Népszava, 1972. augusztus (100. évfolyam, 179–205. sz.)
1972-08-01 / 179. szám
VUng proletárjait egyesüljetek ! A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1972. AUGUSZTUS 1. KEDD A Emlékezés és tanulságor Z IDŐSEBBEK SZEMÉLYES ÉLMÉNYEIKBŐL, a fiatalabbak iskolai tanulmányaikból jól ismerik, milyen helyzetben volt az ország a felszabadulást követő években. A nélkülözés időszakában csupán a jövőbe vetett hit és remény tartotta bennük a lelket. Ezt a hitet és reményt a Magyar Kommunista Párt táplálta, amikor az ország újjáépítésének jelszavával hívta elő a romok alatti pincékből az embereket, majd a csillagászati méreteket öltő infláció megfékezése után megteremtette az értékálló forintot. Ezt követte a háromévesnemzetgazdasági terv gondolatának felvetése, a tervjavaslat kidolgozása, majd életbe lépése — 1947. augusztus elsején. Negyedszázaddal ezelőtt, 1947 július elején emelte törvényerőre az országgyűlés a hároméves tervről szóló törvényjavaslatot. Augusztus elsején megkezdődött a magyar tervgazdálkodás, az újjáépítés hároméves programjának megvalósítása. Hazai tervgazdálkodásunkkal egyidős az Országos Tervhivatal is, amelyet ugyancsak 1947-ben alapítottak meg. Az első hároméves tervet két év és öt hónap alatt, 1949 végére teljesítette, sőt túlteljesítette az ország. Az előirányzat szerint három év alatt az iparban helyre kellett állítani a háborús károkat, a termelést pedig 8—10 százalékkal az 1938. évi szint fölé emelni. A feladat nagyságát jelzi, hogy a magyar ipar össztermelése 1947 nyarán az 1938. évi szintnek mindössze kétharmad részét érte el, 1949-ben viszont már 28 százalékkal múlta felül. A TERVIDŐSZAK történelmi jelentőségű eredménye volt, hogy megszűnt a munkanélküliség. És 1949 végére teljesen megszűnt a tőkés tulajdon a bánya- és a gyáriparban, a közlekedésben és a nagykereskedelemben. 1948 őszén megindult a termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaságban. Az iskolák államosításával kitárultak a kapuk a munkás és a szegényparaszt szülők gyermekei előtt. 1949-ben a háború előtti esztendőkhöz képest csaknem megkétszereződött a középiskolák és a felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma. A háború előttinél egymillióval többen — a családtagokkal együtt 3,8 millióan — részesültek társadalombiztosításban. A mai napon ezekre a tényekre, a szocialista tervgazdálkodás kezdetének negyedszázados évfordulójára emlékezünk és emlékeztetünk hazánkban. S ez a viszszapillantás több az ilyenkor szokásos formaságoknál. A SZOCIALISTA TERVGAZDÁLKODÁS magyarul országi indulásának és meghonosodásának egyike s napjainkban is érvényes, legfőbb tanulsága, hogy ál a párt, a kommunisták akarategysége, a tömegek megnyerése, felsorakoztatása, aktív támogatása és közreműködése nélkül nem számíthattunk volna sikerre. Emlékezzünk rá, az MKP által kidolgozott hároméves terv, amelyet a koalícióban részt vevő pártok későbbi értekezletén szenvedélyes vita után fogadtak el mint kormányprogramot, a szocialista tervgazdálkodást tulajdonképpen kapitalista termelési viszonyok közepette hirdette meg. A hároméves terv kidolgozásának és a nemzetgyűlésen történt megszavazásának időszakában a bankok egésze, a gyáripar legnagyobb része és az összes nagykereskedelmi vállalat a magántőke tulajdonában volt. A terv sikeres valóra váltásához tehát először meg kellett teremteni a feltételeket, hiszen már az első hetekben, hónapokban nyilvánvalóvá vált, a tőkés gyártulajdonosok a termelésben elfoglalt pozícióikat ellenünk próbálják felhasználni. A nagytőke különböző rendű és rangú kiszolgálói nem mertek ugyan nyíltan fellépni a tervszerű gazdálkodás bevezetése ellen, inkább köntörfalazva hangsúlyozták, hogy az elképzeléseket csakis külföldi kölcsönök segítségével lehet megvalósítani. Ily módon akarták gyengíteni az ország gazdasági és politikai függetlenségét. A terv kezdeményezői és őszinte hívei ezzel szemben abból indultak ki, hogy a hároméves tervet a saját erőforrásokra kell alapozni, és a lakosság életszínvonala emelésének lehetőségét az ország iparosításával, a háborúban megrongálódott vagy elpusztult létesítmények helyreállításával, pótlásával kell megteremteni. INNEN ÉS ÍGY INDULTUNK, s jutottunk el napjainkig. Utunk nem volt buktatóktól mentes, de az 1947. augusztus elsején hazánkban meghonosodott szocialista tervgazdálkodás — az elkövetett hibák ellenére — kiállta az idők próbáját. Iparunk termelése — az utolsó békeévnek számító 1938-hoz képest — megnyolcszorozódott. Nemzeti vagyonunknak több mint fele az elmúlt negyedszázad beruházásaiból jött létre. Körülbelül egymillió lakást építettünk a felszabadulás óta, ily módon minden harmadik család új otthonba költözhetett. Nem utolsósorban leraktuk a szocializmus alapjait, s megszilárdítottuk a munkások és a parasztok hatalmát hazánkban. A szocializmus építésének „hőskorában” a szocialista tervgazdálkodás fogalma alatt nem pontosan ugyanazt értettük, mint napjainkban. Módszereink azonban még eléggé kezdetlegesek voltak, s a hiányzó szakértelmet gyakran a lelkesedés pótolta. A körülmények és a lehetőségek azóta jócskán megváltoztak. Az 1968. január elsejével életbe lépett, immár ötödik éve működő gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztette a szocialista tervgazdálkodás elméletét és gyakorlatát, megteremtve a lehetőséget a szocializmus „magasabb szintű” építésére. Mivel a konkrét kérdésekben olyan (kormányzati, tervhivatali, minisztériumi vagy vállalati) szinteken döntenek, ahol a legjobban ismerik a témát, s az elhatározásokért vállalhatják az erkölcsi, politikai és anyagi felelősséget, általában javult a gazdálkodás, hatékonyabbá vált az országépítő munka. A RÉGMÚLT KÜZDELMEKRE ÉS ERŐFESZÍTÉSEKRE azonban ma is büszkén emlékezhetünk, hiszen ezáltal vált lehetővé, hogy napjainkban okosabban, körültekintőbben és hozzáértőbben dolgozhassunk. Mocsári Károly Vezetők és beosztottak..........*♦..*♦*. 3 Mezei hadak 72.................. . .............*. 3 A lottó tárgynyeremény-sorsolása............ 4 Több szakma várja a fiatalokat . ............* 8 Szocialista országok pártvezetőinek baráti találkozója A Krímben 1972. július 31-én találkozót tartottak a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak vezetői, akik rövid üdülésre érkeztek a Szovjetunióba. A találkozón részt vett: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jumzsagim Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtártsának elnöke, Leonyid Brezsnyev, a Sovjetunió Kommunista Pártja Közreti Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Tgorni, a Szovjetunió Kommunista--írtja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. A találkozó során gyümölcsöző véleménycserét folytattak a szocialista és a kommunista építés menetéről és a szocialista államok sokoldalú együttműködésének további fejlesztéséről. Megvitatták továbbá az időszerű nemzetközi kérdéseket. A kommunista és munkáspártok vezetőinek találkozóján megmutatkozott a teljes kölcsönös megértés és a nézetek egysége minden megvitatott kérdésben. A találkozó szívélyes, baráti hangulatban folyt le. A találkozón részt vett még: K. F. Katusen, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, A. A. Gromiko és K■ V. Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagjai, A. I. Blaton, az SZKP Központi Bizottságának felelős munkatársa, R. Frelek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága titkárságának tagja, M. Balev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, C. Mitea, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, W. Eberlein, a Német Szocialista Egységpárt Központi Revíziós Bizottságának tagja.* Az SZKP Központi Bizottsága ebédet adott a találkozó részvevőinek tiszteletére. (TASZSZ) A Vénusz 8 nagy jelentőségű tudományos megfigyelései Megkezdődött a Vénusz felszínének közvetlen tudományos vizsgálata A TASZSZ tudományos kommentátora írja: Az új Vénusz-kísérlet, a Vénusz 8. szovjet automatikus űrállomás nemrég befejeződött útja újabb szakasztnyitott a bolygó megismerésében, megkezdődött az égitest felszínének közvetlen vizsgálata. A szovjet űrállomások mérései arról tanúskodnak, hogy a Vénusz felszínén a nyomás eléri a száz atmoszférát is. Ilyen körülmények között a tudományos berendezésekre olyan nyomás nehezedik, mintha ezer méterre lennének a tenger szintjétől, a víztömeg alatt Feltételezések szerint a él sebessége a Vénuszonásodpercenként körülelül egy méter. Ha azonban számításba veszszük a légkör rendkívül nagy sűrűségét, akkor ez a sebesség földi viszonyok között az orkán erejének felel meg. Igen jelentős az a tény, hogy a Vénusz 8-cal végzett kísérlet az első olyan kutatás volt, amelyet a Vénusz napos oldalán hajtottak végre. A tudósok számos kérdést tesznek fel a Vénuszszal kapcsolatban. Vajon miért különbözik olyan nagyon a Vénusz a Földtől, amikor a két égitest méreteit és tömegét tekintve annyira hasonlít egymáshoz. A magyarázat az, hogy a Földnek is .,fiatalsága'’ idején a Vénuszhoz hasonló légköre volt. " Majdnem teljesen széndioxidból állt, és nyomása a felszínen 100— 200 atmoszférára emelkedett. A Föld légkörében jelenleg viszont 78 százalékban nitrogén van. Mint Vinogradov akadémikus mondotta, a két égitest légköre között az a különbség, hogy a Vénuszon az összes széndioxid megmaradt a légkörben, míg a Földön kicsapódott az óceán fenekén sók mészkő és magnéziumoxid formájában. Belfast:Londonderry 21 ezer angol katona támadása a barikádok ellen Az angol csapatok hétfőn hajnalban megtámadták Belfast és Londonderry barikádokkal elzárt kerületeit. Egy hétig tartó csapatösszevonások, nagy páncélos erők átdobása után a 21 000 főre felduzzasztott alakulatok négy órakor hatoltak át a republikánus érzelmű lakosság és az IRA ideiglenes szárnya által gyakorlatilag önállóvá tett belfasti Ballymurphy, Andersonstown, New Lodge és Ardoyne kerületek határai mögé, Londonderryben pedig a ma már világszerte emlegetett Bogside és Creggad negyedbe, az úgynevezett „Szabad Derrybe”. A brit katonai erők partraszállító hajókat, helikoptereket, páncélozott csapatszállító járműveket és Centurion harckocsikat vettek igénybe. A bevonuló katonák hozzáláttak az IRA „provói” által emelt műszaki zárak eltávolításához. Földgyalukkal takarították el a kőből, autóroncsokból, gerendákból, szögesdrótokból ácsolt barikádokat. Az angol katonai főhadiszállás az észak-írországi Lisburn városban közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben azt állította, hogy a brit erők „sikerrel befejezték az akciót”. Veszteség adatokat csak Londonderryben hoztak nyilvánosságra. Az adat meglepően enyhe: a katonák — úgymond — öt „terroristát” találtak el. A brit hivatalos szervek szerint azangol erők csak szórványos ellenállásba ütköztek. Nemcsak a barikádok lerombolásáról, hanem az IRA gerilláinak felszámolásáról van szó. Belfastban — mint hivatalosan közölték — „szelektív”, kis mértékű házkutatásokat rendeznek a katonai egységek, Londonderryben azonban házról-házra járják a védtelenné tett katolikus gettókat. Az IRA ideiglenes szárnyának gerillái elrejtőztek, valószínűleg a legtöbben átmenekültek az Ír Köztársaságba. A „provok” azonban néhány órával a gettók inváziója után újabb terrorcselekménnyel fejezték ki boszszújukat: három autóba telepítettek gelignittöltetet és mind a hármat szinte ugyanabban a pillanatban robbantották fel. Athenaeum Nyomdában most készül az általános iskolák második osztála számára a Számolási és Mérési Feladatok tankönyve (Govr!n ‘ • ' f^1 "›‚tde'. Ülést tartott a SZOT elnöksége A vállalati és szakszervezeti testületek jog- és hatásköre • Erősödött az üzemi demokrácia az építőiparban Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. Többek között foglalkozott a vállalati és szakszervezeti testületek jog- és hatáskörének érvényesüléséről és a további feladatokról előterjesztett jelentéssel. Az anyagot megfelelő kiegészítés után a SZOT legközelebbi ülése elé terjesztik. Az elnökség részletesen tárgyalt a kivitelező építőiparban érvényesülő szakszervezeti és üzemi demokrácia helyzetéről, a kedvező és kedvezőtlen tendenciákról. Az építőiparban a szakszervezeti vezető testületek jog- és hatáskörét az ágazati sajátosságok szerint alakították ki, tehát figyelembe vették, hogy a sok, egymástól távol eső munkahely miatt a szakszervezeti taggyűléseket csak decentralizáltan tarthatják, s a helyi lehetőségeknek megfelelően lehet irányítani a különböző műhely- és munkahelyi bizottságokat is. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az építőipar szakszervezeti testületei éltek jogaikkal és a tagok érdekeit messzemenően figyelembe véve, rendszeresen véleményt nyilvánítottak és döntöttek a vállalatok gazdasági munkáját alapvetően meghatározó kérdésekben is. A taggyűlések közül azok voltak a legsikeresebbek, amelyeken egy-egy döntés előtt véleményt kértek a dolgozóktól. Az idén főleg a kollektív szerződéssel kapcsolatban nyilvánítottak véleményt. A taggyűlések tehát már a korábbinál gyakrabban foglaltak állást valamilyen kérdésben, határozatokat is hoztak a feladatokról, de e tanácskozások egy részénél még mindig csak a tájékoztató, információs jelleg érvényesült. A vállalati szakszervezeti testületek vétójogának érvényesítését nem vitték túlzásba, s nem egy példa volt arra, hogy csak szóban vetődött fel e szigorú eszköz alkalmazása, de alkalmazására nem volt szükség, mert a puszta felvetés is megváltoztatta a gazdasági vezetők véleményét a vitás kérdésben. A gazdasági vezetők megítélésével kapcsolatos szakszervezeti jogkör növelte a választott testületek tekintélyét és felelősségét. A minisztériumok általában megkeresik és igénylik az illetékes szakszervezeti testület véleményét. A középszintű gazdasági vezetők munkájának , szakszervezeti véleményezésénél azonban még sok a bizonytalanság, az indokolatlan óvatosság. Újabban gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői tekintik fontos politikai kérdésnek a munkások véleményének meghallgatását, a közös tanácskozásokat. A vállalati közép- és alsó szintű vezetők egy része azonban az üzemi demokrácia tartalmát még mindig leszűkítetten értelmezi, a bírálatokat nem szorgalmazza, csak azt kívánja, hogy a dolgozók a feladatok megvalósítására adjanak javaslatokat. Az üzemi demokrácia fórumain, a termelési tanácskozásokon, a műszaki konferenciákon, a szocialista brigádvezetői értekezleteken előterjesztett fontos vállalati feladatok megtárgyalásával a korábbinál szélesebb körben vonták be a dolgozókat a vezetésbe. A szocialista brigádvezetői értekezletek mind hatékonyabb és nélkülözhetetlenné váló eszközei a vállalat vezetésének, mert a szocialista kollektívák vezetői bátrabban nyilvánítanak véleményt, mint a termelési tanácskozások résztvevői, és bírálataik általában mentesek a túlzásoktól. Ugyanakkor átfogóbban ismerik a munkahely és esetenként az egész vállalat problémáit. A demokratikus vezetésben azonban még nem kapott méltó helyet az üzemi demokrácia fórumai között az újítók, a törzsgazdatagok, a fiatal műszakiak tanácskozása, amely egyegy témakörben nagyon sok segítséget nyújthatna a vezetésnek. A jelentés végül összegezésként megállapította, hogy a közvetlen fórumokon, a képviseleti demokrácia útján és a demokratikus vezetési módszerek erősödésével fejlődött az építőiparban az üzemi demokrácia. A vállalatok gazdasági és szervezeti felépítésében azonban a jogok és hatáskörök még nincsenek kellően decentralizálva, s így e feladat megoldása újabb akadályokat háríthat el a munkahelyi demokrácia kibontakozása elől. (MTI)