Népszava, 1971. március (99. évfolyam, 51–76. sz.)
1971-03-17 / 64. szám
1601. március 17 » NÉPSZAVA Hatést kért az ügyész Calley hadnagy perében A Georgia állambeli Fort Benningben a katonai bíróság hétfőn folytatta a dél-vietnami My Laiban 1968. március 16-án elkövetett tömeggyilkossággal vádolt William Calley hadnagy bűnperének tárgyalását. Dániel százados, katonai ügyész hétfőn a tömeggyilkosság harmadik évfordulójának előestéjén mondta el vádbeszédét. Hangoztatta, a tanúkihallgatások és az eddigi vizsgálat alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy Calley parancsára és közreműködésével védtelen dél-vietnami polgári lakosokat, nőket, gyermekeket, sőt csecsemőket gyilkoltak meg. Ismertette az ügyész azt a tanúvallomást, amely szerint maga Calley hadnagy tettleg bántalmazott egy buddhista szerzetest, majd agyonlőtte. Egy kisgyermek ki akart mászni az árokból, mire Calley megragadta, visszadobta az árokba és agyonlőtte. Az ügyész kérte, hogy a bíróság előre megfontolt 102 rendbeli gyilkosság miatt mondja ki bűnösnek Calley hadnagyot és ítélje halálra. Az amerikaiak Vietnámban elkövetett háborús bűneinek kivizsgálásával foglalkozó bizottság kedden, a My Lai-i tömegvérengzés évfordulója alkalmából nyilatkozatot adott ki, amelyet a dél-vietnami szabadságharcosok hírügynöksége tett közzé. A bizottság élesen elítéli a háborús bűnöket és követeli, hogy azoknak vessenek véget. Felhívja a világ közvéleményét, hogy emelje fel szavát és tegyen határozott lépéseket az amerikai imperialisták és ügynökeik népirtó politikája ellen. Kínai műhold Az Új Kína hírügynökség kedden hivatalosan is megerősítette, hogy a Kínai Népköztársaságban március 3-án mesterséges holdat bocsátottak Föld körüli pályára. A műhold súlya 221 kilogramm, és 106 perc alatt tesz meg egy teljes fordulatot bolygónk körül. A Földtől való legkisebb távolsága 266 kilométer, legnagyobb távolsága 1826 kilométer. A mesterséges hold folytatja a tudományos kutatást. (Új Kína) Costa Rica-i szakszervezeti delegáció hazánkban A SZOT elnökségének meghívására — ezúttal első ízben — Costa Rica-i szakszervezeti delegáció látogatott hazánkba. A küldöttséget Antonio Gonzalez Munoz, a Costa Rica-i Általános Munkásszövetség (CGTC) titkára vezeti. A CGTC a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó haladó osztályharcos szervezet, amely 1953-ban alakult. A delegáció kedden a SZOT-szállóban sajtótájékoztatót tartott magyarországi tapasztalatairól és a Costa Rica-i dolgozók helyzetéről. Elmondották, hogy Magyarország az első szocialista ország, amelynek szakszervezeti delegációját tavaly hazájukban fogadhatták, s most ezt a látogatást viszonozzák. Magyarországi tárgyalásaik tovább mélyítették a két ország szervezett dolgozóinak kapcsolatait. Legutóbbi kongresszusukon állást foglaltak amellett, hogy országuk létesítsen diplomáciai kapcsolatokat a világ valamenynyi országával, köztük a szocialista országokkal is. A közelmúltban néhány szocialista országgal, köztük Magyarországgal is létrejött a diplomáciai kapcsolat. Elmondták, hogy az utóbbi időben kedvező tendenciák tapasztalhatók Costa Rica politikai életében. A legutóbbi választásokon vereséget szenvedett az ország legreakciósabb elemeit tömörítő úgynevezett Nemzeti Egység Pártja, s előretört a Nemzeti Felszabadító Párt, amely a haladóbbrétegekre támaszkodik. Hadállásait azonban még nem adta fel a reakció. A szakszervezeti mozgalom az egység megteremtésével igyekszik nagyobb jogokat kiharcolni a dolgozóknak. Cornelia Manescu román külügyminiszter kedden hivatalos látogatásra a svéd fővárosa érkezett. © Szovjet kormányküldöttség érkezett Szófiába, a bolgár—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 12. ülésszakára. O Heinz Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere és Waldemar Werner tengernagy, nemzetvédelmi miniszterhelyettes, a nemzeti néphadseregpolitikai főcsoportfőnöke Moszkvába érkeztek. Részt vesznek azon az ünnepségen, amelyen NDK-érdemrendekkel tüntetik ki a Lenin katonai politikai akadémiát és Frunzéról elnevezett katonai akadémiát. „VOLÁN” 20. SZ. VÁLLALAT (MÁVAUT) Budapest FELVESZ Budapesten és környékén lakó, 21. évet betöltött, személyi teher jogosítvánnyal, valamint 2 éves tehergépjármű-vezetési gyakorlattal gépkocsivezetőket autóbuszvezetői munkakörbe, továbbá 18. évet betöltött férfiakat és nőket Jegykezelőnek ALKALMAZUNK MÉG karosszérialakatosokat, autószerelőket, targoncakezelőket, valamint betanított és segédmunkásokat JELENTKEZÉS: Cegléd, Gödöllő, Szentendre, Zsámbék és a XI. kerületi munkahelyekre: Budapest, XIL, Szabolcs utca 17, III. em. 301 Telefon: 204—080, 180 mellék, váci telephelyekre: Vác, Árpád u. 30, XI., Andor utca, Bugyi, Engels tér, Érd, Monor és Szigethalom munkahelyekre: Budapest, XI. Andor utca 31, 1. em. 22 Telefon: 252—430, 140 és 148 mellék A Peter Lao főparancsnokságának közleménye a laoszi invázió kudarcáról Tóth Pál, az MTI tudósítója jelenti: A Laoszi Hazafias Front Pártjának hanoi tájékoztató irodája kedden nyilvánosságra hozta a Peter Lao főparancsnokságának közleményét a laoszi területen több mint egy hónapja tartó harcokról. A közlemény megállapítja, hogy a Laosz területére betört, amerikai légierővel támogatott saigoni bábhadsereg egységei vereséget szenvedtek és eredeti katonai terveik egyetlen célját sem sikerült megvalósítaniuk. A dél-vietnami rezsim laoszi területre átdobott csapatai egy hónap alatt szétzilálódtak, rendkívül érzékeny emberi és anyagi veszteségeket szenvedtek és lelepleződött morális gyengeségük. A laoszi arcvonalakon — mindenekelőtt a 9. számú útvonal mentén — az ellenség halottakban és sebesültekben 7200 embert vesztett és 300 katonájuk esett fogságba. Teljesen megsemmisült 8 dél-vietnami és egy Vientiane zászlóalj. A hazafias erők a Laoszba betört csapatok személyi állományának egyharmadát semmisítették meg. Az agresszorok 350 repülőgépet és helikoptert, valamint 210 katonai járművet vesztettek, azaz a Laoszban bevetett haditechnikai eszközök felét. Washingtoni tudósítónk jelentése: Laoszi csata az Egyesült Államokban Az indokínai háború Harmadik frontjának megnyitása óta növekvő hangerővel folyik Washingtonban a „laoszi döntés helyességének” igazolása. A „vietnamizálási politika sikeréről”, 9. saigoni rezsim haderejének „nagykorúságáról”, „az amerikai életek védelméről”, illetve az „amerikai csapatkivonások folytatásának biztosításáról” szóló nyilatkozatokkal párhuzamosan fokozódik az egyre harciasabb fenyegetőző kijelentések eszkalációja. Ezzel egyidejűleg pedig növekszik a háború befejezésének ígéretével megválasztott republikánus adminisztráció hazai bírálóinak tábora. A Nixon-doktrina — ,,ázsiaiak , harcoljanak ázsiaiak ellen” — logikája indokínai alkalmazása során első fokon a „vietnamizálási” politikában öltött testet. A „vietnamizálás” logikusan vezetett a kambodzsai invázióhoz. Kambodzsa logikus folytatása volt a laoszi invázió. És Laosz után? A Nixondoktrina logikája szerint nem lehet üres fenyegetésnek tekinteni a VDIC- hoz címzett harcias kijelentéseket. De ez a logika kétélű. Minél gyakrabban emlegetik, hogy Nixon elnök „koreai típusú megoldásra” törekszik Indokínában, annál félelmetesebbnek találják a kínálkozó történelmi párhuzamokat szakértők és „Civilek” egyaránt. És minél több megnyugtató nyilatkozat hangzik el Washingtonban arról, hogy „a laosz hadműveletek nem fenyegetik a kommunista Kínát”, az amerikai közvélemény annál nyugtalanabbá válik. Az első komoly figyelmeztetés ebben a vonatkozásban a Gallup közvéleménykutató március 6-án közzétett eredménye volt. Tulajdonképpen ké felmérést vetettek össze az 1967 februárjában és 1971 februárjában tettet kérdésre (elhiszi-e ön amit az elnök Vietnammal kapcsolatban mond? beérkezett válaszok arányát hasonlították össze Eszerint, míg Johnson elnöknek az amerikaiak 65 százaléka nem hitt addig Nixon elnök szavait már 69 százalék vonja kétségbe. Az amerikai elnök február 17-i ,rögtönzésétől eltekintve, ezúttal előszó állt a nagy nyilvánosság elé a laoszi invázió kezdete óta és a meghívót újságírókat is meglepő hevességgel támadta a amerikai haditudósítóka és hírmagyarázókat a laoszi invázióval kapcsolatos „pesszimista hangulatkeltésért”. De amint David Halberstam, a New Yor Times Pullitzer-díjas vol vietnami tudósítója írt együk legutóbbi cikkében „minden jel arra muta, hogy amit Nixon elnök ért ,béke’ alatt, az mások szemében ,katonai győzelem’-nek felel meg”. Halberstam és az amerikai kommentátorok többsége csakúgy, mint William Fulbright, Mike Mansfield, George McGovern, Edmund Muskie, Edward Kennedy szenátorok és a nagy tavaszi békeoffenzívára készülődő háborúellenes mozgalmak szemében a laoszi invázió a végső bizonyíték arra, hogy — bizonyos katonai-taktikai különbségektől eltekintve — Nixon elnök ugyanazt az eszkalációs politikát folytatja, ugyanolyan célokért, mint elődje, Lyndon B. Johnson. „Úgy érzem, elérkezett az ideje annak, hogy egy republikánusszenátor figyelmeztesse az elnököt: hajója ugyanazon sziklák felé sodródik, mint amelyeken Johnson elnök hajója széttörött és elsüllyedt” — hangoztatta egy Chicagóban elmondott (és a szenátusi felszólalások jegyzőkönyvébe is felvett) nagy hatású beszédében Jacob Javits New York-i szenátor. „Hazánk 1861 (a polgárháború) óta nem élt át ilyen súlyos belső válságot, mint most. Az igazi kérdés az lehet, megnyerjük-e, vagy elveszítjük Amerikát. Ebben az összefüggésben teljesen lényegtelen, ,győzünk-e’, vagy , vereséget szenvedünk-e’ Vietnamban" — mondotta a tekintélyes New York-i szenátor. Mindinkább úgy tűnik, hogy Nixon elnöknek két fronton kell megvívnia az indokínai harmadik front hadműveleteit: Laoszban és az Egyesült Államokban. S a legtöbb tekintélyes amerikai politikus és kommentátor már nyíltan hangoztatja azt a véleményét, hogy a hazai fronton kibontakozó laoszi csata kimenetele fogja eldönteni, Richard Nixon is arra a sorsra jut-e, mint elődje, Lyndon B. Johnson. Köves Judit A Franciaország az első forduló után csaknem 38 ezer francia város és község felében csak a választások vasárnapi második fordulójában dől el, hogy kinek a kezében lesz négy éven át a helység sorsának irányítása, a most vasárnap lezajlott első forduló azonban már eldöntötte a községtanácsi választások politikai tétjét. Francia kormánykörökben — kicsit a kudarctól is félve — úgy igyekeztek beállítani, mintha a választásoknak nem lenne politikai tétje, hogy itt a választás nem a jelöltek politikai pártállása, hanem helyi befolyása alapján dől el. Azt sem túlságosan titkolták, hogy a mostani választásokat az 1973-ban esedékes nemzetgyűlési választások előjátékának tekintik. Ennek megfelelően a „nem politikusnak minősített küzdelembe a kormányon levő három párt 172 nemzetgyűlési képviselője, 13 szenátora vetette be magát a kormány 29 tagjával együtt. A kitűzött célt nyíltan is hirdették: minél több város, lehetőleg nagyváros ellenőrzését elhódítani az ellenzéktől, főleg a kommunistáktól és a szocialistáktól. Máris meg lehet állapítani, hogy ezt a célt nem sikerült elérni. Bár a választási eredmények arról tanúskodnak, hogy a kormánykoalíció és ezen belül is a gaulle-isták növelni tudták szavazataikat, eddig csak nagyon kevés városban kapott a vezetés új politikai színt. Ráadásul ezek a sikerek is egyenlő mértékben oszlottak meg a kormánypártok és az ellenzék között: három várost a kormánypártok hódítottak el az ellenzéktől, hármat viszont elvesztettek az egységbe tömörült baloldali pártokkal szemben. Kudarcuk még ennél is súlyosabb abban a négy nagyvárosban, amelynek megszerzését különösen fontosnak vélték. 1 ■' . Le Havre-ban René Cance, kommunista polgármester az összes baloldali pártot egyesíteni tudta listáján és így már az első fordulóban sikeresen megvédte a Városházát a gaulle-ista támadással szemben. Marseille-ben, Lille-ben, Toulouse-ban a város szocialista polgármesterek irányítása alatt állott. Ezek mindegyike, közöttük Gaston Defterre, centrista és más jobboldali erőkkel szövetkezve szállt szembe a gaulle-ista támadással. E három városban az első forduló még nem hozott döntést, de máris világos, ha itt is —hasonlóan a baloldali erők összefogását megvalósító 123 nagyvároshoz — egységben léptek volna fel a baloldali erők — győzhettek volna. Mindhárom városban a versenyben maradt szocialista koalíció csak úgy győzhet a gaulle-ista ellenfelekkel, közöttük a kormány 2 tagjával szemben, ha vasárnap megkapja a kommunista választók szavazatát is. A kommunisták erre készek is. Javasolták, hogy minden 30 ezer lakosnál nagyobb városban kölcsönösen lépjenek vissza a legjobb helyzetbe jutott baloldali lista javára. Bizonyos fokig a gaulle-ista párt azért elégedett lehet. Az UDR jelöltjei sok helyütt növelték szavazóik számát, vagy legalábbis megtartották. A pártban a felszín alatt azonban mély válság lappang: élesedik a küzdelem a liberálisabb és a jobboldali konzervatív erők között. Ez a válság olykor-olykor nyílt incidensekben is napvilágra jut, s ezekre éppen a községtanácsi választási kampány szolgáltatott több példát. A gaulle-ista régi gárda két tekintélyes tagja: Jacques Verdroux, a néhai tábornok-elnök sógora és Christian Fouchet, de Gaulle tábornoknak a londoni évektől kezdve hű munkatársa kilépett az UDR-ből, mert az támogatta, hogy gaulleista politikusok Lyonban közös listán induljanak Jacques Soustelle-lel, a tábornokellenes szélsőjobboldali erők vezéralakjával (akit különben az első fordulóban meg is választottak). Nem sokkal később az UDR új főtitkára, René Tomasini, a gaulle-isták népszerű „Toto"-ja rögtönzött sajtóértekezletén hevesen kirohant a ,,felforgatók” ellen, a „gyávaságból” enyhe ítéleteket hozó bírói kar és a francia televízió „liberális” politikai műsorai ellen. A támadás igazi célpontjai azonban nem a bírák, vagy a televízió szerkesztői voltak, hanem a párt „liberális"-nak mondott szárnyának vezetője, Chaban Delmas miniszterelnök. A konfliktus gyorsan elsimult — nem lehetett röviddel a választás előtt nyitz összetűzést provokálni. A köztársasági elnök nyomására Tomasini visszavonta kijelentései egy részét. Sok megfigyelő azonban továbbra is úgy véli: a választás után újra kiéleződik a küzdelem a mérsékeltek és a konzervatívok között. A nagy ellentmondás továbbra is megmaradt: a Pompidou—Chaban-Delmas kormányzat hajlékonyabb, korszerűbb kormányzást próbál megvalósítani egy többségében erősen konzervatív, jobboldali pártkoalíció támogatásával. A Kommunista Párt teljes joggal elégedett lehet a választások eddigi eredményével. A nagyvárosokban eddig eldőlt küzdelem a legnagyobb számban számukra hozott kedvező eredményt. Máris 35 ilyen városnak van kommunista polgármestere. A szocialisták 22, a gaulle-ista UDR 21 városban győzött A párt által javasolt taktika teljes sikert aratott, a legtöbb helyen, ahol együttesen indultak a baloldali pártok, növelték szavazataik arányát, vagy pedig kedvező helyzetben várják a vasárnapi második fordulót. A jövő szempontjából pedig ez a legfontosabb A nemzetgyűlési választásokig még van két esztendő, addig ki kell alakítani a baloldali pártok összefogását egy közös program alapján, ahogy a kommunisták már évek óta ajánlják, és amire a szocialista párt vezetői közül is ma már egyre többen hajlanak. , Lehel Miklós Nagy-Britannia Nagyszabású tiltakozó sztrájk a szakszervezeti jogok védelmében Legalább kétmillió dolgozó lép sztrájkba Nagy- Britanniában csütörtökön, tiltakozásul a Heath-kormány szakszervezet-ellenes törvényjavaslata ellen. A sztrájk, amely egybeesik a rendkívüli TUC-kongresszussal. kiterjed a nagy londoni napilapok nyomdáinak vasas dolgozóira is, ezért London ismét újság nélkül marad, várható, hogy a közép-angliai iparvidék vas- és fémipari nagyüzemei, köztük a nagy autógyárak is leállnak. A Ford-konszern huszonhat angliai gyára már hetek óta sztrájkol. Szociáldemokrata kormány Norvégiában Olav norvég király kedden szociáldemokrata kisebbségi kormányt nevezett ki Trygve Bratteli vezetésével. Egyidejűleg minden tisztségétől hivatalosan felmentette a Borten vezette eddigi négypárti koalíciós kormányt. Olav király jóváhagyta a Bratteli által javasolt kormánylistát. Az új kormány szerdán tartja meg első ülését a király részvételével. 5 Általános sztrájk Cordobában Halálos áldozatot követelt hétfőn délután az argentínai Cordobában az a véres összetűzés, amelynek során mintegy tízezer sztrájkoló munkás ütközött meg a város utcáin a rendőrséggel. A városban a szakszervezet felhívására általános sztrájk van. A dolgozók tiltakoznak a megélhetési költségek szüntelen emelkedése miatt, ami tavaly 25 százalékot ért el, az idei év első két hónapjában az árak újabb tíz százalékkal emelkedtek. A hétfő esti harcok mérlege: egy halott, 60 sebesült, közülük 11 lőtt sebbel, 300 letartóztatott. Az anyagi kár is tetemes, 50 gépkocsi kiégett, hat bankfiókot benzines palackokkal felgyújtottak és mintegy 50 üzletet kifosztottak. Támadás ért két amerikai tulajdonban levő ingatlant is. ■:ittH'Hignan:n:i s őrizetbe vették Stockholmban ' Clanton Dowdell 47 éves detroiti néger szakszervezeti vezetőt, aki közel két évvel ezelőtt letartóztatása elől menekült el az Egyesült Államokból. A rendőrség közleménye szerint az őrizetbevételre azt követően került sor, hogy az amerikai kormány a szakszervezeti vezető kiadatását kérte a svéd hatóságokétól. Líbia, Irak, Algéria és Szaúd-Arábia olajügyi miniszterei hatórás tárgyalás után közös közleményt adtak ki. A földközi-tengeri kikötőkből olajat exportáló arab államok bejelentették: ha a nyugati olajtársaságok egy Líbia által meghatározandó időpontig nem hajlandók belegyezni az olajáremelésbe, megszüntetik az olajszállításokat.