Népszava, 1972. április (100. évfolyam, 78–101. sz.)

1972-04-01 / 78. szám

I­iéag proletárjai, egyesüljetek ! ! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 100. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM ARA 1 FORINT 1972. ÁPRILIS 1. SZOMBAT Kitüntetések április 4. alkalmából Az Elnöki Tanács fel­­szabadulásunk 27. év­fordulója alkalmából az állami, a gazdasági mun­ka különböző területein dolgozóknak és a fegyve­res testületek több tagjá­nak adományozott kitün­tetést. A kitüntetettek egy cso­portjának az érdemrende­ket Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke az Or­szágház kupolacsarnoká­ban nyújtotta át. Az át­adásnál jelen volt Fock Jenő, a kormány elnöke, Biszku Béla és Nyers Re­zső, az MSZMP KB titká­rai, a Politikai Bizottság tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. l­osonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a Mi­nisztertanács nevében kö­szöntötte a kitüntetetteket és hangoztata: kiemelkedő munkájuk gyümölcsei ott vannak országunk gyara­podásában, népünk életé­nek szépülésében, szocia­lista rendünk erősödésé­ben. (A kitüntettek névsora a 2. oldalon.)­ik Április 4. alkalmából ünnepséget rendeztek a Belügyminisztériumban, s átadták a kiemelkedő munka elismeréseként adományozott kitünteté­seket. A kitüntetéseket Berkes András belügymi­niszter adta át, a minisz­térium tábornoki és pa­rancsnoki kara tagjainak jelenlétében. Az igazságügyi szerve­zetben és a büntetésvégre­­hajtási testületben végzett eredményes munkásságuk elismeréséül több sze­mélyt kitüntettek. A kitüntetéseket péntek délután dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter a jo­gászház dísztermében ren­dezett ünnepségen nyúj­totta át. Jelen volt dr. Szakács Ödön, a Legfelső Bíróság elnöke. (MTI) r Érmek, ünnepi fényben • NEMZETI ÜNNEPEINKET megelőző munkana­­­­pokon minden üzemben, intézményben, hivatal­ok­ban bensőséges megemlékezést tartanak. Az ilyen­ül­kor szokásos ünnepi beszéd, szavalat, énekszám után még egy kedves mozzanattal bővül a program: üdvözlik azokat, akik kitüntetést kaptak. Bizonyára számos ilyen megkapó, meleg hangú köszöntésre kerül sor az idei április 4-i megemlékezéseken­­. Kiket és mit köszöntünk tulajdonképpen? Egy­szerűnek látszik a felelet: személy szerint azokat a munkatársainkat, akik gömblyukukba tűzhetik a fris­sen csillogó érmet, jelvényt.­Elsősorban természetesen nekik, barátainknak szól az ünneplés. Munkásoknak, parasztoknál­, értelmiségieknek. Dolgozóknak, alko­tóknak. Kitüntetéseink legtöbbje már címében­ is tar­talmazza ezt a szót: munka. I­GEN. A MUNKÁT, az eredményesen, a kiválóan végzett munkát ünnepeljük a kitüntetettek köszön­tésekor. Nálunk ma már, csakis ezzel lehet előírni az anyagiaknál cseppet sem kevésbé becses erköl­csi megbecsülésnek, elismerésnek ezt a legmagasabb fokát. De emlékeztetnünk kell rá, hogy ebben az or­szágban, egészen 1945-ig, csaknem kizárólagosan a származás, az uralkodó osztályhoz tartozás határozta meg a kitüntetések adományozásának rendjét. A „kis­ember” viszont bármilyen nagyszerűen dolgozott, bár­mekkora hasznot hajtott munkaadójának, nem kapott semmit. Legfeljebb, amikor társai zömét egy-egy vál­sághullám idején az utcára tették, ő meghúzódhatott a helyén, s megmaradt a darabka kenyere. Ami azt illeti, voltaképpen ez is kitüntetés volt... Erről nemigen esik szó — minek is esne? — az említett összejöveteleken. Annál többször halljuk a meghatott ünnepeltektől válaszként a méltatásra: „Köszönöm az üdvözlést, de ez nemcsak engem illet, hanem a kitüntetés a kollektívának is szól.” Közhely­nek, kötelező udvariassági szólamnak hangzik ez a sűrűn ismétlődő megállapítás. Mégis igaz! Már csak azért is, mert gyakran — munkahelyi vezetők a meg­mondhatói, milyen gyakran! — alig-alig lehet különb­séget tenni a legkiválóbbak között, és sokan megérde­melnék érdemeik szerint szinte hajszálnyira egyfor­mán az elismerést, a kitüntetések száma azonban kor­látozott. Éppen ez adja erkölcsi értéküket, ettől csil­lognak olyan fényesen az érmek, jelvények. De azért sem puszta szerénykedés a kollektívával megosztani a dicsőséget, mert a kitüntetett valóban közösségben dolgozik, állandó kölcsönhatások köze­pette. Ahogyan ő segít munkájával másokat. Ugyan­úgy segítenek neki társai. Nem véletlen, hogy a szét­húzó, összeforratlan munkahelyi kollektívák félté­­kenykedő, intrikus, visszahúzó légkörében igen-igen ritkán adódik lehetőség kitüntetések ünneplésére. Gyenge, vagy éppenséggel egészségtelen talajból nem képes magasra nőni a fa! Márpedig a nagy családnak, a haza népének az az érdeke, hogy — képletesen szól­va — erdőszámra emelkedjenek ki a magas, sudár törzsek. E­ZÉRT TOLDJUK MEG a magunk részéről egy — s* úgy érezzük, közérdekű — óhajjal a most kitün­­n­­tetettek üdvözlését. Nekik valamennyiüknek to­­­­vábbi jó egészséget, békés, kiegyensúlyozott mun­kát, sok-sok személyes sikert, boldogságot kívánunk. Tartsák meg emlékezetükben nemcsak ennek a nap­nak az örömét, hanem az ilyenkor támadó ünnepi gondolatokat is. Légióként azt, hogy mi mindenre kötelezi őket az elismerés. Ugyanakkor magunknak, valamennyiünknek, az országnak kívánjuk, váljék idővel minden munkakö­zösség olyan erőssé, egészségessé, hogy mindig nehe­zebb legyen megállapítani, ki benne a legkiválóbb, a legelismer­ésremél­tóbb. Más szóval — és talán ez a pontos fogalmazás — minél több igazi szocialista közösséget kívánunk. Miklós Dezső ! Lenínvárosi arcok ......................... Áprilistól­­ áprilisig ...................... Barátság III.......................................... Tisztelet az alkotó szorgalomnak 3 7 7 9 Felszabadulási ünnepségek országszerte Egy évvel a határidő előtt: Beremend indulásra kész Pénteken országszerte megkezdődtek a felszaba­dulási évforduló ünnep­ségei. Csongrád megyében, Szegeden Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az ország­gyűlés elnöke, a város képviselője méltatta az évforduló jelentőségét és azóta elért eredményein­ket. A nagygyűlésen, ahol a dél-alföldi nagyváros iparának ezer munkása, szocialista brigádtagok és veteránok voltak a hall­gatóság, megjelent Győri Imre, a megyei pártbizott­ság első titkára, dr. Ko­mócsin Mihály, a megyei tanács eln­öke, és dr. Bi­­czó György szegedi ta­nácselnök. Képviseltették magukat szovjet katonai alakulatok és a romániai Temes megye pártdelegá­­ciója, Ilié Morodan, me­gyei titkár vezetésével. Ünnepi gyűlések voltak Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Makón és Csongrádon is. Somogyban Kaposvá­rott Somogyi József, a pártbizottság első titkára, Veszprémben dr. Radnóti István megyei tanácsel­nök, Zalaegerszegen Ván­dor László, a szakszerve­zetek megyei titkára volt az ünnepség szónoka. Nagykanizsán és Pápán ugyancsak megemlékeztek a felszabadulás évfordu­lójáról. A Tolna megyei Dunaföldváron pedig fel­avatták az ország egyik legnagyobb községi víz­művét. (MTI) Négy esztendő telt el a Beremendi Cement­es Mészművek építésé­nek kezdete óta, s a csarnokokban már zúg­nak a gépek, április első napjaiban már őrölni kezd a nyersmalom, s még eb­ben a hónapban cementet ad új nagyüzemünk. Még az idén 450 ezer tonna ce­menttel enyhítik az or­szág építőiparának óriási cementéhségét. Az új létesítmény két és fél milliárd forintba ke­rült, s évente egymillió tonna cement termelésére alkalmas. Nyersanyagle­lőhelyeiről évente egymil­lió 350 ezer tonna mész­követ és 250 ezer tonna agyagot bányásznak ki. A több mint 10 emeletnyi ■magas silóegyüttes ötven­ezer köbméter cement tá­rolására alkalmas. A ma­­lomcsarnok 47 méter ma­gas, ez az építmény ma­ga több mint 100 millió forintba került, építésé­hez 32 ezer köbméter be­tont használtak fel. Az újszülött ipartelep első mozdulatait, a részet,­és az egész összhangját most 1800 ember kíséri fi­gyelemmel: építők és sze­relők, akit­ egy hónap óta akár mindennap ünnepel­hetnének, hiszen március 1-e óta naponta új egysé­get helyeztek üzembe. El­sőként a törőmű indult, amely hat perc alatt — a próbán — 40 tonna követ zúzott apróra. Egy hete megforgatták a nyersmal­mot, kipróbálták a szál­lítóberendezéseket. Április első napjaiban indul az ipartelep legfon­tosabb egysége, a klinker­­égető kemence is. Ez a korszerű berendezés, amelynek pontos műkö­dését a központi vezérlő­teremből ipari televízió­val figyelik, folyamatos működésekor naponta 1500 tonna kankert gyárt rendkívül gazdaságosan. A figyelemre és az együttműködésre most a próbaüzemelés során még nagyobb szükség van, hi­szen Beremenden a pr­óba az átlagosnál is nagyobb feladatot jelent: különbö­ző országok szállították a cementmű berendezéseit, s ezek összehangolását a próbák során oldják meg. Néhány érdekes adat a nemzetközi gépparkról: A bányák berendezéseit az NSZK-ban és az Egyesült Államokban gyártották. A kőszállítást a 27 tonnás szovjet Belaz-dömperek végzik. A mészkő lengyel gyártmányú törőberende­zésbe kerül, innét magyar szállítószalagok viszik a nyersanyagot a német és csehszlovák kooperáció­ban készült malomig. A megőrölt nyersliszt az NSZK által szállított ho­mogenizáló silóba kerül, a következő állomás a for­gókemence, amely ugyan­csak német—csehszlovák együttműködéssel készült. A gyáróriás teljesen automatizált. Beremenden a nyersanyag beszállításá­tól a késztermék kibocsá­tásáig a technológiai sort — mondhatnánk így is — szinte „egy kéz” irányítja majd gombnyomásokkal a központi vezérlőteremből. Az új gyártelep lesz egy­ben az első olyan cement­gyárunk, amelyet már gépi adatfeldolgozásra rendeztek be. Nagy Tamás A Beremendi C­em­entművek látképe Szadat a washingtoni politikáról és a Husszein-tervről Becz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon május végére ter­vezett moszkvai látogatá­sa előtt fokozódik az arab térségre nehezedő ameri­kai—izraeli nyomás — je­lentette ki Szadat egyip­tomi elnök csütörtökön, amikor látogatást tett az egyik légitámaszponton a Nílus-delta vidékén. Az elnök utalt arra, hogy az Egyesült Államok négy-öt nappal ezelőtt úgy hatá­rozott, rakétahordozó gyorsnaszádokat ad Iz­raelnek. Ezeket azzal a feladattal helyezik el a Vörös-tengeren, hogy biz­tosítsák Eilat és Sarm el- Sejk bejáratának védel­mét. Ezt megelőzően az Egyesült Államok úgy döntött, hogy továbbá Phantom és Skyhawk va­dászbombázókat szállít Izraelnek, s lehetővé te­szi, hogy Izrael amerikai fegyverek hazai gyártásá­ra rendezkedjék be. A hazug és rosszhisze­mű amerikai magatartást leleplezve Szadat rámuta­tott, hogy a legutóbbi amerikai javaslat azonos volt az izraeli javaslattal. Husszein jordániai ki­rály tervéről szólva Sza­dat annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy ez a terv amerikai kezde­ményezés a közel-keleti térségben, s célja a Pa­lesztinai probléma gyöke­res felszámolása. Ezután a probléma puszta határ­kérdéssé zsugorodnék Egyiptom és Izrael szá­mára. Szadat ismételten hang­súlyozta, hogy a felszaba­dító háború elkerülhetet­len. A belső frontnak azonban még időre van szüksége ahhoz, hogy fel­készüljön a naponta vár­ható 1200—1300 légitáma­dásra. „Nem tűrök el sem­miféle repedést a belső fronton” — szögezte le az államfő, majd kijelentet­te, hogy Egyiptomot két alapvető cél vezeti: nem mond le egyetlen talpa­latnyi saját vagy arab te­rületről, nem bocsátkozik alkuba a Palesztinai nép jogairól, amelyeket most Husszein király — kész helyzet elé állítva az ara­bokat — szabotálni akar. Heves támadásokat indítottak a dél-vietnami népi erők Dél-Vietnamban a népi felszabadító hadsereg tü­zérsége és gyalogsága csü­törtök déltől négy év óta a leghevesebb támadásso­rozatot indította a saigoni hadsereg északi védővo­nala és a középső fennsí­kon kiépített állásai ellen. Amerikai tisztek elisme­rik, hogy a nagyszabású ás összehangolt támadás váratlanul érte őket és at­tól tartanak, hogy kezde­tét vette a hetek óta várt nagy offenzíva. Az ameri­kai légierő két hét óta elő­ször ismét bombázta a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét. A népi erők példátlanul heves tüzérségi előkészí­tés után, amelynek során becslések szerint 2­5000 rakéta, ágyúlövedék és akna hullott a saigoni csa­patok állásaira, két erő­dítmény feladására kény­­szerítették őket. A báb­csapatok kénytelenek vol­tak feladni a fegyvermen­tes övezet közelében levő Mai Loc és Holcomb bázi­sokat. Élénk hadit­evékenység bontakozott ki a központi fennsíkon is, a három in­dokínai ország határának találkozása közelében, ahol a szabadságharcosok szintén nagyszabású tü­zérségi előkészítés után rohamoztak. Megfigyelők rámutat­nak, hogy a népi erők a dél-vietnami hadszíntéren csütörtökön első ízben be­vetettek 730 és 152 milli­méter űrméretű lövegeket is. Dél-Vietnamban pénte­ken, a reggeli óráktól folytatódott a nagyarányú harci tevékenység a fegy­vermentes övezet közelé­ben és a központi fennsí­kon. A saigoni csapatok támogatására ezúttal is be­vetették az amerikai légi­erőt, a 7. flotta rombolói pedig ágyúval lőtték a fegyvermentes övezetet. A népi felszabadító erői, péntek hajnalban is több­­órás heves tüzérségi elő­készítés után indították meg a gyalogsági rohamo­kat a saigoni csapatok ál­lásai ellen. A jelentései­ arról számolnak be, hogy a hazafiak legalább kilenc bázist támadtak. Fokozódott az ütközetek hevessége a központi fennsíkon is, és a szoron­gatott kormány­csapatok felmentésére sürgősen 2500 tartalékos ejtőernyőst küldtek a helyszínre. A VDK külügyminisz­tériumának szóvivője — jelenti Hanoiból a VNA — pénteken nyilatkozat­ban közölte, hogy a demi­­litarizált övezettől délre és az amerikai 7. flotta hadihajóin elhelyezett amerikai ütegek március 27—30 között szünet nél­kül támadták a demilita­­rizált övezet északi felé­ben, azaz a VDK terüle­tén fekvő falvakat A nyi­latkozat elítéli a hadi­cselekményeket, és köve­teli azok, valamint a VDK szuverenitása és bizton­sága ellen intézett összes egyéb amerikai haditevé­kenység azonnali beszün­tetését. Nagy a forgalom az NDK tranzitútjain A pénteki napon — munkaszünet lévén mind az NDK-ban, mind Nyu­­gat-Berlinben — megin­dult a látogatók áradata Nyugat-Berlinből a de­mokratikus Berlinbe és az NDK más helységeibe. Az NSZK és Nyugat-Berlin között az NDK területén át vezető tranzitutakon is nagy a forgalom. Az NDK hatóságai azonban meg­birkóznak a mostani nagy feladattal is, a határát­lépőhelyeken továbbra sincs semmi fennakadás. A nyugat-berlini Teleg­raf című lap pénteki szá­ma ezt a címet adja a lá­togatásokról szóló beszá­molójának: Gördüléke­nyen és barátságosan”. A nyugat-berlini lapok ki­emelik, hogy a Springer­­saj­tónál vagy a Deutsche Welle rádióadónál alkal­mazott nyugat-berlini új­ságírók is­ megkapták a határátlépési engedélyt az NDK hatóságaitól. Walter Sickert, a nyu­gat-berlini SPD parla­menti csoportjának elnö­ke, a nyugat-berlini szak­­szervezetek elnöke is el­látogatott az NDK fővá­rosába, sőt, felkereste a berlini magisztrátus épü­letét is. Sőt, mivel az élet néha különös eseteket produ­kál, Heinrich Summer, a nyugat-berlini CDU par­lamenti frakciójának el­nöke, az NDK mostani, egyoldalú akciójának egyik leghevesebb táma­dója, ugyancsak élt a le­hetőséggel és felkereste a demokratikus Berlint. Klaus Schütz nyugat­­berlini kormányzó polgár­­mester „próbautat” tett az NDK-n keresztül a Nyu­gat-Berlinből az NSZK- ba vezető egyik tranzit­­úton és vissza, s Nyugat- Berlinbe való hazatérése után ő is elismerő szavak­kal szólott az NDK ható­ságai részéről tapasztalt nagyvonalúságról és elő­zékenységről. Véget ért a néphadsereg harcászati gyakorlata Sikeresen véget ért a magyar néphadsereg ki­jelölt csapatainak, tarta­lékosok bevonásával vég­rehajtott, a kiképzési ter­vek szerinti gyakorlata. Ebből az alkalomból Nyíregyházán nyilvános tábori díszszemlét rendez­tek, amelyen részt vettek a Honvédelmi Miniszté­rium magas rangú képvi­selői, a gyakorlat során érintett megyék párt- és tanácsi vezetői, a nép­hadsereg tábornoki és parancsnoki karának tag­jai közül többen. Jelen volt J. V. Tutarinov ve­zérezredes, a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselő­je. A szemlén Czinege La­jos vezérezredes, honvé­delmi miniszter rövid be­szédben értékelte a gya­korlat tapasztalatait, han­goztatta : maradéktalanul elérték a kitűzött célt, újabb hasznos tapasztala­tokat szereztek a további munkához. A miniszter köszönetét és elismerését fejezte ki a gyakorlat végrehajtóinak és minden közreműködőnek. A be­széd után, a gyakorlaton, részt vett egységek elvo­nultak a megjelentek előtt. (MTI

Next