Népszava, 1971. május (99. évfolyam, 102–126. sz.)
1971-05-08 / 107. szám
L/c A NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 107. SZÁMÁRA 1 FORINT 1971. MÁJUS 8. SZOMBAT Miág proletárjai, egyesüljetek ! Ligeti László: A vásárló szempontjai érvényesüljenek az ipar és a kereskedelem munkájában Ligeti László, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára a többi között az ipar és a kereskedelmi vállalatok együttműködéséről, szoros kapcsolatának szükségességéről beszélt felszólalásában. — A magyar ipari vállalatok legnagyobb vevői a belkereskedelmi vállalatok és fogyasztási szövetkezetek — hangsúlyozta. — Az ide irányuló áruszállítások terjedelme meghaladja mind az exportra, mind a beruházási piacokra szállított mennyiséget. A fogyasztási cikkekben a lakosság azonnal és közvetlenül érzékeli ipari termelésünk fejlődését, helyzetét, előrehaladását, de elmaradását is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a lakosság széles tömege először üzleteinkben, áruházainkban, vagy éttermeinkben találkozik államunkkal. Nem mindegy, hogy ez a találkozás miképpen történik. A továbbiakban a fogyasztási cikkek termelésének kedvező fejlődéséről beszélt, kiemelve azonban az áruellátás, a kínálat hiányosságait: a minőség, a választék, a termékek korszerűsége még mindig nem kielégítő. Sok az ütközőpont árak, csomagolás, készletezés, minőség kérdésében az ipari és a kereskedelmi vállalatok között. Rugalmasabban, a még tapasztalható konzervativizmust leküzdve kellene együttműködni. Az ipar és a kereskedelem hibáinak megszüntetésében jelentős tényező lenne, ha az érdekelt vállalatok, szövetkezetek együttműködése végig kísérné az áru teljes útját a termelőtől a fogyasztóig és működésükben valóban a vevőszemlélet, a vásárlók érdekei jutnának kifejezésre. Utalt a vállalatok ötéves terveire, amelyek elkészítésében kitűnő al- Ballók Ferenc. A reform jól hatott a termelékenységre Ballók Ferenc, a Borsodi lakosművek mintegy 38 ezer Hőerőmű szakszervezeti bízott dolgozójának helytállását mélságának titkára a Magyar Viltatta, akik éjt nappallá téve, az időjárás viszontagságaival dacolva igyekszenek kielégíteni a lakosság és a népgazdaság energiaigényét. Ezt követően gazdaságirányítási rendszerünk hatásáról szólt. Elmondotta, hogy a reform kedvezően befolyásolta a termelékenységet. A gazdálkodás eredményessége azonban nem megfelelően alakult, mivel az ágazat nagy értékű berendezésekkel dolgozik. Emiatt a villamosenergia-ipar dolgozói jövedelmének emelkedése az elmúlt három évben elmaradt a népgazdasági átlagtól. A negyedik ötéves tervet érintve megemlítette, hogy a tervezett beruházások nem fedezik teljesen a villamosenergia-ipar mintegy 50 százalékos termelésfelfutását. A számítások szerint a bérfejlesztési lehetőség is elmarad a népgazdasági átlagtól, mivel a következő öt évben az eszközérték nagyobb mértékben nő, mint az árbevétel és a nyereségtömeg. Végezetül hangsúlyozta, hogy a Magyar Villamosművek megfelelő segítség nélkül nem tudja biztosítani a lakosság és a népgazdaság negyedik ötéves tervében szereplő energiaszükségletét. A kongresszus szünetében fehér asztal mellett találkozott a skót szakszervezeti küldöttség Fock Gáspár és Biszku elvtársakkal Szép Szó.......................................................... . . . 7—10 Az új tanácstörvény és a lakosság ..............13 Titok-e a titok?............................................. .............13 Tizenkétmilliárd forint közművek korszerűsítésére . . ..............16 Befejeződött a vita a szakszervezetek XXII. kongresszusán / IT, intézet Fock Jenő miniszterelnök felszólalása a pénteki tanácskozáson A kongresszus állásfoglalása Indokínáról, a Közel-Keletről Koreáról és az európai biztonságról általános, vagy azt meghaladó iskolai végzettséggel, a férfiaknak csak 60 százaléka. Viszont az összes aktív dolgozó nő valamivel több, mint 18 százaléka, a férfiak 59 százaléka rendelkezik ipari szakképzettséggel. Felmerül a kérdés, vajon miért lassúbb a nők szakmai képzése, továbbképzése? Mi az oka annak, hogy a lányok felvétele a szakmunkástanuló intézetekbe még ma is csupán egynegyede a fiúkénak? Ma még mindig a hagyományosan női szakmák felé irányítjuk a lányokat, holott a műszeripar, az optikai munka, a finommechanika, a híradástechnika szinte nem nélkülözheti a nők kézügyességét. Sajnos, a vállalatok is csak akkor fogadják a lányokat e szakmákba, ha nincs elég fiú jelentkező. A műszeriparban jelenleg is csak 16 százalékos a lányok aránya, ugyanakkor a köszörűs szakmában, ahol igazán nem mondhatjuk, hogy kimondottan női szakma, 44 százalékos az arányuk. Mindezek azt bizonyítják, hogy nem elég tervszerű a lányok szakmai képzésének irányítása. Meggyőződésünk, hogy mindezt szemléleti okok is befolyásolják. Úgy gondoljuk, hogy a pályaválasztással egyidőben nevelő munkát is kell végezni mindazok körében, akik a tanácsot adják, akik azt várják és elfogadják. Kívánatos lenne elérni, hogy a nők számára alkalmas és a hagyományostól eltérő szakmákban is több lányt képezzenek. Befejezésül köszönetet mondott a nőbizottságoknak áldozatos munkájukért. A szakszervezetek XXII. kongresszusa péntek reggel 9 órakor folytatta a vitát a beszámolók, a határozati javaslat és az alapszabálymódosítás tervezete fölött. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Bullai Árpád, a Központi Bizottság titkára is. Az elnöklő Szigetvári Mária, a Szombathelyi Pamutipari Vállalat előmunkásnője bejelentette, hogy a küldöttek között szétosztották azoknak az állásfoglalásoknak a tervezetét, amelyekben a kongresszus kinyilvánítja véleményét az indokínai népek és dolgozók függetlenségi harcának támogatásáról, a közelkeleti helyzetről, Európa békéjéről és biztonságáról, valamint a koreai nép és a koreai dolgozók harcának támogatásáról. Kérte, hogy a tervezeteket tanulmányozzák és az említett kérdésekben a kongresszus foglaljon állást. Ezután megadta a szót Czerván Mártonna dr-nak, a SZOT nőbizottsága elnökének, három nyílik e szemlélet érvényesítésére. Hasznos volna, ha az ipari vállalatok és a kereskedelem kölcsönösen megismernék, felhasználnák egymás terveit. Aláhúzta Ligeti László, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatok helyes együttműködését elő kell segíteniük az iparági szakszervezeteknek. Jó kezdeményezésként említette meg az úgynevezett együttműködési megállapodásokat, amelyek a lakosság tökéletesebb ellátására, a bővebb választékra, az olcsó közszükségleti cikkek forgalmazására irányulnak. Sürgette a jó példák minél szélesebb körű térhódítását, kérve a szakszervezeti mozgalom támogatását a korszerűbb termékek tömeges gyártásának elősegítéséhez, a helyes szemlélet kialakításához. Czerván Mártonná dr.: A nézetek változása csak lassan követi a gazdasági intézkedéseket Czerván Mártonná dr., a SZOT nőbizottságának titkára elöljáróban hangsúlyozta: " Mindnyájan meggyőződhettünk a kongresszusunkat megelőző választáskon is, hogy a szakszervezeti mozgalom nagy felelősséggel és tenniakarással fogott hozzá a párt, a kormány és a SZOT nőpolitikai határozatainak végrehajtásához. A vállalatoknál az egyenlő munkáért egyenlő bér elve fokozatosabban kezd érvényre jutni: felmérik a lehetőségeiket, hogy a helyi erőforrásokból is tovább javíthassák a dolgozó nők élet- és munkakörülményeit. A gyermekintézmények fejlesztésének különböző formái jönnek létre. A kisgyermekes és nagycsaládos anyákat számos munkahelyen mentesítették az éjszakai műszak aló. Nagy figyelmet fordítanak az egyedülálló nők és a nagycsaládos szülők gondjainak enyhítésére. — Joggal mondhatjuk, hogy megmozdult a társadalom lelkiismerete e tekintetben. Mindezt — úgy gondolom — csak biztató kezdetnek tekinthetjük. A továbbiakban a nők társadalmi és közéleti szereplésének helyes megítéléséről beszélt, kiemelve, hogy a szakszervezeti választásokon a szakszervezeti tisztségviselők csaknem 50 százalékában nőt választottak. Az állami és gazdasági vezetésben közel sem ilyen kedvező az arány. A ruhaiparban például 42 vállalatvezető között mindössze egy női igazgató van. — Akaratlanul is felmerül a kérdés az emberben — fejtegette —, vajon a nők csak a termelő munkában, vagy csak a társadalmi munkában tudnak helytállni? Gazdasági, irányító munkakörökben nem? Vajon tudás, felkészültségbeli okok játszanak itt közre? Vagy szemléleti tényezők? — Meggyőződésünk, hogy az utóbbiak. Ezen nem árt elgondolkodni mindazoknak, akik segíthetnének rajta. A tapasztalatok szerint a nézetek változása sokkal lassúbb, mint a gazdasági intézkedések. A következőkben a szakmai kongresszusokon felvetődött, a dolgozó nőket érintő problémákkal foglalkozott. Ilyen például a gyermekintézmények hálózatának kiépítése. A gyermekintézmény nemcsak a dolgozó nőnek nyújtott szociális juttatás, hanem a termelés zavartalanságával is összefüggő fontos társadalompolitikai kérdés. A férőhelyek elégtelensége akadályozza például a gyermekgondozási szabadságon levő édesanyák visszatérését munkahelyükre. — Szükségesítete -tartják----emelte ki —, hogy a negyedik ötéves tervben az állam közvetlen és elsődleges erőfeszítései mellett a vállalatok az eddiginél nagyobb anyagi támogatást adjanak a gyermekintézmények létrehozásához és fenntartásához. A jelenlegi jövedelemszabályozási rendszer azonban nem ösztönzi erre a vállalatokat. Konkrét számokkal bizonyítják, milyen terheket ró a részesedési alapra például egy 50—70 személyes új üzemi óvoda fenntartása, nem beszélve a létesítésről. Szükséges tehát megvizsgálni, miként lehetne a vállalatokat anyagilag is jobban érdekeltté tenni a gyermekintézmények fejlesztésében. Czerván Mártonné dr. hangsúlyozta a vállalatok és a tanácsok együttműködésének jelentőségét a területi gyermekintézmények fejlesztésében, majd a szolgáltatásokkal foglalkozott, olyan intézkedéseket sürgetve, amelyek ösztönzik a vállalatokat a szolgáltatások sokoldalúbb és szélesebb körűi fejlesztésére. A nők művelődéséről, a szakmai képzettség emeléséről szólva hangsúlyozta: a jelenleg aktívan dolgozóknők mintegy 63 százaléka rendelkezik nyolc Szente Gézáné: Nagy gond a gyermekek elhelyezése Szente Gézáné, a Budapesti Finomkötöttárugyár mintavarrónője, szakszervezeti bizalmi, munkatársai megbízásából elmondta, hogy komoly gondokat okoz a kisgyermekek bölcsődei, óvodai elhelyezése. Mivel gyáregységüknek gyermekintézményei nincsenek, megállapodtak a XIV. kerületi tanáccsal, hogy másfél millió forinttal járulnak hozzá a tervezett óvodaépítési programhoz, s így már ősszel 30—35 gyerek elhelyezésére nyílik lehetőség. Nem kevesebb a gond az általános iskolába járó gyerekekkel sem. Jó lenne — folytatta —, ha a szakszervezet segítene annak elintézésében, hogy a nem napközis gyerekek is kaphassanak ebédet az iskolában. Sok fiatal dolgozik náluk, akiknek albérletekben kell meghúzódniuk, s keresetüknek majdnem fele albérleti díjakra megy el. Befejezésül kérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, járjon közbe annak érdekében, hogy a jelenleginél lényegesen több korszerű és olcsó leányotthon épüljön. Benedek Miklós: A szabad idő tartalmas eltöltéséért Benedek Miklós, az Észak- Magyarország című lap rovatvezetője, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének küldötte az agitáció és a propaganda, valamint a kulturális nevelőmunka fontosságával foglalkozott felszólalásában, majd a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatásáról beszélt. Felhívta a figyelmet a helytelen szülői szemlélet megváltoztatására, amely a korábbi kereset reményében lemond a gyermek továbbtanulásában rejlő lehetőségekről. Kiemelte az általános műveltség elsajátításának nélkülözhetetlen voltát, majd arról beszélt, hogy a munkaidőcsökkentés és a szabad idő növekedése szintén kulturális feladatot von maga után. A hangsúly a tartalmas, eredményes, hasznos időtöltésen van, de nem szabad erőszakolni, csak ajánlani. Szóvá tette, hogy az üdülőkben — takarékossági okból — megszüntették az újságok előfizetését, holott ezek hasznos segítői a művelődésnek.