Népszava, 1972. november (100. évfolyam, 258–282. sz.)
1972-11-01 / 258. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! mi ip \ ©vPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 100. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM ARA 80 FILLÉR ----------■V 1972. NOVEMBER, SZERDA A vietnami békéért a világ csalódott. Napokon keresztül várt, reméli, bizakodott, hogy az Egyesült Államok kormánya komolyan veszi az előzetes tárgyalások alapján született megállapodást a vietnami rendezésről, s tegnap aláírta azt. Nem írta alá. Ehelyett ugyanazokat az érveit hangoztatta: néhány kiegészítő kérdésben szükség van a további tárgyalásokra, szükség van bizonyos feltételek pontosabb megfogalmazására. Szárnyra kelt a hír: Kissinger a hét közepén újra Saigonba készül, hogy tovább folytassa az egyezkedést Ixieu elnökkel, s szárnyra kelt — ugyancsak az Egyesült Államokból — egy másik hír is, miszerint remélik: az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között esetleg felújulnak a bizalmas megbeszélések. Mjra találkozik Le Duc Tho és Kissinger, ezt követően mégiscsak sor kerülhetne valamikor a hét végén az aláírásra. A hírek indítékairól most ne beszéljünk. Az elmúlt hetek során lapunk hasábjain is szóltunk ezekről, nem is egyszer. Maradjunk meg szigorúan egyetlen dolognál, a vietnami háborúnál. Az elmúlt években milliók kísérteti aggódó figyelemmel a vietnami hadihelyzet alakulását. Kennedy kezdte el ezt az amerikai háborút Vietnamban, Johnson folytatta. Nixon pedig úgy vitte tovább, hogy közben állandóan ígérgette: most már hamarosan befejezi. Nem fejezte be. Csak annyit tett, hogy átalakította a vietnami háború arculatát. Kivont ugyan jelentős csapatokat Dél-Vietnamból, viszont megerősítette thaiföldi légi támaszpontjait és tengeri flottáját, s Vietnam mindkét része ellen addig soha nem tapasztalt barbár légiháborúba kezdett. A kivont amerikai szárazföldi csapatok szerepét a bábrezsim hadseregére ruházta át, amelyet az elmúlt évek alatt duzzasztottak fel, és szereltek fel a legújabb harci eszközökkel. Nixon olyan intenzitású bombatámadásokra adott parancsot a VDK ellen, amelyek megdöbbentették a világot, s világossá tették, hogy az amerikai kormány ha gondolt is valamiféle rendezésre Indokínában, ezt csak az erő pozíciójából képzelte el. A X i állott és áll szemben ma is ezzel az „erőpozi- IYI dóval"? Az a realitás amelyet éveken keeresztül nem volt hajlandó tudomásul venni az Egyesült Államok kormánya, s egyetlen „vietnami” elnöke sem. Az a valóság, hogy a legkegyetlenebb terrorbombázáson tudta megtörni a Vietnami népet, hogy a vietnamizálási program amerikai segítség nélkül a legelső perctől kezdve halálra lett volna ítélve. És szemben állt az egyik legfontosabb tényező: a szocialista országok és a világ valamennyi becsületes emberének a vietnami nép jogos szabadságharcát segítő támogatása. A szocialista országok korhiányai — közöttük hazánk kormánya is — számos alkalommal kinyilvánította, hogy mennyire egyetért a vietnami kérdés mielőbbi igazságos békés rendezésével. De kinyilvánította azt is: amennyiben folytatódik az amerikaiak barbár agressziója, minden támogatást megad a vietnami és valamennyi indokínai nép szabadságharcához. Az Egyesült Államok agressziós hadserege nem tudott győzelmet kicsikarni a dél-vietnami fronton, s terrorhadjáratával nem tudta megszüntetni, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság segítsége eljusson déli testvéreikhez. Nem hozott sikert a vietnamizálás, a tigrisketrecek brutalitása, s a koncentrációs falvak partizánokat „kiszűrő" módszere sem. Ellenkezőleg. A vietnami szabadságharcosok sikerei, a szocialista országok következetes támogatása és a nemzetközi közvélemény mindjobban erősödő felháborodása végül arra kényszerítette az amerikaiakat, hogy Párizsban tárgyalóasztalhoz üljenek. Az egész világ a tanúja, hogy a VDK és OZFK képviselői ezeken a tárgyalásokon hányszor tettek konstruktív javaslatokat a rendezésre. Az amerikaiak ezeket mindannyiszor elutasították, s a Thieu-rezsim buzgón ,,kontrázott" nekik. A bizalmas tárgyalásokat csak a VDK-val kezdték, hogy ezzel is hangsúlyozzák, mennyire nem tekintik létezőnek a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot, a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormányt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság azért volt hajlandó részt venni ezeken a tárgyalásokon — a DÍFK-kel egyetértésben —, mert őszintén kívánja a vietnami háború befejezését, mert őszintén hisz abban: van mód békés úton megtalálni az igazságos rendezés útját. Tárgyalási készségével a VDK egyben lehetővé tette a kiutat az Egyesült Államok számára a kilátástalan helyzetből. Nem tudjuk, hogyan alakulnak a következő napok eseményei, de azóta, hogy a világközvélemény megismerte az előzetes tárgyalásokon született megállapodást, olyan békeoffenzíva kezdődött el, amelyhez hasonlóra még alig volt példa. A kormányok, a legkülönfélébb szervezetek emelték fel sorra szavukat, s követelték az Egyesült Államok kormányától vállalt kötelezettségei betartását. A megállapodások ismeretében ugyanakkor valamennyi felhívás hangsúlyozza: a VVK mindent megtett azért, hogy béke legyen Vietnamban, a rendezés csak az Egyesült Államokon múlik. És az Egyesült Államoké minden felelősség, ha tovább tart a vérontás, ha nem■ jön létre a fegyverszünet. Ezek a nyilatkozatok ugyanakkor hangsúlyozzák — mint a magyar kormány állásfoglalása is —, hogy a világ haladó erői, elsősorban a szocialista országok, továbbra is teljes erejükkel támogatják a vietnami nép önfeláldozó küzdelmét, békéért vívott igazságos harcát Bizonyos, hogy a tegnapi csalódásnál erősebb a szolidaritás, a testvéri segítőkészség őszinte érzése. Jósdi László / NTI?. LyL^ Ma érkezik hazánkba Henryk Jablonski lengyel államfő Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és feleségének meghívására szerdán hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja és felesége. Henryk Jablonski és felesége kedden elutazott Budapestre. Henryk Jablonski államelnök és a kíséretében lévő személyiségek búcsúztatására a varsói pályaudvaron megjelent Piotr Jaroszewicz miniszterelnök, Jan Szydlak, a LEMP KB tagja, a KB titkára, Stefan Olszowski külügyminiszter és Ryszard Frelek, a LEMP KB titkárságának tagja. r\jajf-OMP-dkta Ilteleg szeretettel köszöntják ketüxes lengyel vendhizin kei ! dieideeznie witanuj nasztjek (Lroqieli pú h ki eh qúsei! Losonczi Pál fogadta Bangla Desh külügyminiszterét Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta Abdusz Szamod Azadot, a Bangla Desh Népi Köztársaság hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodó külügyminiszterét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese is. Abdusz Szamod Azad, a Bangladesh Népi Köztársaság külügyminisztere — aki Péter János külügyminiszter meghívására hivatalos baráti látogatásra érkezett hazánkba — kedden délelőtt a Hősök terén, kíséretének tagjaival együtt megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. A koszorúzási ünnepségen jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, Kertész István, a fővárosi tanács főosztályvezetője. A koszorúzás után Abdusz Szamad Azad megkezdte tárgyalásait a Külügyminisztériumban. A tárgyalások után Pója Frigyes ebédet adott a külügyminiszter és kísérete tiszteletére. (MTI) Az időjárás kedvez az őszi mezőgazdasági munkáknak Az őszi betakarítási munkák meggyorsítására alakult operatív bizottság szokásos keddi ülésén a bizottság elnöke, dr. Mészáros István fev.-.zvityvezető részletesen beszámolt a múlt heti munkáról. A mezőgazdasági nagyüzemek végre belelendülhettek a tennivalókba, mert szárazra fordult az időjárás, s ez kedvez a betakarításnak, a szántásnak, vetésnek Kivétel Csongrád és Békés megye, ahol az esőzések csak szerdára szűntek meg, ám azóta ezeken a területeken is teljes erővel folyik a munka. A burgonyát már felszedték, a napraforgóval is végeznek egy-két napon belül, 95 százalékát már betakarították. A cukorrépa háromnegyed része szintén kikerült a földből, s szombatig a rizsnek fiak 65 százalékát aratták le. Mint ismeretes, a késői érés miatt kissé elhúzódott a kukorica törése, emiatt a termőterületnek eddig csupán 55 százalékával végeztek. Tavaly ilyenkor már jóval előbbre jártak e fontos növény betakarításával, nehezíti a munkát az is, hogy a viharos időjárás miatt a kukorica sok helyen megdőlt, s a gép levonulása után kézzel kell összeszedni a földeken maradt csöveket. A szőlőszüret meggyorsult az utóbbi napokban. A homoki szőlők 95 százalékát leszedték, a történelmi borvidékeken is a munka 80—85 százalékával végeztek. Tokajhegyalján a szüret derekánál tartanak. Ugyancsak jó híreket hallottunk az almaszüretről, legfeljebb két-három nap és befejeződik szedése. A zöldségfélék betakarítása is megfelelően halad szerte az országban. A vetőszántás nagy részével elkészültek a gazdaságok, a mélyszántást 30—35 százalékban végezték el. A vetés is jól halad: a takarmánymagvak 94 százaléka, az őszi árpa 98 százaléka, a rozs 89—90 százaléka földben van. A búza mintegy 75— 80 százalékát vetették el. Császár Balázs, a Gabona Tröszt vezérigazgatóhelyettese elmondotta: október 28-ig csaknem 9000 vágott napraforgót, 45 ezer vagon kukoricát 3400 vagon rizst vásároltak fel. A földeken dolgozó gépek munkáját alkatrészhiány általában nem gátolta. Végül az ÁFOR képviselője elmondotta, hogy októberben több mint 300 ezer tonna gázolajat hoztak forgalomba, s ennek jó részét a mezőgazdasági nagyüzemek traktorai és munkagépei használták fel. A legnagyobb üzemanyaghiánnyal küszködő megyék — Bács- Kiskun, Békés és Csongrád — soron kívül kaptak üzemanyag-pótszállítmányt. Pusztai Ferenc Az átlagosnál gyorsabban fejlődik az idén a gépipar Kohó- és gépipari igazgatói értekezlet Avek Magyar Optikai Mű Művelődési Házában kedden dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter a KGM-vállalatok részére összevont igazgatói értekezletet tartott, amelyen a kohó- és gépipar 1972. évi várható eredményeit és az időszerű feladatokat vitatták meg. A miniszter elmondotta, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint kedvezően alakulnak az idén a KGM- vállalatok termelési és gazdálkodási eredményei. A kohászatban az előirányzott termelésnövekedés túlteljesítésével számolnak; a nyers vas és a nyersacél 4,3 százalékkal, a hengerelt áru 6,1 százalékkal, a vas- és acélöntvény 7—7,5 százalékkal lesz több, mint az előző évben. A gépipar a tervezett 8,4 százalékos termelésnövekedéssel várhatóan 9 százalékkal növeli termelését, tehát ez évben is az ipari átlagnál gyorsabban fejlődik. Az exporttevékenységgel foglalkozva elmondotta , hogy a kohászat 11, a gépipar pedig a tervezettnél is nagyobb mértékben, 18 százalékkal növeli kivitelét a szocialista országokba. A népgazdaság exportnövekedéseinek kétharmadát a gépipar többlete adja. A miniszter ugyanakkor felhívta a vállalatok vezetőinek figyelmét, hogy az 1972. évi magánjogi kötelezettségeiknek tételesen is tegyenek eleget. Elérhetőnek ítélte az igen nagy arányú tőkés exportnövelési célokat is. A belföldi ellátással kapcsolatban megemlítette, hogy a vállalatok a belkereskedelmi igényeket kielégítették, igen nagy lépést tesznek a pótalkatrészigények kielégítésére is, ami miatt az előbbi években sok bírálat érte a KGM- vállalatokat. Az 1973. év legfontosabb feladatait elemezve a miniszter azt hangsúlyozta, hogy gyorsítani kell a gazdaságtalan termelés megszüntetését, a gazdaságos termékstruktúra kialakítását, hogy ezzel is csökkenteni lehessen a költségvetésre háruló terheket. A miniszter szót emelt az indokolatlan árdrágítások ellen, majd foglalkozott a kiemelt kormányprogramok végrehajtásával, a műszaki fejlesztés időszerű kérdéseivel, és a legfontosabb gazdálkodási feladatokkal. P. F. Kedves vendég, a testvéri Lengyelország államfije érkezik ma hazánkba. A magas vendégnek kijáró tisztelet, a külsőségek, az alkalomhoz illő formaságok mellett, vagy inkább ezeket is megelőzve, a barátság érzése, a közös út és a közös cél tudata határozza meg vendégváró gondolatainkat. Testvérnépeink története bővelkedik a hagyományokban. A barátság és a rokonszenv évszázadok eseményeire épül. S kétségtelen, jó calaj volt ez ahhoz, hogy új tartalmú, szocialista kapcsolataink valóban az élet valamennyi területére kiterjedő, gyümölcsöző együttműködéssé váljék. Az elnyomás, a feudalizmus évszázadai után — gyakorlatilag azonos időpontban — érezte meg a szabadság jó ízét a magyar és a lengyel nép. A második világháború óta eltelt több mint negyedszázad kapcsolataink és együttműködésünk kiteljesedésének időszaka volt. E néhány köszöntő sor aligha alkalmas és elegendő arra, hogy közös allal minden kiemelkedő állomását felsoroljuk. Az utóbbi két évben történtek közül azonban nem hagyhatjuk emliteli alul hogy a L.í mrvd Kiyo -alt , I v , [ • ■ .'resszusán riszt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára. Egy évvel korábban magyar kormány- süldöttség élén Fock Jenő járt Lengyelországban. Hazánk és a Lengyel Népköztársaság mindig határozottan és eltökélten, járult hozzá a szocialista országok egységét szolgáló törekvésekhez. Együttműködésünk legfigyelemre méltóbb formái a Varsói Szerződés Szervezetében, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában jutnak kifejezésre. A Varsói Szerződés és a KGST mellett azonban kiemelkedő jelentőségű szerep jut kétoldalú kapcsolatainknak. Ezek egyik legfontosabb alapja az 1948- ban megkötött és 1968-ban megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Ez persze valójában alapszerződés, olyan okmány, amely gazdagon bontható ki a gyakorlatban. Az említett dokumentumok, az együttműködés okmányai mellett azonban jelentős szerep jutott a két ország állampolgárainak a magyar és a lengyel népnek is a barátság ápolásában. Száz- és százezrek keresték fel egymás hazáját, hogy felejthetetlen emlékekkel gazdagodva térjenek ismét haza Ha azonban bel- és külpolitikai téren tapasztalható együttműködésünk jeleit keressük, szólnunk kell a kontinensről, amelyen élünk. Európáról, amelynek békéje és biztonsága a szocialista külpolitika, ezen belül a magyar és a lengyel külpolitika centrumában áll. Az európai biztonság megteremtésére irányuló törekvéseinkben is egyek vagyunk lengyel barátainkkal. Érthetően, kétoldalú kapcsolataink elemzése mellett helyet kap majd a két államfő megbeszéléseinek napirendjén a kontinenssel kapcsolatos problémák köre is. Jó alkalom lesz a magas szintű látogatás arra, hogy számba vegyük eddigi tevékenységünket, s egyeztessük tennivalóinkat most, amikor küszöbön áll az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítése. Történelmi témák, történelmi feladatok Vendégünkhöz, Henryk Jablonskihoz nyilván nem csupán magas hivatalából, hanem eredeti hivatásából adódóan is közel állnak. A lengyel államfő ugyanis történész, 1934-ben szerezte meg a történelemtudományok doktora címet. Életútja, amely a iwaliszewi munkáscsalád otthonából indult el, s egészen a legmagasabb lengyel közjogi méltóság elnyeréséig vezetett, bővelkedett az eseményekben. A második világháború idején részt vett az 1939. évi szeptemberi harcokban, s a háború végéig ott találjuk a lengyel ellenállási mozgalom tagjai között. Kiemelkedő tudományos pályát futott be. Nem csupán a lengyel, hanem a szovjet, a csehszlovák és a román tudományos akadémiának is a tagja. 1952 óta, nemzetgyűlési képviselő, fontos vezető állásokat töltött be a művelődés- és oktatásügis területén. 1948 óta tagja a LEMP Központi Bizottságának. A párt VI. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság beválasztotta Politikai Bizottságába. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökévé a szejm 1972. március 28-án választotta meg. Népeink történetének, a magyar—lengyel kapcsolatoknak fontos állomása Henryk Jablonski ma kezdődő látogatása. És fontos kontinensünk szempontjából is hiszen két európai nép vezetői ülnek le ma a tárgyalóasztalhoz. Olyan időszakban, amikor az együttműködés és az enyhülés perspektívái határozzák meg Európa politikai légkörét.