Népszava, 1971. november (99. évfolyam, 258–282. sz.)

1971-11-26 / 279. szám

2 KÖZÉLET Haari Bumedien, az Al­gériai'­­ Demokratikus és Népi­­Köztársaság forra­dalmi tanácsának elnöke, miniszterelnök, táviratban mondott köszönetet Lo­soncai Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének az al­gériai nemzeti ünnep, az algériai forradalom 17. évfordulója alkalmából küldött üdvözletéért Ab­del Aziz Buteflika, a for­radalmi tanács tagja, kül­ügyminiszter táviratban köszönte meg Péter Já­nos külügyminiszter ün­nepi jókívánságait. A Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság küldöttsége, amely T. Sz. Hacsaturov akadémikusnak, a társa­ság alelnökének vezetésé­vel részt vett a Magyar— Szovjet Baráti Társaság országos értekezletén, csü­törtökön elutazott Buda­pestről. Hazaérkezett Ciprusból az a szakszervezeti kül­döttség, amely Duschek­ Lajosné SZOT-titkár ve­zetésével részt vett a cip­rusi munkásszövetség 16. kongresszusán és a szer­vezet fennállásának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Fock Jenő fogadta Jan Mitregát F­ock Jenő, a kormány elnöke csütörtök délután hivatalában fogadta Jan Mitregát, a Lengyel Nép­­köztársaság Miniszterta­nácsának elnökhelyettesét, bánya- és energiaügyi mi­nisztert, a magyar—len­gyel gazdasági együttmű­ködési bizottság XI. ülés­szakán hazánkban tartóz­kodó lengyel delegáció vezetőjét. A baráti esz­mecserén részt vett Vályi Péter, a kormány elnök­­helyettese, valamint Ta­­deusz Hanuszek, a Len­gyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete, Jan Mitrega Drecin Jó­zsef, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese és dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhe­lyettes társaságában csü­törtök délelőtt megláto­gatta az Ikarus Karosszé­ria- és Járműgyárat. Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete csütörtök este fogadást adott a nagykövetségen a magyar—lengyel gazdasági együttműködési bizottság 11. ülésszaka alkalmából. Komócsin Zoltán látogatása Somogyiján Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára csü­törtökön Somogyba láto­gatott. A vendéget Ka­posvárott Németh Ferenc, a megyei pártbizottság el­ső titkára, valamint Bogó László és Szigeti István, a megyei pártbizottság tit­kárai fogadták. Komó­csin Zoltán részt vett a megyei pártbizottság ki­bővített ülésén, tájékozta­tót tartott a nemzetközi helyzet időszerű kérdései­ről. A pártbizottsági ülés után Németh Ferencnek, a megyei pártbizottság el­ső titkárának és Somogyi Józsefnek, a városi párt­­bizottság első titkárának társaságában meglátogat­ta a Villamos Berendezés és Készülék Művek ka­posvári villamossági gyá­rát. Megtekintett egyes üzemrészeket, és elbeszél­getett a munkásokkal. Óvári Miklós Cegléden Csütörtökön Ceglédre látogatott Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára Cser­­venka Ferencnének, az MSZMP Központi Bizott­sága tagjának, a Pest me­gyei pártbizottság első titkárának kíséretében. A Cegléd városi pártbizott­ságon Dolbisszki Károly, a pártbizottság titkára és Kürti András, a tanács elnöke és a város más ve­zetői fogadták és tájékoz­tatták az alföldi nagyvá­ros életéről, fejlődéséről. Ezt követően Óvári Mik­lós a Pest-Nógrád me­gyei Húsipari Vállalat ceglédi gyáregységét ke­reste fel. Óvári Miklós megtekintette az új ceg­lédi kórházat is, majd délután a városi tanács nagytermében aktívaülé­sen időszerű kül- és bel­politikai kérdésekről szólt Emlkezés a csatára Csütörtökön a budapes­ti pártbizottság zuglói pártiskolájában tudomá­nyos ülésszakon emlé­keztek meg a 30 évvel ez­előtti, világtörténelmi je­lentőségű moszkvai csa­táról. Dr. Tóth Sándor alezre­des „A moszkva csata je­lentősége a Nagy Honvé­dő Háborúban” című elő­adásában részletesen ele­mezte a moszkvai csatát megelőző fasiszta támadó hadműveleteket, majd a szovjet védelem megszer­vezését. Az ülésszak népes hall­gatósága élénk figyelem­mel és nagy érdeklődés­sel hallgatta N. M. Miro­nov altábornagy szemé­lyes élményeken alapuló visszaemlékezését. Magyar belkereskedre! Csütörtökön megkezdő­dött Budapesten a ma­gyar—lengyel belkereske­delmi munkacsoport VII. ülése. A tanácskozáson a két ország kereskedelmé­nek irányítói, Szurdi Ist­ván és Edward Sznajder belkereskedelmi miniszte­rek vezetésével megtár­gyalják az 1971. évi két­oldalú belkereskedelmi -lengyel mi tárgyalások együttműködés eredmé­nyeit és az 1972-re terve­zett belkereskedelmi vá­lasztékcserét. A két mi­niszter pénteken írja alá a két ország 1972. évi bel­kereskedelmi választék­­cseréjéről és műszaki­tudományos együttműkö­désről szóló megállapodá­sokat. Szövetkezeti igazgatók Csütörtökön befejező­dött a szocialista orszá­gok szövetkezeti külkeres­kedelmi vállalati igazga­tóinak értekezlete. A bol­­gár, csehszlovák, a len­gyel, a magyar, az NDK- beli, a román és a szov­jet szövetkezetek vezetői megállapították, hogy a szövetkezetek közti fo­gyasztási cikkcsere jelen­tősen hozzájárult a szö­vetkezeti boltok és áru­házak választékának bő­vítéséhez. A tanácskozás megbízta a HUNGARO­­COOP Külkereskedelmi Vállalatot, hogy dolgoz­zon ki munkaprogramot az együttműködésre a fej­lődő országok szövetke­zeti szerveivel és külke­­reskedelmi vállalataival. NÉPSZAVA Műsorgyár a Szabadság téren Küldjetek egy bernáthegyit A tv egyik érdekes mű­helye — a földszinti bü­fé. Hasonló szerepet tölt be, mint a rádió híres pa­godája: írók, rendezők, színészek, szerkesztők, operatőrök találkoznak itt, ötletek születnek, vi­ták, megbeszélések zajla­nak — alakul a műsor. Jelmezes, maszkos szerep­lők jönnek a stúdiókból egy kávéra: az SS-tiszt viccet mesél a partizán­nak, akit az imént éppen halálra ítélt a kamerák előtt, egy görög mitológiai hősnő Coca-Colával acé­lozza a lelkét és tüzet kér az ismert táncdalénekes­­től A bejáratnál nagyka­bátban, útra készen topo­rog a Veszprémbe és Sze­gedre induló közvetítőko­csi legénysége, illetve „leánysága”. Várják a be­jelentést, az útügyelet Vértessy Sándor a bü­fében szimultán megbe­széléseket folytat vagy négy-ötféle műsor ügyé­ben. Koós Tamással és Kígyós Sándorral film­összeállítást készít a kö­zelmúlt nagy halottairól, Lukács Györgyről, Deve­­cseri Gáborról, Erdei Fe­rencről, Szabó Pálról, Ve­res Péterről és Nógrádi Sándorról. „Ének a vé­gekről” címmel egy kis­­katona teljes két eszten­A televízió valóságos műsorgyár, ezt óvatosko­dó idézőjelek nélkül is le­írhatjuk. Korszerű nagy­üzem, fontos, napi köz­híradását. A Bakony ka­pujában éppen hófúvás van, de Eck T. Imre for­gatócsoportja nekivág a veszprémi útnak. A ren­dező tréfásan búcsúzik: — Ha reggelig nem je­lentkeznénk, küldjetek utánunk egy bernáthegyi kutyát egy kis hordó rummal. A kutya kisebb is lehet, a hordó nagyobb. A szegedi „stáb” is fel­kerekedik. A munka sür­gős, filmre kell venni A barátság egy napja című pénteki intervíziós műsor riportjait. Magyar—szov­jet koprodukcióban készül a hatvan perces adás, amelynek keretében Odessza és Volgográd, il­letve Szeged és Veszprém történetével, mai életével, nevezetességeivel és érde­kes embereivel ismerked­nek meg a szovjet és a magyar tv-nézők.­dejét szeretné nyomon követni a szolgálat és a magánélet gondjaival, örömeivel is foglalkozó filmsorozatban. Egy félig kész műsor várja Vértessy Sándort a stúdióban: bizonyos ügyekre december 9-én derül­nék fény. Van egy befejezetlen „árvizes” filmje is. Azokról a sza­­mosháti községekről szól, amelyeknek sok lakója nem volt hajlandó elköl­szükségletre termelő für­ge­s futószalagokkal és egyedi darabokat produ­káló szépműves műhe­lyekkel. tözni az árterületről és most szánja-bánja, siratja az akkor visszautasított állami támogatást, ked­vezményeket. A drámai történet második felvoná­sát most egy tárcaközi bizottság „írja”. Vértessy az ő kedvező döntésükre vár, hogy dokumentum­filmjét happy enddel fe­jezhesse­ be. A szilveszteri 3. csatorna Bánki Iván rendezővel madarat lehetett volna fogatni, amikor a Porond és iskola című tv-filmje díjat nyert a barcelonai fesztiválon. Meg is fogta a madarat — a Premio Ondas elnevezésű díj egy ezüst madár, súlyos már­ványtalapzaton — haza is cipelte boldogan, és most fáj a karja. Lehet, hogy a védőoltástól, lehet, hogy a nem éppen könnyű si­kertől. Ki lehet bírni az ilyesmit Most két filmet forgat — egyelőre a fejében, rö­videsen a stúdióban is. Az egyik Palotai Boris négy derűs, mai életképe: Mini történetek címmel kerül képernyőre. A má­sik egy farsangi népszo­kásokat megelevenítő, színes folklórfilm. Farsangi Zsebtévé, Hó­­kusz-pókusz, Kuckó és sokféle karácsonyi gyer­mekműsor készül a stú­diókban. A „Futrinka ut­ca” — a népszerű báb­műsor nyomán így neve­zik a tv gyermekosztályát — gondoskodik a legif­jabb nézők szórakozásá­ról. Természetesen készül a szilveszteri műsor is. Az illetékes tv-szerkesztők a nyár eleje óta „szilvesz­tereznek”, vagyis sötét gondok között ötlik ki az óévbúcsúztatás könnyed, kacagtató mókáit A fel­vételek szeptember óta folynak, zárt ajtók mö­gött, nehogy a poének ki­szivárogjanak. A szilveszteri program­­ról — erőt és fáradságot kímélve — annyit sikerült megtudni, hogy a tv al­kalmi „harmadik csator­náján” műsorparódiákat, kabarét, burleszket és még sokféle zenés, vidám pro­dukciót sugároznak majd. Ez azonban szigorúan bi­zalmas értesülés, köztünk maradjon. / 1 Vajk Vera Ének a végekről India — 4000 méter filmen Harmincnyolc fokos hő­ségből érkezett haza a havas Budapestre egy há­romtagú forgatócsoport. Két napja még India leg­délibb csücskében, a Bengáli-öböl partján ve­rejtékezett a felvevőgép mögött Várszegi Károly operatőr, Vámos Judit rendező és Balogh Judit szerkesztő. Harminc na­pig az indiai kormány vendégeiként jártak Bom­­bayben, Delhiben, Kas­mírban és halászfalvak­ban, iskolákban, szőnyeg­­üzemben, teaültetv­ényen. Négyezer méternyi film­szalag őrzi élményeiket. Az indiai gyerekeknek külön fejezetet szentelnek a filmben. Rengeteg a gyerek és — ahogy a fiatal operatőr meséli — „né­hány ezer” mindig éppen a felvevőgép körül sün­­dörgött. Csak úgy tudott forgatni, ha közben a ren­dezőnő egy másik, üres kamerával odább csalta a gyerekhadat. Különben aranyosak, kedvesek és harsány „szervusz”-szal köszöntötték a magyar televíziósokat. Az út gyö­nyörű volt, az emberek érdekesek, a curry-már­­tás rettentő fűszeres — a többit majd meglátjuk a képernyőn néhány hét múlva a Hol tart ma In­dia? című, négyszer har­mincperces filmben. Húszéves a magyar—csehszlovák kulturális egyezmény Derkovits Gyula élet­mű-kiállításának megnyi­tásával Prágában csütör­tökön megkezdődött a magyar—csehszlovák kul­turális egyezmény aláírá­sának huszadik évfordu­lója alkalmából sorra ke­rülő ünnepségsorozat. A nagy művész valamennyi alkotó periódusát Cseh­szlovákiában először be­mutató kiállítás megnyi­tóján a történelmi Wald­­stein-palota lovagtermé­ben megjelent dr. Ivan Rohal-Ilkiv külügymi­niszter-helyettes , és dr. Josef Svagera cseh mű­velődésügyi miniszterhe­lyettes. A festő jelentő­ségét ünnepi beszédében Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete méltatta. Ott volt Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria igazga­tója és dr. Jiri Kotalik, a Prágai Országos Kép­tár igazgatója. * Az évforduló alkalmá­ból a magyar nagykövet­ség és a prágai Magyar Kultúra az ország nagy­városaiban számos ren­dezvényt készít elő: hang­versenyeket, kiállításokat és irodalmi esteket, feivá­­ló magyar és csehszlovák művészek közreműködé­sével. Az utóbbi időben a két ország kulturális kapcsolatainak elmélyíté­sében a magyar irodalom, zene és képzőművészet megismertetésében mind nagyobb szerepe van a prágai magyar kultúrköz­­pontnak. Egyedül 1971- ben 150 rendezvényt szer­vezett, amelyeken körül­belül húszezer csehszlo­vák állampolgár vett részt. (MTI) Új otthonában megnyílt a Huszonötödik Színház Mintegy ötmillió forin­tos költséggel elkészült a főváros legújabb, minia­tűr színháza: a Magyar Sajtó Házában csütörtö­kön végleges otthonában nyitotta meg kapuját a Huszonötödik Színház. A korszerű színpadtechnikai berendezéssel újjászüle­tett 100 személyes szín­házban első alka­lo­mma­­ a Fényes szeleket tűzték műsorra. Repertoáron tartják a korábbi évad nagy sikerű Tou O igaz­talan halála, a Szókratész védőbeszéde és a Gyász című darabokat is. Az új színházban hetenként négyszer — pénteken, szombaton, vasárnap és hétfőn este­­ tartanak előadásokat (MTI) 1971. november 26 A Lengyel Kultúra munkájáról A Lengyel Kultúra mun­katársai a közelmúltban tizennégy, komoly és mo­dern zenét képviselő len­gyel zeneszerzők műveit bemutató hangverseny­­sorozatot szervezték. — Úgy érezzük, nemze­ti kultúránk társadalmi összefüggésekben való fejlődését, gazdagodását nem eléggé ismerik Ma­gyarországon — mondja dr. Stanislaw A. Sochacki, a Lengyel Kultúra igaz­gatója. — Ezért munkán­kat művészeti életünk fo­lyamatosságának, aktuali­tásainak a magyarokkal való megismertetése je­gyében szervezzük. Sze­retnénk a klasszikusok mellett minél több ma élő művészt és alkotásait ked­velné tenni Magyaror­szágon. — A zenében? — Chopin és Moniusko, a „Halka” zeneszerzője sokak kedvencei. De ke­vesen ismerik Szymanow­­skit, akinek közvetlen kapcsolatai voltak Ma­gyarországgal, hiszen Bar­tók Bélát vallotta egyik legjobb barátjának. — Irodalomban? — Sienkiewicz, a „Quo vadis” írója, Reymont, a „Parasztok” szerzője és talán Prus ismertek Ma­gyarországon. A kiemel­kedő művészi értékű film után bizonyára sokan el­olvasták Andrzejewski „Hamu és gyémánt”-ját Mi azonban szeretnénk, ha a XIX. század legna­gyobb lengyel költőjét, Norwicot is a fentiek mellett emlegetnék. Vagy a ma alkotó írók: Nowak, Herbert, Rozwicz nevét és műveit is meg kell ismer­­niük mindazoknak, akik velünk együtt azt tartják, a nemzeti irodalmat a közéleti fogantatású ver­sekkel lehet tovább vinni. — Hogyan ismerhetjük meg őket? _— Nyolc előadásból álló irodalmi estsorozat ke­retében szólaltatjuk meg az őket jellemző műveket kitűnő magyar művészek tolmácsolásában, nemcsak a fővárosban, vidéken is. Az Egyetemi Színpadon a Kochanowskitól napjain­kig eltelt időszak legszebb verseiből összeállított iro­dalmi est folytatásának is szánjuk ezt a sorozatot. Egyben eleget teszünk a lengyel művészeti élettel foglalkozó klubok kíván­ságának is; főleg a duna­újvárosiakkal vannak jó kapcsolataink. — Könyvkiadás? — Legutóbb egy anto­lógia jelent meg fiatal lengyel költők alkotásai­ból. Most Iwaskewics „Nyírfaliget” című alko­tása jelenik meg. Egyéb­ként a Magyarországon is sokat emlegetett „Mater Johanna” című film is az ő elbeszéléséből ké­szült . Lengyel filmekről lévén szó, nekünk azon­nal eszünkbe jut a tv „Kockázat” című soro­zata. — A Kockázatot itt, a Lengyel Kultúrában lát­ták először a televízió szakemberei. Igen gazdag filmtárunk van, hétszáz filmmel rendelkezünk, a dokumentumtól a mű­vészfilmig. Szerintem egy népnek a másik népről alkotott véleményét ke­vésbé formálják a törté­nészek, mint az, amit az emberek maguk látnak, ezért tartom olyan nagy jelentőségűnek a tömeg­kommunikáció minden formáját. — Ezért rendezünk évente húsz tárlatot vi­déken és a fővárosban a klasszikusoktól a moder­nekig. Különösen a krak­kói grafikusiskola alkotá­­­sai kedveltek Magyaror­­­szágon. — Sokkal többen ta­nulnának lengyelül, mint amennyinek az oktatását vállalni tudjuk. Így is évente 350-en végzik el nyelvtanfolyamainkat. — A legutóbbi rendez­vényük? — Kedden nyílt meg a Lengyelország elleni fa­siszta támadás 32. évfor­dulójára emlékező, a há­borúban életét vesztett 6 millió lengyel emlékét ke­gyelettel őrző dokumen­tumkiállítás, címe: „Min­dent a hazáért.” Polesinszky Veronika A „hátország" megteremtéséért Ahhoz, hogy a művé­szet társadalmilag igazán hatékonnyá váljék, olyan „hátországra” van szük­sége, amely nemcsak anyagi és erkölcsi támo­gatását biztosítja, hanem állandó és intenzív kap­csolatot jelent a társada­lommal, az emberekkel. A fiatal képzőművészek stúdiója most ilyen „hát­országot” próbál teremte­ni a maga számára, fel­ismerve, hogy tagjainak, a mindenkori fiatal kép­zőművészeknek művészi kiteljesedése, fejlődése is lehetetlen ma már anél­kül, hogy mind a szerve­zet, mind az egyes alko­tók élő, eleven közelség­be kerüljenek azokkal, akiknek műveiket szán­ják. E törekvésükben támo­gatja a fiatal képzőmű­vészeket a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, amely segítségével kiter­jedt rendszere kezd ki­épülni a fővárosban is az egy-egy nagyüzemmel kö­tött társadalmi szerződé­seknek, s ehhez a Magyar Képzőművészeti Szövet­ség és a Művészeti Alap részéről is megkapnak minden segítséget. A stú­dió most olyan újabb „partnerre” talált ebben a munkájában, amellyel az együttműködésre a na­gyobb távlatokban is le­hetőség kínálkozik. A kö­zelmúltban került sor ugyanis a Somogy megyei Tanács, valamint a Fiatal Képzőművészek Stúdiójá­nak közvetlen kapcsolat­­felvételére. Somogy me­gyében mind a megyei, mind a kaposvári városi tanács készségesen haj­landó a fiatal képzőmű­vészekkel való együttmű­ködésre. Akár olyan for­mában is, hogy a két ta­nács és a stúdió között, a nagyüzemek példájára, szocialista szerződést köt­­nének. A kaposvári városi ta­nács képzőművészetre vo­natkozó távlati fejlesztési terve és a stúdió legna­gyobb problémájának, a műhelygondnak megoldá­sa ugyanis szerencsés mó­don egyeztethető össze. A városi tanács a megyei tanács támogatásával olyan nagyszabású képző­­művészeti beruházást ké­szít elő (a létesítmények kivitelezési terve ebben az ötéves tervben elké­szül, sőt a tereprendezés is megkezdődik), amely országosan is párját rit­kítja. Kaposvárott ugyan­is új művésztelepet akar­nak építeni, s ami a stú­dió szempontjából lénye­gesebb, e művésztelephez öntő-, textil-, kerámiai és grafikai műhelyekből álló műhelyhez csatlakozna. A Fiatal Képzőművé­szek Stúdiójának évek óta legnagyobb gondja, hogy tagjainak nem tud az al­kotómunkához megfelelő lehetőségeket biztosítani. Mostani központjában a hiányosan felszerelt gra­fikai műhelyt például már régen kinőtte a szervezet, s ez a kaposvári lehető­ség nemcsak perspektivi­kusan oldaná meg a fia­tal szobrászok, keramiku­sok, grafikusok foglalkoz­tatásának gondját, hanem egyúttal a stúdió olyan tervének megvalósítását is elősegítené, hogy szakít­va az eddigi főváros­ cent­­rikusságával, vidéken építsen ki magának tár­sadalmi bázist. E műhelyek felépítése természetesen legfeljebb a következő ötéves terv­ben lehetséges. S a stúdió részvételéhez elengedhe­tetlenül szükséges a Mű­vészeti Alap messzemenő erkölcsi és anyagi támo­gatása. Ez az anyagi tá­mogatás — bár nem kis összegről lenne szó — megtérülő beruházás len­ne, hiszen a jövő képző­­művészetének érdekeit szolgálná. Somogy megye és a stúdió együttműkö­désének azonban, máris van egy közvetlen, konk­rét lehetősége. A megyei tanács ugyanis részben a stúdió rendelkezésére bo­csátja most felépülő, Ba­laton melletti alsó-béla­­telepi alkotóházát. Mind­ezzel a tanács azt a célt kívánja elérni, hogy a fiatal képzőművészeket szorosabban kösse a me­gyéhez, s reméli, hogy a fiatalok szellemi jelenlé­te a megye kulturális életének fejődését szol­­gálja. Rideg Gábor

Next