Népszava, 1971. október (99. évfolyam, 231–257. sz.)

1971-10-27 / 253. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 99. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1971. OKTÓBER 27. SZERDA A következetes harc eredményei Helyreállították a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogait Látványos amerikai vereség a világszervezetben Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Magyar idő szerint kedden hajnali 4.20 órakor Adam Malik, az ENSZ- közgyűlés XXVI. ülésszakának elnöke nagy ováció közepette kihirdette: 76 szavazattal 35 ellenében, 17 tartózkodással a közgyűlés jóváhagyta az úgynevezett albán határozati javaslatot, amely előírja a Kínai Népköztársaság 50.TSZ-jogainak helyreállítását és a Csang Kai-sek rezsim képviselőinek haladéktalan eltávolítását az ENSZ összes szerveiből. Malik egyidejűleg bejelentette, hogy a közgyűlés döntéséről tájékoztatják a Kínai Népköztársaság kormányát. Közvetlenül az albán javaslatról megejtett név szerinti szavazás előtt Tajvan képviselője bejelentette, hogy küldöttsége a továbbiakban nem vesz részt az ENSZ egyetlen szervének munkájában sem, majd a Csang Kaisek rezsim képviselői testületileg kivonultak az ülésteremből. Erre a kivonulásra csak azután került sor, miután előzőleg döntő vereséget szenvedett a Tajvan kizárását „fontos kérdésnek” minősítő amerikai ügyrendi javaslat. A helyi idő szerint este 7 — magyarországi időszámítás szerint keddre virradó éjjel 1 — órakor befejeződött egyhetes vitát több mint 4 órán át tartó ügyrendi manőverezés követte. Ilyen előzmények után zsúfolt teremben, teli sajtókarzatok előtt, rendkívül feszült légkörben került sor helyi idő szerint este 10 órakor a döntő erőpróbára, a Tajvan kizárását „fontos kérdésnek” minősítő amerikai ügyrendi javaslat fölötti szavazásra. Amikor az ülésterem világító eredményhirdető tábláin megjelentek a következő számok: 54 mellette, 59 ellene, 15 tartózkodás, a küldöttek túlnyomó többsége felállva, óriási üdvrivalgással ünnepelte a 21 év óta tartó amerikai obstrukció végső, történelmi jelentőségű vereségét. Ez a győzelmi hangulat ezután már rányomta bélyegét a további fejleményekre: a kétségbeesett amerikai utóvédcsatározások sorra kudarcba fulladtak és a „habozó” tagállamok számára is világossá vált, hogy a vesztesek oldalára kerülnek mindazok, akik segítséget nyújtanak az amerikai halogató manőverezéshez. Bush amerikai ENSZ(Folytatás az 5. oldalon) 'WV A realitás győzelme A Kínai Népköztársaság ENSZ-jogaival kapcsolatban történtek felsorolása aligha lehetséges -A most, amikor azt a tényt üdvözöljük, hogy a népi Kína elfoglalhatja az őt megillető helyet a világszervezetben és annak Biztonsági Tanácsában. Egy huszonkét esztendős harc ért véget, amikor Adam Malik, az ENSZ-közgyűlés XXVI. közgyűlésének elnöke kihirdette a szavazás eredményét, mely szerint a közgyűlés jóváhagyta az úgynevezett albán határozati javaslatot, amely előírja a Kí■tai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását és Tajvan képviselőinek haladéktalan eltávolítását az ENSZ összes szerveiből. Kétségtelen, hogy ez egy következetes, szívós és határozott harc eredménye, melyet a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió folytatott az ENSZ-ben és a világszervezet keretein kívül is a kínai ENSZ-jogok érvényesítéséért. Ezt a következetes, elvi álláspontot nem befolyásolták egyetlen pillanatra sem azok a vitás kérdések, amelyek időközben felmerültek a Szovjetunió és a többi szocialista testvérország, valamint a pekingi vezetés között. A szavazás számos tanulság levonására teremt alkalmat. A világszervezet történetében páratlanul súlyos és látványos amerikai vereségnek lehettek tanúi a küldöttek. Az Egyesült Államok minden manőverezése sem volt elegendő ahhoz, hogy a Csang Kai-sek rezsim székét megmentse. A tajvani delegáció kivonulása többet jelent annál, mint hogy egy amerikai javaslat vagy terv kudarcba fulladt. Intő jel mindazok számára is, akik feltétel nélkül az amerikai taktika és politika zsoldjába szegődnek. Mert, mint a példa bizonyítja,mikor Washington érdekei úgy kívánják, akkor a leghűségesebb szövetségesről is készek lemondani. Az amerikai közvéleményt váratlanul és felkészítetlenül érte a szavazás eredménye. Nixon ugyan elhatárolja magát az ENSZ teljes negligálását követelő jobboldaltól, de nem tud elfogadható magyarázattal szolgálni az érdeklődő közvélemény számára. Persze, nyilvánvaló, hogy még a vereségből is hasznot óhajt majd húzni, a legkülönbözőbb módokon. Ami a pekingi reagálást illeti, annyi bizonyos, hogy mind az ENSZ, mind pedig a KínaiNépköztársaság szempontjából hasznos és realisztikus döntés a KNK ENSZ-jogainak helyreállítása. A KNK képviselőinek jelenléte hatékonyabb munkára teremt lehetőséget, s ugyanakkor a nemzetközi porondon is hatékonyabban léphet fel a népi Kína e döntés után. Persze, Pekingnek is tudnia kell, hogy mindez — amit a szavazás eredményeként elkönyvelhetnek — csak lehetőség. Olyan lehetőség, amelyet tartalommal kell megtölteni. Érdeke a nemzetközi életnek, hogy a pozitív, békés szándékú törekvések újabb támogatásra találjanak. De egyigen nemzeti érdeke is a Kínai Népköztársaságnak, hogy bekapcsolódjék a nemzetközi élet áramába. A Kínai Népköztársaság számára az ENSZ-jogok helyreállítása a felelősség megnövekedésével jár. A haladó, békeszerető emberiség ezekben a napokban nagy érdeklődéssel várja a KNK fellépését a nemzetközi fórumokon. A haladó világ közvéleménye azt várja, hogy Peking az antiimperialista, szocialista nagyhatalom, felelősségének tudatában teszi majd meg javaslatait a világszervezetben, s lép fel a haladás ügye mellett a közgyűlési teremben csakúgy, mint a Biztonsági Tanácsban. A szavazás a haladás ügyét szolgálta. Egy hosszú, immár történelminek nevezhető, 22 esztelendős vita végére tett pontot. A keretek adottak. A Kínai Népköztársaság elfoglalhatja helyét mind a világszervezetben, mind pedig a Biztonsági Tanácsban. Azok részéről, akik ezért harcoltak több mint két évtizeden át, nem hiányzik a bizalom Peking iránt. Jól tudjuk azonban, hogy teljes mértékben a kínai vezetéstől függ, milyen tartalommal tölti meg azt a lehetőséget, amelyet most nyert el, s milyen felelősségérzettől áthatva képviseli a haladás, az antiimperializmus, a szocializmus ügyét nemzetközi életben. Thurzó Tibor Négyszázkilencvenkét munkás felel.........3 Megvalósuló javaslatok............................. 3 Mit mond a paragrafus............................. 4 Nők a kőolaj- és földgáziparban............ 8 Kiküldött munkatársunk telefonjelentése • Újabb megbeszélések Brezsnyev és Pompidou között Koszorúzás a Diadalívnél • Látogatás a városházán Párizsiak ezrei „Szovjetek, hurrá!” kiáltással fogadták Leonyid Brezsnyevet, amikor kedd délelőtt nyitott gépkocsin a városháza elé érkezett. Néhány perccel korábban is párizsiak sorfala között vezetett Brezsnyev útja a Diadalívhez, ahol koszorút helyezett el az Ismeretlen Katona sírján. Csákós, vörös tollforgós, fekete zubbonyos, fehér nadrágos lovas gárdisták feszítettek a városháza épülete előtt, és kivont kardokkal, méltóságteljes mozdulatlanságba merevedve tisztelegtek az SZKP főtitkára előtt. Velük szemben, a kordon mögött, a tiszteletadás mozgalmasabb formáját választotta a lelkes fiatalokból álló hullámzó tömeg. Diákok magasba emelt orosz és francia nyelvű feliratát fodrozta a szél: „Üdvözlet Brezsnyev elvtársnak!” A vörös zászlócskákat lobogtató párizsiak üdvözlő kiáltásai összeolvadtak a gárdisták zenekarának indulójával. Leonyid Brezsnyev már a szovjet és francia zászlókkal fellobogózott városháza épületében volt, de kint még tartott az ünneplés, és egymást váltva hurráztak a városházát körülölelő csoportok. A városháza főbejáratánál Jean Cherioux, a párizsi tanács elnöke fogadta a szovjet vendégeket és a városháza dísztermébe kísérte őket, ahol már öszszegyűltek a városi tanács tagjai és a párizsi diplomáciai kar képviselői. Jean Cherioux a városi tanács és Párizs lakossága nevében üdvözölte Leonyid Brezsnyevet és hangsúlyozta, hogy a párizsiak rendkívül nagyra értékelik a szovjet és a francia népet összekötő hagyományos barátságot. Leonyid Brezsnyev válaszában mindenekelőtt kijelentette, hogy Párizs szépsége rendkívül mély benyomást tett rá, majd megemlékezett arról a hősies magatartásról, amelyet Párizs lakói a hitlerista megszállók ellen tanúsítottak és az 1944 augusztusában lezajlott fegyveres felkelésről, melylyel a párizsiak megvédték városukat az elpusztítástól. Brezsnyev ezután hangsúlyozta: a háború óta már új nemzedék nőtt fel, és a mai vezetők történelmi felelőssége, hogy az új nemzedék számára biztosítsák a szilárd békét, biztosítsák azt, hogy egész tevékenységüket a békés alkotómunka, az emberi kapcsolatok és a kölcsönös megértés fejlesztésének szolgálatába állíthassák. De a történelem még egy másik felelősséget is rótt reánk — folytatta Brezsnyev —, az európai kontinensen hatalmas értelmi és gazdasági kapacitás összpontosul, s a történelem nem bocsátana meg nekünk, ha ezt nem az emberiség szolgálatába állítanánk. Leonyid Brezsnyev beírta nevét a párizsi városháza aranykönyvébe, majd távozásakor a városháza előtt összegyűlt sokaságnél lelkesen éltette az SZKP főtitkárát. Délután került sor Leonyid Brezsnyev és Pompidou elnök második négyszemközti megbeszélésére. Brezsnyev és Pompidou tanácskozása kedd este nyolc óra tíz perckor befejeződött. A második négyszemközti tanácskozás valamivel több mint négy óra hosszat — a francia elnökség szóvivője szerint a megvitatott kérdések fontossága miatt a tervezettnél tovább tartott. A párizsi sajtó főcímei jól tükrözik a látogatás első napjáról kialakított pozitív képet. „Nagy reménység” a címe az FKP lapja, a l’Humanité keddi vezércikkének, „Szerencsés folytatás” a polgári Figaróé, és a gaulleista Nation ezt írta kommentárja fölé: „Szabad út az európai biztonsági értekezletnek”. A l’Humanité egyrészt Brezsnyev fogadtatásának hőfokából, másrészt az első hivatalos megnyilatkozásokból jutott arra a megállapításra, hogy jó a kezdet. A politikai kommentátorok pártállásra való tekintet nélkül felfigyeltek arra, milyen súllyal és milyen hangvétellel szólt Brezsnyev és Pompidou az európai biztonsági értekezlet összehívásának lehetőségéről. Mindketten aláhúzták az értekezlet rendkívüli jelentőségét, előkészítésének időszerűségét és realitását. Mint Pompidou pohárköszöntője is jelzi, francia részről semmi akadályát nem látják annak, hogy a legrövidebb időn belül megkezdődjön Helsinkiben az értekezlet több oldalú előkészítésének szakasza. A megbeszélések eredményessége és az egész kontinens biztonsága szempontjából biztató, hogy a Francia Köztársaság elnöke Brezsnyev látogatásának első napján már szükségesnek és lehetségesnek tartotta ezt aláhúzni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy francia részről nem számolnak a felmerülő nehézségekkel. De bizonyítja: a francia kormány nem támaszt feltételeket, és kész az előkészítő munkában való részvételre. Az első beszédekből is kitűnik, hogy — mint erre Pompidou is rámutatott — a Szovjetunió és Franciaország közeledése nem konjunkturális jellegű. Különösen francia részről emlékeztetnek a messzi múltra visszanyúló kapcsolatok tradícióira, olyannyira, hogy Pompidou pohárköszötőjében még a Nagy Péter-i időkig visszanyúló kapcsolatokat is megemlítette. Ezzel ugyanakkor Párizs azt is hangsúlyozni akarja, hogy a két ország viszonyának fejlesztésében nem ideológiai szempontok vezérlik. „Az ön látogatása magas szinten tanúskodik együttműködésünkről” — állapította meg Brezsnyevhez intézve szavait Pompidou, míg Brezsnyev annak a szovjet törekvésnek adott hangot, hogy ezt az együttműködést még magasabb szintre emeljék. Párizsban teljes az egyetértés annak megítélésében, hogy a szovjet—francia együttműködés a nemzetközi élet egyik legfontosabb tényezőjévé vált. A keddi négyszemközti megbeszélések után és a szerdai kibővített tanácskozás előtt ennek az egyetértésnek a hangsúlyozását mindenképpen biztató jelnek lehet tekinteni. Barabás Péter Mit fizet az IKV és mit a lakó mint 70 ezren kértek kedvezményes, utólagos lakbér beszámítást Az új lakásrendelet végrehajtása rendkívüli nagy feladatot hárított és hárít az ingatlankezelő vállalatokra, a tanácsokra. Először az új lakbéreket kellett megállapítani, most pedig az egyszeri kedvezményes, utólagos bérbeszámítási kérelmeket vizsgálják és döntenek. Mit jelent az utólagos bérbeszámítás? Ha a bérlő — tanácsi lakásokról van szó — a lakást a rendelet hatályba lépése előtt saját költségén bérbeszámítási igény nélkül átalakította, korszerűsítette, kiadásainak legfeljebb a korábbi tízévi lakbérnek megfelelő összeg lerakását kérheti. Ha például a korábbi havibér 100 forint volt, akkor maximálisan 12 ezer forint költségtérítést engedélyezhet az IKV. A kérelmekhez számla szükséges, de számla nélkül is elfogadtak kérelmet, legfeljebb utólagos becslés alapján állapították mega költséget. Budapesten 50 000, vidéken pedig további 20 000 ilyen igénylés érkezett az IKV-khoz, a tanácsokhoz, vagyis mintegy 350—400 millió forint kiadásra lehet számítani. Ha a fővárosban 100 mérnök és technikus csak ezzel a munkával foglalkozna, akkor is több mint egy évet venne igénybe, mire minden kérelmet el tudnának bírálni. Így türelmet kérnek, most különböző átcsoportosításokat hajtottak végre, éppen a felülvizsgálat meggyorsítására. Akikkel írásban közölték az elismert összeget, az új és a régi lakbér közötti különbözetet mindaddig visszatarthatják, míg költségeik megtérülnek. Más a helyzet az 1971. július 1-je után kért lakbérbeszámítással. Ha az IKV az átalakítás, a korszerűsítés, a csere szükségességét elismeri s a fizetendő összeget megállapítja, akkor több lehetőség van. Az egyik: egy összegben fizetik ki a bérlőnek, a másik: a bérbeszámítás. Ilyenkor a lakbér 75 százaléka — 400 forintnál 300 — tartható vissza. Végül a lakás-átalakítás, komfortfokozat-növelés esetében kérheti a lakó, hogy a műszaki körülmények megváltozása ellenére lakbérét ne változtassák, így, ha egy félkomfortos lakás komfortos lesz, s nem kérik a költségek megtérítését, mindaddig, míg új bérlő nem költözik a lakásba, a bért sem emelik. Az azonnali közbeavatkozást követelő hibák alkalmával — beázás, csőrepedés stb. — az IKV a bérlő kérelmét követően köteles közölni, hogy a javításról tud-e gondoskodni. Ha nem, úgy a bérlő az IKV költségére elvégeztetheti a munkát. A központi fűtés berendezések, a melegvíz-szolgáltatási hálózat és készülékek, a gáz-, víz- és elektromos vezetékek, a felvonó, a központi antenna, az egész épület karbantartása, a közös helyiségek felújítása, állagának megóvása IKV-feladat. Ugyancsak teljes egészében köteles az IKV fizetni a csempe, a padló, a különböző burkolatok cseréjét. Lakásberendezések cseréje, illetve felújítása esetében a bérlő és a bérbeadó között a költségek 50—50 százalékban oszlanak meg. A munkát azonban csak akkor lehet elvégezni, ha az IKV írásban kötötte hozzájárulását. Csak a műszakilag indokolt összeget fizetik meg, így a berendezési tárgy cseréjével összefüggő le- és felszerelési, bontási, helyreállítási munkát s a berendezés árát veszik figyelembe. Átlagos költséget térítenek tehát, s nem fizetik meg, ha valaki luxusmegoldást akar. A többi között abban az esetben, ha elhasználódás vagy más okok miatt műszaki szempontból indokolt a mosogató, a fürdőkád, a zuhanyozó, a vécétartály és csésze, a kályha, a főzőkészülék, a vízmelegítő, a villanybojler, a redőny cseréje, a költségeket a bérlő és a bérbeadó fele-fele arányban viseli. Abban az esetben, ha a munkát már július elseje előtt megkezdték, vagy a bérlő bejelentését tudomásul vették és visszaigazolták, s elvégzését meg is rendelték, a lakónak nem kell fizetnie. Akkor sem, ha csak most kerül sor a megvalósításra. Moldován Tamás Folytatódtak a magyar IMDK külügyminiszteri tárgyalások Otto Winter, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere — aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban — és a kíséretében levő személyiségek kedd délelőtt a Hősök terén ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Kovács Imre, hazánk berlini nagykövete, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, valamint a fővárosi tanács képviseletében dr. Viszkei Mihály főosztályvezető. Ugyancsak ott volt dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség több munkatársa. A koszorúzás után Otto Winter és kíséretének tagjai a főváros nevezetességeivel — egyebek közt a metróval — ismerkedtek. Kedd délután a Külügyminisztériumban folytatódtak a hétfőn megkezdett magyar—NDK külügyminiszteri tárgyalások. Péter János és Otto Winter kölcsönösen tájékoztatták egymást kormányaiknak a nemzetközi élet legfontosabb, időszerű kérdéseiben kialakított álláspontjáról. Behatóan tanulmányozták az európai politikai helyzetet, nagy figyelmet szentelve az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása kérdéseinek, s egyúttal megvizsgálták az ezzel kapcsolatos soron következő tennivalókat. A tárgyalásokat szívélyes, baráti légkör és a nézetek teljes azonossága jellemezte. (MTI)