Népszava, 1972. november (100. évfolyam, 258–282. sz.)
1972-11-01 / 258. szám
1996. november 1 Magyar—NDK számítástechnikai megállapodás Dr. Horgos Gyula kohóés gépipari miniszter, valamint Otfried Sieger, az NDK elektrotechnikai és elektronikai minisztere tegnap jegyzőkönyvet írt alá a számítástechnika közös fejlesztéséről, valamint egyes termékek gyártásszakosításáról. A két miniszter ez év áprilisában több napos tárgyalást, folytatott Berlinben, s most Budapesten jegyzőkönyvben rögzítette az együttműködést. Megegyeztek abban, hogy egymással összehangolt gyártmányokat fejlesztenek és gyártanak, amelyek közös rendszerben alkalmazhatók. Abban is megállapodtak, hogy a két országban jelenleg rendelkezésre álló gyártmányokat és rendszerdokumentációkat közös rendszermegoldások útján összekapcsolják, és ezek értékesítését közösen szervezik meg. A közös fejlesztés kiterjed a számítógépcsaládokra, a táv-adatfeldolgozó és az adatátviteli berendezésekre. A fejlesztési feladatok természetesen szorosan illeszkednek az Egységes Számítógép Rendszer programjában megjelölt célokhoz és ajánlásokhoz. Megállapították, hogy a magyar ,R—10’ -es a jövőre nézve is korszerű kis számítógépként áll rendelkezésre az ESZR-en belül. Megállapodtak abban, hogy e géptípust a meglevő berendezések figyelembevételével folyamatszabályozási és adatfeldolgozási célokra tovább fejlesztik és közös rendszermegoldásokat dolgoznak ki. Mindkét fél fontosnak tartja és szorgalmazza a számítógépekhez a különféle perifériák közös fejlesztését és gyártását. * Az Otfried Steger miniszter vezette NDK-delegáció megtekintette a Magyar Optikai Műveket, a Videotont, a Híradástechnikai Kutató Intézetet, valamint az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatot. Költségtúllépés nélkül, határidő előtt ! Új üzem Mosonmagyaróváron Megkezdte próbaüzemelését a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár új tűzihorgonyzó üzeme. Az összesen száztíz millió forint értékű beruházást az tette szükségessé, hogy 1970 novemberében magánjogi szerződést kötöttek szovjet partnerükkel 1300 darab, egyenként tizenötezer férőhelyes tojóházi berendezés exportjára. Az idén — a terv szerint — 310 berendezést szállítanak ki, 1973—75 között pedig évente 330 darabot. A nagy exportmegrendelés teljesítése elképzelhetetlen volt a beruházás nélkül. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár négy gyáregységében — a szombathelyi a szentgotthárdi, a kaposvári és a mosonmagyaróvári gyáregységben — valósították meg a szükséges fejlesztéseket, a legnagyobbat, nyolcvan millió forint értékben a központi gyárban A száztíz millió forintos fejlesztéshez 50 millió forint középlejáratú hitelt kaptak, a fennmaradó részt a vállalat saját fejlesztési alapjából fedezte. 1971. április 1-én hagyta jóvá a Beruházási Bank a hitelkérelmet, s a beruházás előkészítése azonnal megkezdődött. Tekintettel arra, hogy hazánkban újszerű technológiáról volt szó, a NIKEX úgy szerződött a berendezéseket szállító nyugatnémet céggel, hogy az adatszolgáltató terveket is adott. A beruházás tavaly szeptemberben indult meg, szakaszos tervszolgáltatással. A jó szervezést tanúsítja, hogy 15 részhatáridőt sikerült zökkenőmentesen összehangolni, s költségtúllépés nélkül, két hónappal határidő előtt elkészültek. A beérkező gépeket harminc napon belül munkába állították, bár végleges átvételük csak a próbaüzemelés végén történik. A gyors befejezés itt is pénzt jelent, eddig ugyanis Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban végeztették bérmunkában a horganyozást. A próbaüzemelés november elsejétől már három műszakban folyik, tehát a bérmunka költsége megtakarítható. A munkadarabok nagyságától függően óránként 700—1500 kg kapacitású tűzihorganyzó-üzem építésében a vállalat szocialista brigádjai is kivették részüket, versenyfelajánlásaik zöme ugyanis a beruházás megvalósításához kapcsolódott. Az új üzemmel együtt készült el az ebédlő és a különféle szociális létesítmények is. A tűzihorganyzót lényegében létszámnövelés nélkül állították üzembe: az itt dolgozók kilencven százaléka a vállalat régi munkásaiból került ki. Orbán Attila 1975-re helyreállítják a nagycenki Széchenyi-kastélyt Az érdekelt miniszterek helyszíni tanácskozása korábban hozott miniszteri határozat értelmében 1970-ben láttak hozzá a nagycenki Széchenyi-kastély helyreállításához. A határozat értelmében a teljes épületegyüttest meg kell tartani, s azt múzeumi, idegenforgalmi együttessé kell fejleszteni. A program szerint a főépület, amelynek földszintjén Széchenyi-emlékmúzeum, emeletén közlekedési múzeum kap helyet már csaknem eredeti pompájában díszült. Átadására, a múzeumok megnyitására, 1973. szeptember 23-án, Széchenyi István születésének évfordulóján kerül sor. A Széchenyi István-féle épületszárny, a gazdasági szárny és a vörös kastély helyreállítása azonban még hátra van. Ezeknek az épületeknek is akadt azonban gazdája a kedden Nagycenken tartott tanácskozáson amelyen részt vett Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Bonkor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója és Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. Az Országos Műemléki Felügyelőség, a múzeumok igazgatóinak tájékoztatásait meghallgatva, a miniszterek úgy döntöttek, hogy a Széchenyi István-féle épületszárnyban az Országos Vízügyi Szaklevéltár kap helyet, a vörös kastélyt vendéglátóipari létesítménnyé alakítják át, a kastély egykori gazdasági szárnyában pedig az Országos Lótenyésztési Felügyelőség méntelepet létesít. Helyreállítják a főbejárat őrépületeit is. Az egyikben működik majd a porta, a másikban pedig idegenforgalmi kirendeltség és ajándékbolt lesz. Sor kerül az Európaszerte híres park rekonstrukciójára is. Az érintett tárcák minisztereinek állásfoglalása értelmében 1975-ben befejeződhet a nagycenki Széchenyi-kastély helyreállítása, s felkészülve várhatja a nagyszámú hazai és külföldi látogatót (MTI) Rekord Visontán Kiemelkedő termelési eredményt értek el októberben a visontai Thorezbánya dolgozói. Az előírt terven felül 130 ezer tonna szenet termeltek, s így egy hónap alatt félmillió tonna fűtőanyagot szolgáltattak a Gagarin hőerőműnek. Ez a bánya eddigi történetében a legnagyobb havi teljesítmény. A visontai bányászok a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy az októberi rekordot novemberben és decemberben is tartják, sőt túlszárnyalják. (MTI) Ezt az írást nyugodtan kezdhetem úgy, mint a színpadi szerző, aki darabjának örökkévalóságát külsőségekben véli megtalálni. Tehát a helyszín: Budapest, vagy Miskolc, vagy Pécs, vagy bármelyik honi helységünk. Az időjárásban is kedvünk szerint válogathatunk: süt a nap, vagy esik az eső, vagy havazik. Az időpont lehet reggel, vagy este, vagy éppen éjszaka. A szereplők? Egy pillanatra gondban vagyok. Mert ugye, néhány millió nevet mégsem sorolhatok fel. Maradjunk annyiban: a szereplők mi vagyunk. Az egyik éppen ön, kedves hölgyem. Igen, jól hallotta: a rádióban a kellemes hang azt közölte, hogy pontosan 7 óra 41 perc van. Az újságot most idegesen lecsapja. Dühös a harisnyatartójára, mert intim ruhadarabja mindig az ilyen feszült pillanatokban mondja fel a szolgálatot... Na végre, elkészült. Igaz, a haját már csak a lépcsőn lefelé rohanvást igazítja meg. Az utcán valósággal vágtat. Meglök valakit, mire az ismeretlen fájdalmasan felszisszen. Idegesen veti oda: „Na, mi van?" Közben arra gondol, mennyire ráérnek egyesek, vajon hogyan rendezik be az ilyenek az életüket? Felugrik a villamosra, s a nagy rohanás után a peroni tumultus valójában pihenteti. Az órájára pillant: fél perc uralva nyolc. Az irodaház kapuját pihegve lépi át... Hogy a színmarabhasonlatnál maradjunk, önt minden reggel kölcsönkérhetnénk az élettől. Jelenését kedvenc monológjával zárhatná: „Ó, ez a rohanó, kegyetlen, modern élet! Egy perc nyugta sincs az embernek. Keléstől lefekvésig tart a hajsza, amiben a magamfajta asszony elvész. Nem lesz nekem másutt pihenésem, majd csak a föld alatt...” „A hölgy el”, utasítana a forgatókönyv, ha a rendező ütődött Hekó lenne. De nem az. ön után még egy őszülő asszonyt hoz a színre. Három gyereke van — közli a narrátor —, s Kőbányáról Újpestre jár dolgozni. Szövőnő. Az asszony pedig elmondja, hogy négykor kel, s akkor ébreszti az urát is. Amíg a férj a kertben fát vág és befűt, hogy ne fázzanak a gyerekek, amikor kibújnak a takaró alól, addig ő megfürdik, rendbe teszi magát. Aztán irány a konyha. Amíg a kávéhoz, kakaóhoz a tej felforr, a gyerekeknek oda készíti a kávé mellé valót, a táskába a vajas kenyeret, s az urának is tízórait csomagol. Még megbeszélik, mit vegyek IDŐ nek vacsorára, ami attól függ, hogyan futja még a pénzből az újabb fizetésig. öt órakor már az utcán köszönti a szomszédokat, háromnegyed hatra pedig az üzembe ér. Merthogy. ..Nincs annál nagyobb szégyen, mint hogy húszévi munka után elkéssen a szövőnő a gépe mellől.. Á, á, jó reggelt, igazgató kartárs! Szó, ami szó, a titkárnőjének igaza van. Még csak 11 óra, s már a harmadik kávéját itta meg. Látom, nem figyel rá. Persze, az előjegyzési naptárra pillantott. Most borzong. Igaza van, rettenetes órák elé néz. 12 óra 30 perc: megérkezik a kerületi társadalmi szervezet „küldöttsége".. Ennek a szervezetnek ön az elnöke, és egy teljes órán keresztül arról lesz szó, amit már legalább ötször megvizsgáltak, megbeszéltek, jóváhagytak s előterjesztettek. Hogy az elveszett időt sajnálja, azt a keze remegéséből is látom ... De a következő rubrikában ott az újabb időpont. 13.30: a Vöröskereszt képviselőit kell fogadni. Meg szeretnék tárgyalni az e havi véradóakció szervezésének a részleteit. Igen, azt, hogy hová kerüljenek a véradóágyak, és hogy virslit kapjanak-e a véradók vagy szalámit... 14 óra: küldöttség érkezik Y-ból. Most már egy kicsit idegesen dobol ujjaival az asztalon. Persze, azért pánikba nem esik, mert tudja, hogy a vendéglátást, ezt a gesztust néhány helyen nagyon is jó néven veszik. A késő délutáni órákra már csak a kerületi tűzoltók maradnak... Nézzünk csak ki egy pillanatra az előszobába! A titkárnője éppen telefonál. A vonal másik végén a forgácsolóüzemből Kis szaktárs, önt keresi. A titkárnő válaszol: „Nem, nem. Nagy elvtárs nem ér rá ... Értse meg, kedves Kis szaktárs, fél 12-kor a kerülettől jönnek, aztán pedig a Vöröskereszt ..." Sóhajtva mondja, hogy Nagy elvtárs felettébb elfoglalt ember, rohanás csak az élete. Pedig, ha Kis most szót érthetne önnel, akkor elmondaná, hogy a forgácsolóban az emberek azt sem tudják, hogy hol áll a fejük. Három napig azért szitkozódtak, mert nem jött az anyag. Ma reggel azért, mert egyszerre érkezett, ömlesztve. Sietve rohantak a raktárba, kérték a munkára valót Az anyagnak estek, hogy ha késéssel is, de elkészüljenek a munkával. Tíz óra körül azonban a művezetőnél ,,lecsörgött” a telefon. A termelési osztályvezető kiabált a kagylóba: „Álljanak le, sürgősebb munka érkezett!” « Szónál, ha ön most nem tárgyalna éppen valamelyik szervvel, akkor az osztályvezetőinek a körmére nézhetne. Megszervezhetnék a munkát és nem kellene rohannia önnek sem, Kis szaktárséknak sem. A kerületi tanácsnál az építési osztály hivatalnoka. Z„ feldúltan rohan be főnökéhez: „Nem bírom további Ekkora munkát még akkor sem tudok elvégezni, ha a cipőmig lóg a nyelvem.” És ebben a pillanatban az órámra nézek. Hűha! Már fél 3 van, s én még mindig 7.. hivatalnokról írok. Pedig innen, hazulról félórányi utazás a szerkesztőség. Lóhalálában indulnom kell, mert a fél négyes értekezlet előtt ezt az írást a szerkesztő asztala várja Most aztán rohanhatok. Hogy ebbe a nyakkendőbe is essen. bele... És ha még tegnap délután megírtam volna? Azt nem, ősz volt, délután fél három és sütött a nap Meg aztán én is tulajdonképpen „mi” vagyok. Mélykúti Attila NÉPSZAVA A fővárosi tanács és az SZBT hatékony együttműködése a lakosság élet- és munkakörülményeinek javításáért Kedden az Újvárosháza teli Budapesti Tanácsával dísztermében ülést tartott és a Hazafias Népfront a fővárosi tanács. Az et- budapesti bizottságával töklő Szépvölgyi Zoltán kötendő megállapodásokat elsőként a Szakszervezet ismertette, méltatta. Négy év kedvező tapasztalatai Budapest egészségügyi helyzete A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa először 1968-ban rögzítette szerződésben a fővárosi tanács végrehajtó bizottságával az együttműködés formáit, lehetőségeit. Az eltelt négy év tapasztalatai azt igazolják, hogy a szakszervezetek messzemenő támogatást nyújtottak és nyújtanak a kétmilliós Budapest fejlesztéséhez, az embereket leginkább érintő és érdeklő intézkedések kidolgozásához, a gondok enyhítéséhez. Minden olyan esetben, amikor erre szükség volt, az SZBT mozgósította a szervezett munkásokat a rendelkezésre álló anyagi erők legcélszerűbb felhasználására, a város lakóinak érdekeit szolgáló beruházások határidejének rövidítésére. Ennek egyik legjobb példája a metró: a szakszervezetek védnökséget vállaltak, csaknem száz vállalat munkáját koordinálták. Ez teszi lehetővé, hogy határidő előtt egy évvel, 1972. december 22-én az egész vonalon meginduljon a forgalom, s jelentősen csökkenjen a tömegközlekedés zsúfoltsága. Az óvodai férőhelyhiány közismert. A szakszervezetek nemcsak a tervek kidolgozásában vettek részt, hanem tevékenyen hozzájárultak a tanácsi és üzemi együttműködések létrehozásához. Ennek is köszönhető, hogy több óvodai férőhelyet adtak át két év alatt, mint a harmadik ötéves terv időszakában. Az új tanácstörvény és a szakszervezetek XXII. kongresszusa is növelte a szakszervezetek és a tanácsok közötti állandó együttműködés jelentőségét, szerepét. A most jóváhagyott szerződés értelmében minden olyan várospolitikai, területfejlesztési, gazdasági, ágazati és hatóságpolitikai tevékenységnél, amely a főváros egész lakosságát, vagy a dolgozók jelentős részét érinti, a két szerv vezetői rendszeresen egyeztetik a programokat. A korábbiaknál is nagyobb szerepet kapnak a szakszervezetek a közepes hosszú távú városfejlesztési tervek kidolgozásában, mint például a negyedik ötéves terv végrehajtásával kapcsolatos feladatokban, valamint a következő tervidőszak előkészítésében. Naponta 170 ezren járnak be Budapestre dolgozni, ezért Pest megye jövője szorosan összefügg Budapestével. Az agglomeráció gondjai, tervei is rendszeresen a tárgyalások napirendjén szerepelnek. Közösen akarnak cselekedni az urbanizációs ártalmak csökkentéséért. Elsősorban a fővárosi üdülő- és zöldterületek fejlesztését szorgalmazzák, újabb felvevőhelyek létesítésével. Gondoskodnak a szolgáltatási díjak és az elvégzett munka minőségének ellenőrzéséről is. A következő években a munkaidő-csökkentés további kiterjesztésével kell számolni. Az ezzel összefüggő intézkedéseket közösen dolgozzák ki. A fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának segítéséhez az SZBT sokoldalú, a többi között anyagi támogatást is nyújt. A tanács a Hazafias NépfrontA főváros lakosságának egészségügyi helyzetéről, a különböző korcsoportok jellemző betegségeiről tájékoztatta Hantos János elnökhelyettes a fővárosi tanácsülést. A születési arányszám alacsonyabb az európai átlagnál, és a kívánatosnál: 1971-ben 14,5 éve születés jutott ezer fővárosi lakosra. Még mindig feltűnően magas az abortuszok aránya; ez is közrejátszik abban, hogy sok a koraszülés, s magasabb a csecsemőhalandóság, mint az ország más területein. A szakorvosi rendelőintézetek forgalma az utóbbi években csökkent, a 768 körzeti orvosnak viszont egyre több dolga van. 1970-ben például több mint 10,5 millió alkalommal vizsgáltak betegeket. A tanácsi és állami kórházi ágyak száma — 28 003 — nem növekszik a betegforgalommal arányosan. Tavaly összesen 534 ezer ember feküdt rövidebb-hosszabb ideig ezekben a gyógyintézetekben. túl kötendő együttműködési szerződésben és a szakszervezeti megállapodásban is hangsúlyozta: nagyobb teret kell biztosítani a nyíltabb várospolitikának, például a fontosabb fejlesztési tervek ismertetésének. Mégpedig, ha lehetőség van rá, a különböző megoldásokra ne csak egy, hanem több variációban készüljenek programok, s a végleges döntésnél vegyék figyelembe az érintettek véleményét, javaslatait. A legzsúfoltabbak az elme-, az ideg-, a nőgyógyászati, a sebészeti, a belgyógyászati osztályok. A közegészségügyi és járványügyi helyzet a jelentés szerint kedvező. Az életszínvonal emelkedésével, a megelőző intézkedések kiterjesztésével együtt több olyan betegség, amely azelőtt tömeges volt, háttérbe szorult. Kimutatható viszont, hogy a levegőszennyezettség, az urbanizációs ártalmak miatt a légúti megbetegedésekben szenvedők száma magasabb, mint az országban bárhol, és más betegségeket is a városi életmóddal hoznak összefüggésbe. Az átlagos életkor emelkedett: a budapestiek 22 százaléka 60 évnél idősebb, az ő ellátásuk, kezelésük fokozott gondoskodást igénye. A munkaegészségügyi helyzet javult, de változatlanul gondot okoz, hogy több tízezren dolgoznak zajos, poros környezetben, ennek megszüntetése határozott intézkedéseket kíván. Lakásépítés A szakszervezetek figyelemmel kísérik a lakásépítési program valóra váltását, és sajátos eszközeikkel segítik is a kivitelezést. Ugyanakkor elemzik a lakásgazdálkodási munkát és az új rendelkezések végrehajtását. Változatlanul a lakáskérdéssel egyenrangú, rendkívül fontos politikai kérdésnek tekintik a tömegközlekedést. Az SZBT és a fővárosi tanács közös álláspontja szerint több intézkedés mellett, elő kell segíteni a lépcsőzetes munkakezdés gyors bevezetését, mert ez nagyobb és -elosztás beruházások nélkül már a közeljövőben előnyös változást hozhat. A lakóterületi és üzemegészségügyi betegellátás, és a szociálpolitikai munka megjavítására is több közös lépést tesznek. Az SZBT a tanácsokkal közösen figyelemmel kíséri az áruellátás alakulását: aktivistái részt vesznek az árellenőrzésekben, a vásárlók érdekvédelmének fokozott biztosításában. Keresik annak lehetőségeit, hogyan tudnák tovább könnyíteni a nők háztartási mániáját, főként a szolgáltatások körének bővítésével. 5 Egyszerűbb * A közelmúltban részletesen megvizsgálták, hogyan intézik az állampolgárok ügyeit a tanácsok. Megállapították, hogy 170 különböző ügytípus közül 118-nál betartják a 30 napos határidőket. Az államigazgatási munka javítására részletes tervet dolgoztak ki, ennek első lépéseként létrehozták a tanácsi információs irodákat. Felülvizsgálják a túl hivatalos nyelvezetű, és sokszor érthetetlen szövegű nyomtatványokat, és újakat adnak ki helyettük. Több olyan új tanács ügyintézési’ rendelet* kidolgozását készítik elő, amelyek az állampolgárok és a tanácsok számára egyaránt áttekinthetőbbé, egyszerűbbé teszik az eljárásokat. A tanácsi tevékenység egyre több területén alkalmazzák az elektronikus számítógépeket az adatfeldolgozáshoz. Ezáltal gyorsul az ügyintézés és a regisztrálás, az adminisztrálás helyett több idő jut majd az érdemi döntésekre. A tanácsülés egyéb napirendeket is tárgyalt. Moldovait Tamás