Népszava, 1971. október (99. évfolyam, 231–257. sz.)

1971-10-17 / 245. szám

­­y Több a konzerv... Valamilyen bizonyosan van. Az azonban már egy­általán nem biztos, hogy olyat talál a vásárló, ami­lyet szeretne. Pedig a kon­zervgyárakat ebben az esztendőben 17 százalék­kal több áru hagyja el, mint tavaly. A belkeres­kedelem a korábbinál 9 százalékkal több konzerv­­ből rendelhetett és ren­delhet. Sőt, az első fél év­ben több mint 20 újdon­sággal jelentkezett az ipar. Az év második felében is legalább ennyivel növelik a választékot. Sokan meg­kedvelték a legújabb étel­­konzerveket, az ízletes és olcsó levesporokat. A konzervipar cikklis­tájának rendszeres felújí­tásán kívül az eddiginél lényegesen nagyobb gon­dot fordít a jó és szép csomagolásra is. Úgyneve­zett eldobható csomago­lásban hozza forgalomba a dzsemek nagy részét, és alumínium fóliában áru­sítanak már húst, májkré­met, sűrített paradicso­mot. Néhány hónapja kap­ható a műanyag fedővel ellátott üveg, amely azért praktikus, mert például a savanyúságot légmente­sen „vissza lehet zárni”. A kereskedelem egyéb­ként ígéri: minden fonto­sabb konzervből igény szerint tud adni minde­nütt az országban. Általá­ban tehát kedvező, sőt, jó a helyzet, nyugodt ellátás­ra számíthatunk, mégis — úgy gondoljuk — lenne javítani való. 2 Változóban háztartási szokásaink Mirelit BiélySsafiellusf nélkül Háztartási szokásaink, ha lassan is, de változnak, korszerűsödnek. Nem csu­pán kényszerűségből — a mindennapi munka mel­lett lehetetlenség például hagyományosan vezetni a konyhát —, hanem az is segíti a változást, hogy élelmiszer-gazdaságunk évről évre gyarapítja azoknak a cikkeknek a számát, amelyek egysze­rűsítik, megkönnyítik a főzést, feleslegessé tesz­nek néhány tennivalót. Ilyenkor ősszel, amikor már mind kevesebb friss áru érkezik a piacra, ter­mészetes, hogy már job­ban körülnéznek az em­berek, mit hagyott a nyár a télnek, van-e az élelmi­szerüzlet polcain főzelék­­konzerv, készétel, mirelit­készítmény. ...de drága Legutóbb, amikor egy sok nőt foglalkoztató nagyüzemben a konzerv­ipar kóstolóval egybekö­tött árubemutatót tartott, a meghívott asszonyok úgy nyilatkoztak, azért nem vásárolnak gyakrab­ban konzervet, mert drá­ga. Nagyobb létszámú csa­lád nem engedheti meg magának a rendszeres konzervfogyasztást. Többen elégedetlenek a minőséggel. „Konzerv­­ízűek” a konzervek. Javí­tani kellene a recepteken is. Mi a helyzet a mélyhű­tött termékekkel? Az idén 1300 vagon mirelitkészít­ményt küld a hűtőipar a boltokba. A mennyiség nagyobb részét télen szál­lítják. A vásárlók nagyon keresik ezeket a cikkeket, hiszen a hűtőipar termé­keinek több mint a fele az olcsó árkategóriába tarto­zik. A legtöbb készítmé­nyük ára 5 forint körüli, és tíz forint alatt van. Most ősszel, jó néhány új­donsággal gyarapították „étlapjukat”. Megjelent a burgonyapüré, a lekváros derelye, a pirított máj, a rakott burgonya, s lesz elegendő a tavaly már na­gyon megkedvelt húszo­­ládból is. Az újdonságok­kal együtt több mint 30- féle készételt, és sokfajta félkész ételt, gyümölcsöt kínál az ipar. Mit viszünk tehát haza Csakhogy a vidéki bol­toknak mindössze két szá­zaléka rendelkezik mély­hűtőpulttal.­­Az állami élelmiszerboltoknak is kö­rülbelül 10 százalékában van. Vagyis mindebből a vevő nem sokat fog látni, ha a hűtőpulthálózat évek­kel ezelőtt előirányzott fejlesztését­­ nem valósít­ják meg. Ugyanakkor az ipar sem halaszthatja to­vább a korszerű szállító­­eszközök beszerzését. Nemrégiben a Belkeres­kedelmi Minisztériumban értekezletet tartottak. O­­t hangzott el, hogy közpon­tilag segítik majd a prob­léma megoldását. Az ígé­ret teljesítését türelmetle­nül várják a vásárlók — különösen vidéken. Végül is — jó vagy rossz lesz az ellátás ezek­ből a cikkekből? A válasz nem egyértelmű. Senkinek sem kell majd üres kéz­zel kifordulnia a megszo­kott élelmiszerüzletből, ha konzervet vagy mirelit árut akar venni. Csak az a kérdés: azt visz-e majd haza, amit eredetileg akart, vagy kénytelen lesz mással megelégedni? Kovács Ildikó 21. SZÁMÚ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT azonnali belépéssel felvesz: gépkocsivezetőket fűtőket asztalosüzemünkbe asztalosokat gépmunkásokat segédmunkásokat JELENTKEZÉS: A VÁLLALAT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN Budapest, V., Apáczai Csere J. utca 7 isméké Minden áruházunkba­ 1—1 cikk 20%-os árengedménnyel kapható E HETI POSTÁNKBÓL anna Béláné erdélűi levélírónk férje munka­helyi panaszának kivizsgálását kérte. „Férjem 1952 óta dolgozik a Gemenci Állami Erdő- és­ Vadgazdaság budai erdészetében, s 1955-ben a szak­munkás iskolát, 1969-ben pedig a gépésztechniku­mot végezte el. Lehetséges, hogy az iskolák nevét pontatlanul írom, de soraimat nagy keserűség és bánat közepette vetem papírra.” Ezután arról szá­mol be Barna Sándorné, hogy férje képzettségének megfelelő munkavállalásra jelentkezett a bere­­mendi cementműveknél, de eddig onnan nem kap­tak választ. „Az iskolák befejezése után férjem hiá­ba kérte az erdőgazdaság vezetőit, hogy képesítésé­hez méltó munkakörben foglalkoztassák, azt a vá­laszt kapta: erre jelenig nincs lehetőség.’" És­ a továbbiakban is csupa keserűség árad a levélből. Barnáné szerint férje hátrányos helyzetbe került, mivel jelentkezett a cementműveknél. „Nem vették figyelembe azt sem, hogy férjem gyomor- és ízületi fájdalmak miatt gyakran volt táppénzes ál­lományban. Amikor emiatt könnyebb munkát leért, az lett az eredmény, hogy még nehezebb fizikai munkát végeztettek vele.” Mint látható — első ol­vasásra — a kérés indokoltnak látszott, s ezért a panaszt kivizsgálásra továbbítottuk a Mezőgazda­­sági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszerveze­téhez. A napokban érkezett válaszból megtudtuk, hogy Barna Sándor csaknem húsz éve szerződött dolgo­zója az erdészetnek, ahol előbb a szakmunkás-bi­zonyítványt szerezte meg, majd 1969-ben a gépész­technikusi oklevelet. Ekkor közölte az erdészet ve­zetőivel, ha neree tudnak képesítésének megfelelő munkát biztosítani számára, akkor állás után néz. Így jelentkezett a cementműveknél, amiről az er­dészet vezetői csak félhivatalosan szereztek tudo­mást. Ez ideig azonban még mindig a régi munka­helyén dolgozik, mert Beremendről nem üzentek Barna Sándorért. Szó sincs arról, hogy hátrányosan bánnak le­vélírónk férjével. Az viszont megfelel a valóság­nak, hogy jelenleg is fakitermelőként dolgozik. A kivizsgálás alkalmával többször beszélgettek dolgo­zójukkal, aki kijelentette: tudatában van annak, hogy az erdészet részéről nem éri semmiféle hát­térbe szorítás. Az erdészet, amikor erre szükség van , értékelve hosszú erdészeti munkásságát — tarvágásban hosztolóként foglalkoztatja, továbbá az erdő­felmérésnél veszi igénybe munkáját. Nem tudjuk, hogy Barna Sándornét megnyug­tatta-e a vizsgálat eredménye, de az biztos, férje egyetértett azzal. S adott esetben ez sem utolsó szempont... Samarjai Tibor NÉPSZAVA Szerényen már szégyen ? RESTELKEDVE me­sélte egyik mérnök isme­rősöm, hogy igazgatója — akivel csaknem húsz éve együtt végeztek az egye­temen — nemrégiben eképp foglalta össze hét­köznapi gondjait: — Tudod, öregem, kik járnak hozzám. Nem ül­tethetem őket ilyen ócs­kaságokra. Kifakult ez a tapéta is. Egy pasztell fa­berakás, beépített televí­zióval, nagyobb tekintélyt kölcsönözne a szobának. — És képzeld — mesél­te —, amikor néhány hét múltán újra benyitottam hozzá, elámultam a gyors munka, a világos fabera­kás láttán. A zöld sarok előterében akvárium, majd egy minivizor is a kisasztalon, színes telefon, zenélő öngyújtó... Az egész cucc jóval megha­ladta a százezret... Nem is értem a Mikit, pedig gyerekkorában őt sem va­lami intarziás íróasztal körül kergették. Hiszen olykor annak is örült, ha jó darab kenyeret és zsen­ge hagymát maj­szolhatott otthon, a sámli szegletén. De az már régen volt. — Igen — jegyeztem meg —, mostanában dísz­vacsorák járják, libamáj­jal. Barátom aztán tovább gombolyította az emléke­zés fonalát a csizmás Mi­kiről, mert annak idején a kollégiumban egymás közt csak így szólították. — Bizony, nem szereti, ha olykor fölelevenítem azo­kat a nyári napokat, ami­kor a nagy melegben le­rúgva a gumicsizmát, a csapnál mosott lábat és cappogott tova a kollé­gium folyosóján. Most meg szégyellte már a fe­kete Volgát is, s addig­­addig serénykedett, amíg sötétkék Ve­vóból kászá­lódhat ki reggelente a gyár előtt, vagy ruccan le vele a vidéki gyáregységbe. Erős ez a mi szocializ­musunk. Mindent kibír. A rongy­rázást is. Állampénzen. Dehogy kívánok vala­miféle szemforgató puri­tanizmust, az ötvenes évek igazgatói szobáját, amikor „szeretett vezérünk” képe volt a fődekoráció, meg legtöbb helyütt egy-egy vándorzászló, vagy néhány rojtos szélű grafikon sze­rénykedett a falakon. Bár már akkor is értettünk a reprezentációhoz , csak szűkebb körben csináltuk. Emlékszem, valamikor ötven táján, amikor elké­szült a diósgyőri nagyol­vasztó (no, de az egy nagy­­olvasztó volt!), az avatás utáni ebéden hatezer to­jást csaptak oda a kony­hán , előételnek. A meg­hívott újságíróknak ez nagy sztorinak számított, mert az idő tájt az isten­nek se akartak tojni a tyúkok. Legalábbis az üz­letek számára... TERMÉSZETESNEK tartom, ha egy külföldi partnert a tárgyalás vé­geztével, a jó ízlés hatá­rán belül megvendége­lünk, s vacsorázzék akár a Mátyás-pincében, ha szereti a halászlét és a ci­gányzenét. Ám a két-há­­rom tárgyalófél a fehér asztalnál már nem ritkán tizenkét-tizenhárom főre szaporodik. Olyanok is, akik otthon fogukhoz ve­rik a garast, mert kocsira vagy éppenséggel lakásra gyűjtenek — ilyenkor, a nagyobb közösség pénzé­ből mindent beleadva, példás étvággyal kedélyes társaságot nyújtanak a karéjba fogott vendégnek. Gyanítom, az ilyen gya­korlat is közrejátszik ab­ban, hogy az utóbbi esz­tendőkben 52-ről csaknem 122 millióra ugrott a rep­rezentációs költségek hi­ganyszála. Annak sem tu­dok egyértelműen örülni, hogy a hivatalos külföldi utazási és kiküldetési költségek összege két év alatt megháromszorozó­dott, s csaknem egymil­­liárd forintot fizettek ki ilyen címen. E vállalati kasszákból származó összegekben a pezsdülő gazdasági élet, a vállalati önállóság is tük­röződik. Baj ez? Nem, egyáltalán. Az utóbbi esz­tendők cselekvő közéleti légkörében megnőtt az okos, néhol kockázatot is vállaló gazdasági vezetők száma — s ezek vannak többségben —, akik nem „csizmás Miklósok”-ként kezelik a közösség pén­zét. Az is örvendetes, hogy a vállalatok önálló gaz­dálkodásával összességé­ben tovább bontakozott a reform, reálisak a gazda­sági célok, gyarapodik, szénül az ország. Akkor kérdezhetnők: érdemes a szeplőkkel va­cakolni? Kétségtelen, hogy a milliárdokat érintő, a beruházások hatékonysá­gával összefüggő nagy gondjaink mellett az ál­lam pénzével való „rongy­­­­rázás” talán periférikus apróságnak tűnik. Ám, az imént említett számok mögött ki nem mondva, egy káros szemlélet is meghúzódik. KICSINYESSÉG talán arról szólni, hogy megsza­porodtak a sikerpályán futó, öntelt, nagyképű em­berek? Vagy minek ne­vezhetők azok, akik a re­form adta pezsdítő ön­állóságot — valamiféle kanosaiba néző szemüve­gen — egészen sajátosan jelentkező önállóskodás­­ként értelmezik? A közö­sen vállalt munkamegosz­tás, s az abból fakadó el­vek helyett olyasféle ma­gatartást kezdenek fel­venni: „tehetem, kinek, mi köze hozzá”. Némelyek azt hiszik, hogy hitbizo­­mányban építhetik a szo­cializmust. De ez nem ge­­bin. Aztán valahogy az sincs rendjén: imitt-amott azt mosolyogják meg a há­ta mögött, aki követ­kezetesen tisztességes, s olykor azokra hull a cso­dálkozó, csettintő elis­merés, akik — saját­ kö­zösségük érdekeire hivat­kozva, voltaképpen egyé­ni boldogulásukat kerget­ve, a szakadatlan­ roha­násban — időnként meg-­ feledkeznek arról, hogy a szocializmus talaján fut­nak. S mert a nagy több­ség nem ilyen, ezért is szembeötlők az ilyen „gyorshaj­tók”. Ezek az emberek — ahogy mondani szokás — megható számon hirdetik az „igét”, csak amikor ön­magukról van szó — úgy látszik, e nagy rohanás­ban —, nem tudnak jól ra­gozni. Nem hiszem, hogy elfelejtették volna, csak nem akarják. A munkások nem he­­lyeslik, hogy az imént em­lített „csizmás Miklósok” körül néhol valamiféle csodálkozó glória kezd ki­alakulni. Persze, kén­yel­­mesebb a nyüzsögve bólo­gatott hallgatni — mint az egttkori szaktársakat, akik nem szokték szem­­­iolba csomagolni véle­ményüket. Talán ezért is kerüli eonik-mésik vezető a munkanapnál hagyott, volt r'n-''-o társait. • AZ IMÉNT némi iróniá­val azt írtam: erős ez a mi szocializmusunk. Min­dent kibír. Hozzátenném­­igen, mindent kibír, a sok­ hetes szárazságot, meg a pusztító áradást egyaránt. S ilyen helyzetekben csil­lan fel nemzeti méretek­ben a közösségi akarat, a milliók dolgos tenni aka­rása. S ez a meghatározó. Türelmetlenséggel nem jutunk messzire, mert egyikünk sem tud’S állép­­ni az árnyékát. Mindenki a ma^a posztján mimkál­­kod’ék azon, hog*v ,ebben a pavv társadal­oi ^f­rom­­­m­or rprHnnRk a csellen't*5«? a könny hn­­s'Z'yv­*'*s­­i vnrse*ri­ve fr'lyó TO”­rn'ö­kerei. Zele Ferenc = 1971. október« SZÍNHÁZ­I RÁDIÓ­S TELEVÍZIÓ ) Vasárnap Operaház: Rodelinda (If­­. III. b. 1. ea., de. 11), Háry­­ János (7). — Erkel Színház :­ három a kislány (Vasutas b. 1. ea., de. 11), Simone Boc­­canegra (6. b. 2. ea., 7). — Nemzeti Színház:­­Bánk bán (de. fél 11), VII. Hadrian (7). — Katona József Szín­ház: Mindent a kertbe (du. fél 3), Stuart Mária (7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (fél 3), A térképen­­nem található (fél 8). — Ma­dách Kamara Színház: A bo­lond lány (fél 3), A mizant­róp (3/1. b., fél 8). — Víg­színház: Hotel Plaza (du. fél 3), Alku (7).­­ — Pesti Szín­ház: Az öreg (fél 3), Egy őrült naplója (7). — József Attila Színház: Karikacsapás (du. fél 3), A tizenharmadik ügynök (S. b. 1. ea., 7). — Főv. Operettszínház: Csár­dáskirálynő­ (fél 3), West Side Story (7). — Mikrosz­kóp Színpad: Aki néző akar lenni (du. 4 és fél 5). Vidám Színpad: A szülő is em­ber (fél 4 és fél 8. — Iro­dalmi Színpad: Pesten és Bu­dán (Ady if j. b. 1. ea., du. fél 4), Pesten és Budán (k. b. 1. ea., fél 8). — Egyetemi Színpad: Próza a pódiumon (Hernádi Gyula szerzői estje, du. fél 4). — Állami Bábszín­ház: Az obsitos és a hegyi­sárkány (de. fél 10 és fél 12), Gidaház az erdőszélen (du. fél 4). — Erkel Színház: Ran­devú a humorral (du. fél 3). — Ódry Színpad: Királyasz­­szony lovagba (de. fél 11). — Bartók Színház: Csipkerózsi­ka (de. fél 11). — Zeneaka­démia: A hangszerek biro­dalma (Alt. isk. b. D­ l. s., fél 4). Lehotka Gábor orgo­naestje (fél 8). — Kamara Varieté: Rákérdezhetek? (du. fél 4, 6 és fél 9). TART, ÁTVEZETÉSEK: — A Szépművészeti Múzeumban (XIV., Dózsa Gy. út 41.) 17-én, vasárnap de. 9 órakor: Francia élet, francia grafika. Vezető: Czére Andrea művé­szettörténész. — Az Iparmű­vészeti Múzeumban (IX., Ül­lői út 33—37.) 17-én, vasárnap de. 10 óra: Európai kerámia­­művészet. Vezető: S. Cserey Éva. — A Nagytétényi Kas­télymúzeumban. (XXII., Csó­­kási Pál u. 9.) 17-én, vasár­nap 12 órakor: X—XVIII. századi elefántcsont-faragá­sok. Vezető: Sz. Koroknay Éva muzeológus. — A Ma­gyar Nemzeti Galériában (V., Kossuth L. tér 12.) 17-én, va­sárnap de. 10 óra: XIX. szá­zadi magyar festészet. Veze­tő: Gerevics Éva művészet­történész. XX. századi ma­gyar festészet. Vezető: Bor­bély László művészettörté­nész. KOSSUTH RADIO 8.00: H. Lapsz. Időt. 8.10: Édes anyanyelvünk. 8.15: Jó reggelt, vasárnap 1­9.49: Dalt dedikál: Bodza Klári. 10.00: H. 10.03: Rejtelmes sziget, n. 10.50: Óvodások dalkincse. II. 11: A Rádió lemezalbuma. 13.05: Tisztelet az emberek­nek! 13.15: Kildo Gilden ope­­rettdalokat énekel. 13.32: Ko­dály: Kádár Kata. 13.40: Rá­diólexikon. 14.10: Művészle­mezek. 14.49: Első levél Pá­rizsból. 15.00: H. Időj. 15.08: Körkapcsolás. 16.00: Költők albuma. Tamkó Sirató Ká­roly verseiből. 16.15: Nóta­kedvelőknek. 17.00: H. Időj. 17.05: Színházi magazin. 18.05: Operahangverseny Puc­cini műveiből. 19.00: H. Időj. Sport. Totó. 19.15: Fiatalok hangversenye­i a 6-os stú­dióban. Közben 19.45: Szép magyyar vers. 20.05: A Kara­mazov testvérek. II. 21.25: Európai slágerszemle. 22.00: H. Idős. Sport. Totó. 22.20: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. Közben 23.03: Kövek. Csoóri Sándor versei. 21.00: H. Idős. 0.10: Sanzonok. PETŐFI RADIO 7.00: A római katolikus egyház félórája. 7.30: Orgo­naművek. 8.00: Miska bácsi lemezesládája. 8.30: Mit hal­lunk? 9.00: Zenei anyanyel­vünk. Ism. 9.10: Zuzana Ru­­zickova Couperin-műveket csembalózik. 9.35: Az MRT gyermekkórusa énekel. 9.43: Külföldi kulturális híradó. 10.10: Népművészek felvéte­leiből. 10.30: Vasárnapi kok­tél. Ism. 12.00: Jó ebédhez szól a nóta. 12.40: Táskará­dió. 13.55: Körkapcsolás. 14.50: Mindenki királysága. Mesei. 15.31: Sztambul rózsá­ja. Részi. 16.00: H. Idős. 16.05: Cseresznyevirág és Fu­zsijá­­ma. 16.35: Zenekari muzsika. 18.05: Sporthírek. 18.10: A vi­lágítótorony. Rádió 1. 18.50: A Golden Gate együttes mű­sorából. 19.16: Mikrofon előtt az irodalmi szerkesztő. 19.26: Mese. 19.35: Lehotka Gábor org­onaestje. Közben 20.25: H. Idős. Sporth. 20.40: Juhász Gyula verseiből. 21.30: Köny­vek és századok. 21.55: Csár­dások. 22.20: A vásárhelyi­­ őszi tárlat. 22.30: Angol asz­­szony lánya. Részi. 23.00: H. Időj. 23.10: Tánczene. 24.5: H. Időj. URH 16.00: H. Időj. 16.05: Csak fiataloknak! 17.35: Hangle­mezparádé. 18.00: H. Időj. 18.05: Lukács Pál brácsaest­je. 19.33: Az 1971. montreux-i dzsesszfesztivál. III. 20.15: Otto Klemperer vezényel. 21.29: Új operalemezeinkből. 21.55: Megjelenés előtt. I. Go­­da Gábor új művéből. 22.45: A népzene és a jelen. I. 23.00: H. Időj. TELEVÍZIÓ 8.36: Felsőfokú matematika. 9.20: Slim John. Alapfokú angol nyelvtanfolyam. 9.35: Sprechen Sie Deutsch? 10.00: Gyere velünk, csináld ve­lünk ! Gyermekműsor közvet­ítése Berlinből. 11.00: Rek­lámműsor. 11.05: Csak gyere­keknek! 1. Flipper. 4. rész. 2. A bátor Robin Hood. Szov­jet kisfilm. 14.18: Pedagógu­sok fóruma. 14.55: Prizma. 15.30: A nyelvtudós. Tévéjá­ték. 16.10: Magyarország— Ukrajna női, férfi atlétikai verseny közvetítése a Nép­­stadionból. 17.40: Műsorain­kat ajánljuk! 18.05: Reklám­­műsor. 18.10: Magilla goril­la. 4. rész. 18.35: Sporthírek 18.45: Esti mese. 19.00: A Hét. 20.00: Hírek. 20.05: Rózsa Sándo­r. Tévéfilm, IX. rész. 20.55: Lulu. Zenés film. 21.35: Telesport. 1. Női torna Euró­­pa-bajnokság. A szerenként­ döntők közvetítése Minszk­­ből, felvételről. 2. Sporthírek. 23.05: Hírek. POZSONYI TV 9.00: Kicsinyek műsora. 9.25: Mesejáték. 19.00: Tv-hír­adó. 19.25: Sporteredmények.­­ 20.00: F. L. Velt. 6. 20.50: Népművészeti szemle. 21.55: Tv-híradó. 22.10: Sportered­mények. 2. Nemzeti Színház: Rosem­krantz és Guildenstern halott (7). — Katona József Szín­ház: Bölcsek a fán (7). — Madách Színház: Sosem le­het tudni­­ (7). — Madách Ka­mara Színház: Eszményi gyilkos (7). — Vígszínház: Eljő a jeges (7). — Pesti Színház: Macskajáték (7). —­ József Attila Színház: Svejk (7). — Főv. Operettszínház: Csak tréfa volt (A Veszpré­mi Petőfi Színház vendégjá­téka, 7). — Vidám Színpad: A szülő is ember (fél 8). — Erkel Színház: Ray Charles és együttese (du. fél 6 és f*l 9). — Zripeak:M.dém50: A Budapesti Filham­m­óniai Tár­saság Zenekara (Téli b. B/n. s., fél 8). KOSSUTH R*DIO 8.15: Magyar tájak dalai­ból, táncaiból. 9.00: Eötvös József élete és művészete, m­. 9.26: Fáziób’We. 9.­30: A hét zeneműve. Brahms: IV. szimfónia. 10.00: H. Idős. 10.05: Szo-mi-re-do ... Ko­dály-énekórák. 10.20: Zene­kari muzsika. 11.00: Iskola­rádió. 11.35: Romantikus áriák. 12.00: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.30: Tánczenei koktél. 13.15: Népi zene. 13.45: Válaszolunk hall­­gatóinknak. 14.00: Édes anya­nyelvűnk. 14 05: Kóruspó­dium. 14.16: Blaháné. Rósz!. 14.40: A szép nadrág. Ism. 15.00: H. Időj. 14.10: Hassan a kürtszó! 15.45: Hírek. 15.50: Az utolsó szó. Árdi Lilves rádiójátéka. 17.00: H. Időj. 17.05: Külp. figyelő. 17.20: A Wiener Lägerknaben Schu­­bert-felvételeiből. 17.43: Van út a Nap alatt! 18.00­: Húszas stúdió. Chilei képek. 19.00: Esti krónika. 19.30: Sporthír­­adó. 19.40: Népi zene. 19.55: Lehár: A víg özvegy. Ope­rett két részben. 22.00: H. Idős. 2°.20: Bemutatjuk új felvételeinket. 22.34: Hírlap­olvasó. 22.43: Nóták. 23.15: Beethoven: hengedűverseny. 24 00: H. idős. 0.10: F­elov­­o­jev-Szedoj filmzenéjéből. PETŐFI RADIO 8.05: Pehigenia Tanúsban. Részi. 9.00: Ezeregy délelőtt. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.45: Kísérletek az ókori or­vostudományban. 12.00: Bé­csi klasszikus zene. 13.00: H. Idős. 13.03: Hogyan osztá­lyozzák a diákokat? 13.18: Respighi: Templomablakok. — négy szimf. impresszió. 14 00: Kívánságműsor kettő­től — hatig! 18.10: Közkívá­natra! 19.30: Mese. 19.35: A Budapesti Filharmóniai Tár­saság Zenekarának hangver­senye. Közben 20.25: Esti kró­nika 2. 21.35: Reneszánsz arcképek. 21.55: Nóták. 22.30: A hét zeneműve. Ism. 23.09: H. Időj. 23.15: Tánczene. 24.00: H. Időj. URH 18.00: H. Időj. 18.10: Tánc­zenei koktél. 18.55: Orosz nyelvvizsga előkészítő. 19.10: Don Carlos. Részi.. 19.40: A dzsessz kedvelőinek. 19.50: Chile a magyar külkereske­delemben. 20.00: Kamaraze­ne. 20.45: H. 20.48: Megjele­nés előtt. Részi. Goda Gábor új művéből. H. 21.38: A St. Martin in the Fields-i Aka­démia kamarazenekarának hangversenye. 23.00: H. Idős. POZSONYI TV 16.55: Pályaválasztás­ ta­nácsadó. 18.15: Egészségügyi tanácsok. 19.00: Tv-híradó. 20.15: Holt lelkek. 3. 21.10: Híd a holnapba. Publ. film. 21.35: Tv-híradó. 21.55: A lab­darúgás híre. Hétfő

Next