Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)
1972-02-20 / 43. szám
2 KÖZÉLET A román mezőgazdasági termelőszövetkezetek II. kongresszusára dr. Sinka István titkár vezetésével a TOT háromtagú küldöttsége utazott Bukarestbe. A repülőtéren megjelent Ioan Pop, a budapesti román nagykövetség másodtitkára. Tüzérségi gyakorlat a Dunántúlon Egyik tüzérségi egységünk éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatot tartott a Dunántúlon. Az egység — a tüzérkiképzés magasabb követelményei szerint — a legkorszerűbb fegyverekkel, elismerést érdemlő eredménnyel hajtotta végre feladatát. A téli gyakorlat utolsó napjára — szombatra — meghívták a hazai sajtó képviselőit is. Bohunka Gyula vezérőrnagy tájékoztatta az újságírókat a kiképzés eredményeiről, a magyar néphadsereg tüzérségének felkészültségéről. Elmondotta a többi között, hogy az időjárási nehézségek ellenére a kiképzési feladatoknak mégis sikerült mindenben eleget tenni. A gyakorlat alkalmával bemutattak a sajtó képviselőinek egy olyan objektumot, amely a jövőben hatékonyan elősegíti a korszerű kiképzést. (MTI) Magyar-NSZK gazdasági tárgyalások A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között megkötött hosszú lejáratú megállapodás alapján február 21-én Bonnban vegyes bizottsági tárgyalások kezdődnek a két ország árucsere-forgalmának és gazdasági együttműködésének kérdéseiről. (MTI) Nem sci-fi, de egyelőre rejtély Egy ember két példányban Különös érzés lehet ráébredni arra, hogy az ember két példányban létezik. Még különösebb lehet tudomást szerezni a saját halálunkról. Különös? Inkább hátborzongató. Pedig nem sci-fi, nem tudományos-fantasztikus regény. Molnár János asztalosmester mégsem tud elmerülni a rejtély tanulmányozásában. Ránézve ugyanis nagyon reális következményekkel jár ez a kísértethistória. A halotti levél 1971. augusztus 8-án Molnár János, Budapest XIV., Thököly út 165. szám alatti lakos beadta nyugdíjkérelmét a Budapesti Társadalombiztosítási Igazgatóságnak. Az ügyintézés „gépezete” megindult, és nyomban kiderült, hogy a munkában töltött évek elbírálásához szükséges úgynevezett „előzmény” Székesfehérvárott, a Fejér megyei Igazgatóság birtokában van. És íme, megérkeznek az okmányok Budapestre, a következő — meglepő szövegű — telex kíséretében: „Molnár János részére 1963. VII. 19—1970. X. hó végéig folyósítottunk nyugdíjat Pusztaegresörspuszta címre. Az özvegyének 1970. X. 1-től folyósítunk özvegyi nyugdíjat, Mezőszilas, József Attila utca 6. szám alá .. Molnár János tehát meghalt. 1970-ben Pusztaegres-Örspusztán. — Járt ott valaha? — kérdezem az élő Molnár Jánostól. — Soha. Újpesten születtem. 1930-tól 1941-ig Franciaországban éltem, a német megszállás után hazajöttem, itt akkor még nem voltak németek. 1942-ben költöztem ide, a Thököly útra. 1945 óta nem is mozdultam innen. Adminisztrációs hiba lenne? Hiszen Molnár Jánosból több ezer, több tízezer is élhet az országban. Igen ám, de a társa „Keretlegény Az özvegy személyi igazolványa szerint 1932. szeptember 15-én esküdtek Újpesten. — Újpesten? — hitetlenkedik. — Az biztos, hogy ott nem. — Hol laktak Pesten? — Sokáig albérletben, halombiztosítási dokumentáció azonos személyi adatokkal tartja nyilván a két Molnár Jánost. Születési hely, év: Újpest, 1899. február 16. Anyja neve: Holánszky Ida. A nyilvántartás szerint ez a Molnár János meghalt. — Meg bizony, szegény uram — bólogat az özvegy a mezőszilasi cseppnyi házban. — Maradtak-e iratok az urától ? — Hát, csak a halotti levele, mindjárt előkeresem. Hozza a halotti levelet. Molnár János tehát minden kétséget kizáróan meghalt. Az a Molnár János, aki — a halotti anyakönyvi kivonat szerint — Holánszky Ida fia, és 1899. február 16-án született Újpesten. Hátborzongató. Mindig Molnárnak hívták? — Mindig. Igaz, sváb gyerek volt, de még az apja magyarosította nevét Mayerről. Talán a házasságlevél közelebb visz a titok nyitjához. — Nincsen, sajnos, nincsen — siránkozik. — Hol kötöttek házasságot? — Nem tudom, nem emlékszem én már arra... Valahol Pestkörnyékén, talán Erzsébeten ... Azt tudom, hogy azt az elöljáróságot lebombázták, volt a fater" 1939-től pedig a VII., Nefelejcs utca 25-ben. Ott már velünk volt a fiam is, aki nem az uramtól van. A fiú — 1930-ban született — falán adhat valami támpontot. — A fatert mindig Molnárnak hívták. Megerősítheti ezt az az Aranka néni is, akivel együtt laktunk a Nefelejcs utcában. Aranka néni, a 79 esztendejét meghazudtolóan fiatalos özvegy Ádám Aladárné ma is a régi Garay téri standon árulja a gyümölcsöt. Valóban emlékszik Molnárra. — Molnárnak hívták azt, kérem, bár inkább csak Sváb Jancsinak becézték, mert többnyire németül beszélt. Az asszony, valami Horváth Anna, nem a felesége, csak együtt éltek. Ronda egy ember volt — mondja a kegyelet látszatát is elkelz isten háta mögötti Örspusztára, ahol a madár se jár, és ahol mégis jobbnak látta hamis papírokkal bujkálni. — Mit csinált Örspusztán a férje? — Halőr volt, itt a közelben, Sáregresen. A háború előtt olyan kereskedőféle volt a Teleki téren. Standja, az nem volt. A háborúban katona volt, örvezető. Nyilas? Az nem volt. De különben oly keveset közölt velem ... Az biztos, hogy a front után ő már Pesten nem lakott. Idejött utánam, és itt élt, amíg meg nem halt. — Megvan-e a munkakönyve? Hosszasan matat a szobában, és hozza a munkakönyvét. A „Másodlat” munkakönyv első bejegyzése: 1950—1953-ig Ungár Jakab bútorkereskedő. (A következő a Fejér megyei Halgazdaság.) — Ezt én nem értem — motyog az öregasszony. — Pedig esküszöm, hogy Pesten nem volt. — Nem is levelezett senkivel? — Nem tudom, nekem nem szólt, ami levelei voltak, azokat mindig eltüzelte. Óvatos ember lehetett a néhai Molnár János. Titkát magával vitte a sírba. Pedig, de jó lenne megtudni, ki informálta az élő Molnár János személyi adatairól, majd munkahelyéről is örülve. — Olyan ószeres féle lehetett, de nem ez a baj, hanem nagy nyilas volt. Ült is miatta vagy másfél évet. — Keretlegény volt a fater — erősíti meg a néhai Molnár nevelt fia —, a Gyorskocsi utcában ült, ha jól emlékszem, tizennyolc hónapot, de nem ítélték el, mert az édesanyám felkutatott egy volt munkaszolgálatost, aki tanúsította, hogy jól bánt velük. — Miután kiszabadult — teszi hozzá —, leköltözött édesanyám után Örspusztára. — 1944-ben bevonultattak, munkásszázadban mint hidász szolgáltam — mondja Molnár. — Az ostrom idején családom a Bács megyei Madarason élt. Odautaztam értük, és Pest felszabadulása után együtt jöttünk haza. A lakást felforgatva találtuk, egy volt csendőrtizedes lakott bent a családjával. Borzasztó nehéz volt tőlük visszaszerezni a lakást, mert ez az ember közben rendőr lett, és folyton fenyegetőzött. De végre mégis sikerült... Az irataim azonban elvesztek. Én ezeken a beköltözőkön kerestem, de az ember azt mondta, ő nem látta, nem tud róla... Ez az ember bejárt hozzám az Ungárékhoz, a munkahelyemre is, pénzt szokott kölcsönkérni. És ez az ember is meghalt. A rejtély tehát rejtély marad. De a Thököly úti Molnár valóban dolgozott Ungár Jakabnál. Eredeti munkakönyvében eredeti cégbélyegző, és a néhai Ungár élő hozzátartozója igazolja. És a Thököly úton lakó Molnár valóban Holánszky Ida fia, aki 1899. február 16-án született Újpesten. A nyugdíj tehát őt illeti. A prózai tény talán szóra bírja a mezőszilasi özvegyet, és megfejthető lesz a hátborzongató história. Lukács Mária Hamis papírokkal Befejeződött a vasas szocialista brigádvezetők tanácskozása Szombaton, a Csepeli Sportcsarnokban Kiss Ernő kohó- és gépipari miniszterhelyettes megnyitója után folytatták tanácskozásukat a vasas szocialista brigádvezetők. A hat szekcióülés vezetői beszámoltak a pénteki vitákról, összegezve a 124 felszólalás főbb mondanivalóit. A szekcióvezetők beszámolóit vita követte, amelyben részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a vasasszakszervezet központi vezetőségének tagja és Gál László SZOT-titkár is. A vitát Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára foglalta össze, majd a 15 600 szocialista brigádvezetőt képviselő 400 küldött megválasztotta az országos tanácskozás 214 vasas képviselőjét. (MTI) Befejeződtek a magyar—kubai tárgyalások A Külügyminisztérium vendégeként február 10— 19 között Magyarországon tartózkodott Telesforo Diaz Portillo nagykövet, a kubai külügyminisztérium sajtó- és információs főosztályának igazgatója. Megbeszéléseket folytatott a két ország sajtó- és tájékoztatási szervei közötti együttműködés továbbfejlesztéséről. A kubai vendéget magyarországi tartózkodása során fogadta Katona István és Gyenes András, az MSZMP KB osztályvezetői, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka, Szűcs Istvánné, a KISZ KB intéző bizottságának tagja, Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára és Léderer Frigyes, az MTI vezérigazgató-helyettese. Telesforo Diaz Portillo szombaton elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Demeter Sándor, a KKI elnökhelyettese, Kádas István és dr. Bányász Rezső, a Külügyminisztérium főosztályvezetői. Jelen volt Floreal Chomon Médiavilla, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövete is. (MTI) Bővülő áruforgalom a KNDK-val Az ez évre aláírt árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás alapján 27 százalékkal nőtt Magyarország és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság áruforgalma. A tényleges kereskedelmi kapcsolatok, a kölcsönös áruszállítások 1956-ban kezdődtek. Azóta a két ország minden évben árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást köt, amelynek nyomán tavaly a forgalom elérte az 5 millió rubelt. Államközi egyezmények és megállapodások szabályozzák a két ország közötti műszaki, tudományos és kulturális együttműködést is. Eddig körülbelül 150 konkrét megállapodás született különféle műszaki-tudományos együttműködési témákban, s ezek alapján a két ország több mint 100 dokumentációt cserélt. Hazánk különféle műszereket, híradástechnikai cikkeket, gyógyszereket, vegyszereket szállít, míg a népi Koreából főleg vegyi cikkeket, szerszámgépeket, textíliákat és porcegánokat vásárolunk. Újabb lehetőségeket nyitott a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztésében Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének tavaly szeptemberi hivatalos koreai látogatása, amely tovább mélyíttette a két nép barátságát (MTI) NÉPSZAVA Bemutatkozott Bukarestben a Magyar Állami Népi Együttes Erősödő magyar—román kulturális kapcsolatok Örvendetesen erősödnek a magyar—román kapcsolatok a művelődésügy, a kultúra területén. A Romániában vendégszereplő Állami Népi Együttes pénteken este mutatkozott be nagy sikerrel a bukaresti közönségnek. A magyar együttes turnéját a Rapsodia Romana, a világjáró román népi táncosok társulata fogja viszonozni őszszel Magyarországon. Petőfi verseinek román fordításairól az Előre című bukaresti, magyar nyelvű napilap „A barátság húrjain” címmel közölt összeállítást. Csaknem száz év alatt száztíz román fordító tolmácsolta Petőfit. A két ország színházainak együttműködése is eredményes: a Vígszínház decemberi vendégszereplését áprilisban viszonozza a Teatrul de Comedie társulata. A több román drámát műsoron tartó békéscsabai színház és az aradi társulat rendszeresen részt vesznek egymás színházi napjain. A román komolyzene reprezentánsai közül a baritonista Iordachescu, a zongorista Dumitrescu, a hegedűs Silvia Marcovici és Ion Voicu fellépései várhatók a közeljövőben Magyarországon. A nyáron sorra kerülő bukaresti népi táncfesztiválon hazánkat a KISZ Központi Népi Együttese képviseli. Filmátvételi bizottságunk jelenleg is Romániában tartózkodik, mozijaink műsorán pedig gyakran találkozunk román alkotásokkal. Tavaly hat román filmbemutató volt Magyarországon.* Szombaton hazautazott a magyar—román kulturális együttműködési vegyes bizottság létrehozásáról szóló jegyzőkönyv aláírására hazánkba érkezett román kulturális küldöttség. A román vendégeket magyarországi tartózkodásuk során fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese is. (MTI) A Kiskapuk és melléküzemek Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben a tsz-melléküzemágak munkateljesítményének bizonylatolását vizsgálta. A megállapításokból kitűnik, hogy a vizsgált 19 mezőgazdasági építőipari egység 90 százalékban a fővárosban dolgozott. Elgondolkoztató adat ez, hiszen kormányunk rendelkezéseinek, határozatainak nem az volt a célja, hogy munkájuk a fővárosban vagy a nagy ipari beruházásokon realizálódjék, hanem az, hogy a mezőgazdaság építőipari és karbantartási igényeit szolgálja. Érdekes adatokat tartalmaz az összefoglaló jelentés arról is, hogy az építőipari tevékenységet végzők létszáma hogyan oszlott meg 1970-ben és 1971 első félévében: a dolgozóknak csak 50 százaléka volt szövetkezeti tag. A továbbiakban pedig arról szól: „Egyes helyeken nem vezetnek naprakész nyilvántartást a naponta munkába álló dolgozókról és a teljesített órákról sem. Ilyenkor becsült, vagy a dolgozó által közölt óraadatokból számítanak létszámot." Több tsz pedig, tapasztalataink szerint laza bizonylati rendszert meghonosítva, mezőgazdasági termelési hátrányait kívánja korrigálni. Ezt említettük legutóbb a fülöpházi tsz-ről szóló írásunkban is. A laza bizonylati rendszer természetesen tápot ad az ügyeskedőknek, a csalóknak. Több olyan bérelszámolási lapot láttunk, amelyen nincs kitöltve a ledolgozott idő, amelyre a bért fizették, vagy jogtalanul fizettek különböző címeken. Az is kitűnik, hogy az átlagbér nagyobb, mint az ugyanott dolgozó állami vállalatok munkásaié. Ez pedig ellentétes a kormány rendelkezéseivel. Nemrégiben írtak a napilapok a Termoszigról, amely két tsz és egy általános fogyasztási szövetkezet közös vállalata volt, s mintegy kétezer alkalmazottat foglalkoztatott. Neki nem jelentett különösebb gondot a „munkástoborzás”. A munkások — érthetően — szívesebben mennek oda, ahol többet kapnak. Lehetne itt az öntudatra apellálni, de tény, hogy a Munka Törvénykönyv módosításával szabaddá tettük a munkavállalás lehetőségét. Nyilvánvalóan lehetnek gyenge képességű, ügyeskedő munkások is a kétezer között, de az is nyilvánvaló, hogy többségük dolgozni akart a pénzéért. De valamennyien az ügyeskedők hálójába kerültek és végül mindennek a munkások egy csoportja látta a kárát. A Népszava a legutóbbi SZOT plénumon elhangzottak alapján már S2Ó£ emelt a tsz-melléküzemágakban foglalkoztatott munkások érdekvédelmének megszervezéséért. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ügyeskedést támogatják, vagy a melléküzemágakat támadják. Az új gazdaságirányítási rendszer helyes célja, hogy a mezőgazdaságot a melléküzemágakkal is erősítse, s mint a tavalyi számok mutatják, jó eredménnyel. A rendelkezések — erre int a Termoszig ügy is — nyitva hagytak néhány olyan kiskaput, amelyek lehetővé tették tsz-öntödék, szerszámkészítő üzemek, géptervezési, dokumentációs csoportok létesítését. Ezekre pedig semmi szükség, mert nem termelékenyek, s a gazdaságosságot nem szolgálják népgazdasági szinten. A termelőszövetkezeti törvény és végrehajtási rendelet tág lehetőséget biztosít a termelőszövetkezetek és társulások vezetőségének a munkadíjazás kialakításához. Alapvető követelmény azonban, hogy a munka díjazása megfeleljen a szocialista elosztás elveinek. Sajnos, mint a népi ellenőrzés jelentése is megállapítja, a termelőszövetkezetekben és a társulásokban még az alkalmazott viszonyban állóknál sem szereztek érvényt a bérszínvonal vagy a bértömeggazdálkodás állami szabályozásának. S tegyük hozzá, a szövetkezetek rendszerint magas bérhányadkulcs megállapításával szabályozzák a felhasználható bért, a termelési mutató teljesítése esetén is jellemzően egyenes arányban növekvő többletbért fizetnek. Ez pedig nem áll összhangban az ipari területeken törvényes bérezéssel. Ahogyan a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság megállapította: a kialakult bérezési módszerek rendszerint azzal párosultak, hogy a munkások alapórabéreinek megállapításánál figyelmen kívül hagyták az 1970. MÉM rendelkezést. Ez vonta maga után, hogy az állami ipar produktív szakmáira is kiterjedt az elszívó hatás, holott ezt mindenki ellenzi. A rendeletek nem ismerése, a laza bizonylati fegyelem tehát jóhiszeműen is a népgazdaság érdekeivel ellentétes törekvéseket szül egyes tsz-ekben. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tsz-melléküzemágakra az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a helyi állami és társadalmi szerveknek. Gondosabban kell segíteni őket a rendelkezések betartásában. Végeredményben a népgazdaság egészének érdekeiről van szó, s meg kell akadályozni mindazt, ami annak érdekeivel ellentétes. Szerezzünk érvényt mindenütt a kormány rendelkezéseinek. Pusztai Ferenc 1972. február 20 Jubileumi köszöntések a munkásőrségnek A 15 esztendős munkásőrséghez párt-, állami, társadalmi szervektől nagyszámú üdvözlő levél és távirat érkezett. A többi között a KISZ KB-től és a Magyar Úttörők Szövetségének országos elnökségétől. Üdvözlő levelet küldött Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, valamint Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára. Köszöntötték a jubiláló munkásőrséget üzemi szocialista brigádok, valamint vállalatok, intézmények, iskolák kollektívái. Üdvözlő levél érkezett az országos parancsnoksághoz a szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságától és a budapesti diplomáciai képviseletektől is. (MTI) Indiai művészeti kiállítás Szombaton a Magyar Nemzeti Galériában Somogyi József szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke nyitotta meg a „Mai indiai képzőművészet” című kiállítást. Négy festő, két grafikus és három szobrászművész mintegy 30 munkája ad képet a mai indiai képzőművészetről A kiállítás megnyitásán megjelent Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, C. B. Muthamma, India rendkívüli és meghatalmazott nagykövete több közéleti kiválóság valamint a hazánkban akkreditált diplomáciai képviseletek több munkatársa.