Népszava, 1971. szeptember (99. évfolyam, 205–230. sz.)
1971-09-30 / 230. szám
1971. szeptember 30 Kevéssé ismert módszer Jelzéseka közös vagyon védelmében A bűnözés elleni küzdelem — közügy, politikai ügy. Állampolgári kötelessége és személyes érdeke is mindenkinek, hogy erejéhez, lehetőségeihez mérten a maga eszközeivel is védje a társadalmi, és a személyi tulajdont, segítse a bűnüldöző szervek munkáját. A mindenkori állampolgári kötelességen túl is vannak azonban olyan kötelezettségek — és módszerek —, amelyek a laikus előtt talán kevésbé ismertek, a bűncselekmények számának csökkenését azonban hatékonyságukkal jól szolgálják. • Magyarán: társadalmi ügy is, hogy okuljunk mindannyian egy-egy bűncselekményből, s az üzemek, vállalatok vonják le a megfelelő tanulságokat. Olyan előírás tehát a szignalizáció, amely — ha valóban hatékonyan alkalmazzák, komolyan veszik — segít, hogy a jövőben kevesebb legyen a társadalmi tulajdon megkárosítása, fokozódjék és hatékonyabbá váljék az ellenőrzés. Az Országos Kriminalisztikai Intézet korábban feldolgozta egy teljes esztendő társadalmi tulajdont károsító sikkasztásos ügyeinek szignalizációs gyakorlatát. Elemezték a tapasztalatokat, felmérték, mennyire szívlelik meg az üzemek, vállalatok a rendőrségtől, ügyészségtől, bíróságtól kapott és kötelező érvényű figyelmeztetéseket. Négyszáznyolcvanhét A szignalizáció — egyegy adott bűncselekmény kapcsán a „jelzés” — rendőrségi, ügyészségi és bírósági módszer, amelynek kihatásaival sokszor találkozunk. A Btk. előírja, hogy az elkövetett bűncselekmények esetében az okokat és körülményeket, amelyek előmozdították, illetve lehetővé tették a bűn elkövetését, fel kell deríteni, sőt, a sértettek tudomására kell hozni. Természetesen kötelező a válasz is: „nálunk ezt és ezt tesszük azért, hogy több hasonló eset ne ismétlődhessék meg”. ügyet vizsgáltak meg a több mint 3000-ből, 467 esetben a rendőrség és ügyészség, 20 alkalommal pedig a bíróság szűrt le igen mélyreható tanulságokat és adott jelzéseket. A tapasztalatok kedvezőek voltak, a felmérés szerint ,.a szignalizáció intézménye — természetesen más intézményekkel együtt — alkalmas a társadalmi tulajdon károsítást, illetve sikkasztást lehetővé tevő körülmények jelentős részének feltárására, illetve megszüntetésére". Nem kevesebbről van itt szó, mint arról: mit tesznek a figyelmeztetett üzemek, vállalatok, illetve vezetőik azért, hogy — okulva egy hibából — tovább ne károsodhassák a köztulajdon? A szignalizációs tapasztalatok szerint „jó mozgás" tapasztalható, adott új védő-, illetve munkaruhát egyesek kiselejtezett holmival cserélik ki, s az újat eladják. A budai járási kapitányság, ilyen ügyeket vizsgálva figyelmeztette a hibás gyakorlatra a Gördülőcsapágy Művek vezetőit: a jelzés után új, hatékony szervezési utasítás készült a védőruhák egyenkénti nyilvántartására. Sok bűnalkalom forrása volt az is, hogy szétszórtan fekvő munkahelyek dolgozóinak bérét nem közvetlenül a dolgozóknak, hanem a meghatalmazottaknak fizették ki: előfordultak sikkasztások. A jelzések nyomán minden esetben csatolni kell a bérszalagot, az emberek azonnal ellenőrizhetik, pontosan kézhez kapták-e a járandóságukat. A Budapesti Rendőrfőkapitányság vizsgálati osztályán néhány egészen friss szignalizációs jelzés eredményeit is ismerteti a társadalmi tulajdonvédelmi alosztály vezetője. — Számon tartjuk jelzéseinket, s azt is, hogy megfelelő válaszok, illetve intézkedések történnek-e? — mondja elöljáróban. — A fővárosban igen sok a nagyüzem, a vállalat. A közvagyon fokozott védelme, az újabb bűncselekmények megelőzése különösen fontos. Megfigyeléseink szerint gyakori, hogy a vállalatok, gyárak a hasznos rendelkezéseket nem tartják be, írásaink nemegyszer arra szorítkoznak tehát, hogy figyelmeztessünk a szabályszerű, pontos — s egyúttal a további bűnt is megelőző — munkamódszerekre. Egy hibát ne kövessen több Y J // Jogi esetek" — vagy több j ogi esetek.” A cím valószínűleg nem sokat mondott azoknak, akik tegnap este, a Fenerbahcse—Ferencváros labdarúgó-mérkőzés után nyitva hagyták a tv-készüléket. Remélhetőleg sokan megtették, és sokan javasolnának mindjárt más, szembeötlőbb, izgalmasabb címet a csaknem egyórás műsornak. Pontosabban: sorozatnak. A „jogi esetek" — azazhogy egy ügyesen összehozott találkozása a joghoz nem konyító állampolgárnak a köznapjainkban bármikor „ráköszönő" joggal — tudniillik új tvsorozat lesz. Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei, együttműködve a tv-vel, új és jó ötlettel kívánják „emberközelbe" hozni a jogpropagandát. Munkások és jogászok találkoztak az első adásban is: a Ganz Villamossági Művek egyik szocialista brigádjának tagjai beszélgettek a jogásztársadalom rendkívül képzett, magas rangú tagjaival, bírósági vezetőkkel — a munkásokat, a köznapi embert foglalkoztató esetekről, vitákról. ..A jogellenes károkozás felelősségi viszonyai”, ez volt a vita, a játék témája: egyszerű, szemléltető eseteket boncolgatva derült ki, milyen könnyen juthat valaki abba a helyzetbe, hogy — önakaratán kívül — valahol kárt okozzon, és valaki vele szemben kárigényt támaszszon. Egyesek voltak a példák és közérthető, egyszerűen fogalmazott jogi érvekkel válaszoltak a V-J jogászok is a munkásoknak. Olyan fórumot adott tehát a televízió, ahol az állampolgár elmondhatta véleményét megtörtént — vagy bárhol megtörténhető — károkozási esetekről; valakinek tudta nélkül felhasználják hirdetésben a fényképét; valakinek az erkélyéről leesik egy tárgy és sebesülést okoz; valakit megtámadnak, visszaüt, s később a támadó „kártérítést” követel, majd a bírók megindokolhatták, miért és hogyan alkalmazandók a kapcsolatos jogszabályok, mit mond és miért a törvény? Csak dicsérni lehet a kezdeményezést: kell az ilyen műsor. A munkások jó igazságérzete, helyes, ösztönös jogérzéke egyenlő rangú partnerekké tette őket a jogászokkal. Bírók, jogászok, munkások ilyen fórumon is jól, politikusan elbeszélgethettek. Ami viszont vitatható: a műsor kicsit késői időpontja. Azok, akiknek elsősorban szólana — a munkások, az üzemek dolgozói —, többségükben kora hajnalban kelő emberek . . . Ettől a kis szépséghibától eltekintve, elismerést érdemel az Igazságügyi Minisztérium és a televízió! V. M. Hová lett a munkaruha Néhány példa a kriminalisztikai intézet megfigyeléseiből : Egy könyvtáros 50 ezer forint értékű könyvtári könyvet értékesített antikváriumokban a saját zsebre. A jelzés figyelmeztette az Állami Könyvterjesztő Vállalatot, hogy az antikváriumokban eladásra kínait könyveket sokkal jobban kell ellenőrizni, megnézni, nincsenek-e bennük könyvtári bélyegzők? A könyvtáraknak pedig olyan helyre is jelzést kell tenniük, ahonnan könyvcsonkítás nélkül nem távolítható el. Gyakori volt korábban, üzemekben, hogy a kis RÁKOSSZ két dolgozójának bűncselekményét példtul — szerződéskötés nélkül elvállalták egy kórházi részleg generálkivitelezését, jogtalan bérkifizetések és egyéb bűncselekmények követték a furcsa „üzletet" — különböző leltárhibákra, számlázási, könyvelési pontatlanságokra lehetett visszavezetni. A rendőri jelzés után az új igazgató és főkönyvelő megfelelő leltári és ellenőrzési utasítást adott ki. Az óbudai Mgtsz-t arra kellett figyelmeztetni — szintén bűncselekmény kapcsán —, hogy a melléküzemág jogtalan tevékenységet is folytat, rossz a bizonylati fegyelem, ellenőrizhetetlenek a másodállások. Egész kis értekezlet — több minisztériumi és tanácsi szakember — vitatta meg a szignalizáció tényeit. És kaptak sorozatos jelzéseket az ingatlankezelő vállalatok is, mert a nekik dolgozó kisiparosok számláit nem ellenőrizték kellő gonddal, el nem végzett munkáért is fizettek helyenként. Sokszor és sok esetben kellett figyelmeztetni a különböző szállítóvállalatokat, például arra, hogy nem pontosak a gépkocsinyilvántartások, útját kell állani a „fekete fuvaroknak”, a fiktív megrendelők nevére eszközölt furcsa „szállításoknak”. A szignalizáció, mint ezt a bűnüldöző szervek hangsúlyozzák, nem mindenható csodaszer; sajnos, a társadalmi tulajdon megkárosítói, igazodva a gazdasági élet módosulásához, változtatják módszereiket, újból és újból le kell leplezni őket. Viszont feltétlenül — és hatásosan! — elősegítik a jelzések, hogy a vállalatoknál egy-egy káros „kapu" bezáródjék, egy-egy elhanyagolt intézkedésnek ismét érvényt szerezzenek, fegyelmezettebb és pontosabb legyen az ellenőrzés. Tehát: újabb százezreket, milliókat védjenek meg a kártevéstől. Várkonyi Margit Fekete fuvarok Magyar NDK barátsági hét A Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei és a Német Szocialista Egységpárt Erfurt megyei bizottsága, valamint az NDK budapesti kulturális és tájékoztató központjának rendezésében magyar NDK barátsági hét kezdődött szerdán Győr-Sopron megyében. Erre az alkalomra Alois Bräutigamnak, az NSZEP Központi Bizottsága tagjának, az Erfurt megyei pártbizottság első titkárának vezetésével delegáció érkezett Győrbe. Hasznos társulás Új típusú termelőszövetkezeti társulást, egy modern, patikatisztaságú, teljesen automatizált tésztagyárat helyeznek üzembe csütörtök délelőtt a Komárom megyei Gyermelyen. Tulajdonosa a helyi Petőfi Tsz, a Fővárosi Sütőipari Vállalat és a Tatabányai Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat. Az egyesülésnek sokféle előnye van. A gyárat a Sütőipari Vállalat állította üzembe, és gondoskodik zavartalan működéséről. A tsz számára az üzem nemcsak munkaalkalom, hanem a mintegy negyven-hatvanezres tojástermelésnek is igen kedvező értékesítési lehetőséget biztosít. Az ötvenméteres üzemcsarnokban két végtelenített automata gépsor dolgozik, amelyen napi hétezer kiló spagettit és makarónit, ugyanannyi változatos formájú száraz tésztát készíthetnek. (1. i.) NÉPSZAVA Húszéves sem volt, amikor az acélkerekek halálra gázolták. Nem ő volt az első, aki a hatvani rendező pályaudvar gurítójáról szalasztott vagon alatt lelte halálát. Miért kellett meghalniuk? Tanultak-e Sebők Julianna és szerencsétlen társai tragédiája A rendező pályaudvaron rekedt hangszórók adják az utasításokat, vagonok vágtatnak, acélsaruk csikorognak, krampácsok csattognak. Az eső verte, nap szítta tilalmi táblák is olyanok, mint másutt, megszokottak, hozzá tartoznak a vasúthoz. De inkább csak arra valók, hogy ne tartsák be a rájuk pingált intelmet. — Más a szabály és más a valóság — kiáltja kutyafuttában egy fiatalasszony, aki hol a sínek között, hol mellettük bukdácsol kerékpárjával. Le sem száll, csak amikor Takács József, a szakszervezet munkavédelmi felügyelője és Ginczli Lajos, az szb munkavédelmi felügyelője megállásra kényszeríti. — Tudom, szabálytalan, Offra Mihálynak annak idején nem volt ilyen szerencséje. Megölte az áram. Nem vette tudomásul, vagy megfeledkezhetett róla, hogy a mozdony fölött, a vezetékben nagyfeszültség van. Úgy mászott fel a vonó járműre — mint a legtöbben —, mint a vasút villamosítása előtt időben. Pedig szabály írja elő, hogy a mozdonyon jól látható helyen, táblával ből ? Erre kerestünk választ a hatvani vasútállomáson, de nemsokára letelik az ebédidőm. Gyalog lehetetlen megtenni ezt a távolságot. Tessék engem utamra engedni! A másik oldalon a tizennegyedik vágány mellett egy férfi tapossa a gépet. — Kérem, szálljon le a bicikliről! — utasítja a munkavédelem őre. — Én? Soha! — Értse meg, itt nem lehet kerékpározni! Az életét veszélyezteti a robogó vagonok között. — Rosszul tetszik fogalmazni: kerékpározni lehet, csak nem szabad. íme, Duba Ferenc, régi vasutas, műszaki főtanácsos álláspontja, aki nemrégiben ment nyugdíjba. Neki szerencséje volt, aktív korában nem vágta el a vonat, jelezni kell a veszélyt. De ki törődik a szabályokkal? A 411 361. számú mozdony ott-jártunkkor is figyelmeztető tábla nélkül közlekedett. Úgy látszik, a hatvani vasutasok egy része nem tanult Szécsényi József vonatfékező tragédiájából sem, akinek tolatás közben mind a két lábát levágták a kerekek. Nem tanultak, mert úgy szaladgálnak a robogó vagonok között, mint a gyerekek a játszótéren. — Szécsényi esete más volt — vitatkoznak a szabálytalankodók. — Akkor éjjel volt és köd, korlátozott volt a látás. Ennek ellenére, ha automatikusan összekapcsolódó vagonjaink lennének, Szécsényinek is megmaradt volna a lába ... — Nincs elég emberünk — hangzik az újabb érv. — A vonatkísérői létszámból jelenleg is csaknem 40 hiányzik. A hatalmas súlyú, vágpontosabban: kellene. Farkas Jusztina — értelmes, csinos 21 éves lány — mindezekkel azonban nem törődik. A lábán cipő helyett strandpapucs Egyetlen ruhadarab sem „kincstári” rajta. Fehér Ferenc térfőnök így munkába sem állíthatta volna. De engedte. Most a hatalmas rendező pályaudvaron rádióval diktálja az adatokat kolléganőjének, Zöley Józsefnének. S hogy az egyik vágánymi a másikra jusson, a vagonok alatt bújik át . Tudtam, hogy észreveszik — mondja játékos vidámsággal. — Meg kelett volna kerülnöm az egész kocsisort, de ez sok doloé tellett volna. Gondoltam, átbújok... — Ismerte Sebők Juiannát, akit itt vágott fetté a vagon kereke? — Igen. Együtt tanulunk, együtt dolgoztunk, tató vagonokat nehéz megzabolázni. Az acélsaruk füstölve csikorognak a kerék és a sín között. A tizennégy kocsirendezői vágányhoz hét sarus kellene, de csak hatan vannak. Egy sarusra csak két vágány juthat. Itt a hetedik munkáját a többi végzi. Persze, így gyorsabban fárad az ember. Idő előtt lanyhul a figyelem is, amire pedig olyan nagy szükség van a vasúton, ahol a dolgozók többsége veszélyzónában dolgozik. A veszélyforrások korszerű műszaki-technikai eszközökkel ma még csak korlátozottan csökkenthetők. A technikát figyelemmel és fegyelemmel kell pótolni. Nagyon rendes lány volt. — Az ő tragédiája sem rendíti meg? — Az más volt — rándítja meg a vállát. — Egyébként ha annak idején alul- vagy felüljárót építettek volna, talán Sebők Julianna is életben marad — teszi hozzá Horti István gurítóváltókezelő. Bizony, ez is nagy igazság. Nem lehet vitás, hogy a baleset megelőzésében a főszerep a technikáé. De az emberélet a teljes vasúti rekonstrukcióig is drága. A szigorúbb, ellentmondást nem tűrő felügyelet, a szabályok, előírások betartása, illetve betartatása megelőzheti a balesetet. A „hiába szólok, úgysem használ”, illetve a „magadra vess, ha bajba kerülsz” álláspont hovatovább egyenlő értékű a bűnös mulasztással. Zsidai Pál Játszanak az életükkel Nem szabad/ de lehet ? Az más volt Szigorúbb fegyelmet A közvélemény szerint a Minisztertanács nagyon időszerű, régen várt rendeleteket fogadott elmúlt heti ülésén a telektulajdon, illetve a lakás- és üdülőtulajdonok rendezéséről. A rendelkezések célja, hogy megszüntesse a társadalmi viszonyainktól idegen többlettulajdont, felszámolja a telekspekulációt, ugyanakkor hatékonyan segítse a lakás- és üdülőépítkezést. A nagy érdeklődést keltő rendelkezésekről az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium igazgatási főosztályán szerkesztőségünk az alábbi tájékoztatást kapta. — Mennyire tehető azoknak a száma, akik Magyarországon egy vagy ennél több telekkel rendelkeznek? — A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok szerint — bár ezek nem teljes mértékben tükrözik a valóságos helyzetet — Magyarországon 113 ezer család, illetve személy tulajdonában összesen 186 ezer telek van. Ezekből a telkekből 126 ezer a beépítetlen. A 113 ezer tulajdonos közül 105 ezernek a rendelkezésben megengedett számú telke van, ezek 50 százalékának pedig egyetlen telke. Nyolcezer tulajdonosnak van három vagy ennél is több telke. Ez körülbelül 29 ezer telket jelent, amelyből 17 ezer a beépítetlen. Az új rendelkezések hatására ez a kép érdemben fog változni, a két jogszabály ugyanis pontosan meghatározza, hogy egy családnak, illetve egy személynek csak egy lakása és egy üdülője, vagy ezek helyett egyegy beépítetlen lakó- vagy üdülőtelke lehet. Egy családnak számít: a házastársak, a kiskorú gyerekek, a velük együtt lakó nőtlen, illetve hajadon gyermekek. Ha közülük valamelyik a családból különválik, lakásszükségletének biztosítására egy lakótelek tulajdonjogát akár a családéból, akár máshonnan, vásárlás útján szerezheti meg. — Mit tesznek a rendelkezések kijátszása ellen? — Az új rendelkezések tulajdonszerzési korlátozást jelentenek — tehát megfelelnek társadalmi rendünk alapelveinek —, kizárják annak a lehetőségét, hogy az egy lakó- és üdülőtelekkel rendelkezők újabb telkeket szerezzenek, spekuláció céljaira felhalmozzanak. A megadott határokig mindenki jogosult telekszerzésre. A cél az, hogy egyelőre kényszereszközök alkalmazása nélkül indul, jön meg egy egészséges mozgás e téren. Közömbös, hogy a megengedetten felüli telket 1972. december 31-ig a tulajdonosok eladják vagy elajándékozzák. Az egyenesági rokonokra való átruházás megakadályozása nem cél, mert akkor nehezítenénk a generációk között a különválást. A családon belül kedvezményesen lehet átruházni a tulajdont abban az esetben, ha a családtól annak felnőtt tagja különválik. Egyéb rokonoknál nem érvényes ez a kedvezmény. A kormányrendeleten kívül bizonyos készülő intézkedések lezárják az üzérkedésnek, az árfelhajtásnak, a jogtalan haszonszerzésnek, egyben a rendelet kijátszásának lehetőségeit. — Várhatóan növekszik-e majd a rendelkezést követően a telekkínálat? Befolyásolja-e majd ez az árakat? — Feltételezzük, hogy igen. A rendelet egyik célja a többi között az is, hogy a kínálat növekedésére hasson. Ha a személyi tulajdon mértékén felüli többletet a határidőig a tulajdonos nem adja el, nem ruházza át, a helyi tanács rendelheti el az értékesítést, jelölheti ki a vevőt. A vételárat a tulajdonos ebben az esetben is megkapja, és választási jogosultsága lesz, hogy melyik lelkét tartsa meg. A kínálat tehát növekedni fog, helyenként változó mértékben. Törvényszerű az is, hogy a kínálat növekedése ármérséklő hatással lesz. Minthogy a telkek forgalmi áron kerülnek eladásra, helyenként az ár is változik majd. A tendencia mindenképp a telekárak mérséklése. Tapasztalható-e, hogy munkások, alkalmazottak is szeretnének telket vásárolni? — Ez a törekvés nem mai, és egészségesnek mondható. Véleményünk szerint a munkások, az alkalmazottak lakásproblémáit sem lehet csak tanácsi rendelkezésű lakásokkal megoldani. A tervidőszakban a lakások 50 százaléka magánerőből épül, ezek nagy részéhez szükséges telket biztosítani. A legnagyobb igény erre a városokban lesz. Érdeklődés tapasztalható az üdülőtelkek vásárlása iránt is. A kínálat növekedésével, mérsékeltebb telekárakkal ezt a törekvést jobban ki lehet majd elégíteni. Tapasztalható volt, hogy a vállalati lakásépítkezésekhez nehéz volt telket szerezni. Várható-e javulás ebben? — A rendelkezés elsősorban a telekspekuláció meggátlására, a lakosság telekigényének jobb kielégítésére szolgál. A vállalatok lakásépítkezéséhez — ha szükséges — korlátozás nélkül kisajátítással vagy adás-vétellel lehet telket biztosítani. A rendelkezés nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a telektulajdonosok vállalatoknak, intézményeknek is eladhassák telküket. A tulajdonosnak a türelmi időn belül választási lehetősége van. A kormányrendelettel együtt a végrehajtási utasítás a napokban megjelenik, ámenben csaknem minden kérdésre részletes választ kapnak az érdekeltek. (N. T.) 113 ezer tulajdonos — 186 ezer lelek Beszélgetés az új kormányrendeletről Illetékes hely válaszai közérdekű kérdésekre