Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)

1972-02-01 / 26. szám

•. KÖZÉLET I.Csonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét a ne­páli király özvegyének Mahendra király elhuny­ta alkalmából. D­­­r. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese az MSZMP Pest megyei bizottságának tanácster­mében pártmunkásoknak előadást tartott Gazdaság­­politikánk néhány idősze­rű kérdése címmel. * Br. A. Bar­n­az­­ann­­ak, a Szovjetunió egészségügyi minisztere első helyette­sének vezetésével szomba - ton, a késő esti órákban f küldöttség érkezett Buda­pestre a magyar—szovjet egészségügyi egyezmény 1972—73. évi együttműkö­dési tervének megtárgya­lására és aláírására. * Dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszternek, vala­mint Dégen Imre állam­titkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének vezetésével hétfőn együt­tes ülést tartott a MÉM miniszteri értekezlete és az OVH kollégiuma. Az öntözés és a mezőgazda­sági vízgazdálkodás idő­szerű kérdéseit vitatták meg. Félix Slavik bécsi pol­gármester, aki Szépvölgyi Zoltánnak, a fővárosi ta­nács elnökének meghívá­sára az osztrák főváros delegációjának élén né­hány napos látogatást tett Budapesten, elutazott. Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes és Heinz Ramuta, az NDK Minisztertanácsa állami munka- és bérügyi hiva­talának helyettes vezetője Magyarország és az NDK közötti munkaerő-együtt­­működésről, továbbfej­lesztésének lehetőségeiről tárgyalt A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének hétfői programja Péter János külügymi­niszter és Mohammed Sa­leh­ Aulaqi, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere hét­főn folytatta megbeszélé­seit. Mohammed Saleh Aulaqi délben ebédet adott Péter János tiszteletére a mar­gitszigeti Nagyszállóban. Az ebéden részt vett Czi­­nege­ Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Pu­ja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese, dr. Szalai Béla külkereske­delmi miniszterhelyettes, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető sze­mélyisége is. (MTI) Eltemették dr. Hétfőn, a Mező Imre úti temetőben nagy rész­véttel, katonai tisztelet­­adással búcsúztatták el a 61 éves korában elhunyt dr. Sós Györgyöt, a Bu­dapesti Pártbizottság tag­ját, a munkásmozgalom régi harcosát, a budapes­ti Rendőrfőkapitányság volt vezetőjét, nyugalma­zott vezérőrnagyot, a Ma­gyar Partizán Szövetség alelnökét. A munkásmozgalom nagy halottainak Pan­teonjában ravatalozták fel a virágok, koszorúk soka­ságával körülvett kopor­sót. A családtagokkal, hozzá­tartozókkal ,­­együtt megjelentek a gyászszer­tartáson , és a ravatal­nál díszőrséget álltak — a párt, az Elnöki Tanács, a kormány képviselői és a Belügyminisztérium, a Budapesti Rendőrfőkapi­­tányság, a fegyveres tes­tületek, a Magyar Parti­zán Szövetség magasran­gú képviselői. Sós Györgyöt Kónyi Gyula vezérőr­nagy, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, belügyminiszter-helyettes, a Budapesti Pártbizottság és a Belügyminisztérium nevében elmondott bú­csúszavaiban méltatta Sós György, a kommunista forradalmár érdemeit. Társadalmi, közéleti sze­mélyiség, politikus volt — mondta —, a szó leg­teljesebb értelmében em­ber, kommunista típusú ember. A főváros köz­rendjének és közbiztonsá­gának megteremtése mel­lett magáénak érezte a modern metropolisz min­den gondját. Gábor Istvánnak, a Ma­gyar Partizán Szövetség alelnökének búcsúbeszéde után a koporsót a mun­kásmozgalom halottainak sírkertjében, az Interna­­cionálé hangjai, a dísz­század tisztelgése és dísz­­sortűz közben hantolták el. (MTI) Tájékoztatás az egészségügyi törvény tervezetéről Szocialista jogrendsze­rünk a közeljövőben nagy jelentőségű új jogszabál­lyal gyarapodik: befeje­zéshez közelednek az új egészségügyi törvény elő­készítő munkálatai. A törvénytervezet ki­dolgozását­­hosszú előké­szítő munka előzte meg, amely még 1966-ban kez­dődött. A tervezetet — első formájában — az Egészségügyi Miniszté­rium szakmai vitára bo­csátotta, megküldte vala­mennyi tárcának, az or­szágos hatáskörű szerv­nek és a társadalmi szer­vezeteknek. Mintegy 100 intézménytől, szervtől kö­rülbelül ezer észrevétel érkezett. A szakmai viták során megfogalmazott indítvá­nyok, különböző szervek­től érkezett javaslatok je­lentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a törvényter­vezet világosan és határo­zottan, a legkorszerűbb tudományos eredmények figyelembevételével fog­laljon állást a felmerült kérdésekben, és egyúttal irányt mutasson a szüksé­ges részletes jogszabályok megalkotására. A felvetődött észrevéte­lek szem előtt tartásával készítette azután el az Egészségügyi és az Igaz­ságügyi Minisztérium kép­viselőiből alakult munka­­bizottság a törvényterve­zetet. Az így formába ön­tött jogszabálytervezet összefoglalja azokat az el­vi és általános jellegű ren­delkezéseket, amelyek az állami szerveknek, a szö­vetkezeteknek, a társadal­mi szervezeteknek, más jogi személyeknek és az állampolgároknak a la­kosság egészségének vé­delmével kapcsolatos jo­gait és kötelezettségeit szabályozzák. Tartalmazza azokat az átfogó szabá­lyokat, amelyek időtálló jellegüknél fogva alkal­masak arra, hogy helyet kapjanak a a magyar egész­ségügy kódexében. A törvénytervezetet elő­reláthatólag az országgyű­lés tavaszi ülésszakán tű­zik napirendre. (MTI) ­­E­P­S­ZAV­A A televízió előtt ügyes-bajos DOLGAINK Két rokonszenves soro­zat — a Nyitott boríték és a Jogi esetek — jelent­kezett figyelemre méltó adással az elmúlt napok­ban. A két műsor közös vonása, hogy látszólag magánügyeket visz a tele­vízió nyilvánossága elé. Valójában ezek minden esetben közérdekű kérdé­sek, amelyeknek társadal­mi vonatkozásait is érde­kesen, állásfoglalásra késztetően mutatják be. A Nyitott boríték témái a tv „panaszládájából’ kerülnek elő: bejelenté­sek, sérelmek, orvoslást vagy tanácsot kérő leve­lek. Nem magánügy, hogy a csökkent látóképességű jogász csak­ telefonkezelő­nek alkalmas-e, mint ahogy nemcsak az isasze­­giek ügye a helybeli alul­járó körüli vita, huzavona. A műsor oknyomozó ri­portjai a kis ügyek kap­csán is tetten érik a hibás szemléletet, a bürokráciát, sok jelentősebb, társadal­mi kihatású probléma forrását. A műsorvezető Molnár Margit csendes, követke­zetes, a dolgok végére já­ró riporteri szívóssága szerencsésen egyesült Vá­mos Judit rendezői ötle­teivel. A Jogi esetek okosan és mértéktartóan számol az­zal az emberi kíváncsiság­gal is, amellyel sokan a mások magánélete iránt viseltetnek. Érdekes peres ügyeket visz a műsor szakértői, vendégei és a közvélemény elé, ezzel il­lusztrálja általános érvé­nyű, tulajdonképpen is­meretterjesztő mondani­valóját. Külön említést érdemel, hogy a közremű­ködő jogászok nem a pa­ragrafusok bonyolult nyelvén, hanem egysze­rűen, közérthetően beszél­nek. Érdekes, hogy ezúttal mindkét sorozatban fel­csillant a szatirikus hu­mor is. A jogi esetek fó­rumán ritka a mosoly, de az a válási vagyonjogi per, amelyet korrektül és fino­man ismertetett egy fiatal bírónő — jómódú értel­miségi­­ pár huzakodása holmi használt tepsik és fazekak miatt — kész ko­média. A Nyitott boríték pedig csipkelődő filmri­portban számolt be egy ártatlan pesti néző kálvá­riájáról, aki sosemvolt ebadta kutyája után nem akart ebadót fizetni. Az életteli műsorokból az élet produkálta rossz viccek sem maradhatnak ki. UBORKAFA Amint a fenti esetek is bizonyítják, a bürokrácia még nem veszett ki egé­szen, és így Urbán Ernő 1953-ban írt szatírája sem vált minden tekintetben időszerűtlenné. Az Ubor­kafa a felszabadulás utáni első szatírakísérlet volt. Bátor darab a maga ide­jében: a kiskirálykodást és a nagybetűs „Felső Szervek” előtti elvtelen hajlongást figurázta ki — be is tiltották egy időre. Típusai, negatív és pozitív hősei azonban ma már nem túl kellemes emléke­ket idéző, panoptikumi fi­gurák. A darabot Siklós Olga alkalmazta képernyőre, és — akárcsak a régi nem­zeti színházi előadást — Marton Endre rendezte. Eszközeiben és stílusában inkább színpadi produk­ciót láttunk, mint tv-játé­kos. A szereplők közül Máthé Erzsi és Suka Sán­dor tetszett a legjobban, talán azért is, mert ez a két tragikomikus figura (a titkárnő és a könyvelő) időtállóbbnak bizonyult a többinél. A PERCEINK MEG VOLTAK SZÁMLÁLVA Avagy, ami a szilvesz­teri III. csatorna műsorá­ból kimaradt. Ez is lehe­tett volna a szombat esti kabaré címe, és a konfe­ráló Mikes György ezt egy percig sem tagadta. Arról nem esett szó, hogy melyik jelenet miért ma­radt ki az óévbúcsúztató műsorparódiák közül: az idő volt-e kevés, vagy a poén? No, de félre a tréfával,­ hiszen humorról van szó, és az úgyis ritka mulat­ság a televízióban. Vég­eredményben ötletes volt az olimpikonok iskolatele­víziója, a szuperkrimi vágás- és szinkronjátéka, és egyik-másik mini rém­történet is. A kádhistó­riát és a Századunk paró­dia zónapörköltjét azon­ban hosszú lére eresztet­ték. S ez többé-kevésbé a műsor egészére is­ áll, noha a perceink meg voltak számlálva. Vajk Vera /--------------­­tt ! Schubert-emlékműsor a televízióban A világ egyik legna­gyobb zeneszerzője és versenytárs nélkül legna­gyobb dalköltője százhet­venöt éve született. A te­levízió vasárnap esti mű­sort szentelt az évforduló­nak. Nagyon szép műsort, amely az alkalomtól füg­getlenül is megérdemli a figyelmet, a hangsúlyos megjegyzést: így is lehet megemlékezni. A műsoron semmi nem érződött a kötelező meg­emlékezések olykor letudó gépiességéből. Ellenke­zően, az érződött, hogy akik ezt a műsort készí­tették, azok szeretik Schu­bertét, és azt is szeretnék, hogy milliókban helyére rendeződjék a másfél év­század folyamán eltorzult kép. Schubert ugyanis sokkal több és más, mint amit általában tudnak ró­la. Méltán állítható egy Palestrina, egy Bach, vagy a nagy eszménykép, Beethoven mellé. És min­denképpen idegen attól a mélabús giccstől, amelyet ,,az édes Bécs’ rózsaszín környezetében gyakran rajzoltak róla (Három a kislány stb.). A műsor kitűnő, java­részt fiatal zenei és pró­zai erők felvonultatásá­val sokat tett egy Schu­­berthez méltó kép kiala­kítása érdekében. És úgy tette, hogy zeneértők és a zene iránt kevésbé fogé­konyak egyaránt nagy örömüket lelhették a sa­játos ismeretterjesztésnek és általános szórakozta­tásnak is nívós és kelle­mes adásban. Elsőrendű volt az indí­tás a hajdani romantikus Bolváry-filmmel, majd az átváltás arra a másmilyen romantikára, amely Schu­bert életét valójában megtöltötte, jellemezte. Kitűnő volt a zenei válo­gatás és érdekes a színé­szek oratóriumszerű sze­repeltetése, Keszt Imre tartalmas forgatókönyvé­nek megszólaltatásában. (A tényleges megjátszá­­sokkal azonban — Beetho­­ven-jelenet és a szűksza­vú szakítás jelenete — képtelenség ezen a stíluson belül egyetérteni.) A televízió új, műfajá­nak megfelelő utat kere­sett és nagyrészben talált, nagy személyiségek köz­érthető, kifejező felidézé­sére. Természetesen sé­mának ez nem jó — mű­sornak volt jó. A közre­működő művészek, mellett elismerés illeti érte a szerkesztőket (Fellner Andrea, Vecsernyés Já­nos), az operatőrt (Varga Vilmos), és főleg a rende­zőt (Békés András). Rajk András A Sárvári ünnepek címmel vasárnap egyéves kulturális eseménysorozat kezdődött a Rába-parti fiatal városban, melynek első programjaként Ti­nódi-emlékünnepséget­­ rendeztek a Nádasdy-vár dísztermében. A sárvári ünnepek további prog­ramjából kiemelkedik az április végén sorra kerülő II. országos diákköltő és diákíró-találkozó. □ Dr. Kálmánfi Béla, az esztergomi tanítóképző tanára már csaknem egy évtizede gyűjti Esztergom környékének nemzetiségi népköltészeti emlékeit. Kétezer — főként szlovák és német — népművészeti alkotást örökített meg több mint 20 000 méter magnószalagon. □ Tizenkettedik , ko­molyzenei nemzetközi dí­ját nyerte el a Hangle­mezgyártó Vállalat. A díjnyertes lemez Schön­berg Pierrot Lunaire cí­mű alkotását, valamint két-két Webern- és Bou­­lez-művet tartalmaz.­­ A Magyar Írók Szö­vetsége és a TIT irodalmi nyelvi szakosztálya közli, hogy a Kossuth Klubban február 1-re tervezett Berda József emlékestet az azonos időben megren­dezésre kerülő IV. kerü­leti Berda József ünnep­ségek miatt március 3-ra halasztja. A mai magyar grafika Japánban Február 1-én a tokiói központi művészeti galé­riában 38 magyar grafi­kus műveiből nyílik gyűj­teményes kiállítás. A tár­lat anyagát mintegy 100 képet, a mai kortárs mű­vészek műveiből válogat­ták. A tokiói kiállítás után, amely két hétig­ fo­gadja az érdeklődőket, a mai magyar grafika leg­reprezentatívabb alkotá­saiból összeállított anyag Japán több vidéki nagy­városában is vendégsze­repel. Magyar filmhét Párizsban A magyar—francia kul­turális egyezmény kereté­ben február 1—9. között magyar filmhetet tarta­nak Párizsban. A „Figaró hi­a­sságá'’-t, Beaumarchais klasszikus ko­médiáját a József Attila Szín­ház továbbra is nagy siker­rel játssza. Almaviva gróf: Fülöp Zsigmond, Figaró: Márton András és Zsuzsi sze­repében a mai naptól Bánsá­gi Ildikó.­ ♦ Operaház: Don Pasquale (A. b. 5. en., 7). — Erkel Színház: A rosszul őrzött lány (l. b. 6. ea., 7). — Nem­zeti Színház: Mózes (7). — Madách Színház: Peer Gynt (7). — Madách Kamara Szín­ház: Te meg én (1­­. b., 7). — Vígszínház: Donna Rosi­­ta (Komb. b. 1. s. 4. ea., 7). — Pesti Színház: Vendég­ség (l. b. 2. ea., 7). — József Attila Színház: Svejk (7). — Főv. Operettszín­ház: Nincs előadás! (Zseb­színház: Fantasztikus (fél 8). — Vidám Színpad: Kalózkis­asszony (fél 8). — Thália Színház: Bartókiána (7). — Ir­odalrni Színpad: Angela (Arany Ifj. b. 3. ea., fél 8). — Egyetemi Színpad: A film nyelve (7). — Bartók Szín­ház: Mondják meg Zsófiká­­nak (du. 3). — Bábszínház: Gidah­áz az erdőszélen (de. 10), Népek meséi (du. 3). — Kamara Varieté: Humor Express (6 és fél 9). KOSSUTH RADIO 8.16: Harsan a kürtszó! 8.51: Donizett' inda di Chamouaix. F romfelv. ope­ra. 11.10: Kemo vfa és pasz­tell. Kende S. elbeszélése. 12.00: Déli krónika. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Melódiákok­tól. 13.48: Törvénykönyv. Az ember és a természet. 14.08: Radnai György énekel. 14.10: Az aranyróka. Gyermekrá­dió. 14.49: Éneklő ifjúság. 15.00: II. Idős. 15.10: Elisa­­­beth­ Schwarzkopf énekel.­ ­ MŰSOROK­­. 14.24: Rádióiskola. 16.06: A világgazd. "hírei. 16.05: Men­delssohn : c-moll hegedűver­seny. 16.30: Végvári Rezső népdalfeldolgozásaiból. 16.49: Bogár István fúvósműveiből. 17.00: H. Idős. 17.05: Bemu­tatjuk új felvételeinket. 17.30: Készülnek-e a nyugdíjasok fogadására? 18.00: Könnyűze­nei híradó. 18.30: A Szabó család. 1­9.00: Esti krónika. 19.25: Stan Kontón és zene­karának hangversenye az Er­kel Színházban. Hangf. 20.55: H. 20.58: Kozmosz. 21.23: Nó­tacsokor. 22.00: H. Idős. Sporth­. 22.20: Tíz perc külpo­litika. 22.30: A titkos házas­ság. Részi. 23.15: Könnyűzene Gyöngy Pál szerzeményeiből. 24.00: H. Idős. 0.10: Couperin: Laudate pueri Dominum. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Bach műveiből. 9.00: H. 9.03: Sztevanovity Zorán táncdalaiból. 9.30: Népi zene. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.45: A zöld forradalom. Ea. 12.00: Szimfonikus zene. 14.00: Randevú kettőtől ha­tig! 18.10: Anyanyelv — ze­nei anyanyelv. 18.25: Juanita csókja. Részi. 18.45:­­Az ön­tödében beszélik. A bérren­dezésről. 19.00: A Finn Rádió Szim­f. Zenekarának hangver­senye. Hangf. Közben 19.55: Mese. 20.00: Esti krónika 2. 21.01: Michel énekel. Cherry Warner orgonái. 21.23: Vita előtt — a demokratikus isko­láról. Sám. 31.40: Szorongósdi. Gyárfás Miklós rádiójátéka. 22.30: * Verbunkosok, népda­lok. 23.00: H. Időj. 23.15: Bee­thoven, a-moll vonósnégyes. 24.06: H. Időj. URH 18.60: H. Időj. 18.10: Idegen nyelv­ű anyanyelv. 18.25: Szervánszky Endre: Concerto József Attila emlékére. 19.07: A dzsessz kedvelőinek. 19.27: Rudolf Kerer zongorázik, a Beethoven-vonósnégyes ját­szik. 20.02: Simone Bocca­negra. Reszt. 20.40: H. 20.4:»: Sandie Shaw és Peppino di Capri énekel. Herb Alpert és együttese játszik. 31.19: Hang­­felvételek — felsőfokon. 23.00: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9.66: ITV. Környezetisme­ret. Ált. isk. 4. oszt. 9.55: Történelem. Ált. isk. 5. oszt. 11.55: Számtan—mértan. Ált. isk. 7. oszt. 14.00: Környezet­­ismeret. Ism. 14.55: Történe­lem. Ism. 15.53: Jégkorong­­torna a Képes Sport Kupáért. FTC—VSZ Kosice, a II—III. harmad közvetítése. 17.20: Hírek. 17.25: Kodály: Galán­­tai táncok. NSZK-kisfilm 17.46: Kömé 3-üzene az Inter­­vizió műsorából. Felvételről. 17.55: Zsebtévé. 18.25: Széli rendszerek. Magyar kisfilmm. 18.40: Találkozás India . Tengerparti emberek. 1­9.10: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 30.00: Különleges ügyosztály. Magyarul beszélő angol bűn­ügyi filmsorozat, A sosem volt műszak. 20.50: Humoris­ták klubja. 21.35: Európa bölcsője. Művelődéstörténeti filmsorozat. Róma. 22.30: Tv­­híradó . 2. kiadás. POZSONYI TV 18.40: Mese. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Pénzt az ötéves terv­re. Publ. 20.00: párbaj az em­lékezettel. 20.35: Dalok. 21.00: Ítélet. 2. 21.40: Tv-híradó. 2. MŰSOR. 20.60: Élet operában. 20.20: Részletek a magyar népdalversenyről. 20.50: Angolna dán módra. 21.15: Tejport. 21.75: Tv­btradó. 19­. jelentér ! Mély részvéttel búcsúztatták el Uitz Bélát Jóba­rátok, ismerősök, tisztelők sokasága, a ma­gyar­ művészeti élet kép­viselői mély részvéttel vettek végső búcsút hét­főn a Mező Imre úti te­metőben Uitz Bélától, a XX. század egyik kiemel­kedő festőművészétől és grafikusától, a párt, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmoz­galom régi harcosától, a Szovjetunió érdemes mű­vésze címmel kitüntetett alkotóművésztől. A Mun­kásmozgalmi Panteonban felállított, vörös lepellel borított ravatalnál a gyá­szoló rokonság mellett le­rótta kegyeletét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának számos tagja, a Művelő­désügyi Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a képzőmű­vészeti alap képviselői. Részt vett a végső tiszte­letadáson P. M. Sziszoje­v, a Szovjetunió Képzőmű­vészeti Akadémiájának főtitkára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Művelődés­­ügyi Minisztérium nevé­ben Ilku Pál, a KB tagja, művelődésügyi miniszter búcsúzott Uitz Bélától, aki — mint mondotta — szá­zadunk forradalmi művé­szetének egyik úttörő mes­tere volt. Életét és művé­szetét a nagy alkotások és az állandó harc, a szenve­délyes viták egyaránt jel­lemezték. A forradalom, a társadalmi haladás gon­dolatát fejezte ki művé­szetében, s legfőbb törek­vése volt, hogy társadalmi felelősségtől fűtött mon­danivalóját a tömegek megértsék, formálja ízlé­süket, de , mindenekelőtt cselekvésre, harcra moz­gósítsa őket. Hűséges és tántoríthatatlan volt poli­tikai céljaiban és művé­szeti eszméiben. Fiatalkorától mindvégig szolgálta a forradalmat, kitartott — bármilyen ne­hézségek támadtak is — eszméi mellett. A Tanács­­köztársaság idején — mér elismert, külföldön is dí­jat nyert művészként — hozzálátott a proletár fia­talok képzőművészeti is­kolájának megszervezésé­hez, védelemre toborzó, mozgósító erejű plan­áto­kat alkotott, nagy méretű kompozíciókat készített az első szabad május elseje megünneplésére. Az ellenforradalom győ­zelme után emigrációba kényszerült: Bécsben, Pá­rizsban és Londonban dolgozott, majd 1926-ban a Szovjetunióba költözött­, ott élt és alkotott 1968-ig, hazatéréséig. Kiss István Kossuth-dí­­jas szobrászművész a Képzőművészek Szövetsé­ge és a pályatársak nevé­ben búcsúzott az elhunyt­tól. A magyar képzőművé­szet nagy halottját a te­mető művészparcellájá­ban helyezték végső nyu­galomra. A frissen hán­tolt sírt elborították a gyász és a kegyelet virá­gai. (MTI) A Madách Színházban bemutatták Csehov Sirály cirill drámáját. Képünkön: Piros Ildikó és Huszti Péter . (MTI Fotós-

Next