Népszava, 1972. június (100. évfolyam, 127–152. sz.)
1972-06-01 / 127. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 106. ÉVFOLYAM, 127. SZAMARA 1 FORINT 1972. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK Realitások és perspektívák it járt valaha a leningrádi blokád 650 ezer áldozatának tömegsírjai között, megértheti, mit érezhettek az orosz emberek, amikor az Egyesült Államok elnöke fejet hajtott a hősök emléke előtt. Sok mindent kifejezett ez a tiszteletadás. Mindenekelőtt azt, hogy 1972-ben sokkal kevésbé lehet elmenni a szovjet nép történelmi múltban gyökerező ereje mellett, mint valaha. A reálpolitika utat tör magának és ez az imperialista hatalmak vezetőitől a Szovjetunió történelmi szerepének az eddigieknél lényegesen reálisabb értékelését követeli meg. Többé nem lehet a fegyverek nyelvén beszélni a szocialista nagyhatalommal". A realitások nyelvén igen. Azon a nyelven, amelyen vasárnap az amerikai elnök a szovjet tv-nézők millióihoz fordult: ,,Látogatásaim során megtanultam mélyen tisztelni a Szovjetunió népét — az önök erejéért, nagylelkűségéért, kulturális örökségük változatosságáért és gazdagságáért, sok eredményükért.” Mennyi mindennek kellett történnie a világban, hogy ezeket a szavakat az amerikai elnök Moszkvában kimondja. Mert nem egy-egy állami vezető személyes képességeinek köszönheti a világ, hogy eljutottunk idáig Hanem a Szovjetunió erejének, amelyet nem képes fegyverkezési hajszával túlszárnyalni többé az Egyesült Államok. Ez az erő és a szovjet állami és pártvezetésnek az elmúlt években követett határozott békepolitikája, a XXIV. kongresszuson meghirdetett külpolitikai program gyakorlati megvalósítása vezetett el Nixon mostani útjához, a történelmi jelentőségű SALT-egyezményhez. A két nagyhatalom biztonságát érintő ilyen horderejű kérdésben a II. világháború óta most sikerült először megállapodnia a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. Ezzel megtették az eddigi legnagyobb lépést a fegyverkezési hajsza korlátozásában, és lerakták az újabb leszerelési tárgyalások alapját. A SALT-megállapodást méltató kormánynyilatkozatok önmagukban is eleget mondanak arról, hogy a két ország megállapodása a világ minden országát érinti, jótékony hatását az egész emberiség megérzi. Ha a moszkvai csúcstalálkozó csak a SALT-szerződés aláírására korlátozódott volna, jelentőségét akkor sem vitathatná senki. De Moszkvában több történt. Nixon pekingi látogatásával ellentétben, most nem kell találgatásokba bocsátkozni, inkább a tárgyalások dokumentumainak sokasága ad munkát a kommentátoroknak. A szovjet és az amerikai vezetők megegyeztek a nyílt tengeren haladó hadihajók és a felettük elszánó katonai repülőgépek incidenseinek elhárításában; megállapodtak, hogy egyesítik országaik erőfeszítéseit az ember természeti környezetének megóvásában, a kozmikus térség békés kutatásában, a tudományos és műszaki együttműködésben, az orvostudomány és az egészségügy terén, s hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére bizottságot hoznak létre. E megállapodások elsősorban lehetőséget teremtenek az együttműködésre. Nem véletlenül hangsúlyozta Koszigin miniszterelnök: „Egy egyezménynek vagy szerződésnek csak akkor marad nyoma a történelemben, ha a meghirdetett elvek és szándékok az érintett államok gyakorlati tevékenységének tartalmává válnak ” .érvényes ez a szovjet—amerikai kapcsolatokról i is szóló elvi nyilatkozatra is. Ennek a nyilatkozat Ioknak a megszületése azonban mindenképpen bíz- M.ttató jele annak, hogy a legerősebb szocialista és a legerősebb imperialista nagyhatalom most ilyen szinten és ilyen hangsúllyal először fogalmazta meg: a nukleáris korszakban nincs más alap egymás kapcsolatainak fenntartására, mint a békés egymás mellett élés. Ebből kiindulva szögezi le a két ország: minden lehetőt megtesz, hogy elkerülje a katonai konfrontációt és megakadályozza a nukleáris háború kirobbanását. A nyilatkozat nemcsak elveket rögzít, hanem a jövőre nézve gyakorlati kötelezettségvállalást is tartalmaz Hiszen megerősíti a két ország készségét az eszmecserék gyakorlatának fenntartására, sőt, a legmagasabb szintű véleménycserék folytatására is. Ennek konkrét példája a szovjet vezetők washingtoni meghívása is. A nyilatkozat és a közös közlemény egyaránt bizonyítja, hogy a két ország vezetői a moszkvai csúcsértekezletet olyan fejlődési szakasznak tekintik, amelyről kiindulva, tovább fejleszthetik a két ország kapcsolatait, s előreléphetnek a nemzetközi biztonság útján. A moszkvai Nixon-látogatás jelentőségének mélta- tása közben sem feledkezhetünk meg arról, hogy ms az Egyesült Államok részéről a meghirdetett elvek és a gyakorlati tettek egyelőre nincsenek összhangban. Ezért tartották Moszkvában fontosnak, hogy a szovjet állásfoglalásokban emlékeztessenek a vietnami és a közel-keleti tűzfészkekre. Arra, hogy ezek felszámolása feltétele a meghirdetett célok elérésének, Zamjatyin szóvivő hétfői sajtóértekezletén kijelentette: a szovjet kormány álláspontja Vietnammal kapcsolatban közismert, s ebben a tárgyalások semmiféle változást nem hoztak. A Szovjetunió továbbra is testvéri segítséget nyújt Indokína harcoló népeinek. Ez is bizonyítja, ami a Szovjetunió egyetlen barátja számára sem volt kétséges, hogy a moszkvai csúcsértekezlet rendkívüli fontosságú eredményeit a szovjet vezetők határozott ideológiai, antiimperialista platformról érték el. Az elmúlt napokban a reálpolitika sikerének volt tanúja az emberiség. Bebizonyosodott, hogy konrAliktusoktól terhes világunkban is meg lehet talál-atni a közös nyelvet, ha az erőviszonyok, a lehetőségek reális felmérése a kiindulópont. Barabás Péter 7 Száz éve alakult a Vas megyei Régészeti Egylet . . .. 2 A népképviselet „kenyere"............................3 Alapvető változásokra van szükség a munkafelfogásban............................ 7 Heti rádió- és televízióműsor .........................9 Folytatódtak a magyar—kubai tárgyalások Szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában folytatódtak a hivatalos magyar—kubai tárgyalások. A magyar tárgyaló delegációt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kubai küldöttséget dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke vezette. Értesüléseink szerint a tárgyalások során kölcsönösen tájékoztatták egymást a két országban folyó szocialista építés tapasztalatairól. Behatóan foglalkoztak azokkal a feladatokkal, amelyek a két ország előtt állnak, eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének és elmélyítésének kérdéseiről, különös tekintettel a két testvérpár, a két kormány és a tömegszervezetek együttműködésére — politikai, gazdasági, tudományos-technikai és kulturális kontaktusok szorosabbra vonásának teendőire. A két felet kölcsönösen érintő, érdeklő nemzetközi kérdéseket elemezve, szóba kerültek a két ország külpolitikájának homlokterében álló feladatok, tárgyaltak a szocialista országok együttműködéséről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom akcióegységéről. A tárgyalásokat szívélyes elvtársi, meleg baráti légkör jellemezte. Fidel Castro kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság közötti kapcsolatok, a két ország népes barátságának elmélyítése, valamint a szocialista országok közötti egység és internacionalista együttműködés, a társadalmi haladás érdekében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréséül dr. Fidel Castro Ruznak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai forradalmi kormány elnökének a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített I. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán este az Országház Munkácsy-termében nyújtotta át. Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és népünk nevében tisztelettel és elvtársi barátsággal köszöntötte Fidel Castrót kitüntetése alkalmából. Majd hangsúlyozta: — A kitüntetéssel is kifejezésre kívánjuk juttatni őszinte nagyrabecsülésünket azért a kiemelkedő munkásságért, amelyet Fidel Castro elvtárs a kubai nép társadalmi felemelkedéséért, a magyar és a kubai nép barátságának elmélyítéséért, a szocialista országok internacionalista egységéért és együttműködéséért, az antiimperialista erők öszszeforrottságáért és tartós eredményeiért folytat. Kívánjuk, hogy a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága, a kubai forradalmi kormány élén végzett áldozatos munkássága újabb nagy sikereket eredményezzen a testvéri kubai népnek, annak a népnek, amely az amerikai kontinensen először vitte győzelemre a társadalmi haladás, a szocialista forradalom ügyét — mondotta Losonczi Pál, majd további sikereket, jó egészséget kívánt Fidel Castrónak. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke köszönő szavaival elmondotta, hogy a kubai nép mély szimpátiát és tiszteletet érez a magyar nép, a Magyar Népköztársaság pártja és kormánya iránt. Tudatában van annak, hogy Szovjet- Oroszország után közvetlenül Magyarország volt az az ország, ahol létrejött a munkáshatalom. Majd így folytatta: — Ismerjük kitartásukat, szilárdságukat, hősiességüket a harcban, amelyet a reakcióval, a fasizmussal szemben folytattak. Ismerjük küzdelmeiket azért, hogy győzelemre vigyék a szocializmust, azt a hősies magatartást, amellyel népük és pártjuk a legnehezebb helyzetekben is síkraszállt (Folytatás a 3. oldalon) Fock Jenő fogadta Sztane Kavcsicsot Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke szerdán parlamenti hivatalában fogadta Sztane Kavcsicsot, a Szlovén Szocialista Köztársaság kormányának elnökét. Jelen volt dr. TrSztane Kavcsics, a Szlovén Szocialista Köztársaság kormányának elnöke szerdán a Duna-Intercontinentál szállóban fogadta az újságírókat, s tájékoztatta őket a szlovén delegáció magyarországi tárgyalásainak eredményeiről. Mint mondotta, a megbeszéléseken igen kedvezően ítélték meg a magyar—jugoszláv együttműködés alakulását. Szinte valamennyi területen az állandóság, a stabilitás jellemzi a két ország kapcsolatát. A mostani megbeszéléseken mindenekelőtt a gazdasági kérdéseket tekintették át, s megállapították, hogy Magyarország és Jugoszlávia együttműködése kedvezően alakul, ezen belül azonban a magyar—szlovén kapcsolatokban még igen sok a kihasználatlan lehetőség. A dr. Tímár Mátyás miniszterelnökhelyettes vezette delegációval, majd Fock Jenővel, a kormány elnökével már Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ott volt dr. Ziga Vodusek, Jugoszlávia magyarországi nagykövete és Tóth Elek, hazánk belgrádi nagykövete is. is eszmecserét folytattak arról, hogy milyen intézkedéseket tehetnének a többi között a határ menti árucsere-forgalom, az ipari kooperáció, a vasúti együttműködés, a műszaki-tudományos kapcsolatok, továbbá a turizmus fejlesztésére. Ezeknek az intézkedéseknek egy része a magyar és a jugoszláv kormányra, illetve a kormányszintű együttműködési bizottságra tartozik. Dr. Tímár Mátyást, a Minisztertanács elnökhelyettesét meghívták Szlovéniába, aki a meghívást elfogadta, így e szinten is mód lesz a tárgyalások folytatására. Jelentős eredmények várhatók az alacsonyabb szintű szervek kezdeményezéseitől, tárgyalásaitól is. Megállapodtak abban, hogy szlovén gazdasági delegáció látogat hazánkba, mindenekelőtt azon vállalatok képviselőinek a részvételével, amelyek már eddig is kooperációs kapcsolatokat létesítettek magyar partnerekkel. Lehetőség van ugyanis a kooperáció elmélyítésére, a többi között a gépiparban, az autóbuszgyártásban, a kohászatban, az élelmiszeriparban, a konfekcióiparban, s feltárhatók az együttműködés lehetőségei a vegyipar területén is. Várhatóan néhány jelentős magyar, illetve szlovén intézmény képviselői is találkoznak majd, hogy műszaki-tudományos együttműködésről tárgyaljanak. A szlovén kormányelnök elmondta: már Budapesten alkalma volt arra, hogy találkozzék a Szlovéniával határos Zala és Vas megye vezetőivel, magyarországi látogatásának befejezéseként pedig a szlovén delegáció is felkeresi a megyéket, hogy a közvetlen szomszédságból adódó lehetőségek jobb kihasználásáról tárgyaljanak. Elsősorban a kishatármenti áruforgalom fokozásáról kívánnak eszmecserét folytatni. A szlovén delegáció — amelyet Sztane Kavcsics vezet — szerdán délután a győri Magyar Vagon- és Gépgyárba látogatott. A delegáció a győri látogatás után tovább utazott Szombathelyre. (MTI) A szlovén kormányelnök nyilatkozata A Legfelső Tanács elnöksége ratifikálta a szovjet-NSZK szerződést Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke szerdán törvényerejű rendeletet írt alá arról, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége egyhangúlag ratifikálta a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között 1970. augusztus 12-én aláírt szerződést. Az elnöki ülésen Gromiko külügyminiszter mondott először beszédet A szovjet—nyugatnémet szerződés legfőbb jelentősége Gromiko szerint abban jelölhető meg, hogy „meghúzza a záróvonalat a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok hosszú feszültségi időszaka után, amely feszültséget az NSZK vezető köreinek politikája idézett elő. Fontos pozitív változások küszöbén állunk a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő kapcsolatainkat illetően — mondotta a szovjet külügyminiszter. A Szovjetunió kész ezen az úton haladni. A szerződés ugyanilyen értelmezését várjuk el természetesen a Német Szövetségi Köztársaságtól is. A Legfelső Tanács két háza külügyi bizottságainak nevében az elnökségi ülésen Mihail Szuszlov, a szövetségi tanács külügyi bizottságának elnöke, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Mihail Szuszlov kijelentette: „Véleményünk szerint most nem rosszak a feltételek ahhoz, hogy megegyezés jöjjön létre a CSSZK és az NSZK között a szégyenletes müncheni szerződés kezdettől fogva számított érvénytelenségének elismerése alapján.” A Legfelső Tanács elnökségének ülésén ezután további felszólalások hangzottak el, majd Nyikolaj Podgornij, az elnökség elnöke mondott záróbeszédet. Hangsúlyozta: A Szovjetunióban a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötését jogosan tekintik a háború utáni időszak egyik legfontosabb történelmi eseményének. Az NSZK lakossága többségének véleménye öltött testet már a bonni parlament döntésében. „Üdvözöljük ezt a döntést, és kijelentjük, hogy a szerződés maradéktalan végrehajtásának, a kölcsönös megértésnek és a jó szomszédságnak az útján haladva, az NSZK mindig megbízható és becsületes partnerre lel a Szovjetunióban, a legkülönfélébb területeken kész a vele való együttműködésre” Beszédében Podgornij méltatta a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban az utóbbi időben végbement előnyös változásokat, majd arról beszélt, hogy a szerződés hatályba lépése nagy hatással lesz az egész európai légkörre, megnyitja az utat a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás realizálásához. A napirendre kerülő legfőbb kérdések ezenkívül a szovjet államfő szerint a következők: a két német állam viszonyának rendezése, az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ- be, a Csehszlovákia és az NSZK közötti szerződés kölcsönösen elfogadható alapon történő megkötése, az európai biztonsági konferencia előkészítésének gyakorlati síkra való áttétele. Ezután Nyikolaj Podgornij felolvasta a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálásáról szóló törvényerejű rendelet szövegét. Nixon Varsóban Megkezdődtek a lengyel—amerikai megbeszélések Nixon amerikai elnök teheráni látogatásának befejeztével iráni—amerikai közleményt adtak ki. Mint Márkus Gyula, az MTI varsói tudósítója jelenti, Nixon elnök Teheránból szerdán délután egynapos hivatalos látogatásra a lengyel fővárosba érkezett. A repülőgépből kilépő Richard Nixont Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke, majd Piotr Jaroszeiwicz miniszterelnök üdvözölte. A két ország himnuszának elhangzása után Nixon ellépett a díszszázad előtt. A repülőtéri fogadáson Henryk Jablonski a lengyel Államtanács és kormány nevében rövid üdvözlő beszédben köszöntötte Nixont, kellemes és hasznos lengyelországi tartózkodást kívánt az amerikai elnöknek. Richard Nixon megköszönte a fogadtatást. A repülőtérről az elnök és kísérete félórás városnézésre indult. 18 órakor a szejm épületében találkozó zajlott le Edward Gierek, a ZEMP KB első titkára és Nixon elnök között. A négyszemközti eszmecserén a kétoldalú kapcsolatok elvi kérdéseit érintették. Ezután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, amelyekbe lengyel részről bekapcsolódott H. Jablonski, az államtanács elnöke, P. Jaroszewicz miniszterelnök, F. Szlawick és J. Szydlak, a LEMP PB tagjai, a KB titkárai és K. Olszewski külkereskedelmi miniszter, amerikai részről pedig H. Kissinger, az elnök főtanácsadója. M. Hillebrand külügyi államtitkár, valamint több más tanácsadó és szakértő is. Ezzel egyidejűleg Stefan Olszowski lengyel és William Rogers amerikai külügyminiszter külön tanácskozott, és aláírta a két ország konzuli egyezményét. Az aláírás alkalmával mindkét miniszter rövid beszédet mondott, s ebben kiemelték, hogy a szerződés egyebek között megkönnyíti az Amerikában élő lengyelek anyaországi látogatásait.