Népszava, 1972. május (100. évfolyam, 102–126. sz.)

1972-05-16 / 113. szám

7 KÖZÉLET A négyoldalú együttmű­ködési közös bizottság bu­dapesti V. ülésén V. V. Mackevics mezőgazdasági miniszter vezetésével részt vett szovjet küldöttség va­sárnap elutazott Buda­pestről. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Dim­ény Im­re mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, va­lamint V. J. Pavlov, a Szovjetunió nagykövete. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt pártmunkáskül­döttsége, amely Augustin Wos professzornak, a Len­gyel Tudományos Akadé­mia falukutató intézete igazgatójának, a KB mel­lett működő mezőgazdasá­gi bizottság tagjának ve­zetésével — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meg­hívására —■ látogatást tett hazánkban, vasárnap el­utazott Budapestről. Dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi mi­niszter hétfőn Csehszlo­vákiába utazott a KGST közlekedési állandó bi­zottsága 42. ülésére. Lázár György munka­ügyi miniszter hétfőn hi­vatalos látogatásra a Szov­jetunióba utazott. J. F. Kondratykov, a Szovjetunió könnyűipari miniszterhelyettese hétfőn Budapestre, érkezett, hogy részt vegyen a magyar— szovjet könnyűipari állan­dó munkacsoport ülésén. A budapesti pártbizott­ság meghívására a fővá­rosba érkezett a varsói pártbizottság delegációja, Adam Kowaliknak, a párt­­bizottság titkárának veze­tésével. A Textil-, Bőr- és Ru­házati Szakszervezeti Szö­vetség elnökségének meg­hívására hétfőn hazánkba érkezett a Csehszlovák Textil-, Bőr- és Ruhaipa­ri Szakszervezet háromta­gú delegációja Frantisek Dolnik, a Csehszlovák Fö­derális Szakszervezet el­nökének vezetésével. Bohuslav Chnoupekkel, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügymi­niszterével a Bolgár Nép­­köztársaságba történt át­­utaztában Budapesten ta­lálkozott és baráti meg­beszélést folytatott Péter János külügyminiszter. Svájci delegáció érkezett vasárnap Budapestre dr. Raymond Probst nagykö­vet vezetésével. A kubai május elsejei ünnepségen részt vett ma­gyar szakszervezeti dele­gáció hazaérkezett. Várkonyi Zoltán köszöntése Ilku Pál művelődésügyi miniszter hétfőn fogadta Várkonyi Zoltán Kossuth­­díjas kiváló művészt, a Vígszínház igazgatóját, és 60. születésnapja alkalmá­ból átadta a Művelődés­ügyi Minisztérium üdvöz­letét s ajándékát. A ba­ráti találkozón részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Budapesten megkezdődött a dolgozó fiatalok európai szemináriuma Hétfőn a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti székházában megkezdődött a dolgozó fiatalok európai szeminá­riuma. A tanácskozáson — amelyen részt vesznek a szocialista országok if­júsági szervezeteinek de­legációi, s képviselteti magát számos haladó nyugati ifjúsági szövetség is — a dolgozó fiatalok munkahelyi beilleszkedé­sét elemzik. A szeminá­riumnak különös hang­súlyt ad az a tény, hogy az idén novemberben Moszkvában tartják a dolgozó ifjúság világtalál­kozóját, s azt mintegy előkészítendő, földrészen­ként vitatják meg a mun­kásfiatalok helyzetét. A tanácskozást Kiss László, a KISZ KB intéző bizottságának tagja nyi­totta meg, a másik házi­gazda, a Demokratikus If­júsági Világszövetség ne­vében pedig Alvaro Ovie­do, a DIVSZ titkára üd­vözölte a résztvevőket. A hétfői plenáris ülés megnyitó előadását Fecze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára tar­totta „Az ifjúsági szövet­ség szerepe a pályakezdő fiatalok nevelésében, ér­dekeik védelmében” cím­mel. A munkahelyi beil­leszkedés kritériumait ele­mezve, egyebek között rá­mutatott: nem lehet pon­tos életkori határ meg­jelölésével arra válaszol­ni, hogy kik tartoznak a pályakezdők közé. Ta­pasztalataink szerint pá­lyáján addig kezdő vala­ki — hangsúlyozta —, amíg megfelelően ki nem alakult munkateljesítmé­nye, szakmai biztonsága, gyakorlata, illetve a szak­májával kapcsolatos tájé­kozottsága. A pályakezdés, a beil­leszkedés azonban nem csupán a szakmai ismere­tek és tapasztalatok ösz­­szessége, együtt jár bizo­nyos újfajta emberi kap­csolatok kialakításával is. Ezekkel megbirkózni ta­lán nehezebb is, mint ele­get tenni a szakmai fel­adatoknak, követelmé­nyeknek. Éppen ezért ír­ja elő ifjúsági törvé­nyünk, hogy az először munkába lépő fiatalokra — a kezdéstől számított öt évig — a személyzeti, a munkaügyi és az üzem­egészségügyi szerveknek megkülönböztetett figyel­met kell fordítaniuk. — Mi azt valljuk — folytatta a KISZ KB tit­kára —, hogy a munka­helyi beilleszkedés a tár­sadalmi beilleszkedés kul­csa. Sajátos tartalmú, sa­játos gondokat hordozó mozzanat ez minden fia­tal életében. Egy, az ifjú­munkásokkal foglalkozó hazai tanulmány megálla­pítása szerint jó szak­munkássá válni ma is csak nagy egyéni és tár­sadalmi felelősséggel le­het. Úgy vélem, ez a meg­állapítás nemcsak az if­júmunkásokra vonatkozik. A szeminárium első napjának záróelőadását dr. Rózsa József, a Mun­kaügyi Minisztérium fő­osztályvezetője tartotta ,,A fiatalok munkába ál­lásának hazai tapasztala­tai” címmel. A tanácskozás kedden és szerdán szekcióülése­ken folytatja munkáját; az első szekcióban Kéri Andrásnak, a KISZ KB osztályvezetőjének elő­adását vitatják meg az iparban és a szolgáltatás­ban dolgozó fiatalok hely­zetéről, a második mun­kabizottságnak dr. Fekete József, a KISZ KB osz­tályvezetője mond vitain­dítót a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokról. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Krón Jenő grafikusművésznek 90. születésnapja alkalmából életművéért és grafikai munkásságáért a Munka Érdemrend arany fokoza­ta kitüntetést adományoz­ta. (MTI) N­É­P­S­Z­A­V­A Amphitryon — Kényeskedők Két Moliere-komédia a Nemzeti Színházban Az Amphitryon a leg­ritkábban játszott Moliére­­darabok egyike. Nem is csoda, kétszeresen korhoz kötött, megírása korához és az antikvitáshoz, vagy­is korának ahhoz a di­vatjához, amely a klasz­­szikusok iskolapéldáján mondta el a magáét. A plautusi ős-Amphitryon­­legenda feldolgozását Moliére művei között má­sodrendűként szoktuk számontartani, annál is inkább, mert sokak sze­rint királyi rendelésre készült. XIV. Lajos új szerelmét volt hivatva szolgálni s terjeszteni „a királyi vér nem szennyez, de felemel” című feudális magatartást, egy olyan korban, amelyben a pol­gár öntudata születőben volt. Ennek megfele­lően magától értetődően gyanús, hogy Moliére va­lóban ezt akarta volna mondani a híres Jupiter­­történettel, amelyben a villámrázó a férj alakjá­ban nyeri el a feleség szerelmét. Mindenesetre a szalonok főúri színházá­nak lehetett nyersanyaga ez a kis Moliére-remek­­mű, de hogy ennél sok­kal több rejlik benne — egy korszemlélet óvatos­gúnyos megfricskázása legalább — az biztos. Az új bemutató, Major Tamás ragyogó lelemény­sorozatú játéka is ezt tá­masztotta alá. A maga képére formál­ta Moliére művét, s a két, már meglevő stílusréteg­hez még egy harmadikat teremtett. A konkrétat az általános felé vive, a ma emberének szóló, ma is érvényes tanulságokat emelte ki a szövegből, mintegy megteremtve — a játékszerkezet hűségé­hez való ragaszkodás mel­lett — a mai Moliéré-t, az élvezhetőt. Az iskoláskönyvek köte­lező olvasmányának poros és akadémikus Moliére­­je helyett a természe­test, a nekünk élvezhe­tőt, a hozzánk beszélőt. Ennek érdekében a mű­ben megírt kettős énűsé­­get, Sosias és Hermes, va­lamint Amphitryon és Jupiter azonosságát szin­te freudi tudathasadássá téve, a játékba belecsem­pészi a szorongást, ezt a modern életérzést. Más­részt képes rá a rendező — kitűnő színésztársaival együtt —, hogy a Molieré­nél még játékosan lap­pangó úr—szolga ellen­tétpárt világos szerkezeti elemmé erősítse. Mintegy bizonyítva a színpad gya­korlatával azt az iroda­lomtörténeti igazságot, hogy Moliére volt a klasz­­szikusan okos, realista szolgák színpadi megalko­tója és naggyá tevője, szolgálva ezzel megint csak azt a polgári öntu­datot, amely az urainál értelmesebb szolga példá­ján keresztül is az ön­maga növekedéséhez ko­vácsolt eszközöket. Sosiast Iglódi István játszotta filozofikus bo­­hózatisággal, földre szállt megfelelőjét, Hermes is­tent Szacsvay László. Tü­körkép játékuk szép szín­padi remeklés volt. Hor­váth József, Szersén Gyu­la, Madaras József, Ro­­k­yecz Mária és Mányai Zsuzsa egyenrangú része­sei a sikernek. Amennyire sikerült az est első része, tökéletesen egység­es majomi stílus­kompozíciót teremtve, annyira zavaró az est második részében játszott kényeskedők stílusegyve­lege. A Kényeskedők ismert darab, az első Moliére­­munka, amely nyomtatás­ban is megjelent, több magyar fordítása is van, Szász Károly például „A pórul járt­­ negédesek” címmel, Laczkó Géza pe­dig „A mucsai széplel­­kek” címen fordította le. Mindenesetre mindegyik fordítás, ahogy az eredeti mű is, a sznobizmust, a divatma­jmolást veszi cél­ba, a dilettantizmust... az érdemtelen­­nagyzolást. Természetesen a. ..kor nyelvén teszi ezt Moliére, ha kell, konkretizálva is támadását. (Például a Bourgogne Színház ellen, a rivális társulat, a da­­gályos tragédiaszínház el­len.) De üzenetének ve­leje az újat értetlenül majmoló sznobot támad­ja. Ha körülnézünk, ma is ráismerhetünk Moliére fi­guráira, így hát a mű az Amphitryonnal szemben magától értetődően ak­tuális. Major Tamás Ké­nyeskedők színpada szá­zadvégi szecessziót idéz díszletében és mai hippi­ket jelmezében, önálló életet élő szövegzenéje pe­dig szinte operai gazdag­ságú. Ezt a sokszínűséget a színészi játék eltúlzott értelmezése viszont egy­síkú — s kicsit erőltetett — bohózatisággal önti le. Moliére dühös és sok vo­natkozásban gyilkos ko­médiája bohózati túlzá­sokban olvad fel, és így a komédia mértéktelensé­­ge, a játék fegyelmezet­lensége szétesetté teszi az olyannyira egységeset. A mű előadásának leg­csodálatosabb élményét a néző a két női főszereplő­nek, Ronyecz Máriának és Törőcsik Marinak kö­szönheti. Tökéletesre csi­szolt két ékkő, egy fogla­latban, ez a két egymást kiegészítő, s mégis telje­sen önálló létű alakítás.­­Horváth József egy bo­hóc jelmezében birkózik a primitív, de józan íté­­letű polgár figurájával­. Iglódi István pedig né­mileg túljátssza egysíkú szerepfelfogású figuráját, s szótagolva, értelmezve rágja szánkba Mascarillo figurájának ostoba üres­ségét, holott ezt a szöveg a színpadi szituáció első pillanatában adja a néző­nek, míg a figura nem ilyen tisztán megírt más rétegeit nem. Madaras Jó­zsef a figura bumfordisá­­gát próbálta, megfogal­mazni. Major Tamásnak a klasszikusok mai színpad­­raviteléről vallott nézetei sok rokonszenves vonást tartalmaznak. Mindenek­előtt azért, mert Major Tamás színpadi gyakor­lata élővé tudja varázsol­­­ia ezt­ a gazdag, nagy örökséget. Ezen a nem­zeti Színházi estén a­ né­ző ennek a gyakorlatnak egy nagyszerűen és egy kevésbé sikerült eredmé­nyét láthatja. Az előadás mindenképpen megéri az estét, mert , igazi gondo­latébresztő színházat lát, a néző — kitűnő szóra­kozást nyújtót — még akkor is, ha a látottak nyomán vitatkozó kedve kap szárnyat. Szalontay Mihály A Nemzeti Színház Helsinkiben Vasárnap este megér­kezett a finn fővárosba a Nemzeti Színház első cso­portja. A társulatot a Finn Nemzeti Színház igazga­tójának vezetésével a finn színházi élet vezetői fo­gadták a repülőtéren. A Nemzeti Színház Vö­­rösmarty-előadása iránt máris igen nagy az érdek­lődés, mert­ több magyar színház nagy sikerű be­mutatkozása után most első ízben láthatják Finn­országban a Nemzeti Szín­ház együttesét. A Nem­zeti Színház második, mintegy 50 személyes cso­portját kedd este várják a finn fővárosba. (MTI) Tizenkét operaházi, huszonkét Erkel színházi bemutató és felújítás az 1972—1973-as évadban Az Operaház művészi terveiről tájékoztatta hét­főn az újságírókat Lukács Miklós igazgató. A nagy sikerű római vendégszereplés után két hét múlva a Prágai Ta­vasz műsorán lép fel a társulat, ugyancsak a há­rom Bartók-művel, vala­mint a Poppea megkoro­názásával. Júniusban Szó­fiában a Spartacust ad­ják elő, majd Várnában vendégszerepelnek. Az 1972—1973-as évad­ban több bemutató lesz: Kodály Székelyfonó és Ránki Pomádé király új ruhája egy műsorban ke­rül színre az Operaház­ban, ugyanitt lesz Czer­ny—Ri­sager Etűdök, De­­larue A lecke és Gade— Helsted—Paulli Napoli című balettjeinek bemu­tatója, ugyancsak egy mű­sorban. Az operaházi évad utolsó bemutatója , Berg Lulu című operája lesz, s felújítják Wagnertől az Istenek alkonyát is. Szovjet koreográfus ta­nítja majd be Petrov A világ teremtése című ba­lettjét, amelynek ihletője Jean Eff­el híres karika­túrasorozata volt. S tizen­négy világhírű művész lá­togat el hozzánk. Örven­detesen megnőtt a bérlet­tel rendelkezők, bérletet vásárlók száma. A 12 operaházi és a 22 Erkel­­színházi bérlet közül 24- ben vendégszerepel kül­földi énekművész, s min­den jel arra mutat, hogy évad közben tovább bő­vül a vendégénekesek köre. A bérletek az egész zeneirodalmat átfogják, a klasszikusoktól a moder­nekig, és az anyagi ked­vezmények is jelentősek: 10, 20, sőt 30 százalékos kedvezményű bérlet is vásárolható. Centenáriumi ünnepségekre készül az Iparművészeti Múzeum Az­ idén ünnepli fennál­lásának 100. évfordulóját a budapesti Iparművésze­­ti Múzeum. Ebből az al­kalomból októberben ün­nepségsorozatot rendez­nek a fővárosban. A cen­tenáriumot a budapesti művészeti hetek során a­­múzeumi hónap keretében tartják. Ennek során dísz­­ülésen emlékeznek meg az elmúlt évszázad eredmé­nyeiről, történetéről. Két kiállítást is megnyitnak. Az egyik a múzeum leg­értékesebb műtárgyait mutatja be. A másik a mai magyar iparművészet bemutatására vállalkozik. □ A Krakkóban hétfőn megnyílt grafikai bienná­­lén 17 kortárs magyar művész alkotásai képvise­lik hazánkat. A nemzet­közi seregszemle zsűrijé­ben magyar meghívott, Csorba Géza művészet­­történész is helyet foglal. A biennálé tartama alatt, június 8-án az ottani Krezysztofoki Galériában megrendezik a magyar grafika napját is. □ A dél-baranyai Szár­­somlyó hegyen működik a siklósi tanács által fenn­tartott" szobrász-alkotótá­bor, amely hétfőn nyitot­ta meg kapuit az idei ven­dégek előtt. A fiatal szob­rászok több hetet töltenek itt. 1972. május 1. Meghalt Alekszandr Kornyejcsuk Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának el­nöke és a szovjet kor­mány bejelentette: május 14-én, hosszan tartó, sú­lyos betegség után el­hunyt Alekszandr Kor­­nyejcsuk, a kiváló szovjet drámaíró, nemzetközi Le­­nin-békedíjas, az SZKP Központi Bizottságának tagja, Ukrajna Legfelső Tanácsának elnöke, a Bé­­ke-világtanács elnökhe­lyettese. A televí AZ ÖN SZÁMLÁJÁRA MENT Ludvik Askenazy nálunk is bemutatott, kitűnő hangjátékát képernyőre alkalmazni érdekes, de kockázatos kísérlet volt. Az eredeti rádiódráma egy felzaklató telefonbeszélge­tés és az emlékezések bel­ső hangjaira épült, sajáto­san mikrofonra hangsze­relt mű. Hőse, a negyvenéves Ja­­rusek rádöbben arra, hogy a telefonbeszélgetések örökre benne maradnak a drótban, mint a jó és a rossz emlékek az ember idegszálaiban. Születésna­pi beszélgetése ifjúkori önmagával, találkozása múltjával, az önvizsgálat­nak ez a fájdalmas és fi­noman érzelmes drámája a rádióban élt és érvénye­sült igazán. A televízióra alkalmazó Mihályfi Sán­dornak és Nemere László rendezőnek talán azért nem sikerült teljes mér­tékben képpé váltani, egyenértékűen megjelení­teni a hangjátékot, mert az nem igényelte a mű­fajváltást. Sőt, több pon­ton ellenállt a megfilme­sítésnek, éppen azért, mert a maga műfajában ki­váló. A rádiódráma különle­ges hangulatáért csak rész­ben kárpótoltak a tv-játék másfajta eszközei, képso­rai: Sinkovits Imre sok­színű érzelemgazdag szer­repformálása, Pécsi Sán­dor, Bulla Elma, Venczel Vera, Kállai Ilona jó ala­kítása. Az elmúlt hét egy má­sik tv-műsorában is a rá­dió jelentkezett, a Debre­cenbe kellett menni című, szombat délutáni adásban népszerű rádióműsorok vendégszerepeltek a kép­ernyőn, méghozzá kitű­nően. A hajdúsági rádiós hónap keretében rendezett műsornak talán legérde­kesebb része volt a deb­receni nevezetességeket bemutató filmbetét, kár, hogy olyan rövidre fog­ták. Érdemes lenne kiegé­szíteni egy szép városné­ző tv-műsorrá, Debrecen­be kéne menni újra. KERESZTMETSZETEK A 60 éves Hegedűs Gé­za gazdag és sokszólamú írói életművét próbálta áttekinteni, bemutatni az Oszt divertimento című műsor. Hermann István esztéta, kritikus beszélge­tett a kamerák előtt He­gedűs Gézával, a magát „mesélő embernek” valló regényíróval, költővel, számtalan rádiójáték és — sajnos, jóval kevesebb­­ tv-játék szerzőjével. A születésnapi köszöntőnek szánt műsor a nézőt aján­dékozta meg egy szép szo­nettkoszorúval és az al­kotóereje teljében levő író portréjával. Jó előtt""­ A Téka című új sorozat első adása az országos kul­turális programból adott keresztmetszetet. Előzetes és „utózatos” híradást a fővárosi és vidéki színhá­zi bemutatókról, kiállítá­sokról, az új könyvekről, filmekről, zenei esemé­nyekről. A kéthetenként jelentkező műsornak nagy gondja és felelőssége lesz a válogatás, ajánlás. Úgy véljük, hogy az ismeret­­terjesztés sokrétű és von­zó programja se marad­hat említetlen. Smetana Az eladott meny­asszony című vígoperájá­nak keresztmetszetét lát­tuk egy késő esti adásban. A műsor időpontja, saj­nos, nem felel meg az ope­­ra-keresztmetszetet nép­szerűsítő, zenebarátokat toborzó céljának. Mátray- Betegh Béla könnyed ke­retjátékába jól illeszked­tek a vígopera részletei, a prágai Nemzeti Színház opera- és balettegyüttesé­nek előadásában. EGY BALETT SZÜLETÉSE Vasárnap, ugyancsak ké­ső este került képernyőre A gondolattól a bemuta­tóig című dokumentum­film. Nem is lehetett más­ként, mert a film adott eseményhez kapcsolódott, Delibes—Seregi: Sylvia cí­mű balettjének aznapi premierjéhez. A kitartó tv-néző elnyerte jutalmát, az egyidejűség nagyszerű televíziós élményének ré­szesévé vált. Bednai Nándor rende­­­ző és Kecskés László ope­ratőr a tv egy forgatócso­portjával kezdettől nyo­mon követte az új tánc­kompozíció születését. At­tól a perctől, amrikor Se­regi László koreográfus hozzálátott, hogy a ro­mantikus mitológiai tánc­játékot derűs, pamfletbe hajló balettkomédiává ala­kítsa. Az új koreográfia bepillantást ad a század végi párizsi balett műhe­lyébe, a tv dokumentum, filmje pedig Seregiék iz­galmas műhelymunkájá­ba. Ez a kettős .Játék a já­tékban" rendkívül érde­kes filmélményt nyújtott. Mintha ott se lett volna a kamera, úgy zajlottak a próbák, a művészi viták, a kemény, szép munka, az alkotás lázában és örömé­ben. Megszületett az új balett, a film végén hely­színi közvetítésben, láttuk a bemutató néhány re­mek percét, a nagy tet­széssel fogadott finálét. A táncművészet világá­ba bevezető dokumentum­film nagyon jól sikerült, mint úttörő vállalkozás is elismerésre, figyelemre méltó. Vajk Vera Debreceni színházi napok Az idén hatodik alka­lommal rendezik meg a debreceni színházi napo­kat. A május 21-től 26-ig tartó rendezvényeken íze­lítőt kap a közönség az évad folyamán tartott be­mutatókból. A sorozat május 21-én, vasárnap este a veszpré­mi Petőfi Színház Petőfi— Simon A helység kalapá­csa című színpadi játéká­val kezdődik. A Madách Színház előadásában má­jus 22-én délután Moliére A mizantróp című komé­diája kerül színre, este pe­dig ugyancsak a Madách Színház mutatja be Har­­tog Te meg én című szín­padi játékát. Május 24-én délután a Mikroszkóp Színpad Vasziljev Csende­sek a hajnalok című szín­művét, este pedig Aki né­ző akar lenni című műso­rát láthatják a debrece­niek. Május 25-én a Hungária Kamaraszínházban Taar Ferenc Sírkő pántlikával című tragikomédiáját ad­ják elő a debreceni Cso­konai Színház művészei. Május 26-án, a zárónapon a Csokonai Színházban a József Attila Színház mű­vészei Hasek—Bodrogi Svejk, a hátországban cí­mű komédiáját mutatják be. (MTI)

Next