom, a testvérpártok által tisztelettel és egyetértéssel szemlélt lenini elviség, lenini gyakorlat végrehajtásáról van szó — amint eddig, ezután is. És éppen, mert nem kell valami gyökeresen újat kezdeni, mert a már ismer­t hasonla­tunkkal a szocializmus építését kell folytatnunk, az általunk épített alapo­kon, de magasabb szinten — éppen ezért sűrűsödnek a tennivalók és nő a felelős­ség. A szovjet párt és a lobbi — már hatalmon levő, vagy még a kapitalizmus körülményei között küzdő — testvérpárt munkánknak és a nemzetközi munkás­­mozgalom egységéért kifejtett erőfeszíté­seinknek szóló elismerése nem udvarias­­sági gesztus, hanem a világtörténelem jelenleg legfontosabb haladó erőinek fényjelzése, hogy az út, amelyen hala­­­dunk, valóban a jó, a lenini út. A­Z ELISMERÉSNEK ÉS HELYES­LÉSNEK ugyanezek a fényjelei vil­logtak az országon belül is. Távira­tok, üdvözletek, kollektívák és egyének köszöntő szavai — mindenekelőtt pedig már maguknak a küldötteknek az „úti­poggyásza”, mindaz, amit üzemekben, szövetkezetekben, nagyvárosokban és kis falvakban gyűjtöttek össze, s ugyan­akkor a hírek, amelyeket szakadatlanul kopogtak a telexgépek, minden iparág és minden megye munkásainak, dolgozó embereinek munkasikereir­ől. Ennek a szónak van valami — talán a munka­verseny túlzottan formális éveiből örö­költ a mellékíze, amelytől éppen ezek a mi hónapjaink és éveink fosztják meg. Mert ezek most valóban sikerek, nem felhizlalt százal­ékadatok. „Mennyi őszin­te, egyszerű, a munkásember szívéből fakadó cselekedet húzódik meg a fel­ajánlások teljesítése mögött! Kell-e fé­nyesebb bizonyíték rendszerünk tettek­ben kifejeződő igenlésére?’’ — kérdezte beszédében Gáspár Sándor, a Szakta­nács főtitkára és a feleletet a kérdésre maga az eset adja meg. M­OST KÖVETKEZŐ NAPJAINK,­he­teink, esztendőink válaszolnak, amelyek során az immár bevált és most magasabb követelmények között érvényesülő politika megvalósításának a magyar munkásosztály az első számú le­téteményese,­­ az az erő, amely nélkül a legszebb célok és programok is holt betű maradnának. A régi mondás, hogy „nem az istenek égetik a fazekakat”, a nukleáris energia, a lézer, az ezer mega­wattos hőerőművek, a műanyag kombi­nátok, a villamosított vasútvonalak ko­rában is változatlanul érvényes. Hogy a munkásember, az osztály, amelynek idősebb nemzedékei a háború utáni helyreállítás néha aszkétikus hő­siességet követelő korszakában mutatott példát, legfiatalabb­­generációja pedig az összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségek oldott légkörű, bizakodó Magyarorszá­gán él, maga is természetszerűen válto­zik és fejlődik, az természeti és társa­dalmi törvények szerint is tény, talán közhely. De számunkra ez a „közhely” az egyik legszentebb feladat teljesülése, hogy magasabb tudás, műveltség, igé­nyesebb hétköznapi élet és tisztultabb erkölcs jellemezze az osztályt, a társa­dalom vezető erejét, amelyet a költő an­nak idején „új nép, másfajta raj”-ként említett. A X. KONGRESSZUS UTÁN, jobban, mint eddig, arról van szó, hogy en­nek az új népnek, másfajta, rajnak magatartása, szorgalma, etikája az egész társadalom minden sejtjét napról napra jobban áthassa, hogy ez a tízmilliós or­szág — része a szocialista világrendszer­nek, építőköve az emberiség jövőjének — c. tömegekkel összeforrott párt, a jö­vővel összeforrott tömegek hazája le­gyen. Ez jó ú. Ezen haladunk tovább. A Varsói Szerződés országai vezeti!...k találkozóin A Varsói Szerződés tagországai testvérpártjainak és kormányainak vezetői közös megállapodás alapján, december elején Berlinben találkozót tartanak. » __________________________________ ’ (MTI) Brezsnyev beszéde a szovjet népgazdaság sikereiről, a nemzetközi helyzetről és az MSZMP kongresszusáról Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára vasárnap Jerevánban beszédet mon­dott a Szovjet-Örmény­­ország és az Örmény KP 50 éves jubileuma alkal­mából rendezett ünnepi ülésen. Leonyid Brezsnyev be­jelentette, hogy a Szovjet­unióban az ipari termelés idei tíz havi tervét „mind egészében véve, mind pe­dig a fontosabb termékek tekintetében túlteljesítet­ték”. Sikeresen fejezik be a mezőgazdasági évet a falu dolgozói is. Amióta az országban földművelés van, ekkora termést még nem takarítottak be gabo­nafélékből. A gya­poter­­més is nagyobb lesz, mint bármikor volt. A múlt évinél jóval több burgo­nya, zöldségféle, gyü­mölcs, tea és más termény termett. Az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára ki­tért néhány nemzetközi kérdésre­­is, jellemezte a szovjet külpolitika lénye­gét: „Külpolitikánk lé­nyege a szocializmus ér­dekeinek védelme, a né­pek felszabadító harcának támogatása, az államok közötti békés együttélés elvének következetes vé­­delmezése, a béke és a népek közötti barátság szilárdítása.” Brezsnyev megjegyezte, hogy „az SZKP és a szovjet állam politikája tulajdonképpen azokat a külpolitikai el­veket valósítja meg a je­len korszak viszonyai kö­zött, amelyeket Lenin dol­gozott ki és hagyott ránk”. A Szovjetunió és más szocialista országok támo­gatása mellett a harcoló vietnami nép meghiúsí­totta az amerikai hadi­gépezet terveit és számí­tásait. Az agresszorok tovább­ra is agresszorok marad­nak. Mindennél jobban figyelmeztettek erre ben­nünket az amerikai repü­lőgépek nem régi provoká­ciós támadásai a VDK számos lakott területe el­len, valamint egyes wa­shingtoni politikusok a maga szemtelenségében szinte példátlan kísérlete, hogy ezt a banditizmust mintegy legalizálják. A vietnami nép tovább­ra is számíthat a Szovjet­unió segítségére és támo­gatására. Leonyid Brezsnyev meg­állapította, hogy a nem­zetközi feszültség másik tűzfészkének térségében, a Közel-Keleten is egyre határozottabb az agres­­­­szorral szembeni vissza­­csapás, egyre nyilvánva­lóbb az agresszor nemzet­közi elszigetelődése. Erő­södik a barátság és az együttműködés a közel­­keleti nemzeti felszabadí­tó mozgalom erői, vala­mint a Szovjetunió és más szocialista államok között. Brezsnyev szólt az euró­pai helyzetről, s a Szov­jetunió törekvéséről, hogy normális viszony alakul­jon ki az NSZK-val. A magyar kommunisták nemrég véget ért buda­pesti X. kongresszusa — ahonnan az SZKP kül­döttségének tagjai — Gri­­sin, Romanov elvtársait és én egyenesen ide jöttünk. Szovjet-Örményország ju­bileumára — újabb meg­győző bizonyítéka, volt a testvéri szocialista orszá­gok, a nemzetközi kom­­munista mozgalom egysé­gének és össze­forr­ottságá­­nak, a marxizmus—leni­­nizmus győzedelmes lobo­gója alatt — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev fontosnak mondotta a Nyugat-Ber­­linnel összefüggő kérdé­sek rendezésének szüksé­gességét. Megjegyezte, hogy az összeurópai ta­nácskozás javaslatát ked­vezően fogadta a legtöbb eur­ópai állam. ..A tanács­kozás összehívása egyre időszerűbb kérdés.” Phnom Penht körülzárták . Az AFP Phnom Penh-i tudósítója szerint a Bassac folyó kompátkelőhelyének elfoglalásával a kambod­zsai felszabadító erők a fővárost gyakorlatilag el­vágták az ország többi ré­szétől. A­ felszabadító er­őknek a Phnom Penh­tól észak­ra elterülő fronton sike­rült mintegy 30 ezer kor­mánykatonát elvágni, és most gyors ütemben ha­ladnak a kambodzsai fő­város felé. Harcok Guineában Koundaga térségében, Guinea északnyugati te­rületein vasárnap folyta­tódtak a harcok — közöl­te a „Forradalom hangja” elnevezésű rádióadó. Sé­­kou Touré guin­eai elnök egyébként U Thant ENSZ főtitkárt már szombaton tájékoztatta arról, hogy Portugál-Guineából zsol­dosok szivárogtak át Gui­nea északnyugati terüle­teire. A „Forradalom hang­ja” guineai rádió beszá­molt arról, hogy a hadse­reg egységei körülzárták a behatolt zsoldosokat és közülük­' 36-ot megöltek, 13-at pedig foglyul ejtet­tek. OLDAL Ahol Bach és a beat összefér ..................... 2 Tízperces választás....................................... 3 Dzsungel a háztetőn ....... .................. 3 A lottó tárgynyeremény-sorsolása............. 4 Repülésbiztonsági diplomáciai konferencia 8 Újabb amerikai légitámadás a VDK ellen A saigyni amerikai ka­tonai parancsnokság hét­főn bejelentette, hogy egy amerikai F—105-ös bom­bázó támadást intézett a VDK területén — a demi­­litarizált övezettől észak­ra, a laoszi határ közelé­ben egy radarral ellen­őrzött légvédelmi állás el­len. William Fulbright, az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának elnöke „a tények elferdítésével és hamis beállításával” vá­dolta meg Laird­ hadügy­minisztert a VDK elleni november 21—22-i bomba­­támadásokkal és kom­mandóakcióval kapcso­latban. A CBS televízió­­hálózat vasárnapi politikai műsorában Fulbright rá­mutatott: nem a külügy­minisztérium, hanem a hadügyminisztérium ját­szik elsődleges szerepet az amerikai külpolitika ala­kításában. Senkit sem óhajtok a nyilvánosság­ előtt hazug­nak nevezni — mondotta Fulbright ■ —, de amikor a múlt kedden Laird beszá­molt a szenátus külügyi bizottságában az Észak- Vietnam elleni támadá­sokról, a hadügyminisz­ter „elferdítette és hamis színben tüntette fel a té­nyeket”. Washingtoni megfigye­­lők rámutatnak: Nixon elnök láthatólag prece­denst igyekszik teremteni, amelyre az elkövetkező hónapokban hivatkozhat, mintegy a „vietnamizá­­lás” szerves alkotóelemévé téve a tömeges bombázás felújításával való fenye­getőzést. * Saigonban vették a dél­vietnami partizánok rá­diójának adását, amely bejelentette, hogy a sza­badságharcosok kará­csonykor és­ Újévkor, va­lamint a vietnami Tet-ün­­nep alkalmából egyoldalú tűzszünetet tartanak. ABC-áruházgyűrű a forgalmi csomópontokon Csökken az aránytalanság és a zsúfoltság Gondoskodnak az ellátatlan körzetekről A legtöbb panasz az üzletek zsúfoltságár­a a fővárosban van. Nem véletlenül: a harmadik ötéves terv időszakában az áruforgalom a terve­zettnél j­óval nagyobb mértékben nőtt — majd­nem megkétszereződött — s ezt nem követte a boltépítés üteme. A for­galom 1 százalékkal emelkedett, s az üzletek összesen csak 0,27 száza­lékkal lettek tágasabbak. Csökken-e az arányta­lanság, miként épül to­vább Budapest boltháló­zata? — erről kértünk tájékoztatást a fővárosi tanács ker­eskedelmi fő­osztályán. Elmondták, hogy a IV. ötéves tervben min­den 1 százalékos­­forga­lomnövekedést 0,6 száza­lékos hálózatfejlesztéssel kívánnak követni. Vagy­is — a szanálások pótlá­sával együtt — majdnem 250 000 négyzetméter alapterületen építenek boltot, áruházat. Az ed­­diginél jobban koncent­rálják a vásárlóhelyeket, s — a közlekedésfejlesz­téssel összhangban — a forgalmi centrumokban kívánnak nagy ABC-áru­­házat létesíteni. A kerü­letekben kereskedelmi központokat hoznak lét­re — ezekben iparcikk- és élelmiszeráruház, va­lamint több szaküzlet lesz — megfelelő parko­lóhellyel. A Belváros üz­leteit mintegy 10 000 négyzetméterrel bővítik, kereskedelmi célra ve­szik igénybe a rendelte­tésellenesen használt he­lyiségeket. Az új lakótelepek köz­­pontjában ABC-áruházat, bisztrót ter­veznek, s" gyors és olcsó étkezést nyújtó vendéglátóhelyet építenek a város más pontjain is". Az ellátat­lan és a rosszul ellátott körzetekben ABC-áruhá­­zak épülnek. A 1­000 négy­zetméteres 50—55 üzlet­ház lesz. Korszerűsítik, bővítik a csarnokokat és a piacokat. A városból kivezető fő útvonalak és­ az ezeket keresztező külső körutak forgalmi csomópontjain, az épülő metróállomások­nál ABC-áruház gyűrű épül. Elsőnek a Baross téri élelmiszeráruház ké­szül el 7000 négyzetmé­ter alapterületen. 1975-ig elkészül Budapest első olyan bútoráruháza, am­elyben már a teljes választékot be lehet mu­tatni: ez a Lehel út és a Róbert Károly körút sarkán lesz, mintegy 6000 négyzetméteren. Számottevően j­avítja majd a vásárlási lehető­séget a Lágymányosra tervezett kereskedelmi központ, ahol 40 000— 50 000­­ négyzetmétert kí­vánnak beépíteni. Ebből a negyedik ötéves terv során mintegy 20 000 négyzetméter területen épül üzlet és áruház. A következő öt évben mintegy 60 000 állami és szövetkezeti lakáshoz kapcsolódó beruházásként 80 000 négyzetméteren bolt épül. Ezeket az üz­lethelyiségeket verseny­­tárgyaláson értékesíti a tanács: a térítési díjból elsősorban az ellátatlan területeken létesülő üz­letházak építését támo­gatják. Az épülő társas lakótelepeken a terv sze­rint 20 üzletházra lesz szükség.

Next