Népszava, 1970. december (98. évfolyam, 281–305. sz.)
1970-12-01 / 281. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA • AMAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 1981 ÉVFOLYAM, 281. SZÁM^^■v^RA so f|Uér 1970DECEMBER 1. KEDD A Jó úton tovább KONGRESSZUSI ÜLÉSTEREM elvileg néhány száz embert fogad be, mégis milliók láthatták minden nap. Helyesen, mert a szocializmus kora és a tömegkomisiunikáció kora csaknem egyidősek. A televíziónézők, akik magától értetődően voltak szemtanúi az ország életét irányító párt legfelső szerve munkájának, láthatták a nagy római tízes szám fölött a jelszót: „Tovább a lenini úton!" Több jelszót aztán nemigen láthattak, nem hallhattak harsonaszót, dobpergést, csak józan értékeléseket, reális terveket, tízezrek és százezrek észrevételeire épült bírálatot, elvi tisztaságban fogant elképzeléseket. A X. pártkongresszus nem volt látványos sem a szónak fizikai értelmében, sem abban a vonatkozásban, amely pedig mindig csiklandozni szokta a szenzációéhes polgári sajtófantáziát. Éles fordulatok, személycserék, meglepetések helyett az történt, amit a kongresszusra készülő ország, a párt várt, tudott és vallott. Munkaértekezlet volt a következő tennivalókról. JÓ POLITIKÁNAK, bevált politikának nincs is szüksége a látványosság injekcióira, hogy felcsigázza a közvéleményt, s a realitások vonzása helyett a külsőségek fénykörébe próbálja bevonni a tömegeket. Töretlenül folytatott politika ,hozzáértő, okos gyülekezeten ült össze az építők székházában. Amiről szó volt, az tulajdonképpen minden, ami nemzeti létünk, fejlődésünk, bel- és külpolitikánk, gazdaságunk, kultúránk, közoktatásunk, védelmünk szempontjából elvileg jelentős, gyakorlatilag megoldandó. Meddő kísérlet lenne egy újságcikk kereteibe tömöríteni még a felszólalások címszavait is. A Központi Bizottság beszámolója és a korreferátumok már a lényeg sűrítését tartalmazták. Ez a lényeg mutatkozott meg és bontakozott ki a hozzászólásokból, jelentkezett árnyaltan, részfeladatok képében, az élet legnagyobb összefüggéseinek politikai vetületében és mélységes emberi, látszólag a politikától távol álló tennivalók melegségét és mosolyt fakasztó felvillanásaiban. Mert nem véletlen, hogy a párt, amelynek tevékenyséi területe tulajdonképpen az egész társadalom, hatósugara pedig a jelen és a jövő, ugyanakkor latolgatja és megoldáshoz segíti az óvoda- és a bölcsődeépítés gondjait, vagy, hogy egy ilyen súlyú testületben, ahol az állami alkotmány módosítása szinte csak egy utalás formájában jelentkezik, egy felszólaló tanszékvezető jogász megjegyezhesse: „Legalább annyira védeni kellene jogszabályaink minőségét, mint áruinkét.” A kérdések nevükön nevezése, az álpátosz nélküli méltóság volt — ha szabad így mondani — stílszerű ehhez a kongreszszushoz és ez a hangvétel uralkodott a megnyitás pillanatától Kádár János zárszaváig. Hogy mennyire ez volt a jellemző, arra példának talán elég az első titkárnak a Lenin arcképről és az óráról elmondott emlékezetes, apró története. A látogass a kerületig pártbizottságon, ahjol a falon a Lenin-arckép mellől — az elveinkre és céljainkra figyelmeztető portré mellől — ő csak egyvalamit hiányolt, egy órát, hogy azt is tudjuk, mit mikor kell tenni, éshogy gondoljunk arra: az idő halad, siessünk mi is. Ne húzódjanak el az értekezletek, mert nagyon drága az időnk, mert azonnal a feladatokhoz kell látnunk. EZ A HELYZET MOST, a kongreszszus után is. Bizonyos, hogy országszerte még sok alapos, elemző gondolatokat ébresztő megbeszélés kapcsolódik majd ehhez a nagy tanácskozáshoz. De ugyanilyen bizonyos, hogy ezt a példázatot az óráról legalább anynyira figyelembe kell venni, mint a kongresszus elvi iránymutatásait. Itt a gyakorlatról van szó, a cselekvésről, amelyre most minden energiát osszpan. Umtazni kell Jó politika, nemzetközileg elismert, a munkásosztály, a kommunista mozgalom, a testvérpártok által tisztelettel és egyetértéssel szemlélt lenini elviség, lenini gyakorlat végrehajtásáról van szó — amint eddig, ezután is. És éppen, mert nem kell valami gyökeresen újat kezdeni, mert a már ismert hasonlatunkkal a szocializmus építését kell folytatnunk, az általunk épített alapokon, de magasabb szinten — éppen ezért sűrűsödnek a tennivalók és nő a felelősség. A szovjet párt és a lobbi — már hatalmon levő, vagy még a kapitalizmus körülményei között küzdő — testvérpárt munkánknak és a nemzetközi munkásmozgalom egységéért kifejtett erőfeszítéseinknek szóló elismerése nem udvariassági gesztus, hanem a világtörténelem jelenleg legfontosabb haladó erőinek fényjelzése, hogy az út, amelyen haladunk, valóban a jó, a lenini út. AZ ELISMERÉSNEK ÉS HELYESLÉSNEK ugyanezek a fényjelei villogtak az országon belül is. Táviratok, üdvözletek, kollektívák és egyének köszöntő szavai — mindenekelőtt pedig már maguknak a küldötteknek az „útipoggyásza”, mindaz, amit üzemekben, szövetkezetekben, nagyvárosokban és kis falvakban gyűjtöttek össze, s ugyanakkor a hírek, amelyeket szakadatlanul kopogtak a telexgépek, minden iparág és minden megye munkásainak, dolgozó embereinek munkasikereiről. Ennek a szónak van valami — talán a munkaverseny túlzottan formális éveiből örökölt a mellékíze, amelytől éppen ezek a mi hónapjaink és éveink fosztják meg. Mert ezek most valóban sikerek, nem felhizlalt százalékadatok. „Mennyi őszinte, egyszerű, a munkásember szívéből fakadó cselekedet húzódik meg a felajánlások teljesítése mögött! Kell-e fényesebb bizonyíték rendszerünk tettekben kifejeződő igenlésére?’’ — kérdezte beszédében Gáspár Sándor, a Szaktanács főtitkára és a feleletet a kérdésre maga az eset adja meg. MOST KÖVETKEZŐ NAPJAINK,heteink, esztendőink válaszolnak, amelyek során az immár bevált és most magasabb követelmények között érvényesülő politika megvalósításának a magyar munkásosztály az első számú letéteményese, az az erő, amely nélkül a legszebb célok és programok is holt betű maradnának. A régi mondás, hogy „nem az istenek égetik a fazekakat”, a nukleáris energia, a lézer, az ezer megawattos hőerőművek, a műanyag kombinátok, a villamosított vasútvonalak korában is változatlanul érvényes. Hogy a munkásember, az osztály, amelynek idősebb nemzedékei a háború utáni helyreállítás néha aszkétikus hősiességet követelő korszakában mutatott példát, legfiatalabbgenerációja pedig az összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségek oldott légkörű, bizakodó Magyarországán él, maga is természetszerűen változik és fejlődik, az természeti és társadalmi törvények szerint is tény, talán közhely. De számunkra ez a „közhely” az egyik legszentebb feladat teljesülése, hogy magasabb tudás, műveltség, igényesebb hétköznapi élet és tisztultabb erkölcs jellemezze az osztályt, a társadalom vezető erejét, amelyet a költő annak idején „új nép, másfajta raj”-ként említett. A X. KONGRESSZUS UTÁN, jobban, mint eddig, arról van szó, hogy ennek az új népnek, másfajta, rajnak magatartása, szorgalma, etikája az egész társadalom minden sejtjét napról napra jobban áthassa, hogy ez a tízmilliós ország — része a szocialista világrendszernek, építőköve az emberiség jövőjének — c. tömegekkel összeforrott párt, a jövővel összeforrott tömegek hazája legyen. Ez jó ú. Ezen haladunk tovább. A Varsói Szerződés országai vezeti!...k találkozóin A Varsói Szerződés tagországai testvérpártjainak és kormányainak vezetői közös megállapodás alapján, december elején Berlinben találkozót tartanak. » __________________________________ ’ (MTI) Brezsnyev beszéde a szovjet népgazdaság sikereiről, a nemzetközi helyzetről és az MSZMP kongresszusáról Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap Jerevánban beszédet mondott a Szovjet-Örményország és az Örmény KP 50 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi ülésen. Leonyid Brezsnyev bejelentette, hogy a Szovjetunióban az ipari termelés idei tíz havi tervét „mind egészében véve, mind pedig a fontosabb termékek tekintetében túlteljesítették”. Sikeresen fejezik be a mezőgazdasági évet a falu dolgozói is. Amióta az országban földművelés van, ekkora termést még nem takarítottak be gabonafélékből. A gyapotermés is nagyobb lesz, mint bármikor volt. A múlt évinél jóval több burgonya, zöldségféle, gyümölcs, tea és más termény termett. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kitért néhány nemzetközi kérdésreis, jellemezte a szovjet külpolitika lényegét: „Külpolitikánk lényege a szocializmus érdekeinek védelme, a népek felszabadító harcának támogatása, az államok közötti békés együttélés elvének következetes védelmezése, a béke és a népek közötti barátság szilárdítása.” Brezsnyev megjegyezte, hogy „az SZKP és a szovjet állam politikája tulajdonképpen azokat a külpolitikai elveket valósítja meg a jelen korszak viszonyai között, amelyeket Lenin dolgozott ki és hagyott ránk”. A Szovjetunió és más szocialista országok támogatása mellett a harcoló vietnami nép meghiúsította az amerikai hadigépezet terveit és számításait. Az agresszorok továbbra is agresszorok maradnak. Mindennél jobban figyelmeztettek erre bennünket az amerikai repülőgépek nem régi provokációs támadásai a VDK számos lakott területe ellen, valamint egyes washingtoni politikusok a maga szemtelenségében szinte példátlan kísérlete, hogy ezt a banditizmust mintegy legalizálják. A vietnami nép továbbra is számíthat a Szovjetunió segítségére és támogatására. Leonyid Brezsnyev megállapította, hogy a nemzetközi feszültség másik tűzfészkének térségében, a Közel-Keleten is egyre határozottabb az agresszorral szembeni visszacsapás, egyre nyilvánvalóbb az agresszor nemzetközi elszigetelődése. Erősödik a barátság és az együttműködés a közelkeleti nemzeti felszabadító mozgalom erői, valamint a Szovjetunió és más szocialista államok között. Brezsnyev szólt az európai helyzetről, s a Szovjetunió törekvéséről, hogy normális viszony alakuljon ki az NSZK-val. A magyar kommunisták nemrég véget ért budapesti X. kongresszusa — ahonnan az SZKP küldöttségének tagjai — Grisin, Romanov elvtársait és én egyenesen ide jöttünk. Szovjet-Örményország jubileumára — újabb meggyőző bizonyítéka, volt a testvéri szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összeforrottságának, a marxizmus—leninizmus győzedelmes lobogója alatt — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev fontosnak mondotta a Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdések rendezésének szükségességét. Megjegyezte, hogy az összeurópai tanácskozás javaslatát kedvezően fogadta a legtöbb európai állam. ..A tanácskozás összehívása egyre időszerűbb kérdés.” Phnom Penht körülzárták . Az AFP Phnom Penh-i tudósítója szerint a Bassac folyó kompátkelőhelyének elfoglalásával a kambodzsai felszabadító erők a fővárost gyakorlatilag elvágták az ország többi részétől. A felszabadító erőknek a Phnom Penhtól északra elterülő fronton sikerült mintegy 30 ezer kormánykatonát elvágni, és most gyors ütemben haladnak a kambodzsai főváros felé. Harcok Guineában Koundaga térségében, Guinea északnyugati területein vasárnap folytatódtak a harcok — közölte a „Forradalom hangja” elnevezésű rádióadó. Sékou Touré guineai elnök egyébként U Thant ENSZ főtitkárt már szombaton tájékoztatta arról, hogy Portugál-Guineából zsoldosok szivárogtak át Guinea északnyugati területeire. A „Forradalom hangja” guineai rádió beszámolt arról, hogy a hadsereg egységei körülzárták a behatolt zsoldosokat és közülük' 36-ot megöltek, 13-at pedig foglyul ejtettek. OLDAL Ahol Bach és a beat összefér ..................... 2 Tízperces választás....................................... 3 Dzsungel a háztetőn ....... .................. 3 A lottó tárgynyeremény-sorsolása............. 4 Repülésbiztonsági diplomáciai konferencia 8 Újabb amerikai légitámadás a VDK ellen A saigyni amerikai katonai parancsnokság hétfőn bejelentette, hogy egy amerikai F—105-ös bombázó támadást intézett a VDK területén — a demilitarizált övezettől északra, a laoszi határ közelében egy radarral ellenőrzött légvédelmi állás ellen. William Fulbright, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke „a tények elferdítésével és hamis beállításával” vádolta meg Laird hadügyminisztert a VDK elleni november 21—22-i bombatámadásokkal és kommandóakcióval kapcsolatban. A CBS televízióhálózat vasárnapi politikai műsorában Fulbright rámutatott: nem a külügyminisztérium, hanem a hadügyminisztérium játszik elsődleges szerepet az amerikai külpolitika alakításában. Senkit sem óhajtok a nyilvánosság előtt hazugnak nevezni — mondotta Fulbright ■ —, de amikor a múlt kedden Laird beszámolt a szenátus külügyi bizottságában az Észak- Vietnam elleni támadásokról, a hadügyminiszter „elferdítette és hamis színben tüntette fel a tényeket”. Washingtoni megfigyelők rámutatnak: Nixon elnök láthatólag precedenst igyekszik teremteni, amelyre az elkövetkező hónapokban hivatkozhat, mintegy a „vietnamizálás” szerves alkotóelemévé téve a tömeges bombázás felújításával való fenyegetőzést. * Saigonban vették a délvietnami partizánok rádiójának adását, amely bejelentette, hogy a szabadságharcosok karácsonykor és Újévkor, valamint a vietnami Tet-ünnep alkalmából egyoldalú tűzszünetet tartanak. ABC-áruházgyűrű a forgalmi csomópontokon Csökken az aránytalanság és a zsúfoltság Gondoskodnak az ellátatlan körzetekről A legtöbb panasz az üzletek zsúfoltságára a fővárosban van. Nem véletlenül: a harmadik ötéves terv időszakában az áruforgalom a tervezettnél jóval nagyobb mértékben nőtt — majdnem megkétszereződött — s ezt nem követte a boltépítés üteme. A forgalom 1 százalékkal emelkedett, s az üzletek összesen csak 0,27 százalékkal lettek tágasabbak. Csökken-e az aránytalanság, miként épül tovább Budapest bolthálózata? — erről kértünk tájékoztatást a fővárosi tanács kereskedelmi főosztályán. Elmondták, hogy a IV. ötéves tervben minden 1 százalékosforgalomnövekedést 0,6 százalékos hálózatfejlesztéssel kívánnak követni. Vagyis — a szanálások pótlásával együtt — majdnem 250 000 négyzetméter alapterületen építenek boltot, áruházat. Az eddiginél jobban koncentrálják a vásárlóhelyeket, s — a közlekedésfejlesztéssel összhangban — a forgalmi centrumokban kívánnak nagy ABC-áruházat létesíteni. A kerületekben kereskedelmi központokat hoznak létre — ezekben iparcikk- és élelmiszeráruház, valamint több szaküzlet lesz — megfelelő parkolóhellyel. A Belváros üzleteit mintegy 10 000 négyzetméterrel bővítik, kereskedelmi célra veszik igénybe a rendeltetésellenesen használt helyiségeket. Az új lakótelepek központjában ABC-áruházat, bisztrót terveznek, s" gyors és olcsó étkezést nyújtó vendéglátóhelyet építenek a város más pontjain is". Az ellátatlan és a rosszul ellátott körzetekben ABC-áruházak épülnek. A 1000 négyzetméteres 50—55 üzletház lesz. Korszerűsítik, bővítik a csarnokokat és a piacokat. A városból kivezető fő útvonalak és az ezeket keresztező külső körutak forgalmi csomópontjain, az épülő metróállomásoknál ABC-áruház gyűrű épül. Elsőnek a Baross téri élelmiszeráruház készül el 7000 négyzetméter alapterületen. 1975-ig elkészül Budapest első olyan bútoráruháza, amelyben már a teljes választékot be lehet mutatni: ez a Lehel út és a Róbert Károly körút sarkán lesz, mintegy 6000 négyzetméteren. Számottevően javítja majd a vásárlási lehetőséget a Lágymányosra tervezett kereskedelmi központ, ahol 40 000— 50 000 négyzetmétert kívánnak beépíteni. Ebből a negyedik ötéves terv során mintegy 20 000 négyzetméter területen épül üzlet és áruház. A következő öt évben mintegy 60 000 állami és szövetkezeti lakáshoz kapcsolódó beruházásként 80 000 négyzetméteren bolt épül. Ezeket az üzlethelyiségeket versenytárgyaláson értékesíti a tanács: a térítési díjból elsősorban az ellátatlan területeken létesülő üzletházak építését támogatják. Az épülő társas lakótelepeken a terv szerint 20 üzletházra lesz szükség.