Népszava, 1972. december (100. évfolyam, 283–307. sz.)

1972-12-07 / 288. szám

­ Világ proletárjai, egy­esüljetek! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 100. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM ARA 1 FORINT 1972. DECEMBER 7. CSÜTÖRTÖK Milliók szolgálatában A mikor a Vörös Újság első számai megjelentek, Magyarország egy vesztett világháború ájultsá­­gában hevert és polgári forradalmát akkor ké­szült proletárforradalomra cserélni. A Vörös Újság első számai — néhány könyvtárban még hozzájuk le­het jutni — elsárgultak, néhány oldalasak, szegénye­sek. Mégis, ezek a papírlapok adják a piros festéket a mai nap ünnepi jellegéhez, mert ha a naptárban nem is piros betűs ünnep, a politikai közvélemény évek óta számon tartja a sajtó napját. Hogy miért ez a nap? Amikor a határozat meg­született, szerzői érzékeltetni akarták a jogfolytonos­ságot 1918—1919 pro­letár csatái és a mi évtizedeink osztály feladatai között. Az a régi újság először azért verekedett, hogy munkáshatalom legyen Magyaror­szágon és néhány izzó hónapon át ennek a munkás­hatalomnak a Tanácsköztársaság védelmére lelkesített és agitált. Azután mély illegalitásba vonult a kom­munista sajtó, és éveken át olyan űzött vad volt, hogy a terjesztése is súlyos fogságot jelenthetett, kínzást, internálást, halált Ennek a sajtónak tisztelt emléké­hez olyan nevek fűződnek, mint Rózsa Ferencé, aki valóra váltva tulajdon cikke szavait, az ellenség rab­ságába esve, a legszörnyűbb kínok között is a hallga­tást és ezzel a halált választotta. Mindez történelem, a jó középiskolás diák számára természetes lecke, is­meretanyag, amelyet illik tudni. A sajtó napja ezeken a történelmi alapokon lett ünnep. Olyan körülmények között, amikor a sajtó tu­lajdonképpen már másképp gyűjtőfogalom, mint ko­rábban, mert nemcsak a nyomtatott betűt jelenti, de a rádióhullámokat és a televízió különös varázslatát is. Olyan időkben dolgozik ma szerkesztő, munkatárs, gépírónő, nyomdász, amikor tulajdonképpen az aznapi hír is szinte azonnal elavul, amikor a képernyő és a mikrofon versenye egyre frissebb hírszolgálatot, egy­re szélesebb tájékoztatást követel az ólombetűtől , s amikor hárman együtt dolgoznak azon, ami 1918 telén a munkássajtó feladata volt —, hogy a dolgozó ember mindig tudja, mi újság hazájában és a világon. I­lyenkor mindig elmondjuk, hogy a sajtó hivatása a szocialista társadalom új körülményei között tartalmilag is különbözik a kapitalista világ­szen­zációt kergető hírközlő apparátusáétól, hogy nálunk a tájékoztatás is szükségszerűen, a dolgozó társada­lom, a milliók ér­dek­ében és nem egy-egy újságtröszt profitjának feltornászásáért dolgozik. Mindez igaz, s aki külföldre jut, a mi új ízlésvilágunk szemével néz­ve valóban meghökken a szenzációt kiabáló címek és a gyakran gusztustalan kíváncsiság-felcsi­gázás mód­szerein. De azért újság érdekesség nélkül sehol nincs, és a szocialista társadalom újságja sem lehet szürke. Ezt is, mint annyi mindent mást, kérek kemény iskolá­jában tanulta meg a mai magyar újságírás deresedő hajú törzsgárdája — és ugyanitt tanulja a fiatalság, amelynek alapvető technikai minimuma ma már az egyetem. Az ünnepek szinte kötelességszerűen a számvetés időpontjai, évente nevezzük őket mérföldkőnek — ez a mostani december 7. nem különösebben mérföldkő, egyszerűen egy munkanap a sok között, amelyen a sajtó — megint csak ideértve a rádiót és a televíziót — munkásai egy pillanatra elgondolkodnak hivatásuk lényegéről, a szolgálatról. Mert szolgálni kell: jó két­millió napilapolvasót ebben az országban, négymillió rádióhallgatót, legalább ugyanannyi televíziónézőt, ha képernyőnként két-három családtagot számítunk. Tu­lajdonképpen elenyésző kivétellel az egész lakkossá­­­got érinti a sajtó munkája, kezdve a „Kisdobos” ol­vasóitól a társadalmi folyóiratok tanulmányozóiig — s közben azzal a temérdek lépcsőfokkal, amit a heti- és napilapok és szaklapok, a szakszervezeti és üzemi újságok örvendetesen gyarapodó skálája nyújt. C­sak tájékoztatás? Csak hírforrás? Ha egyszerűen a régi értelemben vett informálásról volna szó, talán beszélhetnénk erről — de a magyar nép, amelyet az elmúlt évtizedek a korábban is szívesen politizáló népből újságolvasó, tv-néző, rádióhallgató és egy-egy cikket vagy adást szenvedélyesen megvita­tó néppé változtattak, az újságok és a rádióhullám révén is részvevője a társadalom politikai életének. Amikor az események már egyidejűleg jelentkeznek az állampolgár otthonában, s másnap hajnalban már hátterük elemzése is megjelenik nyomtatott betű for­májában, a világ nem áll többé távoli, ismeretlen vá­rosnevekből és közöttük cikázó idegen emberekből, államférfiak, politikusok, katonák személyes ismerős­sé válnak, és immár ezek között a személyes ismerő­sök között, bombától megsebesült apró vietnami gye­rekek és sok ezer kilométerre eltérített repülőgépek utasai között — és az események mozgató rugói között — kell kalauzolni az olvasót, a nézőt, a hallgatót. József Attila szerint a költő ,,az adott világ vará­zsainak mérnöke” — a tájékoztatás, a divatos kifeje­zéssel tömegkommunikációnak nevezett, tevékenység mai munkája, dolgozzon a mi társadalmunkban bár­milyen íróasztal mögött, szerényebben fogalmazva, az adott világ jelenségeinek a technikusa, elemzője, ha akarja, ha nem, de ha vállalja, akkor akarnia is kell, bizonyos áttétellel a valóság iskolán kívüli, pedagó­gusa. Úgy is lehetne persze mondani, tanító, vagy Gárdonyi régi szavával, lámpás. Csakhogy ma a lám­pásnak az a kötelessége, hogy sokkalta nagyobb fény­ereje legyen, mert a tömegek szeme nagyobb fényes­séghez szokott Tiszta fényhez, világossághoz, reali­tásokhoz. E­nnek az ünnepe is megvan: a nyílt és őszinte szó, a világos politikát alátámasztó nyomtatott betű és kimondott szó ünnepe. Furcsa lenne, ha a sajtó önmagát köszöntené — új lehetőségeit köszönti,­­szerény örömmel, amelyek tulajdonképpen most bon­takoznak ki igazán. Baktai Ferenc Finnország kész az európai biztonsági konferencia megrendezésére A finn kormányfő nyilatkozata Kis Csaba, az MTI kü­­löntudósítója jelenti:­­ örömmel üdvözöljük az európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia előkészítő tanács­kozásán eddig született eredményeket. Bízunk abban, hogy megfelelő időben, esetleg a jövő év nyarán magára a konfe­renciára is sor kerül. Ha az érdekeltek jónak lát­ják, Finnország kész a konferencia megrendezé­sére — jelentette ki Ka­lein Sorsa finn miniszter­­elnök külföldi újságírók­nak adott nyilatkozatá­ban. A miniszterelnök kedden este országa kül- és belpolitikájáról beszélt Helsinkiben. Sorsa elmondotta, hasz­nosnak és a­ nemzetközi enyhülést elősegítőnek tartja azt a politikát, ame­lyet Finnország a két né­met állammal kapcsolat­ban tanúsít. Mint mon­dotta, a viszony mind az NDK-val, mind az NSZK- val éveken át jónak bizo­nyult, s a két ország egy­oldalú elismerése novem­ber végén Finnország ré­széről ennek a viszonynak következménye. „Egymás­sal párhuzamosan kíván­juk fejleszteni kapcsola­­tainkat mindkét német ál­lammnál” — mondotta, de kiemelte annak jelentősé­gét, hogy e héten már sor kerül az NDK-val a kap­csolatok rendezését ma­gukba foglaló okmányok aláírására. A finn miniszterelnök fontos kérdésnek minősí­tette, hogy rendezzék az ország kapcsolatait a ki­bővített Közös Piaccal, s erről idejében megfelelő megállapodást írjanak alá. A várható belpolitikai fejlemények között emlí­tette több, a kormányban részt vevő pártok többsé­ge által szorgalmazott gazdasági törvény, így az árak ellenőrzéséről és a tőkemozgás bizonyos idő­szakos korlátozásáról szó­ló gazdasági intézkedés elfogadását. Ugyancsak derűlátóan nyilatkozott Kalevi Sorsa az ország másik nagy bel­politikai problémája, az elnökválasztás kérdésének megoldásáról is. Kékkö­vén elnök mandátumát számos párt meg kívánja hosszabbítani, mert eb­ben látja Finnország je­lenlegi semleges külpoli­tikája folytatásának biz­tosítékát. A miniszterel­nök szerint erre vonatko­zóan már létrejött a pár­tok többsége között az egyetértés, s jelenleg csu­pán a formai kérdések megoldása van hátra. Rekkonen mandátumát a terhek szerint négy évvel hosszabbítják meg, még­pedig úgy, hogy az 1968- ban megválasztott elek­to­ri testület hoz ilyen dön­tést. Gazdaságpolitikai kér­désekről szólva, az MTI különtudósítójának kér­désére válaszolva, Kalevi Sorsa miniszterelnök le­szögezte : Finnország együttműködésre törek­szik a KGST országaival, annál is inkább, mert az ország gazdasága számára igen fontos mind a keres­kedelmi forgalom, mind a kooperáció fejlesztése ezekkel az országokkal. Az együttműködés módo­zatait és lehetőségeit azonban még hosszabb munkával kell kidolgozni. Finnország korábban kül­döttséget menesztett a KGST titkárságához, hogy tanácskozzék ezekről a kérdésekről. A finn mi­niszterelnök úgy véli, ha sikerül kimunkálni az ilyen együttműködés mó­dozatait, akkor ez „úttörő jellegű lesz” más orszá­gok számára is. Az é­l­miszer-gazdaság jövő évi tennivalóiról Tanácskozás a MÉM-ben Szerdán a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban a megyei tanácsok elnökhelyettesei és a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok vezetői tanácskoztak az idei eredményekről és a jövő évi tervekről. Dr. Dimény Imre miniszter megnyitó szavai után Ka­­zareczki Kálmán minisz­terhelyettes vázolta az 1972-es esztendő eredmé­nyeit és részletesen ismer­tette a jövő évi terveket­. A mezőgazdasági termelés az idén 4,5 százalékkal emelkedett, az élelmiszer­­iparé 8 százalékkal több, mint az elmúlt évben. Ezt a többletet teljes egészé­ben a termelékenység nö­vekedésével állították­ elő. A tervek szerint 1973- ban a mezőgazdasági ter­melésben 2, az élelmiszer­­iparban pedig 8 százalé­kos növekedést kell elér­ni. Ez a tervszám össz­hangban van a fogyasztás várható növekedésével, amelyet 5 százalékra be­csülnek, s elegendő ah­hoz is, hogy a mezőgazda­ság exportját 4,5 száza­lékkal növeljék. A gabo­natermelésben 1973-ban legfőbb feladat a tízmillió tonnát meghaladó terme­lés biztosítása és a növek­vő állatállomány takar­mányszükségletének megterertítése. Már emelkedett az ipa­ri növények és zöldségfé­lék termelésének techno­lógiai színvonala, s a jö­vőben ezt a fejlődést fo­kozni kell — állapította meg a továbbiakban a miniszterhelyettes. A töb­bi között szélesítik a zöld­ségtermelő bázisgazdasá­gok körét a termesztési területet pedig 10 000 hek­tárral növelik. Az állatte­nyésztés terveivel kapcso­latosan Kazareczki Kál­mán pozitív eredmények­ről számolt be. A tehén­­állomány csökkenése már megállt, és a tejhozam is 75 literrel nőtt állaton­ként. A miniszterhelyettes ezután a sertéstenyésztés helyzetével és a vágóhídi kapacitás szűk voltával foglalkozott a többi kö­zött. A beszámolót vita követte. A tavalyihoz viszonyítva kevesebb gondot okoz a Józsefvárosi teherpályaudva­ron az áruszállítás és raktározás. A raktártér bővítése és az új, nagy teljesít­ményű emelődaruk üzembe helyezése lehetővé tette az őszi csúcsforgalomban az áruk jobb mozgatását (MTI Fotó) ­ A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége és a szovjet kormány meghí­vására szerdán hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Salvador Allende chilei államfő, felesége és leánya kíséretében. A két ország állami zászlóival feldíszített vnu­­kovói repülőtéren A Heti­dét és a kíséretében levő személyiségeket Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Ta­nács elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Mi­nisztertanács elnöke és más hivatalos személyisé­gek fogadták. A repülőtéren a magas rangú vendég üdvözlésére gyalogsági, légi és hadi­tengerészeti díszszázad sorakozott fel. Eljátszot­ták a két ország állami himnuszát. Salvador Al­­lende és Nyikolaj Pod­gornij a díszszázad előtt elvonulva köszöntötték a szovjet katonákat. A főváros sugárútjain, amelyeken Allende a Kremlhez hajtatott, Moszkva dolgozói forró ünneplésben részesítették a vendéget. Szerdán a­ Kremlben megkezdődtek Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj pod­gornij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők tárgyalásai Salvador Al­­lende chilei elnökkel. A megbeszéléseken, amelyeket a barátság és a teljes, kölcsönös egyetér­tés légköre jellemzett, át­tekintették a szovjet­­chilei kapcsolatok továb­bi fejlesztésével összefüg­gő kérdéseket. Vélemény­cserét folytattak egyes időszerű nemzetközi prob­lémákról is. A tárgyalásokat folytat­ják. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány szer­dán a Kremlben vacsorát adott Salvador Allende tiszteletére. Chilei részről az elnö­­kön kívül megjelent a kormány több minisztere, Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtit­kára és számos más hiva­talos személyiség. Szovjet részről ott vol­tak Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyiko­laj Podgornij és más ve­zetők. Nyikolaj Podgornij és Salvador Allende pohár­köszöntőt mondott. Allende Algírból érke­zett Moszkvába. Algériai tartózkodása során a chilei államfőt fogadta Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság for­radalmi tanácsának elnö­ke. Kétórás taná­ckozá­­suk után Allende sajtó­­konferenciát tartott, s ezen párhuzamot vont a chilei és algériai népek függetlenségért vívott küzdelme között. Rámu­tatott, hogy a chilei nép jelenleg vívja meg azt a harcot, amelyet az algé­riai nép hazája természeti erőforrásainak kihaszná­lásáért évek óta folytat. Elismeréssel adózott algériai forradalom vív­mányainak, s támogatá­sáról biztosította az arab népek igazságos harcát­­ i­s. Allende Moszkvában Megkezdődtek a szovjet—chilei tárgyalások 1 Ha a főkönyvelő a népi ellenőr is.. .... 3­­ A városok, falvak jobb ellátásáért ...... 7 Heti rádió- és televízióműsor....................... 9 Negyedév alatt tízezer árellenőrzés .... 12 ­ Folytatódtak a bizalmas megbeszélések Párizsban Vietnami hazafiak sikeres rakétatámadása Saigon katonai repülőtere ellen Le Duc Tho, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldött­ségének különleges ta­nácsadója és Henry Kis­singer, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főta­nácsadója szerdán öt és fél órát tanácskozott. A bizalmas megbeszélés dél­után négy órakor fejező­dött be. A kölcsönös meg­állapodás értelmében a tárgyaló felek szerdán sem nyilatkoztak a sajtó­nak, a tanácskozás előre­haladásáról. A tanácskozás színhe­lyét, Párizs Neuilly-sur- Seine nevű elővárosának egyik épületét — rotációs alapon — ezúttal az ame­rikai fél jelölte ki. A szerda délelőtti bi­zalmas eszmecserén Le Duc Tho kíséretében Xuan Thuy, a VDK Pá­rizsban tárgyaló delegá­ciójának vezetője és Ngu­yen Co Thach, a demok­ratikus Vietnam külügy­miniszter-helyettese, Kis­singer kíséretében pedig helyettese, Alexander Haig tábornok és William Sullivan távol-keleti ügyekkel megbízott ame­rikai külügyi államtitkár­helyettes vett részt. Ziegler, a washingtoni Fehér Ház szóvivője arról tájékoztatta a sajtót, hogy Kissinger és Nixon elnök kedden számos táviratot váltott, s a nemzetbizton­sági főtanácsadó telefo­non több alkalommal érintkezésbe lépett a Fe­hér Házzal, de nem sze­mélyesen beszélt az el­­nökkel. Nagyszerű fegyvertényt hajtottak végre szerdán hajnalban a dél-vietnami népi felszabadító erők. Több mint félszáz raké­tájuk és aknájuk csapó­dott be a dél-vietnami fő­város elsősorban katonai célokra használt repülő­­terébe, a Tan Son Nhut-i légikikötőbe. Több ame­rikai és saigoni katona meghalt, illetve megsebe­sült, számos repülőgép sú­lyosan megrongálódott, egy nagy üzemanyagrak­tár felrobbant és lángba borult. A repülőtéri léte­sítmények egész sora dőlt romba. Tan Son Nhut az ame­rikaiak és saigoni szövet­ségeseik legnagyobb dél­vietnami légitámaszpont­ja. A bázison — nyugati hírügynökségi jelentések szerint — legkevesebb 6000 amerikai szolgál, 1968 óta ez volt a dél­vietnami hazafiak leghe­vesebb támadása e kato­nai objektum ellen. A szerda reggeli hadi­jelentésekből kitűnik, hogy Dél-Vietnam egész területén felélénkült a forradalmi erők tevékeny­sége. Saigoni források sze­rint a hazafiak mintegy 80 összehangolt gyalogsá­gi és tüzérségi­­támadást hajtottak végre a Thieu­­rezsim különböző bázisai és katonai­ támaszpontjai ellen.

Next