Népszava, 1971. április (99. évfolyam, 77–101. sz.)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 8 NÉPSZAVA Befejeződött a KPVDSZ XXII. kongresszusa A Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglá­tóipari Dolgozók Szakszervezeté­nek XXXI. kongresszusa szerdán folytatta tanács­kozását, amelyen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Szakta­nács főtitkára is. A beszámolók és a ha­tározat-tervezet vitájában 31­-an szólaltak fel. A kül­döttek főképpen a keres­kedelem munkájának fej­lődéséről, gondjairól be­széltek. Többen kifogásol­ták, hogy a választék­hi­ány, valamint az áruk mi­nőségi hibái miatt is az eladókat érik a vásárlók szemrehányásai. Az ipar, a termelés fennakadásai tehát tulajdonképpen a pult mögött állókon csat­tannak. Kapcsolódva a beszá­moló megállapításaihoz, aláhúzták az áruellátás politikai jelentőségét, kü­lönös tekintettel az ol­csóbb cikkek kínálatának bővítésére. A kereskedel­mi vállalatok feladatkép­pen emelték ki, hogy ta­gadják meg a silány áruk átvételét, illetve a szerző­désnek nem megfelelő termékeket csak áron alul vegyék át és értékesítsék. A kereskedelmi válla­latok szocialista munka­­versenyéről is többen megemlékeztek e vitában, jogosan észrevételezve a jelenlegi tanácsi értékelés helyenként irreális voltát: helytelen egybevetni a különböző profilú válla­latok eredményeit, olyan ez, mintha az atlétikai versenyen a gerelyvetők és a magasugrók teljesít­ményét hasonlítanák ösz­­sze egymással. A vita egyik középponti kérdése az élet- és a mun­kakörülmények helyzete volt. Sok szó esett a szak­szervezethez tartozó ne­­gyedmillió nő gondjairól Kifogásolták a sokhelyütt nehéz fizikai munkát, ami egészségi állapotukra hát­rányos. Egyes megyei fel­mérések szerint például a kiskereskedelemben dol­gozó nőknél egyre gyako­ribb a spontán vetélés, a veszélyeztetett terhesség és a koraszülés. Bizonyos bolti munkákat tehát nem szabad könnyű munkának minősíteni. A kereskedel­mi alkalmazottakat kép­viselő felszólalók szinte kivétel nélkül sürgették a munkaidő csökkentés ki­­terjesztését, illetve az eh­hez szükséges feltételek kidolgozását. Sürgették továbbá a kü­lönösen vidéki áruházakat sújtó osztott munkaidő megszüntetését, ami gya­korlatilag napi 10—12 órás munkaidőt,­­ illetve készenléti időt jelent a többségében nő dolgozók­nak. Fontos szociális szempont, de a zavartalan munkának is feltétele a gyermekintézmények fej­lesztése. Sok nehézséggel jár, hogy a bölcsődék, az óvodák és az üzletek nyit­vatartási ideje eltér egy­mástól. A felszólalók hangsú­lyozták az üzemi demok­rácia fontosságát, a szak­szervezeti tisztségviselők szerepét az egészséges munkahelyi légkör kiala­kításában, aláhúzták azonban a gazdasági ve­zetők felelősségét, példa­­mutatását, amely úgyszól­ván döntő tényezője egy­­egy vállalati közösség hangulatának, az őszinte véleménynyilvánításra va­ló ösztönzésnek. A szakszervezeti tiszt­ségviselőket minden szin­ten arra kell biztatni, — húzta alá a vitában fel­szólaló Nemeslaki Tiva­dar, a SZOT titkára —, hogy jobban figyeljenek az emberek problémáira és bátran képviseljék őket. A vállalati szakszer­vezeti bizottságok felada­ta érdekvédelmi tevé­kenységükben az egyénere és a vállalat érdekeit ösz­­szeegyeztetni. Nem járha­tó út azonban a bizalmi­tól követelni, hogy 20—30 tagú csoportja érdekeit a közérdekkel, az össztársa­dalmi érdekekkel egyez­tetve képviselje. A bizal­mi dolga saját választói­nak érdekképviselete. A bizalmiak munkájá­ról egyébként is sok szó esett a kongresszuson, szerepük jelentőségét kü­lönösen az adja, hogy a kereskedelmi szétszórt egységekben többnyire a bizalmi testesíti meg a szakszervezetet. Társai ér­dekképviselete mellett a szakszervezet nevelő mun­kájából is ki kell vennie részét. Ez a nevelő mun­ka a lakosság tömegeivel való állandó kapcsolat miatt válik különösen je­lentőssé. A kongresszus tiltakozó táviratot intézett az Ame­rikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségé­hez a délkelet-ázsiai ag­resszió ellen és Angela Davis szabadonbocsátásá­ért. A kétnapos vitát Ligeti László főtitkár foglalta össze. A kongresszus ezután megválasztotta a 89 tagú új központi vezetőséget, a számvizsgáló bizottságot és a szakszervezetek XXII. kongresszusának 75 küldöttét. A központi vezetőség megtartotta első alakuló ülését, megválasztotta az elnökséget. A szakszerve­zet főtitkára ismét Ligeti László, elnöke Szász Fe­rencn­é lett. Titkárai: Nagy László, dr. Krekics György, és Vészi Lászlóné. Alelnökei: Körösi Gyula és Lehr György. Az el­nökség további tagjai: Aradi Vilmosné, Bán Gyula, Forró Andor, Föl­des Jánosné dr., Gelb Miklós, Horváth János, Kiss Tibor, Kopasz Jó­­zsefné, Nasch Miklós, Ré­­dei Alfréd, Szente Gyula, dr. Szilvasán Pál, Vásári Endréné, Zenkó Béla. A számvizsgáló bizott­ság ismét Balassa Jánost választotta elnökévé. Lukács Mária A villa ablakai völgyek­re néznek — távolabb pá­ra burkolja a nagyvárost. A Költő utcában vagyunk a Szabadsághegyen, a fo­lyosókon és a dolgozószo­bákban ragyogó tollú fe­hér madarak fényképei a falon, lilék és kanalas gé­mek csillogó víz fölött, er­dőrészletek — a magyar táj és a magyar fauna mesteri fotói. Legtöbbjük a hivatal elnökétől, dr. Tildy Zoltántól szárma­zik; a férfitől, aki 1946-Mostanában az egész világ a légkör, a folyamok és tengerek szennyezett­ségéről beszél — a nagy folyóiratok, magazinok ol­dalai tele vannak elriasz­tó képekkel. A bioszféra program, amelyet az ENSZ az ember termé­szeti környezetének meg­óvására alakít ki, társa­dalmi rendszerüktől füg­getlenül érdekli az orszá­gokat. Csak az okok ke­resése különböző. A nyu­gati szakemberek kerülik a gyerek néven nevezését, bizonyos iparágak kont­­r­ollálatlan és csak az üz­leti igényeket néző túl­­fejlesztését és a bioszféra szennyezettségét egysze­rűen megmagyarázzák az emberiség túlszaporodá­­sával. A mi elvi alapunk más: az irányítható ipar­­fejlesztés, az ember kör­nyezetének konszernek érdekeitől független vé­delme. Ezt az alapot kép­viselte és képviseli az Országos Természetvé­delmi Hivatal elnöke, mostanában minden nem­zetközi találkozón. Sok van ilyen, mert a bioszfé­ra védelme előtérbe ke­rült. És nem is lehet nem­zetközi összefüggéseiből kiragadni, hiszen a lég­kör és a vizek minden­kié. Nagyon sokat lehet­ne elérni országok közöt­ti kétoldalú egy­ezmények­kel is. De azért itt, a Szabad­sághegyen, ahol valahá­ban szinte egy szál maga lett a természetvédelem első gazdája és most egy megnövekedett hatáskörű, nagy intézmény élén új feladatokra készül. Jókai ültette a maga svábhegyi fáit, elsősorban a hazai tennivalókról kell beszélni. Ezek nem is je­lentéktelen eredmények­hez csatlakoznak, mert bár a hivatal vezetőjének és munkatársainak sem kenyerük a dicsekvés, nincs okunk röstellkedés­Az első földművelés­­ügyi miniszter, akivel a fiatal szakember, a ter­mészet és a természetfo­­tózás szenvedélyes híve szót értett, Dobi István volt, attól kezdve külön­böző funkciókban, de lé­nyegében ugyanezt a te­­véknységet végezte, a Ter­mészetvédelmi Tanács fő­titkári asztalánál is. Az eredmények közé számít a tihanyi tájvédelmi kör­zet kialakítása, a kisbala­­toni vízhiány megszünte­tése, s tegyük ide, nem is zárójelben, néhány Euró­pa-, sőt világszerte ismert szép film. Nem hiszem, hogy van még egy orszá­gos hivatalunk, amelynek vezetője helikopter ajta­jából színesfilmezne, vagy napokat szeretne tölteni a vizek, nádasok világában. Ma már csak szeretne, mert az országos hatás­A nagy feladat most az ember természetes kör­­nyezetének jobb védelmé­­re természetvédelmi vo­natkozásban , világvi­szonylatban sem. Ami a felszabadulás óta történt, valóban korszakos válto­zás. Csak néhány példa: sikerült megszüntetni a Badacsony pusztulását, természetvédelmi rezer­vátumot létesíteni a Kis- Balatonnál, a Fehér-tónál, a Velencei-tavon, a sok eredmény szubjektív ki­indulópontja dr. Tildy Zoltán gyerekkori élmé­nye, a Sárrét, annak kü­lönös, a századeleji víz­szabályozás miatt tönkre­ment növény- és állatvi­lágas körti hivatal vezetése erő­sen a fővároshoz köti. De a lehetőségek ugyanakkor — nem utol­sósorban az 1961. évi ter­mészetvédelmi törvény­­erejű rendelet végrehaj­tásáról most megjelent kormányrendelet révén — szélesedtek és nőttek. Benne van ebben a nö­vekvő lehetőségben a ta­nácsok önállóságának nö­vekedése is. A megyei ta­nácsok széles körű termé­szetvédelmi jogkört kap­tak, maguk határozhatnak meg védett területeket — a Költő utcai hivatal csak az országosan kiemelkedő értékekkel kell, hogy tö­rődjön ezután. Ez utat en­ged az egészséges lokál­patriotizmusnak , meg a realitásnak is, mert a kis létszámú hivatal képtelen szakadatlanul cikázni az ország szép tájai között. Szerencsére sok van. Ebbe tartozik, hogy Bu­dapest körül 30—50 kilo­­méteres körzetben a Pi­­lis, a Börzsöny, a gödöllői dombok igazi pihenőterü­letté váljanak, hogy egyik se legyen kizárólagos cél­pont, ahol a túlzsúfoltság, az autók serege már elle­ne mond a pihenésnek. Tíz-tizenöt éves távlatban az a feladat, hogy ne csak Budapest, hanem a többi iparvárosok körül is ki­alakuljon a jó levegő, tiszta víz, erdész szaktu­dással karbantartott (te­hát nem ápolatlan) park­erdők övezete. Ezeknek a lelkes szak­embereknek, tudósoknak olyan lehetőségei nyíltak most, amelyek korábban valóban utópiának tűntek volna, így például­­ több tárca nagyon jó akarata Másutt az utak új nyom­vonalának kialakítása kö­vetel jó együttműködést a leginkább érdekelt KPM-mel. Dr. Tildy Zoltán is szereti a szép fasorokat, általában a fákat. Ha nem szeretné, nem ülne az író­asztala mögött. De azért emlékeztet rá: a nagy nemzetközi útvonalak épí­tése, a korszerű útvezetés egyszerűen biztonsági ok­ból nem fér össze a sűrűn telepített fasorokkal, a kü­lönböző, tehát a gépkocsi­­vezető figyelmét változa­tosságával felfrissítő út­menti elemek lesznek „di­vatosak”, a sövény, bo­korcsoportok, ismét fák, ismét sövény. Ez nem mond ellent annak, hogy a magyar tájra annyira jellemző értékes fasorokét megóvják, és ahol csak lehet, megtartsák. A me­gyék már készítik értékes fasoraik listáját: sok tár­gyalás, egyeztetés. Ugyszó támogatásával — szavuk lesz a településfejlesztés­ben, mert a hivatal véle­ményét a kormányrende­let szerint most már ki kell kérni a táj jellegét megváltoztató minden építkezési, telepítési terv készítésénél, s a jövőben az ipar levegőrontó új lé­tesítményei sem a beletö­rődés, hanem az azonnali módosítás fogadtatásában részesülnek. Ez persze, mint annyi minden más, anyagi kérdés: levegőtisz­­tító berendezések, derítők, a folyók ipari szennyezé­sét kiküszöbölő apparátu­sok megrendelése és be­építése nem filléres tétel. Nagy egységekben gon­dolkodni, az egészet nézni és ugyanakkor vigyázni a helyi kincsekre: komplex munka. Hódmezővásár­hely és Szeged között most jelölték ki és tették védet­té az ország III. tájvédel­mi körzetét, a Tisza hul­lámterében, azt lehetne mondani, Mártély köz­ponttal.­retet segít majd, hogy a természet vesztesége lehe­tőleg minimális legyen, mert a táj esztétikuma is nemzeti kincs. De túlzá­sokkal óvni ezt se lehet. Az ember és környeze­te, az ember és a termé­szet — ez a két összefüg­gés kerül elő újra és új­ra. Egyébként ilyen cím­mel („Ember és termé­szet”) fotóművészeti vi­lágkiállítás is nyílik az idei vadászati világkiállí­táson, ahol minden eddi­ginél nagyobb szerepet kap a tervszerű termé­szetvédelem. A falra né­zek, dr. Tildy íróasztala fölött a karcsú, kiterjesz­tett szárnyú madarakra. Emberi életünk szép, ter­mészeti környezetére, me­lyet nemcsak filmszala­­gon és nemcsak albumok­ban kell továbbadnunk a következő nemzedéknek. Baktai Ferenc Hivatalok a természet Szabadsághegyi beszélgetés környezetünk védelméről A Sárrétről indult el A megyék hatásköre Zöld gyűrűt a városok köré Utak, fák, realitások Igazságügyi vezetők országos értekezlete Dr. Korom Mihály igaz­ságügyminiszter szerdán az EDDSZ székházában országos értekezletet tar­tott a bírósági elnökök, a minisztérium és a bünte­tésvégrehajtás vezető munkatársai részére. Az értekezlet részvevői megvitatták az MSZMP X. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásából az igazságügyi szervekre há­ruló feladatokat. Az értekezleten megje­lent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Benkei András belügyminiszter, dr. Szakács Ödön, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke, dr. Szénási Géza legfőbb ügyész és Borbándi János, az MSZMP KB osztályve­zetője is. A tanácskozáson felszólalt Biszku Béla is. (MTI) 5 — Mit lehet rólam ír­ni? — kérdezett vissza Tóth István, amikor tele­fonon jeleztem, hogy ri­port céljából szeretném felkeresni. De ahogy bemelegszünk a beszélgetésbe Tóth Ist­vánnal, aki 1967 óta a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára, és most or­szággyűlési képviselőnek is jelölték — úgy érzem, nekem inkább az a gondom, miként írjak meg róla minden ér­demeset. Ez a 48 éves férfi eredetileg vil­lamosvezető volt, de a felszabadulás előtti és utáni munkásmozgalom másfajta vezetővé érlelte. 1949-től kezdve Pápán, majd Zala és Somogy me­gyében, utána pedig a fő­város VIII., IX. és XVII. kerületében a legmaga­sabb területi pártbizott­ság irányító posztjain dol­gozott. — Végül — fűzi hozzá —, mozgalmi tapasztala­tokkal gazdagodva 140 ezer tagú szakszerveze­tünk főtitkári tisztségébe választottak meg. Talán azért is, mert ez a szer­vezet — amelynek mind­végig tagja maradtam — indított el mozgalmi pá­lyámon ... — Hol, hogyan lett kép­viselőjelölt? — A Ferencvárosban, mert itt dolgoztam a leg­tovább, mint a kerületi pártbizottság első titkára, és nagyon jó kapcsolatom alakult ki a lakossággal. Konkrétan egyébként a József Attila lakótelepen jelöltek, amelynek felépí­tésénél még jómagam is bábáskodtam ... Jelölőgyűlésén ritka kellemes élményben volt része. A sok felszólaló közül egyik azzal aján­lotta képviselőnek, hogy jól ismeri őt Pápáról, a másik Zala megyéből, a harmadik Somogyból, többen a VIII., IX., és a XVII. kerületi párttiszt­ségei idejéről, aztán köz­lekedésiek álltak ki jelö­lése mellett. Szóval csupa olyan ember, aki az or­szág és a főváros külön­böző részéről és munka­­területéről ismerte eré­nyeit, vezetői képességeit és a dolgozók problémái, sorsa iránti érzékenysé­gét. — Hogyan kerültek ezek az ön jelölőgyűlésé­re? — Erre én is kíváncsi voltam, mert ez számom­ra is meglepő és rejté­lyes volt, meg aztán több­ségükre már nem is em­lékeztem. Amikor a gyű­lés után erről is beszél­gettem velük , kiderült, hogy mindnyájan már régóta a lakótelepen él­nek. Hiszen ennek min­den lakója az ország és a főváros különböző részei­ből az elmúlt évtizedek belső „népvándorlásával” került ide, így hát na­gyon meghatottak ezek a spontán ajánlások, ame­lyekre a legkevésbé szá­mítottam ... Persze olyan felszólaló is akadt, aki közölte, hogy korábban nem ismerte Tóth Istvánt, de amikor a népfrontnál már előbb értesült a jelöléséről , külön „maszek-nyomo­zást” folytatott utána. S még arról is tájékozódott, hogy a családi élete pél­dás, két nagy lánya van. Mellesleg az egyik peda­gógus, a másik könyvtá­ros. Az illető szavaiban egyébként az volt a leg­derűsebb, ahogy tovább­adta informátorai ama véleményét: „Ezzel az emberrel jól jártok ...” — A szakszervezeti fő­titkár és a leendő képvi­selő tisztségében milyen k­özös vonásokat lát? — Mindenekelőtt azt, hogy mindkettőt csak a közügyek, a közérdek odaadó szolgálatával le­het ellátni. Ezért, ha kép­viselőnek is megválasz­tanak, mindkét területen fő feladatomnak tekin­tem: bátran és őszintén képviselni a hozzám tar­tozó szervezett dolgozik és az engem Parlament­be küldő lakosság érde­keit. Sosem elhallgatva a valóságos problémákat és ellentmondásokat... — Az elmúlt évek alatt milyen eredményeket ért el szakszervezetük? — Minden közlekedési, karbantartó és javító­üzemben lényegesen ja­vultak a dolgozók mun­ka- és szociális körülmé­nyei. További fő célunk a közlekedési dolgozók bérét összhangba hozni az ipari dolgozók átlag­bérével. És elérni a szak­­szervezetünkhöz tartozó körülbelül 30 ezer hiva­tásos gépkocsivezető szakmunkássá minősíté­sét... — Választókerületében milyen megoldásra váró problémákat lát? — Most csak egyet em­lítenék, azt, hogy a József Attila telepen meghagy­ták a hajdani Mária Va­léria telep néhány ház­csoportját, a múlt emlé­keztetőjéül — „leendő múzeumnak”. Csakhogy lakóik továbbra is ott­­maradtak a mélyedésbe épült, esőktől mindig be­ázó, egészségtelen épüle­tekben. Nos, őket nem te­kinthetjük a múlt afféle élő múzeumának. Hely­zetükön változtatni kell, mert ez még a telepi mo­dern házak lakóinak a lelkiismeretét is bántja És az enyémet sem hagy­ja nyugton. .. Szenes Imre Bátran és őszintén képviselni Mesterséges bioszféra több éves űrutazásokhoz Orbitális űr, állomásuk biológiai kísérletek számára Jazdovszkij professzor előadása V. J. Jazdovszkij pro­fesszor, a szovjet űrha­jós- és tudósküldöttség vezetője a Technika Há­zában tartott előadásában a közeljövő egyik legfon­tosabb űrkutatási felada­taként a hosszan tartó űrutazások feltételeinek kidolgozását jelölte meg. A huzamos űrrepülése­ket az eddigiektől lénye­gesen eltérő feltételek között lehet lebonyolíta­ni. Az eddig felbocsátott űrhajók utasai a szó szo­ros értelmében készletből éltek. Az oxigént, gázt vagy folyékony állapot­ban, illetőleg vegyületek­­ben vitték magukkal, ele­gendő vízkészletet tárol­tak az űrhajóban és lé­nyegében előre elkészí­tett élelmet fogyasztottak. A hosszan tartó, több hónapos, esetleg több éves űrutazásokhoz szükséges alapvető életfeltételeket nem lehet ilyen úton biz­tosítani. Az oxigén, a víz és az alapvető elemek természetes körforgásá­hoz hasonló folyamatot kell létrehozni az űrha­jóban. Röviden szólva, mesterséges bioszférát kell teremteni. Fontos szerepet játszik majd az űrhajón végbemenő nö­vénytermesztés. A súlytalanság követ­kezményeinek vizsgálata még távolról sem tekint­hető befejezettnek. A hu­zamosabb ideig tartó súlytalansági állapot meg­változtathatja a szervezet egyes biokémiai, biofizi­kai anyagcsere folyama­tait. Mindezeknek a kér­déseknek tanulmányozá­sában igen nagy nehéz­séget jelent, hogy földi körülmények között tu­lajdonképpen nem lehet létrehozni a súlytalanság állapotát. Az állandóan működő orbitális űrállo­mások létrehozása azon­ban lehetővé teszi majd a biológia és az orvos­­tudomány számára ezek­nek a problémáknak a megoldását. Űrhajós-tudósok Debrecen díszpolgárai A hazánkban tartózko­dó szovjet űrhajós- és tu­dós-küldöttség három tag­ja: V. I. Jazdovszkij pro­fesszor, űrbiológus, B. Je­­gorov, a Szovjetunió Hő­se, a Voszhod 1. űrhajó­val végrehajtott csoportos űrrepülés egyik részvevő­je, és J. Rilov, a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miája űrkutatási intéze­­tének tudományos titká­ra — Hajdú-Bihar me­gyébe látogatott A vendé­geket Kárához László, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a me­gye és a város dolgozói nevében. Szerdán dél­előtt a szovjet küldöttség részt vett a debreceni ta­nács végrehajtó bizottsá­gának a Déri múzeumban megtartott ünnep ülésén, ahol Debrecen díszpolgá­raivá avatták a három szovjet űrhajós-tudóst. A. Filipcsenko űrhajós ezredes, a Szovjetunió Hőse, a Szojuz 7. pa­rancsnoka és B. Rogyio­­nov professzor, a műszaki tudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája űrkutatási intézetének osztályveze­tője — a hazánkban tar­tózkodó szovjet űrhajós- és tudósküldöttség tagjai — szerdán Vas megyébe látogattak. (MTI)

Next