Népszava, 1972. május (100. évfolyam, 102–126. sz.)
1972-05-03 / 102. szám
1972. május 3 Megszüntetik a panaszok okait Milliókba kerül, de megéri Az elmúlt esztendőkben a Debreceni Cipőgyár dolgozói igen sokat panaszkodtak munkakörülményeikre. Ez volt a téma szinte kivétel nélkül minden munkamegbeszélésen. A gyárvezetés intézkedései javítottak ugyan valamit a helyzeten, de a panaszok csak nem szűntek meg. Negyven méteren 26 gép Három méter széles, 40 méter hosszú, alig három méter magas helyiség a gyár szabászata. A keskeny terembe 26 gépet zsúfoltak. A helyszűke miatt a járóutak nagy részét eltorlaszolják a leszabott, a kész és a félig kész bőrök, így meglehetősen egészségtelen és balesetveszélyes körülmények között dolgoznak az emberek. A debreceni gyár — amely a Tisza Cimnigyár egyik egysége — más részlegeiben is hasonló a helyzet. — Az alfakor és a csákozó mintegy 150 munkása egy 50X18 méteres csarnokban dolgozik — tájékoztat Kiss Kálmán igazgató. — Ilyen körülmények között csak igen nehezen tudunk eleget tenni az egészségügyi követelményeknek. — És milyenek a szociális létesítmények? — Azokban sem különb a helyzet, mint a termelő részlegekben — válaszolja Ferenci József szb-titkár. — Kevés hely jut a zuhanyozónak és a vécének. A női öltözőben a ruhatári fogasrendszerre tértünk át. Ezt megelőzően ugyanis egy szekrényben hárman „öltöztek’’. Most már van hova rakni a ruhákat, de hely hiányában sokan az ebédlőben kénytelenek öltözni. Az ebédlőt a padlástérből alakítottak ki. Nagy hullámpapír dobozokban itt raktározzák a még ki nem szállított kész cipőket is. Gyakran nagy mennyiség gyűlik össze, hiszen naponta háromezer pár készül. Az adminisztrátorok és műszakiak munkakörülményei sem jobbak, mint a munkásoké. A titkárság — telexgéppel, írógéppel, hangosító berendezéssel és asztalokkal — mindössze egy méter széles és három méter hoszszú folyosószerűség. Az innen nyíló kis szobában négyen dolgoznak: a főművezető, a technológiai és a meo-osztályvezető, valamint egy technológus. A körülményekre tekintettel, felmerült: vagy találnak új és megfelelő helyet a gyárnak, vagy megszüntetik Debrecenben a cipőgyártást, és szélnek eresztenek hétszáz embert, nagyrészt nőket, többségükben családfenntartókat. A városi és megyei párt-, valamint szakszervezeti szervek a gyár vezetőivel és a tanácsi szervekkel közösen többször tanácskoztak. Kialakult az az álláspont, hogy minden körülmények között biztosítani kell a 700 dolgozó, köztük sok cipőipari szakmunkás munkalehetőségét, valamint — a jelenleg anyasági segélyben részesülő — több mint száz kismama munkahelyét. Ősszel átköltözik a Debreceni Cipőgyár . Az évek óta vajúdó problémára az tett pontot, hogy kaptunk egy telepet — magyarázza az igazgató. — Huszonegy és fél millió forintot biztosít a Tisza Cipőgyár vezetősége, hogy a dolgozók számára végre korszerű, egészséges munkakörülményeket alakíthassunk ki. Az építkezést, az átalakítást már megkezdték, és az év második felében folyamatosan átköltöztetik a termelő részlegeket. A jelenlegi 6300, az új gyár pedig több mint 21 ezer négyzetméter területű. Ez lehetővé tesz egy sor műszaki, munkaszervezési intézkedést is. Felfuthat a termelés is A gépeket például az egymásba kapcsolódó technológiai folyamatoknak megfelelően helyezhetik el. Folyamatosabbá tehetik az anyagellátást is, így lehetővé válik, hogy a létszámnak lényegében egyharmados növelésével több mint a duplájára, hétezer párra növekedhessék a napi lábbelitermelés. Az is nagyon lényeges, hogy az új körülmények között a minőség javításának is jobban megteremtik a feltételeit. Mindennél fontosabb azonban, hogy gyökeresen megváltoznak a gyárban dolgozók élet- és munkakörülményei, s végleg megszűnnek a korábbi panaszok okai. Nem kell már aggódniuk a cipőgyáriaknak, hogy megmarad-e kenyeret adó munkahelyük. Különösen a kisgyerekes anyák helyzete javul jelentősen: számukra külön egyműszakos futószalagot állítanak be. A megyei, városi part-, szakszervezeti és tanácsi szervek segítségével több esztendős vajúdás után végre megoldódik a Debreceni Cipőgyár dolgozóinak helyzete. Igaz, a Tisza Cipőgyárnak sok milliójába kerül a megoldás, de bizonyos, hogy ez a gondoskodás az emberek jobb munkáján keresztül sokszorosan megtérül a gyárnak is, a népgazdaságnak is. Taray László A pedagógiai munkában sokoldalúan felhasználható oktatógépet konstruált a székesfehérvári Ságvári Endre Ipari Technikum és Szakközépiskola két tanára. Az elektronikus oktatógép 80 csatornán tart kapcsolatot a tanulókkal, s komputere a feleletek tárolására is alkalmas, megkönnyítve így az osztályozó tanár munkáját. Képünkön: Borbély István mérnöktanár az új berendezés segítségével oktat (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele) NÉPSZAVA Tovább javult a termelékenység, növekedett az export A KSH a népgazdaság első negyedévi eredményeiről A KSH most összegezett adatai szerint az első negyedévben a szocialista ipar termelése 3,7, az élelmiszeripar nélkül számítva pedig 3,4 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év első negyedében. Az építőanyagipar 10, az élelmiszeripar 7, a vegyipar 6, a kohászat 5, a gépipar és a könnyűipar 3—3 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban, a bányászat termelése 4 százalékkal csökkent. Folytatódott a termelékenység növekedésének kedvező tendenciája. A szocialista ipar ez év első negyedében egy százalékkal kevesebb dolgozót foglalkoztatott, mint egy évvel ezelőtt, vagyis többleteredményét teljes egészében a termelékenység javításával érte el. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés most 4,7 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az építőipar az egy évvel ezelőttinél 14 százalékkal magasabb eredményt ért el, ami részben az enyhe téllel függ össze. Tovább növekedett a mezőgazdasági termékek felvásárlása. Az év első három hónapjában a gazdaságok 15 százalékkal több mezőgazdasági terméket értékesítettek, mint egy évvel ezelőtt. Különösen fokozódott a kínálat vágósertésből, amelyből az értékesítés a tavalyi első negyedévinél 50 százalékkal volt magasabb. Határozottan érezteti hatását külkereskedelmünkben a fokozott exportorientáció. A kivitel 26 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év első negyedében, a behozatal pedig 8 százalékkal mérséklődött. A belkereskedelmi forgalom folyó árakon számítva 10 százalékkal volt magasabb. Ennek anyagi fedezeteként a lakosság pénzbevétele 10,5 százalékkal emelkedett egy év alatt. (MTI) Közéletünk kohója: a népfront Beröpült a páva a kongresszus nagytermébe. Emlékezetem szerint először fordult elő, hogy a népfront ilyen országos tanácskozása dalra csendült. Úgy adódott, hogy a művelődéspolitikai szekció külön vitájáról szóló jelentés után a televízió nagysikerű „Röpülj páva” népdalversenyének ismert karnagya a szónoki emelvényről ,,megénekeltette” a jelenlevőket. És a Dózsa-évfordulóra emlékezve, a küldöttek rázendítettek a „Dózsa népe" című forradalmi dalra. Mialatt a nép frontjának képviselői népdalt énekeltek, a kongresszus szerkesztő bizottsága végső formába öntötte a több évre szóló fontos dokumentumot. A kongresszusi állásfoglalásról van szó, amely a népfrontmozgalom helyzetéről és feladatairól nyújt világos áttekintést Az állásfoglalás kifejezésre juttatja a kongresszus előtti és alatti tanácskozásokon elhangzott — és a népből jött gondolatok, kritikák, javaslatok sűrített lényegét. Kikhez szól ez az állásfoglalás? Természetesen az egész néphez, noha elsősorban azok az aktívabb munkások, tsz-parasztok és értelmiségiek olvassák el behatóbban, akik a helyi és az országos politika, a kis- és a nagy közügyek valamilyen sodrában élnek. Hazánkban már milliókra tehető az ilyen emberek száma. De a közügyek vonzása most fokozottan érintette az újjáválasztott 3847 népfrontbizottság több mint 110 ezer tagját és a velük együtt tevékenykedő több százezer aktivistát. Annál is inkább, mert az előbbiek közé most kétszer annyi tapasztalt, szervezett munkást és szakszervezeti vezetőt választottak, mint korábban. A régi és új népfrontaktivistáknak tehát különösen jelentős a kongresszusi állásfoglalás. -elsősorban elvi eligazítást nyújtanihoz, hogy sajátos mozgalmi teendidőikkel miként segítsék hazánk szocialista építésének legfőbb politikai, gazdasági, kulturális és más társadalmi feladatainak megvalósítását — azon az úton haladva, amit a népfront és az egész ország vezető ereje, a párt jelölt meg X. kongresszusa határozataiban. Mindehhez a népfront mostani állásfoglalása olyan megközelítésből adja a „voksát” és mozgósító erejét, hogy az meggyőzően alátámasztja az alaptételt: „A Hazafias Népfront V. kongresszusa egységesen és egészében magáénak vallja azt a célt, hogy hazánkban a szocializmus teljes felépítésén dolgozzunk.” Ez azt is jelenti, hogy átfogó nemzeti tömörülésünk — a hagyományaihoz híven — továbbra is a párt szövetségi politikájának kerete és kohója kíván lenni. Az igazi nemzeti egység szolgálatában, amely csak a szocialista építés talaján jöhetett létre, a nemzet fő erejére, a munkásosztály és a parasztság szövetségére alapozva .Ennek erősítése érdekében — hangoztatja az állásfoglalás — a jövőben határozottabban szorgalmazni kell az ipari munkásság fokozottabb részvételét a mozgalomban.” Ez lehetővé teszi majd a munkás-paraszt találkozások és kapcsolatok újabb formáinak kialakítását, s az olykor köztük keletkezőek, vagy valóságos ellentmondások feloldását. Ebben pedig — mint a szocialista építés minden területén — a népfront számít az értelmiség újabb nemzedékeinek társadalmi közreműködésére is. Amikor olvastam az állásfoglalásban, hogy „ugyanilyen határozott igény a fiatalok nagyobb arányú részvétele a népfrontmunkában, a közéletben” — eszembe jutott: a kongresszus előtti héten érdekes jelenségről informált az 1. kerületi népfrontbizottság új titkárnője. Választási gyűlésük után spontán felkereste őt a KISZ-korból már kinőtt munkás- és értelmiségi fiatalok egy-egy csoportja, és az iránt érdeklődtek, miként vehetnének részt a mozgalom munkájában? Beszélgetésük nagyon hamar odatorkollott, hogy a népfront keretében létrehozzák a Krisztinaváros újab ifjúsági klubját. És ennek mindjárt az első programjában is megállapodtak: vita a szocialista demokrácia krrdéseiről.iztató, hogy a népfront vonzásába kerülő új nemzedékek fokozott érdeklődést tanúsítanak a szocialista demokrácia kérdései iránt. Ez is jelzi, hogy a kongresszusi állásfoglalás széles társadalmi közvélemény gondolatait és törekvéseit fejezi ki, amikor megállapítja: „A szocializmus teljes felépítését célzó nemzeti egység megvalósulásának tartalma és módszere a szocialista demokrácia.” Ilyen nézőpontból szól a kongresszus dokumentuma a tanácsok és a népfront együttműködésétől kezdve a bejáró munkásokkal való törődésig — mindazokról a problémákról és új jelenségekről, amelyek a népfrontnak ki kell terjesztenie érdeklődése hatósugarát. Mégpedig oly módon, hogy választott vezetőik ismerjék a tényleges társadalmi kérdéseket. Mert csak így lehetséges, hogy a népfront ne csupán gyűjtse, hanem véleményezze is az állampolgárok javaslatait. Vagyis segítse azok megvalósítását — de vitatkozzon is az irreális igényekkel. Mindezzel tovább nőhet a népfront közéleti szerepe az élet minden területén. Bővülő hatóköre pedig tovább szélesíti majd a mozgalomban részt vevő munkások és a nép más aktív rétegeinek táborát. Szenes Imre : Kik laknak szociális otthonban? Békés megyében 14 szociális otthon van. A nagyszénási a legszebb és a legmodernebb. 1966-ban épült, s kétszáz idős embernek nyújt biztonságot, kényelmet. Sajnos, engem nem a „legkellemesebb” szóbeszéd vitt le Nagyszénásra. Békéscsabán olyan hír kapott szárnyra, hogy a nagyszénási otthonban olyanok élnek, akik komoly készpénzzel, értékes ingatlannal és magas nyugdíjjal rendelkeznek Hogyan vélekedik Luptovics János igazgató a szóbeszédről? — Való igaz, intézetünkben 74 gondozottnak majd egymillió forint az összbetétállománya. De az is tény, hogy 57 öregünknek 500 alatt van a nyugdíja. 60-an semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek. Magasabb, 1000 forint feletti nyugdíjat nyolc gondozottunk kap özvegy Gabnai Imrénél. Amikor négy évvel ezelőtt a keresztfpám felesége megpofozott, elhatároztam, egy percig sem maradtk tovább velük. Pedig az apám házát hagytam oda Orosházán, ami engem illetett meg. Itt nem bántanak. Mindenki szeret, úgy hívnak, hogy „Juliskám” ... Az uram után 488 forintot kapok havonta, amiből SS költőpénz marad. És évente olyan 403 forintnyi földjáradékom is van. Ebből szoktam takarékoskodni. Mert ha eljön az időm, szeretnék majd Orosházára, az uram mellé kerülni . .. Az intézet szakszervezeti titkára, Réka Istvánné: — A helyi tanács javaslata alapján a megye illetékesei döntik el, ki. Miért és mikor kerülhet szociális otthonba? Mi a gondozást látjuk el, és szón fáradozunk, hogy a ehető legjobb körülményeket biztosítsuk ... Nagyszénáson valóban nincs panasz a gondozásra. Valami mégsincs rendben, ezt ők is tudják. Az intézet főkönyvelője, Vincze Imréné: — Szerintem nem az a baj, hogy egy gondozottnak pénze vagy ingatlana van. Senki nem irigyli tőle. Hanem az, hogy rossz hangulatot szül kis öregeink között a zsebpénzek aránytalansága. Egy 312 forintos tsz-nyugdíjas 250- et fizet be eltartására. Marad 62 forint költőpénze. Akinek viszont 900 a nyugdíja, 500-zal rendelkezik havonta. Ezt az aránytalanságot nekünk kell hallatlan tapintattal és különféle pedagógiai ,,fogásokkal” egyensúlyoznunk. Balogh Ferenc: Gyermekkoromban azt mesélték Békésről, a falumról, hogy amikor felépült a templom, körülkerítették madzaggal, hogy a környékbeliek ne hallhassák a harangszót. Mert az ittlakók híresek voltak az irigységükről... Hát én sem kellettem senkinek, amikor munkaképtelenné váltam. Az unokaöcsém még egy ágyat sem adott. Itt jók hozzám. Pénzem? Annyi van, amennyit az otthontól kapok. Havi 30 forint. Bizony, cigarettára sem elég ... A nagyszénási intézet nem „szegényház”. Otthon a szó szoros értelmében: a négyszemélyes szobák kényelmesek. Amikor 1966-ban megnyílt, úgy kellett „felkutatni" a lakókat Akkoriban olyanokat is fölvettek, akik ma már nem biztos, hogy bekerülhetnének. A megyében 1348 az összférőhelyek száma, jelenleg 250— 300 idős ember vár elhelyezésre Közöttük szép számmal vannak „sürgős" esetek is. — A statisztikák tanúsága szerint — állítja Luktovics János — a megyében az egy főre jutó évi kiadás 15 ezer ■ forint felett van. Ez a tervidőszak végére eléri a 18 ezret. A gondozás díja viszont 400 forint az olyan otthonlakók esetében is, akik tetemes összeggel rendelkeznek. Az igazságérzet, az állammal szembeni felelősség beszél belőlem. Mondják: nem tartozik rám. De nem mehetek el szó nélkül bizonyos jelenségek mellett... Tomka Pál: Az egyik lányom Pesten, a másik Békéscsabán lakik. Szépen élnek. Nem akartam hozzájuk költözni, gondot okozni. Megkíséreltem egyedül. Csak 78 éves vagyok ... Mezőberényben tanítóskod, lant évtizedekig. Sajnos, az öregség elfelejteti a jót, ha az embernek nincs támasza ... Itt mintha egy családhoz tartoznánk ... A nyugdíján, léül forint. Majd hétszáz marad zsebpénznek. Most ruhát akarok venni... Sokféle ember, sokféle múlttal. Találomra választottam ki őket, épp sokféleségük ábrázolására. A problémát tükrözik ugyan, de ez nemcsak nagyszénási érvényű. Az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztályvezetőjétől, dr. Völgyi Lajostól kérdeztem meg: Országos téma-e a jómódú szociális gondozottak ügye? — Nem tömeges jelenség, de minden otthonban akad egy-kettő. Eddig ugyanis a beutalásnál figyelmen kívül hagytuk az ingó, az ingatlan és a készpénzvagyont. Az új miniszteri rendelet, amely 1972. június 1-én lép hatályba, kimondja, hogy az otthondíj meghatározásánál figyelembe kell venni a nyugdíjat és minden vagyont. Ennek értelmében a gondozási díj maximuma az eddigi 400 forint helyett 1200 forintig terjedhet. — Elképzelhető, hogy az új rendelet megszüntetia zsebpénzek közötti különbségeket? — Sajnos, nem. A rétegproblémákat a jövőben sem tudjuk kiküszöbölni. Egyébként ma már az ország 27 ezer 692 gondozottjának 54 százaléka nyugdíjas. A gondozott nyugdíjasok száma nyilvánvalóan növekedni fog, s így idővelcsökken a mostani feszültség. De ez lassú folyamat... Az új rendelet előírásai között szerepel az is, hogy a gondozottnál visszamaradó összeg nem lehet 100 forintnál kevesebb Ezenkívül felemeljük a jövedelemmel nem rendelkezők „zsebpénzét” 50 forintra. Eddig általában 18-at kaptak ... De van más probléma is! Nagyszénáson a főkönyvelőnő kimutatása szerint az intézet fennállása óta 60 gondozott hunyt el. Négyszáznégyezer forint örökség maradt utánuk. Rögtön előkerültek a rokonok. Tartották a markukat. Ha netán nincs jelentkező. Orosházán a közjegyzői hivatal kutatja fel a hozzátartozókat. Luptovics igazgató: — Két napja nálam járt egy férfi, hogy adjam oda neki nagynénje 3000 forintját. Orosházára küldtem. A visszamaradó pénzzel nem mi rendelkezünk .. . Mi erről dr. Völgyi Lajos véleménye? — A törvény valóban leszűkíti az eltartók és a fizetésre kötelesek körét. Viszont az öröklődési törvény szerint a legtávolabbi hozzátartozó is örökölhet. Ez két külön dolog. Egy jogállamban tiszteletben kell tartani a fennálló rendelkezéseket. Nem beszélve arról, hogy államunk nem akar nyerni az eltartottakon. Megjegyezni kívánom, hogy a 400 forintos, alacsony gondozási díj sok hozzátartozót csábított ennek az összegnek a vállalására, miközben az örökségről nem mondtak le. Valóban, van itt ellentmondás... Ami a protekciósokat illeti, sajnos, vannak ilyenek. De nem hiszem, hogy számarányuk nagyobb lenne, mint azoké, akiket az élet más területein protekciósoknak nevezünk. Általában a valóban jogosultak kerülnek szociális gondozásba. — A szóbeszéd és a közvélemény nem mindig igazságos — folytatta a főosztályvezető. — Itt van például a debreceni eset. Sok panasz érkezett hozzánk, hogy a 450 férőhelyes új otthont nem odavalók lakják. Széles körű vizsgálatot végeztünk Egyetlen embert találtunk, akit körülményei miatt ki kellett zárni. Ez az ember öngyilkos lett.. Intő példa ez mindanynyiunk számára. Mert a pénz és az ember — az két dolog!. .. Valóban. Egyébként elgondolkoztató esetre Nagyszénáson is találtam példát. Pataki István: Kubikos voltam. Szeghalmon van egy házam, körülbelül 250 ezer forintot ér. Nincs gyerekünk. Nincs senkink. A feleségemmel így öregedtünk meg kettesben. Mielőtt az otthoniba léptem, négy helyen is felajánlottam a házamat, még a megyei tanácson is. Csak azt kértem, tartsanak el éne mindkettőnket életünk végéig. De senkinek sem kell a ház... Misst meg azt hallom, hogy kitesznek, nem vagyunk idevalók . . . Ki segít? Ki adja vissza a békességet?... A hamarosan megjelenő miniszteri rendelet megnyugtathatja az öreg Pataiékat is ... Az emberi történetek azonban bonyolultabbak annál, semmint, hogy a rendeletek minden árnyalatot szabályozzanak. Szabó Imre