Népszava, 1972. február (100. évfolyam, 26–50. sz.)

1972-02-20 / 43. szám

2 KÖZÉLET A román mezőgazdasági termelőszövetkezetek II. kongresszusára dr. Sinka István titkár vezetésével a TOT háromtagú kül­döttsége utazott Bukarest­be. A repülőtéren megje­lent Ioan Pop, a budapes­ti román nagykövetség másodtitkára. Tüzérségi gyakorlat a Dunántúlon Egyik tüzérségi egysé­günk éleslövészettel egy­bekötött harcászati gya­korlatot tartott a Dunán­túlon. Az egység — a tü­zérkiképzés magasabb követelményei szerint — a legkorszerűbb fegyve­rekkel, elismerést érdem­lő eredménnyel hajtotta végre feladatát. A téli gyakorlat utolsó napjára — szombatra — meghívták a hazai sajtó képviselőit is. Bohunka Gyula vezérőrnagy tájé­koztatta az újságírókat a kiképzés eredményeiről, a magyar néphadsereg tüzérségének felkészült­ségéről. Elmondotta a többi között, hogy az idő­járási nehézségek ellené­re a kiképzési feladatok­nak mégis sikerült min­denben eleget tenni. A gyakorlat alkalmá­val bemutattak a sajtó képviselőinek egy olyan objektumot, amely a jö­vőben hatékonyan előse­gíti a korszerű kiképzést. (MTI) Magyar-NSZK gazdasági tárgyalások A Magyar Népköztár­saság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kor­mánya között megkötött hosszú lejáratú megálla­podás alapján február 21-én Bonnban vegyes bi­zottsági tárgyalások kez­dődnek a két ország áru­csere-forgalmának és gaz­dasági együttműködésé­nek kérdéseiről. (MTI) Nem sci-fi, de egyelőre rejtély Egy ember két példányban Különös érzés lehet ráébredni arra, hogy az em­ber két példányban létezik. Még különösebb lehet tu­domást szerezni a saját halálunkról. Különös? Inkább hátborzongató. Pedig nem sci-fi, nem tudományos-fantasztikus regény. Molnár János asztalosmester mégsem tud elmerülni a rejtély tanul­mányozásában. Ránézve ugyanis nagyon reális követ­kezményekkel jár ez a kísértethistória. A halotti levél 1971. augusztus 8-án Molnár János, Budapest XIV., Thököly út 165. szám alatti lakos beadta nyugdíjkérelmét a Buda­pesti Társadalombiztosí­tási Igazgatóságnak. Az ügyintézés „gépezete” megindult, és nyomban kiderült, hogy a munká­ban töltött évek elbírálá­sához szükséges úgyneve­zett „előzmény” Székesfe­hérvárott, a Fejér megyei Igazgatóság birtokában van. És íme, megérkeznek az okmányok Budapestre, a következő — meglepő szö­vegű — telex kíséretében: „Molnár János részére 1963. VII. 19—1970. X. hó végéig folyósítottunk nyugdíjat Pusztaegres­­örspuszta címre. Az özve­gyének 1970. X. 1-től fo­lyósítunk özvegyi nyugdí­jat, Mezőszilas, József At­tila utca 6. szám alá .. Molnár János tehát meghalt. 1970-ben Pusz­­taegres-Örspusztán. — Járt ott valaha? — kérdezem az élő Molnár Jánostól. — Soha. Újpesten szü­lettem. 1930-tól 1941-ig Franciaországban éltem, a német megszállás után ha­zajöttem, itt akkor még nem voltak németek. 1942-ben költöztem ide, a Thököly útra. 1945 óta nem is mozdultam innen. Adminisztrációs hiba lenne? Hiszen Molnár Já­nosból több ezer, több tízezer is élhet az ország­ban. Igen ám, de a társa­ „Keretlegény Az özvegy személyi iga­zolványa szerint 1932. szeptember 15-én esküd­tek Újpesten. — Újpesten? — hitet­lenkedik. — Az biztos, hogy ott nem. — Hol laktak Pesten? — Sokáig albérletben, halombiztosítási doku­mentáció azonos személyi adatokkal tartja nyilván a két Molnár Jánost. Szüle­tési hely, év: Újpest, 1899. február 16. Anyja neve: Holánszky Ida. A nyilvántartás szerint ez a Molnár János meg­halt. — Meg bizony, szegény uram — bólogat az özvegy a mezőszilasi cseppnyi házban. — Maradtak-e iratok az urától ? — Hát, csak a halotti levele, mindjárt előkere­sem. Hozza a halotti levelet. Molnár János tehát min­den kétséget kizáróan meghalt. Az a Molnár Já­nos, aki — a halotti anya­könyvi kivonat szerint — Holánszky Ida fia, és 1899. február 16-án született Új­pesten. Hátborzongató. Mindig Molnárnak hív­ták? — Mindig. Igaz, sváb gyerek volt, de még az ap­ja magyarosította nevét Mayerről. Talán a házasságlevél közelebb visz a titok nyit­jához. — Nincsen, sajnos, nin­csen — siránkozik. — Hol kötöttek házas­ságot? — Nem tudom, nem emlékszem én már ar­ra... Valahol Pestkör­nyékén, talán Erzsébe­ten ... Azt tudom, hogy azt az elöljáróságot le­bombázták, volt a fater" 1939-től pedig a VII., Ne­felejcs utca 25-ben. Ott már velünk volt a fiam is, aki nem az uramtól van. A fiú — 1930-ban szü­letett — falán adhat vala­mi támpontot. — A fatert mindig Mol­nárnak hívták. Megerősít­heti ezt az az Aranka né­ni is, akivel együtt lak­tunk a Nefelejcs utcában. Aranka néni, a 79 esz­tendejét meghazudtolóan fiatalos özvegy Ádám Ala­­dárné ma is a régi Garay téri standon árulja a gyü­mölcsöt. Valóban emlék­szik Molnárra. — Molnárnak hívták azt, kérem, bár inkább csak Sváb Jancsinak be­cézték, mert többnyire né­metül beszélt. Az asszony, valami Horváth Anna, nem a felesége, csak együtt éltek. Ronda egy ember volt — mondja a kegyelet látszatát is elke­lz isten háta mögötti Örspusztára, ahol a ma­dár se jár, és ahol mégis jobbnak látta hamis pa­pírokkal bujkálni. — Mit csinált Örspusz­­tán a férje? — Halőr volt, itt a kö­zelben, Sáregresen. A há­ború előtt olyan kereske­dőféle volt a Teleki téren. Standja, az nem volt. A háborúban katona volt, örvezető. Nyilas? Az nem volt. De különben oly ke­veset közölt velem ... Az biztos, hogy a front után ő már Pesten nem lakott. Idejött utánam, és itt élt, amíg meg nem halt. — Megvan-e a munka­könyve? Hosszasan matat a szo­bában, és hozza a munka­könyvét. A „Másodlat” munka­könyv első bejegyzése: 1950—1953-ig Ungár Ja­kab bútorkereskedő. (A következő a Fejér megyei Halgazdaság.) — Ezt én nem értem — motyog az öregasszony. — Pedig esküszöm, hogy Pesten nem volt. — Nem is levelezett senkivel? — Nem tudom, nekem nem szólt, ami levelei voltak, azokat mindig el­tüzelte. Óvatos ember lehetett a néhai Molnár János. Tit­kát magával vitte a sírba. Pedig, de jó lenne meg­tudni, ki informálta az élő Molnár János személyi adatairól, majd munkahe­lyéről is ö­rülve. — Olyan ószeres fé­le lehetett, de nem ez a baj, hanem nagy nyilas volt. Ült is miatta vagy másfél évet. — Keretlegény volt a fater — erősíti meg a né­hai Molnár nevelt fia —, a Gyorskocsi utcában ült, ha jól emlékszem, tizen­nyolc hónapot, de nem ítélték el, mert az édes­anyám felkutatott egy volt munkaszolgálatost, aki tanúsította, hogy jól bánt velük. — Miután kiszaba­dult — teszi hozzá —, le­költözött édesanyám után Örspusztára. — 1944-ben bevonultat­­tak, munkásszázadban mint hidász szolgáltam — mondja Molnár. — Az ostrom idején családom a Bács megyei Madarason élt. Odautaztam értük, és Pest felszabadulása után együtt jöttünk haza. A la­kást felforgatva találtuk, egy volt csendőrtizedes lakott bent a családjával. Borzasztó nehéz volt tőlük visszaszerezni a lakást, mert ez az ember közben rendőr lett, és folyton fe­nyegetőzött. De végre mégis sikerült... Az ira­taim azonban elvesztek. Én ezeken a beköltözőkön kerestem, de az ember azt mondta, ő nem látta, nem tud róla... Ez az ember bejárt hozzám az Ungá­­rékhoz, a munkahelyemre is, pénzt szokott kölcsön­kérni. És ez az ember is meg­halt. A rejtély tehát rej­tély marad. De a Thököly úti Mol­nár valóban dolgozott Un­­gár Jakabnál. Eredeti munkakönyvében eredeti cégbélyegző, és a néhai Ungár élő hozzátartozója igazolja. És a Thököly úton lakó Molnár való­ban Holánszky Ida fia, aki 1899. február 16-án szüle­tett Újpesten. A nyugdíj tehát őt ille­ti. A prózai tény talán szóra bírja a mezőszilasi özvegyet, és megfejthető lesz a hátborzongató his­tória. Lukács Mária Hamis papírokkal Befejeződött a vasas szocialista brigádvezetők tanácskozása Szombaton, a Csepeli Sportcsarnokban Kiss Er­nő kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes megnyi­tója után folytatták ta­nácskozásukat a vasas szocialista brigádvezetők. A hat szekcióülés vezetői beszámoltak a pénteki vi­tákról, összegezve a 124 felszólalás főbb monda­nivalóit. A szekcióvezetők be­számolóit vita követte, amelyben részt vett Bisz­ku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, a vasas­szakszervezet központi ve­zetőségének tagja és Gál László SZOT-titkár is. A vitát Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtit­kára foglalta össze, majd a 15 600 szocialista bri­gádvezetőt képviselő 400 küldött megválasztotta az országos tanácskozás 214 vasas képviselőjét. (MTI) Befejeződtek a magyar—kubai tárgyalások A Külügyminisztérium vendégeként február 10— 19 között Magyarorszá­gon tartózkodott Telesfo­­ro Diaz Portillo nagykö­vet, a kubai külügymi­nisztérium sajtó- és in­formációs főosztályának igazgatója. Megbeszélése­ket folytatott a két or­szág sajtó- és tájékozta­tási szervei közötti együtt­működés továbbfejleszté­séről. A kubai vendéget ma­gyarországi tartózkodása során fogadta Katona István és Gyenes András, az MSZMP KB osztály­­vezetői, dr. Orbán László, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese, dr. Várkonyi Péter államtit­kár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, Marjai Jó­zsef külügyminiszter-he­lyettes, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televí­zió elnöke, Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka, Szűcs Ist­vánné, a KISZ KB inté­ző bizottságának tagja, Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára és Léderer Fri­gyes, az MTI vezérigaz­gató-helyettese. Telesforo Diaz Portillo szombaton elutazott ha­zánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Demeter Sán­dor, a KKI elnökhelyet­tese, Kádas István és dr. Bányász Rezső, a Kül­ügyminisztérium főosz­tályvezetői. Jelen volt Floreal Chomon Média­­villa, a Kubai Köztársa­ság magyarországi nagy­követe is. (MTI) Bővülő áruforgalom a KNDK-val Az ez évre aláírt áru­csere-forgalmi és fizeté­si megállapodás alapján 27 százalékkal nőtt Ma­gyarország és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság áruforgalma. A tényleges kereskedelmi kapcsolatok, a kölcsönös áruszállítások 1956-ban kezdődtek. Azóta a két ország minden évben árucsere-forgalmi és fize­tési megállapodást köt, amelynek nyomán tavaly a forgalom elérte az 5 millió rubelt. Államközi egyezmények és megálla­podások szabályozzák a két ország közötti mű­szaki, tudományos és kulturális együttműkö­dést is. Eddig körülbelül 150 konkrét megállapodás­­ született különféle mű­szaki-tudományos együtt­működési témákban, s ezek alapján a két or­szág több mint 100 doku­mentációt cserélt. Hazánk különféle mű­szereket, híradástechnikai cikkeket, gyógyszereket, vegyszereket szállít, míg a népi Koreából főleg ve­gyi cikkeket, szerszámgé­peket, textíliákat és por­­ceg­ánokat vásárolunk. Újabb lehetőségeket nyi­tott a két ország kapcso­latainak továbbfejleszté­sében Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnöké­nek tavaly szeptemberi hivatalos koreai látogatá­­­­sa, amely tovább mélyít­­tette a két nép barátsá­gát (MTI) N­É­P­S­ZAVA Bemutatkozott Bukarestben a Magyar Állami Népi Együttes Erősödő magyar—román kulturális kapcsolatok Örvendetesen erősöd­nek a magyar—román kapcsolatok a művelődés­­ügy, a kultúra területén. A Romániában vendég­­szereplő Állami Népi Együttes pénteken este mutatkozott be nagy si­kerrel a bukaresti közön­ségnek. A magyar együt­tes turnéját a Rapsodia Romana, a világjáró ro­mán népi táncosok társu­lata fogja viszonozni ősz­szel Magyarországon. Petőfi verseinek román fordításairól az Előre cí­­mű bukaresti, magyar nyelvű napilap „A barát­ság húrjain” címmel kö­zölt összeállítást. Csak­nem száz év alatt száztíz román fordító tolmácsol­ta Petőfit. A két ország színhá­zainak együttműködése is eredményes: a Vígszín­ház decemberi vendég­­szereplését áprilisban vi­szonozza a Teatrul de Co­­medie társulata. A több román drámát műsoron tartó békéscsabai szín­ház és az aradi társulat rendszeresen részt vesz­nek egymás színházi nap­jain. A román komoly­zene reprezentánsai közül a baritonista Iordachescu, a zongorista Dumitrescu, a hegedűs Silvia Marcovici és Ion Voicu fellépései várhatók a közeljövőben Magyarországon. A nyáron sorra kerülő bukaresti népi táncfeszti­válon hazánkat a KISZ Központi Népi Együttese képviseli. Filmátvételi bizottsá­gunk jelenleg is Romá­niában tartózkodik, mo­zijaink műsorán pedig gyakran találkozunk ro­mán alkotásokkal. Ta­valy hat román filmbe­mutató volt Magyarorszá­gon.* Szombaton hazautazott a magyar—román kultu­rális együttműködési ve­gyes bizottság létrehozá­sáról szóló jegyzőkönyv aláírására hazánkba ér­kezett román kulturális küldöttség. A román ven­dégeket magyarországi tartózkodásuk során fo­gadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB tit­kára és dr. Orbán László, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese is. (MTI) A Kiskapuk és melléküzemek Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben a tsz-melléküzemágak munkateljesítményének bi­zonylatolását vizsgálta. A megállapításokból ki­tűnik, hogy a vizsgált 19 mezőgazdasági építőipari egység 90 százalékban a fővárosban dolgozott. Elgon­dolkoztató adat ez, hiszen kormányunk rendelkezé­seinek, határozatainak nem az volt a célja, hogy munkájuk a fővárosban vagy a nagy ipari beruházá­sokon realizálódjék, hanem az, hogy a mezőgazdaság építőipari és karbantartási igényeit szolgálja. Érdekes adatokat tartalmaz az összefoglaló jelentés arról is, hogy az építőipari tevékenységet végzők lét­száma hogyan oszlott meg 1970-ben és 1971 első fél­évében: a dolgozóknak csak 50 százaléka volt szövet­kezeti tag. A továbbiakban pedig arról szól: „Egyes helyeken nem vezetnek napra­kész nyilvántartást a naponta munkába álló dolgozókról és a teljesített órákról sem. Ilyenkor becsült, vagy a dolgozó által közölt óraadatokból számítanak létszámot." Több tsz pedig, tapasztalataink szerint laza bizonylati rend­szert meghonosítva, mezőgazdasági termelési hátrá­nyait kívánja korrigálni. Ezt említettük legutóbb a fülöpházi tsz-ről szóló írásunkban is. A laza bizonylati rendszer természetesen tápot ad az ügyeskedőknek, a csalóknak. Több olyan bér­­elszámolási lapot láttunk, amelyen nincs kitöltve a ledolgozott idő, amelyre a bért fizették, vagy jog­talanul fizettek különböző címeken. Az is kitűnik, hogy az átlagbér nagyobb, mint az ugyanott dolgozó állami vállalatok munkásaié. Ez pedig ellentétes a kormány rendelkezéseivel. Nemrégiben írtak a napilapok a Termoszigról, amely két tsz és egy általános fogyasztási szövetkezet közös vállalata volt, s mintegy kétezer alkalmazottat foglalkoztatott. Neki nem jelentett különösebb gondot a „munkástoborzás”. A munkások — érthetően — szí­vesebben mennek oda, ahol többet kapnak. Lehetne itt az öntudatra apellálni, de tény, hogy­ a Munka Törvénykönyv módosításával szabaddá tettük a mun­kavállalás lehetőségét. Nyilvánvalóan lehetnek gyen­ge képességű, ügyeskedő munkások is a kétezer kö­zött, de az is nyilvánvaló, hogy többségük dolgozni akart a pénzéért. De valamennyien az ügyeskedők há­lójába kerültek és végül mindennek a munkások egy csoportja látta a kárát. A Népszava a legutóbbi SZOT plénumon elhangzot­tak alapján már S2Ó£ emelt a tsz-melléküzemágakban foglalkoztatott munkások érdekvédelmének megszer­vezéséért. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ügyes­kedést támogatják, vagy a melléküzemágakat támad­ják. Az új gazdaságirányítási rendszer helyes célja, hogy a mezőgazdaságot a melléküzemágakkal is erő­sítse, s mint a tavalyi számok mutatják, jó ered­ménnyel. A rendelkezések — erre int a Termoszig ügy is — nyitva hagytak néhány olyan kiskaput, amelyek le­hetővé tették tsz-öntödék, szerszámkészítő üzemek, géptervezési, dokumentációs csoportok létesítését. Ezekre pedig semmi szükség, mert nem termeléke­nyek, s a gazdaságosságot nem szolgálják népgazda­sági szinten. A termelőszövetkezeti törvény és végrehajtási ren­delet tág lehetőséget biztosít a termelőszövetke­zetek és társulások vezetőségének a munkadíjazás kialakításához. Alapvető követelmény azonban, hogy a munka díjazása megfeleljen a szocialista elosztás elveinek. Sajnos, mint a népi ellenőrzés jelentése is megálla­pítja, a termelőszövetkezetekben és a társulásokban még az alkalmazott viszonyban állóknál sem szerez­tek érvényt a bérszínvonal vagy a bértömeggazdálko­dás állami szabályozásának. S tegyük hozzá, a szövet­kezetek rendszerint magas bérhányadkulcs megállapí­tásával szabályozzák a felhasználható bért, a terme­lési mutató teljesítése esetén is jellemzően egyenes arányban növekvő többletbért fizetnek. Ez pedig nem áll összhangban az ipari területeken törvényes bére­zéssel. Ahogyan a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság meg­állapította: a kialakult bérezési módszerek rendsze­rint azzal párosultak, hogy a munkások alapórabé­reinek megállapításánál figyelmen kívül hagyták a­z 1970. MÉM rendelkezést. Ez vonta maga után, hogy az állami ipar produktív szakmáira is kiterjedt az elszívó hatás, holott ezt mindenki ellenzi. A rendele­tek nem ismerése, a laza bizonylati fegyelem tehát jóhiszeműen is a népgazdaság érdekeivel ellentétes tö­rekvéseket szül egyes tsz-ekben. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tsz-mellék­­üzemágakra az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a helyi állami és társadalmi szervek­nek. Gondosabban kell segíteni őket a rendelkezések betartásában. Végeredményben a népgazdaság egészé­nek érdekeiről van szó, s meg kell akadályozni mind­azt, ami annak érdekeivel ellentétes. Szerezzünk ér­vényt mindenütt a kormány rendelkezéseinek. Pusztai Ferenc 1972. február 20 Jubileumi köszöntések a munkásőrségnek A 15 esztendős mun­kásőrséghez párt-, állami, társadalmi szervektől nagyszámú üdvözlő levél és távirat érkezett. A töb­bi között a KISZ KB-től és a Magyar Úttörők Szövetségének országos elnökségétől. Üdvözlő le­velet küldött Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Czinege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter, vala­mint Kiss Lajos vezér­őrnagy, az MHSZ főtit­kára. Köszöntötték a ju­biláló munkásőrséget üze­mi szocialista brigádok, valamint vállalatok, in­tézmények, iskolák kol­lektívái. Üdvözlő levél ér­kezett az országos pa­rancsnoksághoz a szovjet déli hadseregcsoport pa­rancsnokságától és a bu­dapesti diplomáciai kép­viseletektől is. (MTI) Indiai művészeti kiállítás Szombaton a Magyar­ Nemzeti Galériában So­mogyi József szobrászmű­vész, a Magyar Képző­művészek Szövetségének elnöke nyitotta meg a „Mai indiai képzőművé­szet” című kiállítást. Négy festő, két grafikus és három szobrászművész mintegy 30 munkája ad képet a mai indiai képző­­művészetről A kiállítás megnyitá­sán megjelent Hollai Im­re külügyminiszter-he­lyettes, C. B. Muthamma, India rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete több közéleti kiválóság valamint a hazánkban akkreditált diplomáciai képviseletek több munka­­társa.

Next