Népszava, 1972. január (100. évfolyam, 1–25. sz.)
1972-01-15 / 12. szám
19. Január 15 Felhívás a borítékban Női újítók egymillió forintja Újíthatnak nők? Persze, miért ne? — válaszolná a legtöbb gyárigazgató. Ám ha megnézünk egy statisztikát, látjuk, a nők nagyon kevés újítást, szabadalmat nyújtanak be. Az újítások 80 százalékát férfiak javasolják. Hogy ennek a „két műszak”, az „időtlenség”, vagy más oka van? Ki tudja?... Talán az is, hogy kifejezetten soha, vagy alig apelláltak a női újítók eszére, ügyességére. Ezt a láthatatlan korlátot akarták feloldani a VIDEOTON-ban. Megoldandó problémák gyűjteménye Saját munkájukat egyszerűsítik Az előzményekről Bokor Jenő, a közgazdasági bizottság vezetője, és helyettese, Egri Tibor tájékoztat. " Kétszáz asszonyt, szocialista brigádvezetőt, szakszervezeti bizalmit, KISZ-vezetőt hívtunk meg arra a nagyaktívára, amelyen a gyár pártbizottságának titkára, Lévai András bejelentette: novemberben női újítási hónapot rendezünk. A gyár valamennyi nő dolgozója fizetési borítékjában is megkapta a felhívást. A női újítási hónap téma volt az üzemekben, és az autóbuszon, beszéltek róla munkatársak, brigádtagok, családtagok, olvasták a plakátokat, feliratokat, nézegették a női újítóknak ígért ajándéktárgyakat. Lehet egyáltalán felhívásra, meghatározott időre újítani, ésszerűsíteni? Lehet irányítani ki, mikor találjon fel valamit? — merül fel bennem a kétség. Úgy látszik — lehet, lehetett. A VIDEOTON példája ezt bizonyítja. Az éves újítási feladatterv mellé novemberre külön feladatokat, megoldandó Fiatalok Ezt az akciót megelőzően a VIDEOTON-ban, ahol a nők aránya 62—63 százalék, alig egy-két nőújító akadt. Az évenként benyújtott 600 újítás közül, alig három-négynek a szerzője volt nő. 1971-ben már a 627 javaslatot tevő 984 dolgozó közül 112 nő, nagy részük betanított munkás, fizikai állományban levő. Az éves újítási és találmányi eredmény 25 millió forint körüli összeg problémákat gyűjtöttek egybe. Kiírták, milyen témák aktuálisak, megadták, mivel foglalkozzanak az újítani vágyók. (A VIDEOTON-ban egyébként majd minden hónapban rendeznek valamilyen újítási akciót. Újítási hónapot egy-egy gyáregységben egy-egy kiemelt téma köré csoportosítva a feladattervet Ilyenkor „zöld utat az újításoknak” jelszóval még gyorsabban elbírálják, bevezetik az újítást.) — S az eredmény? Nevezetesen a női újítási hónap eredményei? A számokat, adatokat Slezák László, az újítási iroda vezetője szolgáltatja. — A VIDEOTON 61 nődolgozója összesen 84 javaslatot nyújtott be novemberben. Ezek közül harminchetet máris elfogadtak, bevezettek, tizenegyet kísérletre, huszonegyet hosszabb szakvéleményezésre irányítottak és 15 javaslatot elutasítottak a bírálók. De decemberben és januárban is sokkal több nő jelentkezett újítási ötletével, mint egyébként az élen — fűzi hozzá Egri Tibor — annyi, amennyit a műszaki fejlesztésre fordítanak. — És a fiatalok ? — Az újítások 70 százaléka fiataloktól származik, — hiszen az egész gyár fiatal! — jegyzi meg Bokor Jenő. — Az újító nők nagy része is harminc év körüli. A Puskás Tivadar Ifjúsági Szocialista Brigád csupa fiatal mérnökből, technikusból áll. Sok komoly produkció fűződik a brigád nevéhez. Korábban benyújtottak egy újítási javaslatot — a szignálgenerátort — amelyre nyolc vonatkozásban szabadalmi bejelentést tesznek, s mint szellemi terméket is értékesítik Magyarországon. A KGST-országok is érdeklődnek a találmány iránt. A műszer a brigád tevékeny vállalkozásából valósult meg, olyan indítékkal, hogy sokszor elhangzott: jó lenne egy ilyen műszer. A szignálgenerátor automatikájával „többet tud”, mint a hasonló külföldi konstrukciók, használata óriási időmegtakarítást jelent. A nagypontosságú és termelékeny műszer üzemi és Sáfrán Lajosné a műszaki I. főosztály dolgozója, szerkesztő technikus. Eddig még soha nem újított. — Most a kezembe került a rádió gyáregység újítási feladatterve. Ebből választottam ki az alaplemezek vizsgálatához szükséges műszer készítésére vonatkozó feladatot. — Sokat foglalkozott a témával? — Elég sokat. A kollégáim is segítettek. S így sikerült egy nem túl komplikált szerkezetet terveznem, amely lámpa és film segítségével vizsgálja, hogy az alaplemez (amelyre a rádió- vagy tvszereléket rögzítik) tartalmazza-e az előírt öt-hatszáz furatot. Gyakran előfordul, hogy a gombostűfej nagyságú furatok közül kimaradt néhány, s ez már csak a szalagon, szerelés közben derül ki. — Elfogadták a javaslatát? — Kísérletre. — Melyek a legértékesebb női újítások? — kérdezem Slezák Lászlót. — Az előkalkuláció szerint Kovács Orsolya javaslata 251 ezer forintot, Dobai Lajosné és Kovács Mária ötlete 206 ezer forintot ér, összesen egymillabérszinten egyaránt használható. — A szocialista brigádoktól két-három éve várják el az újításokat — mondja a brigádvezető a szerény, halk szavú fiatalasszony, Fister Ferencné. — Azóta ennek az elvárásnak is igyekszünk eleget tenni. Novemberben, a női újítási hónap idején, a Puskás Tivadar brigád két újítási javaslattal is fel-hívta magára a figyelmet. Az egyik a spektrumgene- s rátor, amely nagy pontos- s ságú és gazdaságos mű-szer, a másik újítás — az impulzus- és szógenerátor digitális áramkörök vizsgálatához — a KISZ felhívására a kiváló ifjú mérnök mozgalom indítására született, hió forintot hozott a női újítási hónap. Dobai Lajosné nem is tudja, hirtelenjében melyik javaslatot értékelték ennyire. — Talán azt — mondja —, amelyen a szerelvénytartóhoz az előlapot a tizenöt milliméteres csavar helyett tízmilliméteressel kívánjuk helyettesíteni. Időben és anyagban jelentene ez megtakarítást. Miért, hány gépet csavaroz össze egy műszakban? — Százharmincat. Mindegyik előlapot négy-négy csavarral. — Miért éppen most jutott eszükbe ez az ésszerűsítés? — Olvastuk a felhívást, megbeszéltük egymás között. Már gondoltunk rá előbb is, s most jókor jött az ösztönzés. örülünk, hogy elfogadták a javaslatot, hiszen ezzel elsősorban saját munkánkat egyszerűsíthetjük. Január 18-án, ünnepélyesen, nagygyűlésen hirdetik ki a VIDEOTON- ban a női újítási hónap eredményeit. Valamennyi javaslattevő ajándékot kap, az is, akinek ötletét nem valósították meg, dicsérve a szándékot, a kezdeményezést. Kádár Márta Törvény tiltja, hogy ittas állapotban vagy szesz hatása alatt bárki gépkocsit vezessen. Ha mégis megteszi valaki, számolhat a szigorú felelősségre vonással. Íratlan törvények, a társadalmi együttélés szabályai diktálják, hogy részeg fővel vállalatot sem szabad vezetni. Ha mégis megkísérli valaki, úgy számolnia kell a társadalom tiltakozásával és tette következményeivel. Ám akadtak olyanok is, akik nem hallgatták el a nevüket. Véleményüket jegyzőkönyvbe mondották, mások levélpapírra vetették és eljuttatták szerkesztőségünkhöz. Ezek közé tartozik Császár József, a vállalat jelenlegi főpénztárosa. — Kazamér Károly, vállalatunk igazgatója bizony gyakran felönt a garatra. Mindenki tudja, hogy nála huszonnyolc fél deci a norma. Gondolom, ilyen állapotban már igen labilis lehet egy vezető értékítélete. Emiatt történhetett meg az is, hogy olyan pénzt is felvett, ami megítélésem szerint nem illette meg. A legutóbbi nagy árvíz idején például végig szabadságon volt, de a helytállásért járó ő is ugyanúgy felvette, mint akik valóban megdolgoztak érte. Császár József állítása, sajnos, tény, mégis azzal a záradékkal közölte: Ennyiben foglalhatom össze azt a beszélgetést, amelyet nemrégiben a Volán 8-as számú vállalatának békéscsabai telepén az egyik gépkocsivezetővel folytattam. Arra kért, hogy ne írjam meg a nevét. „Kérem, csak akkor hozza nyilvánosságra a nevem, ha jónak látja, mert az igazgatóm azok közé az emberek közé tartozik, akik nem tűrnek ellentmondást." Báli Mihály, a vállalat volt kalauza érthető okok miatt — neki már nincs mit vesztenie — szókimondóbb volt. — Gyulaváriban történt nemrégiben, hogy a szolgálatom lejárta után bementem a kisvendéglőbe egy pohár hűsítőre. Valaki rám szólt: „Kalauz, meg sem látod az igazgatódat?” Az asztalnál többen ültek. Üvegekben, poharakban mindenféle ital, köztük százforintosok hevertek. Meglepetésemben hirtelen csak anynyit mondtam, hogy de jól megy az uraknak. Mire az igazgatóm: „Lopjál a táskádból, árultál ma már annyit.” — A kijelentést elengedtem a fülem mellett — Az igazgató korábban, ittas állapotban engem is megrúgott — ismeri el a kellemetlen tényt Lukovits Béla igazgatóhelyettes, majd hozzáteszi: — Nem tulajdonítottam az esetnek nagyobb jelentőséget, mert részeg volt. Egyébként ugyanakkor a feleségét is bántalmazta és dr. Tamássy Tamás az asszony védelmére kelt. Kellemetlen volt, mert részegségében az ajtót is eltévesztette és Körösfalvi Pál tervező vállalati igazgató ajtaján dörömbölt. Amikor Margittai Dezső tervstatisztikus haza akarta vinni a részeg igazgatót, őt is megütötte, és hallgattam a vitát, amelyet lakásügyben Király József gépkocsivezetővel folytatott. Egyszer csak hirtelen felém fordult az igazgató: „Neked milyen lakásod van?” — kérdezte. — „Saját kétszobás családi házban lakom” — mondtam én. Erre gúnyosan megjegyezte: „összeloptad az árát a kocsin a táskából.” Most már dühös lettem és nem hagytam magam: „önnek nagyobb lehetősége van a lopásra” — vágtam vissza és el akartam menni, ő azonban nem engedett. Visszanyomott a székre, és vezetőKonczos Mihály belszolgálati gépkocsivezető hosszú ideig az igazgató sofőrje volt. Talán érthetően kelt főnöke védelmére, érvelése mégis furcsa: — Amikor vele jártam, valóban italozott, de szerintem muszáj volt reprezentálnia. Igaz, volt rá példa, hogy lerészegedett... De hallgassuk meg Kazamér Károly igazgatót is: — Igaz, ittam eleget, de csak ünnepnap, vagy ha vendéget kaptunk... De a verekedés nem igaz, én sohasem ütöttem... A kocsmázás is csak azért volt, hogy közelebb kerülhet méltatlan, trágár szitkokat szórt rám. — Ezután már nem tiszteltem benne a főnökömet. Két évtizedet töltöttem a vasútnál, több főnököm volt, de ilyen még soha. A karomat szorongatva hívott ki az udvarra, hogy ott majd elintézzük egymás közt a dolgot. Jobbnak láttam kitárni a részeg ember elől. Végül megúsztam azzal, hogy megfenyegetett. Be is váltotta a szavát, mert idegileg kikészített. Jócskán hozzájárult, hogy nem sokkal az eset után betegállományba, majd rokkantsági nyugdíjba kerültem. jók a dolgozókhoz... Az ivászat egyébként közlekedési sajátosság ... De az egész dolog nincs kihatással a vállalat vezetésére. Kazamér Károly talán maga sem hiszi, amit mond. A vállalat más vezetőinek ugyanis eltérő a véleménye. A próbaidő lejárt Bácskai László szb-titkár szerint például a vállalat anyagi helyzete rossz. A korábbi nagyarányú bérfejlesztésnek nem volt meg a fedezete. A vállalat a 400 százalékos adósávba került, amely olyan terheket jelent, hogy elviszi a nyereségrészesedést. Nemrégiben normarendezésre is utasítást adtak az szb tudta és hozzájárulása nélkül, amit végül is vissza kellett vonni, mert kapkodás következménye volt. A vállalat megszegi a 11/1971 (IV. 29.) MüM számú rendeletet is: új munkaerőt magasabb bérrel vesz fel, mint a törzsgárdatagok átlagos személyi alapbére. Oldalakon folytathatnám a felsorolást, de talán ennyi is elég annak bizonyításául, hogy ... Nem fejezem be a mondatot. A véleményalkotás joga az arra illetékes vezetőké. Azoké, akik korábban már megelégelték Kazamér Károly cselekedeteit, de akkor valamilyen okból próbaidőt szabtak neki. Itt az ideje, hogy visszatérjenek az ügyre. Zsidai Pál Szabad-e ittasan vezetni a vállalatot? Szabadságon volt de a jutalmat felvette Verekedés részegen NÉPSZAVA s Ha nem választják újjá...N EMRÉG az egyik szakszervezet központi vezetőségi ülésén szóba került, hogy sok vállalatnál valóságos divat lett a munkások szabad szombatjainak, mi több, vasárnapjainak igénybevétele, mondván, másképpen nem győzik a munkát. A megjegyzés nem hatott az újdonság erejével, hiszen így volt ez tavaly is, tavalyelőtt is. Akkor is megszegték a kollektív szerződések ezzel kapcsolatos megállapodásait, s ha nem történik változás, nyugodtan kijelenthetjük: az idén sem lesz másképp. A kibontakozás útját jelentheti az a kategorikus kijelentés, amelyet ezzel kapcsolatban a ruhásszakszervezet titkára tett: a kollektív szerződések betartása egyaránt kötelező a gazdasági és a szakszervezeti vezetőknek. Nem valamiféle könnyűipari problémáról van itt szó, hiszen visszaköszönő téma ez más szakszervezetekben is. S nemcsak a gond ismerős és közös, hanem a mögöttük meglapuló okok is. Vonatkozik ez a megállapítás mind a vállalatok gazdasági helyzetére, mint okra, mind pedig a szakszervezetek helyi vezetőinek tevékenységére. ITATHATATLAN: előfordulhat, hogy egy-egy vállalati kollektíva csak úgy képes megoldani feladatát, ha ahhoz meghatározott számú túlórát is igénybe vesz. Erre egyébként a kollektív szerződések is módot adnak. De épp ennyire vitathatatlan az is, hogy ez nem lehet rendszer, nem lehet egyegy vállalat gazdálkodását alapvetően ilyen eszközökkel irányítani. S ez alól nem ad felmentést az a gyakori érvelés sem, hogy ily módon emelhetők a jövedelmek, nő a nyereség, s ez jó a munkásoknak. Ez az okoskodás nem más, mint egyfajta rablógazdálkodás szépítgetése. Tönkreteszi a munkások egészségét, megfosztja őket a pihenés jogától, attól a jogtól, amelyért évtizedekig kemény harcot kellett vívniuk. És csak súlyosbítja a helyzetet, hogy az utólagos elemzésekből gyakran kitűnik: előrelátóbb munkaszervezéssel, átgondoltabb vállalati politikával a túlórák többsége megtakarítható lett volna. Jogos ezek után a kérdés: ha egyszer ilyen rossz a túlóra, a fölösleges túlóra, akkor a vállalatok szakszervezeti vezetői miért nem lépnek fel erélyesebben ellene? Tehetnék ezt egyébként annál is könnyebben, mivel a kollektív szerződések többsége aprólékosan szabályozza ezzel kapcsolatban mindkét fél, a munkaadók és a munkavállalók jogait. KEZDJÜK TALÁN azzal a megállapítással, hogy a szakszervezetek helyi vezetői nem mindig léptek fel határozottan a kollektív szerződésben rögzített munkásjogok védelmében. Félreértés ne essék, nem azért van ez így, mert ezek az emberek vesztettek bátorságukból, lendületükből, megalkuvók lettek. Egészen másról van szó. Nem kevesebbről, mint gazdasági vezetők és választott funkcionáriusok viszonyáról. Mert elvileg roppant egyszerű a helyzet: az üzemi, vállalati szakszervezeti vezetők minden szükséges lehetőséget, támogatást, ha kell — mert néha kell! — védelmet megkapnak tevékenységük gyakorlása közben, s ez nagyon jó. A gondok ott kezdődnek, hogy a választott tisztségviselők nem lesznek mindig választottak. S ha már nem azok, akkor sok minden megváltozik. Ha valakit nem választanak újjá, az nem tragédia. Tovább dolgozik, más munkakörben, ehhez, mint minden magyar állampolgárnak, joga és lehetősége egyaránt megvan. Igen ám, de hol dolgozik tovább? És milyen munkakörben, milyen fizetésért? Nyilván annál a vállalatnál, ahol mint választott tisztségviselő dolgozott, és nyilván új munkakörének megfelelő fizetésért. ITT KEZDŐDNEK a bajok. Az, hogy milyen munkakört kap, azoktól a gazdasági-műszaki vezetőktől függ, akiknek az intézkedései ellen előbbi funkciójának törvényszerűségei szerint esetenként és ismételten is fel kellett lépnie. Emberek vagyunk, mondta a pesti kabarétréfa vissza-visszatérő refrénje, s mi nyugodtan hozzátehetjük: nem egyformák. Igaz, arra még nemigen adódott példa, hogy nyíltan és egyértelműen „kitoltak” volna valakivel. Sajnos, mondhatnánk, mert ez lenne az egyszerűbb eset. Azonban burkoltan, körmönfontan is teremthető olyan helyzet, amelyből aligha van más kiút, mint új állás után nézni. S hogy ez az út mennyire járható, az már sok mindentől függ. Például nem kismértékben attól is, hol van a szóban forgó gyár. Ha például vidéken, ahol közel-távolban nincs hasonló profilú üzem, akkor előferd íat, hogy negyven-ötven éves, fejjel unkájénak elismerése mellett lényegében elölről kezdheti életét egy egészen másfajta üzemben. Esetleg előző munkahelyének „meleg” ajánlásával súlyosbítva. Tömegméretű jelenség ez? Szó sincs róla! De épp ennyire nincs és nem is lehet szó arról sem, hogy teljességgel kizárt. S ha nem magától értetődően kizárt, akkor arra kell törekedni, hogy társadalmilag váljon lehetetlenné az ilyesfajta eljárás. Erre nagy szükség van. Nem elvont kérdés ez, nagyon is gyakorlati. Arról van szó például, hogy a választott tisztségviselőktől megkövetelhessük mindazt, ami kötelességük, anélkül, hogy ezzel későbbi egzisztenciájukat veszélyeztetnénk. Márcsak azért is, mert csak így érhető el, hogy egy-egy intézkedés során ne kelljen óhatatlanul arra gondolnunk: kérhető-e, követelhető-e ez? S HA ÍGY LESZ, akkor más lesz a helyzet a túlórákkal is. Következetesebb és határozottabb lesz a szakszervezetek helyi vezetőinek fellépése, állásfoglalása. S ez nagyon fontos, hiszen jelenleg csak nekik van módjuk képviselni választóik védelmét. Ennek az érdekképviseletnek a hatékonyságát kívánta növelni az a szakszervezetek XXII. kongresszusán elhangzott javaslat is, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok védettségének idejét hosszabbítsák meg. Orbán Attila A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet feladata, hogy a fogyasztási cikkek minőségére felügyeljen. Munkájuk három fő csoportra osztható: a forgalomba hozatal előtt a termékek vizsgálata, a már forgalomban levő termékek rendszeres ellenőrzése és a vásárlói reklamációk jogosságának megállapítása. 1971-ben a nagyobb áruválaszték eredményeképpen több mint 30 ezer vizsgálatot végeztek. Képünk: az ORILUX televízió minőségét ellenőrzik (MTI Fotó : Hadas János felvétele)