Népszava, 1971. augusztus (99. évfolyam, 180–204. sz.)

1971-08-01 / 180. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 99. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1971. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP Diplomák Zrínyi nevével k­iosztották a diplomákat a Zrínyi Akadémián. Katonatisztek 1971-ben és Zrínyi Miklós, aki utolsó művét, „Az török áfium ellen való or­­vosság”-ot 310 éve írta, lúdtollal, mécsfénynél — látszólag igen távoli két világ. Nukleáris fegyve­rek, szuperszonikus vadászgépek, felderítő lokátorok és infravörös technikával éjszaka látó harckocsik itt — szablya, ló, nyereg, elöltöltő ágyú ott. És mégis... „Ha nem tudom, mennyi hadaink lesznek is és micsodás bátor szívűek, de ha nem taníttatott nép, nem tudós, csak semmi haszna lészen; mert nemcsak abban áll a tudomány és a hadi mesterség, hogy a vitéz vetekedjék akármiképpen, hanem hogy okos­sággal ... Jobbnak kell hát lennünk, vitézebbeknek is, tanultabbaknak is...” Ezeket a szavakat 1661-ben írták le. De, bár korszakok teltek el és fogalmak cserélődtek, a lé­nyeg a gépkocsizó lövészezredek és a több lépcsős rakéták korában is megmaradt. Taníttatott , azaz képzett, művelt sereg a hon­­védelmére! ■ mi korunk képes ennek a háromszáztíz éves ki­s­­vánságnak a valóra váltására. A mi korunk 11 alatt a mi társadalmi rendünket is érteni kell: a kettőt együtt. A tiszti hivatás könnyed kar­rierből, amellyé a századforduló operettszemlélete avatta, s keserves csalódásból, amivé a második vi­lágháború degradálta, csak a szocialista rendszer Magyarországán válhatott diplomával egybekap­csolt, a békés életben is értékes hivatássá, kettős ér­tékű szolgálattá. A legtisztább szándékkal sem lehetett azonnal ilyenné: 1945 után hosszú évekig az volt az elsőd­leges, a múlhatatlan követelmény, hogy a népi de­mokratikus átalakulás igenlője legyen az, aki egyen­ruhát visel. El kellett dőlnie a társadalmi fejlődés nagy kérdéseinek és magasabb színvonalra kellett emelkednie egész népünknek ahhoz, hogy a Zrínyi nevét viselő akadémia diplomái mai értéküket el­érjék. E­nnek az új értéknek sok bábája van. Az első: ne tagadjuk, az igény. A hadtudományok — és a tőlük elválaszthatatlan más tudományágak növekvő igényei. Az, hogy egy fiatal katonatiszt egyúttal tanár vagy mérnök is legyen, esetleg pszi­chológus, harminc éve valószínűen ballaszt lett volna, felesleges túlsúly. Egy „taníttatott nép” fiai közt azonban más a helyzet. A sorkatonák jelentős százaléka erősebb műveltségi „hozománnyal” érke­zik a laktanyába, mint apja idejében a katonatiszt érkezhetett. Nincs ebben szemernyi lebecsülés sem — még csak az előző társadalmi rend tisztességes és jó szándékú katonáival, tisztjeivel szemben sem. Ez csak egyszerűen a folyton fejlődő társadalom ténye. Az új értékre tehát szükség van, mert vezetni, okos és jó parancsot adni, példát mutatni csak így lehetséges. A második serkentő tényező a szocialista test­vérországok, a Varsói Szerződés közös katonai dokt­rínája, a szovjet hadászat tapasztalataira épülő, a mai követelmények és adottságok színvonalán is szüntelenül tovább fejlődő szocialista katonai tudo­mány. Mert korunkban Zrínyi szavával „vitéz had­nagy”, vagy az akadémiáról kikerültek rangját em­lítve őrnagy, alezredes, ezredes csak az lehet, aki „nem akármiképpen vetekedik” az esetleges ellen­séggel, „hanem hogy okossággal”. A diplomák mai értékének harmadik nagy össze­tevője: a hivatás politikai volta. „Arra neveltük önöket, hogy a tiszt hivatása mindenekelőtt po­litikai hivatás, amelyet önként és tudatosan vál­laltak. Célunkat akkor értük el, ha beosztásukban, mindennapi munkájukban valóban példamutatóan, kommunista parancsnokhoz és politikai munkáshoz méltóan tevékenykednek” — mondta a diploma át­adásakor az akadémia parancsnoka. Hogy ez meny­nyire igaz, azt mindenki, aki rövidebb-hosszabb ideig katonai közösségben élt, tanúsíthatja — és különö­sen a mi éveinkben. Ezen a nyáron néhány hetet légvédelmi rakéta­­tüzérek között töltöttem, egy távoli szovjet gyakorló­téren. Minden — a legkorszerűbb technikával kap­csolatos — élményen túl és mindegyikkel egy időben azt tartom legértékesebb emlékemnek és tapasztala­tomnak, hogy az élet mennyire túllépett azon a régi kategórián, amelyet úgy hívtak: „politikai tiszt”. Ma­napság csak politikai tiszt van. Minden tiszt az. Akkor is, ha a lokátorok fő­mérnöke, ha a ballisztika kérdéseiben igazodik el szakmája szerint legjobban, akkor is, ha a polgári védelem szakszolgálati ágaiban van otthon. Az új igényű hadsereg minden lélegzetvételében ott a po­litika, világrendszerek szembenállása, a mi hazánk hovatartozása, a belső rend építésének és védelmé­nek és az új társadalom világméretű sikereinek vagy gondjainak minden összefüggése. Gyakorlótéren és tanteremben, és a sztratoszférában mindenütt jelen van a politika. A hivatásos tiszt és a sorkatona min­den percében is­ diplomák ennek a kommunista tiszti életformá­nak okmányai is. A szocialista hazaszeretet „doktori” oklevelei. Korunk tudásáról, igényei- I ír­ről szólnak. Zrínyi Miklós neve rajtuk a nem- s­zeti hagyomány pecsétje. Baktai Ferenc A forint jubileuma .. .................................. 2 Fejlődő népgazdasági águnk: az idegenforgalom . .. ........................... 3 Szerkesztik, írják az olvasók...................... 6 Fiatalokról, fiataloknak....................... ... 7 Az idénycikkek első félévi és várható áralakulása............................16 Megkezdték a holdexpedíciót az Apollo 15. űrhajósai Szombaton, közép-euró­pai idő szerint 14 óra 30 perckor David Scott ezre­des, az Apollo 15. ame­rikai űrhajó parancsnoka kilépett a Holdra. Nyolc perccel azután, hogy felnyitották a Falcon holdkomp ajtaját, kiszállt és elindult a Hold felszí­nén David Scott ezredes. N­éhány perccel később követte őt társa James Ir­win ezredes. Scott első szavai a Hold­ra lépés után: „Itt ebben a csodálatos és ismeretlen környezetben értem csak meg igazán azt az alap­vető igazságot, hogy az ember felfedezésre szüle­tett és ez az emberi fel­fedezések legnagyobbika”. Első feladatként Scott és Irwin a leszállóhely közvetlen közelében gyűj­töttek holdkőzetet, hogy minden eshetőségre — ha valamilyen okból esetleg sietve kellene elhagyniuk a Holdat — rendelkezze­nek kőzetmintákkal. A Falcon elnevezésű holdkomp közép-európai idő szerint pénteken 23 óra 16 perckor ereszkedett le a Hold felszínére az Apennin hegység térségé­ben, a Hadley síkságon. A holdkomp mindössze né­hány száz méternyire ért Holdat a programban ki­jelölt helytől. A földi irá­nyító központ a leszállást ,­mintaszerűnek” minősí­tette.­ Mintegy két órával a le­szállás után felnyitották a Falcon tetőnyílása záró­lapját, és Scott derékig ki­emelkedve mintegy fél órán át végzett megfigye­léseket a leszállási hely környékéről. Az egyéb­ként hallgatag Scott elra­gadtatott felkiáltásokkal tarkított beszámolót adott a földi irányító központ­nak a látottakról. Elmon­dotta, hogy a környéket három oldalról lankás, le­gömbölyített tetejű he­gyek, dombok borítják. Közölte, hogy véleménye szerint semmi sem fogja akadályozni a „holdautó­val” való közlekedést, mert nagyobb sziklatöm­bök nem zárják el az utat. Scott és Irwin, akik a tervek szerint három na­pot töltenek a Holdon, összesen 35 kilométert kí­vánnak megtenni a televí­ziós kamerával és a leg­különbözőbb tudományos műszerekkel felszerelt holdjáró segítségéve. A parancsnok lelkes be­számolójának végül is a houstoni központ vetett véget, amely elrendelte, hogy Scott térjen vissza a holdkomp belsejébe és kezdje meg pihenőjét. Né­hány felvétel elkészítése után ez meg is történt. A holdexpedíció harma­dik tagja, Worden űrhajós az Endeavour anyaűrhajó fedélzetén a Hold felszíné­től 120 kilométeres ma­gasságban futó pályán ke­ring és minden két órá­ban halad el társainak tá­maszpontja felett. Amerikai rajz az Apollo 15. űrhajón szállított holdkompról és holdautóról. A holdjárművet a két űrhajós szerelte össze. A tervek szerint három, mintegy 20 mérföldnyi kutatóutat tesznek meg Időjárási zűrzavar Európában Sok dolguk van a mentőknek Lesz elég víz, ha nem pazaroljuk Hazánk időjárása, amely úgyszólván naponta, sőt olykor óránként változik, illetve ingadozik, nagy­részt a Kárpát-medence időjárásának, valamint Közép- és Délkelet-Euró­­pa időjárásának függvé­nye. A levegő páratartalma felülmúlja a sok évi át­lagot. Péntek délután az átlagos légnedvesség mint­egy 62 százalék volt. A későbbiek során Nyíregy­házán 78, Miskolcon, Deb­recenben 88, a Tiszántú­lon általában 60—90, a Dunántúlon pedig 50—70 százalék volt a relatív lég­­nedvesség. Ezek az érté­kek csaknem kétszeresé­re, háromszorosára terjed­nek annak, ami az átlagos nyári napokon általában ki szokott alakulni. Közép-Európa fölött ál­talában felhős az időjárás. Országunktól keletre és nyugatra azonban lénye­gesen más az időjárás jel­lege. A Varsó—Budapest— Szófia vonalban fekvő mintegy 200 kilométer széles térségben a legma­gasabb nappali hőmérsék­let 5—8 fokkal volt ma­gasabb az évszaknak meg­felelő értékeknél, és ez a zóna nem távolodott to­vább keletre, hanem meg­állt. A hét utolsó napján számítanunk lehet arra is, hogy ez a meleg levegő hazánk térsége fölé áram­lik. A melegedés Európa nyugati és délnyugati tér­ségében is tovább tart. A meteorológiai jelzések szerint Európa időjárásá­ban zűrzavar készülődik. A sarkvidéki légtömegek előretörésének hatására Leningrád—Moszkva tér­ségében fokozatos lehűlés indult meg, és a legma­gasabb nappali hőmérsék­let 2,4 százalékkal esett az átlagos alá. A Kárpát­medence időjárása tehát a többféle tényező hatása alapján sűrűn váltakoz­hat. A felhőzet felszaka­­dozása is várható, és így a nappali felmelegedés csúcsértéke óvatos becs­lés szerint 30—33 fok kö­rül fog ingadozni. Vasár­nap egy-két helyen átfutó esővel, zivatarral számol­hatunk. A mentő szombati ki­vonulása 250 körül moz­gott. Már szombat dél­előtt, jórészt a meleg ha­tására, három halálos bal­eset történt. Amennyiben a hőmérséklet nem csök­ken, vasárnap is „csúcs­­forgalomra” számítanak. A vízművek szerint, mi­után az ipari üzemek nagy része szombat—vasárnap nem dolgozik, különösebb zökkenőre nem számíta­nak. De a magasabb eme­leteken lakók és a hegy­vidék lakosságának víz­ellátása nagymértékben függ attól, hogy a városi lakásokban és a kertes övezetekben miként ta­karékoskodik a lakossága vízzel. Közlemény Ponomarjov egyiptomi látogatásáról „A kommunistaellenesség kárt okoz a nemzeti érdekeknek" Az SZKP küldöttsége, amely az Arab Szocialis­ta Unió Központi Bizott­ságának meghívására Borisz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bi­zottsága titkárának veze­tésével július 20 és 30 között tartózkodott az EAK-ban, részt vett az ASZÚ kongresszusán és megbeszéléseket folytatott az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságában. Egyiptomi részről a találkozókon részt vettek Aziz Szidki, Mohammed Abdel Szálúm el-Zajjat, Kathalla Hatib, az ASZÚ Központi Bizottságának tagjai és mások. A tárgyalásokon a fe­lek megállapították, hogy találkozóik és megbeszé­léseik kifejezik az SZKP és az Arab Szocialista Unió kölcsönös törekvé­sét a pártkapcsolatok fej­lesztésére, amint ezt az SZKP XXIV. kongresz­­szusának és az ASZÚ or­szágos kongresszusának határozatai hangsúlyoz­ Az SZKP és az ASZÚ képviselői véleménycserét folytattak a pártkapcso­latok fejlesztésével ösz­­szefüggő konkrét intézke­désekről. Az SZKP kép­viselői méltatták az ASZÚ országos kongresszusa ál­tal jóváhagyott országos akcióprogram nagy jelen­tőségét. A találkozókon véle­ménycserét folytattak az időszerű nemzetközi prob­lémákról, különösen a közel-keleti helyzetről. Az SZKP képviselői a szov­jet nép és kommunista pártja határozott támoga­tásáról biztosították az egyiptomi és más arab népek harcát az izraeli imperialista agresszió kö­vetkezményeinek felszá­molásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatok kivo­násáért az 1967 júniusá­ban megszállt összes arab területről, valamint Pa­lesztina arab népe törvé­nyes jogainak biztosítá­sáért. Hangsúlyozták Egyiptom fontos szerepét az arab népek nemzeti felszabadító mozgalma fejlesztésében és összefo­gásában. A felek kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a kommunistaelle­nesség kárt okoz a népek felszabadulási törekvései­nek és nemzeti érdekei­nek, s ezért nem szabad teret kapnia. Az anti­­kommunizmus csupán a nemzetközi imperialista és reakciós körök érdekeit szolgálja. A kommunista­ellenesség elterjesztésére irányuló törekvések cél­ja, hogy megbontsa az arab forradalmárok so­rait az imperializmus, a cionizmus és az izraeli agresszió ellen, az arab népeknek a szabad és független fejlődésre való joga szavatolásáért vívott küzdelemben. Ezek a kí­sérletek arra is irányul­nak, hogy gyengítsék az arab népek és barátaik közötti szolidaritást és együttműködést. Birtokfoglalás Bolíviában A szom­bati bolíviai la­pokban megjelent közle­mény szerint az ország északi részén ezer felfegy­verzett paraszt elfoglalta Pardo Rojas volt kabinet­miniszter birtokát és hu­szonkilenc amerikai túszt tart fogva mindaddig, amíg Torres elnök törvé­nyesnek nem ismeri el a birtokfoglalást. A bolíviai belügyminisztérium az üggyel kapcsolatos közle­ményében beszámol a birtokfoglalásról, de hang­súlyozza, hogy a parasz­tok csak négy bolíviai pénzügyi szakértőt tarta­nak fogva, akik az ame­­rikaközi fejlesztési bank alkalmazottai. A SOHYO kongresszusa Szombaton megnyílt Tokióban a 4 300 000 tagot számláló legnagyobb ja­pán szakszervezeti szövet­ség, a SOHYO 42. kong­resszusa. Résztvevői meg­vitatják az idei év harcá­nak eseményeit. Icsikava, a SOHYO el­nöke megnyitójában hang­súlyozta: a dolgozóknak össze kell fogniuk a jogai­kért vívott harcban és ki kell alakítaniuk a mun­kásság egységfrontját. Felhívta a dolgozókat: harcoljanak a japán­­amerikai biztonsági szer­ződés felszámolásáért, s a japán militarizmus újjá­születése ellen. Munkában a kazlazók a Gombai Állami Gazdaságban. Riportunk a 3-as oldalon (Rédei Ferenc felvétele)

Next