Népszava, 1972. augusztus (100. évfolyam, 179–205. sz.)

1972-08-01 / 179. szám

VUng proletárjait egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1972. AUGUSZTUS 1. KEDD A Emlékezés és tanulságor­ Z IDŐSEBBEK SZEMÉLYES ÉLMÉNYEIKBŐL, a fiatalabbak iskolai tanulmányaikból jól ismerik, milyen helyzetben volt az ország a felszabadulást követő években. A nélkülözés időszakában csu­pán a jövőbe vetett hit és remény tartotta bennük a lelket. Ezt a hitet és reményt a Magyar Kommu­nista Párt táplálta, amikor az ország újjáépítésének jelszavával hívta elő a romok alatti pincékből az em­bereket, majd a csillagászati méreteket öltő infláció megfékezése után megteremtette az értékálló forintot. Ezt követte a hároméves­­nemzetgazdasági terv gon­dolatának felvetése, a tervjavaslat kidolgozása, majd életbe lépése — 1947. augusztus elsején. Negyedszázaddal ezelőtt, 1947 július elején emelte törvényerőre az országgyűlés a hároméves tervről szóló törvényjavaslatot. Augusztus elsején megkezdő­dött a magyar tervgazdálkodás, az újjáépítés három­éves programjának megvalósítása. Hazai tervgazdál­kodásunkkal egyidős az Országos Tervhivatal is, ame­lyet ugyancsak 1947-ben alapítottak meg. Az első hároméves tervet két év és öt hónap alatt, 1949 végére teljesítette, sőt túlteljesítette az ország. Az előirányzat szerint három év alatt az iparban helyre kellett állítani a háborús károkat, a termelést pedig 8—10 százalékkal az 1938. évi szint fölé emelni. A feladat nagyságát jelzi, hogy a magyar ipar össz­termelése 1947 nyarán az 1938. évi szintnek mind­össze kétharmad részét érte el, 1949-ben viszont már 28 százalékkal múlta felül. A TERVIDŐSZAK történelmi jelentőségű eredmé­nye volt, hogy megszűnt a munkanélküliség. És 1949 végére teljesen megszűnt a tőkés tulajdon a bánya- és a gyáriparban, a közlekedésben és a nagykereskedelemben. 1948 őszén megindult a ter­melőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaságban. Az iskolák államosításával kitárultak a kapuk a munkás és a szegényparaszt szülők gyermekei előtt. 1949-ben a háború előtti esztendőkhöz képest csak­nem megkétszereződött a középiskolák és a felső­­oktatási intézmények hallgatóinak száma. A háború előttinél egymillióval többen — a családtagokkal együtt 3,8 millióan — részesültek társadalom­biztosí­tásban. A mai napon ezekre a tényekre, a szocialista terv­­gazdálkodás kezdetének negyedszázados évfordulójára emlékezünk és emlékeztetünk hazánkban. S ez a visz­­szapillantás több az ilyenkor szokásos formaságoknál. A SZOCIALISTA TERVGAZDÁLKODÁS magyar­ul országi indulásának és meghonosodásának egyik­e s napjainkban is érvényes, legfőbb tanulsága, hogy ál a párt, a kommunisták akarategysége, a tömegek megnyerése, felsorakoztatása, aktív támogatása és közreműködése nélkül nem számíthattunk volna si­kerre. Emlékezzünk rá, az MKP által kidolgozott há­roméves terv, amelyet a koalícióban részt vevő pártok későbbi értekezletén szenvedélyes vita után fogadtak el mint kormányprogramot, a szocialista tervgazdál­kodást tulajdonképpen kapitalista termelési viszo­nyok közepette hirdette meg. A hároméves terv ki­dolgozásának és a nemzetgyűlésen történt megszava­zásának időszakában a bankok egésze, a gyáripar leg­nagyobb része és az összes nagykereskedelmi vállalat a magántőke tulajdonában volt. A terv sikeres valóra váltásához tehát először meg kellett teremteni a fel­tételeket, hiszen már az első hetekben, hónapokban nyilvánvalóvá vált, a tőkés gyártulajdonosok a ter­melésben elfoglalt pozícióikat ellenünk próbálják fel­használni. A nagytőke különböző rendű és rangú kiszolgálói nem mertek ugyan nyíltan fellépni a tervszerű gaz­dálkodás bevezetése ellen, inkább köntörfalazva hang­súlyozták, hogy az elképzeléseket csakis külföldi köl­csönök segítségével lehet megvalósítani. Ily módon akarták gyengíteni az ország gazdasági és politikai függetlenségét. A terv kezdeményezői és őszinte hívei ezzel szemben abból indultak ki, hogy a hároméves tervet a saját erőforrásokra kell alapozni, és a lakos­ság életszínvonala emelésének lehetőségét az ország iparosításával, a háborúban megrongálódott vagy el­pusztult létesítmények helyreállításával, pótlásával kell megteremteni. I­NNEN ÉS ÍGY INDULTUNK, s jutottunk el nap­jainkig. Utunk nem volt buktatóktól mentes, de az 1947. augusztus elsején hazánkban meghono­sodott szocialista tervgazdálkodás — az elkövetett hibák ellenére — kiállta az idők próbáját. Iparunk termelése — az utolsó békeévnek számító 1938-hoz képest — megnyolcszorozódott. Nemzeti vagyonunk­nak több mint fele az elmúlt negyedszázad beruházá­saiból jött létre. Körülbelül egymillió lakást építet­tünk a felszabadulás óta, ily módon minden harmadik család új otthonba költözhetett. Nem utolsósorban leraktuk a szocializmus alapjait, s megszilárdítottuk a munkások és a parasztok hatalmát hazánkban. A szocializmus építésének „hőskorában” a szocia­lista tervgazdálkodás fogalma alatt nem pontosan ugyanazt értettük, mint napjainkban. Módszereink azonban még eléggé kezdetlegesek voltak, s a hiányzó szakértelmet gyakran a lelkesedés pótolta. A körülmények és a lehetőségek azóta jócskán megváltoztak. Az 1968. január elsejével életbe lépett, immár ötödik éve működő gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztette a szocialista tervgazdálkodás elméletét és gyakorlatát, megteremtve a lehetőséget a szocializmus „magasabb szintű” építésére. Mivel a konkrét kérdésekben olyan (kormányzati, tervhiva­tali, minisztériumi vagy vállalati) szinteken döntenek, ahol a legjobban ismerik a témát, s az elhatározáso­kért vállalhatják az erkölcsi, politikai és anyagi fele­lősséget, általában javult a gazdálkodás, hatékonyabbá vált az országépítő munka. A RÉGMÚLT KÜZDELMEKRE ÉS ERŐFESZÍTÉ­SEKRE azonban ma is büszkén emlékezhetünk, hiszen ezáltal vált lehetővé, hogy napjainkban okosabban, körültekintőbben és hozzáértőbben dol­gozhassunk. Mocsári Károly Vezetők és beosztottak..........*♦..*♦*. 3 Mezei hadak 72.................. . .............*. 3 A lottó tárgynyeremény-sorsolása............ 4 Több szakma várja a fiatalokat . ............* 8 Szocialista országok pártvezetőinek baráti találkozója A Krímben 1972. július 31-én találko­zót tartottak a szocialista országok kom­munista és munkáspártjainak vezetői, akik rövid üdülésre érkeztek a Szovjet­unióba. A találkozón részt vett: Todor Zsiv­­kov, a Bolgár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Bol­gár Népköztársaság Államtanácsának elnöke. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkára. Edward Gierek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Jum­­zsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Erich Hone­­cker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt főtitkára, a R­omán Szocialista Köztársaság Államtár­t­sának elnöke, Leonyid Brezsnyev, a Sovjetunió Kom­munista Pártja Közr­eti Bizottságának főtitkára, Nyikolaj T­­gorni­, a Szovjet­unió Kommunista­­--írtja Központi Bi­zottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének elnöke. A találkozó során gyümölcsöző véle­ménycserét folytattak a szocialista és a kommunista építés menetéről és a szo­cialista államok sokoldalú együttműkö­désének további fejlesztéséről. Megvitat­ták továbbá az időszerű nemzetközi kér­déseket. A kommunista és munkáspártok ve­zetőinek találkozóján megmutatkozott a teljes kölcsönös megértés és a nézetek egysége minden megvitatott kérdésben. A találkozó szívélyes, baráti hangulat­ban folyt le. A találkozón részt vett még: K. F. Ka­tusen, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, A. A. Gromiko és K■ V. Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagjai, A. I. Bla­ton, az SZKP Központi Bizottságának felelős munkatársa, R. Frelek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága titkárságának tagja, M. Balev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bi­zottságának tagja, C. Mitea, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak tagja, W. Eberlein, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Revíziós Bi­zottságának tagja.* Az SZKP Központi Bizottsága ebédet adott a találkozó részvevőinek tisztele­tére. (TASZSZ) A Vénusz 8 nagy jelentőségű tudományos megfigyelései Megkezdődött a Vénusz felszínének közvetlen tudományos vizsgálata A TASZSZ tudományos kommentátora írja: Az új Vénusz-kísérl­et, a Vénusz 8. szovjet auto­matikus űrállomás nem­rég befejeződött útja újabb szakaszt­­nyitott a bolygó megismerésében, megkezdődött az égitest felszínének közvetlen vizsgálata. A szovjet űrállomások mérései arról tanúskod­nak, hogy a Vénusz fel­színén a nyomás eléri a száz atmoszférát is. Ilyen körülmények között a tu­dományos berendezésekre olyan nyomás nehezedik, mintha ezer méterre len­nének a tenger szintjétől, a víztömeg alatt Feltételezések szerint a él sebessége a Vénuszon­ásodpercenként körül­elül egy méter. Ha azonban számításba vesz­­szük a légkör rendkívül nagy sűrűségét, akkor ez a sebesség földi viszo­nyok között az orkán ere­jének felel meg. Igen jelentős az a tény, hogy a Vénusz 8-cal vég­zett kísérlet az első olyan kutatás volt, amelyet a Vénusz napos oldalán hajtottak végre. A tudósok számos kér­dést tesznek fel a Vénusz­­szal kapcsolatban. Vajon miért különbözik olyan nagyon a Vénusz a Föld­től, amikor a két égitest méreteit és tömegét te­kintve annyira hasonlít egymáshoz. A magyarázat az, hogy a Földnek is .,fiatalsága'’ idején a Vé­nuszhoz hasonló légköre volt. " Majdnem teljesen széndioxidból állt, és nyomása a felszínen 100— 200 atmoszférára emelke­dett. A Föld légkörében jelenleg viszont 78 száza­lékban nitrogén van. Mint Vinogradov aka­démikus mondotta, a két égitest légköre között az a különbség, hogy a Vé­nuszon az összes szén­dioxid megmaradt a lég­körben, míg a Földön ki­csapódott az óceán fene­kén sók­­ mészkő és magnéziumoxid formájá­ban. Belfast:Lon­donderry 21 ezer angol katona támadása a barikádok ellen Az angol csapatok hét­főn hajnalban megtámad­ták Belfast és Londonder­­ry barikádokkal elzárt ke­rületeit. Egy hétig tartó csapatösszevonások, nagy páncélos erők átdobása után a 21 000 főre felduz­zasztott alakulatok négy órakor hatoltak át a re­publikánus érzelmű lakos­ság és az IRA ideiglenes szárnya által gyakorlatilag önállóvá tett belfasti Bal­­lymurphy, Anderson­­stown, New Lodge és Ar­­doyne kerületek határai mögé, Londonderryben pedig a ma már világszer­te emlegetett Bogside és Creggad negyedbe, az úgy­nevezett „Szabad Derry­­be”. A brit katonai erők partraszállító hajókat, he­likoptereket, páncélozott csapatszállító járműveket és Centurion harckocsikat vettek igénybe. A bevonu­ló katonák hozzáláttak az IRA „provói” által emelt műszaki zárak eltávolítá­sához. Földgyalukkal ta­karították el a kőből, autóroncsokból, gerendák­ból, szögesdrótokból ácsolt barikádokat. Az angol katonai főha­diszállás az észak-írorszá­gi Lisburn városban köz­leményt hozott nyilvános­ságra, amelyben azt állí­totta, hogy a brit erők „sikerrel befejezték az ak­ciót”. Veszteség adato­kat csak Londonderryben hoztak nyilvánosságra. Az adat meglepően enyhe: a katonák — úgymond — öt „terroristát” találtak el. A brit hivatalos szervek sze­rint az­­angol erők csak szórványos ellenállásba ütköztek. Nemcsak a barikádok lerombolásáról,­ hanem az IRA gerilláinak felszámo­lásáról van szó. Belfastban — mint hi­vatalosan közölték — „szelektív”, kis mértékű házkutatásokat rendeznek a katonai egységek, Lon­donderryben azonban ház­­ról-házra járják a védte­lenné tett katolikus gettó­kat. Az IRA ideiglenes szárnyának gerillái elrej­tőztek, valószínűleg a leg­többen átmenekültek az Ír Köztársaságba. A „pro­vok” azonban néhány órával a gettók inváziója után újabb terrorcselek­ménnyel fejezték ki bosz­­szújukat: három autóba telepítettek gelignittölte­­tet és mind a hármat szinte ugyanabban a pil­lanatban robbantották fel. Athenaeum Nyomdában most készül az általános iskolák második osztála számára a Számolási és Mérési Feladatok tankönyve (Govr!n ‘ • ' f^1 "›‚td­e'. Ülést tartott a SZOT elnöksége A vállalati és szakszervezeti testületek jog- és hatásköre • Erősödött az üzemi demokrácia az építőiparban Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Többek között foglalko­zott a vállalati és szak­­szervezeti testületek jog- és hatáskörének érvénye­süléséről és a további fel­adatokról előterjesztett jelentéssel. Az anyagot megfelelő kiegészítés után a SZOT legközelebbi ülé­se elé terjesztik. Az elnökség részletesen tárgyalt a kivitelező épí­tőiparban érvényesülő szakszervezeti és üzemi demokrácia helyzetéről, a kedvező és kedvezőtlen tendenciákról. Az építő­iparban a szakszervezeti vezető testületek jog- és hatáskörét az ágazati sa­játosságok szerint alakí­tották ki, tehát figyelem­be vették, hogy a sok, egymástól távol eső mun­kahely miatt a szakszer­vezeti taggyűléseket csak decentralizáltan tarthat­ják, s a helyi lehetőségek­nek megfelelően lehet irá­nyítani a különböző mű­hely- és munkahelyi bi­zottságokat is. A tapaszta­latok alapján megállapít­ható, hogy az építőipar szakszervezeti testületei éltek jogaikkal és a tagok érdekeit messzemenően figyelembe véve, rendsze­resen véleményt nyilvání­tottak és döntöttek a vál­lalatok gazdasági munká­ját alapvetően meghatá­rozó kérdésekben is. A taggyűlések közül azok voltak a legsikeresebbek, amelyeken egy-egy döntés előtt véleményt kértek a dolgozóktól. Az idén főleg a kollektív szerződéssel kapcsolatban nyilvánítot­tak véleményt. A taggyű­lések tehát már a koráb­binál gyakrabban foglal­tak állást valamilyen kér­désben, határozatokat is hoztak a feladatokról, de e tanácskozások egy ré­szénél még mindig csak a tájékoztató, információs jelleg érvényesült. A vállalati szakszerve­zeti testületek vétójogá­nak érvényesítését nem vitték túlzásba, s nem egy példa volt arra, hogy csak szóban vetődött fel e szi­gorú eszköz alkalmazása, de alkalmazására nem volt szükség, mert a pusz­ta felvetés is megváltoz­tatta a gazdasági vezetők véleményét a vitás kér­désben. A gazdasági veze­tők megítélésével kapcso­latos szakszervezeti jog­kör növelte a választott testületek tekintélyét és felelősségét. A miniszté­riumok általában megke­resik és igénylik az illeté­kes szakszervezeti testület véleményét. A középszin­tű gazdasági vezetők mun­kájának , szakszervezeti véleményezésénél azon­ban még sok a bizonyta­lanság, az indokolatlan óvatosság. Újabban gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői tekin­tik fontos politikai kér­désnek a munkások véle­ményének meghallgatását, a közös tanácskozásokat. A vállalati közép- és alsó szintű vezetők egy része azonban az üzemi demok­rácia tartalmát még min­dig leszűkítetten értelme­zi, a bírálatokat nem szor­galmazza, csak azt kíván­ja, hogy a dolgozók a fel­adatok megvalósítására adjanak javaslatokat. Az üzemi demokrácia fórumain, a termelési ta­nácskozásokon, a műszaki konferenciákon, a szocia­lista brigádvezetői érte­kezleteken előterjesztett fontos vállalati feladatok megtárgyalásával a ko­rábbinál szélesebb körben vonták be a dolgozókat a vezetésbe. A szocialista brigádvezetői értekezletek mind hatékonyabb és nél­külözhetetlenné váló esz­közei a vállalat vezetésé­nek, mert a szocialista kollektívák vezetői bát­rabban nyilvánítanak vé­leményt, mint a termelési tanácskozások résztvevői, és bírálataik általában mentesek a túlzásoktól. Ugyanakkor átfogóbban ismerik a munkahely és esetenként az egész válla­lat problémáit. A demok­ratikus vezetésben azon­ban még nem kapott mél­tó helyet az üzemi de­mokrácia fórumai között az újítók, a törzsgazda­­tagok, a fiatal műszakiak tanácskozása, amely egy­­egy témakörben nagyon sok segítséget nyújthatna a vezetésnek. A jelentés végül össze­gezésként megállapította, hogy a közvetlen fórumo­kon, a képviseleti demok­rácia útján és a demok­ratikus vezetési módsze­rek erősödésével fejlődött az építőiparban az üzemi demokrácia. A vállalatok gazdasági és szervezeti felépítésében azonban a jogok és hatáskörök még nincsenek kellően decent­ralizálva, s így e feladat megoldása újabb akadá­lyokat háríthat el a mun­kahelyi demokrácia ki­bontakozása elől. (MTI)

Next