Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)

1971-09-30 / 230. szám

1971. szeptember 30 Kevéssé ismert módszer Jelzések­­a közös vagyon védelmében A bűnözés elleni küzde­lem — közügy, politikai ügy. Állampolgári köte­­­lessége és személyes érde­ke is mindenkinek, hogy erejéhez, lehetőségeihez mérten a maga eszközei­vel is védje a társadalmi, és a személyi tulajdont, segítse a bűnüldöző szer­vek munkáját. A minden­kori állampolgári köteles­ségen túl is vannak azon­ban olyan kötelezettségek — és módszerek —, ame­lyek a laikus előtt talán kevésbé ismertek, a bűn­cselekmények számának csökkenését azonban ha­tékonyságukkal jól szol­gálják. • Magyarán: társadalmi ügy is, hogy okuljunk mindannyian egy-egy bűn­­cselekményből, s az üze­mek, vállalatok vonják le a megfelelő tanulságokat. Olyan előírás tehát a szig­­nalizáció, amely — ha va­lóban hatékonyan alkal­mazzák, komolyan veszik — segít, hogy a jövőben kevesebb legyen a társa­dalmi tulajdon megkáro­sítása, fokozódjék és ha­tékonyabbá váljék az el­lenőrzés. Az Országos Krimina­lisztikai Intézet korábban feldolgozta egy teljes esz­tendő társadalmi tulaj­dont károsító sikkasztásos ügyeinek szignalizációs gyakorlatát. Elemezték a tapasztalatokat, felmér­ték, mennyire szívlelik meg az üzemek, vállala­tok a rendőrségtől, ügyészségtől, bíróságtól kapott és kötelező érvé­nyű figyelmeztetéseket. Négyszáznyolcvanhét A szignalizáció — egy­­egy adott bűncselekmény kapcsán a „jelzés” — rendőrségi, ügyészségi és bírósági módszer, amely­nek kihatásaival sokszor találkozunk. A Btk. elő­írja, hogy az elkövetett bűncselekmények eseté­ben az okokat és körül­ményeket, amelyek elő­mozdították, illetve lehe­tővé tették a bűn elköve­tését, fel kell deríteni, sőt, a sértettek tudomására kell hozni. Természetesen kötelező a válasz is: „ná­lunk ezt és ezt tesszük azért, hogy több hasonló eset ne ismétlődhessék meg”. ügyet vizsgáltak meg a több mint 3000-ből, 467 esetben a rendőrség és ügyészség, 20 alkalommal pedig a bíróság szűrt le igen mélyreható tanulsá­gokat és adott jelzéseket. A tapasztalatok kedve­zőek voltak, a felmérés szerint ,.a szignalizáció intézménye — természete­sen más intézményekkel együtt — alkalmas a tár­sadalmi tulajdon károsí­tást, illetve sikkasztást lehetővé tevő körülmé­nyek jelentős részének feltárására, illetve meg­szüntetésére". Nem kevesebbről van itt szó, mint arról: mit tesznek a figyelmeztetett üzemek, vállalatok, illet­ve vezetőik azért, hogy — okulva egy hibából — to­vább ne károsodhassák a köztulajdon? A szignali­zációs tapasztalatok sze­rint „jó mozgás" tapasz­talható, adott új védő-, illetve munkaruhát egyesek ki­selejtezett holmival cse­rélik ki, s az újat eladják. A budai járási kapitány­ság, ilyen ügyeket vizs­gálva figyelmeztette a hi­bás gyakorlatra a Gör­dülőcsapágy Művek veze­tőit: a jelzés után új, ha­tékony szervezési utasítás készült a védőruhák egyenkénti nyilvántartá­sára. Sok bűnalkalom forrása volt az is, hogy szétszór­tan fekvő munkahelyek dolgozóinak bérét nem közvetlenül a dolgozók­nak, hanem a meghatal­mazottaknak fizették ki: előfordultak sikkasztások. A jelzések nyomán min­den esetben csatolni kell a bérszalagot, az emberek azonnal ellenőrizhetik, pontosan kézhez kapták-e a járandóságukat. A Budapesti Rendőr­­főkapitányság vizsgálati osztályán néhány egészen friss szignalizációs jelzés eredményeit is ismerteti a társadalmi tulajdon­vé­delmi alosztály vezetője. — Számon tartjuk jel­zéseinket, s azt is, hogy megfelelő válaszok, illet­ve intézkedések történ­nek-e? — mondja elöl­járóban. — A fővárosban igen sok a nagyüzem, a vállalat. A közvagyon fo­kozott védelme, az újabb bűncselekmények megelő­zése különösen fontos. Megfigyeléseink szerint gyakori, hogy a vállala­tok, gyárak a hasznos rendelkezéseket nem tart­ják be, írásaink nem­egyszer arra szorítkoznak tehát, hogy figyelmeztes­sünk a szabályszerű, pon­tos — s egyúttal a további bűnt is megelőző — mun­kamódszerekre. Egy hibát ne kövessen több Y J // Jogi esetek" — vagy több j­ ogi esetek.” A cím valószínűleg nem sokat mondott azoknak, akik tegnap este, a Fener­­bahcse—Ferencváros labdarúgó-mérkőzés után nyitva hagyták a tv-készüléket. Remélhetőleg sokan megtették, és sokan javasolnának mindjárt más, szembeötlőbb, izgalmasabb címet a csaknem egyórás műsornak. Pontosabban: sorozatnak. A „jogi esetek" — azazhogy egy ügyesen összehozott találkozása a jog­hoz nem konyító állampolgárnak a köznapjainkban bármikor „ráköszönő" joggal — tudniillik új tv­sorozat lesz. Az Igazságügyi Minisztérium szakem­berei, együttműködve a tv-vel, új és jó ötlettel kí­vánják „emberközelbe" hozni a jogpropagandát. Munkások és jogászok találkoztak az első adásban is: a Ganz Villamossági Művek egyik szocialista bri­gádjának tagjai beszélgettek a jogásztársadalom rendkívül képzett, magas rangú tagjaival, bírósági vezetőkkel — a munkásokat, a köznapi embert fog­lalkoztató esetekről, vitákról. ..A jogellenes károko­zás felelősségi viszonyai”, ez volt a vita, a játék témája: egyszerű, szemléltető eseteket boncolgatva derült ki, milyen könnyen juthat valaki abba a hely­zetbe, hogy — önakaratán kívül — valahol kárt okozzon, és valaki vele szemben kárigényt támasz­­szon. E­gyesek voltak a példák és közérthető, egysze­­­­rűen fogalmazott jogi érvekkel válaszoltak a V-J jogászok is a munkásoknak. Olyan fórumot adott tehát a televízió, ahol az állampolgár elmond­hatta véleményét megtörtént — vagy bárhol meg­történhető — károkozási esetekről; valakinek tudta nélkül felhasználják hirdetésben a fényképét; vala­kinek az erkélyéről leesik egy tárgy és sebesülést okoz; valakit megtámadnak, visszaüt, s később a támadó „kártérítést” követel, majd a bírók meg­indokolhatták, miért és hogyan alkalmazandók a kapcsolatos jogszabályok, mit mond és miért a tör­vény? C­sak dicsérni lehet a kezdeményezést: kell az ilyen műsor. A munkások jó igazságérzete, helyes, ösztönös jogérzéke egyenlő rangú part­nerekké tette őket a jogászokkal. Bírók, jogászok, munkások ilyen fórumon is jól, politikusan elbeszél­gethettek. Ami viszont vitatható: a műsor kicsit késői időpontja. Azok, akiknek elsősorban szólana — a munkások, az üzemek dolgozói —, többségük­ben kora hajnalban kelő emberek . . . Ettől a kis szépséghibától eltekintve, elismerést érdemel az Igazságügyi Minisztérium és a televízió! V. M. Hová lett a munkaruha Néhány példa a krimi­­nalisztikai intézet megfi­gyeléseiből : Egy könyvtáros 50 ezer forint értékű könyvtári könyvet értékesített an­tikváriumokban a saját zsebre. A jelzés figyel­meztette az Állami Könyv­­terjesztő Vállalatot, hogy az antikváriumokban el­adásra kínait könyveket sokkal jobban kell ellen­őrizni, megnézni, nincse­­nek-e bennük könyvtári bélyegzők? A könyvtárak­nak pedig olyan helyre is jelzést kell tenniük, ahon­nan könyvcsonkítás nél­kül nem távolítható el. Gyakori volt korábban, üzemekben, hogy a ki­s RÁKOSSZ két dolgo­zójának bűncselekményét péld­tul — szerződéskötés nélkül elvállalták egy kórházi részleg generál­kivitelezését, jogtalan bér­­kifizetések és egyéb bűn­­cselekmények követték a furcsa „üzletet" — külön­böző leltárhibákra, szám­lázási, könyvelési pontat­lanságokra lehetett vissza­vezetni. A rendőri jelzés után az új igazgató és fő­könyvelő megfelelő leltári és ellenőrzési utasítást adott ki. Az óbudai Mg­­tsz-t arra kellett figyel­meztetni — szintén bűn­­cselekmény kapcsán —, hogy a melléküzemág jogtalan tevékenységet is folytat, rossz a bizonylati fegyelem, ellenőrizhetet­lenek a másodállások. Egész kis értekezlet — több minisztériumi és ta­nácsi szakember — vitat­ta meg a szignalizá­­ció tényeit. És kap­tak sorozatos jelzése­ket az ingatlankezelő vál­lalatok is, mert a nekik dolgozó kisiparosok szám­láit nem ellenőrizték kel­lő gonddal, el nem vég­zett munkáért is fizettek helyenként. Sokszor és sok esetben kellett figyelmeztetni a különböző szállítóvállala­tokat, például arra, hogy nem pontosak a gépkocsi­­nyilvántartások, útját kell állani a „fekete fuvarok­nak”, a fiktív megrende­lők nevére eszközölt fur­csa „szállításoknak”. A szignalizáció, mint ezt a bűnüldöző szervek hangsúlyozzák, nem min­denható csodaszer; sajnos, a társadalmi tulajdon megkárosítói, igazodva a gazdasági élet módosulá­sához, változtatják mód­szereiket, újból és újból le kell leplezni őket. Vi­szont feltétlenül — és ha­tásosan! — elősegítik a jelzések, hogy a vállala­toknál egy-egy káros „ka­pu" bezáródjék, egy-egy elhanyagolt intézkedésnek ismét érvényt szerezze­nek, fegyelmezettebb és pontosabb legyen az el­lenőrzés. Tehát: újabb százezreket, milliókat véd­jenek meg a kártevéstől. Várkonyi Margit Fekete fuvarok Magyar­ NDK barátsági hét A Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei és a Német Szocialista Egység­párt Erfurt megyei bizott­sága, valamint az NDK budapesti kulturális és tá­jékoztató központjának rendezésében magyar NDK barátsági hét kezdő­dött szerdán Győr-Sopron megyében. Erre az alka­lomra Alois Bräutigam­nak, az NSZEP Központi Bizottsága tagjának, az Erfurt megyei pártbizott­ság első titkárának veze­tésével delegáció érkezett Győrbe. Hasznos társulás Új típusú termelőszö­vetkezeti társulást, egy modern, patikatisztaságú, teljesen automatizált tész­­tagyárat helyeznek üzem­be csütörtök délelőtt a Komárom megyei Gyer­­melyen. Tulajdonosa a helyi Pe­tőfi Tsz, a Fővárosi Sütő­ipari Vállalat és a Tata­bányai Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat. Az egyesülésnek sokféle elő­nye van. A gyárat a Sütő­ipari Vállalat állította üzembe, és gondoskodik zavartalan működéséről. A tsz számára az üzem nemcsak munkaalkalom, hanem a mintegy negy­­ven-hatvanezres tojáster­melésnek is igen kedvező értékesítési lehetőséget biztosít. Az ötvenméteres üzem­csarnokban két végtelení­tett automata gépsor dol­gozik, amelyen napi hét­ezer kiló spagettit és ma­karónit, ugyanannyi vál­tozatos formájú száraz tésztát készíthetnek. (1. i.) N­É­P­S­Z­A­V­A Húszéves sem volt, ami­kor az acélkerekek halál­ra gázolták. Nem ő volt az első, aki a hatvani ren­dező pályaudvar gurítójá­ról szalasztott vagon alatt lelte halálát. Miért kellett meghalniuk? Tanultak-e Sebők Julianna és szeren­csétlen társai tragédiája­ A rendező pályaudvaron rekedt hangszórók adják az utasításokat, vagonok vágtatnak, acélsaruk csi­korognak, krampácsok csattognak. Az eső verte, nap szítta tilalmi táblák is olyanok, mint másutt, megszokottak, hozzá tar­toznak a vasúthoz. De in­kább csak arra valók, hogy ne tartsák be a rá­juk pingált intelmet. — Más a szabály és más a valóság — kiáltja kutyafuttában egy fiatal­­asszony, aki hol a sínek között, hol mellettük bukdácsol kerékpárjával. Le sem száll, csak amikor Takács József, a szak­­szervezet munkavédelmi felügyelője és Ginczli Lajos, az szb munkavé­delmi felügyelője megál­lásra kényszeríti. — Tudom, szabálytalan, Offra Mihálynak annak idején nem volt ilyen szerencséje. Megölte az áram. Nem vette tudo­másul, vagy megfeledkez­hetett róla, hogy a moz­dony fölött, a vezetékben nagyfeszültség van. Úgy mászott fel a vonó jár­műre — mint a legtöb­ben —, mint a vasút vil­lamosítása előtt időben. Pedig szabály írja elő, hogy a mozdonyon jól látható helyen, táblával ből ? Erre kerestünk vá­laszt a hatvani vasútállo­máson, de nemsokára letelik az ebédidőm. Gyalog lehetet­len megtenni ezt a távol­ságot. Tessék engem utamra engedni! A másik oldalon a ti­zennegyedik vágány mel­lett egy férfi tapossa a gépet. — Kérem, szálljon le a bicikliről! — utasítja a munkavédelem őre. — Én? Soha! — Értse meg, itt nem lehet kerékpározni! Az életét veszélyezteti a ro­bogó vagonok között. — Rosszul tetszik fogal­mazni: kerékpározni le­het, csak nem szabad. íme, Duba Ferenc, régi vasutas, műszaki főtaná­csos álláspontja, aki nem­régiben ment nyugdíjba. Neki szerencséje volt, ak­tív korában nem vágta el a vonat, jelezni kell a veszélyt. De ki törődik a szabályokkal? A 411 361. számú mozdony ott-jártunkkor is figyel­meztető tábla nélkül köz­lekedett. Úgy látszik, a hatvani vas­utasok egy része nem tanult Szécsényi József vonat­fékező tragédiájából sem, akinek tolatás közben mind a két lábát levág­ták a kerekek. Nem ta­nultak, mert úgy szalad­gálnak a robogó vagonok között, mint a gyerekek a játszótéren. — Szécsényi esete más volt — vitatkoznak a sza­bálytalankodók. — Akkor éjjel volt és köd, korlá­tozott volt a látás. Ennek ellenére, ha automatiku­san összekapcsolódó va­gonjaink lennének, Szé­csényi­nek is megmaradt volna a lába ... — Nincs elég emberünk — hangzik az újabb érv. — A vonatkísérői lét­számból jelenleg is csak­nem 40 hiányzik. A hatalmas súlyú, vág­pontosabban: kellene. Farkas Jusztina — értel­mes, csinos 21 éves lány — mindezekkel azonban nem törődik. A lábán ci­pő helyett strandpapucs Egyetlen ruhadarab sem „kincstári” rajta. Fehér Ferenc térfőnök így mun­kába sem állíthatta vol­na. De engedte. Most a hatalmas rendező pálya­udvaron rádióval diktálja az adatokat kolléganőjé­nek, Zöley József­nének. S hogy az egyik vágány­­mi a másikra jusson, a vagonok alatt bújik át . Tudtam, hogy észre­veszik — mondja játékos vidámsággal. — Meg kel­ett volna kerülnöm az egész kocsisort, de ez sok doloé tellett volna. Gon­­doltam, átbújok... — Ismerte Sebők Ju­­iannát, akit itt vágott fetté a vagon kereke? — Igen. Együtt tanul­unk, együtt dolgoztunk, tató vagonokat nehéz megzabolázni. Az acélsa­ruk füstölve csikorognak a kerék és a sín között. A tizennégy kocsirende­zői vágányhoz hét sarus kellene, de csak hatan vannak. Egy sarusra csak két vágány juthat. Itt a hetedik munkáját a töb­bi végzi. Persze, így gyor­sabban fárad az ember. Idő előtt lanyhul a figye­lem is, amire pedig olyan nagy szükség van a vas­úton, ahol a dolgozók többsége veszélyzónában dolgozik. A veszélyforrások kor­szerű műszaki-technikai eszközökkel ma még csak korlátozottan csökkenthe­tők. A technikát figye­lemmel és fegyelemmel kell pótolni. Nagyon rendes lány volt. — Az ő tragédiája sem rendíti meg? — Az más volt — rán­dítja meg a vállát. — Egyébként ha annak idején alul- vagy felül­járót építettek volna, ta­lán Sebők Julianna is életben marad — teszi hozzá Horti István gurító­­vál­tókezelő. Bizony, ez is nagy igaz­ság. Nem lehet vitás, hogy a baleset megelőzésében a főszerep a technikáé. De az emberélet a teljes vas­úti rekonstrukcióig is drá­ga. A szigorúbb, ellent­mondást nem tűrő fel­ügyelet, a szabályok, elő­írások betartása, illetve betartatása megelőzheti a balesetet. A „hiába szó­lok, úgysem használ”, il­letve a „magadra vess, ha bajba kerülsz” álláspont hovatovább egyenlő érté­kű a bűnös mulasztással. Zsidai Pál Játszanak az életükkel Nem szabad/ de lehet ? Az más volt Szigorúbb fegyelmet ­ A közvélemény szerint a Minisztertanács nagyon időszerű, régen várt ren­deleteket fogadott elmúlt heti ülésén a telektulaj­don, illetve a lakás- és üdülőtulajdonok rendezé­séről. A rendelkezések célja, hogy megszüntesse a társadalmi viszonyaink­tól idegen többlettulaj­dont, felszámolja a telek­­spekulációt, ugyanakkor hatékonyan segítse a la­kás- és üdülőépítkezést. A nagy érdeklődést keltő rendelkezésekről az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium igazgatási főosztályán szerkesztősé­günk az alábbi tájékozta­tást kapta. — Mennyire tehető azoknak a száma, akik Magyarországon egy vagy ennél több telek­kel rendelkeznek? — A jelenleg rendelke­zésünkre álló adatok sze­rint — bár ezek nem tel­jes mértékben tükrözik a valóságos helyzetet — Magyarországon 113 ezer család, illetve személy tu­lajdonában összesen 186 ezer telek van. Ezekből a telkekből 126 ezer a be­építetlen. A 113 ezer tu­lajdonos közül 105 ezer­nek a rendelkezésben megengedett számú telke van, ezek 50 százalékának pedig egyetlen telke. Nyolcezer tulajdonosnak van három vagy ennél is több telke. Ez körülbelül 29 ezer telket jelent, amelyből 17 ezer a be­építetlen. Az új rendelke­zések hatására ez a kép érdemben fog változni, a két jogszabály ugyanis pontosan meghatározza, hogy egy családnak, illet­ve egy személynek csak egy lakása és egy üdülő­je, vagy ezek helyett egy­­egy beépítetlen lakó- vagy üdülőtelke lehet.­­ Egy családnak szá­mít: a házastársak, a kis­korú gyerekek, a velük együtt lakó nőtlen, illet­ve hajadon gyermekek. Ha közülük valamelyik a családból különválik, la­kásszükségletének biztosí­tására egy lakótelek tu­lajdonjogát akár a csalá­déból, akár máshonnan, vásárlás útján szerezheti meg. — Mit tesznek a ren­delkezések kijátszása ellen? — Az új rendelkezések tulajdonszerzési korláto­zást jelentenek — tehát megfelelnek társadalmi rendünk alapelveinek —, kizárják annak a lehető­ségét, hogy az egy lakó- és üdülőtelekkel rendel­kezők újabb telkeket sze­rezzenek, spekuláció cél­jaira felhalmozzanak. A megadott határokig min­denki jogosult telekszer­zésre. A cél az, hogy egyelőre kényszereszközök alkalmazása nélkül indul­, jön meg egy egészséges mozgás e téren. Közöm­bös, hogy a megengedet­ten felüli telket 1972. de­cember 31-ig a tulajdono­sok eladják vagy elaján­dékozzák. Az egyenesági rokonokra való átruházás megakadályozása nem cél, mert akkor nehezítenénk a generációk között a kü­lönválást. A családon be­lül kedvezményesen lehet átruházni a tulajdont ab­ban az esetben, ha a csa­ládtól annak felnőtt tag­ja különválik. Egyéb ro­konoknál nem érvényes ez a kedvezmény. A kor­mányrendeleten kívül bi­zonyos készülő intézkedé­sek lezárják az üzérke­désnek, az árfelhajtásnak, a jogtalan haszonszerzés­nek, egyben a rendelet ki­játszásának lehetőségeit. — Várhatóan növek­szik-e majd a rendelke­zést követően a telek­­kínálat? Befolyásolja-e majd ez az árakat? — Feltételezzük, hogy igen. A rendelet egyik cél­ja a többi között az is, hogy a kínálat növekedé­sére hasson. Ha a szemé­lyi tulajdon mértékén fe­lüli többletet a határ­időig a tulajdonos nem adja el, nem ruházza át, a helyi tanács rendelheti el az értékesítést, jelölheti ki a vevőt. A vételárat a tulajdonos ebben az eset­ben is megkapja, és vá­lasztási jogosultsága lesz, hogy mely­ik lelkét tartsa meg. A kínálat tehát nö­vekedni fog, helyenként változó mértékben. Tör­vényszerű az is, hogy a kínálat növekedése ár­mérséklő hatással lesz. Minthogy a telkek forgal­mi áron kerülnek eladás­ra, helyenként az ár is változik majd. A tenden­cia mindenképp a telek­árak mérséklése.­­ Tapasztalható-e, hogy munkások, alkal­mazottak is szeretné­nek telket vásárolni? — Ez a törekvés nem mai, és egészségesnek mondható. Véleményünk szerint a munkások, az alk­al­mazottak lakásprob­lémáit sem lehet csak ta­nácsi rendelkezésű laká­sokkal megoldani. A terv­időszakban a lakások 50 százaléka magánerőből épül, ezek nagy részéhez szükséges telket biztosí­tani. A legnagyobb igény erre a városokban lesz. Érdeklődés tapasztalható az üdülőtelkek vásárlása iránt is. A kínálat növe­kedésével, mérsékeltebb telekárakkal ezt a törek­vést jobban ki lehet majd elégíteni.­­ Tapasztalható volt, hogy a vállalati lakás­­építkezésekhez nehéz volt telket szerezni. Várható-e javulás eb­ben? — A rendelkezés első­sorban a telekspekuláció meggátlására, a lakosság telekigényének jobb ki­elégítésére szolgál. A vál­lalatok lakásépítkezéséhez — ha szükséges — korlá­tozás nélkül kisajátítással vagy adás-vétellel lehet telket biztosítani. A ren­delkezés nem zárja ki an­nak lehetőségét, hogy a telektulajdonosok vállala­toknak, intézményeknek is eladhassák telküket. A­ tulajdonosnak a türelmi időn belül választási le­hetősége van. A kor­mányrendelettel együtt a végrehajtási utasítás a napokban megjelenik, ámenben csaknem min­den kérdésre részletes vá­laszt kapnak az érdekel­tek. (N. T.) 113 ezer tulajdonos — 186 ezer lelek Beszélgetés az új kormányrendeletről Illetékes hely válaszai közérdekű kérdésekre

Next