Népszava, 1972. július (100. évfolyam, 153–178. sz.)

1972-07-01 / 153. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! / ti NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM ARA 1 FORINT 1972. JÚLIUS 1. SZOMBAT Beszövetten szólok TV NEM KELL KÜLÖNÖSEBBEN bizonygatni senki- s nek, hogy kispénzű nemzet vagyunk, anyagi esz­­­­közeink szerények. Ezért igencsak gyakorta hangzik el — nem is kell hozzá vb-ülés vagy nagy­­vállalati értekezlet —: „A kultúrotthon építését pár évvel elhalasztjuk­", „a lakótelepen nem hat-, hanem négyezer lakás készül el az idén”, s hosszan lehetne idézni a lemondást jelző félmondatokat, önnön vá­gyaink kontrollja is az ilyen, szerényebb mértékre, korlátozottabb lehetőségekre­ utaló megjegyzések hal­maza. Szégyellni nincs értelme, szégyellni nem való az, hogy addig lehet csupán nyújtózni mindenütt, ameddig a takaró ér. Aztán — néhol — az az érzése az embernek, le­gyen járókelő vagy a megyei, fővárosi fejlesztési ter­vekben búvárkodó újságíró —, hogy az a bizonyos ta­karó mintha itt-ott nyújtható lenne. Nem irreális el­képzelések hajszolásával, hanem oly módon, hogy hosszabbítható szálak szövődnek az anyagba a végén: lehet, ott voltak korábban is, csak éppen nem akadt anyaggá bontakoztatásukra ügyes, értő kéz. Pár napja például úgy nyilatkozott a megyei új­ságban dr. Ditrói József, Veszprém megye tanácsel­nök-helyettese: 400 idős ember vár évek óta szociális otthoni beutalóra .­­ ez indította arra a megyei veze­tést, hogy a nagyon szerény anyagi eszközökből és el­sősorban a megye lakosságának összefogásával szo­ciális otthont hozzon létre. A megye beruházási vállalat társadalmi munkában több régi épületre, elavult régi lakótelep átalakítására felújítási és átépí­tési tervet készített, a keszthelyi erdőgazdaság mér­nökei parkosítási tervet készítettek, tehát tető alá ke­rül valami, amiről korábban­ szó sem volt, amire ed­dig gyakorlatilag hiányoztak az anyagi eszközök. S HOGY MÉG EGY veszprémi példánál marad­junk: társadalmi munkaközösség segíti immár Balatonfüred fejlesztését. Életre hívták önmagu­kat, valamiféle olyan szorító, belső kényszertől indít­tatva, hogy a közösen adott egyéni energiák, ötletek — a városért — felszínre hozhatnak egyszerűen ki­vitelezhető, társadalmi erőből és munkával kibonta­koztatott akciókat Budapestnek ma már szinte vala­mennyi kerületében születőben vannak az ilyen közös akciók, tevékenykedni akaró, néhol már tudó közös­ségek, tanácselnöktől lakóbizottsági elnökig terje­dően. Hogy mikor és mire vállalkoznak, az különböző. Sokak szemében — miért is ne mondanánk meg őszintén — nem a legrokonszenvesebb kifejezés a „társadalmi munka”. Valamiféle nyögve­nyelős, „kényszeredett”, netán látszatténykedést vélnek mö­götte. Régről, kevésbé sikerült dolgokról ítélkeznek A valóságban azonban olyan folyamat kezdetét sejte­tik ezek az akciók, amelynek a kihatásai roppant sok jót tartalmazhatnak. Napról napra elmegyek egy épülő paneltömeg mellett, óvoda, bölcsőde körvonalai bontakoznak. A munka javát építőmunkások végzik, időnként azon­ban, s elég rendszeresen „civilek” is megjelennek. A Ganz egyik művezetőjével váltottam ott pár szót, azt mondta, „gyorsítják kicsit a menetet", sok gyerek lesz őszre óvodás korú a gyáruk munkás- és alkalmazott családjaiban. Még ennyire „szoros" érdek sem fűti azt az angyalföldi idős raktárvezetőt, aki a lakótelepükön sakkasztalt készített a srácokkal — jómaga sohasem sakkozott, csak bántja a gyerekek lódörgése, szívesen lekötné a figyelmüket. P­ERSZE, EZEK a kis, egyéni akciók nem mérhe­tők — például — a Füred fejlesztésére alakított társadalmi munkabizottsághoz. Még ahhoz a mérnökhármashoz sem, amely az építőipari vállalat­nál több tucat típustervet készített el ingyen, kisblok­­kos családi ház-építékezésekre. A hajtóerő, az indíték forrása azonban sok tekintetben hasonlatos. Élünk a magunk szűkebb pátriájában, Pesten vagy vidéken. Van egy kerület, városrész, falu, amely­nek neve ott szerepel személyi igazolványunk egyik rubrikájában, odakötődünk hozzá ezer láthatatlan szállal. Ha szép része az országnak, büszkélkedünk. Ha ridegebb, ha füstös, ha kevésbé szép — azért a mienk. Egyszer diskurálgattam egy asszonykával, aki egy kénsavgyár tőszomszédságában lakik, nem éppen ózondús környéken, családi házában „Van száz jó ró­zsám a kertben s az utcára is ültettem virágokat” — mondta nyugodt természetességgel. És van egy lakó­bizottsági elnök a Ferencvárosban, aki mozgalmat in­dított azért, hogy minden ablakban legyen virág... öreg bérházak testetlen ablakaiban. Füred persze nagyon szép. Még szebb lesz nyilván a társadalmi munkabizottság tevékenysége nyomán. Gondolom, a mérnöktrió tervezte családiház-telep is kedves, modern lesz, s tervezői aligha meditálnak majd azon, milyen fontos társadalompolitikai missziót végeztek azzal, hogy az alkotókészségüket egyszer így­­ „társadalmilag” is kifejtették. A népfront, a tanácsok jó érzékkel ismerik fel mostanság, hogy bizonyos társadalmi munkaként ér­tékelhető tevékenységekre nagyon sok helyen meg­vannak a belső indítékok , s akadnak „kivitelezők” is szép számmal. Igaz, szükség lenne a jó ötletek gya­korlati megvalósításához több szervezésre, konkrétabb ...mozgatásra” is. Úgy fogalmazta meg ezt múltkorjá­­ban az iskolai szülői munkaközösség gépkocsivezető tagja, akivel együtt töprengtünk, mivel lehetne kultu­ráltabbá tenni a peremkerületi iskola környékét : „Kell, hogy szóljanak, tanács, igazgató, ez kell, vagy más, és akkor tudom, hogy számítanak rám, persze, hogy elmegyek.” A MI KÖZÖS takarónk beszövetlen szálaihoz, az egyénekben és a kisebb-nagyobb közösségekben meglevő aktivitáshoz elengedhetetlen a hívás, a szervezés. Ahol ez megtörténik — immár sok helyütt —, ott bízvást nyilatkozhatnak úgy veszprémi „min­tára": „A megye társadalmi munkájának értéke... meghaladja a­ tanács és a­ főhatóságok költségvetésé­­ből biztosított milliókat.” Ez pedig nem csekélység. Csak élni kell vele, a mainál jobban. Várkonyi Margit _ Gyorslista a III. és IV. Békekölcsön húzásáról .... 9 Nagyközségi gondok Jászapátiban....... 3 Visszatérnek-e a kismamák a ruhaiparba? . 3 Szép Szó................................................ 5—8 Fock Jenő Mongóliába utazott Jumzsagim­ Cedenbal­­nak, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizottsága első titkárá­nak, a Mongol Népköztár­saság Minisztertanácsa el­nökének meghívására Fock Jenő, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács el­nöke és felesége pénteken hivatalos, baráti látoga­tásra a Mongol Népköz­­társaságba utazott. A Minisztertanács elnö­két a látogatásra elkísér­te Marjai József külügy­miniszter-helyettes és Ká­das István nagykövet, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megje­lent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja és Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Faluvégi Lajos pénzügy­miniszter, Párai Imre, az Országos Tervhivatal el­nöke, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Miniszter­­tanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke, Puja Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese és dr. Gál Tivadar, a Miniszter­­tanács titkárságának ve­zetője. Jelen volt a bú­csúztatásnál V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ott volt Shamszurengin Tadet­, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. Fock Jenő, felesége és kíséretének tagjai úton a Mongol Népköztársaság felé pénteken megszakí­tották útjukat Moszkvá­ban. Fogadásukra a vnuko­­vói repülőtéren megjelent Dmitrij Poljanszkij, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, Nyi­kolaj Rogy­ion­ov külügy­miniszter-helyettes és több más hivatalos személyi­ség. Ott volt Rapai Gyula, hazánk moszkvai nagykö­vete is. Foczó Jenő rövid pihenő után folytatta útját. Fock Jenő — útban a Mongol Népköztársaság fővárosába, Ulánbátorba — pénteken este Omszk­­ba érkezett. A magyar kormányfőt, feleségét, va­lamint kíséretét a szibé­riai nagyváros repülőte­rén Sz. Manjakin, az omszki területi pártbi­zottság első titkára, vala­mint a területi és a vá­rosi tanács több vezetője fogadta. Fock Jenő és kísérete az éjszakát az Irtis-parti városban tölti, szomba­ton Omszk nevezetessé­geivel ismerkedik, és va­sárnap repül tovább — Irkutszk érintésével — a Mongol Népköztársaság­ba. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Berlinből Befejezte munkáját az FDGB kongresszusa Pénteken az NDK fővá­rosában, a berlini Werner Seelenbinder-Halléban befejezte munkáját az FDGB VIII. kongresszusa. A 7,3 millió szervezett dolgozót képviselő 2199 küldött közül 52-en kap­tak szót, 112-en pedig írásban terjesztették elő mondanivalójukat. A vita középpontjában csakúgy, mint a beszámo­lóban, a legfontosabb kér­dések között szerepeltek az élet- és munkakörül­mények, illetve a már ko­rábban nyilvánosságra hozott szociálpolitikai in­tézkedések. A felszólalók helyeselték, hogy a laká­sok elosztása az üzemi szakszervezeti bizottságok hatásköre, mivel megíté­lésük szerint az igények kielégítésének helyes sor­rendjét mindenkinél job­ban ők tudják összeállíta­ni. Helyeselték azt is, hogy a lakásépítési program végrehajtását más kérdé­sek megoldása elé helye­zik, és a jövőben saját erőből is többet fordíta­nak erre a célra. A termelési kérdésekről szólva, a felszólalók sür­gették az anyagellátás mi­előbbi megjavítását. Töb­ben a racionalizálás je­lentőségét hangsúlyozták, kiemelve a munka haté­konyságának, a termelé­kenység emelésének fon­tosságát. A termelési kér­dések között nagy helyet kapott a kutatási és az üzemi termelési, munka­­védelmi és más, főként a munkakörülményeket ja­vító tervek összhangjának megteremtése. A küldöttek bírálták a jelenlegi munkabér-rend­szert és üdvözölték a ter­vezett bérintézkedést. El­mondották, hogy a szak­­szervezetek hiába lépnek fel például a túlórák el­len, ha a munkás akkor jár jól, ha túlórázik. Kö­vetkezésképpen a munka­bér-rendszert úgy kell módosítani, hogy a terme­lékenység és a munka ha­tékonyságának növelésén túlmenően a munkaidő csökkentésére is ösztönöz­zön. Nagy jelentőséget tulaj­donított a kongresszus a dolgozók tájékoz­tatásá­nak. Mint a felszólalók hangsúlyozták, ennek­­hí­ján az üzemi demokrácia nem fejlődhet kielégítően. Helyeselték azoknak a gazdasági és mozgalmi ve­zetőknek a módszerét, akik a tervismertetés idő­szakában szinte hetenként informálják a dolgozókat. Ebben a tájékoztatási rendszerben folyik már most a jövő évi tervek is­mertetése. Az öt napig tartó vita után a kongresszus elfo­gadta az írásos és szóbeli beszámolókat. Határozat­tá emelte az előterjesztett javaslatokat, egyebek kö­zött azzal a kiegészítéssel, hogy az FDGB vezetősége az eddiginél nagyobb fi­gyelmet fordítson a közle­kedés javítására, valamint a közszükségleti cikkek gyártására. Ezután elfo­gadta a kongresszus a kü­lönböző munkabizottságok jelentését is. Az FDGB VIII. kong­resszusa szolidaritásáról biztosította mindazon la­tin-amerikai és más népe­ket, amelyek az USA há­borús politikájának áldo­zatai. Szolidaritásáról biz­tosította a kongresszus az elnyomott és gyarmati sorban élő népeket is. El­ítélte az izraeli agressziót és tiltakozott az Amerikai Egyesült Államok Vietna­mi politikája ellen. Az FDGB kongresszusa végül megválasztotta a központi vezetőséget és az elnökséget. Az FDGB el­nöke ismét Herbert Warn­­ke lett. A magyar delegáció, amelyet Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a SZOT főtitkára vezet, szombaton a délutáni órákban utazik Berlinből Budapestre. Zsidai Pál Szolnok új lakótelepein a 18 emeletes m­­ igasházak mellett a hagyományos és ház­gyári épületek egész sora épült és épül. Képünkön a Szigligeti Színház és k­ör­­nyéke (MTI Fotó : Balassa Ferenc felvétele) Évi négymilliónd forint táppénzre Listavezető Nógrád megye A táppénz tekintélyes tényezője társadalombiz­tosítási költségvetésünk­nek: 1970-ben 3750, ta­valy pedig 3942 millió fo­rint volt. A két év közötti különbözetet nem a táp­pénzesek számbeli szapo­rodása, hanem a táppénz alapjául szolgáló bérek növekedése okozza. 1970- ben és 1971-ben ugyanis egyaránt 5,4 százalék volt a táppénzesek aránya. A kiugróan magas számban szerepet játszik a megis­métlődő influenzajárvány, és sok egyéb, vizsgálatra szoruló tényező is. A statisztika tanúsága szerint ugyanis az 1965. évi 4,7-ről öt év alatt 5,4 százalékra nőtt a táppén­zes arány, és erről a szint­ről nehezen mozdul el. Bár az idei első öt hónap 5,2 százalékos aránya két tizeddel jobb, mint a ta­valyi, de ebből még ko­rai lenne optimista követ­keztetéseket levonni. Érdekes következteté­sekre vezet viszont az idei májusi 4,8 százalékos át­lag vizsgálata. A Pest me­gyei 4,9, a Komárom me­gyei 5,7, a borsodi 5,8 mel­lett a listavezető 6,4 szá­zalékos arányával Nógrád megye. A feltűnően ma­gas szám nem véletlen ki­ugrás, hanem évek óta ta­pasztalható tendencia, amely rászolgál az egész­ségügyi szervek elemző vizsgálatára. Ugyanúgy nem véletlen a Győr me­gyei, országosan legala­csonyabb, 4,3 százalékos arány. Győr-Sopron évek óta a legegészségesebb megyének bizonyul. A társadalombiztosítási statisztika arról is felvilá­gosít, hogy milyen beteg­ségek okozzák a legtöbb táppénzes napot. Száz ipa­ri, építőipari dolgozóra jutó betegségi nap számá­ban az 1967. évi 104-ről 58-ra csökkent a tbc sze­repe, 75-ről 23-ra a gyer­mekápolási napok száma (a gyermekgondozási se­gély eredményeként). Az influenzás napok viszont 301-ről 414-re, az abor­tusz és a terhességi gyer­mekágyi szövődmények okozta kiesés 54-ről 75-re nőtt. Évről évre több a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi betegségek okozta táppénzes nap. Ha­sonlóképpen sajnálatosan felfelé tendál a psycho­­neurózis, az elmebetegség: a 100 dolgozóra jutó táp­pénzes nap 1967 és 1971 között 69-ről 87-re emel­kedett. Lukács Mária Nixon sajtóértekezlete Washington és Saigon kész folytatni a párizsi tárgyalásokat Nem szüntetik be a VDK bombázását Nixon elnök csütörtö­kön bejelentette, hogy az Egyesült Államok két hét múlva, július 13-án visszatér a párizsi tár­gyalóasztalhoz, nem je­lölte meg azonban az Észak-Vietnam elleni har­ci cselekmények befeje­zésének időpontját, vagy feltételét és ugyancsak teljes homályban hagyta az amerikai csapatok tel­jes kivonásának határide­jét. Nixon hangoztatta, hogy egyik fél sem támasztott feltételeket a párizsi tár­gyalások felújításával kapcsolatban, s ezzel is­mét igyekezett részben a VDK-ra és a DIFK re hárítani a felelősséget a tárgyalások majdnem két hónapos szüneteltetése miatt. A tévében is közvetí­tett sajtóértekezlet 44 percig tartott és a leg­több kérdés­ a vietnami­­háborúra vonatkozott. Nixon nem volt hajlandó elkötelezni magát a bom­bázások és a VDK kikö­tői elaknásításának leál­lítása mellett. Jelezte, hogy az Egyesült Államok folytatja Észak bombázá­sát és fenntartja az ak­nazárat, mert ezzel akar nyomást gyakorolni a VDK-ra az „érdemi tár­gyalások” és az amerikai foglyok szabadon bocsátá­sa érdekében. Ugyanak­kor kijelentette, hogy egy perccel sem akarja tovább folytatni a bom­bázásokat, „mint szüksé­ges” a megfelelő békefel­tételek kikényszerítésé­­hez. Megismételte azt a májusi javaslatát is, hogy egy általános indo­kínai tűzszünet és az amerikai foglyok szaba­don bocsátása fejében négy hónapon belül ki­vonja az összes amerikai csapatokat Vietnamból. A háború pedig — sze­rinte — január 20-ig, az újabb elnöki periódus megkezdéséig befejeződ­het — „ha a kommunis­ták hajlandók komolyan tárgyalni”. Ami a dél-vietnami probléma politikai meg­oldását illeti, Nixon el­zárkózott attól, hogy a nemzeti egyetértésen ala­puló koalíciós kormány létrehozásáról folytasson tárgyalásokat a VDK-val és a DIFK-kel. A háború pillanatnyi állásáról Nixon ismét rózsaszínű képet festett. Elmondotta, hogy a sai­­goni hadsereg megállta a helyét és ma már el­lentámadásba ment át a népi erőkkel szemben. Más kérdésekre vála­szolva Nixon tagadta, hogy az amerikai repü­lők bombázták Észak- Vietnam gátrendszereit és duzzasztóit. Elismerte, hogy Lavelle tábornok, a Vietnamban állomásozó amerikai légierő volt pa­rancsnoka önkényesen is hajtott végre bombázáso­kat Észak-Vietnamban, de jóváhagyta a főparancs­nokság döntését, hogy ezért csak leváltás és nem hadbíróság jár. Más világpolitikai kér­désekről szólva Nixon méltatta a Moszkvában aláírt fegyverkorlátozási egyezmények jelentőségét, de nyomban hozzáfűzte, hogy a további SALT- tárgyalások sikeréért újabb áldozatokat kell hozni az egyezmények által nem érintett új fegy­verfajták létrehozásával. (Folytatás az 5. oldalon)

Next