Népszava, 1972. december (100. évfolyam, 283–307. sz.)
1972-12-07 / 288. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 100. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM ARA 1 FORINT 1972. DECEMBER 7. CSÜTÖRTÖK Milliók szolgálatában A mikor a Vörös Újság első számai megjelentek, Magyarország egy vesztett világháború ájultságában hevert és polgári forradalmát akkor készült proletárforradalomra cserélni. A Vörös Újság első számai — néhány könyvtárban még hozzájuk lehet jutni — elsárgultak, néhány oldalasak, szegényesek. Mégis, ezek a papírlapok adják a piros festéket a mai nap ünnepi jellegéhez, mert ha a naptárban nem is piros betűs ünnep, a politikai közvélemény évek óta számon tartja a sajtó napját. Hogy miért ez a nap? Amikor a határozat megszületett, szerzői érzékeltetni akarták a jogfolytonosságot 1918—1919 proletár csatái és a mi évtizedeink osztály feladatai között. Az a régi újság először azért verekedett, hogy munkáshatalom legyen Magyarországon és néhány izzó hónapon át ennek a munkáshatalomnak a Tanácsköztársaság védelmére lelkesített és agitált. Azután mély illegalitásba vonult a kommunista sajtó, és éveken át olyan űzött vad volt, hogy a terjesztése is súlyos fogságot jelenthetett, kínzást, internálást, halált Ennek a sajtónak tisztelt emlékéhez olyan nevek fűződnek, mint Rózsa Ferencé, aki valóra váltva tulajdon cikke szavait, az ellenség rabságába esve, a legszörnyűbb kínok között is a hallgatást és ezzel a halált választotta. Mindez történelem, a jó középiskolás diák számára természetes lecke, ismeretanyag, amelyet illik tudni. A sajtó napja ezeken a történelmi alapokon lett ünnep. Olyan körülmények között, amikor a sajtó tulajdonképpen már másképp gyűjtőfogalom, mint korábban, mert nemcsak a nyomtatott betűt jelenti, de a rádióhullámokat és a televízió különös varázslatát is. Olyan időkben dolgozik ma szerkesztő, munkatárs, gépírónő, nyomdász, amikor tulajdonképpen az aznapi hír is szinte azonnal elavul, amikor a képernyő és a mikrofon versenye egyre frissebb hírszolgálatot, egyre szélesebb tájékoztatást követel az ólombetűtől , s amikor hárman együtt dolgoznak azon, ami 1918 telén a munkássajtó feladata volt —, hogy a dolgozó ember mindig tudja, mi újság hazájában és a világon. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy a sajtó hivatása a szocialista társadalom új körülményei között tartalmilag is különbözik a kapitalista világszenzációt kergető hírközlő apparátusáétól, hogy nálunk a tájékoztatás is szükségszerűen, a dolgozó társadalom, a milliók érdekében és nem egy-egy újságtröszt profitjának feltornászásáért dolgozik. Mindez igaz, s aki külföldre jut, a mi új ízlésvilágunk szemével nézve valóban meghökken a szenzációt kiabáló címek és a gyakran gusztustalan kíváncsiság-felcsigázás módszerein. De azért újság érdekesség nélkül sehol nincs, és a szocialista társadalom újságja sem lehet szürke. Ezt is, mint annyi mindent mást, kérek kemény iskolájában tanulta meg a mai magyar újságírás deresedő hajú törzsgárdája — és ugyanitt tanulja a fiatalság, amelynek alapvető technikai minimuma ma már az egyetem. Az ünnepek szinte kötelességszerűen a számvetés időpontjai, évente nevezzük őket mérföldkőnek — ez a mostani december 7. nem különösebben mérföldkő, egyszerűen egy munkanap a sok között, amelyen a sajtó — megint csak ideértve a rádiót és a televíziót — munkásai egy pillanatra elgondolkodnak hivatásuk lényegéről, a szolgálatról. Mert szolgálni kell: jó kétmillió napilapolvasót ebben az országban, négymillió rádióhallgatót, legalább ugyanannyi televíziónézőt, ha képernyőnként két-három családtagot számítunk. Tulajdonképpen elenyésző kivétellel az egész lakkosságot érinti a sajtó munkája, kezdve a „Kisdobos” olvasóitól a társadalmi folyóiratok tanulmányozóiig — s közben azzal a temérdek lépcsőfokkal, amit a heti- és napilapok és szaklapok, a szakszervezeti és üzemi újságok örvendetesen gyarapodó skálája nyújt. Csak tájékoztatás? Csak hírforrás? Ha egyszerűen a régi értelemben vett informálásról volna szó, talán beszélhetnénk erről — de a magyar nép, amelyet az elmúlt évtizedek a korábban is szívesen politizáló népből újságolvasó, tv-néző, rádióhallgató és egy-egy cikket vagy adást szenvedélyesen megvitató néppé változtattak, az újságok és a rádióhullám révén is részvevője a társadalom politikai életének. Amikor az események már egyidejűleg jelentkeznek az állampolgár otthonában, s másnap hajnalban már hátterük elemzése is megjelenik nyomtatott betű formájában, a világ nem áll többé távoli, ismeretlen városnevekből és közöttük cikázó idegen emberekből, államférfiak, politikusok, katonák személyes ismerőssé válnak, és immár ezek között a személyes ismerősök között, bombától megsebesült apró vietnami gyerekek és sok ezer kilométerre eltérített repülőgépek utasai között — és az események mozgató rugói között — kell kalauzolni az olvasót, a nézőt, a hallgatót. József Attila szerint a költő ,,az adott világ varázsainak mérnöke” — a tájékoztatás, a divatos kifejezéssel tömegkommunikációnak nevezett, tevékenység mai munkája, dolgozzon a mi társadalmunkban bármilyen íróasztal mögött, szerényebben fogalmazva, az adott világ jelenségeinek a technikusa, elemzője, ha akarja, ha nem, de ha vállalja, akkor akarnia is kell, bizonyos áttétellel a valóság iskolán kívüli, pedagógusa. Úgy is lehetne persze mondani, tanító, vagy Gárdonyi régi szavával, lámpás. Csakhogy ma a lámpásnak az a kötelessége, hogy sokkalta nagyobb fényereje legyen, mert a tömegek szeme nagyobb fényességhez szokott Tiszta fényhez, világossághoz, realitásokhoz. Ennek az ünnepe is megvan: a nyílt és őszinte szó, a világos politikát alátámasztó nyomtatott betű és kimondott szó ünnepe. Furcsa lenne, ha a sajtó önmagát köszöntené — új lehetőségeit köszönti,szerény örömmel, amelyek tulajdonképpen most bontakoznak ki igazán. Baktai Ferenc Finnország kész az európai biztonsági konferencia megrendezésére A finn kormányfő nyilatkozata Kis Csaba, az MTI különtudósítója jelenti: örömmel üdvözöljük az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítő tanácskozásán eddig született eredményeket. Bízunk abban, hogy megfelelő időben, esetleg a jövő év nyarán magára a konferenciára is sor kerül. Ha az érdekeltek jónak látják, Finnország kész a konferencia megrendezésére — jelentette ki Kalein Sorsa finn miniszterelnök külföldi újságíróknak adott nyilatkozatában. A miniszterelnök kedden este országa kül- és belpolitikájáról beszélt Helsinkiben. Sorsa elmondotta, hasznosnak és a nemzetközi enyhülést elősegítőnek tartja azt a politikát, amelyet Finnország a két német állammal kapcsolatban tanúsít. Mint mondotta, a viszony mind az NDK-val, mind az NSZK- val éveken át jónak bizonyult, s a két ország egyoldalú elismerése november végén Finnország részéről ennek a viszonynak következménye. „Egymással párhuzamosan kívánjuk fejleszteni kapcsolatainkat mindkét német állammnál” — mondotta, de kiemelte annak jelentőségét, hogy e héten már sor kerül az NDK-val a kapcsolatok rendezését magukba foglaló okmányok aláírására. A finn miniszterelnök fontos kérdésnek minősítette, hogy rendezzék az ország kapcsolatait a kibővített Közös Piaccal, s erről idejében megfelelő megállapodást írjanak alá. A várható belpolitikai fejlemények között említette több, a kormányban részt vevő pártok többsége által szorgalmazott gazdasági törvény, így az árak ellenőrzéséről és a tőkemozgás bizonyos időszakos korlátozásáról szóló gazdasági intézkedés elfogadását. Ugyancsak derűlátóan nyilatkozott Kalevi Sorsa az ország másik nagy belpolitikai problémája, az elnökválasztás kérdésének megoldásáról is. Kékkövén elnök mandátumát számos párt meg kívánja hosszabbítani, mert ebben látja Finnország jelenlegi semleges külpolitikája folytatásának biztosítékát. A miniszterelnök szerint erre vonatkozóan már létrejött a pártok többsége között az egyetértés, s jelenleg csupán a formai kérdések megoldása van hátra. Rekkonen mandátumát a terhek szerint négy évvel hosszabbítják meg, mégpedig úgy, hogy az 1968- ban megválasztott elektori testület hoz ilyen döntést. Gazdaságpolitikai kérdésekről szólva, az MTI különtudósítójának kérdésére válaszolva, Kalevi Sorsa miniszterelnök leszögezte : Finnország együttműködésre törekszik a KGST országaival, annál is inkább, mert az ország gazdasága számára igen fontos mind a kereskedelmi forgalom, mind a kooperáció fejlesztése ezekkel az országokkal. Az együttműködés módozatait és lehetőségeit azonban még hosszabb munkával kell kidolgozni. Finnország korábban küldöttséget menesztett a KGST titkárságához, hogy tanácskozzék ezekről a kérdésekről. A finn miniszterelnök úgy véli, ha sikerül kimunkálni az ilyen együttműködés módozatait, akkor ez „úttörő jellegű lesz” más országok számára is. Az élmiszer-gazdaság jövő évi tennivalóiról Tanácskozás a MÉM-ben Szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok elnökhelyettesei és a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok vezetői tanácskoztak az idei eredményekről és a jövő évi tervekről. Dr. Dimény Imre miniszter megnyitó szavai után Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes vázolta az 1972-es esztendő eredményeit és részletesen ismertette a jövő évi terveket. A mezőgazdasági termelés az idén 4,5 százalékkal emelkedett, az élelmiszeriparé 8 százalékkal több, mint az elmúlt évben. Ezt a többletet teljes egészében a termelékenység növekedésével állították elő. A tervek szerint 1973- ban a mezőgazdasági termelésben 2, az élelmiszeriparban pedig 8 százalékos növekedést kell elérni. Ez a tervszám összhangban van a fogyasztás várható növekedésével, amelyet 5 százalékra becsülnek, s elegendő ahhoz is, hogy a mezőgazdaság exportját 4,5 százalékkal növeljék. A gabonatermelésben 1973-ban legfőbb feladat a tízmillió tonnát meghaladó termelés biztosítása és a növekvő állatállomány takarmányszükségletének megterertítése. Már emelkedett az ipari növények és zöldségfélék termelésének technológiai színvonala, s a jövőben ezt a fejlődést fokozni kell — állapította meg a továbbiakban a miniszterhelyettes. A többi között szélesítik a zöldségtermelő bázisgazdaságok körét a termesztési területet pedig 10 000 hektárral növelik. Az állattenyésztés terveivel kapcsolatosan Kazareczki Kálmán pozitív eredményekről számolt be. A tehénállomány csökkenése már megállt, és a tejhozam is 75 literrel nőtt állatonként. A miniszterhelyettes ezután a sertéstenyésztés helyzetével és a vágóhídi kapacitás szűk voltával foglalkozott a többi között. A beszámolót vita követte. A tavalyihoz viszonyítva kevesebb gondot okoz a Józsefvárosi teherpályaudvaron az áruszállítás és raktározás. A raktártér bővítése és az új, nagy teljesítményű emelődaruk üzembe helyezése lehetővé tette az őszi csúcsforgalomban az áruk jobb mozgatását (MTI Fotó) A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége és a szovjet kormány meghívására szerdán hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Salvador Allende chilei államfő, felesége és leánya kíséretében. A két ország állami zászlóival feldíszített vnukovói repülőtéren A Hetidét és a kíséretében levő személyiségeket Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták. A repülőtéren a magas rangú vendég üdvözlésére gyalogsági, légi és haditengerészeti díszszázad sorakozott fel. Eljátszották a két ország állami himnuszát. Salvador Allende és Nyikolaj Podgornij a díszszázad előtt elvonulva köszöntötték a szovjet katonákat. A főváros sugárútjain, amelyeken Allende a Kremlhez hajtatott, Moszkva dolgozói forró ünneplésben részesítették a vendéget. Szerdán a Kremlben megkezdődtek Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj podgornij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők tárgyalásai Salvador Allende chilei elnökkel. A megbeszéléseken, amelyeket a barátság és a teljes, kölcsönös egyetértés légköre jellemzett, áttekintették a szovjetchilei kapcsolatok további fejlesztésével összefüggő kérdéseket. Véleménycserét folytattak egyes időszerű nemzetközi problémákról is. A tárgyalásokat folytatják. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány szerdán a Kremlben vacsorát adott Salvador Allende tiszteletére. Chilei részről az elnökön kívül megjelent a kormány több minisztere, Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára és számos más hivatalos személyiség. Szovjet részről ott voltak Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más vezetők. Nyikolaj Podgornij és Salvador Allende pohárköszöntőt mondott. Allende Algírból érkezett Moszkvába. Algériai tartózkodása során a chilei államfőt fogadta Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnöke. Kétórás tanáckozásuk után Allende sajtókonferenciát tartott, s ezen párhuzamot vont a chilei és algériai népek függetlenségért vívott küzdelme között. Rámutatott, hogy a chilei nép jelenleg vívja meg azt a harcot, amelyet az algériai nép hazája természeti erőforrásainak kihasználásáért évek óta folytat. Elismeréssel adózott algériai forradalom vívmányainak, s támogatásáról biztosította az arab népek igazságos harcát is. Allende Moszkvában Megkezdődtek a szovjet—chilei tárgyalások 1 Ha a főkönyvelő a népi ellenőr is.. .... 3 A városok, falvak jobb ellátásáért ...... 7 Heti rádió- és televízióműsor....................... 9 Negyedév alatt tízezer árellenőrzés .... 12 Folytatódtak a bizalmas megbeszélések Párizsban Vietnami hazafiak sikeres rakétatámadása Saigon katonai repülőtere ellen Le Duc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója és Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója szerdán öt és fél órát tanácskozott. A bizalmas megbeszélés délután négy órakor fejeződött be. A kölcsönös megállapodás értelmében a tárgyaló felek szerdán sem nyilatkoztak a sajtónak, a tanácskozás előrehaladásáról. A tanácskozás színhelyét, Párizs Neuilly-sur- Seine nevű elővárosának egyik épületét — rotációs alapon — ezúttal az amerikai fél jelölte ki. A szerda délelőtti bizalmas eszmecserén Le Duc Tho kíséretében Xuan Thuy, a VDK Párizsban tárgyaló delegációjának vezetője és Nguyen Co Thach, a demokratikus Vietnam külügyminiszter-helyettese, Kissinger kíséretében pedig helyettese, Alexander Haig tábornok és William Sullivan távol-keleti ügyekkel megbízott amerikai külügyi államtitkárhelyettes vett részt. Ziegler, a washingtoni Fehér Ház szóvivője arról tájékoztatta a sajtót, hogy Kissinger és Nixon elnök kedden számos táviratot váltott, s a nemzetbiztonsági főtanácsadó telefonon több alkalommal érintkezésbe lépett a Fehér Házzal, de nem személyesen beszélt az elnökkel. Nagyszerű fegyvertényt hajtottak végre szerdán hajnalban a dél-vietnami népi felszabadító erők. Több mint félszáz rakétájuk és aknájuk csapódott be a dél-vietnami főváros elsősorban katonai célokra használt repülőterébe, a Tan Son Nhut-i légikikötőbe. Több amerikai és saigoni katona meghalt, illetve megsebesült, számos repülőgép súlyosan megrongálódott, egy nagy üzemanyagraktár felrobbant és lángba borult. A repülőtéri létesítmények egész sora dőlt romba. Tan Son Nhut az amerikaiak és saigoni szövetségeseik legnagyobb délvietnami légitámaszpontja. A bázison — nyugati hírügynökségi jelentések szerint — legkevesebb 6000 amerikai szolgál, 1968 óta ez volt a délvietnami hazafiak leghevesebb támadása e katonai objektum ellen. A szerda reggeli hadijelentésekből kitűnik, hogy Dél-Vietnam egész területén felélénkült a forradalmi erők tevékenysége. Saigoni források szerint a hazafiak mintegy 80 összehangolt gyalogsági és tüzérségitámadást hajtottak végre a Thieurezsim különböző bázisai és katonai támaszpontjai ellen.