Népszava, 1971. április (99. évfolyam, 77–101. sz.)

1971-04-08 / 83. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) Még, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gya­korlása, hanem a dolgozó nép munkájával megte­remtett jobb életkörülmé­nyek, magasabb életszín­vonal szükségleteinek ki­elégítése. A szolgáltatásra hivatott vállalatok, intéz­mények ne játszanak ha­tóságot, hanem a szolgál­tatóhoz illő módon megbe­csüléssel és tisztelettel ke­zeljék a dolgozó embert. Jövedelempolitikánk kér­déséről szólva a kormány elnöke hangsúlyozta: " Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka sze­rint változzanak a jöve­delmek. A családi körül­mények azonban ma még nagymértékben befolyá­solják a jövedelmi kü­lönbségeket. Azok a csalá­dok, ahol sok a már nem kereső idős, illetve a még nem kereső fiatal eltartott, jóval nehezebben élnek, mint mások. A társada­lomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltartottak számával arányosan nö­vekvő többletkiadásokból. A sokgyermekes családok­ra a gyermeknevelés költ­ségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért nép­­gazdasági terveinkkel összhangban, rendszeresen emelnünk kell majd a csa­ládi pótlékot úgy, hogy 10 —15 éven belül a gyerme­kek nevelésével kapcsola­tos anyagi terhek jelentős hányadát az állam közvet­lenül vállalja magára.­­ A nyugdíjak automa­tikus emelkedése is eny­hít némileg a nagy csalá­dok gondjain. Ezenkívül fejlesztjük bölcsődei, óvo­dai és kollégiumi hálóza­tunkat. A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvo­dai és 37 400 új diákottho­ni helyet létesítünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyerme­keinek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is tovább fejlődik. Mindez együttesen éreztetni fogja hatását azokban a nagy családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem átlaga ma még alacsony.­­ Büszkék lehetünk szociálpolitikai eredmé­nyeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a pénzbeli társadalmi juttatásokon belül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély, valamint a nyugdíjak nö­vekedése volt a legszámot­tevőbb. A családi pótlék­ban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000- re, a kifizetett összes csa­ládi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról tavaly 2800 millió forintra emelkedett. A gyermek­­gondozási segélyre az el­múlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg öt év alatt 69 szá­zalékkal nőtt, és 1970-ben 13 100 millió forint volt.­­ Foglalkoznunk kell olyan emberi problémák­kal is, amelyek csak tár­sadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíj­ban és járadékban része­sülők száma 1970 végén egymillió 453 ezer­­, te­hát 300­00-rel több volt, mint öt évvel korábban. Statisztikai adataink sze­rint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalékának nincs közvetlen hozzátar­tozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e hely­ről is az üzemek, vállala­tok, intézmények és a ter­melőszövetkezetek figyel­mét: törődjenek jobban az idős, egyedülálló, nyugdí­jasaikkal. Ez természetes emberi kötelességük. — Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a la­káshelyzet alakulása. A negyedik ötéves terv so­rán további 400 ezer új la­kást építünk fel. — Közvéleményünk idő­szerűnek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálko­dás problémakörének át­fogó rendezését is. A nem­rég hozott határozatok megvalósításától a lakás­­viszonyok további javulá­sát, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Megállapította a kor­mány elnöke, hogy egyes bányavidékeken a lakásel­látás az utóbbi évek folya­mán nem fejlődött kielégí­tően. Ezért figyelemmel a kényszerű szanálásokra is­­ fokozni kell a bányavi­dékeken a lakásépítkezés ütemét. ápolónő, érezve a fokozot­tabb megbecsülést, na­gyobb kedvvel, jobb köz­érzettel végzi munkáját annak a szülő vagy az ápo­lásra szoruló beteg, s köz­vetve egy-egy család érzi majd kedvező következ­ményeit. — Hazánk védelme, biz­tonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és testületeinknél — néphad­seregünkben, a Belügymi­nisztérium szerveinél és másutt — szolgálatot tel­jesítők kitartó és áldoza­tos munkáját, példaadó helytállását. — Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel ko­rántsem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresz­­szusok jelezték, hogy akadna még más területe­ken is bőven tennivalónk. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten, sorra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó né­pünk tanúsíthatja. A mos­tani bérpolitikai intézke­dések azokat érintették, akiknek a bérét a legré­gebben rendeztük, akik a legjelentősebben marad­tak el mások bérszínvona­lától. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkkal összefüg­gésben a Minisztertanács elnöke aláhúzta: " Minden vonatkozás­ban bővítenünk kell kül­kereskedelmünket. Együtt a szocialista országokkal, elő kell segítenünk a szo­cialista nemzeti gazdasá­gok közötti integrációs fo­lyamatokat és a különbö­ző kooperációs együttmű­ködések további kiterjesz­tését. Exportra gyártott termékeinkkel szemben a külföld egyre nagyobb igé­nyeket támaszt.­­ Éppen ezért idősze­rűnek tartjuk, hogy a kö­vetkező években a KGST- országok kormányai sokol­dalúan egyeztessék gazda­ságpolitikai elképzelései­ket. Mi, magyarok különö­sen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok b­iztosítosí­­tását célzó szoros együtt­működésnek. szítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenyegető izraeli agresszió következ­ményeit — minden e tér­ségben élő nép jogos érde­keinek figyelembevételé­vel politikai eszközökkel felszámolják. Támogattuk, és támogatjuk a Biztonsá­gi Tanács 1967. november 22-i határozatának végre­hajtását, amelyet Izrael konokul ellenez és végre­hajtását mind ez ideig el­szabotálta. Örömmel üd­vözöltük az Egyesült Nem­zetek főtitkárának és meg­bízottjának, Gunnar Jar­ring nagykövetnek a bé­kés rendezésre irányuló erőfeszítéseit. — Nagyra értékeljük az Egyesült Arab Köztársa­ság kormányának a konf­liktus békés megoldására tett pozitív javaslatait. Mértéktartó és bölcs az az elhatározás, hogy Izrael provokatív magatartása és a tűzszünet lejárta ellené­re, tartózkodik a harci cselekményektől. Nyilván­való, hogy az Egyesült Arab Köztársaságtól és a többi megtámadott arab országtól többet elvárni nem lehet. Most Izraelen és legfőbb támogatóján, az Egyesült Államokon a sor. Ha továbbra­ is aka­dályozzák a közel-keleti konflitkus békés megoldá­sát, ne csodálkozzanak, ha az egész világ megbélyeg­­zi magatartásukat. A hely­zet esetleges kiéleződéséért is viselniük kell a teljes politikai felelősséget. Mi a magunk részéről telje­sen jogosnak tartjuk és tá­mogatjuk a haladó arab országok politikai akcióit, védelmi képességük, kato­nai készenlétük, ébersé­gük fokozását, a megszállt arab területek visszaszer­zéséért vívott harcukat. — Az elmúlt időszak­ban tovább növekedett a Magyar Népköztársaság tekintélye a világban. — Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szö­vetségünket a Varsói Szer­ződéshez és a Kölcsönös gazdasági Segítség Taná­csához tartozó szocialista országokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval. E feladatot is sikerrel telje­sítettük. Fejlődtek kapcso­lataink a többi szocialista országgal is, a Vietnami Demokratikus Köztársa­sággal, a Kubai Köztársa­sággal, a Jugoszláv Szö­vetségi Szocialista Köztár­sasággal, a­­ Koreai Népi Demokratikus Köztársa­sággal. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetői ré­széről is mutatkozik bizo­nyos készség államközi kapcsolataink normalizá­lására. Mély ideológiai ellen­téteink a kínai fél me­rev magatartása követ­keztében, sajnos, tovább­ra is fennállnak, s amíg a kínai vezetés nem tér vissza a marxizmus—le­­ninizmus helyes útjára, a pártjaink közötti ellen­tétek továbbra is fenn­maradnak. Mert együtt­működésre készek va­gyunk, de szilárd elvein­ket, melyek helyességé­ről meg vagyunk győződ­­ve,­nem adhatjuk fel. — A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes­tülete számos alkalommal tanácskozott. Rendszere­sek voltak a KGST veze­tő szerveinek ülései, több alkalommal konzultáltak egymással a testvérorszá­gok külügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szocialista or­szágok szoros és folyama­tos együttműködése ele­ven valósággá lett.­­ Fejlesztettük együtt­működésünket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika független országaival is. Erőnkhöz mérten támo­gattuk a nemzeti felszaba­dító mozgalmakat. A tő­késországok vonatkozásá­ban a békés egymás mel­­­lett élés megvalósítására, a normalizált viszonyok, a kölcsönösen előnyös kap­csolatok kialakítására tö­rekedtünk. — 1966. december 31-én­­ a Magyar Népköztársaság 72 országgal állt, jelenleg 88 országgal áll diplomá­ciai kapcsolatban. — A Magyar Népköz­tár-,­saság aktív tevékenységet fejtett ki a nemzetközi szervezetekben is.­­ Koi-v* mányszerveink, illetve kü­lö lönböző magyar társadal­mi szerveink és testüle-* leink munkája hozzájárul­ ahhoz, hogy a szocializ­must építő Magyar Nép­­köztársaságot az egész vi­lágon megismerjék. A továbbiakban han­­goztatta, hogy a népek bé­kéjének, a különböző tár­sadalmi rendszerű orszá­gok együttműködésének legfőbb akadályozója a nemzetközi imperializmus vezető ereje, az Egyesült Államok. Fock Jenő beszedő Tatabányán Június 1-én béremelés a pedagógusoknál, az egészségügyi dolgozóknál és a fegyveres erőknél . Amint pártunk X. kongresszusa is rámuta­tott, az országépítő célok elérésének fontos feltéte­le és követelménye, hogy a nemzeti jövedelem emel­kedésével összhangban, növeljük a nép életszínvo­nalát — mondotta a to­vábbiakban. — Emellett egyes társadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folyamán indoko­latlan különbségek alakul­nak ki. Ezek megszünte­tésére időközönként köz­ponti bérintézkedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva, a kormány, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsával egyetértés­ben — az MSZMP Köz­ponti Bizottságának ko­rábbi állásfoglalása alap­ján — néhány területen béremelésekre hozott ha­tározatot. Fontos megbízatásnak teszek eleget, amikor most tájékoztatom önöket és egyúttal az ország közvé­leményét arról, hogy 1971. június 1-jén — összhang­ban a negyedik ötéves terv életszínvonal-emelési elő­irányzatával — a követ­kező központi bérintézke­déseket hajtjuk végre: — Felemeljük az alsó­­és a középfokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak illetmé­nyét 20 százalékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pedagógust érint. — Felemeljük az prvo­­tensek, műtősök stb.) bérét rét, szintén 20 százalék­kal, továbbá az egészség­ügyi középkáderek (ápo­lók, laboránsok, asszisz­tensek, műtősök stb) bérét 5—10 százalékkal; az alsó- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelé­kében szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tisz­tek, tiszthelyettesek illet­ményét 10 százalékkal. — A béremelésre hozott határozat végrehajtása so­rán egy évben egymilliárd­ 520 millió forintot fordí­tunk az érintett kategó­riák életszínvonaláruik ja­vítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét erleli. _ A végrehajtás kimun­kálása az érintett minisz­tériumok és szakszerveze­tek közös és felelősségtel­jes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelés­ti és az egyenlősdi. Például a pedagógusoknál a bér­emelést fel kell egyben ar­ra is használni, hogy a ter­mészettudományos szako­kon végzők az oktatás te­rületén maradjanak és ne az ipar és kereskedelem területén helyezkedjenek el egy-két évi nevelői te­vékenység után.­­ Ezeket az intézkedé­seket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségvetésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Még­is így határoztunk, mert gazdasági életünk fejlődé­si tendenciáit kedvezőnek ítéljük, s tudjuk, hogy ez az életszínvonal további növelését elősegítő lépés is hozzájárul a munkakedv és felelősség növeléséhez. A népgazdaságunk adott lehetőségeinek keretében elhatározott béremelés társadalmi hatását nagyon jelentősnek tartjuk, mert tudjuk, hogy ez az intéz­kedés az érintettek gond­jait enyhíti. Márpedig, ha egy pedagógus vagy egy NÉPSZAVA Tevékeny részt veszünk a nemzetközi helyzet javítását szolgáló akciókban Ezután a nemzetközi po­litika időszerű kérdéseivel foglalkozott Fock Jenő. Hangoztatta, nagy figye­lemmel kíséri a nemzet­közi helyzet alakulását, hazánk nemzetközi kap­csolatainak fejlődését. Te­vékenyen részt veszünk minden olyan akcióban, amely a nemzetközi hely­zet javítását, a béke és a biztonság megszilárdítását, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködését szolgálja. Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentő­sebb külpolitikai jellegű kezdeményezésére a Var­sói Szerződés tagállamai ,,Budapesti felhívására”, s leszögezte: kormányunk álláspontja szerint elérke­zett az idő, hogy a bizony­talan európai viszonyok rendezettebb alapokra ke­rüljenek; minden ország ismerje el a második Vi­lágháború után Európában kialakult realitásokat, s fo­kozatosan megszűnjenek azok a körülmények, ame­lyek bizalmatlansághoz, esetleg fegyveres­­ konflik­tusokhoz vezethetnek. Úgy véljük — mondotta —, el­érkezett az ideje annak, hogy kontinensünk orszá­gai áttérjenek az európai biztonsági értekezlet elő­készítésének aktívabb sza­kaszára, a tanácskozás sokoldalú előkészítésére. A kétoldalú konzultációk után, a további előrehala­dás céljából szükséges, hogy az európai államok képviselői együttesen ta­nácskozzanak és véglege­sen megállapodjanak a leg­fontosabb kérdésben.­­ A szocialista orszá­gok — köztük hazánk — továbbra is aktív tevé­kenységet fejtenek ki az európai biztonsági érte­kezlet összehívása, Euró­pa legégetőbb problémái­nak megoldása érdekében. A múlt évben aláírt szov­jet—nyugatnémet és len­gyel—nyugatnémet szerző­dés jól szolgálja az euró­pai biztonság ügyét. A szerződések ratifikálása azonban még hátravan; a ratifikálás elhúzása, sőt megakadályozása érdeké­ben sorompóba lépett mind az amerikai impe­rializmus, mind a nyugat­németországi reakció.­­ Szeretném nagyon határozottan leszögezni: tévednek, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista or­szágoknak sürgős, a kapi­talista országoknak nem. Az európai béke és biz­tonság létfontosságú az összes európai ország szá­mára, ezért mindenkinek munkálkodnia kell annak megszilárdításán.­­ A világpolitika má­sodik gyújtópontjában, In­dokínában az utóbbi idő­ben nem javult a helyzet, ellenkezőleg, tovább bo­nyolódott. Nixon, az Egye­sült Államok elnöke 1968- ban, a választási küzde­lemben kijelentette, hogy elnökké választása esetén belátható időn belül ki­vonja az amerikai csapa­tokat Vietnamból és befe­jezi a háborút. Nixon több mint két eszten­dő óta az Egyesült Álla­mok elnöke, de ez ideig nem sokat tett ígéretének beváltására. A világ köz­véleményét — beleértve az Egyesült Államok széles néprétegeit is — mély fel­háborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív ak­cióival, ellenkezőleg, Kam­bodzsára és Laoszra is ki­­terjesztette barbár hábo­rúját. Mindez a „vietna­­mizálás” jegyében törté­nik. Az amerikai imperia­lista vezető körök által nem várt események bizo­nyítják, hogy az a szé­gyenletes elképzelés, amely az ázsiai népek egy­más elleni harcára épít, máris bukottnak tekinthe­tő. A vietnami, a kambod­zsai, a laoszi szabadság­­harcosok súlyos katonai vereségeket mérnek az amerikai zsoldban álló dél-vietnami martalócok­­ra, a csatlós csapatokra és az USA hadi gépezetére. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a szabadságsze­rető indokínai népek győ­zelmei nyomán távozásra kényszerül az agresszor. — A Magyar Népköz­­társaság — szoros egység­ben a többi szocializmust építő országgal — erejéhez mérten segíti, támogatja az indokínai népek igazsá­gos szabadságharcát. Szo­­lidárisak­ vagyunk osztály­­testvéreinkkel, a Vietnami Demokratikus Köztársaság népével, velük vagyunk az amerikai imperializmus ellen. Szocialista hazájuk megvédéséért is felvirá­goztatásáért vívott har­cukban. — Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problé­mák hamarább megoldód­nának, ha javulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szo­rosabbra zárulnának a so­rok a Kínai Népköztársa­ság, s a világ kommunista és munkásmozgalmai kö­zött. Ezért munkálkodunk mi magyarok céltudatosan és következetesen az egy­ség megteremtésén. — A szocialista közös­ség más országaival együtt a Magyar Népköztársaság is számos konkrét erője­ tm. 8 Választási nagy­gyűlések Németh Károly Újpesten, Buntyó János Salgótarjánban, Czinege Lajos Szolnokon Szerdán délután Újpes­ten az Egyesült Izzó mű­velődési házában került sor a főváros első válasz­tási nagygyűlésére, ame­lyen Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a buda­pesti pártbizottság első titkára a IV. kerület D-es választókörzetének kép­viselőjelöltje találkozott a választókkal. Az ünnepi díszbe öltöz­tetett ülésteremben ott voltak a környező gyárak, üzemek munkáskollektí­­váinak küldöttei, a kerü­let lakosságának képvise­lői. Dr. Balogh Jánosné­nak, a IV. kerületi nép­frontbizottság titkárának megnyitó szavai után Benjámin László kétsze­res Kossuth-díjas költő — egyébként ugyancsak Újpest egyik képviselője­löltje — szólalt fel, majd Németh Károly mondott beszédet. A salgótarjáni választá­si nagygyűlésen a József Attila művelődési köz­pontban. Szabó Ferenc­nek, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárá­nak megnyitója után Bru­tyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottságának elnöke, Sal­gótarján országgyűlési képviselőjelöltje mondott beszédet. Felszólalt to­vábbá Horváth Mária, a Kohász művelődési köz­pont népművelője, dr. Tóth István, a salgótar­jáni városi tanács vb-el­nöke, Surányi Sándorné, a BRG salgótarjáni gyá­rának gépmunkása, és Ondrék Lmpló, a nógrádi szénbányák csoportveze­tője. A szolnoki Szigligeti Színházban rendezett vá­lasztási nagygyűlést Oláh János, a Hazafias Nép­front megyei bizottságá­nak titkára, országgyűlé­si képviselőjelölt nyitotta meg, majd Czinege hajós vezérezredes, honvédelmi miniszter mondott beszé­det. Utána Szurgyi Ist­vánné pedagógus, a me­gye 4. számú választóke­rületének képviselőjelölt­je, és Orbán József cu­korgyári művezető, a 2 számú választókerület képviselőjelöltje szólt a választókhoz. Egyetértünk az SZKP kongresszusán megfogalmazott értékelésekkel . A szocialista világ­­rendszer szerepe a világ­ban egyre nagyobb, mind meghatározóbb lesz, s még jelentősebb lenne ez a szerep, ha a szocialista világ a legfontosabb nem­zetközi kérdésekben egy­ségesen lépne fel. Ezért kell az egység megerősítésén munkálkod­ni minden szocialista or­szágnak. Ami a Szovjet­uniót és legközelebbi szö­vetségeseit — köztük ha­zánkat illeti — e tekintet­ben nem érheti semmilyen szemrehányás. A nemzetközi munkás­­mozgalom kiemelkedő ese­ményéről, az SZKP XXIV. kongresszusáról szólva, a kormány elnöke rámuta­tott: " Ez a nagyszabású ta­nácskozás, a kommunisták munkaértekezlete mér­földkő a szovjet nép törté­­nelmi útján, egyben kima­gasló eseménye a szocia­lizmust építő országok életének, a világ kommu­nista mozgalmának, az egész nemzetközi életnek. A kongresszust, az egész világhoz hasonlóan, nagy figyelemmel kísérjük mi, magyarok is. Valameny­­nyiünkre mély hatást gya­korolt az SZKP Központi Bizottságának beszámoló­ja és a kongresszus tanács­kozása. Kiemelkedő jelen­tőségűnek értékeljük Brezsnyev elvtárs mélyen­­szántó helyzetelemzését a Szovjetunió belső helyze­téről, s mindazokat a ten­nivalókat, amelyek tovább erősítik a Szovjetunió Kommunista Pártjának Vezető szerepét a kommu­nizmus építésében, a nem­zetközi komu­munista moz­galom egységének megszi­lárdításáért folyó küzdel­met, s a külpolitikai kez­deményezéseket, amelyek jelentősen megjavítják a világbéke biztosításának feltételeit. Nagy figyelem­mel tanulmányoztuk Ko­szigin elvtárs beszámoló­ját a szovjet népgazdaság elkövetkező fejlődéséről, a kommunizmust építő szov­jet nép élet- és munka­­körülményeinek pozitív változásairól. — Az SZKP kongresz­­szusán megfogalmazott ér­tékelésekkel a legteljesebb mértékben egyetértünk, örülünk azoknak a nagy sikereknek, amelyeket a pártja vezetésével a Szov­jetunió népei elértek a kommunizmus építésében, és lelkesedéssel töltenek el azok a célok, amelyek az SZKP XXIV. kongresz­­szusának tanácskozásain megfogalmazódnak, előre­vetítve a békés építőmun­ka, a kommunista társa­dalom újabb nagy sike­reit. Beszéde végén Fock Je­nő a következőket mon­dotta : — Kipróbált, igaz bará­tunkhoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan, mi is céltuda­tosan, lépésről lépésre, szorgalmas és fegyelmezető munkával tudunk csak to­vább haladni gazdasági és társadalmi fejlődésünk út­ján. Sikereink — mint ed­dig is — a szocializmust, építő népeknek, a szocia­lizmus és a világ haladó erői gyarapodásának szer­ves részét képezik. Mun­kásosztályunk, dolgozó né­pünk hatékony támogatá­sát kérjük ahhoz, hogy po­litikánkat következetesen valóra tudjuk váltani. Fock Jenő beszédét nagy tetszéssel fogadták a gyű­lés résztvevői. A kormány­­elnökének beszéde után felszólalt Salamon Kupo­né, a városi tanács vb­­elnökhelyettese, a város képviselőjelöltje, Zsiga János, a XII-es akna vá­sára, városi tanácstagjelölt és Herceg László, a városi népfrontbizottság elnöke. A lelkes hangulatú nagygyűlés Krottner Lászlónak, a megyei ta­nács vb-elnökének zársza­vával ért véget. A nagy­gyűlés után a kormány el­nöke hosszan tartó cszm­e- ■ cserét folytatott a megye és a város vezetőivel.­ ­MTI

Next