Népszava, 1972. november (100. évfolyam, 258–282. sz.)

1972-11-01 / 258. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! mi ip \ ©v­PSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZ­ETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM ARA 80 FILLÉR ----------■V­ 1972. NOVEMBER­­, SZERDA A vietnami békéért a világ csalódott. Napokon keresztül várt, reméli,­­ bizakodott, hogy az Egyesült Államok kormánya komolyan veszi az előzetes tárgyalások alapján született megállapodást a vietnami rendezésről, s teg­nap aláírta azt. Nem írta alá. Ehelyett ugyanazokat az érveit hangoztatta: néhány kiegészítő kérdésben szükség van a további tárgyalásokra, szükség van bi­zonyos feltételek pontosabb megfogalmazására. Szárnyra kelt a hír: Kissinger a hét közepén újra Saigonba készül, hogy tovább folytassa az egyezkedést­­ Ixieu elnökkel, s szárnyra kelt — ugyancsak az Egye­sült Államokból — egy másik hír is, miszerint remé­lik: az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között esetleg felújulnak a bizalmas meg­beszélések. Mjra találkozik Le Duc Tho és Kissinger, ezt követően mégiscsak sor kerülhetne valamikor a hét végén az aláírásra. A hírek indítékairól most ne beszéljünk. Az el­múlt hetek során lapunk hasábjain is szóltunk ezek­ről, nem is egyszer. Maradjunk meg szigorúan egyet­len dolognál, a vietnami háborúnál. Az elmúlt években milliók kísérteti aggódó figye­lemmel a vietnami hadihelyzet alakulását. Kennedy kezdte el ezt az amerikai háborút Vietnamban, John­son folytatta. Nixon pedig úgy vitte tovább, hogy köz­ben állandóan ígérgette: most már hamarosan befe­jezi. Nem fejezte be. Csak annyit tett, hogy átalakí­totta a vietnami háború arculatát. Kivont ugyan je­lentős csapatokat Dél-Vietnamból, viszont megerősí­tette thaiföldi légi támaszpontjait és tengeri flottáját, s Vietnam mindkét része ellen addig soha nem ta­pasztalt barbár légiháborúba kezdett. A kivont ameri­kai szárazföldi csapatok szerepét a bábrezsim hadse­regére ruházta át, amelyet az elmúlt évek alatt duz­zasztottak fel, és szereltek fel a legújabb harci eszkö­zökkel. Nixon olyan intenzitású bombatámadásokra adott parancsot a VDK ellen, amelyek megdöbbentet­ték a világot, s világossá tették, hogy az amerikai kor­mány ha gondolt is valamiféle rendezésre Indokíná­ban, ezt csak az erő pozíciójából képzelte el. A X i állott és áll szemben ma is ezzel az „erőpozi- IYI dóval"? Az a realitás amelyet éveken ke­­­­­­e­resztül nem volt hajlandó tudomásul venni az Egyesült Államok kormánya, s egyetlen „vietnami” el­nöke sem. Az a valóság, hogy a legkegyetlenebb ter­­rorbombázás­on tudta megtörni a Vietnami népet, hogy a vietnamizálási program amerikai segítség nél­kül a legelső perctől kezdve halálr­a lett volna ítélve. És szemben állt az egyik legfontosabb tényező: a szo­­cialista országok és a világ valamennyi becsületes em­berének a vietnami nép jogos szabadságharcát segítő támogatása. A szocialista országok korh­iányai — közöttük hazánk kormánya is — számos alkalommal kinyilvá­nította, hogy mennyire egyetért a vietnami kérdés mi­előbbi igazságos békés rendezésével. De kinyilvání­totta azt is: amennyiben folytatódik az amerikaiak barbár agressziója, minden támogatást megad a viet­nami és valamennyi indokínai nép szabadságharcához. Az Egyesült Államok agressziós hadserege nem tudott győzelmet kicsikarni a dél-vietnami fronton, s terrorhadjáratával nem tudta megszüntetni, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság segítsége eljus­son déli testvéreikhez. Nem hozott sikert a vietna­­m­izálás, a tigrisketrecek brutalitása, s a koncentrációs falvak partizánokat „kiszűrő" módszere sem. Ellenkezőleg. A vietnami szabadságharcosok sike­­rei, a szocialista országok következetes támogatása és a nemzetközi közvélemény mindjobban erősödő felhá­borodása végül arra kényszerítette az amerikaiakat, hogy Párizsban tárgyalóasztalhoz üljenek. Az egész világ a tanúja, hogy a VDK és OZFK képviselői eze­ken a tárgyalásokon hányszor tettek konstruktív ja­vaslatokat a rendezésre. Az amerikaiak ezeket mind­annyiszor elutasították, s a Thieu-rezsim buzgón ,,kontrázott" nekik. A bizalmas tárgyalásokat csak a VDK-val kezd­ték, hogy ezzel is hangsúlyozzák, mennyire nem te­kintik létezőnek a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­­tási Frontot, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormányt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság azért volt hajlandó részt venni ezeken a tárgyaláso­kon — a DÍFK-kel egyetértésben —, mert őszintén kívánja a vietnami háború befejezését, mert őszintén hisz abban: van mód békés úton megtalálni az igaz­ságos rendezés útját. Tárgyalási készségével a VDK egyben lehetővé tette a kiutat az Egyesült Államok számára a kilátástalan helyzetből. Nem tudjuk, hogyan alakulnak a következő napok eseményei, de azóta, hogy a világköz­vélemény megis­merte az előzetes tárgyalásokon született megállapo­dást, olyan békeoffenzíva kezdődött el, amelyhez ha­sonlóra még alig volt példa. A kormányok, a legkü­lönfélébb szervezetek emelték fel sorra szavukat, s követelték az Egyesült Államok kormányától vállalt kötelezettségei betartását. A megállapodások ismere­tében ugyanakkor valamennyi felhívás hangsúlyozza: a VVK mindent megtett azért, hogy béke legyen Viet­­­­­namban, a rendezés csak az Egyesült Államokon mú­lik. És az Egyesült Államoké minden felelősség, ha to­vább tart a vérontás, ha nem■ jön létre a fegyver­szünet. E­zek a nyilatkozatok ugyanakkor hangsúlyozzák — mint a magyar kormány állásfoglalása is —, hogy a világ haladó erői, elsősorban a szocialista or­szágok, továbbra is teljes erejükk­el támogatják a viet­nami nép önfeláldozó küzdelmét, békéért vívott igaz­ságos harcát Bizonyos, hogy a tegnapi csalódásnál erősebb a szolidaritás, a testvéri segítőkészség őszinte érzése. J­ósdi László / NTI?. LyL^ Ma érkezik hazánkba Henryk Jablonski lengyel államfő Losonczi Pálnak, a Ma­gyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének és feleségének meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra hazánkba ér­kezik Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke,­ a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottsá­gának tagja és felesége. Henryk Jablonski és fe­lesége kedden elutazott Budapestre. Henryk Jablonski ál­lamelnök és a kíséretében lévő személyiségek bú­csúztatására a varsói pá­lyaudvaron megjelent Piotr Jaroszewicz minisz­terelnök, Jan Szydlak, a LEMP KB tagja, a KB tit­kára, Stefan Olszowski külügyminiszter és Ry­­szard Frelek, a LEMP KB titkárságának tagja. r\j­ajf-OM­P-d­kta Ilteleg szeretettel köszöntj­ák ketüxes len­gyel vendhizin kei ! dieideeznie witanuj nasztjek (Lroqieli pú h ki eh qúsei! Losonczi Pál fogadta Bangla Desh külügyminiszterét Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta Ab­­dusz Szam­od Azadot, a Bangla Desh Népi Köztár­saság hivatalos baráti lá­togatáson hazánkban tar­tózkodó külügyminiszte­rét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Puja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese is. Abdusz Szamod Azad, a Bangla­desh Népi Köz­társaság külügyminiszte­re — aki Péter János külügyminiszter meghívá­sára hivatalos baráti lá­togatásra érkezett ha­zánkba — kedden dél­előtt a Hősök terén, kí­séretének tagjaival együtt megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség pa­rancsnoka, Kertész Ist­ván, a fővárosi tanács főosztályvezetője. A koszorúzás után Ab­dusz Szamad Azad meg­kezdte tárgyalásait a Külügyminisztéri­umban. A tárgyalások után Pója Frigyes ebédet adott a külügyminiszter és kísé­rete tiszteletére. (MTI) Az időjárás kedvez az őszi mezőgazdasági munkáknak Az őszi betakarítási munkák meggyorsítására alakult operatív bizottság szokásos keddi ülésén a bizottság elnöke, dr. Mé­száros István fev­.-.zvityve­­zető részletesen beszámolt a múlt heti munkáról. A mezőgazdasági nagyüze­mek végre belelendülhet­tek a tennivalókba, mert szárazra fordult az időjá­rás, s ez kedvez a betaka­rításnak, a szántásnak, vetésnek Kivétel Csong­­rád és Békés megye, ahol az esőzések csak szerdá­ra szűntek meg, ám azóta ezeken a területeken is teljes erővel folyik a munka. A burgonyát már fel­szedték, a napraforgóval is végeznek egy-két na­pon belül, 95 százalékát már betakarították. A cukorrépa háromnegyed része szintén kikerült a földből, s szombatig a rizsnek fiak 65 százalékát aratták le. Mint ismere­tes, a késői érés miatt kis­sé elhúzódott a kukorica törése, emiatt a termőte­rületnek eddig csupán 55 százalékával végeztek. Tavaly ilyenkor már jó­val előbbre jártak e fon­tos növény betakarításá­val, nehezíti a munkát az is, hogy a viharos idő­járás miatt a kukorica sok helyen megdőlt, s a gép levonulása után kéz­zel kell összeszedni a föl­deken maradt csöveket. A szőlőszüret meggyor­sult az utóbbi napokban. A homoki szőlők 95 szá­zalékát leszedték, a tör­ténelmi borvidékeken is a munka 80—85 százaléká­val végeztek. Tokajhegy­­alján a szüret derekánál tartanak. Ugyancsak jó híreket hallottunk az al­­maszüretről, legfeljebb két-három nap és befeje­ződik szedése. A zöldség­félék betakarítása is meg­felelően halad szerte az országban. A vetőszántás nagy ré­szével elkészültek a gaz­daságok, a mélyszántást 30—35 százalékban vé­gezték el. A vetés is jól halad: a takarmánymag­vak 94 százaléka, az őszi árpa 98 százaléka, a rozs 89—90 százaléka földben van. A búza mintegy 75— 80 százalékát vetették el. Császár Balázs, a Gabo­na Tröszt vezérigazgató­­helyettese elmondotta: október 28-ig csaknem 9000 vágott napraforgót, 45 ezer vagon kukoricát 3400 vagon rizst vásárol­tak fel. A földeken dolgozó gé­pek munkáját alkatrész­­hiány általában nem gá­tolta. Végül az ÁFOR képvi­selője elmondotta, hogy októberben több mint 300 ezer tonna gázolajat hoz­tak forgalomba, s ennek jó részét a mezőgazdasá­gi nagyüzemek traktorai és munkagépei használ­ták fel. A legnagyobb üzemanyaghiánnyal küsz­ködő megyék — Bács- Kiskun, Békés és Csong­­rád — soron kívül kaptak ü­zemanyag-pótszállít­mányt. Pusztai Ferenc Az átlagosnál gyorsabban fejlődik az idén a gépipar Kohó- és gépipari igazgatói értekezlet A­vek Magyar Optikai Mű­ Művelődési Házában kedden dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari minisz­ter a KGM-vállalatok ré­szére összevont igazgatói értekezletet tartott, ame­lyen a kohó- és gépipar 1972. évi várható eredmé­nyeit és az időszerű fel­adatokat vitatták meg. A miniszter elmondotta, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint kedvezően alakulnak az idén a KGM- vállalatok termelési és gazdálkodási eredményei. A kohászatban az elő­irányzott termelésnöveke­dés túlteljesítésével szá­molnak; a nyers vas és a nyersacél 4,3 százalékkal, a hengerelt áru 6,1 száza­lékkal, a vas- és acélönt­vény 7—7,5 százalékkal lesz több, mint az előző évben. A gépipar a terve­zett 8,4 százalékos terme­lésnövekedéssel várhatóan 9 százalékkal növeli ter­melését, tehát ez évben is az ipari átlagnál gyorsab­ban fejlődik. Az exporttevékenység­gel foglalkozva elmondot­ta , hogy a kohászat 11, a gépipar pedig a terve­zettnél is nagyobb mér­tékben, 18 százalékkal nö­veli kivitelét a szocialista országokba. A népgazda­ság exportnövekedéseinek kétharmadát a gépipar többlete adja. A miniszter ugyanakkor felhívta a vál­lalatok vezetőinek figyel­mét, hogy az 1972. évi magánjogi kötelezettsé­geiknek tételesen is te­gyenek eleget. Elérhető­nek ítélte az igen nagy arányú tőkés export­­növelési célokat is. A bel­­földi ellátással kapcsolat­ban megemlítette, hogy a vállalatok a belkereske­delmi igényeket kielégí­tették, igen nagy lépést tesznek a pótalkatrészigé­nyek kielégítésére is, ami miatt az előbbi években sok bírálat érte a KGM- vállalatokat. Az 1973. év legfonto­­sabb feladatait elemezve a miniszter azt hangsúlyoz­ta, hogy gyorsítani kell a gazdaságtalan termelés megszüntetését, a gazda­ságos termékstruktúra ki­alakítását, hogy ezzel is csökkenteni lehessen a költségvetésre háruló ter­heket. A miniszter szót emelt az indokolatlan árdrágí­tások ellen, majd foglal­kozott a kiemelt kormány­­programok végrehajtásá­val, a műszaki fejlesztés időszerű kérdéseivel, és a legfontosabb gazdálkodási feladatokkal. P. F. K­edves vendég, a testvéri Lengyelország állam­fi­je érkezik ma hazánkba. A magas vendégnek ki­járó tisztelet, a külsőségek, az alkalomhoz illő formaságok mellett, vagy inkább ezeket is megelőz­ve, a barátság érzése, a közös út és a közös cél tu­data határozza meg vendégváró gondolatainkat. Testvérnépeink története bővelkedik a hagyo­mányokban. A barátság és a rokonszenv évszázadok eseményeire épül. S kétségtelen, jó calaj volt ez ah­hoz, hogy új tartalmú, szocialista kapcsolataink való­ban az élet valamennyi területére kiterjedő, gyümöl­csöző együttműködéssé váljék. Az elnyomás, a feudalizmus évszázadai után — gyakorlatilag azonos időpontban — érezte meg a sza­badság jó ízét a magyar és a lengyel nép. A második világháború óta eltelt több mint negyedszázad kap­csolataink és együttműködésünk kiteljesedésének időszaka volt. E néhány köszöntő sor aligha alkal­mas és elegendő arra, hogy közös allal­ minden ki­emelkedő állomását felsoroljuk. Az utóbbi két évben történtek közül azonban nem hagyhatjuk emliteli a­l­ul hogy a L.í­ mrvd­ Kiyo -alt , I v , [ • ■ .'­resszusán riszt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára. Egy évvel korábban magyar kormány- s­üldöttség élén Fock Jenő járt Lengyelországban. Hazánk és a Lengyel Népköz­társa­ság mindig ha­tározottan és eltökélten, járult hozzá a szocialista or­szágok egységét szolgáló törekvésekhez. Együttmű­ködésünk legfigyelemre méltóbb formái a Varsói Szerződés Szervezetében, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában jutnak kifejezésre. A Varsói Szerződés és a KGST mellett azonban kiemelkedő jelentőségű szerep jut kétoldalú kapcso­latainknak. Ezek egyik legfontosabb alapja az 1948- ban megkötött és 1968-ban megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerző­dés. Ez persze valójában alapszerződés, olyan ok­mány, amely gazdagon bontható ki a gyakorlatban. Az említett dokumentumok, az együttműködés okmányai mellett azonban jelentős szerep jutott a két ország állampolgárainak a magyar és a lengyel népnek is a barátság ápolásában. Száz- és százezrek keresték fel egymás hazáját, hogy felejthetetlen em­lékekkel gazdagodva térjenek ismét haza Ha azonban bel- és külpolitikai téren tapasztal­ható együtt­működésünk jeleit keressük, szólnunk kell a kontinensről, amelyen élünk. Európáról, amelynek békéje és biztonsága a szocialista külpoli­tika, ezen belül a magyar és a lengyel külpolitika centrumában áll. Az európai biztonság megteremté­sére irányuló törekvéseinkben is egyek vagyunk len­gyel barátainkkal. Érthetően, kétoldalú kapcsolataink elemzése mellett helyet kap majd a két államfő megbeszélé­seinek napirendjén a kontinenssel kapcsolatos prob­lémák köre is. Jó alkalom lesz a magas szintű láto­gatás arra, hogy számba vegyük eddigi tevékenysé­günket, s egyeztessük tennivalóinkat most, amikor küszöbön áll az európai biztonsági konferencia sok­oldalú előkészítése. Történelmi témák, történelmi feladatok Vendé­günkhöz, Henryk Jablonskihoz nyilván nem csupán magas hivatalából, hanem eredeti hivatásából adó­dóan is közel állnak. A lengyel államfő ugyanis tör­ténész, 1934-ben szerezte meg a történelemtudomá­nyok doktora címet. Életútja, amely a iwaliszewi munkáscsalád otthonából indult el, s egészen a leg­magasabb lengyel közjogi méltóság elnyeréséig ve­zetett, bővelkedett az eseményekben. A második vi­lágháború idején részt vett az 1939. évi szeptemberi harcokban, s a háború végéig ott találjuk a lengyel ellenállási mozgalom tagjai között. Kiemelkedő tudományos pályát futott be. Nem csupán a lengyel, hanem a szovjet, a csehszlovák és a román tudományos akadémiának is a tagja. 1952 óta, nemzetgyűlési képviselő, fontos vezető állásokat töltött be a művelődés- és oktatásügis te­rületén. 1948 óta tagja a LEMP Központi Bizottsá­gának. A párt VI. kongresszusán megválasztott Köz­ponti Bizottság beválasztotta Politikai Bizottságába. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának el­nökévé a szejm 1972. március 28-án választotta meg. Népeink történetének, a magyar—lengyel kap­csolatoknak fontos állomása Henryk Jablonski ma kezdődő látogatása. És fontos kontinensünk szem­pontjából is hiszen két európai nép vezetői ülnek le ma a tárgyalóasztalhoz. Olyan időszakban, amikor az együttműködés és az enyhülés perspektívái hatá­rozzák meg Európa politikai légkörét.

Next