Népszava, 1972. augusztus (100. évfolyam, 179–205. sz.)

1972-08-22 / 197. szám

2 KÖZÉLET A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának­­ meghívására hétfőn vietnami pártmun­­káskütöttség érkezett ha­zánkba, élén Koang Hua Nhannal, a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottsága iparügyi bizottsá­gának helyettes vezetőjé­vel.­­ Sztojan Szjub­mezov, a Bolgár Szövetkezetek Központi Szövetségének elnöke dr. Molnár Fri­gyesnek, a SZÖVOSZ el­nökének meghívására Ma­gyarországon töltötte sza­badságát. Ez alkalommal megbeszélést folytatott a SZÖVOSZ vezetőivel a két ország szövetkezetei­nek együttműködéséről. Sztojan Szt ütemező v va­sár­nap­ elutazott hazánk­ból. Az országgyűlés elnökének vezetésével magyar parlamenti delegáció utazott Csehszlovákiába Alois Indrának, a cseh­szlovák szövetségi gyűlés elnökének meghívására hétfőn magyar parlamen­ti delegáció utazott egyhe­tes hivatalos, baráti láto­gatásra a testvéri szom­széd országba. A küldött­séget Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizott-­ ,ságának tagja, az ország­­gyűlés elnöke vezeti. A delegációt a prágai repülőtéren Alois Indra, a szövetségi gyűlés, a cseh­szlovák parlament elnöke, a CSKP KB elnökségének tagja fogadta. Megjelent dr. Karol Laco, a kor­mány elnökhelyettese is. Apró Antal a kora dél­utáni órákban a huszita harcokat idéző, történelmi Vitkov-hegyen megkoszo­rúzta az ismeretlen kato­na sírját, majd a nemzeti emlékmű mauzóleumában elhelyezte a megemléke­zés virágait Klement Gottwaldnak, Csehszlová­kia első munkáselnökének szarkofágján. Az ország­­gyűlés elnöke e szavakat jegyezte be a mauzóleum emlékkönyvébe: „A cseh­szlovák és a nemzetközi munkásmozgalom kima­­ra­dló alakjainak emlé­két mi is megőriz­zük.” Ír Küldöttségünk, végigjárta,... a koüfezle­­ti kolumbáriumot, ahol a csehszlovák nép számos nagy fia nyugszik: Julius Fucik, Jan Sverma és Ma­jor István. Ezt követően a magyar küldöttség az Olsanyi te­metőben koszorút helye­zett el a Csehszlovákia felszabadulásáért v­ívott harcokban elesett szovjet hősök síremlékén. Az ün­nepélyes aktusokon jelen volt Alois Indra, a szövet­ségi gyűlés elnöke, Jan Marko, a parlament­­első elnökhelyettese, valamint Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete. Délután valamivel négy óra­ előtt a híres prágai városháza ősi tanácster­mében fogadták a­ magyar küldöttséget a csehszlovák szövetségi gyűlés tisztség­viselői. Alois Indra meleg, szavakkal üdvözölte az Apró Antal vezette dele­gáció tagjait, majd a Vac­lav. Brazil­ festőművész történelmi tárgyú festmé­nyeivel­­ díszített, nagy ülésteremben megkezdőd­tek a tárgyalások. Alois Indra emlékezte­­tett rá, hogy a magyar de­legáció tagjainak­ szemé­lyében testvéri és baráti ország küldötteit, a szocia­lista Csehszlovákia régi barátait köszönheti. Nem udvariasság és nem for­mális tisztelet mondatja, hanem az elmúlt időszak eseményeinek bizonyító ereje igazolja, hogy a két ország kapcsolatai minden területen kedvezően fej­lődnek. Országainkat — mondta — szoros szálak­kal kapcsolja össze a Var­sói Szerződés szervezete, a KGST, valamint a barát­sági és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződés,­­a kö­zös osztály érdek, a szocia­lista építés azokós felada­tai és­ törekvései. Különösképpen fontos­nak minősítette azt a tényt, hogy a magyar de­legáció látogatására köz­vetlenül Gustav Husák­­nak, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizott­sága első titkárának po­zsonyi találkozója után került sor. Alois Indra a továbbiakban általános tájékoztatást adott az or­szág belső helyzetéről, a­­CSKP XIV. kongresszusát követő legfontosabb poli­tikai, gazdasági, kulturá­lis és tudományos esemé­nyekről. Megállapította, hogy, a csehszlovák párt­vezetés az elmúlt időszak­ban nemcsak határozott­ságról és következetes el­­viségről, hanem nagyfokú türelemről is tanúságot tett tömegpolitikájában. Indra végül részletesen ismertette a szövetségi gyűlés munkáját, az 1969. január elsejével életbe lé­pett­ új alkotmányjogi el­rendezés elveit, a föderá­ció eddigi működésének tapasztalatait. Az eltelt idő is igazolta a föderá­cióban megvalósuló nem­zetiségi politika lenini el­veinek helyességét. Apró Antal­­a magyar delegáció nevében tájé­koztatást adott hazánk belső politikai életéről, az elmúlt időszak legjelentő­sebb eseményeiről, a kép­viselő- és tanácsválasztá­­sokról, valamint a társa­dalmi szervezetek kong­resszusairól. Ismertette a magyar országgyűlés tevé­kenységét, s külön kiemel­te a törvényhozó tevé­kenység erősödését. Ezen belül részletesen szólott az alkotmánymódosításról. Az esti órákban az or­szággyűlés delegációja vi­déki körútra indult. Útjá­­nak­ első állomása Ost- Megnyílt a velencei filmfesztivál A lagúnák városában hétfőn ünnepélyes keretek köz­lött­ megnyílt az éven­te nagy­ látványosságnak számító és­­ érdeklődéssel várt velencei filmfesztivál. A­­világ filmtermésének e 33. seregszemléjét Bob Fossé, amerikai rendező színes, zenés vígjátéka ve­zette be.: ■ A 'megnyitó'ünnepségen a fesztivál szervező bizott­sága, amelyben a többi kö­zött Federico Feletti, Lu­chino Visconti és­ Vittorio de Sica is helyet­ foglal, is­mertette a fesztivál célkit­­űzéseit. Elhunyt Bertalan Imre Bertalan Imre-- újságíró, a Nők Kapja helyettes fő­szerkesztője 64 éves, ko­rában­­ elhunyt.. • Gazdag életút állt mögötte, a fel­szabadulás után évekig Dévaványa község párt­­titkára volt, majd a Fejér megyei lap szerkesztője lett.. Később a Magyar Nemzet rovatvezetője, majd az Élet és Irodalom olvasószerkesztője volt. 1959 óta dolgozott a Nők Lapjánál. Aktív közéleti tevékenységet folytatott. Munkájáért, több ízben ki­tüntették, birtokosa volt­ a Munka Érdemrend arany fokozatának. Bertalan Imrét ,a MÚOSZ, a Hírlapkiadó Vállalat és a Nők Lapja­­saját halottjának tekinti; temetéséről később törté­nik intézkedés. (MTI) l' szava Vidéki színházak terveiből Ezekben a napokban sorban tartják évadnyitó társulati ülésüket a vidéki színházak. Hamarosan kezdődnek a próbák, szep­temberben pedig az elő­adások. Melyik lesz az el­ső bemutató? Milyen elő­adások várják a követke­ző tíz hónapban a néző­ket? Erről érdeklődtünk néhány vidéki színházban. A debreceni Csokonai Színház első bemutatója Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című műve lesz, szeptem­ber 29-én, Lendvay Ferenc rendezésében. Ezenkívül a nagyszínpadon még nyolc, a Kis Színpadon kettő, a Hungária Kama­raszínházban három mű­vet mutatnak be, és fel­újítanak nyolc operát. A bemutatásra váró da­rabok­ között van Németh László Csapda című drá­mája, Tennessee Williams Orpheus alászáll című mű­ve, Puccini Manon Les­­caut és Verdi Nabucco cí­mű operája. Fanny első színdarabja címmel egy musical eredeti bemutató­jára is sor kerül Debre­cenben, írója G. B. Shaw, illetve Vargha Balázs és Daróci Bárdos Tamás. Az 1972—1973-as szín­házi évadra a Csokonai Színházhoz szerződött fő­­dramaturgnak Karinthy Ferenc író. A győri Kisfaludy Színház szeptember 14-én kezdi az évadot, Grillparzer Medea című művének bemutatá­sával. Ezt a fertőrákosi Barlangszínházban már előadott darabot a szerző halálának 100. évfordulója alkalmából tűzte a szín­ház saját épületében is műsorra. Két új magyar prózai mű, Maróti Lajos Vénasz­­szonyok nyara és Kopányi György Csatavesztők című darabja szerepel a szín­ház bemutatói között. Tervbe vették egy Edith Piaf életéről szóló musi­cal előadását is. A színház úgy tervezi, hogy az évad során a kör­zeti tájközpontokban, a megye új városaiban és a szomszédos Vas, Fejér, il­letve Komárom megyében összesen 120 előadást tart. A kaposvári Csiky Gergely Színház 1972—1973-as műsortervé­ben kilenc bemutató van. Köztük van Gorkij Éjjeli menedékhely című drá­mája, Örkény István Tó­ték című tragikomédiája, Kellér—Schönthn A sza­bin nők elrablása című vígjátéka, Petri György Martinovics című drámá­ja és Maliere Tartuffe cí­mű vígjátéka. A színház a kilenc be­mutatóra 10 százalékos kedvezményes bérletet bo­csát ki. Kecskeméten a Katona József Színház október 13-án tartja első bemutatóját. Calderon Az élet álom című színművét láthatják ekkor a nézők. A műsortervben szerepel még a többi között Feke­te Sándor Borostyán, a vándorszínész, A. Miller Az ügynök halála és Shakespeare III. Richard című drámája, illetve Kálmán Imre Cigányprí­más és Millöcker Dubarry című zenés darabja. A Miskolci Nemzeti Színház első bemutatója Strauss Cigánybáró című daljáté­ka lesz, szeptember 22-én. Egy héttel később, szep­tember 29-én kerül sor a második bemutatóra Dario Fo Lopj kevesebbet című vígjátékából. Az új évadban Miskol­con műsoron lesz a Ham­let, Csehov Cseresznyés­kert című műve, Rach­manov Viharos alkonyai című drámája. A testvér egri Gárdonyi Géza Szín­házban láthatják a nézők a többi között — az előb­bieken kívül — Gárdonyi Géza A lámpás című re­gényének dramatizált vál­tozatát, amelyet az író ha­lálának 50. évfordulója al­kalmából tűzött műsorára a színház. A Szegedi Nemzeti Színház Euripidész Medeia és Szo­phoklész Antigoné című művét egy műsorban mu­tatja be, szeptember 29-én. Szerepel még a színház műsorában Verdi Travia­­ta című operája és Fals­taff című vígoperája, Dür­renmatt háromfelvon­ásos komédiája, az Angyal szállt le Babilonban, egy táncos revü, Henderson­­tól a Diákszerelem, és be­mutatják Brecht Koldus­operáját stb. Sándor József prózai fő­rendezőnek, Horváth Zol­tán zenei főrendezőnek szerződött az új évadra Szegedre. A veszprémi Petőfi Színház szeptember 16-án tartja első bemutatóját, Eduardo de Filippo Vannak még kísértetek című vígjátékát mutatja be ekkor. Két ős­bemutatót is műsorára tű­zött a színház. Az egyik Illyés Gyula Petőfi című színműve, a másik Tabi László Családi dráma cí­mű vígjátéka. Simon Ist­ván Kossuth-díjas költő, aki a múlt évadban A helység kalapácsa című Petőfi-művet alkalmazta a színháznak színpadra, is­mét hasonló munkán dol­gozik. Nagy Ignác Tiszt­újítás című művét alkal­mazza a veszprémieknek mai zenés színpadra. A zeneszerző Rónai Pál lesz. Szinte nincs olyan vidé­ki színházunk, ahol több mai magyar drámát ne tűznéztek műsorra. M. I. Most lenne 75 éves. De kortalan. Kortalan­ná­ tették páratlan akarat­ereje, vakmerő kísérletei, sikereken és kudarcokon acélozott hite. Nem a pályájáról sze­retnék emlékezni most, nem rendkívüli szavalói tehetségéről, úttörő mun­kájáról, korszaknyitó stí­lusáról — erről külön ta­nulmányt kellene , írni. Csak néhány vonással sze­retnék hozzájárulni maj­dan megfestendő portré­jához. Néhány vonást szeret­nék felvázolni az ember­ről. Talán elég, ha csak felsorolom: igazságszere­­tetét és elfogultságait, sze­lídségét és hevességét, amely egyszerre, egyide­jűleg volt, jelen benne, s ellentmondásosságával formálta az embert, az esendőt, a nagyszerűt. Csak ő maga tudna híven beszélni magáról, érzel­meiről, indulatairól, ra­jongásairól és csalódásai­ról, hű barátairól és azok­ról, akiket Karinthy sza­vaival aposztrofált, „de szembeköpte mesterét a hitvány, piszkos rüpök, a szemtelen tanítvány ... maga tudna beszélni ma­gáról találón és méltón, fanyar, száraz humorával, amelyet pajzsként tartott nagyon is sebezhető érzé­kenysége elé. Mi mindent is tudott azonkívül, aminek meste­re volt­, és hogy beépí­tette valamennyi adottsá­­­gát a mesterművébe! Re­mekül rajzolt, árnyalt íz­lésű olvasó volt, s hogy azonkívül még mérnök is, ez már szinte semmi ah­hoz képest, hogy színész­ként is érdekeset, újszerűt adott. És ezt a sokféle te­hetségét mind sikerült be­fognia abba, amire az éle­tét tette fel. Képi látása sugallhatta az ötletet, hogy kis, vékony, törékeny alakját a pódium közepén „kimerevítse”, mozdulat­lanságával, a jelentékte­lenség tüntető vállalásá­val jelentékennyé tegye. A benne élő jó olvasó té­­vedhetetlenül megtalálta novellában, versben azt, ami a kor új igényeit fel­izzította, s olyan részlete­ket emelt ki regényekből, amelyek az egész regény atmoszféráját érzékeltet­ték. Mérnöki gyakorlata pedig nyilván segítette egy-egy önálló előadóest­je megszerkesztésében, architektonikus felépítésé­ben. Kétszólamú szavalá­saink gyakorlatai közben nyomon követhettem szü­lető ötleteit, amelyeket úgy sikerült beépítenie a versekbe, hogy nem díszí­tő elemnek hatottak, ha­nem alappilléreknek. Kitűnő tanár volt, igaz és kíméletlen, kipréselte, kicsikarta, kigúnyolta, ki­dicsérte tanítványaiból a maximumot. Nem fordul­hatott hozzá senki, hogy meg ne hallgassa, véle­ményt ne mondjon szava­lásáról, s ha csak egy szik­­rányi tehetség csillant fel a meghallgatottban, to­vábbra is irányította, a könyvek, az irodalom megismerésére, a tanulás­ra, a tudásadta önisme­retre. Ady Endre azt mondta valaha, hogy csodálja, hogy a „gyermek” címet felnőtteknek nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet. Ascher Oszkár gyermek maradt. Gyermek érzel­meiben, leplezetlenségé­­ben, hirtelen feltámadó rokon- és ellenszenveiben. Indulatos és hálás gyer­mek. Kis, szakmai robba­násokat lávaömlésként fo­gadott, társasági udvarias­ságokat, illem mondta jó szót áradó, adakozó, fel­tartóztathatatlan szeretet­folyammal. Nagyon jó barátom volt. De sok évtizedes barátsá­gunk nem volt egyenletes, nem volt sima. Sokat és hevesen vitatkoztunk. Olykor össze is vesztünk. Emlékszem, egys­zer nyílt színen vitázott velem, pó­diumról, szinte exkommu­nikált azért, mert egy if­jú gimnazista versmon­dónál helyeseltem a lazí­tott testtartást. Ott ültem a nézőtéren, figyeltem Oszkár kiátkozó tirádáját, odaadón figyeltem, s a vé­gén majdnem tapsolni kezdtem, úgy tetszett — no nem a mondanivalója, hanem az előadói modora, a csupa láng próféta. Jé­zus, aki kiűzi a templom­ból a kufárokat! Mit bán­tam én akkor, hogy a „ku­­fárok” ez alkalommal én voltam, egymagam! Más­nap persze kibékültünk, udvariasan, szép dallamos futamokkal előbb — aztán egyszerre hátba vágva egy­mást, őszintén: — Te mar­ha! Dosztojevszkij azt val­lotta, hogy az orosz írók mind Gogol köpenyéből bújtak elő. Mi, szavalok, közvetlenül vagy közvetve mind Ascher Oszkár ta­nítványai vagyunk. Ascher óta csak úgy lehet szaval­ni: vele vagy ellene — a példája mindig ott lebeg előttünk. És még egy vonás a váz­lathoz : Mikor az én két gyerekem még igen kicsi volt, két-három éves. Osz­kár egyszer a hóna alá kapta őket s elkezdett fut­ni velük. Szaladt, szaladt, lihegve. Egyszer csak Juli lányom átszól Oszkár kar­ja alól a másik karban csücsülő Gyurinak: — Nem vagy fáradt, Gyuri­kám? Ez a kis történet jellem­ző Ascher Oszkárra. Jó­ságára, önzetlenségére, fá­radságos és még mindig nem eléggé méltányolt munkájára. Ő csak futott, futott, egész életében, kar­ja közt cipelve az új sza­valógenerációt, lihegve, verejtékezve — azok meg átszóltak egymáshoz a fe­je fölött. — Nem vagy fá­radt, kollégám? Palotai Erzsi Ascher Oszkárra emlékezve 1972. augusztus 22 A televízió előtt „RÖPÜLJ PÁVA!” Két esztendeje röppent fel a páva, a nagy sikerű népdalverseny jelképma­dara. Diadalmas röptét az­óta is igyekeztek nyomon követni a televízió adásai, de csak némi ízelítőt ad­hattak az országszerte ala­kult félezernyi Páva-kör t­evékenységéről, a népdal­éneklés reneszánszának kibontakozásáról. A Röpülj páva-körök alkotmányünnepi talál­kozóján 18 megye 69 válo­gatott együttese állt a ka­merák elé. Nem verseny volt ez, nem vetélkedő, hanem a hagyományok ápolásában, az együtt­­éneklésben örömüket lelő ezrek szép seregszemléje. A szombaton és vasárnap lezajlott három adásban régi, kedves ismerősökkel is találkozhattunk. Petró­­czi Andrásné és Simon József­né, a népművészet mesterei azóta népes dal­kört alakítottak Tákoson, illetve Karancskeszin, a kedves ecsédi asszonytrió mostanra 60 főnyi vegyes k­arrá alakult. A nemzetiségi együtte­sek szereplése, az ősi népi hangszerek, rigmusok, já­tékok megszaporodása még színesebbé, gazda­gabbá tette a találkozót, amely újabb lépés volt a Kodály megálmodta „éneklő Magyarország” felé. KENYÉR ÉS KÖLTÉSZET Bibó Lajos két novellá­jának tv-változata a haj­dani szegényparaszt és a falusi proletársors nyo­morúságát idézte képer­nyőre. A kenyér című vil­lanásnyi életkép és a Mi­hály lovat akar keserű kubikos balladája Szőnyi G. Sándor rendezésében elevenedett meg. Különö­sen az utóbbi, az emberte­len hajszába belepusztuló kubikos tragédiája vált megrázó, szűkszavúságá­ban is sokatmondó tv­­filmmé. A televíziós tolmácsolás ereje, hitele elsősorban a kiváló főszereplők, Hor­váth Teri és Horváth Sán­dor alakításából fakadt. A képkompozíciók — a si­várságot sugalló szándé­kon t­úl is­­ halványabb­ra sikerültek. A kevés szavú filmben viszont a szokottnál nagyobb szere­pet kapott az aláfestő hanganyag, s ezt kiválóan oldották meg. Ránki And­rás népi ihletésű zenéje és a talicskák síró nyikor­gása fájdalmasan mono­ton rekviem volt Mihá­­lyért, a kubikosért, Fénylő búzaföldek kö­zött címmel az ünnephez méltó versműsort láthat­tunk vasárnap kora este. Jánosi Antal igényes vá­logatása a XVIII. századi paraszténektől a kortárs költők vallomásos versei­ig terjedt. A jeles­ vers­mondók, köztük örvende­tesen sok fiatal színész tolmácsolásában megszó­laló költészeti műsort" Marton László rendezte egyszerűen, ízlésesen. NYARESTI MULATSÁGOK Az ünnepi hét vége jól szerkesztett, sokféle igényt kielégítő programjában kellő helyet, teret kapott a derű, a vidámság is. Kellemes, bolondos öt­ven percet szerzett a né­zőknek Sólyom László Fe­kete macska című krimi­paródiája. Ha figurái, for­dulatai nem is vadonat­újak — hiszen paródiáról van szó —, az ismert kri­mikellékekből sok ötlettel, humorral fűszerezett, könnyű koktélt kevert a szerző és Nemere László rendező ironikus, játékos kedve. A kedves, nem túl igényes kis komédia len­dítő ereje, legfőbb humor­­forrása kétségkívül Dayka Margit remekbe formált öregasszonya és Major Ta­más intellektuális szélhá­mos figurája volt. A gazdag játékfilmmű­sorból ugyancsak a derű színeit ragyogtatta fel a 18 éve készült, de még min­dig friss élvezetes Li­­liomfi. Az Örkény István regényéből filmre vitt Is­ten hozta, őrnagy úr gro­teszk tragikomédálja a szombat éjszakai tv-mozi nézőinek szerzett élményt. A komédia harsányabb válfaját a Kaviár és lencse Madách-színházi előadá­sának jól sikerült tv-fel­­vétele képviselte. TV-KONCERTEK Valóságos zenei hét, hangversenysorozat zajlott le a televízióban a klasz­­szikus muzsika híveinek örömére, ám kissé szokat­lan és rapszódikus bőség­ben. A szerdai Brahms­­emlékhangversenyt ugyanaznap a régi lengyel muzsika estje követte. Csütörtökön a tv-bérlet hangversenykalauza kere­tében Ferencsik János tartott kitűnő és zenei részletekkel illusztrált is­mertetőt Kodály Háry Já­nos szvitjéből. Kár, hogy a Kodály-mű bemutatására nem mind­járt másnap, a még friss élmények és ismeretek birtokában került sor, ha­nem csak szombat este. Közbeékelődött Wagner Tannhäuser nyitányánál, pénteki, szép előadása, ugyancsak Ferencsik Já­nos vezényletével. Az ed­digi gyakorlat szerint a hangversenykalauz köz­vetlenül megelőzte az is­mertetett mű bemutatóját, s ez így volt jó, így szol­gálta a zenei műveltség terjesztését. Nem lehetett volna a két adást felcse­rélni? Vajk Vera /—­­ij BEMUTATÓ: AUGUSZTUS 24. □ Befejeződtek a nyír­bátori zenei napok. A zá­róhangversenyen Kodály­­műsor hangzott el. A ha­todik nyírbátori zenei na­pok programjában orszá­gos hírű zenekarok közre­működésével négy hang­versenyt tartottak a mű­emlék református temp­­lombam

Next